Ellenzék, 1941. április (62. évfolyam, 74-98. szám)
1941-04-01 / 74. szám
_ 2 il Küzönségnel karütve szervezik meg a szb.idegvetemi előadásokat l\()l.O/S\ j K. opnlis !. (Sujiit lm! '' V I’ on'iu' Jo.sol I udomiinvcgNetem .il(:il rendezőit svuluidegvetemi előadások sikc- 10 .ura késztette a/. előadások rendezőjét, Schneller Károly dr. egyetemi tanait. 1» I» jig a jövő évi előadássorozat tökéletesítése céljából kordonokat bocsásson ki. Ezzel a közvélemény segítségét igénybe óhajtja venni a rendezés és anyagelosztás tekintetben. A kordon a következő kérdéseket tartalmazza: Kívánatosnak tartja-e a szombati előadásoknak keddre való áttételei? Az előadások időpontját (d. u.?) helyesnek tartja-e? Mily tárgykörbe vágó előállásokat hallgatna legszívesebben? Milyen bíráló észrevételt van a befejezés előtt első mostani előadássorozattal szemben? Válaszadó életkora, neme, foglalkozása? Kívánatos, hogy a közönség őszintén feleljen a feltett kérdésekre, annál is inkább, mert a szabadegyetemi előadások a közművelődés szolgálatában állanak és az őszinte válaszok nagyban megkönnyítik a rendező munkáját is. A kitöltött évek bármikor átadhatók az egyetem portásának, vagy a ruhatárnál szolgálatot teljesítő altisztnek. az árvízkárosultakért! Az árvízkárosultak javára újabban hozzánk beérkezett: Schuster Emil cégtől 20.— „ Előzőleg kimutatott gyűjtésünk 1073.16 „ Összesen: 1093.46 P ■ !Az Erdélyi Párt országos központjához ugyanakkor újabban a következő adományok érkeztek: Bartháné sz. Bokor Margit 2.— P. Az „Ellenzék“ által újabban befolyt : 55.— ,, 1z Erdélyi Párt kolozsvári tagozatához Rád Árpád légflort felügyelő . 10. ^ „ Muntyán Péter fiai -- 20.— „ Thulin Miklós •* 10.— „ Dr. Gündisch Mihály fogorvos " 15.— „ Az Erdélyi Párt iiiatelkes tago- A' zatának gyűjtése: 45.25 „ Előző gyűjtésünk végösszegei 7078.59 „ rAz Erdélyi Párt gyűjtése a ma i 1 napig: 7235.84 P [ rA gyűjtés minden vonalon folytatódik. Wador észolf. Aki mestersége szűk köréből ki bir lépni s önállóan fejez ki ismerős lehetőségeket, különösen, ha még termékeny képzelete uj alakzatokkal tetézi a létet — művésznek szoktuk nevezni. És a művész költő lesz, ha érzelmek és gondolatok teremtésével elragadtatás és szolgálat igézetébe dönti kortársait, fölemelkedve az egyéni bölcselet magaslatára, honnét az örökkévalóságba és Isten arcára pillanthat. Ily értelemben Verebély Tibor is művész és költő volt, a műtöltés művésze és a sebészet költője. A hűvös és vakítóan tiszta műtőben — szinte patyolat-elefánt-csonttoronyban — körülszállva tanársegédek és nővérek hófehér felhőjétől, maga ragyogóra mosott és vasalt kórházi ruhákban, úgy végezte munkáját új utakról hozott önállósággal és képzelet ihletével, mint egy átszellemült zongoraművész. Amikor pedig tanított, a bölcsész-költőt elevenítette meg a klinikai tanteremben föl és alá imbolyogva, néha népies egyszerűséggel, máskor a bölcselet világító sugallatai között, az irt és beszélt magyar nyelv tökéletes szépségét és essayszerű árnyalatait az orvosi területen eddig még nem ismert erővel, zamatosan, zeneiséggel fejezve ki, igen a költő, aki hallgatóira és olvasóira kényszeríti meglátásait és megérzéseit, emlékezetünkbe vési sok igéjét és mondatát, egyszersmind a derűs és meleg emberszeretet friss tételeit, amelyek nélkül nincs igazi művészet és költészet, főleg az orvosi hivatás területén. Művészetét, költészetét, orvosi tudományát, esetleges külső körülmények is hangsúlyozták. Tisztaság és fény környékezte végig az életen. Klinikája rend és világosság tiszteletet parancsoló háza volt. Csupa siker és elismerés napsütötte útján egyenesen haladt előre az egyetemi katedrára, a magyar és külföldi tudományos akadémiák székébe, az orvosi szak és szociális intézmények elnökségeibe, a társadalmi vezérek első sorába, dús könyvtári és munkaszobák teremtő ihletébe, a haladást szolgáló irodalmi alkotások egész halmazaiéba. Mikor pedig most véget kellett érnie Kallokagathos anér életének része lett a legszebb orvosi — tanári — emberi halálban, tudományos értekezés közben lett rosszul és klinikai dolgozószobájában halt meg rövid tusa után euthanasia gyönyörűségében. Körülölelve megint a fehér felhőtől: professzor, barátok, adjunctusok, tanársegédek, műtőnövendékek, ápolónőktől mintegy az öszszegezett lét legmeghittebb fészkében. Hányszor sétáltam el dolgozószobája mellett, érezve közelléte és láthatára édes igézetét, akkor is, ha éppen távol volt, de mindig betöltve varázsával a klinika minden zege-zugát! Az ablakok és padlók beszívták magukba pillantását és munkatársain az isteni hasonlóság mellett a verebélyi hasonlat is tündöklött. Az ő kreatúrái voltak mind s nem véletlen, hogy az egyetemekre és kórházakba, más vezető helyekre is az ő tanítványai, kerültek, hogy csak néhány nevet említsek a legutóbbról, például a kolozsvári egyetem sebészprofesszorának Nováknagy kórházak sebészfőorvosainak, Borsós s Pommerscheini magántanárok és mindenek előtt önmaga helyettesének Matolay tanár. Ismerem e nagy nyilvános titkokat, hiszen hónapokig voltam ragyogó szép és gyöngéd kórházának vendége, aki pedig irtózott a feltűnéstől, még a beteg feltűnésétől is, amikor már lehetett, az ő állandó érezhetésére csoszogtam a folyosókon végig s amig nem lehetett, a többi szenvedő társsal együtt állandóan vártam látogatásait. Milyen elfelejthetetlen pillanatok voltak ezek. Nemzedékem tagja volt, alig néhány hónappal idősebb, mint én és arra emlékeztem, hogy egyetemi hallgató korában mekkora büszkesége volt a tantermeknek, majd a kórbonctani és a műtőnövendékség karának, a medikus közéletnek, a sub auspiciis regis alatt doktornak, de pontosan emlékeztem arra is, miként halmozódtak föl rendre a sebész, a tudós, az író tüneményes nagy sikerei, a kari és világi kitüntetések tömegei. De a kórteremben voltak mégis legnagyobb sikerei, az ezüst felhőtől, nagy kíséretétől körülölelten. Tiszta ember diadalok. A beteg átszellemült. Úgy érezte, hogy a műtöltés visszamaradó nyoma nemes és kedves emlék marad mindörökre, az élet és halál közt végzett nagy kalandról hozott exotikus tárgy s akitől kapta az egyszerű méltóság és emberfeletti lehetőség bűvölő hőse pedig. A kórterem csupa fény és mosoly lett a szeretettől és lelektől. Verebély nemcsak mint előadó volt felülmúlhatatlan, de mint orvosi csevegő is. Bizalmat, reményt, biztonságot, vidámságot, de rendet is, fegyelmet, pontosságot sugallt. Nem vetette meg a költő nemes fegyverei közül a tréfát, élcet, adomát, olykor drasztikus és érzéki oldalaival. Mint közvetlen és igaz ember. Mindez mély bölcseletén — olvasott filozófus volt — és szaktudáson — mert önálló és merész kutató volt uj műtéti eljárások szerencsés fantáziája — átszűrve, csillogón ékesítetten tantermi és orvos társasági értekezéseit és szónoklatait; élveztem, amikor lábbadozva be-bejártam előadásaira beszédét tanítóember létemre kimondhatatlan gyönyörűséggel. Sohasem felejtem el, hogyan tudott fölnézni látszólag hideg, szürke szemével az előadóterem arénájáról az amfiteátrális padsorokon túl az üvegburán keresztül az ég felé. És most is hallom kedves szerető szavát, mikor gyomrom felnyitása után a nagy segédlet: orvosbarátai és öcsém társaságában fülemre hajolt mert előzőleg ő is, én is rákra gyanakodtunk é s boldogan suttogta: nincs a rosszindulatú rémjelen... ! A különleges szeretet, figyelem, gyön-. gédség rabja maradtam továbbra is. Mindig érdeklődött sorsom iránt és klinikája nyomtatott kérdőívét — hét éve már — pontosan kapjuk és az utolsó válaszát lehet, hogy épp halála napján adtam postára, mint a Verebély-sereg egyik tagja. Ha rokonnal vagy kisebbségi bajtárssal volt dolga, mint például Sulyok Istvánnal, akit ő húzott vissza a halál torkából, mindig igazi érdeklődéssel kérdezősködött s ez a kiváltság nem ok nélkül föltételezett érdemnek, hanem az emberi közösségnek és kisebbségi sorsnak szólott, minden ..érdekesre és részvétre érdemes volt betegnek. De mindez mindegy a végén. A lényeg az, hogy Verebély Tibor küldetéses ember volt: a nagy szenvedés és korai halál ellen küzdő atléta, egy nagy hivatás poéta laureatusa, vidám és fényes humanista. A megmentett embertársak tízezrei önkéntelen mély hálával és nemes könnyekkel kísérik szárnyalását az örökkévalóságba, tanítványai s orvostársai, kik három év előtt jubileumát egy hatalmas Verekély-emlékkönyvvel örökítették meg, bizonyára a bámulat fájdalmával nézik most írásait és műtét közben reágondolva emelik fel az ezüst-villanyfényben az örök orvosi bizakodás sugaraiban — csillogó műszereiket. Ez a lét elmúlhatlan. Legyen benne az ő emléke áldott, de dicsőült is, magyar és emberi példa, hogy útja ne szakadjon meg és tanításait mindenkor képviseljék a magyar orvosi tudomány hősei. Példája megsegíthet, hogy a magyar orvos hasonlítson kissé a szentekhez. . (Sp.) r Hemamocm Ujáival a házak falán fta Kolozsvár külvárosában jár «. ember, szédül a szeme azoknak a feliratoknak a kusza zsűrzavarától, melyekben egyes éjszakai betűvetök vagy szóló sós égés poétikai nézetüknek, vagy ami meg gyakoribb és idekint kin még érthetőbb, egyes emberek, vagy családok iránt érzett rejtett gyűlöletüknek adják otromba ákombákomokban jelentkező tanúságát. Jelente csak egy két ház falán jelent meg néhány ábra. Az első az egyik politkai párt barnaszinű jelvénye volt, mely előverte állapotban, szétkenve különösen rossz emlékeket ébresztett egy felnagyított illúzióban éppen a falakon. Ennek az ábrának a feltűnését megirigyelte egyéb ábra is és a külön-* fél keresztek különböző fajtái jelentek meg hamarosan, most már nem csak barna színben, hanem a feketétől a vérvörösig, a szikek minden feltűnőbb ár-r nyalatában. Eddig az ügy, ha nem is volt a háztulajdonosok számára öröm, de nem nőtt túl más, városok hasonló házfalművészetének keretén. Az új sport teljes kifejlődése azonban ezután következett csak igazán. Egyes házak lakóinak halálos ítéletéig, sőt izmnytalan és fajtás kiirtásáig merinően olyan bőséges és folytonos betű vetése indult meg — megfelelő helyes írási hibák intézményes gazdagságával — a külváros utcáinak minden házfalán, hogy egy szép napon egész utcasorok házfala telt meg az éjszakai szövegírók betűtömegeivel és ma már személyes üzenetek csataterévé vált a házak fala, mely csatatér felett hiába igyeksző nappal békét teremteni a házmester vagy a háztulajdonos jószándéka, az új hadjárat festékanyagai és ecsetkezelei anyagban és energiában kifogyhatatlaol nők, éjszakánkint minden nappali rendcsináló kísérlet ellenére megintcsak megteltek a falak — lehetőleg még több ábrával és szöveggel. A kérdés messze túlnőtt a csínytevés jelentőségén. Egyik vonatkozásában azért, mert a sok új ábra között itt is, ott is feltűnik egy rosszemlékű, rövid életű rémuralom kanálisi/is emléke, amit semmiképpen sem tűrhet meg egyetlen házfalon sem a rendőrség. Másrészt súlyos zavart és kárt okoz ez az újfajta külvárosi éjszakai társasjág*ték a háztulajdonosok tatarozási igyekezeténél, mert ahányszor a gazdagnak valóban nem mondható háztulajdonosok a maguk áldozatkészségével be is mesre ítélik ismételten házuk falát, hogy eltüntessék onnan a számukra legkellemetlenebb, esztétikailag valóban nem üdító firkálás,okát. De nem utolsó sorban érinti természetesen a kérdés a rendőrséget sem. Jól tudjuk, hogy a rendőrség munkája mennyire túlterhelt mindaddig, mint a huszonkétesztendős idegen uralom emlékei és aktakövetkezményei alól közeségei fel nem szabadulnak. Akárhogyan áll is a rendőrség elfoglaltsága, szolgálata nem lehet elégtelen ennek a fontos feladatnak az elvégzésére sem. Tessék a legszigorúbb rendszabályokkal megakadályozni és megtorolni ezt a városcsú-zsítást és intézményes közvagyonrongálást, mert elképzelhetetlen, hogy egy- egy erélyes büntetéssel, bírsággal vagy fenyítéssel le ne lehessen lohasztani e bizonyára inkább gyermekes és suhancos lélekre valló tömegmániát, amely ma már egész városrészeket rongál meg teljesen epidémiaszerűen. .Az egész jelenségnek nem is annyira politikai, mint rendészeti jelentősége van. Magyarországon senkinek sem tiltja meg senki sem, hogy politikai hovatartozását tisztességes és törvényes keretek között megvallja. Ha valamelyik politikai párt terjeszteni kívánja a maga jelszavait, vagy jelvényeit, ezt megteheti a házfalak között, az abla-okokban, vagy saját helyiségeinek, híveinek falain. Semmiesetre sem válhatok azonban semmiféle pártnak, vagy szervezetnek sem díszére, sem előnyére, ha mások vagyonának megrongálásával olyan alantas és sötétben bujkáló eszzközökkel kísérelné meg bármilyen szélsőséges oldalon álló propagandájának gyakorlását, mellyel egyrészt az érdekeit károsultak nagy tömege maga • •!■* len háborítja, másrészt a közömbös járókelők ízlését megbotránkoztatja. Kolozsvár s á!a!ában Erdély sohasem volt túl/iju H/ ilyen stibiligyakorlatoknak. Nálunk mindig minden alakuló, intézmény, egyesület vagy párt olyan mértékben jelentes,s valamit, amilyen mértékben komoly, felelős embertömeegeket, vagy csoportokat érdekelt és állított ki a nyilvánosság dobogóira. Itt magánbeszélgetések közben is egymás szemébe szeretnek nézni az emberek és szívesen meghallgatják az új, vagy az ellentétes véleményt is, ha nyíltan, az érvelés szabadságában hangzik az el. Egyáltalán nem arról van tehát szó, hogy bármilyen törvénytisztelő felfogás, vagy vélemény ellen lenne is itt bárkinek e város falain belül kifogása. Minden jószándékot, építő kritikai vélleményt szívesen fogad és szívesen megfontol itt mindenki. Éppen ezért elsősorban azok igyekeznek itt a rend fenntartásában segítségül lenni e hibák kiküszöbölése érdekében, akiknek nevében és jelszavaival firkálják tele — hisszük és reméljük, hogy felelőtlenül — békés polgáraink házfalát. ,E város falain belül minden tiszta gondolat szívesen találhat otthonra. De kivül e falakat ne csúfosa el és ne tegye ily módon semmiféle kültelki divat nevében senki sem megbotránkoztatóvá. ELIENNÉK Ma, kedd este 10 órakor van a Kristály-kávéház (Unió és Rózsa-utca sarok) április havi varietéé műsorának bemutatója! !! Mindét szauna altrakció! Az emeleti „Grill“ helyiségben Székely Irén az országos hirüdizőz. 1941 Április 1. - Tűz pusztított a kolozsvári Bergmann-csőgyárban Kétezer pengő a kár KOLOZSVÁR, április 1. (Saját tud.) Tegnap délben tűz ütött ki a Kriza-utca 6. szám alatt levő Bugarin-féle Bergmanncsőgyárban. A tűzoltóság azonnal kivonult a helyszínre vitéz Zombory A. József főparancsnok és Tarr Ernő tűzoltó felügyelő vezetésével. Ekkor már a műhely mennyezete és a ház tetőzete is égett. Mintegy másfél órai munka után sikerült a tüzet eloltani, az anyagi kár azonban így is meghaladja a 2000 pengőt. Az oltási munkálatok közben a derekasan dolgozó tűzoltók közül másodfokú égési sebeket szenvedett Sinai György tűzmester, Bükkös Ferenc és Loncsár István tűzoltó csővezetők. A kiloccsanó forró szurok sebezte meg mindhármukat oltás közben. A tűzvizsgálat megindult a tűz keletkezési okának megállapítására. Minden valószínűség szerint a kazánban olvadó 200 kg. szuroktól gyulladt meg a műhely mennyezete. A vizsgálat tovább tart. A kárnak csak egy része térül meg, mivel a gyár nem volt biztosítva.