Ellenzék, 1942. január (63. évfolyam, 1-25. szám)
1942-01-02 / 1. szám
SmwsztfsftB és hatófolyatal: lalszsv'r. MteHRsi 1$., I. ^-ns’tt. Teh’mn: 13—19. 18Fei8E3-*ie£ 86 ssáffl, leisten sz.s 28—23 nlwi. vtmtíM, 1 SÄ®»? lg« w mB aiSPllOTIÎ: BfiRIHftMIKLÓS Hfiadóf.planSonos: PfitllS X. I» Klozswăr. SîfiSizetiJl árai:: Umilitn, negyedévfs 8„ félévte 100 egész tm 31 Wft Hitler kancellár újévi kiáltványt intézett népéhez Ha mi valamennyien hűségesen megtesszük kötelességünket, úgy to©t@ijes©dik assa sos?&9 ami a gondviselés akaraa — mondja szózatában a német nép vezére BERYN. január 2. Hitler vezér és a kancellár újév alkalmából kiáltványt intézett e német népihez. A kiáltványban mindenekelőtt vzsgálat alá vette azokat az okokat, amelyek a német birodalom ellenségeit arra késztették, hogy megtámadják Németországot. Az a felhívás, amelyet annak idején Londonhoz és Parishoz intézett a fegyverkezés csökkentése és a népek megegyezésének keresztülvele érdekében, a zsidó angolszász pénzemberek összeesküvése következtében meghiúsult. Ez a csoport valójában nem a demokráciáért küzd, hanem saját érdekeiért. Aggodóalmaskodtak, hogy a nemzeti szocialista Németország szociális politikájával esetleg más népek szemét is felnvitja s meglátják, mi az igazi oka elmaradásuknak, mert miután sikerült Németországban a nemzeti, szocialistásnak a munkanélkülséget megszüntetni, a többi országokban ugyanakkor növekedett az ellátotiártok száma. Ez az orra, hogy sem sikerülhettek s?ok s kísérletek, §8®?y megegyezés jöjjön létre ezzel a nemzetközi társaságban. ők a háborút akarták, mest ebbe tőkét fektettek bel«» . Ha Churchill a nyugati front összeomlása után bíszik még abban, hogy üzleti haszonra nyílik még lehetőség, ezt teszi azért, mert mások elvérzésében remélt segítséget nyerni és pedig a Szovjetunióban. ■*— Mután elhatározták a háborút —» folytatódik Hitler felhívása — lelkiismereteimben úgy éreztem, tartozom a brodalom biztonságának de tágabb értelemben egész Európa jövőjének azzal, hogy többé egyetlen percet se vesztegessek és a lehető leggyorsabb cselekvéssel csökkentsem az áldozatok számát. " A Führer ezután utalt arra, hogy ő inkább a békét választotta volna, mint a háborút, már csak azért is, mert akkor továbbra is a kulturmunkának, a gazdasági fejlődésnek és a szociális átalakás művének szentelhette volna életét. Rámutatott arra, hogy végül Japán is belefáradt az örökös fenyegetésekbe és zsarolásokba s ő is a fegyverekhez folyamodott. Most már hatalmas front áll szemben a judeo-bolsevista-kapitalista összeesküvőkkel. A jövő év hatalmas igényeket fog mindannyiuiakkal szemben támasztani —■ állapítja meg a Führer. — Mialatt a német otthon, ha szükséges, a végső áldozatokat is meghozza a front számára, eljön a beteljesülés órája. A kiáltvány így végződik? Hai valamennyien hűségesen megtesszük kötelességünket úgy beteljesedik a c & sors, ami a Gondviselés akarata. Ak* népéért harcol, az győzni fog, aki a népek megsemmisítésére törekszik, a* elpusztul. Göping fölhívás® BÉRON, január 2. (DNB.) Görög birodalmi tábornagy az újév alkalmából szintén felhívást intézett a német nép- hez. Megállapíja, hogy mindenkire súlyos terhek és áldozatok nehezednek. Korlátozni kell az igényeket s ezt mindenki meg is tesz , mert tudják, hogy a katonák ellátása miatt háttérbe kell szorulnia a polgári szükségleteknek. A jövőt csak az a nemzedik hódítja meg,, amely teljes elszántsággal hajlandó minden áldozatot meghozni. Göring tábornagy fehívást intézett , ezenkívül a légi haderő katonáihoz I. Raeper vezér tengernagy a tengerészeihez, Hamler, az SS vezetője és a német rendőrség főnöke az SS csapatokhoz i Intéztek újévi napiparancsot. (MTI.) Hitler Adolf nagyperamcsa BERLIN, január 2. Hitler vezér újév alkalmából napiparancsot intézett a német véderőhöz. A nap parancsban ráírni u lat arra, hogy miként a lengyel hadjárat befejezésekor, úgy 1940 júliusában, a nyugati halom dicsőséges befejezése után is elhatározta, hogy békejobbot nyújt ellenfeleinek. Ajánlatát visszautasították , azt a gyengeség jelének fogták fel. Azok, akik ezt tették, azt hitték, hogy 1940*4 b en legyőzhetik a német népet. Nem maradt más balra, minthogy számoljon a harc további folyásával A háborússzitoknak az az elhatározása, hogy semmi feltétel mellett sem kötnek békét, arra vezethetnek visza, hogy meggyőződésük szerint a szovjetnek az Európa elleni háborúba való belépése, amit titokban előkészítettek, megsemmisíti a német birodalmat. 1940 a legsúlyosabb elhatározások és a legvéresebb harcok esztendeje volt. A történelemben úgy fog megmaradni, mint minden idők legnagyobb győzelmének éve. 1942-ben megragadjuk a birodalomnak az ellenséggel és addig ütjük, amig meg nem törik. Manila ele~?A küszöbön TOKIÓ, január 2. (DNB.) A császári főhadiszállás közli, hogy a japán csapatok a Maláji-fé szigeten elfoglalták a Szingapurtól 190 km-re fekvő Kuvanlau fontos kikötővárost és 200 kilométert haladtak déli irányban. Amszterdamba érkezett hír szerint az angol hírszolgálat közölti, hogy az angol csapatok zömét eredményeen vissszavoltták a brrt-Loracói Sarasakból. A visszamaradt részt a japánok megsemmisítették. Manilla körül is egyre szorosabbá fűződik a gyűrű. A Domen kova jelentése szerint japán csápátok mintegy 150 km-nyite megküzdhtették Szingapúr erődjeit. (MTI.) STOCKHOLM, január 2 Az angol hírszolgálat newyorki különjelentése szerint Manilla Cieste közvetlen küszöbön áll. Buenos Airesen keresztül Tokióba érkezett hírek arról tidnak, hogy Manillával minden öszeköttetés megszakadt. Az amerikai és filppiói csapatok visszavonulóban szívósan védekeznek A® Aníied jelentése szerint az amnerikai csapatok Micíliától 50 km-re vonultak vissza. (MTI) 5 halott és 1799 sebesült. Az ellenség 4 japán csapatszállító hajót elsülyesztett, 12-őt pedig megrongált. (MN.) Hogyan búcsúzott Bodna Siovjentől LONDON január 2. (Reuter.) Eden Szovjetoroszország elhagyása után távíratot intézsett Sztálinhoz és Molotovhoz. Sztálinhoz intézet táviratában többek között a következőket mondja: „Mielőtt visszatérek országomba, szerencsének tartom hogy kifejezhetem Excellenciádnak nagy örömömet afelett, hogy újból meglátogathattam a Szovjetuniót és megbeszélettem önnel a háború és béke kérdéseit, amelyekkel országainknak, mát szövetséges hatalmaknak meg kell birkózniok Bizonyos vagyok hogy az ilyen arányjelentőségi tanácskozások nagymértékben megerősítik közös háborús erőfeszítéseinket és ezáltal közelebb hozzák részünkre a végső győzelmet.“ Molotovhoz intézett táviratában ezeket mondja: „Bízom abban, hogy látogatásom és tárgyalásaink nagymértékben előmozdítják az angol—szovjet együttműködést.“ (MTI.) B^p'in és Róm« Cferkciti’P* fco^zédéról BERLIN. január 2. illetéke« német részről közlik. Német körök ciapása szerint Churchillnek a kanadai parlamentben elmondott beszéde lényegében csupán ismétléseind annak, amit Clmrdus az utóbbi időbe® bizonyos alkalmakkor elmen Sztálin Washingtonba m«*®!# , STOKHOLM, január 2. (DNB.) A svéd távirati iroda jelenti Washingtonból, hogy Sztálinelfogadta Roosevelt meghívását és elutazott Washingtonba. Churchill er° re való jelentettel elhalasztotta Angliába való visszatérését, hogy Washingtonban találkozzék Sztálinnál. (MTI.) Az eddigi |«||í.fn győzelem mérlege TOKIÓ, január 2 (QF.) A císászári foha* ' clarálás összefoglaló közleményt adott ki, «amely a háború kitörésétől december 24-ig kért hanoi«« eredrényekről »rámol be. Eszerint a japán hadsereg repülői elpinitakottak, illetőlig légi harcosa lelőttek 135 ellenséges bombázót és 406 ellenséges vadászgépet. Áesstesége 49 repülőgép. 16 ellenséges repülőgépet zsákmányolok. Összesen 34 nagy és 4 kisebb ellenséges hajót sülyesztettek el vagy rongáltak meg. A harcokban 76 harckocsit és páncélos gépkocsit, 1309 gépkocsit, 301 vasúti kocsit, 196különböző 5 ,1 pust ágyút nem számítva a hongkongi erőd ágyúit, ezenkívül 223 géppuskazsákra áínyomák. A japáni veszteségek a következők: 734 dőlt. Éppen ezért kijelentései, suini itteni körökben megjegyzik, nem érdemel** nek különösebb figyelmet, hacsak annyiban nem, hogy több, általa isem érintett kérdést érdekesnek kell tartani, így például azt, hogy Ausztráliában ésrevehető elkedvezkedés mutatkozik az ausztráliai csapatoknak tervszerűtlen, a vilit minden harcterén való bevetése miatt. Amit Churchill francia nyelven Franciaország címére kvánt üzenni, német felfogás szerint azzal az emlékeztetéssel intézhető el, hogy Anglia vonta bele a háborúba Franciaországot, Dünkirchnél viszont cserben hagyta, később pedig Dakarnál szabályszerűen rárontott, végü pedig éhtségzárlattal akarta megfogani. Churchill alapjában véve szemére vetette a francáknak, hogy nem engedik meg, hogy hazájukban zűrzavar uralkodjék (MTI.) RÓMA, január 2. (Stefani. ) A hivatalos olasz körök megjegyzéseit Churchill ottawai beszédére a következőkben lehet összefoglalni: 1. Churchill azt állítja, hogy Angus nem akarta ezt a háborút. Ezt ez állítást megcáfolja az a gondosság, amellyelAnglia nekilátott, hogy állandó jellegű szövetségeket létestsen a tengelyhatalmak ellen, még mielőtt a német—lengyel viszály kipattant volna. Churchilll azt megegyezte, hogy amikor kitört a habera, Anglia nem volt eléggé felfegyver'*kezve. Ennek a raegálapitásnak nincc bizonyitéka erre — h p'eotemábani. Tényleg nem volt eléggé felfegyverkezve Anglia, de csak azért, mert csak arra számított, hogy a háborút úgy megnyerheti, hogy szövetségesei harcolnak. Anglia pedig mindenütt a zárlat haatékonyságáról gondoskodik. 2. Churchill ezt mondotta: ál elhíltet, ereje mérhetetlen. Ez nagyon érdeke megállapítás és nagyjelentőségű — jegyszik meg Rómában. Ami különösen itat** fiára vonatkozik: az angol propaganda véleménye és Churchill ottawai nyilatkozta* a között feltétlenül eltérés mutatkozik, mert propagandájuk makacsul lebecsüli az olaszok harcerejét. Anglia nng aszterelnöke, mikor vádolja Franciaországot, hogy cserben hagyta Angliát fa* ezzel a Földközi-tengeren súlyos nehéz* ségeknek lett okozója, elismeri, hogy Olaszország kemény ellenfél. 3. Ki kell emelni a rendkívül sértő hangnemet, amivel Church:1] Franciaországról beszélt. 4. Churchill csak nagyon seromitnion* de célzást tett Oroszországra. Ez talán, azért van, mert Church 11 olyan közönséghez beszélt, amely egyáltalán nem inkesedik a bolsevikiekkel kötött szövetségért. 5. Churchill hallgatott az angolszá'* szók csendesóceáni veszteségeiről. Arend az Aaredahia mellett folyó csatát illeti Churchill — nagyon bölaer — nem mutatott túlzott derűlátást. 6. A hálom végsők menetelét illetően Churchill megjegyzései nagyon is bizonytalanok és nem méltók a megemlítésre (MTI.) Válság sí bengáliai k©rmáipybai£ GENF, január 2. (DNB.) A Times kalkuttai jelentése szerint a bengáliai kormánytanácsban válság tört ki, amelynek az az oka, hogy Bősét, akit december hó 12-én az angolok Indiában letartóztettek,. Kalkuttából Madrasba kísérték át. Erre a bengáliai kormány két tagja lemondott (MTI.)