Ellenzék, 1939. december (60. évfolyam, 278-302. szám)

1939-12-01 / 278. szám

2 gviluui lehel és kell, azonban nem elévült schiauik felélem­tésében és nem­ a nem­zetiségi elv és nemzeti nil­untok illegscinnn­­éítéltével, hanely az állmunk közötti Inte­rát­igos együttműködés útján, mert ezek­nek az állmunknak az a közös törekvésük, hogy nemzeti f­ü­ggetlenségü­ket és létüket­­ megőrizzék. Ebben az óhajtott ige­n­tlm­i közlésben, amely i. kisebbségek jóakaratul­­- -­ükHogo.-.se teszi, ahelyett, hogy akadályai vagy ellentétek okai lennének, egy bizonyos egység jellegé­nek kell lennie. A kisebbségekre egy békés szerep betöl­tése vár és lm kívülről őket nem akadá­­lyozzák ebben, akkor be i­­­l­dtik ezt is szerepet és megerősítik azt az államot, aimelyhez tartoznak és megerősítik a népek közötti kapcsolato­­kat. A kisebbségi kérdésről i”­ értelmezem tehát a svist-libdejíi kérdést ,'■­­ununk megoldását. A legtöbb kisebbségi polgár ragaszkodik az ország földjéhez, mely az ő földje is, amint az 8oha*oui volt a fnnktban és a környéken nem mindenütt »au iiV. Nálunk­­ alumenin­i nyelvű és vallií­­-ii földműves éppen úgy osztozik a földosz­tás áldásaiban, mint a román földművelők. Az a törekvésünk, hogy a falusi és városi­­ kisebbségi lakosság ugyanabban a bánás­­módban részesüljön, mint a többségiek. Ezért figyelemmel vizsgáljuk meg a tudomá­sunkra hozott művelődési, társadalmi és po­litikai kéréseiket és igyekszünk államszervezetünk keretében biztosítani a törvény és emberiség alapján a kisebbségieknek nyelvi, vallási és műve­lődési jogait. Aki tudja, hogy mennyire meg lehet nyerni így a kisebbségek bizalmát, az nem kétel­kedik ennek a politikának a győzelmében. El vagyunk határozva, hogy nyugodtan mer­­vé­djük jogainkat, de szilárdan el vagyunk határodva arra is, hogy minél szorosabb kapcsolatot létesítünk azokkal, akik velünk megértéssel ügyelnek a semlegesség álláspontjával járó kötele­zet­tségekre és érdekekre. A semlegesség mértékletességet és tartóz­kodást jelent, de nem jelent közönyt, nem jelent ügyünk igazságának hitéről való le­mondást, amelyet a vihar közepette is fenn­tartunk és holnap, a béke napján is állítani fogunk. Nem jelent ez lemondást arról a nemzeti elhivatottságról, amelyet be kell tültetü­nk, ezért kell készenlétben tartanunk védelmi és erkölcsi ellenállást jelentő erőin­ket és ezért kérünk már hónapok óta had­seregünktől állandó készültséget és fáradha­tatlan őrködést. Hadseregünknek a határon való jelenléte megengedi azt, hogy aggodalom nélkül folytathassuk békepolitikánkat. Jóakaratunk erőink öntudatán alapszik.“ HU a közeli békében Ezután Gafencu külügyminiszter dicsőíti a határokon őrködő hadsereget és azokat, akik otthon dolgoznak. ..A semlegesség még más erőkifejtéseket is kér, amelyektől nem szabad visszariadnunk — mondotta. — Ha­bár anélkül, hogy részt vennénk a háború­ban, ki kell fejeznünk sajnálkozásunkat a há­ború által okozott annyi szenvedés és veszteség felett és szorongó szívvel szem­léljük, hogy milyen mértékben pazarlód­nak el a legjobb európai erők és legna­gyobb értékek, amelyeknek annyival tar­tozunk és amelyekhez a hűség érzülete köt. Állandóan mind nehezebbé válik az,­­ hogy a civilizáció romjain egy rendezett és megbékélt új világot építsünk fel. Sorainkban fennáll az a hit, hogy igazságo­sabb és alaposabb alkotás lehetséges, mely­ben úgy a nagy, mint a kisebb népek élet­szükségletei kielégítést nyernek és szabadon fejlődhetnek nemzeti határaikon belül. Ez­zel a hittel együtt él bennünk a közeli béke áldásaiban való hit. Őfelsége, Károly király, népe hitének és érzéseinek legilletékesebb tolmácsolója fér­fiasan, melegen támogatta a holland—belga uralkodók békelépéseit. Nem véletlen gesz­tus ez, hanem állandó magatartás. A király tettével Románia megerősítette békepolitikáját. Az a politika, amelynek rövid megvilágítá­sát kíséreltem most meg, nem egy miniszter, vagy kormány műve. Az összes kormányok fölkarolták ezt. Ez a politika magán viseli a miniszterelnök pecsétjét, de ugyanakkor Calinescu Armand és Argetoianu Constantin volt miniszterelnökök szemléletének bélye­gét is. Ez mindenekfölött annak köszönhető, aki magas irányításával teljes értelmezést adott a nemzeti politikának. Ezért őfelségének teljes hálával tartozunk. Megtanultuk az idők során, hogy bátran és mérsékelten kell viselkednünk. Nemzeti egyesülésünk történelme a szenvedések hosszú láncolata és erről nem feledkezünk meg. Egységesek maradunk. A kevélység azonban nem természetünk. Az új idők útjában, amelyeket megértünk, nem hozunk felszínre elavult jelszavakat, sem elavult szenvedélyeket. A népek közötti megértést fogjuk szolgál­ni. A belső megrázkódtatás nélküli nemzeti megértés politikája ez, amely egy harcokkal és szenvedésekkel teli múltból a tegnapi megvalósulások drága em­lékein keresztül és a mai nehéz megpróbál­tatásokon keresztül olyan jövő felé vezet, amelynek nyugalommal, férfiassággal és bi­zalommal tekintünk elébe. f : /.1 M­­ / 1: K Megalakult a „Lakók Szövetsége“ Az új egyesület a lakbérlők érdék « A kemnek véd­eímét óhajtja szolgálni» « Értékes felszólalások az alakuló gyűlésen KOLOZSVÁR, november 30. Szerdán este hat órakor tartotta alakuló közgyűlését az Iparkamara helyiségében a Lakók Szövetsége. Az összes törvényes kö­vetelményeknek megfelelően nagyon szép számban gyűltek össze az érdekeltek és a legteljesebb egyetértés jegyében kimondották az egyesület megalakulásának szükségessé­gét. Az alakuló közgyűlésen az érdekeltek minden osztályának képviselői megjelentek. A közgyűlés felkérésére dr. Nistor Virgil ügyvéd elnökölt, aki hosszasan ismertette az alakulás szükségességét és mindazokat az érdekvédelmi kérdéseket, amelyek ezt a szervezkedést időszerűvé és szükségessé tet­ték. A kir. közjegyző jelenlétében megtör­tént a megalakulás kimondása és az alap­szabálytervezet ismertetése, majd annak módosításokkal történt jóváhagyása. A felszólalók egyöntetűen annak a vélemé­nyüknek adtak kifejezést, hogy az alakítandó egyesületre múlhatatlanul szükség van és ennek működésétől sok olyan sérelem orvoslását várják, amelyek egyéni alapon állva, sem védekezésre, sem más előnyök szerzésére nem nyújthat meg­oldást. A vita során felszólaltak dr. Mihail Diaci­ov ezredorvos, Ioan Vancea nyugalmazott őr­nagy, Constantin, a városi vízművek főköny­velője, Mózes Károly gyógyszerész-igazgató, Serbac Victor, a vármegyei prefektúrai tiszt­viselők képviseletében, Friedmann Márton, Klein Lajos és sokan mások a különböző kategóriák megbízásából. A jelenlevők egyhangúlag hozzájárultak az előterjesztésekhez és részleteiben is meg­vitatták az egyesület célkitűzéseit. Dr. Nistor Virgil jogi és gyakorlati szem­pontból világította meg a kérdést, majd egy jelölőbizottság kiküldését javasolta, amely azután megtette előterjesztéseit. Az alakuló közgyűlés egyhangúlag úgy döntött, hogy megválasztotta elnöknek dr. Nistor Virgilt és a vezetőség 14 tagját, akik azután maguk között fogják a tisztségek betöltését elhatá­rozni. Gondoskodás történt arra vonatkozólag, hogy az egyesület megszervezése, a tagoknak beírása a lehetőség szerint gyors ütemben történjék és az egyesület minél előbb meg­kezdhesse működését. Elhatározták, hogy a tagsági díj szobák után havi 5 lej, üzlet­­helyiségek után, azoknak nagysága és for­galmi elhelyezkedése szerint 10, 20 és 30 lej között váltakozzon. Az egyesület felhí­vással fog fordulni a város lakóihoz, akiket csatlakozásra szólít fel, hogy minél előbb megkezdhesse aktivitását. Programjában egy állandó iroda létesítése is szerepel, ahol a lakók rendelkezésére áll a szervezet úgy gyakorlati, mint jogi kérdésekben, valamint egy havonkénti Buletin kiadása ingyenesen, amely közli az összes tudnivalókat tagjaival. ülőbén Icoli®­egolcsóbban sz Ellenzék Cluj—Kolozsvár, Piata Unirii No. 9. Megverte ügyvédjét elítélték. Székely Béren Ferenc erdöszentgyörgyi gazdálkodó­­'*39 decemberében peres viszonyba került Farkas Ferenc községbeli gn/.dutársával, Szé­kely ügyeit'­k képviseletével /.lieber AI.'; lát erdőszentgyör­g­yi ügyvédet bízta meg, aki a megbízás alapján a periratokat be is nyúj­totta a bírósághoz. Mielőtt azonban tárgya­la­ni került volna az­ ügy, Székely 3000 le­j ellenében kiegyezett az alperrt­­el. Ezután felkereste a rz. ügyvédet és kérte, hogy a per ügyiratait adja vissza. Az ügyvéd azonban csak 6000 lej ügyvédi honorárium lefizetése ellenében akarta visszaadni az­ írásokat. Székely azonban nem volt hajlandó a kért keszeget m­egl­izetni. I­gy alkalommal s­iint lelken le az iratok végett az ügyvédet. Szó­váltás keletkezett közöttük és a felindult gazdálkodó öklével Zueber Aladár urcába sújtott, /.hieber pert indított Székely ellen, akit a törvényszék 2 évi fogházbüntetésre , 6000 lej megfizetésére ítélt, fllebbezését most tárgyalta a maró­vásárhelyi ítélőtábla, melynek tanácsa a törvényszék ítéletét 6 hónapn fogházra és 2000 lej pénzbüntetésre mérsékelte, az­ ítélet v­égrehajtását azonban 3 évre felfüggesztette. 19 39 dec t mhé r T. ­ Wififjy lelkesedés jegyeiben­ tartották­ meg a Magyar N­épközösség székely­­udvarhelyi tagozatának alakuló gyűlését SZÉKELYU­DVARHELY, november 30.­­ Az udvarhelymegyei Magyar Népközösség ideiglenes tagozati vezetőségének megbízásá­ból dr. Filó Ferenc képviselő, tagozati el­nök, Székelyudvarhely város különböző tár­sadalmi osztályainak képviselőit folyó hó 8-ára előértekezletre hívta össze a városi tagozat megszervezése céljából egybehívandó közgyűlés előkészítésére, majd az értekezlet határozatának megfelelően a város közönsé­gét folyó hó 26-ára, vasárnapra, a helybeli ref. egyház kultúrtermében alakuló közgyűlés­re hívta meg. Az alakuló közgyűlés d. n. 4 órakor vette kezdetét, az a város szellemi, iparos, keres­kedő és gazdaközönségének népes jelenlété­ben és élénk érdeklődése mellett méltó mó­don folyt le ahhoz, hogy a vármegyében most bevezetett vidéki szervezkedés rendjén az egyes községekben megtartandó alakuló köz­gyűlések példaképéül szolgáljon. A közgyűlést dr. Filó Ferenc elnök nyi­totta meg, ismertette röviden a Magyar Nép­közösség célkitűzéseit, annak kihangsúlyozá­­­­sával, hogy a jelenlegi vezetőség magát ideig­lenesnek tekinti mindaddig, am­íg a szerve­zeti szabályzatnak megfelelően az alulról felfelé megejtendő, szabad választáson ala­puló szervezkedés az egész vonalon meg­­ nem történik. Részletesen ismertette a Nép­­­­közösség vezetőinek a parlamenti magyar­­ csoporttal együttesen kifejtett nagy tevé­­é­kenységét, a számtalan kisebbségi sérelem­­ orvoslása körül eddig elért jelentős eredm­é­­­­nyeket s emelkedett szavakkal buzdította a­­ város közönségét az egyetértésre, a közös­­ munkavállalásra és a helybeli érdemes veze­tők megválasztására. Biró Lajos nyv­g. gimn. igazgató korelnök indítványára a közgyűlés Szabó Endre nyug. várm. főjegyző elnöklete alatt egy 6 tagú jelölőbizottságot küldött ki, amelynek javas­latára a közgyűlés egyhangú lelkesedéssel: dr. Sebesi Ákos ügyvédet elnöknek, Csiky Albert nyomdatulajdonost, Haáz Rezső ta­nárt és Ronda Árpád ig.-tanítót alelnökök­­nek, Szentmiklósi Ferenc tanárt titkárnak, Dulicsek Sándor kereskedőt pénztárnoknak, Dénes József építészt ellenőrnek és a tago­zat 20 választmányi tagjaként: Sass Antal főesperest, Dávid Gyula ref. lelkészt, Sig­­mond József unit. lelkészt, dr. Ráduly Ist­ván ügyvédet, dr. Orbán Domokos orvost, dr. Voszka István ügyvédet, Esztegár Gerő, Lőrinczy János, Papp Dezső, Zakariás Mik­lós kereskedőket. Kerestély Gyula, Keszler Albert, Verestóy István, Török Mózes, Ko­vács Ernő, Ambrus Mihály iparosokat, id. Hadnagy­ Sándor, Kovács Lajos, Ferencz Jó­zsef és Márton János gazdákat választotta meg. Biró Lajos korelnök üdvözölte a megvá­lasztott tisztikart, örömét fejezte ki afelett, hogy a legkiválóbb erőket jelölték ki a vá­ros magyarságának vezetésére, a megválasz­tottakat lelkiismeretes, kitartó és áldozat­kész munkára, a város közönségét pedig a vezetőség odaadó támogatására figyelmeztet­ve, ezen örökszép jelmondattal fejezte be beszédét: „Concordia res parvae crescunt, discordia res magnae dilabuntur.“ (Egyetér­téssel a kis dolgok nőnek, egyenetlenséggel a nagy dolgok összedőlnek). A távollevő dr. Sebesi Ákos elnök helyet­­tesítésében Csiky Albert alelnök a megválasz­tott tisztikar nevében köszönetet mondott a megnyilvánult bizalomért, amely ma nem hiszt, hanem terhet és nagy kötelességet je­lent a kiválasztottak számára s az alkotó munka érdekében kérte a nagyközönség tá­mogatását. A közgyűlés este 7 óra tájban emelkedest hangulatban oszlott szét. Vitatott a marosvásárhelyi láma a visszattrsekkel vádolt udvarszelyi pénzügyi tisztviselők ügyében Marosvásárhely, november 30. Néhány évvel ezelőtt névtelen feljelentés alapján vizsgálat indult meg öt udvarhelyi pénzügyi tisztviselő ellen, akik törvénytelen uton kisebb-nagyobb összegeket vettek fel több udvarhelyi és környékbeli korcsmárostól, vendéglőstől, kereskedőtől, stb. A feljelentés elmondja, hogy Ion Stanciu pénzügyi ellen­őr, aki 1934-ben szegényemberként került Udvarhelyre, ma már villatulajdonos. A pénzügyi ellenőrnek négy társa: Tom­a Cris­­tea, Aron David, Molnár György és Derzik Elemér voltak segítségére az adófizetőktől törvénytelen uton kicsikart összegek behaj­tásában. A felszedett pénzeken többnyire megosztoztak. A névtelen feljelentésre az udvarhelyi ügyészség vizsgálatot indított az öt tisztvi­selő ellen, ami hamarosan meglepő ered­ményre vezetett. Kitűnt, hogy a vádalá helye­­zettek hatalmas összegeket vettek fel, ami­vel nemcsak az adófizetőket, hanem az álla­mot is jelentékenyen megkárosították. A törvénytelen után felvett pénzeket, amelyek között nem ritka a 10.000 lejt kitevő összeg sem, többnyire italmérési engedélyek, pálinkafőző üstök engedélyeinek, stb. „elintézése“ címén szedték fel. Az ügyészség által összeállított vádirat több kilót nyom. A beindított eljárás nyomán az öt pénz­ügyi tisztviselő ügyével első ízben az udvar­helyi törvényszék foglalkozott, amelynek büntetőtanácsa annak idején Stanciu Ioahi tizenhat hónapi elzárásra, 5000 lej pénzbün­tetésre ítélte és polgári jogainak gyakorlá­sától 1 évre eltiltotta. Derzik Életűért egy évi elzárásra és 5000 lej pénzbüntetésre Áron Dávidot tizennégy hónapi elzárásra és 5000 lej pénzbüntetésre, Molnár Györgyöt pedig egy évre és 5000 lej pénzbüntetésre ítélte a törvényszék. Felebbezésüket kedden délelőtt tárgyalta a marosvásárhelyi tábla, amely a pénzügyi ellenőr büntetését 10.000 lej pénzbüntetésre változtatta át. Áron Dávid büntetését 3 hó­napra és 2000 lej pénzbüntetésre szállította, le és polgári jogainak gyakorlásától 1 évre eltiltotta. Molnár és Derzik büntetését a tábla 3 hónapi elzárásra mérsékelte.

Next