Ellenzék, 1942. november (63. évfolyam, 247-271. szám)
1942-11-02 / 247. szám
1 fi 42 november 7. ELLENZÉK wBinM, infla — netupolti ünnepé a Uáz&&ntyárdi temei&&en Raay.Hityászck, napfényes időben áldozott Jtolozsvár a hatottak emlékének KOLOZSVÁR, november 2. (Az Ellenzék munkatársától.) Soha annyi virág nem borította a házsonyáni temető sírjait, mint most, Mindszentek napján. A hintázó apró gyertyák százezernyi lángjának rohogását elrátnni igyekezett m intetni a szeretet. A háború szele eloltotta a gyertyák fényét, de annál forróbb ragaszkodással kereste fel imádságával, kegyeletével elhalt kedveseinek sírhantját mindenki, hogy az ember szív legtisztább érzéséből mégse vesszen el semmi és tovább éljen a lelkekben mindet: háborús fénytelenség ellenére is a legfrisesebb láng: a szeretet... Halottak napján valahogy közelebb kerülnek hozzánk azok, akik eltávoztak körünkből. Magunk előtt látjuk arcukat, halljuk hangjuhit, érezzük meleg, szelíd simogatását. Emlékezünk rájuk... Ezúttal mintha nem is november jött volna, olyan pazar, gyönyörű, tündérien szép napfényes idővel kedveskedett a természet Mindszentek napján. Az őszi napsugár jótékony meleggel ragyogta és aranyozta be a gyönyörű házsongárdi temetőt, s a virágdíszbe borult sirkantokra az ősz szinpompás, fájdalmasan szép szimbólumaként mint aranyeső hullt... egyre hullt a sor: elsárgult falevél... JdztzdtU tzaiáfidontása a Vínet'áre... Sötétben maradt a temető halottak lapjának előestéjén, de a szeretetteljes emlékezés bőségesen kipótolta azt, amitől ez a mai rendkívüli háborús idő megfosztotta a halottakat. Bőségesen kipótolta ennek a nagy műi tű kincses városnak a polgársága, amely tízezrével zarándokolt ki a temetőbe vasárnap és virágözönnel, koszorúkkal, az ősz kedves, színes virágaival árasztotta el a sírokat. Példás rend és fegyelem uralkodott a hatalmas sírkertben. A zarándoklás a kora reggeli óráktól délután 5 óráig szakadatlanul tartott. A temető felé vezető útvonalakon egész vasárnap özönlött a nép. Mindenkinek a kezében virág és koszorú, s ez a zarándoklás óráról-órára növekedett. Messze városokból is számosan eljöttek a régi kolozsváriak közül, hogy felkeressék Ahunyt családtagjaik sírját. Testületek és egyesületek, mintha egymásnak adtak volna találkozót a temető útjain, eljöttek sorjában mind, hogy megkoszorúzzák a körükből eltávozott tagok és kortársak sírját. Az iskolák közül ott láttuk a Mariánum növendékeinek kedves, színes csoportját, amint megjelent az intézet megalapítójának, Hirschler József dr. apátplébánosnak síremlékénél, hogy fehér őszirózsák özönével árasszák el szívből fakadó ima kíséretében a jóságosszivű ,Méltóságos Uri sírját. Kivonult a kolozsvári rom. kát. egyházkerület küldöttsége is, hogy lerójja kegyeletét. S a többi iskolák és intézmények is eljöttek, köztük a Charitas napközi otthon kisgyermekei és az árvaházak. Később, egymás után érkeztek a kolozsvári dalárdák, hogy kegyeletes megendékezéssel adózzanak elhunyt tagjaik iránt. Ott láttuk a Kolping egyesületet, az Iparosegylet dalárdáját, a MÁV és Acélhang, valamint a kolozsvári földészek és Nyílttéri Csizmadiák Egyesületének dalkarát s a késő déli órákban az egyes síroknál felhangzott ének közben helyezték el az egyesületek virágcsokraikat és koszorúikat, a szeretet jelképeit. Eljött a színészek küldöttsége is, hogy megemlékezzék a régi, nagynevű művészekről, köztük elsősorban E. Kovács Gyuláról és Szentgyörgyi Istvánról, akik szintén a házsongárdi temetőben alusszák örök álmukat. Özönlött, áradt a nép szakadatlanul és se vége, se hossza nem volt a zarándoklásnak hantján. Sorra kereste fel az újságírók küldöttsége a régebbi és az ifjabb sírokat és pervekig időzött el mindegyik’ sirhurd mellett. Sel kerestél: az újságírók a mult évben elhunyt nagy erdélyi költőnél,’. Ikmenyin; Sándornál, a sírját, majd a Dsidacsabid sírboltjához vonult, ahol a fiatalon elhunyt tehetséges költő, Dsida Jenő alussza örök álmát. Azután a tragikus körülményi I. között meghalt ,,Gyuri bácsinak, Gáliszler Gyulánál, a sírjánál, majd Winkle István, Kovács József dr., Sebesi Samu,légiós Gábor, Vezsenyi Béla, Kibédi Sándor s az alig egy hónappal ezelőtt eltemetett kedves, régi kollegának, Ványolás Istvánnak a sírjára helyezett koszorút és virágcsokrot az újságírói küldöttsége, de az újságíróbálét rákon kivnduillal esték Kiza Járas unitárius püspöknek, ,I Vadrózsái !költőjének, imábbá Brussits Sámuelnek, Jakab Eleknek, Dőlöm Farkas Sándornál,, Kovács Dezsőnek, Szemzi Molnár Alinei zsoltár hüllőnél;, Sami Inisziinéial; (Anicst-nak) és Tótfalusi Kiss Miklósnak a sírját is. Késő délután 11 óráig tartott ,s szakadatlan zarándokoló:;, majd bezártál a temető kapuját, a sír hantokra lassan ráborul az alkonyat, s az esti sötétségben csal; a csillagai, billiárdjai világítottak a végtelen két, égboltozaton, mint messziről tündöklő apró sas mécsesek... Fénytelen, háborús Mindszentek napja volt ez. De ha a Dalollak napjának előestéjén fénytelen és sötét is maradt, szívének egész szeretetivel, az emlékezés mélységes áhítatával és kegyeidével áldozott Kolozsvár város polgársága vasárnap gyönyörű napfényes időben a halottal; ent fél énél.... GHÉDIKÁR AUREL. "VI ufafyár kezdete Délelőtt 11 órakor kivonult a temetőbe az Erdélyi Magyar Újságíró Egyesület népes küldöttsége, hogy virágot és koszorút helyezzen el a köréből eltávozott felejthetetlen kedves kollegák és kartársak sir Hat hónapra ítélték árdrágításért a Nyilaspárt marostordai vezetőjét MAROS VASARHIELY, november 2. Tudóstónk jeleníti: Péterffi Kálmán gyulakutai református lelkész, a nyilaskeresztes párt marostordai vezetője állott árdrágító visszaélés bűntettével vádoltan a marosvásárhelyi uzsorabíróság Nyárádszereda 11 működő egyes bírója előtt. A bírói eljárás során kiderült, hogy több mint száz esetben uzsoraáron adta a falujabeli és környékbeli földműveseknek a zabot, amit bércséplés ellenértékeként kapott. A bíróság a magáról megfeledkezett lelkészt 6 hónapi börtönre, 3 évi politikai jogvesztésre, 600 pengő anyagi kártérítésre, 200 pengő pénzbüntetésre ítélte és elrendelte az ítéletnek egy marosvásárhelyi napilapban való közzétételét. Az ügyész súlyosbításért, a lelkész felmentésért felebbezett. Beszélgetést kari a Német Tudományos Intézet úligazgatójával KOLOZSVÁR, november 2. (Az Ellenzék munkatársától.) XII német lektora van a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemnek dr. Kurt Gernach Bernau személyében, akit most neveztek ki a Német Tudományos Intézet igazgatójává. Dr. Kurt Gerlach családjával első ízben, van Magyarországon. Posenból jött Kolozsvárra. A poseui egyetem lektora volt, de ő maga berlini születésű. — Nagy örömmel és várakozással jöttem a baráti Magyarországra, — mondja— s ha túl leszek a nyelvi nehézségeken, nagyszerűen fogom érezni magam. Tulajdonképpen nem is nekem, inkább a feleségemnek van nehéz helyzete a magyar ye iv nem tudása miatt, mert hiszen nekem csak tanítanom kell, de neki bevásárolni is. Csupa lelkesedés, ahogy folytatja: — Bécsben nemrégen egy Franz Niesel nevű ismeretlen író Mátyás királyról szóló könyvét fedeztem fel. Érdekes munka és alig vártam, hogy megismerhessem a nagy magyar reneissance király szülővárosát. Mondhatom, nem csalódtam, a város nagyon érdekes és szép. Páratlan élmény volt számomra különben Budapest megismerése és nagyon tetszett Visegrád is, melynek tája a Rajna vidékre emlékeztet. — Mikor nyílik meg a Német Intézet? — November 5-én — válaszolja dr. Gerlach. — Sok szép tervet akarunk megvalósítani az idén. Ezek között a tervek között szerepel az én vesszőparipám, a színház is. Kis német színházat akarok létesíteni, no természetesen nem azért, hogy konkuráljak az itteni színházzal, hanem, hogy egyetemi hallgató növendékeim és a német intézet hallgatói a dialógusok közvetlenségében tanulják meg játszva a német beszédet. Kis színdarabokat fogunk előadni, természetesen egyelőre könnyű Hans Sachs-műveket. A színház tanulmányozása különben is kedvenc stúdiumom volt mindig. Drama und Nation című könyvem Münchenben jelent meg. Tervem az is, hogy előadássorozatot rendezek az egyetemen a német dráma fejlődéséről. — Ismeri a magyar irodalmat? — Eddig a görög és német irodalmat tanulmányoztam, főleg a drámairodalmat. Természetesen ismerem Madách remekművét, de igen sokat kell még pótolnom. — Magam is írtam darabokat ifjú koromban. — folytatja — de most már a dráma kizárólag, mint tanulmány érdekel. — Hol tartja német, nyelvtanfolyamait az intézet? — hangzik az utolsó kérdés. — Egyelőre a római katolikus gimnáziumban. Mert az intézet, amely egészen korszerű lesz, csak januárban nyílik meg. Dr. Gerlach személyében lelkes, nagykulturájú és új utakon járó vezetőt kapott a Német Tudományos Intézet, amelynek idei munkássága elé is nagy várakozással tekintenek. (M L ) Légoltalmi elsötétítéshez szükséges függönyök (Honv. Miniszter által engedélyezve) a legjutányosabban beszerezhetők : K. Szentkirályinál, Mátyás utca 5. Telefon : 32—40* 24 óra alatt elkészülnek készen felszerelve. fi Vezér és fii sei l)ie|ji li 1 mm lugotv I ni. J.«I je li ij. mi I ko vei .1 Magyar Német l.i.ib.iß legutóbb» ülésén élők«"/) én lelkesen tünteti* közönne előtt ismertette a német birodalom sándor dubijának «raményeit és személyeit: a Vezért cv robdjmiN/tdlgoban. A rohamosztag a n met nemzeti s/o. íjli/mubnak, mini mo/g.i lomnak én » színének úttörője. Megalapítás.* tól a diadalig, 1921-tól 1933 ig évről-évre nagyott* küzdelmeken ment keresztül, de ezek a küzdelmek neveltek edzett híveket a német nép ridegmentőjének, Ihiler Adóiának Morst Wessel, az uj német nemzeti dal két feje sem érhette meg a győzelem mámoros pillanatát, () is, több társával együtt, áldozatul esett a német megújhodásért vívott leher politikai harcokban. De amikor a rohamosztagok a brandenburgi kapu évei alatt bevonultak a német fővárosba, egy csapásra minden megváltozott: a német nép életérdeke és a hatalom társult egymással egy sok milliós nép, egy magasabb kultúra és egy kulurtáj megváltására. A német nép ettől a perctől kezdve öt éven keresztül, az 1938-as események küszöbéig, a belső megerősödés, a nagy felkészülés rövid időszakát élte. Mi vi.’l az, az öt esztendő a nagy világháború veszteségei és az utána következő eszménykeresés fásultsága után? Parányi idő. Mégis bőségesen elég ahhoz, hogy egy nagy hivatást hordozó népet tökéletes egységbe forrasszon és tántoríthatatlanul a Vezér mögé állítsa. öt évi készülődés után elérkezett a rohamosztagosok harmadik korszaka, a tűzkeresztség. Amit az első korszak nehéz küzdelmeiben tanultak, s amit a második korszak rövid idején gyakoroltak, most a becsület meszején is megmutatják. Egykor megtanultak hinni és dolgozni, s most azzal a hittel dolgoznak és áldoznak, amellyel a legnehezebb küzdelmek idején. „Férfiak alakítják a történelmet, férfiak állanak ma is az európai népek élén" — mondotta egykor a Vezér. A férfiak, akik nemzetekért viselnek felelősséget, egyre fáradhatatlanabbul őrködnek népeik sorsa fölött. Ahogy a német nép vezére a rohamosztagosok erejével utolsó percben megszerezte népe megmentésének eszközéül a hatalmat, ugyanúgy az olaszok vezére 1922 óta szítja az eszme lángját, amelyben az emberiségnek meg kellett tisztulnia, hogy lássa: új világ született a régi romjain. Ebben az uj világban a gondolaté az elsőség, a közösségé a győzelem, a társadalmi igazságé az , érvényesülés, népek jogáé a terep. Amikor Dietrich von Jagow, egy nagy nép barátságának záloga, a Vezér rohamosztagai , nak egy eszme érdekében vívott megpróbáló harcairól beszélt, a közönség látta, hogy ez a harc nyugati mása volt annak, amelyet viszont a mi vezérünk Otrantótól a szegedi kormányalakításig, a Nemzeti Hadseregig és a budapesti bevonulásig megtett. S a német építés korszaka pontosan az volt, mint a magyarok vezéréé, a budapesti bevonulástól az országgyarapítás nagy művének elindításáig. Attól kezdve pedig a harcban is vállvetve haladunk, mint eddig az eszmékben, szemben minden ellenséggel, a győzelemig. Egy parasztgazda az iskoláért Amint nemrégiben megírtuk, Zvahy Lajos egész vagyonát a magyar államkincstárnak adományozta azzal a feltétellel, hogy rózsadombi villájában teremtsék meg a Kitűnőek Iskoláját, a magyar parasztifjúság kitűnőinek társadalomvezetői kiképzésére. Bizonyos oldalon gynrcsal fogadták egy magyar író életművének nemes betetőzését, az eszme megvalósulásának kezdeményező lépését. Másutt viszont, a tömegben is illetékesek között egyaránt, megérezték a cselekedet legbensőbb indítékait: a fajta jövőjéért aggódó szellemi ember áldozatkészségét. Aki eljut a tökéletes közösségszemléletig, a közösségben való feloldódásig, annak már milliókra menő vagyon sem nyújthat megnyugvást, ha a fajta léte veszélyben van. Ez a veszélyérzet késztette áldozatra Zilahyt. Különben könnyen meg lehet érteni ezt , az önzetlenséget. Régi újságpéldányokból kiderült, hogy Péter András hetvenhétesztendős szeghalmi parasztgazda 1916-ban, a magyarság legnagyobb háborús erőfeszítése idején, majdnem kétmilió korona értékű vagyonát végrendelettel a szeghalmi iskolára hagyta. Egy egyszerű magyar szántó-vető ember fejedelmi adományt hagyott a falusi iskolának, csakhogy minden nehézség ellenére is végezhesse feladatát: a felvilágosulság terjesztését a magyar falun. A nagysifti cselekedet akkor nem jutott túl vidéki napilapok főhírrovatán. Most ellenben neveléstörténeti fordulópont lett belőle. Nem csupán azért, mert a szellem embere tette, akire egy egész nemzet írástudói figyelnek. Részben azért is, mert az egész nemzet figyelme a nép irányába van terelve. S az ilyen példás indítások, mint a Zilahyé, bármennyire kényelmetlen is egyeseknek, többé nem fojthatok vissza elmérgesedett személyes vitákba. Ma tett lesz belőlük , mert egy önmagára ébredt nemzet így akarja. KINEVEZÉS. Engi Károly dr. várósi irodatiszt I. osztályú közigazgatási fogalmazóvá való kinevezésével megüresedett állásra a polgármester I. Fodor Jolán ideiglenes alkalmazottat, aki a polgármesteri hivatal titkárságánál teljesített mindenki által megbecsült szolgálatot, irodasegédtisztnek nevezte ki-