Ellenzék, 1938. október (59. évfolyam, 223-248. szám)

1938-10-01 / 223. szám

Szerkesztőség és ki®cióhiv*tb il: Cluj, O­ct. Modor 4. Telefon: 11—09. Nyomda: Sir. I G Duci, No. 8 F okkiadó hivatal és könyvosztály: P. Unirii 9 Telefon 1199 c­­afrmn nr.noc. 33.Tom­ojtra.-j ALAPÍTOTTA KLARTHA MIKLÓS áF«$«2es szerkesztő és igazgatót DR. GROSS LÁSZLÓ EtssacBacsi­amaz2CCK.-3ram LI II ÉVFOL­Y­AM, 2 2 3. S Z Á M. b Z ü M ti A i jgBBMaaanBsaamaBaanaBMagwa ociszMKzama űr Kiadó tulajdonos: ELLENZÉK R. T. Törvényszéki histromozisi szám: 39 (Doi. 886/ 1938. Trib Cluj.) Előfizetési árak: havonta negyedévre 210­­félévre 420, egész évre 840 tej. I iiiiiiimniin 11 CLUJ, 1938 OKTÓBER 1. fr^gCTBQ, ja.-T3K?a^gag.gB trrschiirxm­m. Közzétették a müncheni megegyezésről szóló hivatalos jelentést A német többségű szudéta-területeket október 10-ig kiürítik a csehszlovák csapatok. A Német haderő nemzetközi bizottság utasítása sze­int 1-10.-e között szállja meg a kiürített területeket. — A népszavazási területen nemzetközi csapatok tartják fönn a rendet is »■iii uimis­mu—­­ Magyarország és Lengyelország követelései, ha három hónapon belül megegyezés nem jön létre, újra a négyhatalmi értekezlet elé kerülnek A müncheni tanácskozáson teljes meg­egyezés jött létre. Ez a tegnapról mára virradó éjszaka szenzációja. A megegye­­zés a világpolitika nagy fordulatát is je­lentheti, de minden­esetre megmentette Európát a közvetlenül fenyegető nagy és beláthatatlanul borzalmas háborútól. A tárgyaláson résztvett négy hatalom kor­mányfői egyhangúan elfogadták az alább közölt, magában is rendkívüli fontosságú határozatot. E­z a határozat eddig is so­kat hangoztatott, de a valóságban szigo­rúan visszaszorított elvek érvényesülésének ad szabad utat Európa nemzetközi életé­ben. Cseh részről a müncheni megegye­zést még nem fogadták el. Az egyezség szövegét ma délelőtt viszik repülőgépen Prágába, ahol a kérdés megtárgyalására azonnal minisztertanács ül össze. A fran­cia és angol államférfiak azonban tegnapi tanácskozásuk alatt is állandó érintkezés­ben voltak Csehszlovákia Münchenbe kül­dött megbízottjával. Chamberlain minisz­terelnök még a megegyezésről szóló hiva­talos közlemény közzététele előtt ismer­tette ennek tartalmát Mastny berlini cseh­szlovák követtel, aki az értesítést azonnal továbbadta Prágának. Feltehető tehát, Münchenben nem is kételkednek benne, hogy a ma hajnali órákban szabados pon­tokba foglalt megállapodást a prágai kor­mány sem fogja visszautasítani. A müncheni megegyezés, Csehszlová­kiával kapcsolatban, teljes érvényesülést enged a népi önrendelkezési jog elvének. Illetve egyelőre csak a szudéta-németek­­re vonatkozólag érvényesíti tisztán ezt az elvet, de későbbi érvényesítésére határo­zott ígéretet tesz Csehszlovákia magyar és lengyel nemzetiségével szemben is. A müncheni határozat három hónapi időt ad arra, hogy a prágai kormány a varsói és budapesti kormányokkal ebben a kér­désben megegyezzék. A kérdést tehát ki­veszi a csehszlovák kormány és a kor­mányzása alatt álló kisebbségek tárgyalá­sainak keretéből és egyenrangú kormá­nyok tanácskozásainak tárgyává teszi. Ha pedig ezek a tanácskozások három hóna­pon belül nem járnának eredménnyel ak­kor a kérdés elintézése újra a München­ben most tárgyaló négy hatalom kor­mányfői értekezletére száll vissza. De en­nek a kérdésnek elintézése és Csehszlová­kia végleges helyzetének rendezése között is már előre bizonyos kapcsolatot terem­tettek. A megegyezés szövegéhez csatolt pótmegállapodás szerint ugyanis Francia­­ország és Anglia az egyezséget annak han­goztatásával írták alá, hogy a csehszlovák határok garantálására vonatkozó előbbi álláspontjukat továbbra is fenntartják. Olaszország és Németország viszont kije­lentették, hogy a csehszlovák határok ga­rantálásához közvetlenül azután fognak hozzájárulni, amikor a köztársaság ma­gyar és lengyel nemzetiségeire vonatkozó követelések kérdésében a szükséges egyez­mény létrejön. A müncheni tanácskozás eredménye a­­ csehszlovák kérdéssel kapcsolatban így­­ egységes egészet képez. Azonnal rendezi a­­ szudéta-kérdést, de távolabbi következmé­nyeiben kiterjed Csehszlovákia magyar és lengyel nemzetiségeinek kérdésére is. Más nemzetközi kérdéseket a tanácskozáson VL,s nem érintettek. Ma délelőtt azonban ujabb megbeszélésre ülnek össze s ez a megbeszélés előreláthatólag a nem­­­zetközi helyzet más fontos kérdéseit is fel­öleli. A tanácskozás menetéről szóló táv­iratok kiemelik Mussolini nagy szere­pét a megegyezés létrehozásában. A Duce szüntelenül hangoztatta az utób­bi napokon máshol is sokat hangozta­tott érvét, hogy haszontalan és bűnös dolog lenne a háború olyan kérdés rendezéséért, melynek eddig megálla­pított megoldási módozataihoz elvben már Csehszlovákia is hozzájárult. Ugyanez az érv hangzik föl napok óta Pak­sból és Londonból is, ahol komoly politikusok szüntelenül hangoztatják, hogy egy már létrejött megegyezés módozatainak megvalósítása körüli vitákért monstruózus dolog volna Eu­rópát lángba borítani. Az ellenállha­tatlan érv, hála Chamberlain kitartó és nemes munkájának, végül is hatott és nagyban hozzájárult a müncheni megegyezés létrehozásához. A müncheni tanácskozás sikere va­lóságos lidércnyomás alól szabadította föl egész Európát s a megegyezésnek éjjeli órákban közétett hírét igazi örömujjongással fogadták Európa min­den fontosabb központjában. A megegyezés hivatalos szövege MÜNCHEN, szeptember 30. A müncheni négyes tanácskozás éjfél utáni egy óra harminc perckor ért véget. Befejeződése után jelentést adtak ki, mely a következő pontokat tartalmazza: 1. a német többségű szudéta területek kiürítése október 1-én kezdődik; 2. Anglia, Franciaország és Olaszország egyetértenek abban, hogy a kiürítést októbr 10-ig végrehajtsák, még­pedig a kérdéses területeken levő védőművek szétrombolása nélkül. A csehszlovák kormány felelős minden rombolásért; 3. a módozatokat részletesen Németország, Anglia, Olaszország, Fran­ciaország és Csehszlovákia képviselőiből álló nemzetközi bizottság álla­pítja meg; 4. a német vidékeknek német csapatok által történő szakaszonkénti el­foglalása október 1-én kezdődik. A jelentéshez mellékelt térképen megjelölt négy körzet elfoglalása a következő rendben megy végbe: az 1. körzet meg­szállása október 1—2-án, a 2-iké október 2—­3-án,a 3-iké október 3—4—5-én és a 4-iké október 6—7-ikén történik meg. A többi német területet az em­lített nemzetközi bizottság nyomban kijelöli s ezek elfoglalása október 10-ig történik meg; 5. a már említett nemzetközi bizottság kijelöli a vidékeket, ahol nép­szavazást fognak tartani. Ezeket a vidékeket, egészen a népszavazás utánig, nemzetközi csapatok szállják meg. A bizottság a Saar-vidéki népszavazás mintájára, megállapítja a népszavazás módozatait s ugyancsak ő állapítja meg a népszavazás idejét is, mely november hónap végét nem haladhatja túl; é­ a határok végleges kijelölését szintén nemzetközi bizottság végzi. Ki­vételes esetekben a bizottságnak joga van kisebb jelentőségű módosításokat ajánlani a négy hatalomnak a népszavazás nélkül átadandó övezetek népi elosztására vonatkozó előírások tekintetében; 7. az átadott területek lakossága számára a területekre való bejutásra, vagy onnan kilépésre vonatkozólag megadják az optálás jogát. Az optálást az egyezmény megkötésétől számított hat hónapon belül kel megtenni. Egy német-csehszlovák bizottság szabályozza az optálás részleteit, tanulmányoz­za a lakosságcserére vonatkozó eljárást és rendezi a lakosságcseréből folyó kérdéseket; 8. katonai vagy rendőrségi egységeiből a csehszlovák kormány négy héten belül szabadságolja mindazokat a szudéta­németeket, akik ezt kíván­ják. Hasonlóképen négy héten belül szabadon engedi mindazokat a szudéta­­németeket, akik politikai vétségek miatt töltik büntetésüket. A jelentéshez fűzött pótnyilatkozat szerint a négy kormány kijelenti, hogy a csehszlovákiai lengyel és magyar kisebbségek kérdése, amennyiben az érdekelt kormányok három hónapon belül nem jutnának megegyezésre, a négy hatalom új­­kormányfői értekezletének tárgyát fogja képezni. Egy pótló jegyzőkönyv megállapítja, hogy az angol és francia kormá­nyok a fenti megegyezést azon az alapom írták alá, hogy fenntartják a cseh­szlovák állam határainak nem kihívott támadással szembeni nemzetközi biz­tosítására vonatkozó szept. 19-i angol—francia javaslatokban tett ajánlatokat. Nyomban a­ lengyel és magyar kisebbségek kérdésének megoldása után, Né­metország és Olaszország szintén hasonló biztosítékot ad Csehszlovákiának. Másik pótlónyilatkozat kijelenti, hogy a megegyezésben szereplő bi­zottság összetétele tekintetében szintén megállapodtak. A bizottság a né­met birodalom külügyi államtitkárából s az angol, francia és olasz berlini nagykövetekből fog állni. Végül megállapítják, hogy a területátadásból ere­dő minden kérdés a nemzetközi bizottság hatáskörébe tartozik. MA 3 LEJ A megegyezés előzményei MÜNCHEN, szeptember 30. A Mün­chenben lévő delegációk körében 1­z er­­­te kifejezett derűlátás uralkodott. Elvi megegyezés valamennyi kérdésre vonatko­zólag létrejött már. Ennek a megegyezé­s­­nek alapjait a déli 2 és 3 óra közötti ta­nácskozáson fektették le. Délután fol­ytat­­ták a tanácskozásokat, melyeken ezután, miután technikai kérdésekről volt szó, résztvettek a szakértők is. Hitler nagy va­lóságérzetről tett bizonyságot. Az angol— francia szolidaritás teljességében mutatko­zott meg. Mussolini békítő magatartás: tanúsított, igyekezett közelíteni a két ál­láspontot. Legfontosabb érve az volt, hogy haszontalan dolog lenne egy háború olyan kérdés megoldásáért, melynek ren­dezését Csehszlovákia elvben már elfo­gadta. A tanácskozást 8 óra 20 perckor fel­függesztették. Hitler vacsorán látta ven­dégül Daladiert, Chamberlaint és Musso­linit. A vacsora ötventerítékes volt. Tíz órakor folytatták a tanácskozást, ezúttal a csehszlovákiai magyar és len­gyel kisebbségek ügyével foglakoztak. A két kisebbség kívánságait Mussolini tá­mogatta. A négy kormányfő asztal körül ülve ta­nácskozott, anélkül, hogy egyikük is bár­milyen formában elnökölt volna az érte­kezleten. Chamberlain ang­olul b­eszélt, Daladier franciául, Hitler németül, a Du­ce pedig felváltva használta három nyel­vet. Az értekezlet termébe lépve, Musso­lini vidám ,,Guten Tag mein Führer“ kö­szöntéssel barátságosan üdvözölte Hitlert. Mikor Daladier francia miniszterelnök szállodájába ért, két ismeretlen nő ragad­­ta meg a kezét s németül könyörgő han­gon kérték, hogy munkálkodjék a Fran­ciaország és Németország közötti jó egyetértésért. Daladier először nem értette meg a kérés tartalmát, majd mikor ezt tolmácsolták neki, meleg szavakkal vála­szolt s megindultan szorította meg a két nő kezét. A négyhatalmi tanácskozás első része MÜNCHEN, szeptember 30. Cham­­berhain, Daladier és Mussolini tizenkét óra tájban a vezérházba mentek. A be-,­járatnál Hitler kancellár üdvözölte őket. A voltaképpeni tárgyalást megelőzőleg Hit­er két megbeszélést folytatott Musso­­linivel, egyet a külön vonaton, amikor Kupfsteinig elébe utazott. E megbeszélés Ku­pfsteintől Münchenig másfél órán át tartott. A második megbeszélés Mussolini szállásán, a Károly szakéban folyt le a két kormányfő között. Az államférfiak ezután a vezérház fo­­gadótemmébe vonultak, ahol barátságos és szívélyes jellegű eszmecserét folytattak egymással. A fogadót­eremben az említetteken kí­­vül jelen voltak: a miniszterelnökökkel érkezett szakértők, magasrangú külügy­­minisztériumi tisztviselők, Keitel tábor­nok, a német hadsereg főparancsnoka és Neurath. Hitler kancellár ez alkalommal Dala­dier francia miniszterelnökkel beszélgetett és azt a reményét fejezte ki előtte, hogy a találkozó után Németország és Francia­­ország között megkezdődhetik a tartós együttműködés korszaka. A rendkí­vüli szívélyes jellegű fogadtatás és barátságos eszmecsere után Hitler kancellár a vendég államférfiakat a tanácskozó terembe ké­rette. A tanácskozás, — amint a Havas távirati iroda jelenti — a cseh kérdés­­t­­(Cikkünk folytatása az utolsó oldalon.)

Next