Ellenzék, 1942. április (63. évfolyam, 74-97. szám)

1942-04-01 / 74. szám

­i Nagyhisti és Ir­své­i katolikus istentiszteletek f­őtéri Szent Mihály-templomban. Szerdán este 6 órakor: Lamentáció. Nagy­csütörtökön délelőtt 10 órakor csonka­­m­ise, passzió, sirbatétel, d. u. 6 órakor lamen­táló, szt. beszéd. Nagypénteken d. e. 10 órakor csonkamise, passzió, sirbatétel, délután 6 órakor lamentá­­­ció, szentbeszéd. Nagyszombaton d. e. 8 órakor tűz, víz, hús­véti gyertyaszentelés, d. e. 10-kor ünnepi­­ szentmise. D. u. 6-kor feltámadási körmenet. Hús­vét vasárnap reggel fél 7-kor szentmi­se és ételszentelés, 8-kor szentmise és étel­szentelés, 9-kor szentmise, 10-kor ünnepi szentmise, szentbeszédet mond dr. Baráth Bé­­la kanonok-plébános, fél 12-kor csendes szentmise. D. u. 6 órakor vecsernye. Husvét másodnapján, első napi rendben szentmisék és vecsernye. Szentpéteri plébánia templomban: Nagyszer­­,dán d. u. 5 órakor gyászvecsernye. Nagycsü­törtökön d. e. 8 órakor szentmise, oltárfosz­­tás, d. u. 5 órakor gyászvecsernye. Nagypén­teken d. e. 10-kor csonkamise, passzió, sirba­­létel, szentbeszéd, d. u. 5-kor gyászvecsernye. Nagyszombaton d. e. 7 órakor tűz, viz, hús­véti gyertyaszentelés, d. u. 5 órakor feltáma­dási körmenet. Husvét vasárnap 8 és 9 órakor csendes szentmise. 10-kor ünnepi szentmise, szentbe­­szédet mond tfr. Balássy Imre kar­onok-plébá­nor. Husvét hétfőn előző napi sorrendben szent­misék. Bulgária-telepen husvét vasárnap és hétfőn délelőtt fél 11 órakor szentmise. Monostori-úti plébánia-templomban: Nagy­szerdán délután 6 órakor lamentáció. Nagy­csütörtökön d. e. 9 órakor szentmise, oltár­­fosztás, d. u. 6 órakor lamentáció. Nagypén­teken d. e. 9 órakor csonkamise, passzió, sir­katétel, szentbeszéd. D. u. 3 órakor keresztüli ájtatosság a kálvárián és szentbeszéd, 6 óra­kor lamentáció. Nagyszombaton reggel 7 óra­kor tűz, viz, húsvéti gyertyaszentelés. Dél­­ura­­. 6 órakor feltámadási körművet. Husvét vasárnap 8, 9 és 10 órakor szent­misék. Husvét hétfőn d. e. 8, 9 és 10 órakor szent­misék. Irisztelepi kápolnában: Nagyszerdán d. e. 8 órakor lamentáció. Nagycsütörtökön d. e. 10 órakor szentmise, stárfosztás, este 8 órakor lamentáció. Nagy­pénteken délelőtt 10 órakor csonkamise, pasz­­szió, sirkatétel, szentbeszéd. Este 8 órakor la­mentáció. Nagyszombaton d­ e. 10 órakor szentmise, este 7 órakor feltámadási kör­mének Husvét vasárnap 8 és fél 21 órakor szent­misék. Husvét hétfőn d. e. 8 és fél 22 órakor szent­misék. A kerekdombi kápolnában mindkét ünne­pen déle­lőtt 9 órakor szentmisék. Aj. olasz vezérkar főnökének távirata *­ kormányzóhoz ZWDAPESTt Április 1. (MTI.) Ug* hrrstUsro tálx*rrukk, ax (d›tx& mrzérhcrr fő~ nöke Msrgyanorszá­gr­ól való eluttrzásakor ivz a tálibi táviratot intézte a Kormányzó ‘r Öföntiltóságához: „Enged­sz miig E ómélt­óságod, hogy fmr • ejtho*ellen magyarországi tartózkodó som­ár fejezte f­el nurul Eőnudt óságodnak, und a Kormán­yzóhidyetes Ur es ont él tó­ágának meghatott nurul jerk köszönetét a hozóm b­an* tanúsított meleg rokonszen­­£ ért es azért a szívélyes és baráti fo~ .a­d tat étsért, am­elyben nszi"biteni szive"­­’k­ voltak­. Fkaik benyomást tett rám fz a magy­ar hadsereg büszke szelleme. am°ht a háromhatalmi egyezmény h adtával egyetemben hatolni''* erő­feszitésekkrl biztosit­ja (7 közös győzelmei.' Az olasz vezérkar főnöke ezenkívül .■»«* vehtesh on rnt Yardra'bon u­d nözötte ni vanezen olkidommal Kásler Miklós mi­­niszt­ereln­ököt és­ Bartha Károly honvé­delmi minisztert. Japán­ követünk képviseli Magyar­­országot a kínai nemzeti kormánynál is BUDAPEST, április 1. (MTI.) A kor­mány­zó a kü­lü­gyminisztérium­ vezetésé­­vel megbízott miniszterelnök előterjeszté­­sére tassi­­égh Miklós rendkívüli követ és meghatalmazott miniszteri címmel és jelleggel felruházott elsőosztál­ú követsé­­gi tanácsost, a tokiói m. kir. követség ve­zetőjét Japánra és Mandzsukuóra kiter­jedő­ követi megbízatásának meghagyása mellett a Nankungban székelő kínai nemz­­eti kormánynál való képviselettel követi minőségben megbízta. Szerencsétlenséget okozott a véletlenül elsült vadászfegyver KOLOZSVÁR, április 1. (Az Ellenzék mániást­ársát­ól.) Megdöbbentő baleset színhelye volt tegnap az egyik Kalász ú 1 utcai korcsma. Kedden az esti órákban betért a korcsma helyiségébe Podoba Pál, Kalász utca 25. szám alatt lakó 35 éves­ napszámos. Este nyolc óra tájban egy ismerőse is a korcsmába jött. Bor­bély László 28 éves erdőkerülő, vállán egy Winchester-puskával Az erdőkerülő kissé ittas volt, de amint meglátta isme­­rősét, Padolia Pált örömmel köszöntötte és aszoatala felé közeledett, hogy leüljön. Közben leakasztotta válláról fegyverét, de az eddig még meg nem állapított min­den abban a pillanatban elsült­­: a golyó Padobia Pál napszámost a jobb lábszárán érte. Az erdőkerülő a váratlan szerenc­s­ellenségtől, megdöbbenve rohant oda a napszámoshoz, felemelte és kirohant ve­­le, majd gépkocsin bevitte a mentőállo­­má­sa, hogy első segélyben részesítsék. A megsebesült napszámost az első orvosi s­egélynyújtás után beszállították a se­bészeti klinikára. Állapota súlyos, de­­ nem életveszélyes. A véletlen szerencsét­­­­lenség ügyében megindult a rendőrségi vizsgálat a felelősség kérdésének megál­lapítására. Színház és Művészet Medea Grillparzer szomorújátékának bemutatója a Nemzeti Színházban A tizenkilencedik század osztrák ba­­rokk levegőjében­ alkotó Grillparzer nagy drámatriológiájának, Az arany gyapjúi­nak harma­dik részét láttuk tegnap a Nemzet Színház előadásában. Az osztrák —német újkori költészet — Kleist-ot é­s Hebbel­t kivéve — e legnagyobb alakjá­nak idejében európaszerte a végzet volt sarkalatos témája és időszerű kérdése az­ irodalomnak. Grillparzer klasszikus mé­retezésű harmasdrámájában, a „bűn és bűnhödés“-ben ragadta meg és dolgozta fel a lélekben és sorsban örvénylő végzet problémáját. „Nagy és antik —­ írta Gr. 11- parterről Byron — nevét meg kell ta­nulni". * .Modern végzetdráma a Medea. Klasszi­kus és romantikus elemek fűtik át szinte egyforma erősséggel. A görög mítoszt, az istenek tapodta földön járó emberek he­vet, szenvedélyt, bosszút libegő félisteni, néhol embertelenül emberi világát a ro­­mantika modern szó féktelen lobogása irritálja szüntelenül a valóság és valóság­ feletti közt. De a lélek izzását, kihagyás­­nélküli nyugtalan keresését klasszicizáló keretbe szorít­ja. A szenvedély egyetemes eláradá­sa, a harc az egyén kiteljessülé­­séért szembetalálja magát a végze­tes, míg jellem és sors tragikus párviadalában megtörik a jellem és elbukik az ember. Jázon vállalkozása az aranygyapjú megszerzéséért az ifjúság örök nagy ka­landja, melynek mélysodró hullámaiban törvényszerűen követi a bűnt a bűnhődés. Mire megérik benne a bölcs mérséklet felismerése, végzete beteljesült: vissza­nyerte hazáját, de elvesztette önmagát és övéit. Medeában komor izzással szakad­­nak fel a szerelmében és megalázottságá­­ban egyaránt mindenre képes asszony ősi, barbár, vad ösztönei s bosszújában végig gázol minden életen, amelyhez va­laha köze volt. A misztikus távlatokba növő Medeát, a szerepet, amelyre az egész dráma épült, Peery Piroska alakította a bemutató elő­adáson. Felfogásában a dráma modern, lélektani elemeit hangsúlyozta és a nagy klasszikus, de szinte személytelen és el­vont ábrázolás helyett megjátszotta nap­jaink emberének érzéseihez könnyen kö­zelférkőző módon, nem a héroszi asz­­szonyt, hanem a sokrétű, bujkáló, érzé­seiben és titokzatosságában is világos, egyszerű asszonyt, aki megcsalatásában bosszút esküszik s a bünhödést hozza ki­ Gátírzójára. Játéka nem szerepjátszás volt, ném­­i­ csak egy jellem ábrázol­ás­a,­­ de független, önálló alkotás a felfogásban és véghezvitelben egyaránt. A koturnuszon járó emberek emberfeletti világában ka­vargó szenvedélyeket élte meg és alkotta meg előttünk egyszerűen, maian, de m­in­­denképpen úgy, hogy mégis megmaradt a költő szándéka változatlanul: éreztük az alvilág borzoneratásait s az Olimposz tiszta fenségét, a mítosz vadul kavargó világát. Peéry Piroska Medenna néhol emberien megrázó volt, máshol meleg asszon­yilágá­­ban kifürkészhetetlen, titokzatos s né­mely jelenetében, mint a gyermekei meg­ölése utánban, rekrumentálts. Az égő városban megsemmisült életek felett, a rom és i­czög közepette aranygyapjuval megjelenő, b'hímet érzésében megtisztu­ló és távolodó M'dea feledhetetlen mű­vészi élmény marad. Kamarás Gyulai Jázon alakítója már az előadás elején túlságosan erős hangot üt meg, amit lehetetlen öt felvonáson ke­resztül fokozni. Minden jó adottsága el­­lenére is ritkán hallatja a szív szorongá­sának, az elme tépelődésének hangjait.. Sajnos, legtöbbször megelégszik a nem mindig indokolt kitörésekkel. Poór Lili Géza dajka szerepében nyúj­tott a színpa­dunkon megszokottat jóval meghaladó alakítást. Gyönyörű színpadi beszéde, já­téktudása a nagy klasszikusok iskolájára vall. Klasszicizáló felfogása éppen ellen­­téte volt a Peéry Piroskáénak, mégsem okozott zökkenőt. Iskolákon és felfogáso­kon túl, úgy látszik, minden kiváló alakí­tás ugyanazt a hatást teszi. Kreon, korin­­toszi­ király Borovszky Oszkár volt. Az utolsó felvonásban találta meg leginkább ELLENZÉK Kjk­ff ars ' '"sbb - ■■£ monca: Kolozsvir szenzációja! latiéi Áifrédné április 1-tCl minden este a S­AVOY-L avc­iáz!­aD éneke!. Okvetlen hallg­ssa meg! 1* *42 H 1 V 111­­ H 1 * önmagát, bár mindvégig jó .dal­a­­­t nyujtott. IJavady Nagy Ilonka rmortrpthm ítAémk. é* "‚ BMt’tttka álUtwi'Un raiacci a*v*rral k r.r.é*a­­rtn e atom. tudná erejét latb» Alakítás* elmosódó, egy ér­ ivégnélk­u! Varga Mátyés* díszletei t.fizij! főként a oszlopcsarnok hatott tiszta, nagyvonalú architektúrájával. A kifogástalan rende­zést Kőműves­i­­agy Lajos végezte. A Herőzenét vezényelte Endre Béla. A Medea bemutatója rendkívül nagy sikert aratott, amelynek oroszlánrésze a kiváló vendéget, Peéry Piroskát illeti. A bemutató közönsége mindegyre ki­robbanó és szűnni nem akaró tapssal jutalmazta felléptét. (92. l.) A Düvidék ünnepe Húsvét nagyhetében áhitatosan ünnepel a Délvidék. A közelgő Fel­támadás magasztosan szép ünne­pe mellett ennek a földben, búza­­kalászban gazdag területnek min­den egyes lakosa, polgára, gyer­mek és felnőtt egyaránt, örömtől teli szívvel, hálatesten ünnepli Délvidék felszabadulásának első évfordulóját a 23 éves idegen el­nyomatás alól. Ebből az alkalom­ból a délvidéki városok és közsé­gek a tűzharcosok rendezésében hazafias ünnepségekkel emlékez­nek meg felszabadulásukról. Délvidék lakosságával együtt ünnepel lélekben és szívben az egész ország. Együtt ünnepelünk mi is, erdélyiek. Az idegen uralom alatt eltelt idő egyazon sorsot jut­tatott a Délvidéknek és Erdély­nek. Tudjuk, milyen volt az élete az arany búzakalásszal dús bács­kai föld magyarságának. Jól is­merjük azokat a keserű éveket, amelyeket éppen olyan fájdalmas gyötrődéssel vergődtek át, mint mi és azt is tudjuk, hogy Szabad­káról és Újvidékről éppen olyan sóvár vágyakozással tekintettek északra a lezárt határ felé, mint ahogyan mi is szomorú, csöndes éjszakákon, titokban, könnyes sze­mekkel tekintettünk innen Er­délyből nyugat felé. Ki tudhatja nálunknál jobban, hogyan várta több mint két évtizeden keresztül éjjel-nappal a bácskai városok és falvak népe azt a pillanatot, ami­kor ismét hazatérhet. De nemcsak fájdalmukat és szomorúságukat ismerjük, az örömünk is azonos. Az ez öröm, amelyet a felszabadu­lás boldog mámorában a sors né­hány hónappal előbb juttatott ne­künk, de nem sokkal azután a Dél­vidék magyarságának is osztály­részül jutott. Az a nap, amelyen a szabadkai országút felől feltűntek az első honvéd csapatok, éppen úgy felejthetetlen marad örökre a délvidékiek előtt, m­int ahogyan Északerdély és Kolozsvár számára mindörökre felejthetetlen 1940 szeptember 11-ének a napja. Mint ahogyan Krisztus szenve­dései után a feltámadás jött, úgy aranyozta be éltető napsugárral, kicsorduló örömmel és boldogság­gal ennek a két elszakított terület­nek, Erdélynek és a Bácskának minden egyes gyermekét, minden fiát, minden igaz magyarnak a szívét a több mint két évtizedig tartó szenvedés után a felszaba­dulás. Ismerjük, tudjuk a délvi­déki lakosság elmúlt életének minden mozzanatát. Együtt érez­tünk velük az első pillanattól vé­gig a keserves esztendőkön. És együtt érzünk, együtt ünnepelünk velük most is, felszabadulásuk­nak első évfordulóján, amikor Bácska minden kis falujában kiá­gyulnak az örömtüzek s rajongás­sal és szabadon foghat kezet egy­mással újból az édes anyaország­hoz hazatért, sokat szenvedett, de igazában soha el nem szakadt két terület magyarsága. (—) A Népművelési Bizottság előadássorozata, keretében szerdán este 7 órai kezdettel, az unitárius kollégium dísztermében „Rendkívüli idők, rendkívüli kötelességek“ címmel Tóth Gábor igazgató, körzeti iskolafelügyelő igen érdekesnek ígérkező előadást tart. A Népmű­velési Bizottság szeretettel hív és vár minden magyar testvért

Next