Ellenzék, 1940. július (61. évfolyam, 146-171. szám)

1940-07-02 / 146. szám

2 HE961 r r Őfensége Mihály nagy­vajda kitűnő eredménnyel fejezte be közép­iskolai tanulmányait Tanulmányainak nyolc éve kizárólagosan a tanulásnak volt szentelve BUK Alf ES /', július I 1940 júni­us 27-én őfensége Mihály nagyvajda le­­tette a reálszakos érettségi vizsgát. Négy jelölt közül, melyekkel egyszerre állott erre a vizsgára, 95-ös általános jeggyel elsőnek ment át. A nagyvajda ezzel befejezte középis­kolai tanulmányait, aszerint a program szerint melyet Őfelsége elgondolásai alapján állítottak össze és az ő felügyel­­ete alatt folytattak le. A nagyvajda 1932 október 24-én kezdte meg közép­iskolai tanulmányait és 1940 június 28- án fejezte be. Ez alatt az idő alatt a trónörökös napról-napra évh­armadró­l­­évharmadra és osztályról osztályra a legnagyobb lelkiismeretességgel és álha­­tatossággal folytatta tanulmányait. Csupán az első három hónap alatt tanult egyedül, mert azután Őfelsége egy osztályt létesített számára, mely a királyi palotában működött. Ez az osz­tály egyesítette magába azokat a főté­teleket, amelyek az igazi iskola légkö­rét árasztották őfelsége körül. Középiskolai tanulmányainak ez a nyolc éve kizárólagosan a tanulásnak volt szentelve. Minden nap a rendes is* * kólái beosztás szerint folyt le. Még az ünnepnapokon sem volt pihenője. Eze­ken a napokon előadásokon, irodalmi estékeken, színházban volt A nemzeti ünnepeket pedig arra haszálta fel, hogy gondolkozzék ezeknek a napoknak tör­ténelmi jelentőségén. A nemzeti ünne­peken Őfensége és osztálytársai előadá­sokat tartottak, méltatván e napok je­lentőségét, hogy minél mélyebben is­­merjék meg azokat az okokat, melyek ez ünnepeket létrehozták. Tanulm­ányait megnehezítették még azok a feladatok, melyeknek minden év őszén eleget kellett tennie. Ekkor vett részt a katonai gyakorlatokon. Ezek a katonai gyakorlatok évente több mint egy hónapig tartottak és sikeres elvég­zésük után lépcsőzetesen haladt a ka­tonai rangokban. A tanulmányi évek végeztével Őfen­sége és osztálya tanulmányi kirándulá­sokon vett részt, melyek arra voltak hivatva, hogy megismertessék vele az országot és a nemzeti értékeket. Kö­zépiskolai tanulmányainak nyolc éve alatt Őfenségének mindössze 38 órai hiányzása volt, melyekből 30 órát tesz ki vakbélgyulladásából való felépülése. Tisztán látható ezekből a tényekből az az álhatatosság és lelkiismeretesség, melyekkel Őfensége iskolai kötelezett­ségeinek eleget tett. Ily módon lefolyt tanulmányainak végeztével Őfensége Mihály nagyvajda a 21.545. számú érettségi bizonyítványt kapta kézhez. A legnagyobb örömmel vette át azt a bizonyítványt, mely nyolcévi tanulásának és odaadó mun­kásságának gyümölcse. Ezek alatt az évek alatt Őfenségét egyetlen egy ér­­zés járta át, kötelességtudatának érzé­se, mely elragadta tanárait is, akik a legteljesebb megelégedettséggel voltak eltelve iránta.­­ Az érettségi vizsga szóbelijén Őfel­sége, a király is részt vett. A királyi palotában lezajlott bizony­ít­vány átadás ünnepségén szintén részt vett Őfelsége, a király, Urdarianu, a királyi palota Mi­nisztere, valamint a tanári kar Petre Andrei miniszter, egyetemi tanár el­nökkel az élén. Petre Andrei miniszter gyönyörű be­széd kíséretében adta át őfenségének az érettségi bizonyítványt. Beszédében emlékeztetett arra, hogy ezelőtt 28 év­vel ezekben a napokban vette kézhez őfelsége Károly király is érettségi h­iányítványát felséges atyja, I. Ferdi­nánd király jelenlétében. Azóta sok idő telt el. Megemlítette Petre Andrei a román pedagógia nemes hagyományait is, amelynek szellemében tanították a trónörököst lelkes tanárai Ezek a ta­nárok, mondta P. Andrei: ,,egy pillana­tig sem feledkeztek meg arról, hogy ki­rályi sarjat tanítanak“ és ezé­rt „lelkük minden szerettjével tartották a lecké­jüket“. Beszéde során kiemelte azt a munka­szeretetet, melyet a fiatal trónörökös tanulmányainak éveiben tanúsított. V Vé­gül megköszönte és méltatta Őfelsége II. Károly király atyai szereteteit, amely­­lyel fenséges fiának tanulmányait irá­nyította és kiemelte azt a kimondha­tatlan szeretetet melyet nemzete iránt érez. Beszédét Őfelsége, a király, a trón­örökös és a haza éltetésével fejezte be. Koholmánynak minő Londonban azokat a hiteket, hogy Anglia békét akar kötni Németországgal LONDON. (Rador.) Reuter: Az utób­­bi két napon német forrásból olyan hí­rek kerültek forgalomba, hogy Nagy­­britannia hajlandó lenne békejavasla­tokat tenni Németországnak. Magán­körökben azt állították, hogy Samuel Hoare madridi angol nagykövet egyes személyiségek közvetítésével összeköt­tetést akar teremteni Németországgal, továbbá az angol király és Chamberlain Churchillel szemben a konzervatív párt elégedetlenkedői élén állnak, hogy Hit­lerrel megegyezésre jussanak. Ezeket a híreket londoni illetékes körökben határozottan megcáfolták. Távol attól, hogy békéről vagy fegyverszünetről lenne szó, Samuel Hoare határozottan kifejezte azt az elhatározását, hogy pártvezére, Chamberlain útján Chur­chillt és a kormányt feltétlenül támo­­gatja abban az elhatározásban, hogy a háborút a végső győzelemig folytassák. A hírekre vonatkozóan jellemző az az időpont, melyekben azokat forgalomba hozták. A hírek forgalombahozatala abban a pillanatban érte el tetőpontját, mikor az Egyesült­ Államok köztárssasá­­­­gi pártjának konventjét már összehív­ták. A cél az volt, hogy a párt azt je­­­­lölje az Egyesült­ Államok elnöki mél­tóságára, ki az elszigetelődés híve. Meg akarták győzni Amerikát a Nagybritan­nia részére nyújtandó támogatás hiába­­valóságáról, mert az angol konzervat­atív párt rövidesen békejavaslatokat tesz Németországnak. Wilkie jelölése azon­ban — ki az angolok megsegítésének híve — a német cselfogás hiábavalósá­gát bizonyította. Az ilyen természetű mesterkedés nyilvánvalóvá teszi azt a félelmet, melyet Németország táplál Nagybritannia megtámadásának kérdés­­ével kapcsolatban, melyet a háború jövő fejlődése során az Egyesült Álla­mok segíteni fog hatalmas támogatásán val. Bukarestben az ELLENZÉK és ESTIL4P Ksimss®5Bí2Ma»wgsrass»Ba rásxá?« szőlő ipréHirfl­fcsclí fal­ d lm tál* «a aSjfifcJM SsalyaAn« s „EX LIBRIS« kBiasönlíöny­vtár, SB», tUpaoaaJ 3» CAROL SCHULDER hirdető Irod» Pitnglal Gomadüu T. ATÂNASIU, PmaSÍoI GLLENZÉK Telj­es légvédelmi elsötétítést rendeltek el a hatóságok KOLOZSVÁR. Kolozsvár város tanácsts ezuton ír­ja fel a lakosság figyel­mét, hogy a vonatkozó intézkedések érelmében alkalmazni kell az általános elsötétítéssel kapcsolatban kiadott rendelkezéseket. Ennek értelmében úgy a magánlakásokban, mint a kereskedő­sékben és üzemekben alkalmazni kell a légvédelmi elsötétítést, illetve semmilyen fénynek nem szabad az éjszakai órákban kiszűrődni a város területéről. A rendelet ellen vétőket a törvény tel­jes szigorával sújtják. megcáfolták azt a h­írt, hogy a szovjet kormány jegyzéket intézett a magyar kormányhoz Kárpátalja ügyében BUDAPEST. (Rador.) Az MTI egyik távirata szerint illetékes magyar kö­rökben minden tekintetben koholmánynak tartják azt a hírt, mely szerint a magyar kormányhoz a szovjet kormány jegyzéket intézett, melyben igényt támaszt arra, hogy védelme alá veszi az Erdős Kárpátok ukrán lakóit. A Szovjet nem kért támaszpontokat Romániától a Dunán és a fekete-tengeren BUKAREST. (Rador.) A propaganda­­ ügyi minisztérium közli: Egyes külföldi rádióállomások és hírügynökségek je­lentették hogy a szovjetorosz kormány támaszpontokat kért a Dunán és a Fe­kete-tengeren. Ezeket a híreszteléseket, mint valótlanokat, hivatalosan megcá­folják. Hasonlóképpen valótlanok a magyar­­országi és bulgáriai határainkon állító­lag tö­rtént incidensekről szóló hírek. NYELVTANULÁSI LÁZ NÉMETOR­SZÁGBAN. A háború nemhogy csökken­tette, hanem példátlan módon fokozta a németek közismert nyelvtanulási hajla­mait. Idegen nyelvek, elsősorban az angol és francia iránt rendkívül nagy érdeklő­dés nyilvánul meg. Ezidőszerint csupán Berlinben 350 angol és francia tanfolya­mon ötezren vesznek részt. A nyugati vi­lágnyelveken kívül feltűnően sokan tanul­nak spanyolul, olaszul és oroszul. 1 O •/ O full is H 2 Amiwerpe it I» e iá ismét Leiké van ANTWERPEN, juliu­H I. Ali^ néhány lift« annak, hogy a francia, angol ¡'■* In*Iga (»alta­tok kiti­rite­tick ezt a \ ársy.enicn mii­ gerenutr­­­t, i­a félmillió* városi »’•* az ideérke­ző külföldi máris m­egá­lapíthatja, hogy a remi­s­» a nyu­galom visszatért. A város­ba vétele utáni első napokban —— mondják a helybeliek — természetesen alig lehetett az utcán antwerpenieket látni és a Schelde-torka álnál fekvő, egyébként rendkí­vül élénk forgalmú város szinte kihalt képet mutatott. Azóta azonban fokról-fokra tért vi­sza az él­et, előbb a forgalom, majd pedig a gazdasági és üzleti érintkezés is megindult. S ha nem keverednék bele minduntalan az utca megszokott képébe a­ német haderő ka­tonáinak, oszlopainak és a front felé gördü­lő autósorainak mozgalmas forgataga, azt hi­­hetné az ember, hogy Antwerpent nem is érintette a háború sodra. ÉJSZAKA TILOS A FORGALOM A polgári forgalom járművei, a kerékpá­rosok, autók és kocsik, meg a járó­kelők csak­ az esti órákban tűnnek el az utcákról, mert a polgárság a sötétség beállta után nem lép­het ki az utcákra. Ilyenkor érzi az ember, hogy mégis háború van, hogy Antwerpen egy legyőzött ország legfontosabb kikötő városa. Utcákon, tereken feltűzött szuronyó, német járőrök cirkálnak töltött fegyverrel, hogy esetleges utcai támadások, vagy rongálások­­esetén nyomban közbeléphessenek. Úgy lát­szik azonban, hogy a belgákat nem igen foglalkoztatják ilyessé e szándékok, vagy­ gondolatok, mert a lakosság meglepően jó­zan és nyugodt. A város lakossága egyébként is túlnyomó zömében flamand s így termé­szeténél fogva békés szándékú. A NÉMET KATONÁK A megszállás első idejétől kezdve láthatta a polgárság, hogy a német csapatok korrekt magatartást tanúsítanak. Elismerik a német katonák fegyelmét s általában úgy véleked­nek, hogy ez a fegyelem erősebb, mint a francia, angol­ vagy belga hadseregé volt. Csodálkozva szemlélik a német hadsereg erejét és hogy erőteljes fellépése a lehető leg­rövidebbre szabta a város körüli harcokat s így megakadályozta a kikötő és a város na­­gyobb méretű pusztulását. Egymásután térnek vissza lakásaikba azok is, akik a város kö­rüli erődítések között lévő külvárosokban laknak és akiket az első napokban katonai szempontok miatt, átmenetileg ki kel­ett te­lepíteni. A város utcai forgalmát belga rendőrök irányítják, német csendőrökkel együtt. A közüzemek munkáját önként jelentkezett polgárok és német munkaszolgá­ltos katonák látják el Az előbbiek fekete-sárga-vörös kar­­szalagot viselnek. Az üzletek forgalma nagyon élénk. A bol­tok és kávéházak tele vannak német kato­nákkal. A kereskedők udvariasak hozzájuk s a katonák pontosan fiz­etnek. Sem a belga rendőrséghez, sem a német katonai hatósá­gokhoz nem érkezett be még egyetlen olyan panasz sem, amely azt hozta volna fe, hogy a német katonák valahol nem fizettek. A város képe tehát határozottan békés és forgalmában fejlődő város arculatát mutatja. Az antwerpeniek igyekeznek munkájukat folytatni. A hozzájuk útbaigazításért forduló német katonáknak készségesen adják meg a kért felvilágosításokat. Ezt a szemmel látható nyugalmat és egyetértést semmi sem zavar­ja meg. A háború pusztító nyomai általában csak az erődítési övbe esett külvárosok és fegy­vergyárak területén láthatók még, de ezek a nyomok is fokról-fokra tűnnek el. A kikötőben némán állanak az óriási eme­­lődaruk és a forgalmi berendezések. Teljesen ép a híres Schelde-alagút, amelyen szakadat­lanul özönlenek a városba visszatérő mene­kültek, hogy ismét folytassák békés polgári foglalkozásukat . . . FELAKASZTOTTA MAGÁT EGY FEGYŐR. A csikszentkirályi csendőrség egyik járőre szolgálatos körútja során Udvari Ignác mezei őr csűrébe is bené­zett. Nagy megrökönyödésükre a csűr egyik gerendáján egyenruhás akasztott embert találtak. A szerencsétlen ember teste még meleg volt. Gyorsan levágták a kötélről és mesterséges légzéssel igyekez­tek életet venni belé, de sikertelenül A motozás során előkerült személyazonossá­gi igazolványból megállapították a csend­őrök, hogy az öngyilkos Braniste Vladi­mir csíkszeredai ügyészségi fogházőr. Az öngyilkosság okát nem tisztázták. Ez­­irányban szigorú vizsgálatot rendelt el az ügyészség. ■ ~

Next