Ellenzék, 1941. október (62. évfolyam, 224-250. szám)

1941-10-18 / 239. szám

F Látogatás Lung Schuster konzulnál aki tizenkét éve vezeti a nagyváradi német konzulátust NAGYVÁRAD, október 18. A nagy­­­ánuk­ urán­­ konzulátus Üziut Lj'z!o*té­ri hívású lábán egy uiUídlak adjuk. .i álogatók i kiUu­­‚ ›ft. Schuster Lud\* :g konzul n: uiifcmk ;t 1° rali. u lelict«W't;lu‘a hépcvt uiimh'nt •flimrtcv. kedves és k‚‚/ M'mii. cMvloilottan t.dán meg senki sem távozott ebből a hi\ ataáiot'. \loss b­o.v kis .,) ig.iiulik 1 ‘1 mV ‚­v for­dulóján s/.t fuben ü­ link Sibn in kon­zustzL :i beszélgetni« során ug­ ere /nk. bo.y u‚m csak :i német birodalmat képvi-« i \ arn^iiik' bon, liau'm igen vi­ kioor i könny t­ kbéli ma itvarsa m.'tk a lunutoru v. akik igen hamatr m ~ ultá­k a nevét. Az első világháború i'.a’.i mint u monarch­ia tábori vailá­ .• ki'pi­­ánya t­eljesített szolgá'atot most ^szinte hilxr. ivriv-k hangzik, rgyt ticn tej irókis­­asszonnyá! intézi a ko­zuiáru» rengeteg uuukut allo ügy­eit, mert binnen a kitér jeli­ kér .-keiholmi kapcsolatokon kivii. az éli"' ezernyi bajával hozzáfordulók panas­z­i *s segitett. különösen a vnt'g.-z.'.ftá* a •*! ify «*" giC mo»t i$, mert egyszerűen úgy érvi, hogy ^egiteui kötelesség. Schuster megszólít­ása: Kapitány úr Igy szólítják Váradon a le­gsaive,sebbten azt a Jta­onát, akinek a Mária Terézia Rend káp­l­­ánja a tiszti arany vitézségi érmet adomá­ny­ozta az olasz fronton véghezvitt tettéért, ami­yd egy hadosztály egész vezé­rk­arát mentette meg. A konzuli hivatalban lefolyt beszélgetés során ma már a történelemből jól ismert ne­­vek röpködnek a levegőben. Mint katona, a teamersei hadapród iskolában kezdte karrier­jét, ahol később kapitányi rasigban az isko­­a tanára volt. 1914 nyarátg az okok között volt, akik a hadüz­ret lázas óráiban front­­szolgálatra je­lentkeztek. Az orosz harctérre került, ahol a csibék árulása következtében fogságba esett. A Habarovszk köz­elében le­vő, keserű emlékű Krassnaja rjetecska tábor zernyi szenvtelését élte át. Ebben az idő­ben halálhíre jutott ki hazájába. Az akkora apák oldalakon keresztül parentálták el a vita./. Lupi­tán­s z b i /-‘k ‘s lehet bői ku’.é.dvii .1- i/jyyiijiik­t cikkek C«s rék»zvett:m­iri­io( ma .1 f(it*' ohu :i vz.t .d;i 'luk • okuk d^.d IU g­­módoit furcsa és szokatlan emléke. A hu idtáborbak •■•»•U. több­i/vr. kocká/lu .tárával, musc tog i/.v.don­t és kaland köze* juxte ’kfrt'!. ..­ szőke­. lítí.OOO k lomílCíW \trt ;i bujdosott és bolyongott m’ ij.. frour­ kon kei­’s^.tii . amu; i'inér lia/ai földre ért. !i liotl aztán i'Utc­­­­aő dolga \­olt. hogy fron;izo­ illatra jelentkezett. 19i°-ö'it ktie j N. try váradra. Megi/niiPTtc rado mini uh OS | \ í r,adtak is ni(*psZc*ri­­ rt*.k a li.V.t, ak'! a ti«-/.* lirico kivit! íz és/.inte -/'*r - TMvt tesz körüli és r K-pren­-nyomon érzi -s .mikor .: kon­­ko/isni r’ alak... f.*k­­ U\ik . forralni as isi cakón. Konzil-ága 12 éves jubileumán le lginkább őt, lejtszívesebben katona; elnö­­keiről beszél Ludwig Schiener birodalom­i konzul. Reng’*­tor. Jó l­ó le­m­én­y érő , komoly eredféi­y-'s mű­­­költéséről nem sziveten ne­v átkozik. A uiaevar­­c ne­m felejti el a morajtja alatti magiatorráfiát, kiállását a magyarság meneti, am­i miatt nem egysz­‘r tüntettek is ellene és beverték a konzuliért' ablakait. Nem felejti el a f,vW,abadir!irt b'­Hdo­r pilla­natait amikor a kivonuló rominok elől fe­­nedéket biztosított olyanoknak, akiknek ek­kor ez volt az etryetív lebe­t­égü­k. Nem felejtik el azt a boldsorsmely ott ra­­­ryogott 87. ,trrá­n. Am­ikor a diszpáho­lyban ő is a­­ lelke edett Kormányzó írónk és a m.J.vvar honvédség, a régri ff­rs e«*rtársak md­­»ó utódai és mostani szövetséges bajtársai láttán A katonának nem szokása a dicsek­­vés és Schuster ma is karolta. A fogadásnak vécé. Konognak az ajtón. Valamelyik környékbeli faluból töt­t valaki tanácsot, vajry segítséget kérni. Nincs meg­­állás. , A következő látogatót- kéri a Lapitány ur. N. A. Római krónika Rómába is beköszöntött az ősz, néhány esős nap jelezte érkezését és most is van langyos melegen, megfontoltan küldi le a napsugarakat a még élénk kék, hogy jusson, de maradjon a teg­napokra is belőle. Nálunk, Magyarországon, ilyenkor fűtött szobákból megyünk ki jól felöltözve a kert­­be, ahol a legszebb színösszetételekben pom­pázik a falevél; itten, Rómában, a nyári per­­zseő meleg tűz próbáján átesett és megma­radt növények még zöldszínüek, mert az éj­szakai hidegnek csak tél felé jön meg az ere­­je, hogy sárga, meg rozsdaszínű szinárnyala­tokat vigyen beléjük. Figyeljük ezt a csöndesen atmere­tei két évszak között, míg ebben a már szimbólum­má lett városban műemlékek között járunk Sétáló, siető, nevető lakosai mennek e­­mel­lettünk. A nyári hónapok alatt lebarnult ka­rok és lábak nem látszanak ki a hosszúujjú szövetruháit alól és most­ kezdhetjük élőről az olasz divatot tanulmányozni. Az olaszok nyári öltözködési módja, férfi és női divat egyaránt, egyedülálló a maga nemében. Tar­­kavirágú, dús táncukba rakott selyemruhá­­kat viseltek a nők, szabásuk szinte valamen­­­­nyi esetben egyforma; a másik női ruhada­rab, mely szintén egyenruhaszerűen közös mindnyájuknál: a hófehér, frissen vasalt rö­­vidujjú kosztüm És este a fehér kabáthoz sima, szült fekete szoknyát vettek fel. Min­denki bronzszintre volt lesülve, mindenütt rókedtvn nevető embereket láttunk; egészsé­ges fehér fogsorukat csodálattal néztük. Min­den külföldi turistának feltűnik ez. Rómától, de méginkább Nápoly­tól lefelé, még a legel­hanyagoltabb szegényem­bernek is pasat fo­gai vannak. Kalapot senki sem visel nyáron Rómában, harisnyát is Irak ritka estében lát­tünk a nőkön. A férfiak állandóan világos­­füzetet, hordtak, azt a bizonyos tipikus olasz szabásút- este pedig szintén fehéret, fehér szmokingot Egész nyáron Rómában voltam és mond­hatom, hogy időm jól telt. A benszülött uó maiak júliusban és augusztusban nem szeret­nek otthon lenni Nekik nem ö­vezetes, míg mi, külföldi turisták, mily szívesen törjük re hőséget csakhogy minden szépet láthassunk és Örök Városban. Meg aztán azok a kitűnő szórakozási és művelődési lehetőségek, me­lyeket a túrós vezetősége nyújtott, élénken az emlékezetünkben vannak még. Azok a re­­mek párnázott autóbuszok és sze­les villany­vonalak melyek negyedórák alatt a közeli fürdőkbe szállítottak bennünket, s azok a szép hangversenyek, kiállítások, mind, mind. Vájjon ősszel mit fel lehetni látni? Aggódni nem kel, mert az újságok máris hirdetik közelgő események egész sorát. Ko­moly szórakozás, víg időtöltés, műélvezet —s mindenre gondoltak előre. Zene. Ezzel kezdjük, mert ahogy Olaszor­szágban rajonganák, érte, az csodálatos. A legnagyobb műélvezet itten­i zene, tegyen az operaházban hangversenyeken, rádióban, térzene katonazenekar hangversenye. Élvezi, érti, átérzi ez a nép a hangok világát; elő­adóművészeit — ha nagyon jók — lelkesen megtapsolja , szívébe zárja. A római filharmonikus társasé­g, a Filhar­monica Romana, 119 éves fennállását ünnepli az idén. Műsorát már közlik a­ lapok. Olasz­ország nagynevű művészei szerepelnek, né­hány fiatai is be fog mutatkozni és külföl­diek is szép számmal vannak képviselve. Zon­gora, hegedű, csetlő, hárfaművészek fognak szerepelni. Meg zenekari hangverse­nyket is kilátásba helyezett a m. t. rendezőség. No­vember­­­ben kezdődik. A római operaházban már megkezdődött a Verdi-ciklus. A halhatatlan olisz mester soha feledésbe nem merülő művei kerülnek elő­adásra, többrendben hogy mindenki láthas­sa. A végzet hatalmának van kimondhatatlan sikere. A római operaház máma a milánói Scalá­­nak komoly ellenfele.." Mikor Mussolini intéz­kedése folytán restaurálva, kiépítve a legmo­dernebb építészeti kívánalmaknak megfelel­­ően, a Duce s a királyi pár jelenlétében 1928-ban megnyitották, indult el a világhír alján az egykor Teatro Costansi, ma Királyi Operaház nevet viselő színház . ..­­ Piac­on, a rómaiak kedvenc séb­helyén — ahol, szerintük, a világon legszebb a nap­­lemente - , minden fegyvernem zeneként ad nyílttéri hangversenyt. Puccini, Verdi, Liszt, Bollini, Wagner vannak a karabiniérik, tüzé­rek, gyalogosok, miliziák, alpesi vadászok, re­pülők, huszárok, tűzoltók , újabban a légek hárítók zenekarának műsorán A. közönséget a 93,093 Sí, csekklipu» á- ■f&mfMás-Úti ss­ tyity-Ak ná­%vá& ! III I I­V 7 ( K 'AitaAkfUríti XÁ 194­1 Október /* folor^îrWrtlnîlît'r. német H 9 B í Vt 3 f O I y 3 CT1 cl i. Beirati ••. Iiétkbznaponkén este IV—8 órái ?, Deák i eren­d u ca (Német üzletbel, »Jégben.) — Beiratkozási ›Jij: 0.— 1¡. la idíj mnc н' . Li XMliti­ i xmiru. - -ο ■--»■jidB-j ■Miu/m­at ,.1flSUSttlStfijjJjMtik+t G. xy WMfcri n› '~t\h. l\ i urm lehe t in­onit›:'i ›i.t u ‚ solida ›‚ZJ ii figyelmet, ;u› u legkisebb­ gyermek i» szótlunid iFl. hómul \emeMik 11 .enehiuu-dzru/ gunao.sl.odt`ik. o­ttuloniatigus f­imthistji. Ince /a­ sem feled­keztek Hug. Ilóvia műemlékeit érdekes elő­adáisukban ismertetik meg, meg pedig a hely­színen. Veres re­nészek és mű­vésze­t tört­éné 1-­i.jszítidmn előtt’­ielr.il: az előadás időpontját az előadó vez­ér a hallgatótul meg éppen rgy elmegy, mintha valamelyik előadóteremben lenne s nem a szalad ég alatt Un ur ő!­sn Ort­ü városát ismertetik Gyülekezés a helyszínen. Amíg a hidre hi nem áll, a művészettör­téneti ismertetések szabad ég uhut történ­nel\ mennyied érdekeseld ig\. A l­óru­m Roirituluiu Palatinus hegy és mindmegr nnyi, ,,/t­su!: rseményt manóban rejtö remekművet ismer iinl: nug. könnyen áttekint­ve, szinte ér­­z­étkeivé Van Haméiban rúy gyönyörű moz­­szel nyit hátú, crussi kupola tetejével csillagvizs­­g­álónak nézni. Nem sokat tévedüü­nk, ha nem is é­ppen csillagrizsgédő a Planetaria mozi, de a ventésre kérőn filmek kizárólag tudómén­­ti,, tárgyuak, legtöbbször ez égitestek zso­­dálatos élete kerül vetítésre, hangosfilm alak­­jában Most az ujságok a Planetun­o VITtk / síi­agásUlti piopa^uida kui­ nsót I rd‚‘' A I.alföldiek rés- n u- I. li. L■ /• (léi/ 1 sag, ine \ a külfölddel tartja fenn a ‚‚b kulturkapr inhu­rdi:: / en­ id 'n r i szu’t ■‚‚. . , rendezi ‚( ■. u,1.-ist. •bt*-, nye­r-, irodalom művészt k­ii.érinti nini a t­ornát mu~(’um' ' gátasokkal egybeköti • . A Vasárnap Klub nevű kiránduló túr­n­­ág fo­gtiitjit hétről hétri m­eg.'m'i'ödö !. Ár­nyékbeli I:■. rándulásul!, melyeken ?h százal kas a kedvezmény. Az egész éven át tar­tó sportesemény di. tornaié:, aratók egészítik ki a programot A közön. izb a meoszldt ki ezt szereti, ki amaz/ látogatja. Hekö*zlin­tiüi ‚ ő­z. 4 nyár gondtalan, rtui­gidith’.­­'t. tét. ter­talmas, komoly szór akit’ rá­nk I­­ if' ••'éil. n / "V kis bemutatót c.d tűni: heh . bt r "tudolja a t olvasó hol­v Rómából -iglág hogy megszűnt a nevetés. Dehc varieté színházak táb­lás háza tapsot uj darabjukban szereplő kér ismeri, kedvenc komikusuknak. Szinhéjaik nyitnak, mozik hirdetik előadá­­saikat. Az emberek meg mennek, ahová le­im, ahová kedvük tart a: a mindennap szer­űt esésébe szinfoltokat­­;­ A beferinas Róma, 19­90 október 1. Dr. DAMIX MARGIT. ílís'z&á', frai'Sű’iáé Sű'...út AUoí iueudeiak fyty&íbí a n­áwfok Uetiiiya­i$Uo á'(á&. .H KOLOZSVÁR, október 18. (Az Ellen­iek tudósítójától.) A Hitleri úr egyik há­zának ablakai előtt járók naponta ritmi­kus vidám muzsikát hallanak kiszűrődni az utcára. A zenét furcsa zaj kiséri. Tab­ásra üli az írógép billentyűit sok sok fia­tal kéz odabenn. Mint v­alami ritmikus jazz, olyan az egész, amelynek kíséretét írógépbilentyűk fémes csattogása adja. Odabenn a Fabri Henrikül gyors­, gép­es szépíró"iskolájában azt mondja Fabro Henriknek, a „gyorsírás atyjának" leánya. Amint látja, ebbe a kis mellékszo­bába szorítottak ki bennünket a növen­dékeink. Szűk már ez a helyiség úgy, hogy november elsején a Szentegyh­ásm­ikca 1. szám alá költözünk, a Magyar Olasz Bank épületének első emeletére. Ez aztán tágas, világos és napos iskola lesz. Arra kérem, mondjon valamit az­ édes­apjáról, akinek képe ott ám az egyik terem falán. — Igazi puritán tudós volt — mondja az emlékezés és szeretet hangján Fabro Henrika —, az ő módszere alapján épí­tette fel Radnay az egységes magyar gyorsírás ma is tanítót­ híres rendszerét. Tíz nyelven beszélt s négy nyelven gyors­­irt s ha valaki, mondjuk, németül dik­tált neki valamit telefonon, azt ő azonnal magyarul vagy más nyelven gyorsírta le, olyan hirtelen kapcsolt az agya . .. tanádjákva pedigeik az ujfok A gyorsirás­ óra folyik éppen az egyik teremben. A növendékek hangosan olvas­­sák a szavakat. Szinte kívülről tudják a szorgalmasabbak. Fabro Henrika iskolájának négy tanár­nője van. Őmaga is tanít, tanár férjével, dereskedi Fodor Lászlóval együtt. Aztán egy terembe látogatunk el, ahol zenére tanítják a gépírást. Új és meglepő módszer ez, amelyet magyarok találtak ki, de amelyet gyakorlati úton először a németek valósítottak meg. Zenére tanul­ják itt a tízujjas vakítást, amely amerikai találmány s amely a zongoratar­tás mód­­szeréhez hasonlóvá teszi a gépírástaní­­tást. Sajátos kéztartást kell megtanulnia a növendéknek, kit Fabro Henrik a rajta figyelmesét a falról, hogy üljön szépen, egyenesen. Minden újnak megvan a maga feladata s bizonyos billentyűket csak bi­zonyos ujjakkal szabad leütni. A gépre nem szabad nézni, hanem­ a falon lévő hatalmas irógépbillentyűzet táblát figyeli a szem, mialatt az ujjak ritmusra ütik a billentyűket. A „Rózsa, rózsa, bazsarózsa“ pattogó ritmusára sndul sok-sok fiatal lány ujja s peregnek a Sorok. Az egyik kislány szinte táncol a széken, aztán, mint mindenütt, itt is azonnal látszik, ki az ügyesebb, az ügyetlenebb. V­an, akinél, csak úgy peregnél, keze dalt a belül, s vak­, aki sokat téved s gyakran megáll. A gépírás tanítása, ami különösen az elején unalmas, m­ert hisz épp úgy, nint a zongoratanulásnál, skálázás van, azzal a hátránnyal, hogy itt egyforma tompa kop­­panások hallatszanak, a zongorával szem­­ben, ahol mégis csak zenei hangokat hal­­­ lünk s éppen ezért kellett bevezetni a rit­mikus zenére való tanítást, hogy a lesz­nagyobb eredmény már akkor mutatko­zott, amikor elértük vele azt, hogy az óráikra örömmel járnak s igy nem is ve­szik észre azt, hogy tulajdonképpen ta­nulnak. Előnye továbbá, hogy a kevésbé tehetséges növendéket nem engedi lema­radni. A tehetségest viszont nem untatja a gyakorlás. ( A tízust&s triászte in­k&­ A tizujjas vakít­ásnál mind a tíz ujjunk­kal dolgozn kall. Tudjuk, hogy a bal ke­zünk rendszerint ügyetlenebb a jobbnál, ugyancsak a kisüjjünk, a mutatóujjnak Tehát fő cél a ritmikus zenére való gép­­írástanításnál az, hogy a kezek és ujjak munkáját egyformává tegyük s ne legyen időbeli differencia pl. a kisujj és a mu­tatóujj munkája között. Fabro Henrika rendelkezik ez egész országban egyedül ilyen irógépgalériával, tehát megvan min­den lehetőség arra, hogy rövid időn be­lül Kolozsvár összes irodát el fogják­­ üt­ni a ma annyira rendkívülien nélkülözött gyors- és gépirómunkaerőkkel. — Az a szőke kislány az első sorban biztosan gépiróbajnok lesz — mondja a tanárnő — nyolc óra után bámulatosan so­kat tud máris. A rádióba szerelt gramofonra új le­mez kerül, a lecke tovább tart. Új be­iratkozók jönnek, főleg fiatal nők. Jó­­­annak a gép- és gyorsírni tanulók között férfiak is s néhányuk az idősebb korosz­tályból. Sok előkelő kolozsvári társaság­­beli lány tanulja itt a gép- és gyorsírás mindig biztos kenyeret adó tudományát s a rengeteg érdeklődő bizonyítja Fabro Henrik lánya iskolájának sikerét. • (-? Budapesti gépg/k­ keres § M3¥ári $zakmsik£$jk3!* mint vasesztergályosokat, gép­akatos­kát. A gép munkásokat, g vasszer­vezeti lakatosokat, kovácsokat. Lehetőleg fiatalabb munkások a állatát i kor, családi állaptt, eddigi munkahely­­ megnevezise mellett rBudapesti gépgyár f| 4d2® fenére ker­ük BLOCK­NE­R J. hír- i­dető irodába Budapest,I., Városháza u. 10 .

Next