Ellenzék, 1939. május (60. évfolyam, 100-121. szám)

1939-05-03 / 100. szám

■s 1 1 N ^ Szerkesztőség, és kiadóhivatal: Cluj,­­Dieu Moţilor 4. Telefon: 11—09. Nyomda: Str. I. G Duo» No. 8 Fiókkiadóhivatal és könyvosztály: P. Unirii 9 Telefon 11­99 LX ÉVFOLYAM, 100. SZÁM: 3S3X23^mS^3^jBSSaaSK3Bm StiB53S22! ALAPÍTOTTA BARTHA MIKLÓS Felelős szerkesztő és igazgató : DR. GROSS LÁSZLÓ ám 3­­MS Kiadótulajdonos: PALLAS R. i’u Törvényszéki Ujstromozói szám: 39. (Doa. 38A/­ 1938, Trb. Glujj Előfizetési ánsk: havonta Sa., nejedé­vre 140, félévre 480 egész évre 960 k., mbhbbbbbbshb gnaaMnHBMBWES sert— SZERDA CLUJ, 1939 MÁJUS 3. ­­I I I­gényes keretek között ünnepelte meg az ország május elsejét . Buemestiben megtartották a szakmai céhek első kongresszusát.­­ Calmescu miniszter­i­ elnök és a kormány tagjai is megjelentek a kongresszuson.­­ Rajea munkaügyi miniszter nagy beszéd keretében ismertette az új rezsim eredményes munkáját -T*V C 1 Calinescu miniszterelnök, nagyszabású expozéja BUCUREŞTI, május 2. (Az Ellenzék is­adküldött tudósítójától.) Fényes kere­tet­­tek között ünnepelte meg május else­­jej­­­ jét az ország népe. A politikamentes kormány a „munka ünnepének“ rend­­bi kívüli fontosságát külön is kihangsú­lyozta. Ezen a napon tartották meg iS Bucurestiben a szakmai céhek első »­ kongresszusát, amelyen •Calinescu Ar­­ri­­mand miniszterelnökkel élükön a kor­­­­­r­mány tagjai is megjelentek. Ralea Mi­nt, bail munkaügyi miniszter a munkás­sá­ság érdekében hozott reformjairól tart ki, íjtott beszámolójában leszögezte, hogy a munkásság örökre száműzte soraiból az áldatlan politikai viszályokat és egé­ íz­ségesen sorakozott a szakmai céhek zászlói alá. Nagyjelentőségű beszédek keretében fejtették ki az , Aron mozi ii . hatalmas termét zsúfolásig megtöltő­­ kiküldöttek előtt a céhek képviselői­nek ünnepi szónokai is­, hogy új szellem egészséges fejlődése vál­totta fel a múlt hibáit. Jól esett halla­nunk, hogy külön is kiemelték a szó­­­­nokok: „az ország munkásai nemzeti­ségi és vallási különbség nélkül egy­öntetűen dolgoznak a gazdasági fejlő­dés érdekében. Végül Calinescu minisz­­terelnök tartott nagyszabású expozét. Rámutatott beszédében arra, hogy , nemcsak a megbecsülés és a szeretet hozta el az első szakmai kongresszus­ára, hanem személyesen akarta látni és megállapítani, hogy milyen hatást vál­­tottak ki a munkásság körében az új rezsim és a kormány intézkedései.­­ A kongresszus mindvégig ünnepi hangulatban és őszinte lelkesedés je­­­gyében zajlott le. Gyűlés után a kon­­­gresszus résztvevői a királyi palota elé vonultak és Őfelsége II. Károly király előtt kifejezték hódolatukat. Az ural­kodó és Mihály nagyvajda a királyi palota jobboldali szárnyának egyik ab­lakából nézték végig a felvonulást és felemelt kézzel köszönték meg a mun­kásság szeretetének impozáns megnyil­vánulását. Érdekes és színes élmény volt jelen­lenni ezen a kongresszuson. Elsősor­ban az a szónoki forma kapott meg, ahogyan Ralea munkaügyi miniszter tartotta beszámolóját eddigi munkájá­ról és jövendő tervéről. A fiatal és tetterős munkaügyi miniszter rövid és tömör mondatokban foglalta össze azo­kat a nagy eredményeket, amelyek gyökerében megváltoztatták a munkás­ság eddigi életét. Kerülte a fölösleges szónokiságokat. Tényeket sorakozta­tott fel, amelyek önmaguk helyett be­széltek. Túl az újságírónak az esemé­nyekkel szemben való köteles érdeklő­désén, egyénileg is mindvégig lekötött­­a munkaügyi miniszter beszéde. Kiér­tett ebből a beszédből, hogy a minis­z­­ter nem a kérkedés, hanem a munka igazi embere. Gondosan vigyázott arra,­­hogy ne fárassza ki a közönséget, ami­­ta pi érert­e, hogy minden hall­gatója megjegyezte fejtegetéseit. Köny­­nyű felvázolni beszéde lényegesebb pontjait. A szakmai céhek megszerve­zése döntő jelentőségű­ változás a mun­kásság életében, amelyet a miniszter most már százszázalékosan az építő munka szolgálatába állított. Gondos­kodni kívánt az elaggott munkások sorsáról és ezért a társadalombiztosító CALINESCU miniszterelnök intézet keretében felállította a munká­sok nyugdíjintézetét. Törvényes ren­­­delkezésekkel biztosította a magán­tisztviselők és munkások szabadság­­idejét. Javítani kívánt a munkásság szociális helyzetén és ezért már az el­múlt évben 200 millió lejt fordított munkásotthonok és egyéb munkásin­tézmények létesítésére az eddigi tíz­millió helyett. Végül társadalmi téren is változásokat hozott a munkásság sorsába, mert a „Munka és Jókedv“ mozgalom útján előmozdította a mun­kástömegek kulturális fejlődését. Mind­ezekhez a reformokhoz megszerezte őfelsége teljes támogatását és jóindu­latát. Hatásosan fejezte ki az uralkodó elgondolását a munkásreformokkal kapcsolatban: „Őfelsége a munkásság királya óhajt lenni!“ A múlt és jelen közötti különbség­nek ékes bizonyítékát Calinescu mi­niszterelnök is kihangsúlyozta: „A ré­gi, rejtekhelyeken meghúzódó május elseje helyett ma nyílt, felemelt hom­lokkal, szabadon ünnepli az ország munkássága a munka napját.“ Eredmények felsorakoztatása és új idők szellemének kifejezője volt ez a május elsejei ünnepség. Útjelző az or­szág életében. A hivatalos kormány­zat együtt ünnepelt a nagy tömegek­kel, amelyek a mindennapok robotja után érezhették, hogy az alkotó munka értékét és elismerését elsőrendű köte­lességüknek tartják azok, akik ez or­szág sorsát intézik. A szakmai céhek kongresszusáról szóló beszámoló nem­csak újságcikk, hanem idézet az ország történelmének új fejezetéből, ahol nem az egyéni érdekek, a politikai jelsza­vak és a hiábavaló versengések érvé­nyesülnek, hanem a becsületest mun­kásnak nemzetiségi és vallási különb­ség nélkül való megbecsülése. Ezért marad mindvégig emlékezetes a mos­tani május elseje a romániai munkás­tömegek életében, mert most végre érezhették, hogy a május beköszöntése a munka maradéktalan ünnepe volt. A szakmai céhek első kongresszusáról az alábbiakban számolunk be: politikai pártok jelszavai megzavarták. Hiányzott az egység a munkást­ömegekr­­ől ami az egységes termelő munka ro­vására vehetett. Ahol tíz munkás összeült, ott már új irányzatú csoport alakult, ami egészségtelenné­­tette az összesség állatért. Ennek a helyzetnek r­ibartdiatattmsága végez­te arra a munkaügyi minisztert, hogy megalakítsa a szakmai céheket,­­amelyek politikám ntostan, tisz­tán az alkotó mun­ka szolgálatában állanak. Ralea miniszter ezúttan felsorolta azokat a nagy eredményeket, amelyeket az új re­zsim megvalósított a munkásság érdeké­ben. Elsősorban rámutat­otttn­ kötelező sza­­badságról szóló intézkedésre, amelynek ér­telmében a vállalatok az összes munkások­nak és tisztviselőknek fizetéses szabadsá­got­­kötelesek­­adni. Kifejtette az új mun­­kásbiztosítási törvény jelentőségét, amely ma elaggott munkásoknak nyugdíjat bizto­sít. Rámutatott arra, hogy 01 kormány nagy összegeket fordít munkásotthonok és jóléti intézmények létesítésére. Az eddigi tízmillió helyett már az elmúlt évben is 200 millió lejt fordítottak erre a célra. Nagy­­lendületet hozott a munkásság éle­tébe a „Munka és Jókedv“ mozgalom, amely­­lehetővé tette, hogy a munkások magánéletükben könnyen kielégíthessék kulturális igényeiket.­­ Mindezes­ reformok m­e­gvalós­­á­sához Őfelsége II. Károly király igazi atyai jóakarattal adta meg támogatását. Őfelsége szívén viseli a munkáság érdekeit és a munkásság királya kiván lenni — mondotta szűnni nem akaró taps és éljenzés közben a munkaügyi miniszter. — A munkásság megbecsülése lényeges pont az új rezsim programjában. Ennek legfényesebb bizonyítéka, hogy a kongresz­­szuson­ megjelentek, a kormány tagjai és Calinescu miniszterelnök, akik a május el­sejét az egész ország ünnepének tekintik. Ralea miniszter beszédét azzal fejezte be, hogy tovább folytatja a munkásság ér­dekében megkezdett munkáját, amelyhez a munkásság támogatását­ kéri. A MUNKÁSSÁG ADOMÁNYA A NEMZETVÉDELMI ALAPRA Ralea miniszter beszéde után Gherman Eftimie a céhek nevében mondott beszé­det. Utána G. Georgescu, a magántisztvi­selők képviselője tartott beszédeit, majd I. Theodorescu, az ipari munkások kép­viselője beszélt. Mindegyikük hangsúlyozta, hogy az ország munkásságai nemzetiségi és va­llási különbség nélkül egy tömegben sorakozik a­­kormány célkitűzései mellé. Ezután I. Floreas olvasta fel a szakmai céhek kongresszusának határoz­ottj­ javas­latát: kislink folytatása az utolsó old­on. Megkezdődik a kongresszus Máju­s elsején, már a kora reggeli órák­ban megkezdődött a mun­kástömeg­ek fel­vonulása az „Aro“ mozi elé, ahova Ralea munkaügyi miniszter egybehívta az első szakmai kongresszust. A mozi bejártát fellobogózt­ák é­s a bejárattól a színpadig a mozi mindkét olldalánál az országőrök állottak sorfalat. A nemzet színül zászlók­kal bevont színpad­ közepén Őfelsége II. Károly király gyönyörű mellszobrát­ he­lyezték el. Már jóval tíz óra f­lőtt zsúfo­lásig megtöltötték­ a kiküldöttek a mozi földszinti és emeleti nézőterét. Az ország minden részéből nagy számban jöttek el a magántisztviselői cé­hek és munkás­­szakmák képviselői. Ott láttuk a népes ko­lozsvári küldöttségét is, amelyet a­ Nem­­zeti Újjászületés Frontjának egyenruháját viselő Strófa György vezetett. Valamivel 16 óra után­ érkeztek meg a kormány tag­jak A kiküldöttek lelkes tankokkal­ ünne­pelték Calinescu Armanid minisz­terelnö­­köt, R­ele­a Mihail munkaügyi minisztert, Ghehnegeanu közlekedésügyi minisztert, Bujoiu kereskedelmi minisztert és a többi el­őkelőségek­et. Az elnöki emelvényen Gav­rinescu miniszterelnök és Rateș munka­ügyi miniszter foglaltak helyett. Körülöt­tük foglaltak helyet Bujoiu, Slavescu, Ti­teanu, Ghelmegeanu és Marinescu minisz­terek, valamint a többi előkelőségek! Megható volt a színpad hátterében el­he­­lyezk­dő bányászküldöttség sorfala. RALEA MUNKAÜGYI MINISZ­TER BESZÉDE A többezer főnyi közönség lelkes­­tap­sai között elsőnek Ralea Mihail munka­ügyi miniszter emelkedett­ szólásra. A munkaügyi minisztk­etr beszédében mindenekelőtt rámutatott arra, hogy a m.-k.?t,cácr­­ r­. a különböző

Next