Ellenzék, 1942. augusztus (63. évfolyam, 173-196. szám)
1942-08-01 / 173. szám
1942 augusztus 1. ■mm—ui I'um uw ELLENZÉK Vitéz EflffyrK RTffi Horthy Hlffeleg: Igére®, hogy fl székelésS érdekelt mindig szivemen viselem és egy percre sem feledkezem meg róluk átadldk az erdővidéki székéinek a kormányzónak ezt a fctfon.*, amely alett honvédőink bevonui.Jak a Székelyföldre KENDERES, augusztus 1. (MTI.) A kormányzó kenderesi kúriáján csütörtökön délután megkapó, bensőséges ünnepségen add át az Erdővidék székelységének küldöttsége azt a székely kaput, amelyet még a román uralom utolsó napjaiban ácsoltak és amely alatt honvédségünk bevonult a Székelyföld szívébe. A székely hegyeiktölgyfáiból készült hatalmas kaput a fa kiszáradása után a legügyesebb székely fafaragók székely diszitésekker faragásokkal látták el. Azután a Főméltóságu úr engedélyével a kenderes kutiáit állították fel. A teteje faragótt! cserépzsindelyek alatt a kapu egész hosszában galambház. A kormányzó azt tervezi, hogy bár a kúrián már van egy nagy galambház, ide más, nemesfajta galambokat telepít. Messziről látszik már a kis bejáró felett a székelyek tiranyszínben játszó címere. Eredeti tervek szerint száz székely legény szándékozott a kaput Kenderesen átadni és a fáin népe már örömmel készült a székelyelv fogadtatására, azonban a háborús viszonyok miatt lemondtak erről a csoportos utazásról és a Székelyek vezetőinek kisebb küldöttsége jelent csak meg Kenderesen. Vitéz Jikó István felsőházi tagi a székelység nevében hódolattal és hálával megköszönte a Főméltóságo Ur engedélyét, hogy a SzékelyFöldön készült kaput itt, a Nagy-Magyar Alföld szivében, minden magyar szent zarándokhelyén felállíthatták. — Amikor Főméltóságod ezt a szerény hódolati ajándékot a székelyektől átveszi, —mondotta — minden székely ember szívben Kenderesen van és együtt ünnepel a sokszázezres lelkes székely nép. —• Az ország viss®aszerzésreindulás 6n uj szint kaptak 1500 esztendős hősi mithoszaink. Lelkünk biztató reménysége a Csaba királyfi alakjait vetítette a Hadak útjára. A Novar a hőse, boldog büszkeségünkre hősi kiváló székely nemesség legendás sarja, vágtatott felénk uj honfoglalásra fehér paripáján. Hétszázezer székely imádkozik hegyeinkben, völgyeinkben, hogy nagybányai vitéz Horthy Miklóst, Magyarország Főméltóságu Kormányzó urát, minden székelyek hatalmas ispánját, az Isten sokáig éltesse. A megjelentek percekig határt nem ismerő lelkesedéssel ünnepelték a kormányzót, aki az üdvözlésre úgy válaszolt: — Hálásan köszönöm az elhangzott kedves szavakat. Éppen olyan hálásan köszönöm ezt a gyönyörű ajándékot, amit ide hoztak. Természetesen az első perctől úgy tekintettem, hogy ez a székelységnek a ragaszkodását akarja kijelezni. Ezt a ragaszkodást szeretettel viszonozom, ígérem, hogy a székelyek érdekeit, miként eddig, ezután is min László Dezső: Bartha Miklós remekműve A Keleti-pályaudvar újságárus bódéja előtt úti olvasmány után nézek. A már halálra ítélt, de még ki nem végzett ponyvásengeteg közútit kisai aku kötet húzódik meg. Cime után régi ismerősöm: Bartha Miklós: Kazárföldön. Négy pengőt adok érte s azzal a tudattal szállok fel a vonatra, hogy az egész pályaudvaron található összes könyvek közül a legderekabbat és mondhatom azt is, a legmodernebbet vásároltam meg. Ez a példány a könyv harmadik kiadásából való. A Stádium bocsátotta közre a közelmúltban. Bartha Miklós remekművének második kiadása „díszes, nagy emléksorozatba fojtva, ünneplőben, albumszerűen, zárt példányszámban“ jutott az olvasók kezébe sem, a harmadik kiadást már a ponyva közül lehet megvásárolni. Ebben is van valami csodálatos jel arra nézve, hogy az idők változnak a magyar glóbuson. Mire a vonat Kolozsvárra érkezik, a harmadfélszázlapos könyvön keresztül elém urul Bartha Miklós századfordulós nagy élménye, a Keleti Kárpátokban tett felfedező útjának minden tapasztalata. Ezt a könyvet még születése közben — mialatt az Ellenzék hasábjain cikksorozatban futott — úgy fogadták, mint a magyar antiszemitizmus úttörőjét. Pedig írójának felfogása szerint egyáltalán nem az. Bartha Miklós öntudatosan nevezi a Galíciából beszivárgott, a ruthén nép vérét szívó szörnyű zsidókat kazároknak, hogy még az árnyékát is elkerülje annak, hogy ő egy vallás hívei ellen izgat. Könyvében ismét és ismét kéri a magyar nyelven beszélő zsidókat — akiket ő magyaroknak tart —, hogy álljanak amellé a mentő mozgalom mellé, amely a ruthénul beszélő magyarokat a kazárok kizsákmányolásától akarja megmenteni. Ő azért tárja fel a kazár veszedelmet, mivel abban olyan gazdasági és társadalmi törekvést lát, amelynek folytán az ország legszegényebb népe, a ruthén teljes gazdasági és erkölcsi megsemmisülésbe sülyed. A kazároknak nem az a bűnük, hogy zsidók, hanem az, hogy szörnyű eszközökkel, vérszopó élősdiek módjára szegényembereket pusztítanak el. A könyv azonban Bartha Miklós igyekezete ellenére is megmutatja, hogy milyen erős öszszeköttetés van a kazárok és a magyarul beszélő zsidók között. Kéthetes nyári vakációja alatt azért ment a Kazárföldre, hogy ott, a helyszínen megismerje azt a népmentő állami munkát, amely Darányi Ignác, földművelésügyi miniszter megbízásából Egán Ede, miniszteri biztos vezetése alatt folyt. Nem a nép helyzetét, hanem a kormányzat mentő munkáját akarta megismerni és megismertetni. Természetes, hogy a ruthén népet pusztító kazár kizsákmányolás tényeit is meg kellett látnia, mialatt az ellene való komoly küzdelmet mérte fel. Ezt a könyvet nyugodtan nevezhetjük az első modern magyar társadalomrajznak, nemcsak a társadalmi jelenségeie megdöbbentően őszinte feltárásáért, hanem azért az összefoglaló látási módért is, amely az egész könyvből kiragyog. Csodálatosan látja a társadalmi jelenségek mély összefüggéseit, gazdasági és művelődési vonatkozásait. Első megfogalmazója a társadalmi síkból kiinduló totális, vagy szintetikus nemzetszemléletnek: „A népélet organikus fogalom. Nyomortól, elnyomástól, kizsákmányolástól egy népéletet megmenteni s erkölcsileg és vagyonilag azt úgy állítani helyre, hogy többé vissza ne sülyedjen: ez olyan feladat, amely csak úgy oldható meg, ha az organizmus minden idegszála egész izom- és osiontrendszere, vérkeringése, és valamennyi életnyilvánulása komoly és alapos munkába vétetik. A vagyoni és erkölcsi élet között a kapcsolatok egész sorozata áll fenn. Ezek a kapcsok mind tekintetbe veendők az öntudatos és tervszerű programmnál.‘‘ — És végül azért is módora ez a társadalomrajz, mivel leküzdhetetlen erővel késztet új, egészséges társadalmi munkára. Annak, aki ezt a könyvet elolvassa, állást kell foglalnia egy teljesebb társadalmi élet kialakítása mellett. A mű igazi nagy értéke azonban még ezeken is felül van. És ebben a legértékesebb vonatkozásában megítéli századunk mindenik magyar társadalmi rajzát. Bartha Miklós társadalomrajza nemcsak hiányokat láttat, hanem erőteljesen felmutatja azt a széleskörű állami társadalomszervező munkát, amelyet a kormányzat megbízásából Egán Ede végzett. Volt szeme annak felismerésére, hogy az igazi társadalmi dig szívemen viselem mindenben és egy percre sem fogok róla megfeledkezni. Ezt a szép kaput itt, szülőföldemen, otthonomban állították fel és szeretettel fogom gondozni, amíg élek. Utánam pedig utódaim, örököseim ugyanolyan szeretettel őrzik majd meg, tekintettel fajunk legrégibb vitéz törzsére, amely a világháborúban is mindig bebizonyította nagy értékét, harcra való készségét és bátorságát, amellyel örökre elválaszthatatlanul egyek vagyunk. Lelkes éljenzés fogadta a Főméltósága Ur szavait, akit a falu népe újra, meg újra hódolattal éltetett. Ezután Ő főméltósága a kapu készítőihez lépett és mindegyikkel kedvesen elbeszélgetett. Külön is megköszönte nekik t1 szép kaput és köszönetének látható jeléül kitüntetéseket nyújtott át. Sütő Béla a Magyar Ezüst Érdemkeresztet, Nagy Fábián, Ferenc Lajos és Jakab László a Magyar Ezüst Érdemrendet, ifj. Nargy Fábián pedig a Magyar Bronz Érdemérmet kapta. A Kormányzó Úr a székely küldöttség tagjainak aláírásával ellátott fényképét ajándékozta. A Főméltóságu Pár végül hoszszabb ideig szívesen elbeszélgetett a falu vezetőivel és a falu népével és közelebbrőll is együtt nézték meg a székely nép ajándékát. A Főméltóságu Párt távozásaikor újra örömujjongó lelkesedéssel ünnepelitek, szervező munkát nem a jóindulatú emberek kis csoportja, vagy a nemescélú egyesületek, hanem a minden hatalom birtokában lévő állam végezheti. Bizonyságát adja annak, hogy a magyar kormányzatnak is van ereje ilyen munkát végezni, akkor, amikor a munka élére igazi szakember kerül s az állam annak nemcsak a kereteit állítja föl, hanem a keretek megtöltéséhez élő erőt is nyújt. Hol volna ma a magyar nép — kérdezi az olvasó — ha egyetemeissé válik a magyar kormányzat ruthének között végzett szintetikus társadalmi és gazdasági munkája?! Egán Ede társadalomszervező munkája egy elszegényedett, a nagybirtok és zsidóság kettős kizsákmányolása által minden tekintetben lezüllesztett, emberi mivoltából kivetkőzött, a szó szoros értelmében földhöz ragadt nép között indult el és jutott jelentős megoldásokig. Mi volt ennek a munkának a menete? A ruthén nép csakis a földből élhetett meg. Mezőgazdaságra alkalmas szántóföldje alig van. A rengeteg erdők nem adnak famunkát, azokban főúri kedvteléseket szolgáló, különös védelemben részesülő dúvadák laknak. Az erdei legelőket zsidók bérlik a föklesurtól s adják tovább három-négyszeres béren a parasztoknak. A paraszt a kazár állatait tartja telibe, lényegében rabszolgamódon minden haszon nélkül. A kisember a zsidó nyújtotta hitelből él, úgyhogy minden kölcsön után négy-ötszáz százalékos kamatot fizet. Az állami közmunkát a kazzár vállalja föl s adja ki ruthén ral szolgájának, igen gyakran term • szélben! szolgálmányként. övé korcsma is. Ö adja a büféjért.Ö italt s tartja az italon keresztül gazdaság ■ • szellemi és erkölcsi rabságban a ruthént, akinek minden ingó és ingatlan vagyona pénz formájában Végül is a kaftán zsebébe vándorol. Ezen a teljesen szisztematikusan, i kilépte 1t ki zsákmányoláson rendszeeres egészet alkotó, organikus módort segített Egán törekvése. Állami bérletbe vette a havasi legelőket s olcsón juttatta a szegények rendelkezésére, ötesztendős törlesztésre a vidéknek megfelelő marhákat hozatott és osztott szét közöttük, hogy igy az államilag bérelt legelő ne a zsidók feles marháját, hanem valóban a ruthénekét tartsa el. Hitelszövetkezetei segítségével kiragadta a népet a zsidó hitelezők polipkarjai közül s a fogyasztási szövetkezetek segítségével a napi kontó gondjaitól is megszabadította gondozottjait. Végül abba is belement, hogy a fogyasztási szövetkezet korlátolt, mennyiségben italt is árusítson, hogy így még a zsidó korcsma bűvköréből is kivonja ruszinjait. Állami munkaközvetités és munkavállalás nem jutott többé határkézbe s ettől kezdve régi bérének három-négyszeresét kereste a paraszt. Kevés magyar könyvben lehet ilyen világos ábrázolását találni annak, hogy miképpen kell a társadalmi szervező munkában a fonál végét megtalálni s azt egészen a másik végéig felgombolyítani. A társadalom organikusan felépülő zárt egész, amelyben minden tényező belső kapcsolatban van a másikkal , ebben a szövevényben csak az tud győzelmet aratni, aki ezeket a tényezőket belső egységükben látja s egyetlen kézbe tudja ragadni. Ma kevés közirór Bartha Miklós tömör magyarságával. Ha valaki majd megírja a „nyelvújítás“ béklyóitól felszabadult új magyar stílus történetét, művében kénytelen lesz előkelő helyet biztosítani Bartha Miklósnak. Az új magyar kézírásnak nemcsak tárgyi meglátásban és földolgozásban, hanem irán kifejezésben is ő a megindítója. Korának magyarjai közül kevesen emelkedtek fel látásainak szintjére. Ellenségeink azonban már akkor felismerték, hogy látásmódjának, egyetemessé válása, számukra halálos ítélet. Ezért indítottak ellene s remekműve ellen kemény, ádáz harcot. Hosszú évtizedekig volt ez a könyv eltemetve. Most kikelt a sírjából s maga köré gyűjti azokat, akik szintetikusan, organikus egészben látják a magyar nép s Magyarország életét. S akik nemcsak meglátják a szomorú magyar bajokat, de azok leküzdésére építő munkába is állanak. Ez a könyv azoknak nagy ösztönzője, akik hisznek abban, hogy a magyar ember, a magyar nemzet és a magyar állam alkalmas a legteljesebb társadalmi építésre s akiknek egy a céljuk: közös munkára összefogni ezt a három nagy hatalmat. Új keresztény üzletekI iparosok! ÖIJÖUIÍÁT JEJoÖ Figyelem] vaskereskedés, Széchenyi-tér 9. Vas, edény, háztartási cikkek, épüilet és bútorvasalások nagy választékban. Iparosoknak ÉrCílJJeÖlIlŐSllJ! Ragó Kálmán műszerész. Kerékpár, motorkerékpár, varrógép raktára és javítóműhely, Horthy-ut 34. szán. Gyám Károly rádiólaboratórium és államossági szaküzlet, Horthy-ut 94. Telefon 32—78. Bsiléss F®íone textil, kötött és rövidárukereskedés, Széc’nenyí-tér 9. Telefon' 31—71 Nemzeti Önállósítási Alapból létesült Matsycsi Ferenc Hiogafiai műintézet Kolozsvár, Unió utca 22. Telefon 16—68