Ellenzék, 1939. február (60. évfolyam, 25-48. szám)

1939-02-01 / 25. szám

Dr. nádal­­fi reklám művészete rengeteg képpel, műlappal 99 lej. Dr. Czi­­ter: A reklám lélektana és dr. Naményi: a reklám gazdaságtana 99 lej. — A három együtt 297 lej LEPAGE-nál, Kolozsvár. Pos­tán utánvéttel. Kérjen új Pantheon jegyzéket. DH­ AM NOS AYRES. január 31. Argenin.i: i.s • l­ph-k a legutóbbi hartci- 1 okl ;,:t ii:rn,.t kényszerű emigráns­;]. Noni­­isak ;i n»g v városokat, Je :i kisebb közsé­­p'‘ket és iel- ) ,\ki*t is lelikukeljük ;iz exis/loii­­••ijijiik.il. he:.} erüket vesztett nuW­ igdiUs csa­ládok, ;ik k még az/. argentinok s/ mára is telje­sen isi­eretten, vagy tűig ismert helyeket 'ere. iu­k fel így érkezett egy menekült bécsi o rvos es felesége úgyszólván véleilleti foly- tán­n­al. Az U'niti-ÓLOán egy regényes kis szi­getére, amelyen ez kiéig össszesem hét család élt a legnagyobb boldogságban és gondtalan­­ságban. A szigetet Tristan Ja Cimha portugál ad­­ntipiáisról nevezték el. Tristen de Canhun és a szomszédos apróbb szigeteket­ hosszú évtizedeikig eszik tengeri kalózok laktak. 1816-1818 ez­után­ Captownból jövet a sziget előtt h­orgonyt ivetett egy angol hajó, hogy a föld fel­éi etet­t a brit birodalom nevében bir­tokba vegye. Az angolok figyelme alighanem Napóleonnal­ kapcsolatban fordult a sziget­­csoport felé, mikor a száznapos uralom után ,­biztos út helyet kerestek a császár fogvatar­­tására. Az első települők ISI7-ben egy Willkin Glass nevű angol tüzérkáplár telepeden le elsőnek feleségével és két gyermekével, őt aztán több angol ten­gerész, majd egy Amin nevű norvég hajós­­kapitány követte. A sziget lakói a legutóbbi években már kétszázra szaporoduak fel. Ezek k­éti család­tagjait iletve leszármazottjai. Az angol kormány többször megkísérelte, hogy Déli-Alan­kiában telepítse át a sziget lakóit, ezek azonban ellenálltak az áttelepítési kísérletnek s az angol kormány is belenyugodott, ebbe a helyzetbe. 1932-ben Carlisle am gol hadiha­jóorvos egészségügyi vizsgálatot végzett a szigeten. Az eredmény egészen meglepő vollt. Tris­ten da Civihan a gyermekek köreiben egyet­len angolkórom sincs. Is­mere Jen a fülemi­­rigy, a bárányhimlő, a vörheny, a szamár­­köhögés tís diftérius is. A sziget lakói feltű­nően magas kort érnek el Nem ritka a ki­lencven éven felöli emb­er. 1934 és 1937 kö­zött mindössze egy halálozás történ­t, az is baleseti következtében. Meg kelll jegyezni, hogy csak Tristan szi­getén laknak emberek, a többi környező szi­get teljesen néptelen. A kis közösség feje Harold Wilde anglikán lelkész, aki egy sze­mélyben orvosa, tanítója, postaim­estere is a sz­igetnek. A lakók az értékesebb cikkeket, az élelmiszereket és ruhanemű­eket közös rak­tárban tartják . a­ lelkész kéthetenként osztja ki a íráákos­ok közötti mindazt, amire szüksé­­g­üik vám. Pénzre itt nincs szükség — nem is élnek vele. A legnagyobb kincs: a liszt­, dohány, só, gyufa, és cukor. Alkoholt egyáltalában nem fogyasztanak. R öltöny, telefon, és rá­dió is elkerülte még Trista­n-szigetét. Újság sincs. Világításína a tenger.A elefánt zsírjából készült ola­jat használják. A harkasság legnagyobb szórakozása­: a gra­mofon. Néhány hónap óta már rádiófelve­­vők­üszülék is van a szigeten, de egyelőre nem működik, mert nines :villany. A gramo­fon mellett a tánc- és a játékdélutánok szó­rakoztatják a b­irtami lakosokat­. A bécsi orvos jelen­tése szer­int a­ tristaniak rendkívül vallásos életet élnek. Reggelente úgyszólván az egész szigeti népe részt vesz a Szűz M­á­k­­a-kárpolna istentiszteletén és har­­alómiaimikisérettel zengenek hálái az Isten­nek, hogy itt élhetnek a ,,megelégedés szige­tén“. A sziget lakói emigoltül beszélnek s mi­után magyom sok skót­,­­herand, olasz és címe­­rikai van közöttük, egész sajátosi nyelvjárás alakult ki Trista­­non. Minden hely megtelt A hét csolád elsősorban borgonyalterm­e­­léssel foglalkozik. A kezdetleges álhit tenyész­tést­­ néhány ökör és juh jelzi. Annál nép­szerűbb és haszmothajt­óbb a halászati, amely­re troicit­am­­ehetőség kimállkozik. Persze még ez sem lenne elég a sziget la­tornak a megélhetésiére, ha Gaplownbtol nem alakult volna egy jótékony társaság, am­ely a tristapuiakait év­ről-évre elirdja szeretetadomá­­­nyokte’. Ez a társaság évente egy jól meg­­lakott hajót küld a szigetre ruhával, .x/ap­­pananal konzervekkel, könyvekkel és uj gra­­mofon'V'viv­okkel. Wi’dr­­vng 'kan lelkész, a sziget feje meg­magyarázta a béc­si orvosunk, hogy a Tris­tan aligha tudja aiz uj bevándorlósul megél­­he­tés­ét h­/iosilani s inkább u/,t tanácsolja, hogy a közeli Csalogány s­z­igetekre menjenek, ahol ugyanazok az égbaj­ te­ti viszonyok, mint Tristan da Cunhán­, viszont nagyobb a ter­melési lehetőség. Még X­k teljesen lakatlan sziget ven 'J/ Atlo­nici-acc.Vannak ezen a ré­gen, ahol néhány ezer ember élhetne gondtalan­­ — persze tel­jesen elszakadva ), civilizáció él. A civilizációért egyébként sem lelkesednek túlzottan cl. Irislann­ak . . . Ujebbofl ugyanis cs­­­omerákai kéjulazixkait szállító hajók mind gyakrabban megállu­ai­k a szigetnél, ez bizo­nyos­ jövedelmi !■ is hajt, de Trist a­lakú szí­vesen­­­momlanak erről, csak ne halljak­ a háborúról, polii kőnél gyűlölködésről. Kétszáz ember él a „megelégedés szigetén“ Egy bécsi orvos az Atlanti-óceán ismeretlen szigetcsoportján ELLENZÉK ammmamammo. N­—rfwr~ A „Dovada speciala­»«­ rendelkező alkalmazónak sincs helyzete Sokezer embert érint exisztenciálisan, hogy idegeneknek tekinik a „Dovada speciala“-sokat KOLOZSVzlR, január 31 A nemzeti munka védelméről, vala­mint a román elem alkalm­azásáról szó­ló törvény rendelkezései értelmében, a vállalatoknak január 31 -ig személyzeti kimutatást kelett benyújtaniuk az ipar­ügyi felügyelőségeken. A nagy- és kisvál­lalatok igazgatósága nagyrészben már eleget tett törvényes kötelezettségének, amennyiben alkalmazottaik kimutatását beterjesztették az iparügyi hatóságokhoz. Nem is ez a körv­mény késztetett ben­nünket arra, hogy a kérdéssel behatób­ban foglalkozzunk, hanem annak a több ezer polgárnak a sorsa, akiknek állami jogviszonylatban helyzetük és állampolgári joguk mai napig sem ren­deződött. Az iparügyi, valamint a munkaügyi ha­tóságokhoz érkezett utasítások a legna­gyobb tájékozatlanságot szülik, mert amíg egyfelől ezeket az állampolgársági jegyzékből kimaradt egyéneket teljes jogű­ állampolgároknak minősítik, más­felől az alkalmaztatás idején az idege­nek közé sorolták őket. Az állampolgársági összeírások idején több ezren — sok esetben önhibájukon kí­vül — nem vétettek fel az állampolgár­­sági jegyzékbe. Ezek túlnyomó részben egyszerű födművesek, vagy munkás em­berek, akik annak idején nem bírtak kel­lő tájékozottsággal afelől, hogy a jelent­kezésektől való távolmaradásuk mi­yen következményekkel jár. Nemzetiségek szerint, vannak köztük románok, magyarok, németek, stb. Amíg azonban az állampolgársági jegy­zékből kimaradt román nemzetiségű pol­gárok helyzete lényegesen könnyebb, ad­dig a más nemzetiségűeké sokkal súlyo­sabb). Előbbieket elismertetés (prin re­cunoaștere) által akadálytalanul helyezik vissza állampolgári jogaikba, míg az utóbbiaknak sok utánajárás és anyagi áldozat árán sem sikerül semmit elérniük. A joguk meg van ugyan arra, hogy állampol­­gárokká legyenek, mégis a kérdés teljes terjedelmében mindezidáig nem nyert megoldást. Azok, akik utólag jelentkeztek, külön­leges bizonyítványt, úgynevezett „dovada special” ' t kaptak- amely bizonyos mér­tékben kivonja őket az idegenek csoport­jából. Az évek folyamán utána jártak ira­taiknak és igyekeztek azokat beszerezni. A múlt év folyamán aztán eze­n i°za kapcsolatot fenntartó különleges bizo­nyítvány érvényét vesztette. A tragédia csak ezután következett. Ál­lampolgárságuk nem lévén, idegeneknek nyilvánították őket és már csak bizonyos százalék ará­nyszám szerint alkalmazha­tók. A vállalatok részéről több izben ér­deklődtek szerkesztőségünkben az újabb rendelkezéseket illetően, ezért egyenesen az illetékes ipar- és munkaügyi hatósá­gokhoz fordultunk. A hatóságok állás­pontját a­ következőkben ismertetjük ol­vasóinkkal. Az ínarfeltlgijelOs£g szerint: idegenek A személyzeti kimutatások benyújtása­kor az iparfelügyelőség jóakaratúlag már eleve felhívta a­ vállalatok figyelmét, hogy olyan munkaerőket, akiknek „dovada speciala"­ volt, vagy van birtokukban, csak a törvény által előírt húsz száza­lék arányban alkalmazhatnak, mert ezek idegeneknek számítanak. Az iparfelügyelőség ilyen irányú utasítást kapott Bucurestiből és az általa fogana­tosított eljárás és előterjesztés miniszteri rendeletre történik. Kötelessége az ipar­fel­ügy­lőségnek pontosan megállapítani, hogy az ile­tő vállalatnál mennyiben tar­tották be a törvény rendelkezéseit és az általai, valamint ellenőrző közegei által észlet kihágásokat jegyzőkönyvbe venni. A most érkezett utasítások értelmében, te­hát kihágásnak minősítik, ha az idegen al­kalmazottak számaránya meghaladja a nemzeti munka védelméről szóló tör­vény ált­al­ megengedett 20 százalékot. Már­pedig, ha az ezideig alkalmazásban levő olyan polgárokat, akiknek ordovada specialas volt a birtokukban, egyszerűen az idegenek közé csapják, a 20 százalékos arányszám önmagától,­­ a vállalat és alkalmazottak hibáján ki-­í­vü­l, lényegesen felszökik. Ez azonban nem számít mentőkörü­­lénynek, mert az iparügyi hatóságok­nak kötelességük a rendelethez híven el­­­járni. A rendelet, főképpen az alkalmazottak körében keltett elkeseredést, mert eddig nem szerezheték meg az őket jogosan megvető nllampolgarságot- mo»*. pedig már munkát sem válthatnak. A mun­kakamara álláspont­ja A munkakamara álláspontja teljesen más, ott a következő magyarázattal szol­gáltak: — Annyi tény, hogy a különeges b* zonyitványok a mult év folyamán érv­é­­nyüket vesztették, mégis a munkakamara a születési anyaköny­vi kivonat, a katonai igazolványok, va­lamint a választói könyvecske n­apján akadálytalanul kiadhatja a munka­könyvét azoknak is, akiket most az idegenek cso­portjába osztottak. Idegenek szerintük azok, akik útlevél­lel jöttek az országba és annak alapján tartózkodnak itt és csak 20 százalékban alkalmazhatók. .Azok­ pedig, akik itt születtek Romániá­­ban és bizonyos körülmények folytán eddig még nem szerezhették meg ál­lampolgársági bizonyítványukat, újabb rendelkezésig megkaphatják a munka­könyvét.­­ Előállott tehát az a he­lyzet hogy ezek a polgárok, bár szabályos munkaköny­­vük van, más sem alkalmazhatók, mert hogy öt napra Marosvásár he­tre ment vendégszere­pl­őni a 7 ha­v­­i prózai táru­lat. Az órvis érdeklődéssel várt vendégszerep­lés alatt az Angyalt vettem feleségül, a Művész párt és a Ragaszkodom a sze­re­lemhez című­ vígjátékot mutatja be a S­zátin prózai együttese, hogy Mauriac-nak­, a világhírű francia írónak nagyhatású, óriás sikert aratott drámáját, A démont mutatja be legköze­lebb prózai társulatunk. Parisban valósá­gos szenzációt okozott a Mauriac-dráma, főszerepeit nálunk Erényi Böske és Nagy István alakítják; hogy február második felében három hangversenyt ad Parisban Bartók Béla. A nagynevű magyar zeneszerző két zene­­karkíséretes hangversenyen és egy önál­ló zongoraesten lép föl a francia főváros­ban; hogy legközelebb Romániába jön és ms több városban hangversenyt ad Zathu­­reczky Ede, a kiváló magyar hegedűmű­­­­vész, akit a rádióból is jól ismer a kö­zönség; hogy Deanne Durbin, a kedves 7­3 éves amerikai fémcsilag új filmjének címe: Első tavasz, hogy Santha J­onn, a Thalia volt tagja, az előnyösen ismert fiatal énekesnő, je­lenleg a bucureştii Restaurant Boulevard sztárja. A szép Sántha Ilona Bucureşti egyik legnépszerűbb vacsorázóhelyének attrakciója és teljesen meghódította a fő­város közönségét. Egyik legnépszerűbb dizeze Bucurestinek, hogy a Warner filmgyár Óriások völ­gye című színes filmjét most játsszák Londonban nagy sikerrel. A híres ameri­kai regény filmváltozatáról azt írja a Sunday Picture­, eredeti stílusú kritikusa: „Akinek ez a fim nem tetszik, az vizs­gáltassa meg magát“, hogy a 60 éves Toa Ruffo La mia pa­rabola címmel megírta emlékiratait. A memoár nagy feltűnést keltett Olaszor­szágban. Megtudjuk a könyvből, hogy a világ legnagyobb baritonistája kovácsle­gény volt Parisban és így indult el azon a szédületes időn, amely világsikerhez ve­zetett; hogy Sándor Stefi két pompásan tán­coló partnere, Vajda Teréz két tanítvá­nya: Komáromi­ Attila és Mezey Károly, tánctudásukkal estéről-estére feltűnést keltenek a Szomjas krokodil előadásain, hogy a Pygma­ion után Angliában el­készül a többi híres Sham-darab filmvál­tozata is, így tervbe vették az Ördög cim­­borája, a B°rbara őrnagy és az Orvos dilemmája megfilmesítését, hogy dr. Washburn torontói fog­orvos, alá hatalmas automobilját fogá­szati műteremmé alakította át és két évig bolyongott vele Kanada óriási orvoshiány­ban szenvedő sarkvidéki területen. Dr. Washburn huszonnégy hóna­pi üzleti kör­útja alatt több, mint 10.000 plombálást, több, mint 20.000 foghúzást és 2000 egyéb kisebb-nagyobb fogműtétet végzett e kitűnően felszerelt mozgó­ laboratóriu­mában és sok fogfájásban szenvedő sark­vidéki embernek hozott ezzel enyhülést. Rendkívül érdekes az a könyv, amelyben most sarkvidéki élményeit kiadta ez a minden eddigi fogorvosi rekordot felül­múló derék orvos. Dr. Washburn minden egyes fogászati kezelését dátumszerűen, a hely és név pontos feljegyzésével iga­zolja, hogy Edward G. Robinson, a neves amerikai karakterszínész, új filmjében, A csodálatos Clitterhouse dr.-ban egy orvost játszik, aki a bűnözők lelki életét tanul­mányozza. Sikere érdekében maga is egy betörőbandába kerül és köztük dolgozik. Az érdekes filmnek Londonban nagy si­kere van. — idegeneknek /álliilamit. animi el­lenér , hogy illetőségi bizonyítvánnyal m­ii/IcI kc/.n­e­k. Felsoroltuk a különböző munkaügy hatóságuk álláspontjait, ami-yik nem minden c­élben fedi); egymást, sőt bízó­nyos tekintetben ellentmondóid. .V i­leté­kes minisztérium tudatában van n/­ügy ónási fontosságának, így valószínűnek látszik, hogy előbbi terül­elére visszatér és olyképpen rendezi az ügyet, hogy az sokezer polgárt visszahelyez állampo­lári jogaiba és ezáltal sok család megélheté­sét is biztosítja. (—) 1939 február 1. —— !

Next