Ellenzék, 1942. december (63. évfolyam, 272-295. szám)
1942-12-01 / 272. szám
" 1942 december 1. ELLENZÉK Az anyag gazdaságos kihasználása érdekében ! ——wmmmmms me—mmemhmmiiwm mmmmmammeemmmmmmmmmimeeemmmmwmm Mindenki csak annyit fogyasszon, amennyi szükséges — mondóta Szász Lajos ár. közellátásügyi miniszter Kecskeméten KECSKEMÉT, december 1. (MTI.) Szász Lajos közelátásügyi miniszter vasárnap Kecskemétre érkezett, ahol résztvett pártjának körzetvezetői értekezletén. Felszólalt és beszédének bevezetőjében foglalkozott a franciaországi eseményekkel, majd a belpolitikára térve át, így folytatta: " Ami a belpolitikát illeti, annak előterében a közellátás áll. Megállapítom és most sem mondhatok mást, mint azt, hogy igen súlyos helyzetben vagyunk. Nem titkolok el semmit, mert ha a közellátás helyzetéről rózsás képet festenék, joggal kérdezhetnék tőlem, mi igaz, az amit mondok, vagy az amit tesznek. Teljes őszinteséggel tárom fel a helyzetet. Elmúlt az az idő, amikor egy pillanatig is féltem attól, hogy ezzel rémületet keltek. Elmúlt az az idő, amikor nem lehetett megmondani az igazságot. — Azt, hogy a kenyérellátás biztosítása érdekében Magyarországon, ahol — valljuk be — mindnyájan úgy gondolkoztak, hogyha más nem is, kenyerünk lesz, ilyen intézkedéseket kellett tennem, le kell vonnunk azt a következtetést, hogy az ország közellátásának biztosítása érdekében nem mehetünk továbbra is azon az úton, amelyen eddig haladtunk. Új útra kellett lépnünk. Ezért adtuk ki azokat az intézkedéseket, amelyek az új rendszer alapelvét alkotják. Nem lehet a közellátást olyan bizonytalan tényezőre alapozni, mint aminő a termésfelesleg. Az új beszolgáltatási rendszer előnyei : Az új beszolgáltatási rendszernek egyetlen alapja a kataszteri tiszta jövedelem. Természetesen ugyanakkor, amikor elvileg mindenki helyesli, hogy ezen az alapon kívánjuk biztosítani az ellátatlanok szükségletét, megindultak a támadások is, a suttogások is, mert a vonatkozó intézkedések az egyéni érdekekbe vágnak. Mindenki kiszámította, mennyit kell beszolgáltatnia és azt megállapítván, arra gondol, nem lehetne-e csökkenteni a kötelezettséget. Ismerjük azt a nagyterjedelmű munkát, amit a kataszteri jövedelmek megállapítása jelent. Ebben kétségtelen vannak hibák épp úgy, mint minden emberi munkába, az azonban kétségtelen, hogy ha a kataszter tiszta jövedelme nem is mutatja a birtok végleges jövedelmét, az itt-ott előfordulható hibákat leszámítva, megmutatja a különböző földek jövedelmezőségét. Azok a suttogások, amelyek a kataszteri tiszta jövedelemről szólnak, lassan furcsa irányba csúsznak és úgy állítják be a kérdést, mintha ezzel kedvezni kívánnánk a nagybirtoknak a kisbirtokok rovására. Éppen ezért feldolgozzuk a kataszteri tiszta jövedelmeket. Mindig azt állítják, hogy a kisbirtokok kataszteri tiszta jövedelme magasabb, mint a nagybirtoké. Én ezt mindig természetesnek is tartom és mindig azt mondom hogy nem jól nézi a kérdést az, aki a kisbirtok kataszteri tiszta jövedelmét szembe állítja a nagybirtokéval, mert a párhuzamot a nagybirtok szántóterületének tiszta jövedelmét véve alapul, kell szembeállítani a kisbirtokok szántóterületének kataszteri tiszta jövedelmével. Ezen az alapon véve számításba a kérdést, csak rosszindulattal lehet belemagyarázni az új rendszerbe azt, mintha bármilyen mértékben is kedveznénk a nagybirtokoknak. Természetesen, amikor ilyen tárgyilagos szempontok alapján megfontoljuk, hogy az egyes birtokoknak milyen terményeket és milyen mennyiségben kell beszolgáltatni, ezzel irányítón nyúlunk bele a termelésbe is. Be kell nyúlnunk a termelésbe és valóban azt kell termelnünk, amire az országnak szüksége van. Ellenőrizni kell azt is, hogy mit vetnek és mennyiben tesznek eleget az irányított gazdálkodás feltételeinek. Elmúlt az a világ, amikor mindenkire rá lehetett bízni, hogyan gazdálkodjék, amint azt egyéni érdekei kívánják, amint abból neki a legnagyobb haszna van. A haszon kétségtelenül nagyon fontos tényező, de nem az egyedüli. Az ország termelését és közellátását nem lehet tisztán arra alapozni, hogy az egyénnek minél nagyobb haszna legyen, hanem irányítani kell. Azt kell termelnünk, ami nagyon hasznos és nem azt, amin nagy a haszon. Emellett azonban természetesen megtalálhatja mindenki számítását. Ez vezetett bennünket, amikor különböző terményeink beszolgáltatandó mennyiségét úgy írtuk elő, hogy értékekben azonosak legyenek és cserélhetők is legyenek. Ha valaki például kukoricát szolgáltat be, vagysertést juttat, ugyanazt a gazdasági eredményt biztosítja. Meggyőződésem, hogy csak a gazdasági élet irányításával lehet nemcsak most, hanem a háborús idők után is biztosítani a magyar közgazdasági életet. Csak a gazdaságiirányítással lehet újból felépíteni az új Európa gazdasági életét és biztosítani a már bekövetkezett és már előreláthatóan bekövetkezendő hiányok pótlását. Azoknak, akik a gazdasági életnek ilyen irányításától — hogy úgy mondjam — félnek és a teljesen szabad gazdálkodást és kereskedelmet kívánják s ugyanakkor a demokrata államokra hivatkoznak, figyelmükbe ajánlom az angolszász hatalmak közgazdasági politikáját, amely a leghatározottabb lépésekkel halad az irányított gazdálkodás felé. Ha utána néznek e hatalmak legutóbbi gazdaságivonatkozású intézkedéseinek, úgy meggyőződhetnek róla. Ez az állami irányítás természetesen nem jelenti azt, hogy nem hagyjuk szabadon érvényesülni az egyéni munkát és kezdeményezést. Az állam csak irányít, utat mutat, a végrehajtás az egyén kötelessége. TAKARÉKOSKODJUNK MINDEN TÉREN Egy másik kérdéssel akarok foglalkozni, ami közellátásunkat érinti. Ma szerte az országban mindenütt üléseznek a takarékosság érdekében. Eddig nem nagy megértést tapasztaltam az országban a takarékosság gondolata iránt. Sokat beszélnek róla, de keveset cselekednek megvalósítása érdekében. A takarékosságnak két irányban kell megvalósulnia. Takarékoskodni kell a pénzzel és az anyaggal Ma már mintegy 700.000.000-ra lehet becsülni a Magyarországon félretett pénzösszegeket. A magyar Nemzeti Banknak azért kellannyi bankjegyet luboc-arama, mert az embesek félnek a befektetéstől, ayagtakarítotó pénzük észszerű elhelyezésétől, de ugyanakkor jogtalan méltatlankodással beszélnek a bankjegyszaporodásról. Gondoljon mindenki arra, milyen nagy hatással lenne a gazdasági életre, na ez a 700.000.000 penso visszatérne az ország gazdasági vérkeringésébe és csökkentené a forgalomba hozott bankjegymennyiséget. Engem közelebbről voltaképpen az anyaggal való gazdálkodás érdekel. Ennek is két vonatkozása van. Egyfelől abban nyivánul meg, hogy kevés lévén a rendelkezésre álló anyag, kénytelenek vagyunk azt, ami van jobban felhasználni. Hogy az ország népe minél jobban takarékoskodjék a szűkösen rendelkezésre álló anyaggal, az szintén egyik fontos teendő és hiszem, igen hatásosan fog közreműködni abban az irányban is, hogy ne pazaroljunk. Kétségtelen, hogy mindenkinek egyéni háztartásában is nagyon kell ügyelnie arra, hogy csak annyit fogyasszon, amennyi szükséges, hogy a rendelkezésére álló anyagot ne pazarolja, hanem gazdaságosan, minél nagyobb eredménnyel felhasználja. De van a takarékosságnak egy másik jelensége is, nevezetesen az, hogy a háztartásban olyan anyagok halmozódnak fel, amelyek közvetlen felhasználására nincs lehetőség. Elsősorban arra a sok ócska anyagra gondolok, ami összegyűl egy-egy háztartásban és ami idővel nyomtalanul elkallódik. Ezeknek az anyagoknak mennyisége háztartásonként talán igen kevés, de tömeges összegyűjtésük már igen jelentős értéket képvisel. A mai viszonyok között az értéktelennek látszó apró dolgok összegyűjtésével a legnagyobb szolgálatot teszségük az ország gazdasági életének. A miniszter beszéde után Jurcsek Béla államtitkár szólalt fel. Rámutatott arra, hogy a fogyasztó legnagyobb ellensége a zugkereskedelem, az áruhalmozás. Ma mindenki az állam segítségét várja. Ehelyett álljon be maga abba a rendszeres munkába, amely egyedül járhat eredménnyel az ilyen jelenségek letörésében. A gazdatársadalomnak saját tagjaival kell megvalósítania a megfelelő ellenőrzés megszervezésének kérdését. Zárja ki soraiból azokat, akik külön utakon akarnak járni. Az értekezlet az államtitkár beszéde után Hegedűs Ferenc dr. indítványára elhatározta, hogy táviratilag üdvözli a miniszterelnököt, majd Kiss Endre főispán zárószavaival véget ért az értekezlet. Antal István nemzetvédelmi miniszter: Háború idején csak olyan kérdésekkel kell foglalkoznunk, amelyek minden magyar embert JÁSZÓ, december 1. (MTI.) Anttal István nemzetvédelmi propagandaügyi miniszter vasárnap a MÉP jászói tagozatának választmányi ülésén beszédet mondott. — Jól lehet, politikai párthelyiségben vagyunk — kezdte beszédét a miniszter —, mégsem kívánok pártkérdésekkel foglalkozni, hanem kizárólag a magyarság sorsdöntő problémáit akarom megvilágítani. Manapság a háború idején csak olyan kérdésekkel szabad foglalkoznunk, melyek nemszétválasztanak bennünket, hanem testvéri összefogásban összefogjanak és egyesítsenek minden magyar embert. Beszéde további során rámutatott a miniszter arra,hogy a most folyó háború a magyarságnak létéért folyó önvédelmi harca, amelyben nemcsak katonáink vesznek részt, hanem a háború totális jellegének megfelelően részesei vagyunk annak itthon is miindanynyian, akik fegyelmezetten és zokszó nélkül vállalják az elkerülhetetlen áldozatokat és nélkülözéseket.• Ebben a páratlan történelmi méretű gigászi harcban — folytatta szavait a miniszter — magunkért, a szentistváni magyar közösségért harcolunk, amely magyar közösség nemcsak hogy nem fenyegeti egyetlen itt élő népnek jogos érdekeit sem, de ellenkezőleg, ez a szentistváni magyar közösség a békét,, a harmóniát, az együttműködést és az őszinte egyetértést jelenti és biztosítja az összes itt élő népek között. A szentistváni magyar állam egységes és oszthatatlan magyar hazát jelent, amely az államvezető és a nemzetfenntartó magyar nép vezetése alatt minden egyes nemzetiségi testvérünknek a hagyományos magyar megértés, mértéktartás és méltányosság szellemében biztosítja mindazokat a népi és személyi jogokat, amelyek nyelvük, vallásuk, kultúrájuk és gazdasági jólétük fenntartására és fejlesztésére szükségesek. Ezzel szemben csak egyre tart igényt: teljes hátsó gondolat nélküli őszinte hűségre és valóságos állampolgársági kötelességteljesítésre azoknak a részéről, akiket a szentistváni államvezetés jogaiban, jótéteményeiben részesít. A kül- és belpolitikai helyzet és az időszerű gazdasági, közellátási,, szociális kérdések ismertetése után a következőkkel fejezte be beszédét a miniszter: — Fel kell készülnünk arra, hogy a mainál még talán nehezebb idők is következhetnek ránk. Még súlyosabb megpróbáltatásokat kell elviselnünk és még nagyobb áldozatokat kell hoznunk, de mindezt meg kell tennünk erős lélekkel és szilárd helytállással, mert ezekkel az áldozatokkal váltjuk meg a biztos magyar jövőt magunk és az utánunk következő generációk számára. A magyarság ezeréves történelme során soha semmit sem kapott ingyen a történelemtől, most sem fog kapni. Keményen meg kell dolgozni, meg kell verekedni a legkisebb eredményért is, amelyet országunk számára felmutatni akarunk, de az így, ilyen áldozatokkal kivívott eredményeket sohasem fogja kiragadni a kezünkből az idők forgandósága, azok mindig a mieink lesznek, mert minden atomjukhoz a legnagyobb történelemformáló erők: a vérnek és a könnynek és a verejtéknek az erői kötnek bennünket — fejezte be beszédét a miniszter. 3 i Baaa B 3SHAUSS JÁNOS a.ike'Bra^ Mim IdrigA WILLY FORST a filmoperettek királya, . I MARIA HOLST az operettek királynője, WILLY FRITSCH a szívek hercege, HANS MOSER és THEO LINGEN a humor fejedelmei hívják meg Önöket a CORVIN filmszínházba, nagy világfilmjük, a BÉCSIVÉR ragyogó keretében. Előadások kezdete: 3, 5, 7 órakor. Vasárnap délelőtt 11 órakor matiné. Mindenki adyiszhesz sertést saját háztaartása részére A sertéshizlalás engedélyezésével a közelátásügyi miniszter azt a célt akarja elérni, hogy minél több legyen az önellátó háztartások száma és mindenki számára lehetővé váljék a saját maga és a családja számára szükséges zsiradék és sertéshús beszerzése. A közelátásügyi miniszternek ezt az intézkedését akarják most egyes rémhírterjesztők megakadályozni azzal, hogy valótlan híreket terjesztenek a beszolgáltatandó zsiradék mennyiségéről, a magánosok által hizlalt sertések lefoglalásáról, azoknak közvágóhídon való levágásáról éslenyúzásáról.. Mindezekkel a rémhírekkel szemben a közellátási hivatal közli, hogy azoknak senki hitelt ne adjon, mert a sertéshizlalásról szóló rendelet ma is érvényben van és marad is. A magánfogyasztásra kerülő sertések levágását szabályozó rendelet pontosan előírta, mennyi zsiradékot kell a hizlalónak beszolgáltatni. Ez a mennyiség az első sertésnél 3, a továbbiaknál 6 kg. Ezenfelül semmiféle egyéb leadási kötelezettség nem lesz. Azok a hitek valótlanok, hogy a sertést közvágóhídon kell levágni, továbbá meg kell nyúzni és bőrét beszolgáltatni. A magánvágásoknál ilyenféle megkötöttségek nincsenek. A rémhírterjesztőknek tehát senki hitelt ne adjon és leghelyesebben teszi, ha azokat a hatóság kezére juttatja. (MTI.) Március 2- től április 4 ig lesz a mezőgazdeségi kiállítás Az országos mezőgazdasági kiállítás és tenyészállatvásár rendezőbizottsága vitéz Teleki Béla gróf főispán elnöklésével ülést tartott, amelyen megjelent Konkoly-Teghe Sándor földművelésügyi államtitkár is. A bizottság úgy határozott, hogy a jövő évi mezőgazdasági kiállítást és tenyészállatvásárt a a szokásos tavaszi időpontban, március 27- től április 4-ig rendezik meg. A kiállítás gerince ez alkalommal is a vásárral kapcsolatos tenyészállatkiállítás lesz, amelyre máris igen nagyszámú értékes anyagot készítettek elő a gazdák és élénk forgalomra is lehet számítani. (MOT.) Zseb naptárai«, asztali előjegyzési naptárak az 1943. esztendőre már nagy választékban kaphatók az „Ellenzék" könyvesboltban Kolozsvár, Mátyás király tér 9. sa.