Ellenzék, 1944. február (65. évfolyam, 25-48. szám)

1944-02-01 / 25. szám

Szabó Endre riportja : „Cserkészkapitányok“ harca a minőségi magyar munkásfrontért Reads "Tints-'ukványos bemutatkozással kezdődik Pár tapogatódzó manat az „anyag" ülőn tv. aikkor délután a kávéhónban. Hazulról azzal távozom, hogy na, fálóra alatt végzek ,,Őrökkel" is él: a tützstts "tálnál majd... Utólag szégyellem bevallani, a szándék a minap is ez volt. De csak szándék maradt, mert a félóráiból óra, sőt órák lettek, szárnyakon járt az idol, míg a beszélgetés fonala egyre jobban körülhálózta a magyar élet egyik legsúlyosabb és legérdekesebb témáját, a magyar munkás kérdését. Talán lényegtelen még egyszer hangsúlyozni: a magyar munkásét, mert valóban nem a munkásról, hanem a magyarról szólt a szó; mint hogy elsősorban nem munkások, hanem magyar munkások voltak azok, akikkel beszélgetve kiutat igyekeztünk találni az itt tévesztőbe torkoló probléma halmazából. Már az első mondatok után meglepett a szavak mögött meghúzódó lélek komolysága, a gondosan formált mondatok távlata, a célra törekvő akarat elnyűhetetlenségge, amely kiragadott a kávéház sokszor izgató vagy megnyugtató zsibongásaiból és csak a ,,kérdések" meredtek bevehetetlennek látszó falakként előttünk. Amit mondanak, és ahogyan azt mondják, abból kiérződik a rideg tárgyilagosságra való törekvés. Nem hallgatnak el semmit, mert nincs mit elhallgatniuk. A magyar munkás göröngyös útjait járják hosszú évtizedek óta, amely megedződött a világnézetek és bérharcok küzdelmeinek sorozatán. Valamikor a 20-as évek táján indultak el a magyar életbe a cserkészet nemzetformáló szervezetének és szellemiségének hatása alatt. Ma egy nagy magyar mozgalom — munkásmozgalom — élvonalbeli harcosai és szellemi irányítói. Vezérei és képviselői sokszázezer bajtársaának és mégis a vezért póz nélkül állanak ügyük szolgálatában. Már magatartásukon érzik, hogy szavaik mögött nem a munkás, a pártember, hanem a magyar rejtőzik, amelyet ifjúságuknak nagy élményeként hordoznak. Indulásukkor a cserkészmozgalom telítette lelküket: felépíteni újra az országot, melyet meg nem értő idegenek gazebakötöttek és a nemzettől távoliak megszégyenítettek. A közösség, amelyben lelkitáplálékra leltek, a magyar közösség volt: rend és rang nélküliek, a dolgozó magyarok gyülekezete. Érlelődtek itt az eszmék és tettre sarkaltak a törekvések. Nem voltak becsületességük és szakképzettségük ellenére sem „jó" munkások. Nem voltak ,,szervezhetők" sem párt, sem szakszervezet céljaira. „Cserkészkapitányok" voltak, akik körül elnémult a suttogás, ha készült valami. Kísérletük meddő maradt, hogy a cserkészet nemzeti eszméivel és szervezeteivel bevonulhassanak zárt soraikba. Az ifjú lendületet csakhamar metszeni kezdte az élet: választás elé állította őket a tőke és bér harca. Ha beolvadnak a munkások közösségének érdekvédelmi képviseletébe, a szakszervezetekbe, élvezik ennek védelmét, de fel kell hagyjanak eddigi törekvéseikkel, vagy kívül maradnak eszméik védelmezőiként, de kiszolgáltatva a tőke kapzsiságának. Rá kellett egy szomorú pillanatban döbbeniök arra, hogy a magyar munkást senki nem védi, önerejére támaszkodva pedig nem képes szembeszállani vészes törekvésekkel. Ekkor történt például a következő eset: a főváros házi kezelésbe szándékozott venni egy nagy üzemet, de az ott dolgozó munkások nélkül, akiknek fele sert, volt ugyan szakszervezeti tag. A felzúdulás érthetően nagy volt. A tárgyalások meddősége a szakszervezet és érdekközösségét pártoló párt beavatkozását vonta maga után — sikerrel. A magyar munkás nem tehetett mást: tag lett és ott keresett védelmet, ahol talált. Ha nemzeti alapon nem, akkor a nemzetközi eszmék árjában. , Az éltet kényszerítette erre... Mindez azonban nem jelentette, hogy a magyar munkás felhagyott eddigi nemzeti eszméivel. Nem..., de ez oly belső vívódást és külső meghunyászkodást jelentett, amely erejének sok százalékát emésztette fel. Az egyszerű élet mindennapjaihoz idomul a lélek is és megszokott kereteinek változása nagy eseményszámba megy. Elhagyni a szakszervezetet, vagy eddigi testületét, ha még csak a tőketársaságról van is szó, mélyebb hullámokat kavar fel benne, mint mikor a dörgedelmes ellenzéki képviselő egy igazgatósági tagságért méla csendben átevez a kormánypárthoz. Ez már az egyszerű lélek sajátosság.1. A magyar munkásfront tömege állmcióan hullámzott az életadta és szabta lehetőségek között. Hol itt, hol ott bukkant fel, míg mennyisége állandóan nőtt ,és minősége kristályosodott. A parasztság a duzzadó ipar következtében egyre inkább szaporította sorait, de még mindig ott tartottak, hogy képtelenek voltak saját lábukon megállani. Ekkor pedig már a nemzeti eszme térhódításának lendületes éveit élte az egész magyarság. Az állam egyes intézkedéseivel támogatta tömegeiket, de hiányzott a jó szándék mellél a tapasztalat és erély . y - ‚ . l »*»»■»'/ ' ' < f f 1 ■ ¥ V .' ' v It AS. á f ! r 4 > Mamin....'. Egy példa kerül megint a kerekasztal felé: bérmozgalom indul egyik nagy hazai gyár munkásainak érdekében, melyet a szakszervezet vezetett és bonyolított le eredménytelenül. A gyár vezetősége nem adja meg a kért ötszázalékos fizetésemelést. Ezzel szemben azonban más érdekképviseleti szervezet vezetőségének sikerült tízszázalékos emelést elérni. A sikeresebb szervezet számban ekkor természetesen felduzzadt, a sikertelenebbek sorai megritkultak s a rákövetkező hónapokban már a harmadik szervezet vezetőségével tárgyalt, hogy megakadályozzon egy újabb akciót. Ilyen körülmények között a három érdekképviseltség egymás gyöngülését szolgálja csupán, nem biztosítva sem ennek, sem annak védelmét, de a munkásminőség útjának kialakulását sem. A ma már megürüsödott magyar munkásság külön gondjává vált a nevelés kérdi".. . Tárgyilagosságuk és becsületességük követelte meg, hogy elmarasztalják ezt a nevelési módszert, bár minden igyekezetük kiküszöbölésére és javítására irányul. Míig a túlsó oldalon idegen szellem és a magyar fajtól idegen megszólaltatók valóban irodalmi színvonalú előadásokon pallérozzék „elvtársaikat", addig a magyar munkások számára rendezett nerelő célzatú előadások a giccs és a magyarkodás duhaj fellegvárává lettek. A főváros és a vidék egyek ebben. A munkáselőadások slágerei mindenhol a „Mária főhadnagyok", „Becskereki menyaszszonyok" és egyéb erdélyi mihályi kulturtermékek, vagy az „asszony haragszik" madalmagyarság s ebből egy jottányit nem enged senki. Ebbe nevelődik az örökös utánpótlás és fullad bele a lankadó erejű középkorbeli. Az erősebb és öntudatosabb, de már sokkal vékonyabb réteg is kihegyeződött csúcsokon táncol. Egyfelől eszméi más megvalósítások felé szeretnék irányítani, a meglevők nem elégítik ki . ...» 4 h.m.l . , Cmev. . /h.d. A magyar munkást itt éri a legnagyobb sérelem. Ismét a példa: egyik nagyüzem magyar munkásai, mivel át nem hidalható eszmei felfogásokból nem tagja a szakszervezeteknek, harmincszázalékos órabérhátrányban vannak szakszervezeti társaikkal szemben. A fellépés egyöntetűsége sincs számukra megadva munkájuk, vagy kívánalmaik, esetleg éppen követeléseik biztosítása végett. T 1.LJNZtK Rendkívül élénk tevékenységet fejt ki az Erdélyi Párt marostorda megyei tagozata Albrecht Dezső és László Dezső a szociáliskérdésekről beszéltek Marosvásárhelyen MAROSVÁSÁRHELY, február 1. (Tudó®, tónk jelenti.) Hétfőn délelőtt és délután tartotta az Erdélyi Párt Maros-Torda vármegyei és városi tagozata intézőbizottsági ülését, amelyre a központ részéről Albrecht Dezső és László Dezső országgyűlési képviselő érkezett a székely fővárosba. Az ülést Teleki Arcthur gróf, tagozati elnök nyitotta meg. Üdvözölte a megjelenteket, majd Árkossy Jenő főtitkár jelentést olvasott fel. Eszerint az elmúlt 16 nap alatt az Erdélyi Párt megyei vezetősége 56 községet látogatott meg, tájékoztatást adott az időszerű politikai kérdésekből s a kötelességteljesítésre hívta fel a gazdákat. Panasznapokat is rendeztek. Megállapították, hogy a ruha-, a cipő- és a vasellátásban hiányosságok vannak, valószínűleg azért, mert a juttatásokat végző hatóságok és a szétosztást végző közegek között nincs meg a kellő összhang. Az ülésen bejelentették, hogya párt februárban megalakítja a marosvásárhelyi iparos szakosztályt. Hasonlóképpen tervbe vették egy szociális szakosztály megalakítását is, úgyhogy az összes megyei szociális kérdéseket megtárgyalják és megoldják. Ezután Albrecht Dezső szólalt fel. A szociális kérés történelmi fejlődéséről beszélt. Tévesen mondják, hogy a mai háború a világnézetok háborúja — mondotta többek között —, mert észrevehető hatalmi érdekek húzódtak meg a háborús okok mögött. Ismertette a fasizmus, a nemzeti szocializmus, a demokrácia és a Liberaliamus lényegét, majd rátért a magyar szociális kérdések fejlődésére. Jobbold éi pártjaink — mondotta — a r nemzetiszocializmus mellett törnek lándzsát, azonban összekapcsolják ezt a totális állam fogalmával és azt hiszik, hogy a nemzeti szocializmus csak totális állami életformában valósítható meg. Ugyanakkor a baloldali pártok a nyugati szocializmusból a demokrata vonatkozásokat ragadták ki és ezzel harcolnak a jobboldal ellen. A szociáldemokrata pártok mögött azonban jelentős zsidó kapitalista réteg húzódik meg, amely abban reménykedik, hogy a demokrácia uralomra jutása révén ismét a liberális gazdasági rendszer következik majd be és ez számukra haszlaallhajtó lesz. Hiba lenne, ha mi magyarok azon vitatkoznánk, hogy totális vagy demokratikus irányban valósítsuk-e meg a szociális gondolatot. A magyar szocializmust úgy kell megvalósítani, hogy benne a keresztény és a nemzeti gondolat érvényesüljön. Ezután László Dezső beszélt a szociális kérdések lényegéről. A fő az — mondotta —, hogy fegyelmezetten foglalkozzunk a szociális kérdésekkel, ne panaszkodjunk ugyanakkor, amikor az egész világ arról beszél, hogyan kell a jövőt felépíteni. Nálunk túlságosan sok panasz hangzik el. A magyar társadalom sokkor jár el helyesen, ha számol az adottságokkal s nem ábrándozik a múlton és nem fest ábrándképeket a jövőről. Erdélyben a 22 esztendő alatt alván szemlélet, valósult meg, hogy minden, ami az államtól sem az rossz. Ezt a szemléletet le kell vetkőznünk. Úgyszintén az érzékenységet is. Beszédét azzal fejezte be, meg van győződve arról, hogy a magyar erők összefogásával meg lehet oldani a magyar szociális kérdéseket. EBHBHH Világszenzáció a VARGA nagykávéházban Horthy út 5. Tel. 37-95 ROZALINMÁSNIK a világhírű nagy akrobatikus táncospár minden este fellépnek* Ezenkívül égisz estét betöltő teljesen új műsor. Kolozsvár legnagyobblátványossága ! ! 1111 februr 1 . A magyar munka,. .y: egy/~• ' v •• .O'dö mozgalma m - a vergődés korszakán talán éppen csak túljutott. Van .ajtója vannak mirkisézi vezetőjét* harcosai, akiknek hiti Km. cpp'*n :·/ biztosítja tömegeik felé, hogy ne m ug'ódjzkának használják fid őket és vezető pózdójukat, hanem ma is a munkások éU-'é* i-i'i.k c. o.-.pcajkí.is/.'-ii!.\a maguké't folytatják. Ez a harc azonban i.i voltró] sem olyan könnyű, mint azt kívülálló elképzelhetné, 'tárgyilagosságuk, a dolgok mibenlétének hely.'-s felismerés« és a magyar munkás érdekeinek körömszakadtáig való védelme ugy a túlsó, mint az innenső oldalak éles kritikáiét és nem ritkán gáncsos,kodását vonja maga után Egy túloldali helyes intézkedés érdemesítése visszahatást kelt az innensőn, az innenső elismerése rosszindulatú szóbeszéd forrásául alkalmas a túlsó partokon. Indulásuknak is ezer és ezer tényező vágta útját. A szürke mindennapok elcsigázott és gonbokkal teli életet nem látták — nem is láthatták ebben a mozgalomban sem a Messiást, hogy leborulva csatlakozzanak hozzá, de, a sok „mozgalom" csömörétől rendszeres építőmunkájuk értékét sem fogták fel. Önmaguk és céljaik felismerése azonban kitartó küzdelemre buzdította a magyar munkást és élvonalát. Tárgyilagossága és szenvtelensége nem maradt hatás nélkül. Egyre hódított s a kevesek lelki feszültsége átragadt a hozzájuk csatlakozókra is. Ma már szavuknak hatása van. Becsülésnek és hangadóknak számítanak abban a konglomerátumban — ők nevezték így —, amelyet munkástömegnek neveznek Ennek a konglomerátumnak dolgozó magyar rétege valóban élő és ható, társadalomformáló erő. Célja teszi azzá: rend és rang nélküli magyar közösség megteremtése, amelyben csak a végzett munka különböztethet meg magyart a magyartól, munkást a munkástól, földmunkást a földmunkástól és értelmiségit értelmiségitől. A mély és rendíthetetlen alap, a szétbonthatatlan kapocs, amelyen új honalapítás nyughatik, az a magyarság és ennek öntudata... A FATERMELŐKNEK KÉTHETENKÉNT BE KELL JELENTENI KÉSZLETEIKET. A hivatalos lap egyik legutóbbi száma rendeletet közöl, amely szerint; azok a fatermelők, akiknek évi válgásterületre a tíz katasztrális holdat eléri vagy meghaladja, köteles az általa kitermelt szerfa- és tüzifakészleteket havonként bejelenteni. A bejelentést első ízben 1944. évi február hó 15. napján az 1944. évi január 31. napján fennálló állapot szerint,, ezt követően pedig minden második hó 15 napjáig az előző hó utolsó napján fennálló állapot szerint kell megtenni. ,AZ ÉLELMISZERJEGY PÉNZÉRTÉKKEL BÍRÓ TÁRGY". A Kúria jogegységi tanácsa a közelmúltban kimondotta, hogy a hatóság által kibocsátott élelmiszerjegyek és általában a közellátásit célzó hatóságjegyek, amely birtokosának jogot ad arra, hogy annak ellenében olyan közszükségleti cikket vásároljon, amelynek szabad forgalma korlátozva van, pénzértékkel bíró tárgynak kell tekinteni.