Ellenzék, 1943. szeptember (64. évfolyam, 197-221. szám)

1943-09-01 / 197. szám

19­43 szaptemáér I. ELLENZÉK tmerfikr­e­ fog. Churchill röviden érintette a balkáni helyzetet és eközben kijelentette: biza­kodással várom a napot, amikor Jugoszlá­via és Görögország ismét szabadon és függetlenül élheti a maga életét. Jugo­szlávia és Görögország uralkodói a há­­­ború után ismét elfoglalják trónjukat, ha a két nép szabad választással kíván­ja ezt. A következő részben ismét a québeci értekezletre tért vissza s rámutatott ar­ra, hogy Nagybritannia számára a japá­nok elleni háborúban a kérdés súlya az indiai fronton és az Indiai-óceánon fek­szik. Sokszor kérdeztek engem — mondotta Churchill — várjon azt hiszem-e, hogy a németeket még ebben az évben fog­juk legyőzni, vagy pedig később. Nem Amsterdamból jelenti a DNB: Hull külügy­­miniszter a hétfői sajtóértekezleten — a brit híriroda jelentése szerint — óriási hazugság­nak minősítette egy amerikai újságírónak azt az állítását, hogy ő és a külügyminisztérium tudjuk pontosan mérlegelni azoknak a csapásoknak hatását, amelyeket orosz szövetségeseink mérnek a németekre, valamint mérlegelni a német területek bombázásának hatását és azt a lélek­tani hatást, amelyet mindez a német népre gyakorol. A tömeglélektan még sohasem volt annyira fontos körülmény, mint ebben a modern háborúban. Churchill hangsúlyozta, hogy nem sza­bad túlságos befolyást engedni a külső körülményeknek, majd így folytatta: Fe­leslegesnek és meddőnek találok minden találgatást arról, ho­­y a háború hama­rosan véget ér-e. A befejező szavakban az egyesült nemzetek törhetetlen akara­táról beszélt és megállapította, hogy az egész világot reménység tölti el, hogy sikerül kivívni a háború után a valódi, tartós békét. több magas,rangú tisztviselője a Szovjet iránt nem viseltetik barátságos érzelemmel és azt kivánjálkl, hogy elvérezzék a Szovjet. Rend­szerint mondotta­n nem törődöm a kül­ügyminisztérium ellen, vagy az ellenem irá­nyuló támadásokkal, ha azonban már érin­tik valamely szövetséges kom­ánnyal való kapcsolatainkat, akkor kénnytelen vagyok vel­­lük foglalkozni. Eden angol külügyminiszter, Winant ameri­kai nagykövet s Majszky volt londoni szovjet nagykövet kedden találkoztak. E találkozna során Majszky előtt valószínűleg ismertetik az általános helyzetet- Majszky és Vinant lá­togatásával kapcsolatosan olyan hírek keltek szárnyra, mintha a jelenlegi londoni megbe­széléseken előkészítenék a hármas találko­zót. Természetesen lehetséges hogy ez a kér­­dér­ is szóba kerül, mert általános vélemény, hogy kívánatos volna egy hármas értekezlet egybehívása., Eden egyébként hétfőn a há­­borús kabinet tagjainak részletesen teszi­­mos­t a québeci­ tanácskozásokról. Az Evening Standard jelenti Newyorkból, hogy Churchill miniszterel­nek e hét máso­­dik felében érkezik az Egyesült Államokba, ahol Roosevelt­­ elnökkel fog tanácskozni. Ezek a tanácskozások tisztán angol-amerikai jellegűek l­esz­nek­­és semmi összefüggésben nem állnak a québeci értekezlettel. Chur­­chill és Roosevelt második tanácskozásának egyedüli­­célja az orosa­lszemélyekkel való későbbi megbeszélések előkészítése. Roose­velt és Churchill eszerint angol-amerikai vo­nalban kívan megállapodni, amelyet követ­­nének az orosszal együtt megoldandó kérőé­­­ekkel kapcsolatban, hangzott a Churchill beszéd „Feleslegesnek és meddőnek találok minden tal , hogy a háború hamarosan véget ér-e44 — mondotta a br­­­isterelnök Beszédében foglalkozott Franciaországgal, a Szovjetunióval, a második és a hit marsii fronttal, a légiháborúval, a Balkánnal és a háború időbeni befejezésének kérdésével Lisszabonból jelenti az MTI. Churc Tutt miniszterelnök kedden délután a québeci Fellegvárból rádióbeszédet mondott. Be­széde bevezető részében Churchill a québeci értekezlet egybehívásának szük­ségességéről beszélt. Ezután Franciaor­szágról szólott. Hangsúlyozta, hogy Nagy­úri­tanúja soha sem felejti el, mivel tar­tozik az emberiség Franciaországnak. An­nak a biztos reménységnek adott kife­jezést, hogy Franciaország ismét mint szabad és egységes állam emelkedik fel. A kanadai kormánnyal folytatott tár­gyalásairól is említést tett, majd röviden utalt arra, hogy a szövetséges vezérka­rok a québeci értekezleten behatóan meg­vitatták a háború valamennyi kérdését. Churchill igen melegen és elismerő sza­vakkal emlékezett meg arról a szerepről, amelyet a kanadai hadsereg a háború kez­dete óta betöltött és külön felsorolta mindazt, amivel Kanada hozzájárult a háború sikeres folytatásához. Hangsú­lyozta, hogy Kanada mindezt nem azért teszi, mintha valamilyen szerződéses kö­telezettsége lenne, hanem kizárólag ön­szántából, mert meg akarja menteni az emberiség jövőjét. Churchill meleg kö­szönetét fejezte ki a maga és az angol nép nevében a kanadai népnek, majd an­nak a reménységnek adott kifejezést, hogy a jövőben alkalma lesz hasonló sze­mélyes helyszíni éri­ntkezőbe lépni a nagy angol népcsalád többi tagjával is. Ezután a Szovjet­ Unió és a Nagybritan­­nia közötti viszonyról szólott. Nem lett volna helyénvaló, ha Oroszország a québeci értekezleten képviseltette volna magát Ez az értekezlet ugyanis első­sorban a Japán elleni háború kérdéseit tárgyalta. Tekintettel arra, hogy a szov­jet kormánynak öt éves szerződése van még a japánokkal, kínos és kellemetlen lett volna a Szovjet számára, ha részt­­vesz ezen az értekezleten. Churchill hangoztatta annak szükséges­ségét, hogy Nagybritannia, az Egyesült Államok és a Szovjet­ Unió között három­­hatalmi értekezlet jöjjön létre. Ha ez az értekezlet eddig még nem valósult meg, ez nem azt jelenti, mintha nem lennének hajlandók az értekezlet megtartására, ha­nem kizárólag arra vezethető vissza, hogy Sztálin marsall, aki személyesen áll az orosz hadak élén, e pillanatban nem hagy­hatja el a harcoló frontot. Sztálin marsall bizonyára nem veszte­gette el az idejét, mint ahogyan azt az orosz frontról érkező legutóbbi jelen­tések is bizonyítják. A közbeeső időre igen szükségesnek és sürgősnek látszik, hogy a három nagy­hatalom külügyminiszterei, illetve felelős személyiségei értekezletet tartsanak és előkészítsék azt a második értekezletet, amelyen majd a három állam fejei vesz­nek részt és amely a­ jövő fontos problé­máit fogja megvitatni. Nincsen semmiféle olyan ok, amely ar­ra késztethetné a szövetséges hatalmakat, hogy a Szovjet­ Unióval ne közöljenek mindent a legnagyobb bizalommal. Churchill hangsúlyozta, hogy az elmúlt időben igen sokat beszéltek a második front szükségességéről. Tekintettel arra, hogy mindmostanáig az oroszok vállára nehezedett az ellenállás legnagyobb sú­lya, egy pillanatig sem kárhoztatja az oroszokat azért, mert sürgették a máso­dik frontot. Előre tekint, arra a napra, amikor a szövetséges hadseregek átszelnek a Csa­tornán és teljes erejükkel rávetik ma­gukat — közelharcban — a Francia­­ország földjére betört ellenségre. Bi­zonyára nem kívánják tőle, hogy meg­mondja, hol és mikor csapnak le. A miniszterelnök ezután hangsúlyozta, hogy ilyen nagyszabású támadás” igen ke­mény és sokoldalú irányú kérdések szö­vevényét hozza magával. Azt­ mondta, hogy ugyanúgy hisz a második frontban, mint a harmadik arcvonalban. Beszéde következő részében visszapil­lantást vetett az afrikai harcokra. Hang­súlyozta, hogy az afrikai kampány sikere nagyon megkönnyítette a további hadmű­veleteket. Churchill félmillióra becsüli a hadifoglyok számát. Mind az Atlanti­­óceánon, mind a Földközi-tengeren ke­zükbe ragadták a stratégiai kezdeménye­zést és az ellenség nem tudhatja, hogy melyik órában és hol fogják kihasznál­ni ezt a stratégiai kezdeményezést. Churchill rátért a Németország elleni légitámadásokra is és azt mondotta, hogy a bombázások mérve és pontossá­ga állandóan növekszik és növekedni Londonban előkészítik a háromhatalmi értekezletet Taganrog kiürítése a szovjet eharkovi előnyomulása miatt vált szükségessé Stockholmból jelenti az MTI.­ Berlinben a védekezés most a m­iuszi szakasz körül össz­pontosul. Itt a harcok változatlanul tovább tartanak. Arra számítanak, hogy az oroszok ezen a részen a legközelebbi napokban új tar­talékokat vetnek be. Berlinben általában azt hiszik, hogy az orosz hadvezetőség a lehetőség szerint ki akarja használni azt a négy hetet, amely az eső és a sár beköszöntése előtt még van. Taganrog kiürítésével meghiúsították az oroszoknak arra irányuló hadászati terveit, hogy elvágják a német déli szárnyat. Moszk­vai jelentések azt állítják, hogy a harctér most Taganrogtól 70 kilométernyire nyugatra, Ni­­kolajevkától Kotselnikovóig vonul. Berlinben azonban nem közölték a nyilvánossággal, hogy a német csapatoknak Taganrognál tör­tént visszavonása nagyobb, vagy kisebb ará­nyú hadművelet volt-e. Csak annyi ismeretes, hogy ez a katonai intézkedés a szovjet h­ar­­kovi előnyomulása miatt vált szükségessé, miután ennek következtében az egész német déli arcvonal abban a veszedelembe jutott, hogy bekerítik. A német katonai szakértők hangsúlyozzák, hogy mindamellett a c­ar­Berlinből jelenti az Interinf­ a ke­leti arc­vonal helyzetéről. Az eddig beérkezett jelentések sze­rint a keleti arcvonal déli szárnyán folytatott, elszakadó műveletek kö­vetkeztében a taganrogi német harci csoportok jelentős áttörési sikert ér­tek e­l. A bolsevisták követték előre­tolt l­ovashadosztályaikat, gépesített gyalogos és erős páncélos alakulatai­kat, amelyek arra törekedtek, hogy elzárják a német kötelékek útját. h­ovi harcok döntőek. Itt a szovjet repülők­kel támogatott erős páncélos alakulatokat vet be. Bár a h­arkovi szakaszon sikerült itt-ott benyomulniuk a német vonalakba, ennek csak helyi jelentősége van. A betörés helyeit azon­nal elzárták, illetve a betöréseket visszaver­ték. A középső vonalon a harcok súlypontja Szevszknél van. Itt a harcok szakadatlanul tartanak. Miután a német főparancsnokság intézke­dése után a német arcvonal szélső déli szár­­■ nyát visszavonták és kiürítették Taganrogot, a német hadvezetésnek sikerült az arcvonalat megfelelően megrövidíteni és elzárni a bet­örés helyeit. A Miusz folyó felső folyásánál az orosz nyomás tovább tart. Német jelentések szerint a szovjet más szakaszokról vont el csapatokat s másod és harmadrendű tartalé­kokat is bevetett. Német vélemény szerint azonban az elhárító csata súlypontja továbbra is Charkovinál van, ahol a legtöbb helyi jelen­­tőségű orosz betörést sikerült elzárni és a be­kerített oroszokat megsemmisíteni. Némely helyen berlini magyarázat szerint a harc to­vább tart. Nagy páncélos csata kezdődött, melyben a német harckocsiknak és rohamlövegeknek sikerült néhány óra alatt a szovjet páncélos alaku­latból 25 nagy harckocsi megsemmi­sítése által széles rést vágni, ame­lyen keresztül a német gránátosok megrohamozták a szovjet lovas és lövészalakulatokat. Saját nehéztü­zérségük és páncélos kötelékeik vé­delmében a német csapatok áttörték a bolsevisták vonalait és nyugat felé megtisztították az utat. E­z alkalom­­mal egy német kötelék több mint ezer foglyot ejtett. A Szovjet veszte­ségei a német támadó fegyverek jól­ irányzott tüze következtében rendkí­vül súlyosak voltak. Az áttöréssel egyidőben a német gyalogság teher­­mentesítő támadásokat intézett erős szovjet páncélos kötelékek ellen ép­pen abban a pillanatban amikor ezek megelőző hadmozdulattal ismét meg akarták akadályozni az áttö­­rést. A német gyalogos erők vezetősége gyorsan felismerte a helyzetet. Nagy lé­lek­jelen­léttel minden rend­elkezés­­re álló páncéltörő fegyvert harcba ve­­tett és így a legrövidebb idő alatt, megsemmisített egy szovjet páncélos dandárt. Említést érdemel, hogy a német áttörő csapat nemcsak összes nehéz hadifelszerelését, minden fegy­verét és járművét, hanem összes se­­besültjeit és hadifoglyait is magával tudta vinni. Az áttörő csoport sorai­ban a német haditengerészet száraz­­fölű­i alakulatai is harcoltak. A köny­­nyű tengeri erőknek egyébként még sikerült Taganrognál két szovjet ágyunaszádot elsed­veszteni és két repülőgépet lelőni. Eközben a Donec­­nél semmi jelentős harci cselekmény nem volt és C­harkov térségében is­ csökkent a harcok hevessége. Szavszk szakaszán változatlan keménységgel folyik a küzdelem. A német légierő erős kötelékei a keleti arcvonal min­den gyújtópontján sikeres támadá­sokkal avatkoztak be a harcokba. Taganrogtól nyugatra egy német harci­­csoport kitört a szovjet gyűrűből A lelkiismeretes munka rombolta le Boris király egészségét Szófiában nagy érdeklődéssel tárgyalják a megalakítandó kormányzótanács kérdését Szófiából jelenti az MTI. Boris király halála továbbra is szinte egyetlen eleme Szófia hangulatának. Magasabb politikai és szakorvosi körökben azt a véleményt nyilvánítják, hogy bár a király betegsége hirtelen, és mondhatni előzmény nélkül következett be, lefolyása mégis megfelel az angina pectoris tüneteinek. Azok, akik az utolsó hetekben a királynál kihallga­táson voltak, elmondják, hogy Boris ki­rály fáradtnak és idegesnek látszott. Kör­nyezetének tanúsága szerint az uralkodó hosszú idő óta napi 12 órát is dolgozott és ez a túlfeszített munka ásta alá egész­ségét, úgyhogy szervezete nem tudott megküzdeni a betegséggel. Az ország ér­dekében végzett szakadatlan és lelkiis­meretes munka volt tehát orvosi véle­mény szerint a király halálának egyik közvetett, de nem legfőbb oka. Hétfőn korán reggel a király holttestét átvitték a Szent Péter Pál templomból az Alexan­der Nevvsky székesegyházba. A ravatal­hoz reggel 7 órakor először Cirill herceg, valamint Eudoxia hercegnő látogatott el, majd az udvari főtisztviselők következ­tek. Eddig még meg nem erősített hírek szerint Boris királyt a rilai kolostorban temetik el. Filov miniszterelnök hétfőn délelőtt sorban fogadta a külföldi álla­mok követeit, akik kormányaik nevében részvétüket fejezték ki. Délután a köve­tek és a katonai attasék az udvari rész­vétkönyvbe írták be nevüket. A Bolgár Távirati Iroda jelenti: Filov miniszterelnök és külügyminisz­ter hétfőn egymás után fogadta a szófiai diplomáciai követe­k vezetőit, akik III. Boris király elhunyta alkalmából tolmá­csolták országaik részvétét. Szakadatla­nul érkeznek az ország különböző részei­ből és külföldről is a részvétet kifejező táviratok, amelyek a bolgár nemzet és kormány iránti részvétet tolmácsolják a nagy csapás alkalmából. Ugyanakkor sze­rencsét kívánnak az új királynak. Bolgár politikai körökben úgy tudják, hogy az elhunyt király semminé politikai végrendeletet nem hagyott hátra. Politi­kai körökben élénken tárgyalják a meg­alakítandó kormányzó tanács kérdését. Az alkotmány értelmében a kormányzó tanács tagjait a nemzetgyűlésnek kellene megválasztania. Minthogy azonban a nemzetgyűlés megalakításához új válasz­tások kiírására lenne szükség és a válasz­tások megtartására a jelenlegi háborús helyzet érthetően nem alkalmas, előre­láthatóan más megoldást fognak majd al­kalmazni a kormányzó tanács tagjainak kijelölése érdekében. Légiriadó Svájcban Zürichből jelenti az MTI. Baselben és Zürichben hétfőn éjszaka légiriadó volt.

Next