Ellenzék, 1942. február (63. évfolyam, 26-48. szám)

1942-02-03 / 26. szám

al ilsathr teltqj ^tos I }£» aJ­|di 0V51 ^'CS' 9 S2» i­aatB »Sfe rr»^ «Us ifc?S s& A m b&£ y® tail ow »s TS^8 ! m 8­ S fl iifi iss BR SS hr, •h ssi ib jf V i il S O ft SVÁL­LALÁS fetes 2ATHORECZKY GYULa Lass®?} tisztázódnak a fogalmak és $J#2SiiInak az eszmék. A tegnap Európ­iájában csak azt éreztük, hogy elhibá­zott és megoldatlan az életünk. Csáki «3» fredítek, hogy az igazság és valóság leplében Tzó­atos igazságtalanságok és tévgntések uralkodnak felettünk. Lázak gyötörtek és kerestük &z igazságot, *k— tsz­erreber igazságát. A részt láttuk és m&m &z egészet. A rettenetes zümrvar« feare egy szilárd, megfogható pont volt számunk­ra: resaga az ember. Érte te­remtettünk miniden#: erőt, szépséget, áfiramot. Az egyén boldogulását keres­­stüük, mert általa gondoltuk » köz boltja« galibát megmerhetni. A?z egye»# védtük' és bí3©?l az összességet. A középkor komor rendjének romja* foe#©ereet£ek m reden egyetemes©#.. Évszá­zadokra s pusztulás, sz­egyereertereség» ®z .©röt­ereség volt a kon#.»eres sorsa. Északon a német birodalom területén a Wesetfán­ai béfc­e óta apró „áramok,' szá- 5m acsabki'.dtak egymással, Itáliában ee­ree«zäre*s fe­jedelme-CA.ké­k háborúztak a pápák, s német roma­ császárok és Park nagy ellentéteinek háttéréhert. Franc­iaországba­n folyt az évszázados ■ Ssáboru Angliával, amit a szociális fri­szültségek következtében kirobbant sajgy forradalom követett, közel két év­századra szabva irányt »? europa fej- Lövésnek, de ».eredményes64 és Napóleont ■ ■véres hadjáratai megpecsételték a fran­céba sorsot. Szent István birodalma ösz. «Leomlott 1526-ban és helyei mint ren­dező erő és rendfenntartó hata­lom, a Sk’csrrey és a térben idegen Ostmark vette át, Habsburg­ monarchiává ala­­­ktatva, hogy idővel a történelem egyik legnagyobb anakroni­,mussává legyen. A „Szent Oroszország46 élte a maga titok­­latos, elzárt életét. És mert a konsi­­keresen nem volt sehol olyan középpont, amely köré a népek és alkunok csopor­tosulhattak volna, a vezetés egy név'» sfériális hatalom, a ( g» dfsgságban és erőben 2» vak­ »tanul növekedő Nagy« Britannia kezébe került, amely az Ar­madával együtt elpusztította a nagyha­talmi Spatigeforsatágo­t és megtereisítet- Ge­nacának Franciaországban és Hon foros­ában „bázisait“­, kiépítette diplo­­m­áciai rendszerét és ezek segítségével fonrtolta végre századokon át a „balarace of power4’ — az európai egyensúly -ss­ebét, hol Parisra, hol Berlinre, hol Moszkvára, hol Bécsre, hol Rómára tá­maszkodva. De ez az „egyensúly46 nem volt egyéb, mint aj szavakba öntése a klassz kus uralmi elvnek: divide fit amperes — ossz meg, hogy uralkodhass! így lett Európa „kis népek, fél nemze­­tecskék számára készült szégyen ka- Sk«Sa*‘ Az egym­ás ellen kijátszott népek **aSe®dfat!*a vergődés« 'ad gríób'W száza»­éok európai t­öblénél me­se emiatt sem lehetett Hu­rópa hatalommá. És am­ikor a fejlődés­sül jutót az sn­­álviáttális# tfiasáma &©i*s«(gok kerrscénéffi,, amikor ebből megszületett a marx’z« ' finis, majd ebből a szociáldemikorácia, az anarchizmus, a szindakálizmus és a bolsvizmus, hogy az új elv immár nem­zetközi távlatokban romboljon az osz­­tályharc elvén, akkor kitalálták a „nemzetek igazságát”, kitalálták, hogy a népi határoknak egyezniük kell az­­ államhatárokkal. Az a „népi elv44, ez az „igazság44 érvényesült Versagesben, Trianonban, Neuilleb­en. Ezt síarsolták kenet teljesen másfél évtizeden át Genf­­ben. Ezt nyögte negyvenmillió kisebb­ség. Ezért pusztultak el a vert központi­­ hatalmak. Ezért áll sss® a*íaéi lángokba» \ & Világ» Nem tartunk szükségképpen mindent rossznak, ami a múltban vol... Az el­­múlt évszázadok az emberiség óriási­­ fejlődését, hozták magukkal. Felfedez­­tü­k st­í­­t Világot és átkutattuk a földi» kere­kség rm­inden zugát. C'v­el állunk és az pari forradalomból me­gszületett , a technokrácia korszaka, amely kényel­messé tette az emberiség életét. Tudo­ ,­mányban, művészetben óriásit alkot­tunk. A kicsinyek s­ám­ára is megadtuk a szabadság b­zonytalan jogát. De a kö­zépkor lovagi eszményét a sofőrtípus­­ váltotta fel. A szigorú rendet a kegyet-­­­len káosz. A nagy bizonyosságokat, a­z t­örök bizonytalanság. A XX. század­­ gyermeke dideregve nézet körül a vi­­l­­ágbiara.­i . Ezért törekedtünk újra az egyete­mesre. A középkor keresztény I­niver­sum helyébe újat próbálunk állítani. Ez az egyetemlegesség az, ami győzelmes. Erre törekedni Hitler és Mussolini, erre törekedtünk mi magyarok a szent­­istváni birodalmi gondolat újjáélesztése és a magyar nemzeti eszme útján. A Dúcénak sikerült egybefognia északot és déli és sikerült megadnia népe szá­­mára a mediterrán római impér­um eszméjét. H­­ier me­gt­ere­mt­ette Mün­chen és Berlin, a délnémetek és a po­roszok köz­ött az első „tengelyt“, hogy azt is megnyújtsa a nyugat európai császá­rok és a pápák között gyenge kapcso­latok Tanyában, Rómáig. Ezzel terem­tődött meg a kontinentális „közép ” amely köré téregységek szerint cso­portosulhat Európa. A brit „egyensúlyi helyzetet“ az erős központi hattialom­ — é­s német—olasz együttes — váltja fel, azaz „a •téregységek termés?«­es köz­pontjaiban olyan politika, prác^n* ru­­m­ok élnek, fimi«?yek képesek a smgsdte szervező gondolata­i a természetes tér« egységek határain belül érvényre, jut­­tatni és érvényben tartan­i4 — irja Ottlik László a Hitel legutóbbi számá­ban. ) De idézzük ám tovább feitegetéseit. Abb­^l az alamvető go­ndv!a!b.yl ki n tud­va, hogy „H’fler.. a poltiktai vezetés irányel'-’eit B sm­arck örökségéből sziv­­­­ta magába, e!”eket az összefü­ggéseket ! ugyanolyan tSztán látja és értelmezi,­­ mint a Vaskam­eHár. A ném­et biroda­­­­lom port­kája, mint azt ma minden ma­­i gyár örömmel és hálásan állapHta meg,­­ vra?óban mind naiyobb h«tárOT«ttcávgal­­ halad ebben az irányban. A birodalom,­­ amikor a maga határait bölcsen a föH- j rajz’ és történeti törvényezerüsé^rkke! hozxA párhuzamba, egyuttal azzal !» frs^tában van, hogy a maga rendező befolyását a szomszédos terekben is úgy tudja a legnagyobb hatással és a legkisebb erőfeszítéssel érvényre jut­tatni, ha azon van, hogy ezek a terek is a maguk természetes központja­i körül tömörüljenek. Bismarck mondot­ta, hogy a németek a magyarokat a­ 2 ő dunai őrhelyükön ú­gy tekinthetik, mintha azok s németek vok­sának. (Da sitzen zwischen Donau und ICarpathe» di« Ungarn. Für uns ist das gerade so» als ab dort Deutsche sässen, deren ihr Schicksal­st mit dem unsingan verk­nüpft, sie siehem und fallen mit uns. Das untererhen­det sie fintilitats von Sla­wen und Rumänen.) Ennek a gondolat­nak a kifejezés« másképpen az, ha azt mon­­djuk, a Berlin—München— Róma» tengely a maiga befolyását abban a pil­lanatban automatikusan kitérjesztbetf© a Keleti Kárpátokig, am kor Omrsavát egy Budapestig nyúló melléktengellyel egészítette ki. Mert a födrajz, a törté­nelem, « politika’ és gazdasági törvény» szerűség egyaránt azt mutatja, hogy Bis­­dapest­a? a központ, «rroely » poitika­­ befolyás sugarait hatékonyan tudja s. Kárpát medence összes határáig st’jttt­­trtk­. A Berin—Róma "tengely munkája tehát szü­kségképpen arra irányul, hogy a Kárpátmedence egyensúlyét vissza­nyerje «igy olyan »»íjárendezés formájá­­ban, amelynek központja nem lehet más, miint Buda, a mai Budapest,04 A B&rFn—Róma—..Budapest-ftaFo­s­szeg igy értel­mezendő, így értelmezi© Bismarck, akit politiká­jában a cseh—— osztrák—-morva főurákkal szemben a monarchia részéről a magyar Andrássy Dvina támogatott és akinek szellemi örökét hűséggel vették át azóta kivétel nélkül a magyar államférfiak. Ez az együttműködés nemcsak rokonszenve­­ke­n, érdekeken, pol­tikai megfontoláso­kon nyugszik, hanem történel­,mi föld­­rajzi, gazdasági és »ír«ologal reelitása­­kor, szükségleteken és parancsokon. A két bécsi döntés óta Magyarország is­mét középhatalom lett Európáib­an ,s­­a nagy rende­zésben reá hárul a feladat, h­ggy ő legyen a rendező bert­a­lom a Kár­pátok medencéjé­ben. Amikor ennek a feladatnak teszünk eleget, folytatjuk sorsunk vállalását, amely az elh­­alott népek sorába emelt Furanában és kül­detést jelentett számunkra Középeuró­­pa e térségein. Nagybritannia szárazföldi hatalmi polit­kéin csőd­be jutott. Ami ína részé­ről történ­t, az érv minden eresztéké­be­n recsegő világhatalom élet-halál harca a feltörő új hatalmakkal. De a kontinenst egy másik, semmivel sem veszélytelenebb hatalom tereveget. A Szovjet­ Köbel negyedszázada készíti s Szovjet Európa ellen és Nagybritannia nem átadott kieset fog«a vele hogy most be^áilth^ssa fenyegetését. A múlt év pyarán meg»ndu,s hábo^n Ei­­óna sorsdöntő háborúja. Nem Németorszá­gé, nem a nem~eti szociáil’zmitsé han em egész Európáé! Legyünk ! s»fái*a« azzal, hogy a Szovjet győzelme Eimóna teles pusztulását jelentené, pusztulá­sát, mirjíl annak, «miért élünk és amiért érdemesítek tartjuk élni. Mérhetetlen ter­ípietet, mérhetetlfrn távolságot mér­hetetlen tnmedet és mérhetetlen erőt se'g^t a A ten/»elvh*»tal*r*nk fp,^'»rthntati-'n fondu­lentii tarn-»r»á«,a más­­félezer kilaroéterr® távolította ©H tt hads?',nieT«­ Európától. De a tél !«$^ akasztotta a hadműveleteket. A német­ hadvezetőségnek sikerült a támadóadóli egy grandiózus és lángeszű haditert alapjára átmenni a szívós véd­ele mb©* De ugyaniakkor időt­ nyert a Szovjet s», hogy erőit összegyűjtse és felkészüljött­ a végső leszámolásra. A döntés­ tavasas­szal kezdődik meg. Amikor, mint Hit­ler kancellár mondotta, a tavasz, Pas­asa­­felhúzód­t délről északra. Fs.ez a piíi®­. nat számunkra is a döntés pillanatán Mint Bárdossy l­ászló miniszterelnök­ mondotta, tettekkel kel résztvennünk ebben a háborúban, amelyben Europe sorsa dől el. Mert nemcsak a fenyegető szovjet­ veszély elhárításáról van szó. Nemcsak arról, hogy a szovjethaderöket az Ura­. Sem túlra vetve, megsemim­­itsük­ a bölc­sevszrrtust. fiane«» arról, hogy mes­sze keletre toljük ki a Keleti Kárpátoktól­ Európa határait. Az újjáépítésnek gigan­­tkus műve kel­ megkezdődjék. Be kell kapcsolni Európába a végtelen orosz stépcéket, a bolse­viz miss borzalmaiba sülyedt embereket» Lassú, áldozatos, S?»» vós munkával, fde­s keleti veszély «4» múlta uj korszakot nyit meg történel­­münkben és megadja m ncsen lehetősé­gét a magyar Sc h*c*d-»k5m felujúlásának­. Mert vessünk csak futó pillantast történelmünkre. A sorsunk abból szolL, hogy védőbástyái legyünk Európának kelet felé. Sokszor meg nem értve, s©5©. szar cserbe hagyva, soha igazán szeret segítve, mindég vérezve, m redé? sldo» ! zatot hozva, teljesitettük ezt a hivníssét . Bl­ánccal, kunokkal, tatárral, törökkel , sylávokkal, orthodoviával, bol sevsztwst§­. ! sa!. magával a Kelettel szemben. ^Más reépek erősödtek, vvarapojtak, «'vîrnzâ»­­lódtak, kulturáldotak, m mi vérünk, a áldozatunk áráts. Soha nem volt pere® nyí nvgovásunk. Soha nem volt békes­ségünk. Ha a Kelet nem szsryegeteté koz^'ellenü­l, harcolnunk kellett­­etünk a két fenyegető atrakton Imperiális esia­­­mék és hatalmik ellen. Soha nem ju­tottunk !­osza, hogy belső ügy­einket­­ valóban rendeztük hogy megerős­tsük­­ magyarságunkttt anyagban, számhavu, Séfekben, szellemb^n e^viránt. Ih^- t ismét rendező hatalommá tegyük, mint­­ ahogy az volt a mohácsi vész előtt. Nem jutottunk hozzá, hogy mere?ríjunk kérdéseket, amelyek pusztán gyakorla­tiak, mint a föld, a nemzetiségek kér* dése. Ha fel-fel lélegezhettünk, degyy­nek áraszt­sak el a szű­z talajon m*re~ j dere hadállást. BFonvtsbn reeofitak, habzószs.tu uj asszimimnnsok, várgó zsidók, sigye« k­alond­or­ok roha­­moztak meg, gazdagodtak e j Zsírunkból, és beszéltek a szerümk­ben. Évszázadod óta most éljük először azokat a pille­­potokat, amikor magyarul indult meg a vérker­egés megg^^etört testü­nkben,» amikor egyetemesen és európaiul, hű­­­séggel hagyom­ a vatokhoz, hűséggel önmagánkhoz tuduik magyarok lenni. Amikor f’sztón látjuk belső problé­­máinkat, Európával szemben' köt°l®­­­légereket és azokat a páratlan lehető­­s­­égeket, amelyek azzá tehetnek, akik \ Valaha voltunk, akik lélekben soha nevre­­­szültünk me'g lenni és akiknek ten­­nünk kell Füvre erősebben dörömböl­nék a lelkeken Széchenyi nagy szava: 2 „Minden a miénk, csak akarjiA!84 EzérG i keP? hozzájár«v'i''tín'k ahhoz, hogy rtt&* «t5bb megkezdődhessek tsz építés óriásil munkái*, ama uf Európa ^efén t'sev amelybe szilárd pilléreket alkotnak ma magyar«ck k* mV ^ i ms £ Ministr $ L­X­t»­Orszé^h 8a@T??iif®5ft9 in Hdaáétsliat sf: Islsssw &V ~;'tt ■gi'.i’-üít Mo, I» Tih’n: 13— l. .;*bi*k s?p2 is??tesi°«tea 8. fiái. îsiefen sz„: 2S — 23 RLflPiTOllfl: BIRTKfl IIIIISS «db n ä Kl» tf ftt sl»i d ta o s: BilomHf« ElfillzsDsl ttagredivrt 8P lélétra îl* p u m s, érák; tialsMa JtfÄT tilst itrs 3! Wllhi wam&mgoESRssBsagm^ -o:. BUD.iP ?vr4iU

Next