Ellenzék, 1939. július (60. évfolyam, 147-172. szám)
1939-07-01 / 147. szám
1930 Július 1. Erfurtssjt Őfelsége jelenlétében leplezték le a hegyivadászok emlékművét TARGUL-NEAMT, június 30. Őfelsége Karálg király és Mihály nagy vajda jelenlétében, bensőséges ünnepség keretében, leplezték le a targu neamti hegyivadászok emlékművét. Az emlékművet a Dealul Golon állították fel, oa, ahol az első hegyiszázad Őfelsége, a király, akkori trónörökös vezetése alatt feláldozták életüket a hazáért. A tedeum után őfelsége, a király lélekemelő beszédet tartott, melyben felidézte a hegyivadászok vitézségét, megindító szavakkal mulatott az állampolgárok hazafias kötelességére. , Beszédében őfelsége ezeket mondotta: „Büszkén és örömmel nézem ezt az emlékművet, amely azokat a nehéz időket emlékezteti, de ugyanakkor megmutatja az első hegyiszázad bátorságát is. Az egész világ csodálkozott azon a teljesítményen, amit ez a század véghezvitt. De ez a teljesítmény annak a kiképzésnek köszönhető, amely talán eddig nem létezett a hadseregben és annak a bajtársi viszonynak, amely addig ritkán volt látható. Büszke vagyok, hogy én voltam a kezdeményezője ennek a századnak.“ Az ünnepség, amelyen részt vettek Armand Calinescu miniszterelnök és több más magas személyiség, nagy lelkesedés mellett ért véget. Szenzációs tanúvallomások a negyvenmilliós kisajátítási panama ügyében Izgalmas részletekben bővelkedik az unghenii panama főtárgyalása BUCUREŞTI, június 30. Az ilfovi törvényszék előlinapok óta is folyik ian ungheni'Hi panamaper főtárgyalgsa. Mint már többször ismertettük olvasóink előtt, ebben az ügyben 40 millió lejjel károsították meg az államot a pannamisták, akik a Glauce-örökösöknek egy kisajátítási ügyben olyan ítéletet szereztek, amely az államot óriási összegű kártérítésre kötelezte. *Az ügy további során az állam ügyvédje nem fellebbezte meg az ítéletet, az jogerőssé vált és a kijárók előkelő összeköttetésekrévén elintézték, hogy a fantasztikus nagyságú pénzösszeget rövid idő alatt kifizesse a földművelésügyi minisztérium. Amikor a panamaügy kipattant, a bakui törvény"szék egyik bírája, Hancu,akit ez ügyben kihallgatásra idéztek be, öngyilkosságot követett el és nem sokkal ezután Frannk volt földművelésügyi államtitkár is szintén öngyilkosságot követett el , aki kiutalta a horribilis összeget. Fantasztikus történet az állam 40 milliójáról A panama a következőkön alapult: A Glauce örökösöktől az agrárreform soránkisajátították birtokukat, amit ki is fizettek kisajátítási kötvényekkel. 1934-ben ,egy Pascaluta nevű kijáró biztatására újabb pert indítottak azon a címen, hogyó kisajátítás csak a földre vonatkozott és jiffe épültetekre nem, márpedig a Glavce-birtokon épült fel Ungheni mezővároska. 80 milii'QS kártérítési keresetet indítottak azállam ellen, amiből 40 millió feje megítélte a balkni törvényszék. Az ítéletet az ungheniiadóhivatalnak egy átirata alapján hoztákmeg, amely fantasztikus összeget tűntetoltb fel az őt klevő viskók értéke gyanánt. Abíróság teljesen megllőzte ez ügyben a szakértőkküldését és a perceptor átirata alapján 40 millió lejes kártérítést ítélt meg az örökösöknek. Berov állami ügyvéd, aki az ügyben a földművelésügyi minisztériumot képviselte, a per elvesztéséről nem értesítette a minisztériumot, nem felebbezett és így az ítélet jogerőre emelkedőt. Ezután került sor a hatalmas összeg gyors kiutalására és mikor a panama ügye kipattant, kiderült, hogy a 40 mWkos összegből 20 milliót a Pascaluta kapott. Ebből az összegből mintegy 3 milliót megtartott magának, 15 milliót pedg az ügyben szereplő tekintélyes közbenjáróknak juttatott. A panama ügyben ítélkező egyik bíró vallomása A tregmapi tárgyaláson igen érdekes Inunuvallomások hangzottak el és a többek között kihallgattak egy bírót is, aki tagja voltt a bastitli törvényszék azon tanácsának, amely megvéde a kártérítést. Joan Chinah, a baltiét törvényszék volt bírája tartúvallomása során kijelenti, hogy ismeria Guarce-örökösök perét, tekintve, hogy 1936-ban az ügy egyik tárgyalásán, mint szavazóbíró szerepelt, Borovöt korrekt ügyvédnek tartja. A továbbiak során elmondotta, miképen delegálták a törvényiek II. szekciójához, hogy Tudor bíróval tanácsot alakítsanak a Glavce-örökösök ügyének letárgyalására. Az elnök azon kérdésére, hogy miért indokolták meg az eretetetszokatlan gyorsasággal,a tanú ezt a választ adta: — Szabadságra készülem és mindaddig nem mehettem el, míg az ítélet nem vett megszerkesztve. A panamaügyben ítélkező tanács megalakulásának érdekes körülményei 1937 június 30 án„ amikor a Glavceü ügyet tárgyalnék, Nakcovschi törvényszéki elnök rendjeletet adott a tanúnak, hogy a II. szekciónál vegyen részt a tamnácsban, amelya Glavce ügyet tárgyallja. Először vonakodott, később azonban kénytelen vot engedelmeskedni és megalakította a tanácsot. A tárgyalás napjának reggelén látta Petrescut, a felperesek ügyvédjét, aki a pananmügyben jelenlleg, mint vádlott szerepel, amint kijött a bírák tanácskozószobájából Petrescu azt kérte ott, hogy a II. szekció tárgyalja le az ügyet- A bírák Holcovschi énök érkezésére vártak és amikor megérkezett, Petrescu ismét benyitott az ajtón és rászólt a törvényszéki elnökre: — Ddegálja-e a bírókat, vagy nem? Ilekovschi elnök a következőket válla szólta’: — Lássuk, mit van Ionescn bíróval? Az elnök törvényszéki szolgát küldött Ionescu bíró lakására. A szolga rövidesen visszatért és jelentette az elnöknek, hogy nemtalálta meg lakásán Ionescu bírót Az elnök ekkor Stancu bírót küldötte ki a tanács megalakítására, ez azonban nem vállalnta a megbízatást és ekkor került sor a tárni kiküldésére. Ioan Glinah vallomása során azt a megjegyzést tette, úgy hiszi, jó ítéletet hozott a Glavce ügyben. Az ítéletnél állásul az 1928. és 1933- évi házbér jövedelmet vette, tekintve, hogy az 1931. évi házbérjövedelmi listák nem voltak meg. A továbbiakban a tanú elmondotta, tudomása van arról, hogy Petrescu vádlott, aki a felkeresők ügyvédje volt, Helcovschi öklökkel jó viszonyban volt, de még bensőbb barátságot tartott fenn Satmari törvényszéki főelnökkel, akinek irodájában naponként látogató volt. Arról ,s tudomása van, hogy Petrescu ügyvéd kellemében atmoszférát teremtett azon bírákkal szemben, akiről tudttai, hogy nincsenek vele egy véleményen. A volt törvényszéki bíró tanúvallomásában kijelentette, hogy tőle Petrescu semmiféle szívességet nem kért és nem tudta Petrescu letartóztatásának napjáig, hogy az ügyvéd a többi túrákkal kártyázni szokott. A határozatot a Gávceperben a Petrescu álltalt letett okmányok alapján hozta meg és amiig a határozatott készítette, nem ,is beszélt Petrescuval A bíróság a tárgyalás továbbfolytatását másnapra tűzte ki, fogságuk idején Szentjános-napra Lobontin hazaengedett falujukba. Szerencséjére visszatértek. Hasonló előnyökben részesítette Asztalos Andrást és a gyilkos Gherasim Emilt, akik — természetesen fizetség ellenében — városszerte felügyelet nélkül jártakkeltek. Egyikük eközben el is tűnt. De kihasználta a büntetésüket kitöltő személyek helyzetét egyébként is. A részükről nála letétbe helyezett pénz és különböző értékek rendszerint eltűntek kezei között. Bőgős Ferenc 2240 lett, Angeluta Constantin és Stoicescu Ioan szintén jelentősebb összegeket veszítettek így el. Midőn pedig 1939 március 14-én házkutatást tartotak a fogházban, annak őrszobájában Lenghel Vasile fogházőr szekrényében egy egycsövű és egy kétcsövű vadászfegyverre, valamint egy Steyr-gyártmányú katonai karabélyra akadtak. A fogházőr azt vallotta, hogy ezeket a főfoglaloktól kapta megőrzésre. Minthogy Lobontin ezekre engedéllyel nem rendelkezett, jogtalan fegyverviselés miatt is eljárás indult ellene. Ez juttatta tulajdonképpen katonai törvényszék elé. De ugyancsak katonai bíróság hatáskörébe tartozik annak a fenyegetésnek megítélése is, amelyet Lobontiu volt főnökével, Burcus Traian fogházigazgatóval szemben követett el. A fogházigazgató ugyanis, akit előzőleg Lobontiu jelentett fel, az ügyészség előtt szintén feljelentést tett főfoglárja ellen, aki erre lelövéssel fenyegette meg őt. A vádirat végső pontjaként megemlékezett a vezetőügyész arról is, miszerint a vádlott a fogház tulajdonát képező anyagokból jégszekrényt készíttetett a saját használatára. SZIGORÚ BÜNTETÉST KÉR AZ ÜGYÉSZ Az éles vádbeszéd eredményeként dr. Barbu őrnagy a bizalmi állst betöltő vádlott ellen majdnem teljes egészében beigazolódott vádak fejében szigorú büntetést kért, hogy megfelelő elégtételt kapjanak a megzsarolt egykori foglyok, akikkel most együttesen kell kitöltenie a vádlottnak vezeklő büntetését. MIVEL ÉRVEL A VÉDELEM? A vádbeszéd elhangzása után dr. Giurgiu János védő emelkedett szólásra és nagy védőbeszédben igyekezett a vád állításait megcáfolni. Szerinte az egész vád különös misztifikáció eredője, amely tulajdonképen — a tiltott fegyverviseléstől eltekintve — polgári törvényszék elé tartozik. — Lobontivi személye — mondotta a védő — annak a tisztogatási folyamatnak esett áldozatuk amelyet volt a képen a vádlott maga indított el. Az ő feljelentésére kezdődött meg országszerte a fogházak nagyon is zavaros ügykezelésének miniszteri ellenőrzése, amelynek eredményeként Erdélyben három fogházigazgatót függesztettek fel. Lobontiunak ez a jószándékú epése váhtotta ki egykori főnökének, dr. Burcus Traiannakellenszenvét, aki erre jóval a beindított vizsgálat után tette meg följelentését főfoglárja ellen. Mindez ideig azonban nem igazolódott be, hogy a jelenlegi per vádlottja önkezével és főleg saját részére követte volna el azokat a nyugta javítgatásokat, amelyekből a felsorakoztatott anyagi haszon eredt. Nem tism tétetezhető fel, hogy ezek a vádak igazak lennének egy olyan emberrel szemben — mondotta a védő —, aki maga rántotta le a léptet arról a fogházi életről, ahol a rabok tetszésük szerint élvezték a szabadságot, vadászgala és lakodalomba jártak, sőt, gyakran őreiket is magukkal vitték. A katonai törvényszék a védőbeszéd érveire hosszas tanácskozás után elrendelte a fogházi napló felülvizsgálását és ezért . tárgyalás folytatását mára halasztotta el. LEVÉLPAPÍROK, egyszerűtől a legválasztékosabb kivitelig, legolcsóbban az Ellenzék könyvosztályában, Cior, Piaţa Unirii. . .v . MA HIRDET ÍTÉLETET A katonai törvényszék a panamázó főfoglár ügyében Bűncselekmények sorozatát követte el a is megtévedt tisztviselő. Szigorú büntetést kért az ügyész a szatmári fogház egykori diktátorára KOLOZSVÁR, junius 30. A VI. hadtest katonai törvényszékének Negulescu Dumitru hadbíró-alezredes elnökletével működő 3-as tanácsa előtt — ismételt halasztás után — a napokban megint tárgyalásra került a szatmári hírhedt ügyészségi fogházpanama folyományaként Lobontinban volt főfoglárnak 7 vádpontnál pere.A bíróság ezúttal — a védelmet ellátó dr. Giurgiu Ioan ügyvéd ellenvetéseinek mellőzésével — a főtárgyalás megtartása mellett döntött. A vádirat 1. vesztegetési pénzek elfogadásáról, 2. közokirathamisításról, 3. fogolyszökés lehetővé tétele által a bírói hatóságok határozata ellen elkövetett vétségről, 4. minősített lopásról, 5. jogosulatlan fegyverviselésről, 6. hivatalos hatalommal való visszaélésről és 7. halálos fenyegetődzés bűncselekményeinek vádját emelte Lobontin ellen. Minthogy a tanúkihallgatásokat az előbbi tárgyalások alkalmával megejtették, a vádpontok felsorolása után dr. Barbu Alexandru őrnagy, katonai vezetőügyész emelkedett szólásra. A vezetőügyész vádbeszédében megbotránkozását fejezte ki a közhivatalt betöltött vádlott magatartása felett, aki — állítása szerint — felebbvalója ellen felsorakoztatott vádaskodásokkal törekedett üzelmeit leplezni. Majd tételenként boncolgatta az egyes vádpontokat, melyek során a bűnper egész anyaga szőnyegre került. Ezek szerint Lobontin a keze alá került foglyoktól különböző összegeket igényelt és a kívánságát nem teljesítő egyéneket személyi tortúrának vetette alá. Tél idején cementes, fűtetlen cellákban, fogyatékos ruházattal, takaró nélkül záratta be őket. nymódon — a foglyok közül — Mózes Dezsőtől 3030 lejt szedett be, Deac Vasiletől a sógora által részére hozott 1500 lejt tartotta vissza, ugyannyira, hogy szabadulásakor pénz hiányában gyalog volt kénytelen hazatérni. Többszáz lejig terjedő kisebb nagyobb összegeket hajtott be Lascovits Herman, Csorba és Gross Emanuel letartóztatott egyénektől, akik ennek ellenében enyhébb bánásmódban részesültek. Még feltűnőbb Erős Aranka esete, aki fogságban lévő vőlegényéért 1800 lejt fizetett, hogy büntetése ideje alatt Máramarosba, lakodalomra hazatérhessen. A pénzbüntetésben elmarasztalt vádlottak egynémelyikétől, Kis Lászlótól, Somogyi Mihálytól a beszedett pénzeket saját céljaira fordította, míg a büntetést fogházra minősítve át, — anélkül, hogy egyetlen napot ültek volna — kitöltöttnek vezette be a fogház nyilvántartási naplójába. SÚLYOS VÁDAK TÖMEGE A vádbeszéd ezután rátért Kerekes Tibor és Nistor Ioan esetére, akiket