Ellenzék, 1943. március (64. évfolyam, 48-72. szám)

1943-03-01 / 48. szám

2 Magyar diákok ünnepe V Kalo?svári Magyar Diákok Szö­vet .-'go szombaton e«t.p a Mátyás l\ir.il\ Pi thliiz. n jjd­i termiben unno­­l»i előadást ren­dezil t, stint'lvrit'k jo* v­edd iik's a budapesti Darányi Kál­mán Diák ha/, céljaira fond­i­tot. t.a. A magyar élet, a magyar művelődés egyik fontos stációja a Darálni Kal­mán Diákház. A Solt Demo Glória Szö­vetség kezdeményezésére indult meg évekkel ezelőtt a nagyszabású moz­galom egy diákház megteremtésére, amelyben a magyar főiskolai és­ egye­­te­mi hallgatók otthonra és tanulmá­nyaikat elősegítő eszközökre talál­hatnak. A gomb­la­t­ot melegen párt­fogolta a magyar kormány, pártfo­golta a társadalom és felekezeti kü­lönbségre való tekintet nélkül küz­dött érte az ifjúság, élén nagybányai vitéz Horthy István fővédnökkel, Magyarország azóta hősi halált halt kormányzóhelyettesével. A nagy ma­gyar megmozdulás eredményekép­pen immár eljutottunk oda, hogy a diákház megépítése közvetlenül kü­szöbön áll. A kolozsvári Magyar Diá­­­­kok Szövetsége szombat esti előadá­sával újabb téglákkal óhajtott szol­gálni a diákházhoz. Az előadás leg­teljesebb sikerét eleve biztosította, hogy a mozgalom elnöke, bárdosi dr. b­árdossy L­ászló nyugalmazott ma­gyar királyi miniszterelnök szemé­lyes megjelenését bejelentette és az előadás keretében beszédet mondott. Az a mélységes rokonszenv és szere­­tet, amely Bárdossy László szemé­lyét Erdély magyarsága részéről öve­zi, percekig tartó tapsorkánokban nyilvánult, amikor az előadóterem­ben megjelent és előadását megtar­totta. Az előadást dr Vásárhelyi László helyettes polgármester bevezető sza­vai nyitották meg, aki a legmélyebb elismerés és meleg szeretet hangján szólót: a kolozsvári magyar diákok­ról és azokról az eszmékről, ame­lyeknek hűséggel szegődtek szolgá­latába Vásárhelyi László dr. megnyitó szavai után a fiú és leány tanító­képző intézet énekkara vonult a pó­diumra és Nagy István karnagy ve­zényletével ezúttal is remekelt. A Nagy István-kórus Kodálynak Ber­zsenyi versére írt gyönyörű kánon­ját, később Veress Sándornak „Kár­pátokon innen és túl" című énekkari szerzeményét, majd az előadás végén a Himnuszt adta elő­ Veress Sándor, a kolozsvári származású nagytehet­­ségű zeneszerző három szólamra írt kórusa most első ízben szólalt meg Kolozsváron. A feldolgozott öt nép­dal közül egy marosi ordas, egy moldvai csángó és három pedig bu­kovinai csángó eredetű. Az énekkar kitűnő előadásban mutatta be Veress Sándor művét, nagy sikere is volt, de éppúgy megragadta a közönséget Kodálynak „A magyarokhoz" című, bár többször hallott csodálatos szép­ségű kánonja, apjával és míg a székes humor ka­nyargásait követjük, szinte észevet tanul­­­ti tűnik el magyar mélységek­hez ,vs­zr­ok igazságokhoz. Honát is­merőse a miorva származásu­ „Ku­vik“ idegen boltosnál vasáról olyan sapkát, amelynek bélésébe kérd,­­párreklámot varrtak. A kicsiny Do­­nátnak nem tetszik az ilyen sapka és elmegy a magyar boltoshoz, aki virágokat, csillagokat, napot és hol­dat „reklámiroz“ a sapkabélésekben. A kicsiny Don­át olyan sapkát vá­laszt, amelyben tulipán van, azzal a felírással, hogy „kapható a termé­szetben“. Honát apja, az öreg Sitkei „Kuvik“ urat is meghívja ebédre, m­ert „a morva is ember“. Ide az ki­üti a kenyeret egy kolduló gyermek kezéből. Kéri, hogy a fir­st Donát cserélje el vele a­ sapka*, mert ő is magyar akar lenni. Hónát nem haj­landó erre, mire Kuvik sértődötten távozik. Apja kérdésére, hogy miért cselekedett így és miért nem akarja, hogy „Kuvik“ is magyarrá legyen, a kicsiny Hónát azt feleli: „Aki em­bernek hitvány, az magyarnak nem alkalmas.“ A közös­ség szűnni nem akaró tapssal üdvözölte lamási felolvasá­sát, aki egy hajós és kacagtató no­vella keretében, a szépirodalom mes­teri eszközeivel mutatott rá minden­nél világosabban az egyik legna­gyobb magyar kérdésre. „AKI EMBERNEK HITVÁNY, AZ MAGYARNAK NEM AL­KALMAS" Az énekkar első szereplése után dr. Soós Géza, a Darányi Kálmán Diákház mozgalom főtitkára lépett az emelvényre és kitűnő előadásban ismertette a mozgalom eredetét, an­nak eredményeit és kérte a kolozs­vári és ezen át az erdélyi magyar társadalom támogatását Tamási Áron „Dömösdi vitéz" c. új novellá­ját olvasta fel. Nem óhajtunk bele­avatkozni ehelyütt az irodalomtör­ténészek és kritikusok hatáskörébe, de az volt az érzésünk, hogy a felol­vasott novella Tamási Áron egyik legsikerültebb alkotása. Mint Tamá­si minden írásában, a Dömösdi vi­tézben is a játékos székely kedv és meseszeret­ség mögött mélységes ma­gyar gondolatok húzódnak meg, ra­gyogó példájául annak, hogy mikép­pen lehet és kell a szépirodalom , nemzetet építő és irányító „politika“ legyen. A kicsiny Donát indul el tré­fás kedvvel sapkát vásárolni édes- ellenzék 19­4­3 március 1. Horváth, Ady, Illyés, Kodály Szünet ut­án I. Jancsa Adrienne, az Erdélyszerte ismert fiatal szava­­lóművésznő adott elő Horváth Ist­ I­ván, Ady és Illyés Gyula verseiből. Művészetének tőkéivé magával ra­gadta a közönséget, amely minden szavalatnál percekig tartó tapssal jutalmazta. Ezután Török Erzsélyet lépett az előadói emelvényre, aki Endre Béla, a kolozsvári Nemzeti Színház karnagyának zongorakísére­­te mellett kifonott stílussal és érett művészettel Kodály­-dalokat adott elő. A kitűnő énekművésznő előállá­sát Endre Béla tökéletes akalmaz­­kodással kísérte. A közönség viharzó tapsa közepette lépett a­zután az előadói emelvényre Bárdossy László nyugalmazott mi­niszterelnök, hogy megtartsa előadá­sát. Ragyogó stílusai, tökéletes szó­noki készsége és magasan szárnyaló gondolatainak szépsége lenyűgözte a közönséget, amely előadásának vé­geztével tomboló ünneplésben tört ki Bárdossy László előadását lapunk más helyen szószerinti szövegében közöljü­k A magas színvonalú és gazdag él­ményeket nyújtó estély a Himnusz hangjaival ért véget, amelyet Nagy István kórusa adott elő. Látogatás a próbakisasszonyképző tanfolyam „felvételi vizsgáján“ Mit kell tudni a diplomás manökennek? BLIDARFST, m­árc. 1 (Aj. Ellenzék tudósí­tójától ) A Sorház­ utcában, a legutóbb lezaj­lott divatbemutató után most megint szo­katlan és nagy az elevenség. Az ipartestület székházának emeleten sok fiatal és ige­n egé­szen fiatal nő várja a próbakisasszonykép­­ző szaktan­folyam felvételijét. Az első ilyen tanfolyam ez Magyaror­zá­gon. Rendezője az Ipán Tanfolyamok Orszá­gos Vezetősége, illetve maga az Iparügyi Mi­nisztérium. Célja, hogy tökéletes próbakis­asszony­okat képezzenek az utóbb olyan nagy fejlődést mutató magyar női divatiparnak. Itt várjuk a jelentkező kisasszonyok kö­zött, akik egy színiiskola felvételi vizsgájá­nak drukkjával várják, hogy szakemberek elé kerüljenek. Megszólítok egy szőke, magas, karcsú fia­tal lány. — Manneken akar lenni? Rámnéz. — Az vagyok — mondja — egy nagy szücsüzletben, kérem. De azért el akarom vé­gezni ezt a tan­folyamot. Mégis csak más, ha az embernek diplomája van — Szóval diplomát kapnak? — Hogyne — feleli —, kaptunk egy hir­detményt az Ipari Tanfolyamok Országos V­ezetőségétől, hogy jelentkezzünk. —­ Aztán mit tanulnak a tanfolyamon? Divatos táskájából előkotorássza a hirdet­ményt. — Tessék — mondja és idenyújtja a papír­lapot. Hát ez nagyon érdekes. Megtanulom belő­le, hogy a próbakisasszonyok mozdulatmű­­vészetet, színpadiasságot, anatómiát, textilt és anyagismeretet, eladást és vevővel való fog­lalkozást tanulnak az első magyarországi man­neken tanfolyamon. A tanítási idő 70 óra, hetenként öt este, együttében három óra. A tanítás helye itt van a Sorház­ utcai székház­ban, a tandíj 10 pengő. A tanfolyamon 16-ik életévüket betöltött, 161 centiméternél maga­sabb, megfelelő alakú nőket vesznek fel. A csinos szőke lány rámnéz.. — Fogalmam sincs — suttogja —, hogy mit értenek a jelentkezők megfelelő alak alatt? Tessék körülnézni. Ezek megfelelő alakok? És a profik fölényével tekint szét a terem­ben drukkolókon. Hát igen. Vannak köztük egészen gömbö­lyű és egészen nem m­annckentermetű ifjú, sőt nem is ifjú hölgyek. Sőt, úgy látom, olya­nok is, akik magasságukkal sincsenek tisztá­ban, mert nem egy olyan kicsi, hogy még a­z 50 centiméter magasságot is alig érheti el. Az ilyenek nyilván azt gondolják, hogy a szi­gorú bizottság nem támad nekik centiméterek­kel és majd csak eltekintenek valahogy a fel­tételektől. A hirdetmény szerint a tanfolyamot siker­rel végzők 2 pengő 1­ fillérért bizonyítványt kapnak. A beiratkozott természetesen csak keresztény lehet, származását okmányaival kell igazolnia. Most nyílik az ajtó és megjelenik egy na­gyon rokonszenves, mosolygó, őszhaju hölgy Remeni­né m­éltoságos asszony — sut­togja átszellemülten az én kis mannekenem. — Ő rendezte a legutóbbi bemutatót, meg a Blahósy méltóságos úr, tudja, ők borzasztó fontos emberek . .. Aztán hozzáteszi: — Istenem, csak felvennének. Indul befelé a busz-huszonöt jelentkező- Utolsó pereken kapkodják elő sokan kis kézi­tükreiket, egy rántás a hajon, kis pót­festés ez amúgyis vörös szájakon, kis púder az iz­galomban kifényesedett orron s máris indul­nak befelé. Ott benn, a tanteremben, szeré­nyen a fal mellé állnak, mintha kivégzésükre várnának szívdobogva. Hát először is egy kis beszédet tartanak nekik. Az előadó kifejti, hogy a gyönyörűen fe­jlődő és országos jelentőségű magyar divat­iparnak komoly, dolgozni szerető próbakis­­asszonyokra van szüksége. Figyelmezteti a lányokat, hogy aki nem a legkomolyabb dol­gozni akarással szánta rá magát a jelentke­zésre, az rosszul tette, hogy ellőtt. Itt nem könnyű kenyérkeresetről és színes női vágyak beteljesedéséről van szó. A próbakisasszony élete nem könnyelmű élet. Ezt majd meglát­ják azok, akik a tanfolyamon résztvesznek. Komoly pálya ez és komolyságot kíván. Olyan p­róbakisasszonyok kellenek, akik komolysá­gukkal és viselkedésük finom, kifogástalan voltával emelik a magyar divatipar nívó­ját... A jelentkezők nagy figyelemmel hzallgatják az előadót, látszik rajtuk, hogy szívesen meg­tapsolnák, de ezt mégsem merik megtenni Ezután sorra kiszálltják a lányokat, elsé­táltatják maguk előtt a bizottság tagjai, meg­forgatják és alaposan megnézik őket. Kisebb „mozdulatművészeti" vizsgát is végeztetnek velük, például ledobott zsebkendőt vetetnek fel, hogy lássák, szépek és kecsesek-e a moz­dulataik. Hát igen, soknak szépek és soknak szög­letesek és ügyetlenek. De a bizottság tagjai igen tapintatosak. Senkit sem tanácsolnak el szigorú szóval. Aki nem felel meg, annak diplomatikusan azt mondják, hogy „majd írásban értesítik az eredményről“. Aki megfelel, annak megmond­ják, hogy megfelelt. Körülbelül tizet ,,érte­sítenek írásban az eredményről'’' és körülbe­lül tíz megfelelő. Nagyon kevesen vannak, mert ez a szám bizony nem jelent még után­pótlást. Az én kis karcsú, szőke mannekenemet fel­vették. Csak úgy sugárzik az örömtől. — Fiatal koromban színésznő akartam len­ni — mondja —, de most már örülök, hogy manneken lettem. Utóvégre első mannekennek lenni is van olyan nagy dolog, mint közepes színészének... — Fiatal korában? — kérdezem. — Hát most hány éves? — Huszonhat — feleli és ellibben próbakis­­asszonyjárásával, magassarku cipőin a Ferenc József rakpart felé... MARTON LILI. Eredményes munkát végzett a vit« t évn­én a Ko­lzsvár és Vi­déke [p.nestület KOLOZSVÁR, min› nijs I A K~*lo/.»var fs \irPk«'' IparlPstijk­t #dr~'járó-ági 1»I» v t vu*árniHp dr-lplött |0 ór;dr‘»r tik­lolta meg az 1 |›artc»tiilet­­,/ékhazában f)‚in*p,n i› fene r)nük.~-üv~*l. Az ‚lö!járósági üb--/■«, amelyen a vidéki e­öljárósági ligák is nagy számban vettek k­-'-zl az I fokú Ipar­hatóság (ITuiZa lapírt városi tanácstfjok iparhatósági biztos, a Kereskedelmi és Iparkamarát I­tdlay Sándor ur iparkama­rai titkár és dr. Reinhard Kálmán előadók képviselték. A Magyar Hiszekegy után az elnök üd­vözl éve a hatóságok m­e­gjelent képviselőit és me­nti szavakkal emlékezett me­g a harc­téren küzdő hős honvédeink ünfe­áldozá­sáról. Rámutatott arra, hogy amikor hon­­védeink vérükkel és életük feláldozásával védik meg hazánkat, az erdélyi ke­zmű­ipa­­rosoknak, akik 22 évig éltek az elnyoma­tás alatt, küönösen el­z kell járniuk a ha­za iránti küzd­les­égteljesítésükhen­, hogy ne ismétlődhessék m­e­g a szomorú emlékű 1918 as év karácsonya. A nagy tetszéssel fogadott elnöki mű­­kúció után Bencik Form( ipartestületi jegyző i­riellette az egyedület működéséről szó­ó jelentését, ame­k tekintettel arra, hogy Kolozsvár kézm­űiparossága vezető helyet foglalt el az országrész kézműipara u­án, ak­i tükrét adja az erdélyi kéz­műipa­­rosság helyzetének­­ jelentés bevezető része után megálla­pítja, hogy az ipartestper munkája az el­mút évben éppen úgy, mint a hazatéré­sünk óta eltelt években­­. háromirányú volt: 1. a k­vimisiparosság­ érdekvédelme, 2 a hatósági teendők elveszése, 3. a köz­­ellátás szempontjából végzendő teendők, vagyis az ipartestületekre bízott anyagok elosztása­ Az érdekvédelmi munkával kap­csolatban kifejti a jelentés, hogy az Ipar­testület munkáját az ipar­jogosítványok fe­­lü­vizsgálatával a szakkép­viselet­ek jegyzé­kének újabb megállapításáva,­ a hatóságok­hoz, a közszállításokból járó követelések tárgyában intézett sürgetések is jellemez­ték Az Ipartestület eredményes munkát fejtett ki a kereskedelmi és iparkamarává egyetemben a záróra kérdésében is és kér­te az újabban menekültek helyzetének ja­vítását. Részletesen foglalkozott a jelentés a kisipari árrendezéssel kapcsolatban ki­adott rendeletekkel és kapcsolatban ezzel az Ipartestület kifejtett munkásságával A jelentésben elsőnek Grucza Lipót vá­­rosi tanácsos szólott hozzá, aki a jelentés értékes adatainak minél szélesebb körben való ismertetése érdekében indítványozta, hogy a jeentést nyomtassák ki. Örömmel állapította meg, hogy az Ipar­testület érdemes elnöke és hűségek, szor­galmas jegyzője teljes mértékben telje­sítették kötelességüket s ezért köszöne­tét fejezte ki és az Ipartestület eln­öke és munkássága iránt a legtel­jesebb di­ng­­mát fejezte ki. Gru­cza Lipót felszólalása után Demeter Ferenc elnök megköszönte a személye és az Ipartestület működése iránt megnyilvá­­nuló bizalmat, hangsúlyozta azonban­­hogy az e­lri eredmény nemcsak az ő sze­­mélyének, hanem az elöljárós­ági tagok együttműködésének is tulajdonítható. Helyreigazítás Az Ellenzék február 26-i számának 5. oldalán „Az európai feudalizmus évtized­ek óta a fő akadálya a tartós békének“ című lisszaboni keltezésű jelentést közöltünk. Sajnálatos tech­nikai hibából kifolyóan a tudósítás­ból kimaradt annak megemlítése, hogy a közölt cikk a londoni Obser­verben jelent meg. Tekintettel arra, hogy a cikknek forrás­ megjelölése nélkül történt közlése esetleg rossz­akaratú félremagyarázásokra adhat alkalmat, ezúttal igazítjuk helyre a hibás közleményt, azzal a magától értetődő megjegyzéssel, hogy az Ob­server cikkének kizárólag azért ad­tunk helyet lapunkban, hogy az an­gol sajtó bolsevistabarát beállított­ságát dokumentáljuk. ÖNMŰKÖDŐ IKON­OK, EZÜST IKONOK egy-, két-, négyszínű iron­­betéttel, nagy választékban az „El­­lenzék“ könyvesboltban, Kolozsvár, Mátyás király­ tér 9. kapható.

Next