Ellenzék, 1942. június (63. évfolyam, 122-145. szám)
1942-06-01 / 122. szám
Versükkei a hazáérá ! „Bármerre narcoláöll, mindentől az ezeréves magyar hazaéri közthö«“ Vírágerdével kucsuziaiáa eS a harcáérre tollu é inzérelljei Kolozsvár lakossága ~ Folchezer cigarcáái osztoátaL szét a társadalmi egyesíilcek a honvédek között KOLOZSVÁR, juni tt* 1. (Az Ellenzék műnk.» társától.) Szombaton délben indult útnak Kolozsvárról az egyik lü/eiiitek, hogy a mess/-. keleti három'/.okon „tecui/öt/c/ hazáért" ujabb babérokat arasson a magyar nemzet é.uj magyar honrúd dicsőségére. Az /.o májusvégi nap gyengéiek bizonyult u lelkesedés lángolása nádból, amely a tágas Baross-téren a búcsú meghitt perceiben kürülölelte az elvonulókat. Ezeren és ezeren jöttek el virággal a kezükben és a szivükben nagy-naiv szeretettel, hogy levett kalappal. rosszui áron köszörűsét, okét, chili a jobb és szebb magyar jövőért fegyveresen, távoli útra kelnek. Ott voltak a mégitthon maradó bajtársak: tisztek és legénység. Ott voltak a város és vármegye vezetői: Inczédy~Joksman Ödön dr. főispán, Csúl Elemér alispán, Keledy Tibor dr. polgármester, a társadalmi egyesületek képviselői, a Magyar Vöröskereszt és a Baross Női Tábor hölgyei akik sokezer cigarettát osztottak ki a hadbavonulók közt,és ott voltak a hozzátartozók, könnyes büszkeséggel a szemükben és még nagyon-nagyon sokan: testvérek, magyarok. Becsliéite! mindent és oindig a hazáért! A hadba induló üteg kevéssel 12 óra elött vonult a tére. Mindannyian egyszerű harci díszben, de a szürke tábori dísz felett tisztek és tüzérek virágosak. Az arcukon büszke bozakodás. A lovak járása is táncos és vigjut virág az ő szerszámukra is. A vezénylő tábornok néhány perc múlva érkezik. A zenekar a Himnuszt játssza. Mindenki feszes vigyázzban tiszteleg! S az ütegparancsnok jelenti: Iagy méltóságod! Az üteg menetkész! A tábornok végighalad a hadbaándulók előtt, majd a tüzérosztály parancsnoka lép az üteg elé, hogy mint apa jó fiait, köszöntse katonáit: — Tüzérek! Bajtársak! — A haza hivó szavára útra késben álltok, hogy a biztos győzelem reményében felvegyétek a harcot az Istent tagadó orosz bolsevizmussal szemben. Ezeréves fennállásunk akatt a magyar nemzet valahányszor lebontotta zászlaját, valahányszor a magyar nemzet fegyvert fogotti küzdelmének mindenkori végcélja: hazájánál, szabadságának megvédése volt. — Ez a mostani harc életre,halálra szól! Ebből a küzdelemből mi csak győztesen kerülhetünk ki! Ne feledkezzetek meg arról, hogy bárhol, bármerre küzdőtök, mindenütt az ezeréves magyar haza táji határaiért harcoltok A Ne feledkezzetek meg arról, hogy „A honvédséggel áll vagy bukik Magyarország!“ Jelszavatok: Becsülettel mindent és mindig a hazáért!“ — Kötelességérzet, fegyelem, hősiesség, botorság legyen a vezér csillagotok! Legyen ’S közül etek mindegyik a maga helyén fénycsepp, mely felissza és besugározza a sötét magyar éjszakát. Lüktessen szivetekben a hazáért mindent merő hősiesség és bátorság! Így élve és cselekedve, dicsősége, dísze lesz, tere a honvédségnek, a tüzéreknek és áldott fiai a magyar hazának! — Hősiességgel, a magyar hazához való törhetetlen ragaszkodással, legfelsőbb Hadurunk iránt halálig hűséggel előre a megkezdett után és akkor eljön az idő, hisszük, hogy rövidesen, amikor kiálthatjuk: Mienk a Kárpátoktól koszoruzott é .Tíz,Y,7 nagy Magyarország! — Az Isten áldjon, az Isten vezessen és az Isten hozzon vissza titeket győztesen, uraikél hamarább közénk! — Egy búcsúzom tőletek, mint fiaimtól: Isten veletek! A viszontlátásra! Szavai után a közönség ajkán feltör a lelkes, ünneplő kiáltás: — Eljen a magyar hadsereg!... pistén mindet úgy segélyes*!*' lncsédy-Joksman Ödön dr. főispán lép most !’z üteg elé, hogy Kolozs vármegye és Kolozsvár város nevében üdvözölje: •— Kolozs vármegye és Kolozsvár város közönsége nevében állok előttetek. Nem azért, hogy búcsúzzam, mert győztesen minél hamarább ismét itthon akarunk látni titeket. Csak köszönteni akarlak hiteket és levett kalappal megállni előttetek. Lehetetlen, hogy az Isten hatalma ne legyen veletek. — S mielőtt elindultak őseitek, atyáitok útjára, fogadalmat szeretnék tenni. A hozzátok tartózokért való gorul pillanatig se nyomja vádiatokat. Mi itthon maradt hozzám tartozóitokról gondoskodunk. Isten minket úgy segédjen! A fokbán fogadalomtétele után ismét feltör a ünneplők éljenzése. „Győzni akarunk és győzni fogunk!" Az üdvözlésekért az ütegparancsnok mond köszönetet: — Bajtársi szeretettel fogadom és köszönöm mindannyiunk nevében azt a szeretetet a k ragut.'kodás!, amelyet runde a vároáiak a lakovssága tanúsított velünk szemben ezekben a percekben. ígérjük, hogy ehhez a seretéihez cm ru''.'fvn kodashoz. soha nem leszünk méltatlanok. Mi honolni én győzni akarunk és győzni is fogunk, mit bízunk Istenben, bízunk lg.» stársainkban »« önmagunkban’ Oda megyünk, ahova a magyar kötelességtejegités szólit és ahogy ketelességünket lelje Mijük, úgy segítsen minket .íz. Isten! Ismét felzug az „Éljen!“, majd az ütegparancsnok vezényszavai hangzik: — Imához! Katonák és polgárok feszes vigyázban, állítanra csendben hallgatják a Magyar Hiszekegy imáját. Utána az ütegparancsnok a tábornok ellépteti lovát: Engy méltóságod, alázatosan kérem a további parancsokat. — ...elvonulni és berakódni — szól a parancs. Vezényazó hangzik és az üteg indul. Ezernyi ajakon felzug az éljen s virág záporozik a tüzérekre. ELLENZÉK Egy kislány tatizmánt ad Így tart az út a berakodó helyig, világi és lelkes kísérők között. A sokaság nem törődve az izzó déli nappal, bokáig érő porral az üres kocsisorig követi a harcba induló tüzéreket, hogy még megszoríthassa kezüket, ismeretlenül is testvéreikként. Könnyes szemek is vannak, de nem a bánat paraja áztatja a szemeket. A büszkeség s győztesként visszaváró szeretet harmatától csillogóak. Megható szép jelenetek virágoznak ki a kocsisor mellett. Férfias, meleg kézfogások és jókívánságok útravalóul. A lelkekben most összecsendül ugyanaza törhetetlen Ilit és a Hiszekegy visszazengő -zent imájában nagy testvérközösségbe olvad polgár és hálónk. Egy könnyesarcu kisleány az ütegparancznok elé «11 a talizmánt fűz. « gomblyukába. Az ütegparancsnok tiszteleg, megköszöni. Jelkép ez a talizmán, amely az ütegparancsnokon keresztül az üteg minden egyes emberéé, az otthon visszaváró gondját, éber szeretőjét fejezi ki. Aztán az ütegparancsnok búcsúzik, kézfogással, mint bajtárs a bajtárstól. — Százszázalékos kötelességi eljennév és lotdiszerencse! Isten veletek! Igen, Isten és valamennyiünk szerető gondja elkiséri s óvja a kötelenség diadalmas útján, hogy győzlenként haza vezet-e őket. . (h. j.) Mavész lovasmutatványokkal szerepeltek a huszárok a védőszentjük tiszteletére rendezett emlékünnepen KOLOZSVÁR, június 1. (Az Ellenzéit munkatársától.) Röviden beszámoltunk már a kolozsvári huszárok ,,Szent György“ lovasaítpjáról, amely a felszabadulás utáni idők egyik leghangulatosabb, legkedvesebb katonai eseménye volt Kokvarnak. A huszárszázad ünnepsége, melyet a lovasság védőszentjeinek, a sárkányölő Szent Györgynek tiszteletére rendkeztek, szombaton reggel 9 és-10-kor kezdődött a sárkányölő, Szent György téri szobrának, ünnepélyes megkoszorúzásával. A koszorúzási ünnepélyre már a kora reggeli órákban gyülekezni kezdett a közönség a Szent György-térre és az Arany János utcában. Háromnegyed 9-kor megérkeztek a katonai és polgári hatóságok képviselői. A hadtestparancsnok képviseltetében megjelentek Bezerédy Tibor és Demeter Lilajos ezredesek, a rendőrség részéről Csidak Béla dr. főtanácsos és vitéz Radnóthy István főfelügyelő. A vármegye képviseletében Gaál Elemér alispán és Szász Ferenc dr. főjegyző. Néhány perccel 9 előtt Karátson Pál főhadnagy vezetésével, tömör sorokban vonult fel a diszszázad az Arany János-utcán s a könnyű lovasok ércsíma tiszteletadóan torpant meg a vénszent lovasszobra előtt. Az ünnepség imával kezdődött, majd a honvéd gyalogezred zenekara a magyar Hiszekegyet játszotta. Azután Szerdvás Endre alezredes, a huszárszázad parancsnoka a következő szavak kíséretében koszorúzta meg a szobrot: — A huszárszázad természetes kötelességének tesz eleget, midőn lovas ünnepségének megkezdése előtt eljött, hogy tisztelettel adózzék a lovasok és a lovasság védőszentjének. Szent Györgynek emléke előtt és annak szobrát megkoszorúzza. A huszárszázad büszke arra, hogy tisztelgését olyan szobor előtt teljesítheti, melynek eredetijét e város szülöttei készítették és az nekik világhírt szerzett. Ennek a szobornak eredetije 1373-ban készült,alkotói Kolozsvári Miklós festőművész két fia: Márton és György szobrászok. A szobrot Nagy Lajos király Prága városának ajándékozta, ahol az ma is a Hradzsan legszebb ékessége. Világhírűve lett aszobor azáltal, hogy az olasz mesteriket is megelőzve, a renaissance korszak első lovasszobra. De a huszárszázad számára a szobor világhírességénél is jelentősebb az a tény, hogy a szobor alkotói Kolozsvár szülöttei és magyar szobrászok voltak, akik a sárkányölő Szent Györgyöt a lovagvilág nehézfegyverzetű korszakában a könnyű lovasság felszerelésével örökítették meg. Így a magyar huszárság, mint a könnyű lovasság megtestesítője, méltón tekintheti Szent Györgyöt saját védőszentjének. . Midőn a huszárszázad nevében védőszentünknek, Szent Györgynek szobrát megkoszorúzom, arra kérem őt: óvja és oltalmazza mega messze keleten, Európa kultúrájáért harcoló huszárbajtársainkat — a keleti sárkány legyőzésével szerezzenek elődeikhez a vörösördögökéhez hasonló hírnevet és dicsőséget. Úgy legyen! A századparancsnok beszéde után a díszszázad tisztelgő menetben vonult el a megjelent előkelőségek előtt. Fél 11-kor a huszárszázad fellegvári laktanyájában kezdődött meg az ünnepség második része, amely a felejthetetlen, régi békeidők csodálatos lovasjátékait idézte fel. A hatalmas gesztenyefák üdezöld lombjai alatt már a mutatványok megkezdése előtt jó félórával élénken pezsgett az élet. A nyalka huszárgyerekek izgatottan szaladgáltak egyik istállóból a másikba, ahonnan vidáman hangzott oda egy-egy táltos paripa nyerítése. Másutt a nyeregszerszámon fényesítettek, vagy a tündöklő csizmán húztak egy utolsó vonást a kefével, hogy az öltözék is úgy ragyogjon majd, mint amilyen ragyogó a magyar huszár lovastudománya. ASzabadban felállítot étkező asztalai körül ugyancsak vidám volt az élet. Kolozsvár legszebb lányai és asszonyai adtak itt találkozót egymásnak, a hölgyek koszorúját pedig természetesen Kolozsvár társadalmának legelőkelőbb tagjai vezették fel az ünnepségre. Örömmel fedeztük fel a színpompás tarka tömegben a német—olasz vegyes- ÉrpSány Magda * Feleky Mária, a budapesti Moulin Rouge elsőrangú dizezei énekelnek esténként az Ofrjös—GSdl&ly-gazz kísérete mellett a tf Suso^0^étteremben, Unió-utca 14. Mám dhgőz és taxs't»arádé ! Szolid éttermi árak 1142 június 1 ( UH!EV, GYAPJÚ, VAT]A JILLAJOSOKAT KELT. ÁRUSÍT, ÁIDILOOZ VAS LAJOS, UNIÓ-S UTCÁR. SZÁM bizottság tiszttagjait, akik a hadteulparancsnok és a főispán társaságában csodálták meg a hamislusraméltó lovisjátékokat. Pontosan fél 1l-kor felbarsanak a honvéd gyalogezredtrombitái , a frissen felöntözött ,szabadtéri lovardába ixrobogott a fűszázszázad tiezthelyettós és tisztesi szürke araba osztálya. A műsor szűkszavú jelentése szerint lovas carusbelt mutattak be zenekisérettel, a mutatvány azonban a lovagló művészet remeke volt s akármelyik világhíri Jóidomilé, csodálkozni jöhetett volna nk. .» telivérek pompás táncán. Majd ezalagtép következett. A század lisztjelöltjei közül a legjobb három lovon. Albrecht Dezső, Priszász Károly dr. és Lepotzky Károly hadapródok, a század liszthelyettesei és tisztesei hármasával mutatták be a játszi könnyedséget, de mégis akrobatikus erőt kivánó szalagtépés játékát. Azután a század újoncainak humoros a látványa, a székfoglalóverseny következe amely szintúgy ágim nagy lélekjelenlétet és lovaglótudományt követel. Arról van szó ugyanis, hogy a körben vágtató lovat gipjetre ki tudja leghamarabb megállítóul, hogy a lovarda közepén elhelyezett székeken helyet foglalkosson. Akinek nem jut szék, idegnyitorral Nézeti ki lovát a küzdőtérről, míg az utolsó győztes felemelt fejjel, lóháton távozik a porondról. Ugyancsak az újoncok mutatták be a golyószóróversenyt, amely már a legmodernebb haditudományok egyik legmerészebb mutatványa. Vágtatva érkezik a golyószórós katona, két vezetékfóvott, a hepehupás, erdős terepre, majd nyeregből szökken , a golyószórót kézbe kapva, rohanva kúszik fel a hegyoldalon, hogy a peremre érve vészesen üvöltsön fel a száz halást osztó puskacső. Ment minden, mint a karikacsapás, csupán az egyik huszárgyerekkel történt egy kis baleset. Megcsikkant a lába, mior leszokott a lóról, de fel se vette, elsőnek rohant fel a meredeken s csak azután kezdett jajgatni, mikor a versenyt már megnyerte. Végül a változatos terepen bemutatott paneroika elnevezésű lovasbravúr kápráztatta el a szemlélőket. Ehhez igazán a legmerészebb lovastudomány szükséges. Mogyoróssy Ödön őrnagy, Karátson Pál főhadnagy, Mátyus Ferenc zászlós. Albrecht Dezső, Papszás Károly dr. hadapródőrmesterek. Gaál Péter és Aczél Ede báró karpaszományosok, valamint a század tiszthelyettesei és tisztesei viszont száz százalékig rendelkeztek mindazokkal a képességekkel, amelyek a rendkívül változatos és nehéz terepen, árkon-bokron keresztül, lejtőn le, hegyen fel való vágtához szükséges. Csupán egy rövid órácskát tartott az egész lovasjáték, mégis hetekre szóló élményt nyújtott a résztvevőnek. Nyírő József németországi etoaró-kurútra indul KOLOZSVÁR, június 1. Nyirő József országgyűlési képviselő,a neves székely írói német propagandaügyi minisztérium meghívására előadóttra a közeli napokban Németországba utazik. Nyirő József, akinek az utóbbi időben német nyelven több könyve jelent meg és aratott jelentős sikert, Drezdában, Berlinben, Stuttgartban, Münchenben, Weimarban és Lipcsében tart előadást. Az előadásokat mindenütt a vezető német egyesületek és közületek rendezik. Nyirő József előadóestéin az erdélyi irodalomról beszél és egyegy elbeszélését olvassa fel. Emlékbélyegző a szegedi ellenforradalom elfordulóján SZEGED, június 1. (MTI.) Az ellenforradalom emlékünnepén, június 4-én, a szegedi elsőszámú postahivatal ,.A szegedi ellenforradalom emlékünnepe Szeged 1. 1942 VI. 4.“ szövegű különleges keretbélyegzőt használ a postai küldemények egy részének lebélyegzésére. NEM VÁLTOZIK A TŰZIFA ÁRA Budapest, június 1. A Budapesti Közlöny vasárnapi száma közli a közellátásügyi miniszter 8100—1942. K. M. számú rendeletét v tűzifa legmagasabb árának megállapításáról szóló álkormánybiztosi rendelet újabb módosítása tárgyában. A rendelet értelmében az 1940—41. gazdasági évben kitermelt tűzifára megállapított legmagasabb leadóállomási árak az 1941—42. gazdasági évben kitermelt tűzifánál is érvényesek. Változás csupán annyiban van, hogy az 1942 október első napja után kitermelt és a kitermeléstől számított hat hónapon belül szállított tűzifa (friss fa) ára, akácfa kivételével a tavalyi árakra) métemnázsánként 40 fillérrel alacsonyabb