Ellenzék, 1942. október (63. évfolyam, 222-246. szám)

1942-10-01 / 222. szám

VcQ­U lázus:Amiért érdemes illeti... A cémUUterjes­ztők aknamunkáját erélyes szavakkal bélyegezte meg vitéz Nagy Vlmos, az ország honvédelmi minisztere. „Legyen nyugalom és ne adjunk hi­telt a rémhírterjesztőknek ‘ — mon­dotta a honvédelmi miniszter sajtó­­nyilatkozatában és szavait minden igaz magya­r embernek meg kell szívlelnie. Sokan nem is tudják, hogy milyen kárt okoznak a nemzet összességének azzal, hogy meghall­­j­gatják a fontoskodó kávéházi böl­cseket és hitelt adnak azoknak, akik­­ aggodalmaskodó arckifejezéssel „jól értesült'' helyre hivatkozva a légből kapott koholmányok tömegét ter­jesztik el a közvéleményben. Leg­több ideje tehát, hogy vége legyen a „hallottad, ez és ez történt“ sutto­gásnak. Ugyanakkor, amikor vitéz honvé­dőink életüket kockáztatják a harc­­mezőn a boldogabb magyar jöven­dőért, súlyos bűnt követünk el, ha csak egy pillanatra is hitelt adunk a rémhírterjesztőknek, akik tudato­san szeretnék megbontani a belső front egységét. Egy pillanatra sem szabad elfelejtenünk, hogy a mai háborúban a belső frontnak éppen olyan fontos szerepe van, mint a hadseregnek. Az első világháború tragikus tanulságai bebizonyították, hogy a legvitézebb hadsereg sem tudja kivívni a végső győzelmet, ha a hátországban elégedetlenség és kétkedés lesz úrrá. Kötelességünk, , hogy elnémítsuk azokat, akik a köz­véleményt konkolyhintéssel szeret­nék megmételyezni. Nyugalommal és fegyelmezettséggel tesszük a leg­jobb szolgálatot a hazának és min­denkit figggyelmeztetniünk kell arra, hogy a mai rendkívüli időkben az állampolgári kötelezettségeket még fokozottabb mértékben kell teljesí­tenünk. Kíméletlenül lépjünk fel te­hát a rém­hírterjesztők ellen, akik­nek működése egyenlő a hazaáru­lással Phtnzs. iteisetity J Az érdemek megbecsülésének dicséretre-­­ méltó jele, ha nemzetünk nagyjaiért versengés­e indul meg különböző városok között. Fejlett­­ kultúráról és nemzeti öntudatról tesz tanúságot s az ilyen verseny, amely önkéntelenül is eszünk-­­­de juttatja, hogy valamikor hét görög város­­ mondotta magáénak Homérosz. Nem tudjuk le- ; hát eln­ézni Kézdivásárhely lakosságának azt­­ a törekvését, hogy magának követeli Gábor­­ Áron szobrát. Kézdivásárhelyi Molnár Dénes dr, a város utolsó választott polgármestere­­ nyílt levelet intézett ugyanis dr. Barabás An-­­­d­or csiki alispánhoz, amelyben a sepsiszent­­­­györgyi kezdeményezéssel kapcsolatban vita tárgyává teszi, hogy melyik székely várost il­­heti meg Gábor Áron szobra. Arra hivatkozik, hogy Gábor Áron 64 ágyúját és húszezer font lőport a 48-as szabadságharc kézdivásárhelyi lelkes székely iparosai gyártották. Gátor Áron, Turóczi Mózes, Szacsvai János, id. Molnár Jó­­zsiás, Sükös Áron és társainak nevére hivat­kozik, akik majdnem két esztendőn keresztül biztosították kézdivásárhelyi műhelyük útján Bem apó hadseregének tüzérségi ellátását. El­mondja továbbá a nyílt levél, hogy Gábor Áron egyetlen megmaradt ágyúját Kézdivásár­hely őrizte 1922-ig, amikor a román megszál­lás miatt kellett letétül a sepsiszentgyörgyi­ Székely Nemzeti Múzeumban elhelyezni. Az is történelmi tény, hogy a kézdivásárhelyi ka­tonaiskola növendékei adták a magvát a 48-as honvéd tüzérségnek. Molnár Dénes dr. azt kéri tehát az ország közvéleményétől, hogy Gábor Áron szobrát ne Sepsiszentgyörgynek, hanem Kézdivásárhelynek ítéljék. Nem akarunk állást foglalni a nemes versen­gés ügyében. Örvendetes tényként könyveljük el, hogy a kegyelet és az emlékezés ilyen vi­tatkozásra ad alkalmat. Leghelyesebb volna úgy megoldani a kérdést, hogy mind a két szé­kely városban szobor hirdesse a késői utódok háláját a nagy székely szabadsághős iránt. Nagyszalontának is igazságot kér egyik sza­­lontai olvasónk, amikor sérelmezi, hogy egyes sajtóközlemények szerint dr. Bánáss László plé­bános „Nagyváradról került Debrecenbe“. Dr. Bánáss László debreceni székfoglaló beszédé­ben gyönyörű hitvallást tett a felekezetek kö­zöt­ti béke mellett és megszívlelendő szózataih az egész nemmet felfigyelt. Hogy s­dloni.ii hívei mennyin­ szerették és tisztelték, •minek legéke­­sebb­ bizonyítéka a szerkesztőségünkhliz inti vett levél, kinii'ly részletesen felsorolja ifj. Bd- I n.iss l.iszló kisebbségi sorsban szerzett érde­meit. Készséggel eleget teszünk olvasónk kéré­­sének. Becsüljük a nemes versengést, amely egészséges, uj korszellemet hirdet és a jót­­ jövendő legbiztosabb ziloga. irorozsvác poffyCu­ftie'S'ttct meglátogatta a Magyar Ú­jságírók Egye­sülete Erdély részi tagozatának irodahe­lyiségét és olvasótermét. A látogatás so­ráin barátságos és bensőséges beszélgetés fejlődlőn ki dr. Kelédy Tibor polgármes­ter és a kolozsvári sajtó k képviselői kö­zött. Szóba kerültek az összes időszerű kérdéseit és az újságírók a legnagyobb szeretettel elismerték, hogy a város pol­gármestere minden erejével harcot hir­det a bürokrácia ellen és működésével az összpolgáriság érdekeit tartja szem előtt. Többek­ között a város tű­ztfaelá­­táséval kapcsolatosan kiadott legutóbbi rendelkezés is megvitatásra került a be­szélgetés keretében. Olyanok is ár­ádtól, ugyanis a város lakói között, akik kifo­gásolták, hogy a polgármester legutóbbi rémülete az előre rendelt tű­zifameny­­nyiség egytől élben való leszól­ítását meg­tiltotta és a háztartások részére télire előre megrendt­­ tűzifának­ ma tlen hó­napban estil, harmadrészét utalja In. Kisemberek és Ősegzisztenciák érdeké­ben történt ez az intézkedés. Azok is meg kell értsék szociális jelentőségét, akik zúgolódnak, amiért nincs együtt a fáskamrájukban, vagy a pincéjükben az egész fűtési szezonra elegendő tűzifa­­készlet. Sajnos, nagyon sok ezer családfő­nek nincs pénze arra, hogy hóna­pok­ra gondoskodjon tűziifae fűtés­éről. Az el­múlt­ tév tapasztalatai bizonyít­ják, hogy nagyon sok család hétről hétre, sőt rásp­­réti napra kénytelen beszerezni a háztar­táshoz szükséges tűzi­famennyiséget. Eze­ket a kisembereket nem­ lehet kitenni an­ná­le, hogy fűtetlenül maradjon a lakásuk, va­gy ne jusson fa a konyhatűzhelyre, m­it rendezettebb anyai­ körül­mények között élő polgártérsund­: felvási­­oltál, chi­liire a tűzi félt. A közösségi szikrem azt­­ki­ríni csel­ja, hogy ne csak önm­aguntéra gondol imnie, hanem, p­ol'gárt­ár sitink rfüik­­kére is. Szamos hasonló scözérdakii len őrsben adott, meg részletes fel­vihrgositást a pót gurun ster, aid­áléra, hog­­y a sajtó a hatóságidő legfőbb segítetésa a közve­'­lemény helyes irányításában Idtvi­s vol­na, ha h­ede­ly t­ibor dr. példáját a többi hatósági vezetőiül, is követnék,­­’s köz­életünk’ minden megnyilvánulásában ál­landósítanál: a sajtó remiszetes tájékoz­tatásért. ICalt&ifyvciisi uitat rendezett a napokban az Erdélyi Párt nagyváradi tagozata. A vita keretében részletesen megtárgyal­ták Nagyvárad város új költségve­tésének egyes tételeit. Különösen a kulturális célokra előirányzott ösz­­szegeknél merültek fel helyes meg­jegyzések, amelyek végül is arra ve­zettek, hogy az Erdélyi Párt nagy­váradi elnöki tanácsa egyhangú ha­tározattal felsőkereskedelmi iskola és építőipari szakiskola felállítását­­ kérte a várostól. Alkotmányos éle­tünkben a költségvetési vitának van a legfontosabb szerepe, amikor a törvényhozók megtárgyalják az egyes miniszteri tárcák költségveté­si előirányzatát. Kicsiben éppen­­ ilyen fontos a városok költségveté-­­ sének megvitatása. Ha valahol he- l lye van az egészséges ellenzéki meg- s nyilvánulásoknak, úgy a költségve- t tési vitánál a tárgyilagos és helyes­­ megjegyzések létjogosultságát két­­ségbevonhatatlanul elismerjük. He­lyes és követendő példa az Erdélyi Párt nagyváradi elnöki tanácsának vitája a városi költségvetésről, ame­lyet a többi erdélyi városoknak is követni kellene. Egyrészt a városi alkotmányos vezető testület munká­ját könnyíti meg, ha egységesen ki­­­­alakult vélemények alapján kezdik­­ meg a költségvetés egyes tételeinek­­ tárgyalását, másrészt pedig a költ­ségvetés beható és alapos tanulmá­nyozása olyan új szemp­on­tokat hoz­hat­­felszínre, amelyekért a városve­­zetőség is csak hálás lehet. Afituso olasz Nevel és meghatalmazott miniszter nyit­ja meg az Olasz Kultúrintézet iáéi tan­év 61 Beszélgetés­ér. Mario Bormiolival, az intézet igazgatójával az új tanév megnyitásánál* küszöbén KOLOZSVÁR, október 1. (Az EUel­­lenzék munkatársától.) A kolozsvári Ol­asz Kulturintézet Döbrentei­ utcai he-­­ vizégében beszélgetünk de. Manó por­­trfolival, az intézet fiatal igazgatójával. Az­ utcán megjelentek már a Ku­turinté­­zet ingyenes nyelvtanfolyamait hirdető pirosbetűs plakátok, idebenn az emeleti szobákban és olvasótermekben a naptá­ri idő ellenére nyári csönd, mindössze egy szorgalmas k­ölgv olvas odabenn. A tanév októbertől májusig tart. Ez a visz­­szacsatolt Kolozsváron a második teljes tanulóév, mert az első évben csak feb­ruárban kezdődött itt meg a rendszeres tanítás.­­ Végigmegyünk a jól ismert szobákon, ahol"­ az olasz király, a Duce képe és a fascio vesszőnyalábja kis Olaszországot teremt a kolozsvári házban. Megnézzük azokat az apróbb változásokat, amelyeket tavaly óta véghezvittek. A nagy olvasó­­szobában új könyvár vártyon hevernek a folyóiratok, egy tanteremben az eddigi asztalok helyett székekre szeret író­­tábla van, helyet nyertek vele. A könyv­tár sokat gazdagodott tavaly óta. Nyolc­­száz-kliencszáz kötete a legválogatottabb, mindent megtalál itt a tan­ulni vágyó: klasszikust, modern irodalmat, történel­met, földrajzot, politikát, fascista irato­kat, verseket, Mussolini összes műveit, a jelenkori olasz festészet és szobrászat illusztrált könyveit s remek kiadású vá­­roshításokat, amelyben a sok felvétel fá­­jóan hívogat a háborútól elzárt Itália felé. Átlapozzuk a hatalmas művészettör­téneti albumot, azután megnézzük a tar­talmas, magyar nyelvű Olasz Szemle most megjelent harmadik számát. Majd dr. Bormioli irodájában ezeket halljuk az in­tézet igazgatójától az elmúlt tanévről és a jövő terveiről: — Tavaly körülbelül ötszáz beiratko­zott növendéke volt az intézetnek — mondja a rokonszenves és lelkes igazgató —, ami nagyon szép eredménynek tekint­hető. Mintegy kétszázan látogatták állan­dóan könyvtárunkat. A nyelv tanításán kívüli fontos feladatnak tekinthetjük a kulturális kapcsolatok ápolását. Bizonyá­ra emlékszik azokra a nagysikerű előadá­­sokra és hangversenyekre, amelyekkel­ az olasz-magyar barátságot itt Erdély szívé­ben még bensőségesebbekké tettük. Bal­­bino, Cozzani, Annamarie Speckel, Agos­­ti, Mazzacurati, a Trio Italiano és ma­­gyar előadóink: Várady porfesszor és Gombás Pál c­sak néhány kiragadott név. Reméljük, hogy az idén is sok érdekes vendéget hozunk le Kolozsvárra, tudóso­kat, művészeket, azután néhány filmet. Budapest után egész Magyarországon Ko­lozsvár a legfontosabb város­ számunkra, pedig az ország minden jelentősebb vá­rosában működik már Olasz Kulturinté­­zet. Ezért örülünk annak az őszinte ér­deklődésnek, amit itt tapasztalunk. Úgy érezzük mi olaszok, hogy a háború fegy­verbarátsága csak még jobban egybeková­csolta népeinket, amelyeknek itt, ebben az intézetben kulturális közeledését szol­gáljuk. A két nép annyira hasonló karak­terben, hogy egymás iránti rokonszenvét csak termeszt­­esnek vesszük-Dr. Mario Bormioli most érkezett buz i I­tál­ifiből, ahol e.b'Áládjávsíl egy­ütt nyári Szabadságát töltötte. Hazai benyomásai­­ról kérdezem. — Az olasz nép nem él a háború nyo­masztó hatása alatt — mondja —, mély­séges komolysággal tudatában van annak, hogy ez a háború éles(ha),álhéiic, amely­ben mindenkinek meg kell, hoznia a ma­­ga áldozatát, azonban nyugodt bizalom­mal higgadtan, egyszerűen nem beszél róla és a jövő miatt egyáltalán nem­ aggó­dik. Nincs luxus és nincsenek nagy lako­mák, de azért szépen élnek, kulturális és művészi életük csak fellendült. A közle­kedés precíz és jó, sok a külföldi, néme­­tek, bolgárok, magyarok, románok, spa­nyolok. Az ellenséges bombázások rom­­bolá­sát h­ihetetlen gyorsan létrehozták. Ezen a nyáron például­ Livornóban is jártam, amelyet nagyon erősen bombáz­tak s ahol azt képzeltem, minhamazt ta­lálok. Ezzel, szemben a lerombolt híres Excelllsior szálloda máris ujjra felépült és szebb mint volt. Mindenütt rend, bi­zalom. Kellemetlen az elsötétítés, egyéb­ként szükségest nem szenvedünk. Nagy bőség volt ezen a nyáron gyümölcsben és zöldségfélében, az aratás is jó ered­ménnyel fejeződött be. .Tártam Capribart ahol épp olyan sokan, sőt többen van­nak, mint akkor, mikor milliomos ameri­kaiak és angolok zavarták a sziget csodá­latos csendjét. Főleg sok lábbadozó né­met katonát láttam a szigeten. Még egy impresszió: a békebeli árakhoz viszonyít­va, aránylag Olaszországban drágult meg legkevésbbé az évlet. A legnagyobb gond a szén és fakérdés, mert ebből eddig is kevés volt nálunk s most ezt hadicé­lokra kiell adnunk. De szerencsére csak két komoly téli hónapunk van, még a leg­hidegebb olasz városban, Udinében is, a többit majd csak­ ki lehet bírni ... És Itáliában a most következő háborús esz­tendő minden tekintetben jobbnak ígér­kezik, mint a tavalyi volt. — Mikor nyitok meg az inétzet, igaz­gató úr? — A kurzusok már október 5-én k­ez­­z­dődnek. De a tanév ünnepélyes megnyi­­­tása csak október végén lesz. Erre az al­­­­kalomra magyarországi követünk és meg­­­­hatalmazott miniszterünk, Anfuso meg i­s ígérte személyes részvételét. Az intézet igazgatója kikisér, fascista­­ üdvözléssel mosolyogva vesz búcsút. Né­­i hány hét és tanulni vágyó magyar fiatalok totóik be majd ezeket a termeket, ahol az olasz föld és kultúra minden szépsé­gét magukba szívják a világ legzeneibb nyelvén, amelyet olyan sokan tudnak és ol­yan sokan akarnak megtanulni ná­lunk . . „ (M­ L ) Személyes bevásárlással sikerült Solingenben egy nagyobb tétel finom zsebkést, ollót és borotvát beszereznem és igy azon kellemes helyzetben­­ vagyok, hogy még egy ideig igen tisztelt vevőim legkényesebb igényeit is kielégíthetem. HUN Î*IÂ1YĂS 1TIÄ Kolozsvár, Kossuth Lajos-utca 1. X A nemzetközi fi­lm­ ver­senyén első díjat nyert, németek nemzeti Erdély I Mozgó Krüger cipő Főszerepben: Emil Jannings, G­i­ze 1t a Uhlen és Ferdinand Marian. Előadások kezdete fél 4, fél 6 és fél 8 órakor. Vasárnap d. e. 11 órai kezdettel ma­tiné el­ő­a­d­á­s ! ! C!pőig?nyNí!c figyelmébe! Tekintve, hogy az élelmmiszerjegyek kiosztá­sával kapcsolatos panaszok felvételének idő­pontja a kerületi közellátási kirendeltségeknél 1942 október­­—10. között van, a túlzsúfolt­­ság és a tolongás elkerülése végett a kerületi közellátási hivatalok ebben az időben nem vesznek át készlábbeli igényléseket csakis a panaszok elintézése után, vagyis 1942 október 10—20. napjai között. A fejelésre, talpalásra szóló igénylések azonban a kerületi irodáknál kifüggesztett gyűjtődobozokb­a ezalatt is be­dobhatók. A 20-ig beérkező igényléseket még a hónap folyamán elbírálják és az utalványokat mind­azon személyeknek, kiknek igénylését a bi­zottság jóváhagyta, kiadják. A Közellátási Hivatal felhívja a készlábbeli igénylők figyelmét arra, hogy igényléseiknek beadásával október 1—10. között ne is próbál­kozzanak, mert ezen idő alatt beadott igény­­léseket nem veszik figyelembe.

Next