Ellenzék, 1939. augusztus (60. évfolyam, 173-199. szám)

1939-08-01 / 173. szám

19­39 augusztus 1. ILLESSZÉK ­Petőfi Sándor emléke... Országszerte kegyeletes ünnepségek keretében emlé­kezett meg Erdély magyarsága a nagy költő halálának kilencvenedik évfordulójáról. «■ Ezrekre menő tömeg vett részt a fehéregyházai síkon tartott ünnepségeken Teleki Adám gyönyörű ünnepi beszédet mondott az egykori SEGESVÁR, július 31. (Az Ellenzék !kiküldött munkatársától.) Ünnepi han­gulatban, a tömegek ezrekre menő so­­­kasága mellett zajlott le a fehéregy­­­­házai sikon, közös honvédoír oszlopa felett az az emlékünnepély, amelyet a­­magyar nép kegyelete rendezett Petőfi Sándor halálának kilencvenedik év­fordulója alkalmával. Gyönyörű szép, ragyogó nap virradt az egykori csatatérre, ahova már a kora reggeli órákban az embertömegek megszámlálhatatlan sokasága indult el minden irányból. Vonatok, autók és más jármű­vek öntik a távolabbról jött emberáradatokat, amelyben Csik, Há­romszék, Marostorda, Kolozsi, Bihar, Arad és a Bánság legtávolabbi részé­nek népe is képviselve van. A környék­beli falvak népe, a székelység zöme, gyalog zarándokol hegyeken, völgye­ken, erdőkön és mezőkön át, mintha búcsúra mennének. De talán már bú­­csúhelyü­k is lett a fehéregyházai Pe­­tőf­i-síremlék, ahova minden évben el­jönnek, hogy kegyeletük háláját leró­­hassák Petőfi Sándor porladozó ham­vai felett.­­ Kilencven évvel ezelőtt gyilkos, öl­döklő fegyverekkel vonultak fel Bem és Lüders orosz tábornok hadai a fe­héregyházai mezőre, ma pedig békés­­szándékú emberek gyűltek össze a nagy Petőfi sírja felett, hogy emlékünnepet A felvonulók ezrekre menő tömege lepi el az árnyas fenyvesekkel övezett honvéd­­emlékmű környékét, ahová hangszórók közvetítik a műsor egyes számait. A néma csendben elsőnek a Király - himnusz akkordjai csendülnek fel, amit a segesvári Székely Alkalmazottaik fúvós­­zenekara adott elő nagyszerű össz­játéká­val, amit a közönség levett kalappal hall­gatott végig. Ezután a segesvári Magyar Kaszinó dalárdája adta elő Balázs—Tár­­cza­­,Dalol a székely“ címü Petőfi-dalt. Nagy Béla segesvári unitárius lelkész ün­nepi imát mondott, mely után a med­­gyesi Magyar Polgári Kör dalkara Petőfi „Szülőföldem“ című énekszámát­ adt­a­ elő. E szám idá­n a bemondó gróf Teleki Ádám­ országgyűlési képviselő beszédét jelezte, amire templomi csend lett. E méltóságteljes hangulatban jelent meg a szónoki emel­vényen Teleki Ádám, aki a következőket mondotta: GRÓF TELEKI ÁDÁM ÜNNEPI BESZÉDE — Ma 90 éve, 1849 július 31-én, Bem tábornok 5000 főnyi hada találkozott a fehéregyházai sikon Lüders orosz generális háromszor akkora hadsere­gével. Ugyanezen nap reggelén egy kis­bontottingű­, nyakravalótlan, duhtarcú ifjú állott a Kükü­llő fehéregyházai hídjának fejénél, figyelte a véres csata jeleneteit. Bem tábornok, Osztorenka híres csillaga vívta végzetes har­cát Lüders orosz generális rop­pant haderejével. És mikor fel­szállt a nap, eldőlt a harc is. Fo­­garas felől új orosz csapatok érkeztek, amelyek a már kimerült magyar sereg zárt sorait felmorzsolták. Bem tábor­noknak is menekülnie kellett és a szá­guldó kozákok paripái halálra gázolták Petőfi Sándort, a 26 éves ifjút, kinek teteme közel egy évszázad óta porladt a virágba borult sikon, a névtelen h­ő­­sükt hamvaival elkeveredve. Teteme porladt, de szelleme, fényes, dicső ne­ve, a Petőfi Sándor neve mind fénye­sebben és tisztábban ragyog az idők távolában. Ráemlékezünk most. Test­véreim, véreim, magyarok, kik most egybegyű­ltünk az oszlop elé, áhitatos magunkbaszállással idézzük a múltat: elmerengünk dicső fényességes életé­nek s fenséges halálának tanulságain. A hányatott életű ifjú kezében nem volt semmi világi hatalom, vezéri pál­ca. Költő volt, egyike legnagyobbjaink­­nak, de egyike a világirodalom segdi­t üljenek a halhatatlan költő halálának j­ó évfordulóján. :­­ GYÜLEKEZÉS A FEHÉREGY-1­1 HÁZAI HANGYA UDVARÁN Reggel 9 óra. Fehéregyháza, ez a kis­­­forrú valósággal az emberek ezreivel van tele. A Hangyaszövetkezet óriási kertjé­ben gyülekezik az ünneplő sereg. Az ud­varhelyi székelyek nagy zöme egyenesen a Petőfi-emlékoszlopnál f­ogla­l helyet. A Hangya udvarán a segesvári Székely Al­kadnazottak fúvós-zenekara játszik. A gyülekezők soraiban ott látjuk dr. Gyár­fás Elemér szenátort, gróf Teleki Ádám, Tompa Lajos, dr. F­ó Ferenc, Péter Já­nos, Orosz Károly képviselőket. Mt van­nak még a magyar közélet vezetői közül gróf Bethlen Bálint, Ugrón István és Pál, Szabó Béni, Bíró Lajos, dr. György Zsigmond, gróf Teleki Károly és József, Mikó László, dr. Gábos István, dr. Lévay Lajos, Gvidó Béla unitárius esperes, Papp Dénes csíkszeredani főgim­náziumi régens, Kádár Kálmán se­­mjén fal­vai birtokos, dr. Váró György, dr. Jodál Gábor, dr. Szabó Gábor, az udvarhelyi­­ IKE teljes társasága, dr. Tóth Lajos se­­­­gesvári ref. lelkész, Nagy Béla segesvári r­­­und- lelkész, dr. Szele Béla brassói ügy­v­i­véd,­ ifj. Nagy Lajos, dr. Kolimbán Jó­­i A Petőfi-i ünnepély ,­élőbbjeinek is. Petőfi legelsősorban a­­ magyaroké, a miénk, de művei az egye­­­­temes emberiség közös kincsei. Hét­­ évig pompázott csupán a magyar iro- I dalom és közélet színpadán, de kiapad- I hatatlan bőségben szórta szét csodája- I tos szellemének örökéletű alkotásait. " Költészetének ezerhuru lantján vala­mennyi emberi érzés megszólalt. Leg­bensőbben mégis a népi jogoknak, a szabadságnak, a nemzeti érzésnek s a­­szerelemnek költője volt, az ifjúság­i szent hevüléseié és az egyetemes em­­­­beri testvériségé. Közel egy évszázad múlt el a gyá­szos és mégis dicső emlékezetű­ nap óta.­­ A költő látnoki szemmel maga jósolta­­ meg végét. Itt esett el, a harc meze­­­­jén, itt folyt az ifjú vér ki szivéből­­ és holttestén át száguldottak a fújó­­­paripák — ha nem is az eszme diada­­l­mára. Az eszme, amiért Petőfi küzdött, akkor elbukottnak látszott, de a költő és mártír társainak vére megterméke­nyítette a földet és lelkében magasra emelte nemzetét. Petőfi mégsem élt hiába: eszme- és érzésvilága feltartóz­­­­hatatlanul hódított és diadalmaskodott.­­ A nép költője volt, az egyetemes em­­­­beri jogok lánglelkű­ harcosa, aki éle­tét is feláldozta az egyenlőség, a sza­badsá­g és testvériség eszméiért. Pe­tőfi kora emelte fel szolgasorsból a­­ magyar nép fiait és tette egyenrangúvá földesuraival. Szive a nemzet egyetem mességéért dobogott, amelyen belül egyenlő joga van a főurnak és a föld­művelőnek, minden rendű és rangú ma­gyarnak. Petőfi kora emelte a magyar­ságot az európai népek modern társa­dalmi berendezkedésének színvonalá­­ra. A szabadságharc akkor elbukott, de elvei megfogantak és az egyetemes magyarság gondolatát mindörökre egy­­bekötötték az európai közösség esz­méivel. Petőfi a nép fia volt, a „jó öreg korcsmáros“ fia, költészetének gyöngyei éppen népdalai, amelyekkel a XIX. század 40-es éveinek elfáradt, finomkodó lírájába új, friss hangot, népi zamatot, szint és lendületet vitt. Ezt az egyszerű népet vezette be ké­zenfogva Petőfi Sándor géniusza az egyetemes nemzeti társadalomba. 18­18 a magyar nép kiteljesedésének éve volt. Az Úr kezet nyújtott a paraszt­nak és magához emelte a nemzet egy­ségébe. Nem véres forradalom döntötte meg az előkelők kiváltságait: a főran­­guak és a nemesség önként mondott le előjogairól — ur és szegény a Pe­tőfi kora eszméinek hatása alatt let­tek egyenlők a törvény előtt i­i terhel zsei. a csik megyei Népközösség elnöke, dr. Mil­ler Jenő, az alsó feh­­é­r megyei Nép­közösség­lnö­ke, dr. Apáthy Gyula, a nagykükidió­ Népközösség elnöke, Já­­nossy Péter, Ungár János, dr. Szabó Jó­zsef. dr. Pá­l Sándor, Biró István, Pá­l Dé­nes unit. esperes, Jakab Géza aradi szer­kesztő, Bérczy Lajos aradi ny. főgimná­ziumi tanár, Árvay Rezső, a bánsági köz­­művelődési egy­let főtitkára, Vinczeffy Sándor, Köllő Ignác keresztúri róm­. kat. lelkész, Hadnagy János fenyédi róm. kat. lelkész és mások tűnnek fel. Itt sorakoznak fel a vendégdalárdáik is, változatos székely és magyaros viseletük­ben. A díszes, ragyogó pompában tündöklő menet a dalárdák lobogói alatt és a se­gesvári székány zenekar, meg a, csekefal­­vai fúvósok ropogós magyar indulói mel­let. pont 10 órakor indul el, zárt sorok­ban, a Pet­őfi emlékmű felé- A menetet dr. György Zsigmond, a nagytküküllői népközösségi tagozat elnöke vezeti, mely után a parlamenti csoport tagjai­ követ­keznek, majd a felvonulók hosszú, kígyó­zó sora halad. Magasztos, lélekemelő lát­vány ez a szép és impozáns felvonulás, amely a legnagyobb rendben, a legfe­gyelmezet­tebben zajlik le, viselésében, a szabadságjogokban és a nemzeti méltóság egyetemességében. Petőfi a magyar nép szellemi egysé­gének jelképe. E korban nemcsak az államférfiakat foglalkoztatja a népek sorsa, hanem a költőket is. Petőfi a népnek, a népért és a népek szabadságáért irt. A nem­zeti érzések hatalmas erővel törnek elő költészetének csodálatosan hangzó húrjain. Petőfi költészete az ifjúság költé­­szete. Magába foglalja az ifjú kor szent hevüléseit, erényeit, lelkesedését, álmai lobbanékonyságát, a nagy eszmékért való önfeláldozás lázas készségét, va­lamint hibáit is; az elbizakodottságot, túlzást és könnyelműséget is. Az ő lantján keresztül zengett nemzeti gé­niuszunk és talán legszebben ő éne­kelte meg népünk 1000 éves életének változásait, érzéseit, bánatát, vágyait és lelki harcait. Amikor Petőfi Sándor ezen nagy ajándékáról, gazdag örökségéről beszé­lünk, amit ránk hagyott, mindig újult erővel lép előtérbe az a kérdés, hogy eleget teszünk-e ama szent kötelessé­günknek, amellyel az Ő szellemén ke­resztül népünknek tartozunk. Ahogy ő is, minden társadalmi tagozódáson felül az egész magyar nép egyetemes­ségét szolgálta, úgy minden társadalmi rétegnek meg kell tennie kötelességét és úgy kell szolgálja az ő népét, ahogy azt hasznosan cselekedheti. Láthatjuk, hogy Petőfi irodalmi remekei milyen nagy jelentőséggel bírnak nemzeti életünkben. Szellemileg fejlett és erős nép sohasem fog műveltségi színvonala alá, vagy szellemének ellentétes irányba elhajlittatni, nyelvünk és irodalmunk ápo­lása legyen szent kötelességünk. Irodal­munk, nyelvünk fenntartója, így íróink ne­mes hivatása, hogy e téren hűséges munká­sai legyenek, fáklyahordozói, örök virrasz­tói a mi népünknek. Nagy feladat­ ez, de örömmel látjuk erdélyi irodalmunkat is, mert vannak, akik betöltik ezt a nagy hi­vatást és a szent célnak áldozzák életüket. Amintt: az irodalom terén, úgy közélet terén is szükségünk van cselekvő és alkotó férfinemzedékre. Hassa át ifjú nemzedé­künket Petőfi hozzájuk szóló parancsa. Nemzeti hanyatlásunk, vagy emelkedésünk függ az ifjúság értékétől és fejlődésétől. A történelem is bizonyítja, hogy az a nép, melynek ifjúsága tanulni, dolgozni, tűr­ni, a jóért, szépért, nemzeti eszméért áldoz­ni, lelkesedni tud, nyugodt lehet jövője iránt. Kapcsolódjon be tanult ifjúságunk mind­azon m­okaterületekbe, ahol úgy a saját, mint népe javát szolgálhatja, hogy Petőfi Sándor szelleméhez méltó lehessen Ma különösképen szükség van az új nem­zedék közösségi szolgálatára. Minden dol­gozni tudó és akaró fiatalnak népe mellett van a helye. Az ifjúság felsorakozása azon­ban csak akkor bír értékkel a nép életében, ha az fegyelmezetten, tiszta meggyőződés­ből , komoly méltósággal történik. A boldog emlékezés és bizakodó jövő­be tekintés mellett azonban elháríthatatlan árnyként lebegnek felettünk az enyészet árnyai is, amelyk a régi csatatér felett bo­­lyonganak. Most is vészterhes, súlyos idő­ket élünk, lelkünket összeszorítja az aggo­dalom, élve ebben az önmagát emésztő, marcangoló világban, oly távol a népek, nemzetek testvéri egyetértésétől A népek, noha mind egyformán Istenünk teremtvé­­nyei, kevésbé értik meg egymás szavát, mint valaha és egymás vesztére törnek a világ mindnégy sarkán. — „Mit ettél föld?“ Kérdenünk kell Petőfivel — ,,Mit ettél föld, hogy egyre szomjazol, hogy annyi könnyet és annyi vért iszol?“ — „Hova lesz a kacaj, hova lesz a sóhaj, a hangja el­enyész? S hova lesz az ész, midőn már nem gondolkozik? S a szeretet , a gyűlölet, ha szívből kiköltözik?“ A költő lelkét oly sokszor emésztették e kérdések, mert a szabadságharc költője maga is megborzad e céltalan ember­pusztítás rettenetességétől. Utolsó, megrázó versében is ezen gondola­tokkal foglalkozik — amint a segesvári csata előtt írta Mezőberényben: „Szörnyű idő, szörnyű idő! És a szörnyűség mindegyre nő. Egy szálig elveszünk-e mi? Vagy fog maradni valaki, Lei­nie Vad fekete Időket a világnak? S ha elbeszéli úgy, amint Megértjük mi ezeket mi mind: Akad-e majd Ki ennyi bajt Higyyen, hogy ez történet? És e beszédet nem veszi Egy őrült, rémülésteli, Zavart ész meséjének? Petőfi utolsó verssorai ezek és ma, 90 év múltán ugyanezt kell kérdeznem tőle­tek, magyar véreim, az ő szavaival. Kiáb­rándult, sötét lélekkel gyötrődött a nem­zeti és az emberiség végpusztulásának sötét vízióin. Az egyetemes testvériségnek a nemzetek, a népek és emberek közötti vá­laszfalak ledöntésének­ beteljesedését nem érte meg, aminthogy nem érték meg má­sok sem és magunk i­s döbbent lélekkel érezzük messzebb magunkat Petőfi eszméi­nek valóraváltásától, mint valaha. De mégis hinnünk kell, hinnünk bennük és küzdenünk értük! A fáklyát át kell ven­nünk a lehanyatló kézből s tovább kell­­ tartanunk és adnunk ivadékainknak, mig­­ csak fénye lobog, vagy akár pislákol. Ma­gyarok, higgjünk Petőfi eszméiben, higy­­jü­nk és bízzunk a fehéregyházai sik halott­jának álmaiban. Fogjunk mi is össze, le­gyünk eggyé a nép ölelkező egységében. Temessük el a széthúzás fekete átkát, le­gyünk szívünkben egy szent, nagy közös­ség, igazi magyar népi egység, melyben egy legyen ur, pór, gazdag és szegény, boldog és boldogtalan. Olvadjunk egybe lé­lekben, hogy népünket teljes egységben szolgálni tudjuk. Mutassunk példát a jövő nemzedéknek ezen nagy lelki egybeolva­dásban, mely népünk fennmaradásának egyetlen biztosítéka. Legyünk egyek, egy­más szeretetében, legyünk egyek történel­mi feladataink teljesítésében, legyűnik egyek az emberiség magasabbrendű­ békés hivatá­sának a hitében és legyünk egyek népünk szent ügyének szolgálatában. Sose hagyjuk el egymást, véreink. NÉKED TESZÜNK FOGADALMAT E SZENT HELYEN — TÉGED IDÉZÜNK ÉS NEKED HÓDO­LUNK ALÁZATOS, DE BÜSZKE LÉ­LEKKEL A FEHÉREGYHÁZAI SÍKON, PETŐFI SÁNDOR NAGY SZELLEME! Gr. Teleki Ádám beszéde óriási sírkert ért el nemcsak magas nívója, hanem a szó­nak elsőrendű előadóképességénél fogva is. PETŐFI-DALOK Az ünnepi beszéd u­tán még a Me­dgyesi Polgári Kör Dalárdájának vegyeskara, a Segesvári Református Dalkör, a Homoród­­szentpáli Dávid Ferenc Egylet Dalköre, a Szászrégeni Magyar Polgári Kör Dalár­dájának vegyes és férfikara, a Brassói Ma­(Cikkünk folytatása az utolsó oldalon­. )

Next