Ellenzék, 1943. december (64. évfolyam, 272-296. szám)
1943-12-01 / 272. szám
1993 decemberig nyesüljenek. Sajnos, ez ma nem mindig történik így. Vannak, akiknek a juttatásra való egyetlen minőségük a megfelelő összeköttetés. A mezőgazdasági program végrehajtása során, ha komoly eredményeket kívánunk elérni, úgy a célkitűzések megvalósítását esősorban a szabad gazdasági szervezetekre kell bízni és az egyéni juttatások helyett a gazdatársadalom közösségét kell megsegíteni. örömmel hallja, hogy a földművelésügyi k raszter is ezen az úton kivan haladni. Legyen végüit az „Aladarok”-nak Majd rátért a kereskedelem kérdéseire és részletesen vázolta azokat a nehézségeket, amelyek a magyar kereskedelem egészséges kibontakozásának útjában állanak. Elmondotta, hogy túl sokan túl könnyen fogják fel ma a helyzetet s nem gondolnak arra, hogyha egyszer megszűnik a védettség, mint a vihar az őszi falevelet, úgy fogja a szabad gazdasági verseny a szakmailag és erkölcsileg gyenge kereskedelmi tényezőket elsöpörni. A kereskedelmi és közlekedésügyi minisztériumok feladata volna már most a szelekciót megkezdeni és komolyabb teherpróba alá vetni a kereskedőket. Ki kell selejtezni mindazokat, akik csak nemzeti ajándékot látnak a jogosítványokban és másokkal végeztetik kereskedői tevékenységüket. Meg kell szüntetni viszont mindazokat a jogosítványokat, amelyek nem igényelnek szaktudást és kereskedelmi tevékenységet, csak vámszedői egy adott helyzetben a gazdasági életnek. „Hangsúlyoznom sem kell, mondotta gróf Teleki Béla, hogy a jövő szempontjából az igazi fontos kérdés a külkereskedelem. Decentralizált ipar, fejlett kereskedelem azonban csak jó közlekedési hálózat mellett képzelhető el.“ Gróf Teleki Béla külön kiemelte, hogy a kereskedelem és közlekedésügyi tárcát elismerés illeti, hogy a háború ellenére milyen komoly eredményeket mutat fel. Megemlítette a dédaáiszerdtfalvai vasútvonal megépítésének jelentőségét és utalt Udvarhely vármegye vasúti bekapcsolásának múlhatatlan szükségszerűségére. Az Erdélyi Párt elnöke beszéde további során a szervezés kérdéseivel is foglalkozott. A helyes szervezés — Ma éppen gazdasági és állami életünk megszervezése terén látjuk a legnagyobb hibákat és igen sok zökkenőnek nem az intézkedések helytelen volta az oka, hanem az, hogy a megvalósításnál nem veszik figyelembe a helyes szervezés szempontjait. A szervezési hibáival egyformán találkozunk a nagy^ kérdéseinknél, mint pl. a nemzetiségi kérdés, és kisebb, de igen fontos feladatok megoldásánál, mint például a mezőgazdasági szakoktatás. Ezek a kérdések éppen úgy, mint számos más ügy két, vagy esetleg több minisztérium hatáskörébe tartoznak érte éppen, ezért ezek legharmonikusabb együttműködés esetén sem oldhatók meg gyorsan és a követelményeknek megfelelően. De van rá példa más téren is éppen elég. Mint például a szénarekvirálás, a marhabeszolgáltatás, a faellátás, vas- és anyagelosztás kérdése... stb. Az elgondolások helyesek, csak a gyakorlatii vég-,rehajtáson buknak meg a dolgok. Tévedés volna azonban azt állítani, hogy magyarságnak nem lenne érzéke és tehetsége a helyes szervezéshez, amikor történelme éppen ellenkezőjét bizonyítja. A hiba tehát nem a magyarság lelki és szellemi, alkatában van. Meg kell tehát találni az állami élet leghelyesebb megszervezésének módjait, hiszen bármilyen rendszerben egy kormányzat számára a problémák megoldásának csak egy módja van: a konkrétje legjobb megoldás. ..A jól képzett, jól felszerelt, harckész és eredményesen harcoló honvédség ma már nem a nemzeti dicsőség, hanem a nemzeti lét kérdése — állapította meg gróf Teleki Béla. — Éppen ezért figyelmünk fokozottan fordul a honvédség felé. Egy hadsereget, annak erényeit és hibáit szervezésben, felszerelésben, tudásban és szellemben egyaránt csak a háborúban lehet kiismerni. Honvédségünk vezetőinek immár három háborús év tapasztalata áll rendelkezésére. Hiszem, hogy vezérkarunk ezeket a tapasztalatokat nagyon komolyan számba vette, katonai nyelven szólva kiértékelte és értékesítette. Örömmel hallottuk a honvédelmi tárca költségvetésénél a honvédelmi miniszter úr szavait. Bízunk benne és reméljük, hogy mindazt sikerül megvalósítani, amiket ott elmondott és ami az egész Ház osztatlan helyeslésével találkozott.* A hadigondozás A hadigondozás kérdéséről szólva, örömmel üdvözölte azt az elhatározást, hogy a kérdést kiemelték a karitatív társadalmi gondoskodás köréből és azt egy külön, a miniszterelnök közvetlen ellenőrzése alá tartozó állami szerv hatáskörébe utalták. Természetes azonban, hogy a hivatal eredményes munkája elsősorban attól függ, hogy milyen öszszegek állanak rendelkezésére. Bármilyen takarékosságot ír is elő a parancsoló szükségesség, meg lehet találni a célra szükséges pénzt, hiszen a kormány bőségesen dotálja azoknak a munkaszolgálatosoknak a családjait, akik életüket egyáltalán nem veszélyeztetve, elég jó ellátási viszonyok között a hátországban, vagy a front mögött munkájukkal teljesítik honvédelmi kötelezettségüket. A szórványkérdés — Ha azt is mondtam, hogy a mai rohanó korban nincsen idő a kérdéseket egyedül a nemzetnevelés útján megoldani — folytatta gróf Teleki Béla beszédét —, ez semmiben sem csökkenti a nemzetnevelés elhatározó jelentőségét. A reformok legfontosabbika talán éppen a nevelésügy reformja. Új szociális, de erős nemzeti érzéstől áthatott embertípust kell kialakítania. A magyar kultúra kérdése nemcsak a széles néprétegek felemelésének, az ügye, hanem egyben a nemzetiségek közé be-, ékelt magyarjaink megtartásának a kérdése is. Tisztában vagyunk azzal, hogy a költségvetés összeállításánál a materiális fontosság sorrendjében a kultusztárca meglehetősen hátra szorul. Hangsúlyozni kívánom azonban, hogy vannak a kultusztárcának annyira fontos tételei, mint például a vegyes vidékeken veszélyeztetett magyarság lelki gondozása, iskolakérdés és a jövő államépítésünkhöz szükséges vezető rétegnek minden foglalkozási ág számára történő kiképzése, tehát tanítók, lelkészek, papok, orvosok, mérnökök, iparosok, kereskedők kiképzése, amelyek közvetlenül a honvédelmi kiadások után következnek fontosság szempontjából. Ha a honvédelem az ország mai védelmét jelenti, úgy a kultusztárca kiadásai a jövőben való védelmét jelenek A ..kultuszminiszter költségvetési beszédéből örömmel állapítottuk meg, hogy a tárca élén erdélyi szellemű ember áll. Közérthető jogi nyelvet! Gróf Teleki Béla ezután az igazságügyi tárca kérdéseire tért át. A háború nem alkal ELLENZÉK A honvédség más a nagy kodifikációs munkálatokra, de minden reformkor kitermeli a maga átfogó és szintetikus kódexeit, amelyek a társadalom megújult életének szabályait jogi formákba öntik. A reformkor szüleménye volt a száz évvel ezelőtt elkészült magyar büntetőtörvénykönyvi javaslat, amely, sajnos, sohasem tudott életbe lépni. S ami most meginduló reformtörekvéseinknek is át kell alakítaniuk a magánjog, kereskedelmi és büntetőjog rendszerét. Hangoztatta még Teleki Béla, hogy a régi jogi stílus egyszerű és világos volt. A Werbőczy vagy Deák Ferenc fogalmazta törvényeket ma is jobban meg lehet érteni, mint a szakminisztériumok rendeleteit, amelyekből csaknem mindennap néhány jellemzően érthetetlen mondatot lehet találni a Budapesti Közlönyben. I 0£ifiD0 Egészséges gazdaságot A magyar ipar kérdéseiről beszélve, elégtétellel állapította meg, hogy a magyar ipar mennyit fejlődött az utóbbi esztendőkben. Sajnos, azonban, hogy Budapest központi fekvése és a viszonylagos nyersanyagszegénység miatt az ipar elsősorban a fővárosban tömörül, mert itt találta meg a legjobb közlekedési és szállítási helyzetet, valamint munkapiacot, így az ország távolabbi részei, a meglévő iparosodási lehetőségek nincsenek kihasználva. Különösen a középipar lehetősége van adva energiaforrások, a földgáz és olajfeltárások és az ország még felhasználatlan vízi energiája által. Bizonyos, hogy az iparnak igen nagy feladatai vannak a mezőgazdaság terén. De gondoskodnia kell az ipar decentralizálásáról is és meg kell találni a módját annak, hogy a vidéki tőke is bekapcsolódnék az iparosítás folyamatába. Az állami és banktőke mellett a magántőkének is fokozottabb érvényesülési lehetőséget kellene biztosítani. Gróf Teleki Béla behatóan foglalkozott a Székelyföld iparosítási lehetősé,geivel, leszögezve, hogy a székelyföldi iparnak mindenben a Székelyföld érdekeit kell szolgálnia. A délerdélyi magyarság sorsa határozza meg a két nép jövő sorsát Beszéde utolsó részében az Erdélyi Párt elnöke a nemzetiségi és külpolitikai kérdéseket tárgyalta. Hangsúlyozta, hogy a pártnak a nemzetiségi kérdésben elfoglalt álláspontját Mikó Imre már részletesen kifejtette a Házban, de mégis úgy érzi, hogy röviden érintenie kell a kérdés román—magyar vonatkozásait. — A rajtunk esett sérelmeket elfeledjük, de nem tudunk szó nélkül elmenni délerdélyi testvéreinknek még ma is tartó, sőt egyre fokozódó embertelen elnyomása mellett. Legfutóbb interpelláció formájában voltam kénytelen a délerdélyi ősi magyar iskolák bezárásának ügyét a t. Ház elé hozni. És itt nem mulaszthatom el, hogy köszönetet mondjak azoknak a képviselőtársaimnak, akik a délerdélyi magyarság iránti együttérzéstől vezetetve elálltak interpellációik elmondásától, hogy ezzel is biztosítsák a délerdélyi magyarok helyzetének mindennél előbb való fontosságát. A külügyi tárca tárgyalásánál szóvá tettük a munkatáborokban sínylődő délerdélyi magyar testvéreink elrettentő helyzetét, és a magyar gazdáidnak állatrekvirálás címén történt kifosztását. Ezúttal is hangsúlyozni kívánjuk, és ezt tudomásul kell venni a román kormányzatnak, de minden erdélyi románnak is, hogy a délerdélyi magyarság életének és sorsának biztosítását olyan kérdésnek tekintjük, amely a két nép jövő viszonyát és esetleg sorsát is döntően határozhatja meg. — A román kormányzat a délerdélyi magyarságon elkövetett sérelmeket a kölcsönösséggel indokolja. Nézzünk csak a mélyére ennek a ,,kölcsönösségnek*". Állítsuk szembe a délerdélyi magyar munkaszolgálat borzalmait, ahol az egyik tábort, maguk a románok is ,,cimitirul" ungurilor** a magyarok temetőjének neveznek, az északerdélyi románok munkaszolgálatával, ami általában jó elhelyezéssel és jó élelmezéssel jár. Állítsuk szembe a délerdélyi magyar munkaszolgálatosok családtagjainak helyzetét, akik teljesen magukra vannak anyagilag hagyatva, — az északerdélyi román munkaszolgálatosok helyzetével, akiknek családja a fronton harcoló katonákkal egyenlő hadisegélyt kap. Az Északerdélyben élő románok keserves sorsáról zengő hamis propaganda cáfolataként álljon itt egyetlen beszédes adat: Beszterce-Naszódvármegyében, amelyik tudvalevőleg nagy román többségű, a folyó évben befolyt közadó 2,960 000 P volt, ezzel szemben az ezidei kifizetett hadisegély 4,540 000 P-t tett ki.• Pártunk osztatlan helyeslésével találkozott tehát a miniszterelnök úr legutóbbi bejelentése, hogy a kormányzat a délerdélyi magyarság megvédése érdekében — ha másként írt magyar nemzetiségi politikát — Hagyományainkhoz- hű, de a nemzeti'' ségeink életében beállott változásokat józanul lemérő új magyar nemzetiségpolitika alapjait kell leraknunk. És itt, tisztelt Ház, rá kell mutatnom egy hiányosságra. A miniszterelnök úr helyesen állapította meg a bizottsági tárgyaláson, hogy ki kell vetnünk magunkból, fel kell oldanunk magunkban a trianoni és a kisebbségi szemléidet, mert a megnagyobbodott országot csak így tudjuk áttekinteni és így tudjuk eredményesen szolgálni. Bizonyos tekintetben hiányosságnak érzem azt is, hogy olyan intézményekben és bizottságokban, amelyeknek működése és hatásköre az egész orszgra kiterjed, a visszatért területek egyáltalán nem, vagy elenyésző szántban vannak csak képviselve. Hiányosságnak érzem ezt, mert a helyi ismereteken kívül a szemléletek sokfélesége és kiegyenlődése segítené hozzá ezeket a szerveket ahhoz, hogy a megnagyobbodott ország feladatait és lehetőségeit át tudják tekinteni A nemzetiségi politika vonatkozásában azonban feltűnően nagynak, égetőnek és — szinte azt merném mondani — alig menthetőnek érzem ezt a hiányosságok Nem tudom megérteni azt, hogy az egyes, minisztériumok a nemzetiségi ügyek intézésére miért nem abból a kétmillió magyarból választják ki a megfelelő embereket, akik három állam kisebbségpolitikai módszereit, azok hatását, avagy hatástalanságát, eredményességét, avagy eredménytelenségét a saját bőrükön tapasztalták és akiknek a számára valóban egzisztenciális kérdés volt a nemzetiségi politikának minden csinja-binjával, múltbeli és jelenkori helyzetével megismerkedni és azt elsajátítani. Ha van terület, tisztelt Ház, ahol értéket és gyarapodást jelent a visszatért magyarság, úgy ez a terület az. És ha van terület, ahol nem használják ki az adott lehetőségeket, úgy ez a terület az. — Nem lehet immár az ország 25 százalékát kitevő nemzetiségeinket ugyanazzal az aparátussal és ugyanazokkal a módszerekkel kormányozni, mint a trianoni ország 5 százalékát kitevő nemzetiségeit. Kírek maradunk az öncélú magyar külpolitikához . A kisebbségi sorsot megjárt magyar ember szemével nézzük külpolitikánk alakulását s benne az örök magyar célkitűzések felé vezető utat keressük. A Trianon után újjáéledt öncélú magyar külpolitika vezetett ki minket a megszállás alól s önmagunkhoz maradunk hűek, ha ezen az úton haladunk tovább Világhatalmak nagy összecsapásai között mi elsősorban a magunk ügyéért vagyunk felelősek, nekünk a háborúban a magunk ügyét kell győzelemhez juttatnunk. Annál is inkább, mert vannak közvetlen ellenségeink, akikkel szemben más támogatásra nem számíthatunk— Kormány még nem állott nehezebb körülmények között az ország élén, mint ma. És kormányelnököt még nem terheli olyan súlyos felelősség, mint Kállay miniszterelnök urat, aki igaz magyar érzéssel és a nemzet jövőjében való hittel és erős akarattal áll azon a poszton, ahová a magyar sors özét állította. Sok tényezőn fordul meg jövő sorsunk alakulása, amelyet nem tudunk befolyásolni, de egy tényező a m hatalmunkban áll és ez a mi belső egységünk és az ország öszszeforrottsága. Lelkiismeretünk szavára adom meg tehát pártom és a magam nevében a felhatalmazást abban a reményben, hogy ezzel nemcsak az ország jövőjének biztosításához szükséges kormányzati szilárdsághoz járulunk hozzá, a magunk erőivel, de egyben a pártunk által képviselt szellemiséggel is elősegítsük az országot a szociális haladás útján — fejezte be beszédét gróf Teleki Béla, az Erdélyi Párt elnöke. BUDAPEST, december 1. A képviselőház keddi ülésén folytatta az állami költségvetésről szóló törvényjavaslat vitáját. Napirend szerint következett az 1944. évi állami költségvetéséről szóló javaslat tárgyalása. Az elnöki bejelentések után Inántsi-Papp Elemér előadó kezdte meg beszédét. Az 1944. évi költségvetés indokolását szavitéz Imrédy Béla, aki a kért meghosszabbítással másfél óra hosszat beszélt, bevezetőül azt hangoztatta, hogy a törvényjavaslatot nem fogadja el és a kormányt nem ajándékozhatja meg bizalmával. A nemzeti egységnek a kérdése azonban nem ettől függ, hanem az általános politika irányvonfalainak tisztaságától. A honvédelmi tárca tárgyalása megmutatta ezt és örömmel állapítja meg, hogy van egy kérdés, amelyben mindenki pártkülönbség nélkül egyetért és ez az, hogy az országban jobban, mint valaha, szüksége van hősies szellemű és a lehetőségek legmagasabb fokú kihasználásával korszerűen felszentelt és kiképzett hadseregre. Beszéde további A Ház illése haszonként ismertette. Kérte tehát a Házat, hogy pártpolitikai szempontot félretéve, a magyar hivatástudatnak átérzése mellett a nemzet érdekének szem előtt tartásával teljesítse most is történelmi feladatát. Végül a megajánlási törvényjavaslatot úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadásra ajánlotta. A megajánlási vita első vezérszónoka vitéz Imrédy Béla volt. s°t.in a parlamentarizmusról szólt. A külpolitika síkjára átterve, azt fejtegette, hogy a magyar külpolitikának csak egy célja lehet, azt az utat követni, amely a nemzet boldogulásához vezet. A legélesebben szembefordul a független kisazdapárt és a szociáldemokrata párt tagjai által kívánt külpolitikai elgondolsokkal, amelyek a kormány külpolitikájával szemben 180 fokos eltérést mutatnak. A földbirtokpolitikai kérdésekre áttérve, a háború hőseinek földhözjuttatását sürgette. A munkakerülővel szemben a törvény legteljesebb szigorát kell alkalmazni. Az alapelv az legen, aki nem dolgozik, az ne is egyék. Részletesebben foglalkozott a zsidókérdéssel. Kérte a kérdésnek a magyar mentalitásnak megfelelő megoldását társadalmi, gazdasági, szellemi és politikai téren egyaránt. A legerélyesebben kikelt a feketepiac haszonélvezői ellen. Kérte, hogy az ország hivatalos külpolitikai irányzatát valló jobboldali pártok és mozgalmak a törvényes keretekben működhessenek és a háborús céljainkat megtagadó baloldali pártokat és mozgalmakat a legheljesebben ellenőrizzék. Egy kérdés, amelyben mindenki egyetért ó Írj nem megy, hozzányúl az eddig kínosan kerültretorzió eszközéhez is. .**•'• Imrédy: Függetlenséget és szabadságot akarunk A külpolitika síkjára újból visszatérve vitéz belül a hatalmi súlypont az oroszok javára Imrédy Béla hangoztatta, hogy ha igaz volt tolódott el. A moszkvai értekezlet nemánezelőtt egy esztendővel az, hogy ez a háború tátja, hogy az igazán fontos kérdésekbena fm háborúnk, ez ma még fokozottabb mér- például a területi kérdésekben semmiféle tekben áll. Az angolszász—orosz szövetségen megoldás nem jött létre. A középeuróam