Ellenzék, 1943. december (64. évfolyam, 272-296. szám)

1943-12-01 / 272. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Jókai­ u. 16.,­­. Telefon: 11—09. Nyomda: Egye­­tem­ u. 8. Telefon: 29—23. Csekkszámla: 72 nc* ALAPÍTOTTA: BERTHA MIKLÓS Kiadótulajdonos: ..PALLAS SAJ­TÓV­ÁLLALAT Rt Kolozsvár. Előfizetési árak: 1 hóra 4.00­­, negyedévre 12.40, félévre 24.80, 1 évre 49.60 .............. „A magyarság feladata az összmű­ködés megteremtése a Kárpátok medencéjében« Az Erdélyi Párt iránti osztatlan elismerés kifejezésével kezdte meg a Ház a­ megajánlási vitát Gróf Teleki Béla . A reform ellenségei közösen viselik a felelősséget Nem tudnak szó nélkül elmenni délerdélyi testvéreink embertelen elnyomása mellett Volt kisebbségi embereket kell a nemzetiségi ügyek élére tenni Nekünk a háborúban a magunk ügyét kell győzelemre vinni A megajánlási vita megkezdése a politikai szezon legjelentősebb napja volt a Házban ,s az Erdélyi Párt az ülés folyamán több­ször az érdeklődés középpontjába került. A Ház minden oldala egyforma figyelemmel, s vált úgy, hogy egyhangú lelkesedéssel fogadta Teleki Bélának a kormányzat működésének minden ágazatára kiterjedő beszédét, de kor­­mánypárti és ellenzéki részről is több hivat­kozás történt az Erdélyi Pártra. Imrédy Béla részleteket olvasott fel Teleki Béla szeptem­ber 12-i kolozsvári beszédéből és helyeslően húzta alá a szociális haladásra, a közéleti tisztaságra és a magyar reformra vonatkozó megállapításait. Idézte Mikó Imrének, a mi­niszterelnökségi tárca költségvetésénél a nem­zetiségi kérdésre vonatkozóan kifejtett állás­pontját, amivel ő is egyetért. Szöllösy Jenő, a Nyilaskeresztes Párt vezérszónokának meg­állapítása szerint az Erdélyi Pátra a magyar parlamentben nagy hivatás várt, mivel a párt távoltartotta magát a belpolitikai harcoktól és a jövőben a mérleg nyelve lehet. A bal­oldali ellenzék is helyesléssel fogadta Teleki Bélának a parlamentarizmusról és a földbir­­­tokreformról tett megállapításait. Vitéz Imrédy Béla feszült érdeklődés köze­pette­­ emelkedett szólásra és majdnem teljes két órán át beszélt. Felszólalását — az ed­digi politikai megnyilatkozásaihoz viszo­nyítva —, igen komoly mérséklet jellemezte.­­A kormány politikai bírálata inkább a polit­ikai irányzatok megítélésében fejeződött ki. Kifogásolta az általa baloldaliaknak és poli­tikailag veszélyeseknek minősített mozgalmak állítólagos kormányzati csendes pártolását. Ez a megállapítása viharos megjegyzésekre és a kormánypárti oldalról élénk tiltakozásra adott alkalmat. Erősebb lett a vihar, amikor Kállay Miklós miniszterelnök egy megjegy­zéssel reflektált­­ Imrédy egyik külpolitikai vonatkozású megallapítására, amire a szónok emelt hangon válaszolt. Hogy, érdeklődéssel hallgatta mindvégig a Ház Laky Dezső, a kormánypárt vezérszóno­kának igen alapos tárgyi ismeretre és nagy felkészültségre valló fejtegetéseit, amelyben jórészt az előtte szóló ellenzéki politikusnak válaszolt. Nagyon megritkultak a sorok és a karzaton nla.m­..csa. fgyeket hallgató vök, amikor S­öllösy Jenő, a Nyilaskeresztes Párt vezér­szónoka kezdett beszélni. Szavait többször szakították félbe a kormánypárti oldalról jövő megjegyzések. A nyilasok legtöbbet a demokratikus pártok mozgási szabadságának ügyével foglalkoztak. Szöllösy a visszatért területek politikai kérdéseit is érintette ami­kor azt mondotta, hogy a felszabadított te­rületekről behívott képviselőknek nem lett volna szabad politikai pártokba tömörülniök, hanem meg kellett volna őrizniük teljes füg­getlenségüket, mivel őket nem választották, hanem behívták. A kormányt hibáztatta azért, hogy a felszabadult területeken politikai h­­i­­tározások kezdődtek, sőt utalt arra is, hogy vitéz Lukács Béla, a MÉP országos elnöke Erdélyben politikai kortesutat is tett volna. Vitéz Lukács Béla miniszter: Ez a megál­lapítás nem fedi a tényeket, hiszen Erdélyben az összes politikai ellenzéki pártok szervez­kedtek és szervezkednek, csak éppen a kor­mánypárt tartotta magát a politikai szervez­kedéstől távol. Igaz, hogy volt Erdélyben, de ott semmiféle politikai gyűlésen nem vett részt és politikai szervezkedést nem szorgal­mazott. Délután fél négyre járt az idő, amikor Szöllösy Jenő befejezte beszédét és az elnök gróf Teleki Bélának adta meg a szót. A pa­dok ismét megteltek és az ülésteremben ismét helyet foglalt a kormány több tagja, akik az előző beszédet nem hallgatták végig. Teleki Béla gróf bevezető szavaiban vála­szolt Szöllösy Jenőnek az erdélyi politikai szervezkedésre vonatkozó megjegyzésére. — Nem volt szándékomban ezt a kérdést érinteni — mondotta a képviselőház általá­nos, egyre fokozódó érdeklődése közepette —, de a történelmi igazság kedvéért meg kell mondanom a következőket: a felszabadulás után Erdélyből behívott képviselők körében valójában az a nézet alakult ki, hogy tart­suk távol magunkat minden pártpolitikai­­ küzdelemtől, hiszen jól emlékezünk, hogy ezekben az időkben valamivel viharosabb it, volt a magyar közélet, é­s ehelyett minden erőnket, képességünket és tudásunkat és fő­leg a kisebbségi időkben szerzett élettapasz­talatunkat a visszaszerzett országrész újjá­építésére és az egyetemes magyar ügy szol­gálatára bocsássuk. E célból alakítottunk er­délyi parlamenti csoportot, amelynek első elnöke, Páll Gábor dr. képviselőtársam, tu­domásom szerint éppen azzal az elgondolás­sal kereste meg a politikai pártok vezetőit és kérte, hogy magasabb célokért egyelőre ne kezdjenek semmiféle politikai szervezkedésbe. Az igazság kedvéért tehát le kell szögeznem, hogy éppen az ellenzéki pártok voltak azok, amelyek ezt a kérésünket nem vették figye­lembe, éppen a kormánypárt volt az, amely ezt a szempontot méltányolta. Az Erdélyben megkezdett politikai pártszervezkedésekre ter­mészetesen mi nem tettünk egyebet, minthogy a politikai pártok jelentkezésére politikai pártot alakítottunk. Az volt a meggyőződé­sünk, de ma is az a hitünk, hogy ennél jobb lehetőséget Erdély magyar egységének megőr­zésére nem találhattunk volna. És hogy még a látszatát is elkerüljük annak, hogy ez bár­mily néven nevezendő különállás lenne, szö­vetségre léptünk a kormánypárttal, hogy az­zal véghezvigyük a felszabadult terület újjá­építését és példázzuk azt,­­­ogy háborús idők­ben csak erős és egységes kormányzati rend­szer tud szembenézni a legsúlyosabb felada­tokkal. Teleki Béla szavait hosszas taps követte, majd rátért a megajánlási vita anyagára. Kö­zel kétórás beszédének legérdekesebb jellem­vonása az, hogy legtöbb elvi megállapítása egyöntetű helyesléssel találkozott, úgy a kor­mánypárt, mint az ellenzéki pártok körében. Amikor ismét szóvátette a délerdélyi magyar­ság egyre fokozódó elnyomatásának ügyét és párhuzamot vont az északerdélyi románság helyzete fölött, az egész Ház szűnni nem akaró éljenzéssel kísérte minden egyes szavát. Teleki Bélának beszéde után elsőnek Kál­lay Miklós miniszterelnök, majd Csatay La­jos honvédelmi miniszter, dr. Bánffy Dániel földművelésügyi miniszter és a kormány többi jelenlevő tagjai és a képviselők közül igen sokan kifejezték szerencsekívánataikat. Ez­után Tildy Zoltán a Független Kisgazdapárt vezére szólalt fel és ismertette pártjának ál­láspontját. Hangoztatta azonban, hogy kö­vetendő magatartásnak a mértéktartást és a szenvedélyek letompítását kell tekinteni. Különösen fontos ez az eljövendő nehezebb idők miatt. Véleménye szerint az egész nem­zetnek össze kell fognia egy demokratikusabb Magyarország felépítésére. Ezzel a megaján­lási vita első napjának parlamenti tárgyalása végetért. (DEMETER BÉLA.) Gróf Teleki Béla beszéde Gróf Teleki Béla felszólalásában többek között ezeket mondotta:­­• A háborúnak eljutottunk abba a szaka­szába, amikor Európa közvéleményét már nemcsak a háború érdekli, hanem az is, hogy mi lsz a háború után. E tekintetben nekünk magyaroknak meglehetősen könnyű a dol­gunk, mert nincs szükségünk a tervkészítő időszakban új tervekre.­­ A mi terveinket ugyanis egysz­ers min­­denkorra megszabja az a tíz évszázaddal ezelőtt lezajlott tény hogy a magyarság éppen a Kárpáth med­encében alkotott ál­lamot és azt tíz évszázad viharaiban fenn is tudta tartani. A Kárpátmed­ence, ez a földrajzi nagytáj, gazdasági szerkezeté­ben és életében is egyetlen nagy osztha­tatlan egész. Amennyiben az oszthatat­lanság az egyik jellemvonása, éppen any­­nyira a különállás, a függetlenség, a má­sik jellemvonása. Mivel a Kárpátmeden­ce egy és oszthatatlan, ebből következik, hogy a benne élő népeket is egységben ke­ll tartani, a benne élő népek is egy­ségben kell, hogy éljenek, mert a termé­szeti adottságok közös életfeltételeket és azonos sorsot jelöltek ki számukra. A Kárpátmedence népeinek közös feladata tehát, hogy függetlenségüket és szabad­ságukat megvédjék. Éppen ezért nagyon fájlaljuk hogy a körülöttünk lakó népek egynémelyike a közös veszélyezettség ellenére sem tudja megérteni a termé­szet és a történelem megmásíthatatlan törvényeit­ ismerni. Nem látták például, hogy a Kárpát­­medence nemcsak egy olyan földrajzi nagy táj, amely természeti adottságainál fogva egységes politikai szervezetet kíván, hanem­­­gyben olyan gazdasági tájegység is, amely­nek páratlan gazdagsága, jól v­lan kiderít­­hetetlenek a gazdasági lehetőségei, az egymást kiegészítő tájak, az egymást kiegészítő erő­források jó összműködése biztosítva van. S kinek, ha nem éppen a térség középpontjában elhelyezkedő magyarságnak a feladata, hogy ezt az összműködést létrehozza. Hiszen a ke­­resztséggel, a kelet, nyugati népvándorlás hullámainak megtörésével, a török hódító előretörésének megállításával, a nyugati kul­túra és civilizáció általánossá tételével a magyarság kárpátmedencei feladatai még nem zárultak le. Vannak még új, meg nem oldott feladatok ezen a terü­leten, amelynek megoldásáért nemzetünk felelősséget érez, t­­­ud­atában kell lennünk annak is mondotta a továbbiak során gróf Telki Béla , hogy a különböző népeket az egymásra- A magyarság kárpátmedencei feladatai még nem zárultak fe­ ­l. Teleki Béla ezután arról beszélt, hogy az 1918 előtti Magyarországnak a Kárpát­­m­edence függetlensége és szabadsága szem­pontjából milyen óriási jelentősége volt. Trianonban csak o­lyanok dönthettek, akik a Kárpátmedence és a Kárpátmedencében ki­alakult magyar állam természeti és történeti tényezőit nem ismerték, vagy nem akarták

Next