Ellenzék, 1941. június (62. évfolyam, 125-147. szám)

1941-06-03 / 125. szám

v vS­z­á*jh Ízt ír Szerkesztőség és k­iadóisivatal: Kolozsvár. lési Hitel II., I. emelet. Telelett: 11—09. Kvannda: Jó Feism-utca 8. szám. Telefon­sz.: 29—23 LX 11. ÉVFOLYAM, 125. SZÁM. BL.PiTona: BIRTHI MIKLÓS Kiadótulajdonos: Kolozsvár. Előfizetési negyedévre 8, félévre 16. PALLOS R. T. árak: havonta 2,73, egész évre 32 prnga. KOLOZSVÁR. 1941 JUNIUS 3. A római §sf (7) A történelem során ritkán adatott mag államférfiaknak, hogy idegen országokban járva baráti látogatásuk alkalmával, ily mértékben vigyék ma­gukkal népük szívét, mint Magyaror­­szág felelős vezetőinek, ha Itáliába utaznak. [ Bárdossy László, akinek külügymi­niszteri bemutatkozó látogatása a vi­lágesemények miatt kitolódott és im­­már megnagyobbodott hatáskörrel, mint az ország miniszterelnöke utazik az­ Örök Városba, bizonyos lehet felőle,­­ hogy külön-külön és egyetemesen min­den magyar ember nevében szoríthatja meg nagy barátaink kezét. A feléjük szigárz­ó szeretet­­et, hálát és igaz barát­ságot pedig bizonyára érzik Rómában is, a Duce és C­ano gróf,__akik biroda­lomépítő munkájuk között sohasem fe­ledkeztek meg rólunk és annyiszor ál­­lottak mellénk igazságunk védelmében és megvalósításában.­­ Honalapításunkkal egyidősek ez­ek a mély baráti kapcsolatok. Első szent ki­rályunk innen kapta a koronát, állandó volt az érintkezés Árpádházi királyaink alatt, Itália ege alól jöttek hozzánk az egyetemes egyház papjai, kultúrát, tu­dást, Európát teremtve a magyar pusz­tában, Nagy Lajos és az Anjouk fény­korát a latin szellem aranyozta be és Mátyás király, a nagy renaissance ural­kodó udvarában, Firenze, Milánó, Pá­dua, Róma szelleme csillogott. A török hódoltság idején és azt követő súlyos századokban egyetlen percre sem szűnt meg a latin szellem állandó eleme ten­ni a magyar műveltségnek, jogrendnek, Eu­rtópához való hasonulásának. A mult század nagy forradalmai idején testvé­rien állt mellettünk Itália és amikor a kezünkből kihullott a kard, Garibaldi seregében ott küzdöttek legjobbjaink és Piemont dicsősége, Cavour szelleme reményt csepegtetett lankadó szívünk­be. Túr­inban talált menedéket Kossuth és onnan szövögette be nem teljesedett álmait az abszolutizmus ellen. Mi sem volt tehát történelmileg logikusabb, az igazi kapcsolatoknak megfelelőbb, minthogy trianoni elesettségünk idején az első baráti biztató síró az uj Olasz­ország megteremtőjének, Mussoliniinek ajkáról hangozzék el felénk. Ettől a pillanattól kezdve Magyaror­s­zág várakozásteljesen és reménységgel tekintett Róma felé. Ment csatlakozott! Az 1927. esztendő áprilisa meghozta az érzések és vágyak formális szankcioná­lását az olasz magyar barátsági és kul­turális egyezmény révén. A kapcsola­tok napról-napra erős borít­ék. Amikor a Harmadik Birodalom a maga mérhetet­len dinamizmusával és erejével megje­lent az európai életben, már eltéphe­­tetlenül erősek voltak az olasz-magyar barátság szálai. Az Európát újjáterem­­tő tengely kialakításában így jutott né­mi szerep Magyarországnak és néhai miniszterelnökének, jákfai vitéz Göm­bös Gyulának is. Úgy érezzük, szinte felesleges a to­vábbiakról most megemlékezni. Igaz, hogy — és talán hivalkodás nélk­ü­l mondhatjuk — becsülettel álltuk a ba­rátságot akkor i®, amikor veszély szár­mazhatott volna belőle reánk. Igaz, hogy őszinte volt a barátság minden időkben részünkről. De Itália ott volt az első és a második bécsi döntésnél és hűségért hűséggel, barátságért ba­rátsággal, szeretésért szeretettel fize­tett. És... ne feledjünk még egyet. Közel esik a lelkünkhöz az olasz forradalom. Jeles példát látunk Mussolini művében, amellyel újjáformálta az olasz életet és megvetette az alapjait egy új szellemű Európának. A közvéleményt, mint mindig, ezút­tal ,s bizonyára a „kulisszatitkok“ ér­deklik. Ilyenek, mint az a magyar mi­niszterelnök ny­ilatkozatából is kitűnik, ezúttal sincsenek és „szenzációk“ sem várhatók. Bárdossy László régen beje­lentett látogatását teszi meg. Ez a tisz­telgő baráti látogatás a magyar olasz viszony immár 14 éves hagyománya. Minden bizonnyal behatóan fog aktuá­lis pol­itikai kérdésekről tárgyalni az olasz államférfiakkal. A horvát király­ság megalakulása, a fiumei kikötő kér­dése és az európai új­járendezés vala­mennyi problémája, minden bizonnyal szóba kerül ezeken a megbeszéléseken, amelyek szervesen kapcsolódnak bele a Berlin—Róma—Budapest háromszög évtizedes politikai munkájába. Annak ellenére, hogy éppen ennyire természetes és magától értetődő — te­kin­tetbe véve Kréta elfoglalását és az ezáltal adott új középtengeri helyzetet — a Hitler—Mussolini találkozó a Brenneren, mégis különös súlyt és je­lentőséget ad Bárdossy látogatásának ez a körülmény i­s. A két európai ve­zető hatalom fejének találkozója és öt­órás megbeszélése után közvetlenül be­vonják a tárgyalásokba Magyarország miniszterelnökét is A régi megbecsülés óta a fokozott bizalom jele ez, amelyet semmiképpen sem szabad szem elöl té­vesztenünk. Valahogy felcsendül fü­lünkbe Istenben boldogult Csáky István gróf tétele: primus inter pares lenni a Kárpátok medencéjében! Várjon nincsen e erre meg minden el­hivatottságunk, erőnk és bátorságunk?! — —aggama f afli€izá$åm sneufstem a hiáromhatalmi eg­yezmény szel­lemének és ez olasz-meegyei baráti jóviszonynak'* BUDAPEST, jimius 3. Bárdossy László miniszterelnök Rómába való el­utazása előtt nyilatkozott a Magyar Távirati Iroda munkatársának: — Évek hosszú sora óta fennálló ha­gyományt követek, amikor a baráti olasz birodalom kormányának megláto­gatására Rómába indulok. Utazásom,­­ mi­ként a magyar miniszterelnök és kü­­l­ü­gyminiszter eddigi szokásos látogatá­­­sai a tengelyhatalmak fővárosaiban megfelel a háromhatalmi egyezmény szellemének és annak a történelmileg megalapozott baráti jóviszonynak és szíves együttműködésnek, amely Olasz­ország és Magyarország között fennáll. Utazásom már áprilisban volt tervez­ve, de a közbejött háborús é® egyéb események miatt utazásomat ak­kor el kellett halasztani. Két napra terveztem látogatásomat és annak elsősorban ud­variassági jellege van, remélem,­ egyút­tal bepillanthatok abba az egész Euró­pa számára nagyjelentőségű építő mun­­­­kába, amelyet Itália folytat és megis­merhetem az olasz kormány nézeteit az időszerű európai kérdésekről. Külö­nösen nagy örömömre szolgál, hogy­­ érintkezésbe léphetek Mussolinival, az­­ olasz nép nagy vezérével. A sajtó bi­zonyos találgatásokkal kíséri a találko­zást. Pol­tikánk annyira összhangban van a német és olasz kormányok po­litikájával, hogy mindennemű követ­keztetést levonni merőben fölösleges. A miniszterelnök kíséretével együtt vasárnap este 9.05 órakor indult el Bu­dapestről Rómába. , a hétnapos római látogatás programja Bárdossy László miniszterelnök kétna­pos római tartózkodásának programja a következőképen alakul: Szerdán délelőtt koszorúkat helyez el az olasz királyok sírján, valamint a névte­len katona sírján. Délben kihallgatáson jelenik meg III. Viktor Emánuel király és császárnál, utána az uralkodó ebéden látja vendégül Magyarország miniszterek nökét és kíséretének tagjait. Délután po­litikai megbeszélések lesznek a Ducéval és Cianoval. Este a Venezzia-palotában a Duce estebédet ad, amelyen pohárkö­szöntők is elhangzanak. A miniszterelnök csütörtökön délelőtt magánkihallgatáson jelentkezik XII. Pius pápánál, majd Maglione vatikáni államtitkárt látogatja meg. Délután Cighi Albani herceg, a máltai lovagrend nagymestere látja ven­dégül ebédre, este pedig Villányi Fri­gyes báró, vatikáni magyar követ ad est­ebédet tiszteletére. A miniszterelnök és kísérete még az esti órákban visszautaz­nak Budapestre. !Sa23$fl@KX3BBB KEDD 11PJ 10 FILLÉR Bárdossy miniszterelnök­ Rómába utazott Bárdossy László magyar k­rrá­nyi miniszterelnök és külügyminiszter az olasz királyi kormány látogatására Bárdossy László, hétfőn, június 2 án este feleségével együtt Rómába utazott. Kíséretében vannak Ghyczy Jenő, Bartheldy Tibor, Ulein-Reviczky Antal rendkívüli köve­tek és meghatalmazott miniszterek, to­vábbá Ujpétery Elemér követségi titkár. Ötórás megbeszélést folytatott a Führer és a Duce a Bremteren RÓMA, június 3. A Stefani iroda je­lenti: A Duce és a Führer Ribbentrop és Ciano külügyminiszterek jelenlété­ben ma, hétfőn, találkoztak a Brenne­ren. Több óra hosszat tartó megbeszé­lést folytattak a politikai helyzetről. A megbeszélések szívélyes baráti lég­körben folytak le és a szövetséges álla­mok kormányfőinek teljes nézetazonos­ságával végződtek. A Német Távirati Iroda jelenti: A Führer és­ a Duce hétfőn találkozott a Brenneren és Ribbentrop birodalmi, va­lamint Ciano olasz külügyminiszter je­len­létében többórás megbeszélést foly­tatott a politikai helyzetről. A megbe­szélés a legszívélye­sebb barátság szelle­mében folyt le és az a szövetséges kor­mányfők felfogásának teljes azonossá­gával végződött. 1 olasz hadsereg vezérkari főnökségétől, M­arras tábornok, berlini olasz katonai attasé és Aisser Celesia, az olasz külügy­minisztérium protokollfőnöke. Ferike álláspontja is meg­beszélésre került a legújabb brennen találkozón RÓMA, június 3. (Stefani.) Rómában a meglepetés erejével hatott a Duce és a Führer találkozása. A találkozást ti­­tokban tartották és a sajtó és a közvéle­mény csak a hétfő délutáni hivatalos közleményből szerzett arról tudomást. Római körökben a legutóbbi események után kialakult katonai helyzet következ­ményének tartják a találkozót. A föld­közitengeri csata első szakaszának befe­jezése után természetesen érthető, hogy a két vezér a további és az eddigieknél is nagyobb jelentőségű hadiesemények előtt szükségesnek látta a személyes esz­mecserét. Szóba került a közelkeleti és távolkeleti helyzet egész kérdéstömege és Amerika álláspontja A tizedik találkozó BERLIN, június 3. (DNB.) A Führer és a Duce hétfői megbeszélésének kül­sőségeiről a következő részletek váltak ismeretesekké: Az összesen több, mint 5 óra hosszat tartó megbeszélésen, amely a két kor­mányfő tizedik találkozója volt, a két külügyminiszteren kívül részt vett Keitel tábornagy, a német hadseregfőparancsnok­ság vezetője és Cavallero tábornok, az olasz hadsereg vezérkari főnöke. A meg­beszélést a déli órákban szű­k körben el­fogyasztott közös villásreggeli szakította félbe. A villásreggelin hatan vettek részt. Keitel és Cavallero tábornokoknak a ma­guk részéről alkalmuk nyílt arra, hogy a szívélyes fegyverbarátság szellemében megbeszélést folytassanak a német és olasz katonai együttműködésről. Német részről ott voltak még a talál­kozáson Dietrich birodalmi sajtófőnök, Bormann birodalmi vezető, Bismarck herceg követ, római német ügyvivő és­­­on Rintelen római német katonai atta­sé. Olasz részről pedig Alfieris berlini olasz nagykövet, Gambin tábornok, az

Next