Ellenzék, 1943. január (64. évfolyam, 1-24. szám)
1943-01-02 / 1. szám
SZOMBAT, 1943 január 2. LXIV. évfolyam, 1. szám,100? Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Jókai-u. 16., I. em. Telel.: 11—09. Nyomda: Egyetem u. 8. sz. Telel.: 29—23. Csekkszámla 72056 fiLSPIROUS BERTHL MIKLÓS ÁRA 20 Kiadótulajdonos: „PALLAS SAJTÓVÁLLALAT " Rt. Kolozsvár. Előfizetési árak: 1 hóra 3.20 P., negyedévre 9.20, félévre 18.40, egy évre 30.80 P. Kormányzó Urunk hitvesének felhívása a magyar társadalomhoz Az áldozat és a kötelesség jogán kivok minden, igaz magyart újabb áldozatokra. Negyedik esztendejében jár a világszerte tomboló háború s hazánk immár második éve fegyveres résztvevője, szenvedője, de minden megpróbáltatás ellenére is a nemzet örökkévalóságában hivő harcosa a népek sorsát eldöntő küzdelemnek. A háború, amelyet az Úristen akaratából egy ideig polgári nyugalomban szemlélhettünk, immár a mi életünkben is viharzik, kérlelhetetlenül szedi áldozatait azok közül, akik nekünk a legdrágábbak. Sok anya velem együtt tudja, milyen súlyos az a kereszt, amelyet hordozunk, meglátogatott bennünket a Mindenható s mi mindnyájan egyek vagyunk a fájdalomban, mi érezzük legjobban, mi az, magyarnak lenni. Éppen ezért most, amikor arról van szó, hogy meggyógyítsuk a háború sebei közül azokat, amelyeket emberi erővel meg lehet gyógyítani, jogunk van kérni, sőt kérnünk kell! Meg szeretnénk érinteni a szíveket, egyenként szembe szeretnénk nézni mindenkivel s hozzáintézni a kérdést: „Felelj! Megtetted-e te is kötelességedet a hazáért, enyhítetted-e azoknak a bánatát és gondját, akik hozzátartozójukat, atyjukat, fiaikat, testvéreiket, családjuk támaszát és reménységét, vagy pedig egyetlen kény árkeresőjüket vesztették el a becsület mezején? Levetted-e a gondot azoknak a válláról, akiknek családfői most is odakünn harcolnak a mi biztonságunkért és életünkért?“ Válaszoljon erre a kérdésre mindenki letschote és lelkiismerete szerint. Ne szavakkal, ne az együttérzés hangoztatásával, hanem némán cselekedetekkel. Amikor ez év augusztusában azzal a kéréssel fordultam a társadalomhoz, hogy adjon mindenki tehetsége szerint téli holmit messze orosz földön harcoló véreink részére, kérő szavam meghallgatásra talált. Most még többet, még bensőségesebben kérek: a hadbavonultak családjainak, az emberfeletti áldozattal harcolók itthonmaradottainak. Január 17-től február 7-ig országszerte, minden eddiginél nagyobb arányú gyűjtést rendezünk a harctéren levők itthonmaradottainak támogatására. Ezúttal pénzt kérünk: a tehetősektől ezreket és százakat, a szegényebbektől filléreket, de mindenkitől kérünk. Sok könnyet akarunk letörölni, a gondok áradatát feltartóztatni, tehát anyagi erőink határáig kérjük a társadalom támogatását. Gondoljunk arra, hogy a magyar haza ezer és ezer családja némán és zokszó nélkül soványabb kenyérrel, aggodalommal és önmegtagadással áldozna- Iponkint a magyar igazságnak, mert hozzátartozója mindnyájunk fennmaradásáért harcol vagy szolgál. Gondoljunk katonáinkra, akiknek fegyvereit megacélozza, bátorságát és hősiességét fokozza az a tudat, hogy I itthon mindenki részt vállal családjának gondjaiból A létünkért és népünk igazságáért folyó harctól függ minden. Az állam ezért minden fillért a háborúra áldoz és a lehetőség határain belül gondoskodik a harctéren lévők itthonmaradottairól. De ez még nem elég! ! Szükséges, hogy maga a társadalom vegyen részt az áldozatban, kell , hogy az áldozatot egyenlően osszuk meg s ennek az emberi harcnak egyetlen eredményes fegyvere van: a jó szívvel adott fillérek és pengők tömege. Ez a gyűjtés több mint jótékonykodás, több mint emberi együttérzés megmutatása. Most látjuk majd, mennyire szereti népünk minden rétege, lakosságunk minden egyes része családját és azt a nagy közösséget, s amelynek tagjai vagyunk s amellyel együtt élünk vagy pusztulunk eb-ben az országban.. .Ijatr'c! Avassa a magyar társadalom ezt az alkalmat nemzeti áldozatkészségünk legszebb ünnepévé! Adj azon, hogy a legtöbbet üldözők hozzátartozótt, gyermekeit minél erősebben és melegebben ölelje át az örök Hungária istápoló karja! Adjatok, hogy az elkövetkező nemzedékek áldással emlékezzenek a ma élőkre, akik a szeretet és a jóság erőit is mozgósítani tudták! Adjatok azért a Magyarországért, amelynek eljöveteléért imádkozunk! Budapest, 1942 december hó 31. napján. HORTHY MIKLÓSNÉ. A feltétlen győzelem jegyében üdvözölte a tengely az ujj esztendőt Az újjesztendő küszöbén elhangzott nyilatkozatok és kiadott összefoglaló jelentések mérlege minden kétséget kizáróan a tengelyhatalmak javára billenti a világhelyzetet. Hitler Adolf és munkatársainak újén megnyilatkozása, valamint a Wilhelmstrasse kijelentései tiszta képet adnak a helyzetről. Eszerint megállapítható, hogy aháborút, amely november folyamán újabb szakaszába lépett, a tengelyhatalmak javára alakul. A keleti hadszíntéren a rugalmas arcvonal stratégiája következtében a Szovjet nem tud hadászatilag lényeges eredményeket elérni , támadásaiért óriási vér- és anyagáldozattal, kell megfizessen. A szövetséges haderő megingathatatlanul tartja az arcvonalat és hadászatiig fontos pontokat nem enged ki a kezéből.A kétségkívül súlyos harcok lényege az dhydg-felhasználás és ezen a téren a szövetséges hatalmak lényegesen előnyösebb helyzetbe vannak, mint az oroszok, akiknek legfontosabb hadiipari és élelmezési területei a szövetségesek kezén vannak. A franciaország események egy kényes európai kérdést oldottak meg és a kontinensen többé nem kel.-.en a téren meglep.nése számítani. A svédországi tengelyeden*s mozgalmak is élen láthatóan el fognak citulni és mini Berlinben kijelentik, kell a sv véd kormány józanságában bízni. Az éle ,ne/.cél helyzet Európába lényegesen javult és a jövi esztendőre tevall jó kilátások vannak, különösen a kilen területek intenzív kikapnosai révén. )ab ruhán azonban épp ni a háború primatii, a vitathatatlan és így minden egyéb kérdést alkván rendelni a háború alakulásainak. A helyzet lényege az emta teti nyilatkozatok és jelentések alapján az, hogy míg egyletei a Szovjet részéről nem fenyegeti többé Európát katasztrófa, addig a tengccki -i vi‘.ort csata határozottan a leng.lye indri-n’i részébe alakul kedvezően, különös tekintettel a legújabb japán jelentésre, amely szerint az angolszász hatalmak tengeri ereje a békebeli egyharmadára csökkent és a tengelyhatalmak puszikája messze felülmúlja azt a tonnatartalmat, amelyet építeni képesek. Ilyen körülmények között igen helyénvaló a legkomolyabb megítélésből fakadó Göring birodalmi tábornagy kijelentése, amely szerint: „végül is a német kard és a szövetségesek hatalma úrrá lesz minden sorson és egy szebb világot tár majd fel népeink számára,de dalért kellett elveszteniük életüket. Ugyanakkor azonban a német népre, annak jelenére és jövőjére is irányítjuk tekintetünket. Már nyilvánosan is elhangzott beszédekben bejelentették, hogy ellenfeleink mit szándéjkoznak tenni a német néppel. Amire most ezzel szemben elszántuk magunkat, azt ellenségeink is meg fogják majd ismerni. Amikor megemlékezünk az arcvonalakon elesett hadflottainkról, ugyanakkor az otthon vitézségére is gondolunk. Az otthon teljesen méltó a kint harcoló katonákhoz. Az ellenség minden kísérlete meghiúsult, hogy asszonyok és gyermekek, régi kulturvárosok békés lakóházai ellen dicstelen támadásával a német nép ellenálló erejét megtörje. Ezek a kísérletek csak a gyűlöletet fokozták az ellenséggel szemben a Birodalomban azzal az egyetlen elhatározással, hogy a háború ezúttal úgy végződik, hogy Németország ellenségeinek az elkövetkezendő száz esztendőre elmegy a kedvük Németország ismételt megtámadásától. Azok a népek is ugyanez előtt az élet-halál kérdés előtt állanak, amelyek sorsukat a német néppel kötötték össze. Isten irgalmazzon Európának, ha a zsidó-bolseviki-kapitalista szövetkezés találna diadalt aratni. Az 1943-as esztendő talán nehéz lesz, de bizonyosan nem lesz nehezebb, mint az elmúlt esztendő volt. Ebben a harcban ezentúl már semmiféle kompromisszum nem lehetséges. Ha Németország és Európa földrajzi határai között biztosította maga részére az élelmezés alapjait és birtokába jut azoknak a nyersanyagoknak, amelyek nélkül ma emberi kultúrát nem lehet elképzelni, akkor a katonák szenvedései sem voltak hiábavalók. Amikor népünk életéért és szabadságáét küzdünk, azt hisszük, kérhetjük az Istent ismét, hogy ebben az évben is áldását adja reánk. HITLER: „Semmiféle kompromisszumnem lehetséges" A Führer újévi napiparancsa katonáihoz BERLIN, január 2. (MTI.) A Führer az évforduló alkalmából napiparancsot intézett a német véderő katonáihoz. — Hatalmas sikereket értetek el az 1942. évben. Bármilyen nehéz is részleteiben ez a harc, és a siker mérlege bármily sűrűn hajlik ellenségeink oldalára, a végén a német győzelem áll, mert a német haza ebben az évben a korábbiaknál is több új fegyvert kovácsolt. Hosszú évek munkájának előkészülete kezd most hatalmas ütemben kibontakozni, hogy a katonákat ne csak új, de több fegyverrel és lőszerrel tudja ellátni. Mint katonák, úgy is fölényben vagytok minden ellenségiekkel szemben, mert végeredményben csak a harcos dönti el a fegyverek küzdelmét. A gyávának a kezében a legjobb fegyver is értéktelen. A német katona valamennyi arcvonalon legnagyobb mértékben megfelelt kötelességének. Norvégiától a spanyol határig német U'Z tagok varjak készen érben ellemegeink tanadasat. Amikor ti Németországtól messze nvolságban az arcvonalat védelmezitek szövetségeseinkkel együtt, nemcsak Európát, hanem a Német Birodalmat is véditek. Amit haditengerészetünk ebben a harcban teljesít, az történelmileg egyedülálló. A tengeralattjárók és a világtengereken tevékenykedő tengelyerők olyan megsemmisítő eredményeket értek el az ellenséges hadi- és kereskedelmi hajózással szemben, amelyeket új hajók építésével megközelítőleg sem lehet kiegyenlíteni. A légierőnek szintén valamennyi köteléke a legnagyobb teljesítményt fejti ki. Ha most, újév kezdetén elhatározzuk, hogy semmi körülmények között sem hátrálunk meg, hanem addig küzdünk, amíg a végleges diadal a mienk nem lesz, akkor elsősorban azokra a bajtársainkra gondolunk, akiknek ezért a dia-