Ellenzék, 1942. december (63. évfolyam, 272-295. szám)

1942-12-01 / 272. szám

" 1942 december 1. ELLENZÉK Az anyag gazdaságos kihasználása érdekében ! ——­wmmmmms me—mmem­hm­miiwm mmmmmammeemm­­­mmmmmmmimeeemmm­m­wmm Mindenki csak annyit fogyasszon, amennyi szükséges — mondót­a Szász Lajos ár. közellátásü­gyi miniszter Kecskeméten KECSKEMÉT, december 1. (MTI.) Szász Lajos közelátásügyi miniszter vasárnap Kecs­kemétre érkezett, ahol résztvett pártjának körzetvezetői értekezletén. Felszólalt és be­szédének bevezetőjében foglalkozott a fran­ciaországi eseményekkel, majd a belpoliti­kára térve át, így folytatta: " Ami a belpolitikát illeti, annak előte­rében a közellátás áll. Megállapítom és most sem mondhatok mást, mint azt, hogy igen súlyos helyzetben vagyunk. Nem titkolok el semmit, mert ha a közellá­tás helyzetéről rózsás képet festenék, joggal kérdezhetnék tőlem, mi igaz, az amit mon­dok, vagy az amit tesznek. Teljes őszinteséggel tárom fel a helyzetet. Elmúlt az az idő, ami­kor egy pillanatig is féltem attól, hogy ezzel rémületet keltek. Elmúlt az az idő, amikor nem lehetett megmondani az igazságot. — Azt, hogy a kenyérellátás biztosítása érdekében Magyarországon, ahol — valljuk be — mindnyájan úgy gondolkoztak, hogyha más nem is, kenyerünk lesz, ilyen intézkedése­ket kellett tennem, le kell vonnunk azt a kö­vetkeztetést, hogy az ország közellátásának biztosítása érdekében nem mehetünk tovább­ra is azon az úton, amelyen eddig haladtunk. Új útra kellett lépnünk. Ezért adtuk ki azo­kat az intézkedéseket, amelyek az új rend­szer alapelvét alkotják. Nem lehet a közellátást olyan bizonyta­lan tényezőre alapozni, mint aminő a ter­mésfelesleg. Az új beszolgáltatási rendszer előnyei : Az új beszolgáltatási rendszernek egyet­len alapja a kataszteri tiszta jövedelem. Ter­mészetesen ugyanakkor, amikor elvileg min­denki helyesli, hogy ezen az alapon kíván­juk biztosítani az ellátatlanok szükségletét, megindultak a támadások is, a suttogások is, mert a vonatkozó intézkedések az egyéni ér­dekekbe vágnak. Mindenki kiszámította, mennyit kell beszolgáltatnia és azt megálla­pítván, arra gondol, nem lehetne-e csökken­teni a kötelezettséget. Ismerjük azt a nagy­­terjedelmű munkát, amit a kataszteri jöve­delmek megállapítása jelent. Ebben kétségte­len vannak hibák épp úgy, mint minden­ em­beri munkába, az azonban kétségtelen, hogy ha a kataszter tiszta jövedelme nem is mu­tatja a birtok végleges jövedelmét, az itt-ott előfordulható hibákat leszámítva, megmutat­ja a különböző földek jövedelmezőségét. Azok a suttogások, amelyek a kataszteri tisz­ta jövedelemről szólnak, lassan furcsa irány­ba csúsznak és úgy állítják be a kérdést, mint­ha ezzel kedvezni kívánnánk a nagybirtok­nak a kisbirtokok rovására. Éppen ezért fel­dolgozzuk a kataszteri tiszta jövedelmeket. Mindig azt állítják, hogy a kisbirtokok ka­taszteri tiszta jövedelme magasabb, mint a nagybirtoké. Én ezt mindig természetesnek is tartom és mindig azt mondom hogy nem jól nézi a kérdést az, aki a kisbirtok kataszteri tiszta jövedelmét szembe állítja a nagybir­tokéval, mert a párhuzamot a nagybirtok szántóterületének tiszta jövedelmét véve ala­pul, kell szembeállítani a kisbirtokok szántó­­területének kataszteri tiszta jövedelmével. Ezen az alapon véve számításba a kérdést, csak rosszindulattal lehet belemagyarázni az új rendszerbe azt, mintha bármilyen mérték­ben is kedveznénk a nagybirtokoknak. Ter­mészetesen, amikor ilyen tárgyilagos szem­pontok alapján megfontoljuk, hogy az egyes birtokoknak milyen terményeket és milyen mennyiségben kell beszolgáltatni, ezzel irányí­tón nyúlunk bele a termelésbe is. Be kell nyúlnunk a termelésbe és valóban azt kell ter­melnünk, amire az országnak szüksége van. Ellenőrizni kell azt is, hogy mit vetnek és mennyiben tesznek eleget az irányított gaz­dálkodás feltételeinek. Elmúlt az a világ, amikor mindenkire rá lehetett bízni, hogyan gazdálkodjék, amint azt egyéni érdekei kí­vánják, amint abból neki a legnagyobb hasz­na van. A haszon kétségtelenül nagyon fon­tos tényező, de nem az egyedüli. Az ország termelését és közellátását nem lehet tisztán ar­ra alapozni, hogy az egyénnek minél nagyobb haszna legyen, hanem irányítani kell. Azt kell termelnünk, ami nagyon hasznos és nem azt, amin nagy a haszon. Emellett­­ azonban természetesen megtalálhatja mindenki számítását. Ez vezetett bennünket, amikor különböző terményeink beszolgálta­tandó mennyiségét úgy írtuk elő, hogy érté­kekben azonosak legyenek és cserélhetők is le­gyenek. Ha valaki például kukoricát szolgál­tat be, vagy­­sertést juttat, ugyanazt a gaz­dasági eredményt biztosítja. Meggyőződésem, hogy csak a gazdasági élet irányításával le­het nemcsak most, hanem a háborús idők után is biztosítani a magyar közgazdasági életet. Csak a gazdasági­­irányítással lehet újból fel­építeni az új Európa gazdasági életét és biz­tosítani a már bekövetkezett és már előrelát­hatóan bekövetkezendő hiányok pótlását. Azoknak, akik a gazdasági életnek ilyen irá­nyításától — hogy úgy mondjam — félnek és a teljesen szabad gazdálkodást és kereskedel­met kívánják s ugyanakkor a demokrata ál­lamokra hivatkoznak, figyelmükbe ajánlom az angolszász hatalmak közgazdasági politi­káját, amely a leghatározottabb lépésekkel halad az irányított gazdálkodás felé. Ha utá­na néznek e hatalmak legutóbbi gazdasági­­vonatkozású intézkedéseinek, úgy meggyő­ződhetnek róla. Ez az állami irányítás ter­mészetesen nem jelenti azt, hogy nem hagy­juk szabadon érvényesülni az egyéni munkát és kezdeményezést. Az állam csak irányít, utat mutat, a végrehajtás az egyén köteles­sége. TAKARÉKOSKODJUNK MIN­DEN TÉREN Egy másik kérdéssel akarok foglalkozni, ami közellátásunkat érinti. Ma szerte az or­szágban mindenütt üléseznek a takarékosság érdekében. Eddig nem nagy megértést ta­pasztaltam az országban a takarékosság gon­dolata iránt. Sokat beszélnek róla, de keve­set cselekednek megvalósítása érdekében. A takarékosságnak két irányban kell megvaló­sulnia. Takarékoskodni kell a pénzzel és az anyag­gal­ Ma már mintegy 700.000.000-ra lehet becsül­ni a Magyarországon félretett pénzösszege­ket. A magyar Nemzeti Banknak azért kell­­annyi bankjegyet luboc-­arama, mert az embe­­sek félnek a befektetéstől, ayagtakarítotó pén­zük észszerű elhelyezésétől, de ugyanakkor jogtalan méltatlankodással beszélnek a bank­­jegyszaporodásról. Gondoljon mindenki arra, milyen nagy hatással lenne a gazdasági élet­re, na ez a 700.000.000 penso visszatérne az ország gazdasági vérkeringésébe és csökkente­né a forgalomba hozott bank­jegymennyiséget. Engem közelebbről voltaképpen az anyag­gal való gazdálkodás érdekel. Ennek is két vonatkozása van. Egyfelől abban ny­ivánul meg, hogy kevés lévén a rendelkezésre álló anyag, kénytelenek vagyunk azt, ami van jobban felhasználni. Hogy az ország népe minél jobban takarékoskodjék a szűkösen rendelkezésre álló anyaggal, az szintén egyik fontos teendő és hiszem, igen hatásosan fog közreműködni abban az irányban is, hogy ne pazaroljunk. Kétségtelen, hogy mindenki­nek egyéni háztartásában is nagyon kell ügyelnie arra, hogy csak annyit fogyasszon, amennyi szükséges, hogy a rendelkezésére álló anyagot ne pa­zarolja, hanem gazdaságosan, minél na­gyobb eredménnyel felhasználja. De van a takarékosságnak egy másik jelensége is, nevezetesen az, hogy a háztartásban olyan anyagok halmozódnak fel, amelyek közvet­len felhasználására nincs lehetőség. Elsősor­ban arra a sok ócska anyagra gondolok, ami összegyűl egy-egy háztartásban és ami idővel nyomtalanul elkallódik. Ezeknek az anyagok­nak mennyisége háztartásonként talán igen kevés, de tömeges összegyűjtésük már igen jelentős értéket képvisel. A mai viszonyok között az értéktelennek látszó apró dolgok összegyűjtésével a legnagyobb szolgálatot tesz­­ségük az ország gazdasági életének. A miniszter beszéde után Jurcsek Béla ál­lamtitkár szólalt fel. Rámutatott arra, hogy a fogyasztó legnagyobb ellensége a zugkereske­delem, az áruhalmozás. Ma mindenki az ál­lam segítségét várja. Ehelyett álljon be maga abba a rendszeres munkába, amely egyedül járhat eredménnyel az ilyen jelenségek letö­résében. A gazdatársadalomnak saját tagjaival kell megvalósítania a megfelelő ellenőrzés megszervezésének kérdését. Zárja ki soraiból azokat, akik külön utakon akarnak járni. Az értekezlet az államtitkár beszéde után Hegedűs Ferenc dr. indítványára elhatározta, hogy táviratilag üdvözli a miniszterelnököt, majd Kiss Endre főispán zárószavaival véget ért az értekezlet. Antal István nemzetvédelmi miniszter: Háború idején csak olyan kérdések­kel kell foglalkoznunk, amelyek minden magyar embert JÁSZÓ, december 1. (MTI.) A­nttal István nemzetvédelmi propaganda­­ügyi miniszter vasárnap a MÉP já­szói tagozatának választmányi ülé­sén beszédet mondott. — Jól le­het, politikai párthelyiségben vagyunk — kezdte beszédét a mi­niszter —, mégsem kívánok pártkér­désekkel foglalkozni, hanem kizáró­lag a magyarság sorsdöntő problé­máit akarom megvilágítani. Manap­ság a háború idején csak olyan kér­désekkel szabad foglalkoznunk, me­lyek nem­­szétválasztanak bennün­ket, hanem testvéri összefogásban összefogjanak és egyesítsenek min­den magyar embert. Beszéde további során rámutatott a miniszter arra,­­hogy a most folyó háború a magyar­ságnak létéért folyó önvédelmi­ har­ca, amelyben nemcsak katonáink vesznek részt, hanem a háború totá­lis jellegének megfelelően részesei vagyunk annak itthon is miindany­­nyian, akik fegyelmezetten és zok­szó nélkül vállalják az elkerülhetet­len áldozatokat és nélkülözéseket.­­• Ebben a páratlan történelmi méretű gigászi harcban — folytatta szavait a miniszter — magunkért, a szentistváni magyar közösségért harcolunk, amely magyar közösség nemcsak hogy nem fenyegeti egyet­len i­tt élő népnek jogos érdekeit sem, de ellenkezőleg, ez a szentistváni magyar közösség a békét,, a harmó­niát, az együttműködést és az ősz­in­te egyetértést jelenti és biztosítja a­z összes itt élő népek között. A szent­istváni magyar állam egységes és oszthatatlan magyar hazát jelent, amely az államvezető és a nemzet­­fenntartó magyar nép vezetése alatt minden egyes nemzetiségi testvé­rünknek a hagyományos magyar megértés, mértéktartás és méltá­nyosság szellemében biztosítja mind­azokat a népi és személyi jogokat, amelyek nyelvük, vallásuk, kultúrá­juk és gazdasági jólétük fenntartá­sára és fejlesztésére szükségesek. Ez­zel szemben csak egyre tart igényt: teljes hátsó gondolat nélküli őszinte hűségre és valóságos állampolgársá­gi kö­t­el­ess­égtelj­es­ít­ésre­­ azoknak a részéről, akiket a szentistváni állam­vezetés jogaiban, jótéteményeiben részesít. A kül- és belpolitikai helyzet és az időszerű gazdasági, közellátási,, szo­ciális kérdések ismertetése után a következőkkel fejezte be beszédét a miniszter: — Fel kell készülnünk arra, hogy a mainál még talán nehezebb idők is következhetnek ránk. Még súlyo­sabb megpróbáltatásokat kell elvi­selnünk és még nagyobb áldozato­kat kell hoznunk, de mindezt meg kell tennünk erős lélekkel­ és szilárd helytállással, mert ezekkel az áldo­zatokkal váltjuk meg a biztos ma­gyar jövőt magunk és az utánunk következő generációk számára. A magyarság ezeréves történelme so­rán soha semmit sem kapott ingyen a történelemtől, most sem fog kapni. Keményen meg kell dolgozni, meg kell verekedni a legkisebb ered­ményért is, amelyet országunk szá­mára felmutatni akarunk, de az így, ilyen áldozatokkal kivívott eredmé­nyeket sohasem fogja kiragadni a k­ezünkből az idők f­organ­dósága, azok mindig a mieink lesznek, mert minden atomjukhoz a legnagyobb történelemformáló erők: a vérnek és a könnynek és a verejtéknek az erői kötnek bennünket — fejezte be be­szédét a miniszter. 3 i Baaa B 3SHAUSS JÁNOS a.­ike'Bra^ Mim IdrigA WILLY FORST a filmoperettek királya, . I MARIA HOLST az operettek királynője, WILLY FRITSCH a szívek hercege, HANS MOSER és THEO LINGEN a humor fejedelmei hívják meg Önöket a CORVIN filmszínházba, nagy világfilmjük, a BÉCSIVÉ­R ragyogó keretében. Előadások kezdete: 3, 5, 7 órakor. Vasárnap délelőtt 11 órakor matiné. Mindenki adyiszhesz sertést saját háztaartása részére A sertéshizlalás engedélyezésével a közelátásügyi miniszter azt a célt akarja elérni, hogy minél több le­gyen az önellátó háztartások száma és mindenki számára lehetővé vál­jék a saját maga és­ a családja szá­mára szükséges zsiradék és sertés­hús beszerzése. A közelátásügyi mi­niszternek ezt az intézkedését akar­ják most egyes rémhírterjesztők megakadályozni azzal, hogy valót­lan híreket terjesztenek a beszolgál­tatandó zsiradék mennyiségéről, a magánosok által hizlalt sertések le­foglalásáról, azoknak közvágóhídon való levágásáról és­­lenyúzásáról.. Mindezekkel a rémhírekkel szem­ben a közellátási hivatal közli, hogy azoknak senki hitelt ne adjon, mert a sertéshizlalásról szóló rendelet ma is érvényben van és marad is. A magánfogyasztásra kerülő sertések levágását szabályozó rendelet ponto­san előírta, mennyi zsiradékot kell a hizlalónak beszolgáltatni. Ez a mennyiség az első sertésnél 3, a to­vábbiaknál 6 kg. Ezenfelül semmifé­le egyéb leadási kötelezettség nem lesz. Azok a hitek valótlanok, hogy a sertést közvágóhídon kell levágni, továbbá meg kell nyúzni és bőrét be­szolgáltatni. A magán­vág­ásoknál ilyenféle megkötöttségek nincsenek. A rém­hírterjesztőknek tehát senki hitelt ne adjon és leghelyesebben te­szi, ha azokat a hatóság kezére jut­tatja. (MTI.) Március 2- től április 4 ig lesz a mezőgazdeségi kiállítás Az országos mezőgazdasági kiállítás és te­nyészállatvásár rendezőbizottsága vitéz Te­leki Béla gróf főispán elnöklésével ülést tar­tott, amelyen megjelent Konkoly-Teghe Sán­dor földművelésügyi államtitkár is. A bi­zottság úgy határozott, hogy a jövő évi me­zőgazdasági kiállítást és tenyészállatvásárt a a szokásos tavaszi időpontban, március 27- től április 4-ig rendezik meg. A kiállítás ge­rince ez alkalommal is a vásárral kapcsola­­tos tenyészállatkiállítás lesz, amelyre máris igen nagyszámú értékes anyagot készítettek elő a gazdák és élénk forgalomra is lehet számítani. (MOT.) Z­seb­ naptárai«, asztali előjegy­zési naptárak az 1943. esztendőre már nagy választékban kaphatók az „Ellenzék" könyvesboltban Kolozsvár, Mátyás király­ tér 9. sa.

Next