Ellenzék, 1939. augusztus (60. évfolyam, 173-199. szám)
1939-08-01 / 173. szám
1939 augusztus 1. ILLESSZÉK Petőfi Sándor emléke... Országszerte kegyeletes ünnepségek keretében emlékezett meg Erdély magyarsága a nagy költő halálának kilencvenedik évfordulójáról. «■ Ezrekre menő tömeg vett részt a fehéregyházai síkon tartott ünnepségeken Teleki Adám gyönyörű ünnepi beszédet mondott az egykori SEGESVÁR, július 31. (Az Ellenzék !kiküldött munkatársától.) Ünnepi hangulatban, a tömegek ezrekre menő sokasága mellett zajlott le a fehéregyházai sikon, közös honvédoír oszlopa felett az az emlékünnepély, amelyet amagyar nép kegyelete rendezett Petőfi Sándor halálának kilencvenedik évfordulója alkalmával. Gyönyörű szép, ragyogó nap virradt az egykori csatatérre, ahova már a kora reggeli órákban az embertömegek megszámlálhatatlan sokasága indult el minden irányból. Vonatok, autók és más járművek öntik a távolabbról jött emberáradatokat, amelyben Csik, Háromszék, Marostorda, Kolozsi, Bihar, Arad és a Bánság legtávolabbi részének népe is képviselve van. A környékbeli falvak népe, a székelység zöme, gyalog zarándokol hegyeken, völgyeken, erdőkön és mezőkön át, mintha búcsúra mennének. De talán már búcsúhelyük is lett a fehéregyházai Petőfi-síremlék, ahova minden évben eljönnek, hogy kegyeletük háláját leróhassák Petőfi Sándor porladozó hamvai felett. Kilencven évvel ezelőtt gyilkos, öldöklő fegyverekkel vonultak fel Bem és Lüders orosz tábornok hadai a fehéregyházai mezőre, ma pedig békésszándékú emberek gyűltek össze a nagy Petőfi sírja felett, hogy emlékünnepet A felvonulók ezrekre menő tömege lepi el az árnyas fenyvesekkel övezett honvédemlékmű környékét, ahová hangszórók közvetítik a műsor egyes számait. A néma csendben elsőnek a Király - himnusz akkordjai csendülnek fel, amit a segesvári Székely Alkalmazottaik fúvószenekara adott elő nagyszerű összjátékával, amit a közönség levett kalappal hallgatott végig. Ezután a segesvári Magyar Kaszinó dalárdája adta elő Balázs—Tárcza,Dalol a székely“ címü Petőfi-dalt. Nagy Béla segesvári unitárius lelkész ünnepi imát mondott, mely után a medgyesi Magyar Polgári Kör dalkara Petőfi „Szülőföldem“ című énekszámát adta elő. E szám idán a bemondó gróf Teleki Ádám országgyűlési képviselő beszédét jelezte, amire templomi csend lett. E méltóságteljes hangulatban jelent meg a szónoki emelvényen Teleki Ádám, aki a következőket mondotta: GRÓF TELEKI ÁDÁM ÜNNEPI BESZÉDE — Ma 90 éve, 1849 július 31-én, Bem tábornok 5000 főnyi hada találkozott a fehéregyházai sikon Lüders orosz generális háromszor akkora hadseregével. Ugyanezen nap reggelén egy kisbontottingű, nyakravalótlan, duhtarcú ifjú állott a Küküllő fehéregyházai hídjának fejénél, figyelte a véres csata jeleneteit. Bem tábornok, Osztorenka híres csillaga vívta végzetes harcát Lüders orosz generális roppant haderejével. És mikor felszállt a nap, eldőlt a harc is. Fogaras felől új orosz csapatok érkeztek, amelyek a már kimerült magyar sereg zárt sorait felmorzsolták. Bem tábornoknak is menekülnie kellett és a száguldó kozákok paripái halálra gázolták Petőfi Sándort, a 26 éves ifjút, kinek teteme közel egy évszázad óta porladt a virágba borult sikon, a névtelen hősükt hamvaival elkeveredve. Teteme porladt, de szelleme, fényes, dicső neve, a Petőfi Sándor neve mind fényesebben és tisztábban ragyog az idők távolában. Ráemlékezünk most. Testvéreim, véreim, magyarok, kik most egybegyűltünk az oszlop elé, áhitatos magunkbaszállással idézzük a múltat: elmerengünk dicső fényességes életének s fenséges halálának tanulságain. A hányatott életű ifjú kezében nem volt semmi világi hatalom, vezéri pálca. Költő volt, egyike legnagyobbjainknak, de egyike a világirodalom segdit üljenek a halhatatlan költő halálának jó évfordulóján. : GYÜLEKEZÉS A FEHÉREGY-11 HÁZAI HANGYA UDVARÁN Reggel 9 óra. Fehéregyháza, ez a kisforrú valósággal az emberek ezreivel van tele. A Hangyaszövetkezet óriási kertjében gyülekezik az ünneplő sereg. Az udvarhelyi székelyek nagy zöme egyenesen a Petőfi-emlékoszlopnál foglal helyet. A Hangya udvarán a segesvári Székely Alkadnazottak fúvós-zenekara játszik. A gyülekezők soraiban ott látjuk dr. Gyárfás Elemér szenátort, gróf Teleki Ádám, Tompa Lajos, dr. Fó Ferenc, Péter János, Orosz Károly képviselőket. Mt vannak még a magyar közélet vezetői közül gróf Bethlen Bálint, Ugrón István és Pál, Szabó Béni, Bíró Lajos, dr. György Zsigmond, gróf Teleki Károly és József, Mikó László, dr. Gábos István, dr. Lévay Lajos, Gvidó Béla unitárius esperes, Papp Dénes csíkszeredani főgimnáziumi régens, Kádár Kálmán semjén falvai birtokos, dr. Váró György, dr. Jodál Gábor, dr. Szabó Gábor, az udvarhelyi IKE teljes társasága, dr. Tóth Lajos segesvári ref. lelkész, Nagy Béla segesvári rund- lelkész, dr. Szele Béla brassói ügyvivéd, ifj. Nagy Lajos, dr. Kolimbán Jói A Petőfi-i ünnepély ,élőbbjeinek is. Petőfi legelsősorban a magyaroké, a miénk, de művei az egyetemes emberiség közös kincsei. Hét évig pompázott csupán a magyar iro- I dalom és közélet színpadán, de kiapad- I hatatlan bőségben szórta szét csodája- I tos szellemének örökéletű alkotásait. " Költészetének ezerhuru lantján valamennyi emberi érzés megszólalt. Legbensőbben mégis a népi jogoknak, a szabadságnak, a nemzeti érzésnek s aszerelemnek költője volt, az ifjúsági szent hevüléseié és az egyetemes emberi testvériségé. Közel egy évszázad múlt el a gyászos és mégis dicső emlékezetű nap óta. A költő látnoki szemmel maga jósolta meg végét. Itt esett el, a harc mezején, itt folyt az ifjú vér ki szivéből és holttestén át száguldottak a fújóparipák — ha nem is az eszme diadalmára. Az eszme, amiért Petőfi küzdött, akkor elbukottnak látszott, de a költő és mártír társainak vére megtermékenyítette a földet és lelkében magasra emelte nemzetét. Petőfi mégsem élt hiába: eszme- és érzésvilága feltartózhatatlanul hódított és diadalmaskodott. A nép költője volt, az egyetemes emberi jogok lánglelkű harcosa, aki életét is feláldozta az egyenlőség, a szabadság és testvériség eszméiért. Petőfi kora emelte fel szolgasorsból a magyar nép fiait és tette egyenrangúvá földesuraival. Szive a nemzet egyetem mességéért dobogott, amelyen belül egyenlő joga van a főurnak és a földművelőnek, minden rendű és rangú magyarnak. Petőfi kora emelte a magyarságot az európai népek modern társadalmi berendezkedésének színvonalára. A szabadságharc akkor elbukott, de elvei megfogantak és az egyetemes magyarság gondolatát mindörökre egybekötötték az európai közösség eszméivel. Petőfi a nép fia volt, a „jó öreg korcsmáros“ fia, költészetének gyöngyei éppen népdalai, amelyekkel a XIX. század 40-es éveinek elfáradt, finomkodó lírájába új, friss hangot, népi zamatot, szint és lendületet vitt. Ezt az egyszerű népet vezette be kézenfogva Petőfi Sándor géniusza az egyetemes nemzeti társadalomba. 1818 a magyar nép kiteljesedésének éve volt. Az Úr kezet nyújtott a parasztnak és magához emelte a nemzet egységébe. Nem véres forradalom döntötte meg az előkelők kiváltságait: a főranguak és a nemesség önként mondott le előjogairól — ur és szegény a Petőfi kora eszméinek hatása alatt lettek egyenlők a törvény előtt ii terhel zsei. a csik megyei Népközösség elnöke, dr. Miller Jenő, az alsó fehér megyei Népközösséglnöke, dr. Apáthy Gyula, a nagykükidió Népközösség elnöke, Jánossy Péter, Ungár János, dr. Szabó József. dr. Pál Sándor, Biró István, Pál Dénes unit. esperes, Jakab Géza aradi szerkesztő, Bérczy Lajos aradi ny. főgimnáziumi tanár, Árvay Rezső, a bánsági közművelődési egylet főtitkára, Vinczeffy Sándor, Köllő Ignác keresztúri róm. kat. lelkész, Hadnagy János fenyédi róm. kat. lelkész és mások tűnnek fel. Itt sorakoznak fel a vendégdalárdáik is, változatos székely és magyaros viseletükben. A díszes, ragyogó pompában tündöklő menet a dalárdák lobogói alatt és a segesvári székány zenekar, meg a, csekefalvai fúvósok ropogós magyar indulói mellet. pont 10 órakor indul el, zárt sorokban, a Petőfi emlékmű felé- A menetet dr. György Zsigmond, a nagytküküllői népközösségi tagozat elnöke vezeti, mely után a parlamenti csoport tagjai következnek, majd a felvonulók hosszú, kígyózó sora halad. Magasztos, lélekemelő látvány ez a szép és impozáns felvonulás, amely a legnagyobb rendben, a legfegyelmezettebben zajlik le, viselésében, a szabadságjogokban és a nemzeti méltóság egyetemességében. Petőfi a magyar nép szellemi egységének jelképe. E korban nemcsak az államférfiakat foglalkoztatja a népek sorsa, hanem a költőket is. Petőfi a népnek, a népért és a népek szabadságáért irt. A nemzeti érzések hatalmas erővel törnek elő költészetének csodálatosan hangzó húrjain. Petőfi költészete az ifjúság költészete. Magába foglalja az ifjú kor szent hevüléseit, erényeit, lelkesedését, álmai lobbanékonyságát, a nagy eszmékért való önfeláldozás lázas készségét, valamint hibáit is; az elbizakodottságot, túlzást és könnyelműséget is. Az ő lantján keresztül zengett nemzeti géniuszunk és talán legszebben ő énekelte meg népünk 1000 éves életének változásait, érzéseit, bánatát, vágyait és lelki harcait. Amikor Petőfi Sándor ezen nagy ajándékáról, gazdag örökségéről beszélünk, amit ránk hagyott, mindig újult erővel lép előtérbe az a kérdés, hogy eleget teszünk-e ama szent kötelességünknek, amellyel az Ő szellemén keresztül népünknek tartozunk. Ahogy ő is, minden társadalmi tagozódáson felül az egész magyar nép egyetemességét szolgálta, úgy minden társadalmi rétegnek meg kell tennie kötelességét és úgy kell szolgálja az ő népét, ahogy azt hasznosan cselekedheti. Láthatjuk, hogy Petőfi irodalmi remekei milyen nagy jelentőséggel bírnak nemzeti életünkben. Szellemileg fejlett és erős nép sohasem fog műveltségi színvonala alá, vagy szellemének ellentétes irányba elhajlittatni, nyelvünk és irodalmunk ápolása legyen szent kötelességünk. Irodalmunk, nyelvünk fenntartója, így íróink nemes hivatása, hogy e téren hűséges munkásai legyenek, fáklyahordozói, örök virrasztói a mi népünknek. Nagy feladat ez, de örömmel látjuk erdélyi irodalmunkat is, mert vannak, akik betöltik ezt a nagy hivatást és a szent célnak áldozzák életüket. Amintt: az irodalom terén, úgy közélet terén is szükségünk van cselekvő és alkotó férfinemzedékre. Hassa át ifjú nemzedékünket Petőfi hozzájuk szóló parancsa. Nemzeti hanyatlásunk, vagy emelkedésünk függ az ifjúság értékétől és fejlődésétől. A történelem is bizonyítja, hogy az a nép, melynek ifjúsága tanulni, dolgozni, tűrni, a jóért, szépért, nemzeti eszméért áldozni, lelkesedni tud, nyugodt lehet jövője iránt. Kapcsolódjon be tanult ifjúságunk mindazon mokaterületekbe, ahol úgy a saját, mint népe javát szolgálhatja, hogy Petőfi Sándor szelleméhez méltó lehessen Ma különösképen szükség van az új nemzedék közösségi szolgálatára. Minden dolgozni tudó és akaró fiatalnak népe mellett van a helye. Az ifjúság felsorakozása azonban csak akkor bír értékkel a nép életében, ha az fegyelmezetten, tiszta meggyőződésből , komoly méltósággal történik. A boldog emlékezés és bizakodó jövőbe tekintés mellett azonban elháríthatatlan árnyként lebegnek felettünk az enyészet árnyai is, amelyk a régi csatatér felett bolyonganak. Most is vészterhes, súlyos időket élünk, lelkünket összeszorítja az aggodalom, élve ebben az önmagát emésztő, marcangoló világban, oly távol a népek, nemzetek testvéri egyetértésétől A népek, noha mind egyformán Istenünk teremtvényei, kevésbé értik meg egymás szavát, mint valaha és egymás vesztére törnek a világ mindnégy sarkán. — „Mit ettél föld?“ Kérdenünk kell Petőfivel — ,,Mit ettél föld, hogy egyre szomjazol, hogy annyi könnyet és annyi vért iszol?“ — „Hova lesz a kacaj, hova lesz a sóhaj, a hangja elenyész? S hova lesz az ész, midőn már nem gondolkozik? S a szeretet , a gyűlölet, ha szívből kiköltözik?“ A költő lelkét oly sokszor emésztették e kérdések, mert a szabadságharc költője maga is megborzad e céltalan emberpusztítás rettenetességétől. Utolsó, megrázó versében is ezen gondolatokkal foglalkozik — amint a segesvári csata előtt írta Mezőberényben: „Szörnyű idő, szörnyű idő! És a szörnyűség mindegyre nő. Egy szálig elveszünk-e mi? Vagy fog maradni valaki, Leinie Vad fekete Időket a világnak? S ha elbeszéli úgy, amint Megértjük mi ezeket mi mind: Akad-e majd Ki ennyi bajt Higyyen, hogy ez történet? És e beszédet nem veszi Egy őrült, rémülésteli, Zavart ész meséjének? Petőfi utolsó verssorai ezek és ma, 90 év múltán ugyanezt kell kérdeznem tőletek, magyar véreim, az ő szavaival. Kiábrándult, sötét lélekkel gyötrődött a nemzeti és az emberiség végpusztulásának sötét vízióin. Az egyetemes testvériségnek a nemzetek, a népek és emberek közötti válaszfalak ledöntésének beteljesedését nem érte meg, aminthogy nem érték meg mások sem és magunk is döbbent lélekkel érezzük messzebb magunkat Petőfi eszméinek valóraváltásától, mint valaha. De mégis hinnünk kell, hinnünk bennük és küzdenünk értük! A fáklyát át kell vennünk a lehanyatló kézből s tovább kell tartanunk és adnunk ivadékainknak, mig csak fénye lobog, vagy akár pislákol. Magyarok, higgjünk Petőfi eszméiben, higyjünk és bízzunk a fehéregyházai sik halottjának álmaiban. Fogjunk mi is össze, legyünk eggyé a nép ölelkező egységében. Temessük el a széthúzás fekete átkát, legyünk szívünkben egy szent, nagy közösség, igazi magyar népi egység, melyben egy legyen ur, pór, gazdag és szegény, boldog és boldogtalan. Olvadjunk egybe lélekben, hogy népünket teljes egységben szolgálni tudjuk. Mutassunk példát a jövő nemzedéknek ezen nagy lelki egybeolvadásban, mely népünk fennmaradásának egyetlen biztosítéka. Legyünk egyek, egymás szeretetében, legyünk egyek történelmi feladataink teljesítésében, legyűnik egyek az emberiség magasabbrendű békés hivatásának a hitében és legyünk egyek népünk szent ügyének szolgálatában. Sose hagyjuk el egymást, véreink. NÉKED TESZÜNK FOGADALMAT E SZENT HELYEN — TÉGED IDÉZÜNK ÉS NEKED HÓDOLUNK ALÁZATOS, DE BÜSZKE LÉLEKKEL A FEHÉREGYHÁZAI SÍKON, PETŐFI SÁNDOR NAGY SZELLEME! Gr. Teleki Ádám beszéde óriási sírkert ért el nemcsak magas nívója, hanem a szónak elsőrendű előadóképességénél fogva is. PETŐFI-DALOK Az ünnepi beszéd után még a Medgyesi Polgári Kör Dalárdájának vegyeskara, a Segesvári Református Dalkör, a Homoródszentpáli Dávid Ferenc Egylet Dalköre, a Szászrégeni Magyar Polgári Kör Dalárdájának vegyes és férfikara, a Brassói Ma(Cikkünk folytatása az utolsó oldalon. )