Ellenzék, 1941. november (62. évfolyam, 251-274. szám)

1941-11-03 / 251. szám

Emlékezés halosainkra KOIAR/S­­IR. november a z emléke­ziv. és ke­­gyelet ünnepén t'z év­ben nem gyújtottunk gyertyákat és mécse­kel im tol­láink sírján. E/idt n csak a szivünk­ben gyultak ki a lángok, i­e az emlékezés ás kegy­elet igy is mindennél erőseb­!» volt. Halottak napjait valahogy közelebb ke­­rülnek hozzánk azok, akik eltávoztak kik­lünkből. Magunk előtt látjuk arcukat, halljuk hangjukat, érezzük kezük meleg, szelíd simogatását. Emlékezünk rájuk . . . Fénytelen, háborús Mindenszentek és ha­lottak napja volt ez. A gyönyörű kolozs­vári hiszsongárdi temető sötétben maradt ezúttal halottak napjának előestéjén, de a kegyelet, a szeretetteljes emlékezés bős­ségesen kipótolta azt, amitől ez a mai rendkívüli háborús idő megfosztotta a halottakat. Bőségesen kipótolta ennek a nagymúltú erdélyi kincses városnak a polgársága, amely­ tízezrével zárán d­ult­olt ki a temetőbe szombaton és vasárnap és v­irágözönnel, koszorúkkal, az ős­ színes virágaival árasztotta el a temető sírjait. Tízezres tömegek a temetőben Mind a két napon példás re­nd és fe­gyelem uralkodott a temetőben, ami már annál is könnyebb volt, mert a zarándok­­lás nem zsúfolódott össze egyetlen dél­utánra és egyetlen estére, hanem két na­pon át szakadatlanul tartott. Szombaton már a kora reggeli órákban valóságos hu­csujárás indult meg a temető felé. A te­mető felé vezető útvonalakon özönlött a nép, mindenki kezében virág és koszorú s ez a zarándoklód óráról órára csak ny­v­ekedett. Messze városokból is szám­osan eljöt­tek a régi kolozsváriak közül, hogy fel­keressék elhunyt családtagjaik sírját. Testületek és egyesületek mintha egymás­után adtak volna találkozót a temető ut­jain, eljöttek sorjában mind, hogy meg­koszorúzzák a körükből eltávozott tagok és kartársak sírját. Az iskolák közül el­vűnek a Marianum növendékeinek kedves, színes csoportja jelent meg Hirschler Jó­zsef dr. apátplébánosnak, a kolozsvári Marianum leányintézet megalapítójának, a nemrég felavatott gyönyörű síremlékének hogy fehér őszirózsák özönével árasszák el szivből fakadó ima kíséretében a jósá­­gosszkü „Méltóságom Urnák*­ sírját. Alig egy órával később kivonult Hirschler Jó­zsef t­z. apátplébános sir­jához a kolozs­­vári róni.­kát. egyházkerület küldöttsége is, hogy lerója kegyeletét. Azután jöttek sorban a többi iskolák és intézmények, köztük a Caritas napközi otthon kisgyer­mekei, az árvaházak és se vége, se hossza nem volt a zarándoklóinak. K­édel (‘­előli eltemetett nagy erdélyi köl­tőnek, Reményik Sándornak .­■.K­háulját, majd Dsida Jenő sírjához vonultak, az­után tragikus körülmények között el­h­unyt Cymi bácsinak, Gáliszter Gyulának a túrjához, majd Winkle István, Kovács József dr.. Vessenyi Béla, Iregyesy Vil­mos. Téglás Gábor sírjára helyeztek ko­szorút és virágot, de az ujságíróhalotta­­kon kívül felkeresték Kriza János tmila­­i­ius püspöknek, a v­adrózsák küllőjének, továbbá l­rassai Sám­uelmdi, Halem Far­­kas Sándornak, Kovács Dezsőnek és Tóth­­jalu­si Kiss Miklósnak­ a sírját is. Eljöttek kés­őbb a délutáni órákban egymásután a kolozsvári dalárdák is, hogy kegyeltetes megemlékezéssel adózzanak el­hunyt tagjaik iránt. Ott láttuk a Kolping egyesületet, az Iparosegylet dalárdáját, a MÁV és Acélhang, valamint a kolozsvári fürdészek és Nyílttéri Csizmadiák Egye­sületének dal­karát. Az egyes síroknál fel­hangzott ének közben helyezték el az egyesületek virágcsokraikat és koszorúi­kat, a szeretet jelképeit. A kolozsvári magyar újságírók kegyelete Ugyancsak szombaton délelőtt vonult ki a házsongárdi­ temetőbe az Erdélyi Ma­­gyar Ú­jságíró Egyesület népes küldöttsé­ge, hogy virágot és koszorút helyezzen el a köréből eltávozott felejthetetlen kedves kollegák és kartársak sírkantján. Sorra kereste fel a kolozsvári ujságiró egyesület küldöttsége a régebbi" és az újabb siro­kát s percekig időzött el mindegyik mel­lett. Felkeresték az ujságiók az alig egy Vasárnap tovább folytatódott a szünet nélküli temetői látogatás. Ekkor jött el a színészek küldöttsége is, hogy megem­­lékezzék a répi nagynevű min­iszekről, elsősorban E. Kovács Gs­illáról és Szent­­györgyi Istvánról, akik szintén a ház­on gárdi teülletőben alus­szák örök álmukat. Vasárnap a ki­sp­esti órákig tartott a sz­a­kadatlan zarándokolás, amikor is este 7 órakor bezárták a temető kapuját. Emlékezés a Hek­ik temetőjében­ ­ hősökről, a világháborúban hősi ha­lált halt katonákról, vasárnap délelőtt e­mlékzett meg Kolozsvár. Egyszerű, ka­tonához illő, bensőségesen szép kegyelet­­ünnepség volt ez Kolozsvár összes hatal­m­i és polgári előkelőségeinek a résztvé­­telével. Délelőtt 11 órakor már kivonult a kolozsvári helyőrségnek egy díszszázada majd kijött a Székely Hadosztálynak és a Frontharcosoknak népes csoportja, megjelent a német konzulátus küldöttsé­ge, továbbá a vármegye és város, vala-­mi­int a kolozsvári kereskedőtársadalom­nak a kü­löttsége is. Délelőtt pontosan fél 12 kor érkezett meg Stirling vezér­ezredes hadtestparancsok képviseletében Horváth Győző vezérőrnagy, majd a ka­tonazenekar a Himnuszt játszotta el. Az ünnepség a Hősök temetőjének bejáratá­nál levő hatalmas fakereszt előtt folyt le. A Himnusz elhangzása után elsőnek Slor­­váth Győző vezérőrnagy helyezte el a ko­lozsvári hadtest hatalmas fenyők­e- virág koszorúját ez elhunyt hősök emlékét őr­ző laki tesztnél. S látta «Orbán tették le a v­irágkoszorukat Kolozs­ vármegye nevé­ben Inczédy" Joksman Ödön főispán, a vá­ros nevében Keledy Tibor dr. polgármes­ter, majd a Székely Hadosztály, utána a frontharcosok, mi nem­­­ konzulátus é­s a többi alakulatok koszorúelh­elyezése kö­­­vetkezett. Utána felhangzott a Hiszekegy. Ezután a hősi halottakra való visszaem­lékezés kegyelete jeléül egyperces vigyáz állásban csendben adózott a halottaknak a közönség. A hadtestparancsnokot kép­viselő Horváth Győző vezérőrnagy ez után tisztikarával s a vármegye és váro­­képv­iselőiv­el végigvonult a sirhalnok előtt, majd a kegyeletes ünnepség befe­­jezés­eképpen a katonazenekar eljátszotta a Szózatot, így áldozott szom­baton és vasárnap. Mindenszentek és halottak napján Koloz­­vár város polgársága és katonasága gyö­nyülni napfényes őszi időben a halottak­nak és a hősük emlékének . . . (20 «*Kolozsvár tisztviselői kara hivatása magaslatán áll KOLOZSVÁR, november 3. A város törvényhatóságának szám­onkérő széke Inczédy-Joksm­an Ödön dr. főispán elnök­lete alatt hazatérésünk óta először a na­pokban ült össze, hogy a város tisztvise­lői karának működését és« az ügymenetet felülvizsgálja. A számonkérőszék a város főjegyző hi­vatalában ült össze. Felülvizsgálta az egyes osztályvezetők tevékenységi kimuta­tását, valamint az árvaszék és a tiszti ügyész tevékenységét. Megállapította a bizottság, hogy 1940 november hó 26-tól 1940. év végéig 5401 ügydarab érkezett a polgármesteri iktatóba, melyből 4829 ü­gydarabot intéztek el. 1941 január 1-től szeptember 30 ig a polgármesteri iktató­ba 65750 ü­gydarab érkezett, amelyből 17608 ü­gydarabot intéztek el. A tiszti főügyészi hivatalhoz 19 fő no­vember 26-tól az év végéig 615 ügydarab érkezett, amelyet mind elintéztek. 1941 január hó­j -től szeptember 30-ig a tiszti I ösig­ é■ 121 hivatalba 995 ügydarab érke­­zett, amelyek közül 948 ü­gydarab nyert elintézést. Az elintézett, illetve hátralékban ma­radt ügyek számszerinti megállapítása után a bizottság az iktató- és kiadóhiva­tal működését vizsgálta felül, majd az irattárban levő iratok között próbákat eszközölt és az egyes előadóknál megvizs­gálta a folyamatban levő ügyek elinté­zését. A lefolytatott vizsgálat alapján a számunk ét őszéi, a legnagyobb elisme­réssel nyilatkozott az ügyek elintézési módjáról és örömmel állapította meg, hogy Kolozsvár város tiszt­viselői kara hivatása magaslatain­yillva szolgálja a vér­os közönségének érdekeit. AZ ÉVBEÜ AZ UTOLSÓ m­m tanfolyamokra & beiratkozások megkezdődtek Magyarország szg­k legmodernebb szakiskolájába Álam­ vizsga és bizonyítvány, — Fa­br­o-i­sko­la Kolozsvár, Hl£le,~tér 3. és Szentsggház­ u. 1. Nézze meg a„SÖRKABARÉ“ novemberi műsorát. Többek között szinre kerül a KOFA-POFA c­mű énekes, táncos bohózat Várady Aladáir és Mezeit Nellyvel a főszerepben. Fellépnek m­ég: KABAY ER­ZSÉ­­BET énekesnő, SZABÓ MARGIT táncm­űvésznő, stb. Éntekis könyvújdonság! Nin­drapaitius Európa jövendőjét látta Kait Kral­­­a tudós tárgyilagosságán keresz­tül igyekszik megvilágítani a több évszázad­dal ezelőtt élő vi­ághírű csilagjós Európára vonatkozó jóslatait. Miután a jóslatoknak nagy része „kísértetiesen“ bevál, kétségtele­nül a jóslatokhoz fűzött magyarázatok nagy­ban növelik 3 könyv érdekességét. Ára 2­0 pengő 80 fillér és kapható az ELLENZÉK­­ KÖNYVESBOLTJÁBAN. Kolozsvár, Mátyás király­ tér 9 Vidékre utánvéttel is azonnal szállítjuk. Kérje a könyvújdonságok ingyenes jegyzékét. A geszti sirbori előtt v­irágok és koszorúk borították el egy igaz magyar és- igaz férfi örök nyugvófül­­ét. V­alaki azt írta egyszer róla, hogy „meghalt egy ködös no­vemberi délutánon, mert az tudott, mert és­ akart maradni*". Rövid szavak ezek, de mégis foglalata annak, ami gróf Tisza István volt. Igaz férfi, igaz magyar és igazi úr. Barátai és munkatársai itt élnek ma még közöt­tünk, de ő immár történelemmé tett fekete kő és fehér emlékezet, amely mégis életet ad. Közel van még hoz­zánk a nagy pillanat, amikor a sza­vaktól megremegett az ország: meg­gyilkolták Tiszát. Lopva vitték a te­metőbe és a koporsójára hulló görön­gyük egy nemzet koporsóján dörög­ték visszhangjuk­at. Akkor úgy érez­­­t­ile, hogy már semmi sem segít és el­múlása egy világ elmúlását jelenti, ami a miénk volt, amelyben és ami­ért éltünk. Sokszor váltotta azóta a tavasz az­oszt és a megújuló tavaszokon uj élet barázda­­ róttuk, amig virágba nem szökkent az életünk. A geszti sír­boltban porrá és hamuvá tetti­k Tisza istván földi maradványai, de a nagy­idei­k nagy változásain túl, túl barát­­ságokon és ellenszenveken, túl pol­i­tikán és történelmen, él­­cözöljünk: mint igaz magyar, igaz férfi és igaz úr. Példává lett az élete, amely alvi­lág­i tévedéseken és gyarlóságokon, kicsiny hitetlenségeken és nagy el­esettségeken. Áhítattal áldozunk a geszti sírbolt előtt. . Az állam gondoskodik a német fogságba esett délvidékiek hazaszállításáról BUDAPEST november 3. (MTI­) A hon­­védelmi miniszter tájékoztatja a jugoszláviai hadjáratban némi e­l­őadásba esett­e még haza nem­­éri magyar hadifoglyok hozzátartozóit, hogy a visszacsatolt délvidéki magyar terü­­leten lakó magyar hadifoglyok hazaszállításá­­nak megkönnyítésére bizottság működik Né­metországban. Ireh eddig körülbe­­l 6000 ha­difogoly visszatérését tette lehetővé. A még haza nem tért foglyok száma 1—5000-re te­­hető. A bizottság munkáját nehezíti­ hogy a hadifoglyokat sok táborból, több inilió kü­­­lönböző nemzetiségű hadifogoly közül kell kiválasztani. A szállítási nehézségek ellenére megtörtént mil.­ten intézkedés hogy a Né­metországban lévő de vidéki magyar vonat­kozású hadifoglyok még ebben a 3. évben ha­zajuthassanak. A honvédelmi miniszter felszólítja ezek hozzátartozóit, hogy amennyiben még nem terjesztették elő hadifogságban lévő család­tag­jaik személyi adatait, minden hozzátoldás nélkül kü­ldjék el a minisztérium 21. osztá­lyába (Budapest, ker. Fálk Miksa út 9.) az alábbi adatokat: 1. a hadifogoly neve és r­angfokozata: 2. polgári állása: 3. születésé­nek ideje és helye, vallása: 1. nemzetisége: 5. lakóhelye: 6. a fogolytábor száma: 7. a fogoly száma: 8. A kérelmező neve és lakása. A magyar vonatkozású hadifoglyok hazaszállí­tásáról a magyar állam gondoskodik. _ A­ ­z ezüst 2 és 2 pengősérm beválása A pénzügy­miniszter rendelmte értelmében az­ 1 és 2 pengős ezüst érmékét" 1941 no­vember 30-ika, az álami és egyéb közpénz­­tárak pedig 1911 december 31 ika után size­­tén­ elfogadni nem kötelesek. A Magyar­ Nemzeti Banknál 1942. január e- ig lehet becserélni az ezüst egy és­ 2 pengősük.«. t.

Next