Ellenzék, 1944. július (65. évfolyam, 146-171. szám)

1944-07-01 / 146. szám

RtE­T, L­E­N 7. 1­R NÉPKÖNYV­TÁR falukutatók, falu­vezetők Sokait pa­­naszkodtak a múltban, hopp a magyar min nem olvas, vagy ha ok­os is, akkor sem a legjobb, a nép számára legérté­kesebb munkákat olvassa. H gy tőinek h­a volt ne oka, ot­ t sokat vi­tuiták, so­­kat feszegették. Ma már azonban más a helyi l ett.­­A falu, am­elyikről most szó lesz, nem nagy, felében magyar, felé­ben idegen lak­oságú . A templom közelében van a falu szel­lemi középpont­ja, az iskola és mellette az ott­asókör helyisége. Vasárnap dél­után nintünk be ,a beszélgető öregek és­­ nevető fiatalok közé. „Te Kazt — hall­juk az egyik legénytől — hadd­ már azt a fene képes újságot, igyekezzünk, mert négy óra és ötkor kezdődik a tánc". Jó­­k­öté sír legény m­ndja ezt, akiről meg­tudjuk, hogy nemrégen szerelt le és most bizony nem­ a betűn jár az esze. De vannak itt olyan fiatalok is, akik a tánc mellett a betűvel­­ barátkoznak. Kenderes Jánost a főolvasó. Húsz év kö­rüli legény, népfőiskolát végzett, most magántanuló ez egyik városi polgári­ban Olvasmányairól érdeklődünk. „Hát­ bizony szeretek olvasni — mondja kissé bátortalanul. Talán van még benne valami a falusiak vestelke­­déséből, ami akkor vesz rajtuk erőt, ha írásról-olvasásról van szó. .. Móricz Zsig­mondtól olvasom, most a Kerek Ferkót, meg Veres Péter kis füzeteibe is belenéztem" — folytatja most már nekibátorodva. Lassan-lassan körénk gyűl az olvasóterem népe, öregek-fia­­talok vegyest. Az öregek inkább az új­ságot kedvelik. ..Tudja fiatal­ul, ezek­nek a beti­je is nagyobb, mint a köny­­vekén — mondja az egy­ik okulárés öreg. A könyvtáros ma foga­ja a kör újabb szerzeményeit Népművelési fü­zetek, a Nemzeti Könyvtár füzetei, Mikszáth, Gárdonyi egy-egy füzetes novellája. ,,Most­­még csak szokják az olvasást, mert két évtizedig csak dugva olvashattak magyarul“ — világosít fel a könyvtáros, őmaga is nagy olvasó, nem hiába sáfárkodik annyi betűvel. Az egyik félreeső a­ztálon tartja a sa­ját könyvtárát. Kopott füzetek, adomá­szokból idekerült Jókai kötetek, nép­iskolai jutal­mkönyveik alkotják ezt a „magánkönyvtárat“. Arról beszél a fia­tal könyvtáros, hog­y olykor-olykor egy­­egy érdekesebb kőnyidőt meg is vitat­nak a falubeliek. Pénzt ugyan nem szí­vesen adnak könyvért, de amit aján­dékba karónak, azt becsülettel elolvas­sák. Milyen kár, hogy valaki nem irá­nyítja rend­,kevesen mit és hogyan ol­vassanak ezek a betűre rákapott ma­gyarok? A NYOMDÁSZ Még ifjkim került a nyomdába vala­honnan Erdélyből, mint kis harisnyás, az asztalig alig felérő gyerkőc. Szigorú mesterek és művezetők keze alatt for­málódott hasznos munkásemberré. Köz­ben volt gépszedő, korrektor, tördelő és minden, ami csak lehet a nyomdász­iparban. Éveivel műveltsége is nőtt, bel­ső világa kitárult felvilágosult, öntu­datos magyar munkás lett belőle. Eset­leg a nagy leépítések idején még a táj­volt Bukarestbe is elveődött, vagy még távolibb európai országokba. Látott, élt, dolgozott és tapasztalt. Keze ma is fáradhatatlan. Amit tu­dósok, írók, igazak és hamisak leírnak, az mind az ő kezén megy keresztül. Va­lóságos villamossági központ az agyve­leje, amelyben számok, adatok, nevek, f­zalmak keringenek. Tud mindenről, pedig olvasni a munkáján kívül csak­­ nagyon kevés ideje van. Ha beteg egy­két napig, árnyas parkokat, hús szana­tóriumokat utalnak neki ki, de itt sem képezheti tovább magát. Szellemi em­berek, toll for­gatók, akik annyit hada­koznak írásban és szóban, talán soha nem gondolnak a lelküket hasábokba, hezükbe szedőkre, a magyar nyomdá­szokra. Pedig ezren és ezren vannak az országban. Dolgoznak hatalmas rotációs népek mellett és apró kézisajtóknál. Szednek, tördelnek, korrigálnak, de ne­vük soh­a n­em kerül be a halhatatla­nok, a soha el nem felejtettek közé. Pedig a lelküket adják a munkájuk­ért. Egészségük soksz­r ott hal el az sze­dőasztalok, az ólompárás szedőtermek gyilkos levegőjében. Az olvasó sok min­denre gond. .­, de legkevésbé arra, aki a Gondolatot betűbe ö­n­i. A rutai francia ifjúság egy, az első vi­lágháborúban hősi halált halt költő­­drámad­áró nevére esküszik. Azt mond­ják, hogy a költő, akit különben Charles Péguynek hívnak, a modern francia szellem előfutára. Péguy nem­csak nagy író volt, hanem nagy ember­­szerető, a munkásban testvért látó, a SZÁSZ BÉLA riportja LátogatásKolozs vármegye egyik ,9 idegenforgalmi központjában Ahol a lakosság tizenöt százaléka “ Egy koloz\$tmegyei kisközségben, jun. hó A,' a koloz&mt'Kyei kikötés*ig ne hit­e volna, hogy idegen­forgalmi központtá vál.dik. Btt./és idciklben nehezen érhette volma el ezt a ,,ikválság­os“ ideilyzinet, mert apró hé®al, cimnde-, otthontü­lő népié nem igen csátolitgtat­ áik a* látogatókért. Mégcsak fiatmdmni se lehet, mert a kecs­i határá­ban döcögő patakinak nevezett apró vi­zecskében a legmagasabb vízállás mellett sem ér tovább térdnél a víz, rendei kör­ül­Ezek azonban mind nem­ idegenforgal­mi varázsok. Hogy a természet frrga ..idegenfo­rgalmi tényezővé" váljék, ahhoz többezer méteres helyvek, term­ékétkén tó­­nak, vad regényes tájéknak kell lennie. Ebben a ki-kő­ségben majd­ ebbőől semmit sem .a­ülni Hogy mégis keresett helysé­gé vált, azt egyedül annak köszönheti, hogy falu. Falu a javából, meglehetős távol a várost­ól, ahol mostanában kelle­metlen látogatóktól kell tartani akik ci­nikus nemi erődörűségig v áraszt­ja el ha­lált osete „aj­ándékai­ kk.«!“ a békés embe­reket. Ezért lett mi a kívánatos hely a falu, ahol nincs vi­llán­y, nincs folyóvíz, nincs mozi,­ és nincs színház, kényei­m is alig, de nincs lámpa pislogás és szirén­ázás sem. S van crend és nyugalom, ami ma meg­fizethetetlenebb minden összkomfortnál s a civilizáció megannyi dicső ármányá­nál. . mém­ek között, pedig jó, ha bokáig „fel­­h­asap". Környéke már c­­ialogtatóbb, aki i­sneret sétálni, kedves helyieket találhat. Ritupás erdőket, sűrű tisztás ideal, gomba éti epersaedié-a lehető-ét ■’fsccel,­­enyhén hajló dombokkal, gyönyörű búzaföldeket bele pip room! és szelíden kékütő búzavi­rágba i­s széles mezőket, amelyek messzi­re ill­ irtózzák a friss széna minden par­fümnél kellemesebb, erős, üditő szagát. 876 lakója van a falunak s 123 kolozs­vári kiköltözött. A vendégek tehát 15 szá­zalékát teszik ki a lakosságnak. Ilyen ma­gas százalékban a megye kevés községét keresték fel az emberek. Hogy miért ép­pen ezt a helységet választották ilyen elő^Tceretortel, arra nehéz, magyarázatot találni. Valaki úgy látszik jó hírét ter­j­^sztettje s az ilyen hir gyorsan terjed azok között, akik vidékne akarnak men­ni. S még egy nagy előny, autóbusz köz­lekedés van s három­ nágy teherezőkocsit fuvarozó is i­s helyezte el családját. Jól meglehet tehát közelíteni, akár a társas-, akár a manónként forduló tehe­rvécko­csi­­­k ". Az autóbuszra a­ kéz feljutna, na­pokkal előre lefoglalják a helyeket, a te­herkocsikra már könnyebb, csak bizony­talan, mert nem tudns, hogy pontosan mikor mennek hoz szoktak az emberek. Kialakultak már a kapc­olatok, kin­k, kinek meg vann a rendes helye, hova tojást, tejfölt visz a városiak is ismerik már a beszerzési forrásokat, szám­on tartják, hogy melyik falu­­­házban, mikor mi kapni, a gazda­sági vérkeringés erőteljesen megindult. N­­gy értéke van a dohánynak, dohány­valutával kitűnően 1,-het vásárolni. A leg­magasabb árfolyama az árucsereforga­lomban a 60-as dohánynak van. Barátságos viszony A fentebbiekből már látható, hogy a vendéglátók és a vendégek viszonya ki­elégítő, sőt barátdo­s. Tényleg ez a hely­­ze. A falusiaknak, mint már mondottuk, jól jött a kiáramlás, mert pénzt jelent számukra s aránylag kevés kértivelmet­­lenség"-t kell ennek ellenében vállalniok. Napközben alig vannak otthon, így ke­vés a torlódási lehetőség. A várónak töb­bet dolgoznak, mint otthon. Főzniök, mos­­niok kell, ha takarítás is rájuk hárul. Csinálják is szorgalmasan. A gyermekek az udvarokon játszanak, kis csirkék és ruhák között, nekik igazán jót tesz a fa­lusi levegő szabadon, vi­dámiaan élnek, barnák, egészséges szinüek. Az egyetlen baj, hogy nincs orvos a községiben s ha netán beteg l­ene valaki, bizony Kolozs­várra kell jönni orvosért A vendégek egymás közt Maguk a vendégek, a beköltözöttek még nem közeledtek egymáshoz. Lehet, hogy a be­rendezkedéssel járó sok gond, lehet, hogy ma ennek az oka. Úgy látszik­, egymás között több idő kell a felengedéshez, mint az itt talal falusiak felé. Azokkal szemben nem bizalmat­lanok és kitérők, egymással azonban *.gsen- Furcsa jelenség, ami a városi ember erediendő­ bizalmatlanságára vezethető vissza. Vagy ta­lán nem is bizalmatlanság, hanem senki seme hajlandó az első lépést megtenni. Mindenki a­­másiktól, a szomszédtól várja a kezdeménye­zést. Bizonyos, hogy fel fog engedni ez a je­ges közöny, csak meg kell indítania valakinek a folyamatot. Ebben a kis faluban mindössze a református pap képviseli az intelligenciát és felesége a felekezeti iskola tanítónője, se jegy­zői hivatala, se postája nincs — nekik kellene talán kézbevenniök a dolgot s valamilyen úton-módon összehozni a kolozsváriakat. Ez a falusiaknak is javára válnék — tartalmas mű­soros estéket, felolvasásoka­t rendezhetné­nek — a városiak is jól járnának, mert a fő­zésen, mosáson s egyéb házkörüli munkán kí­vül kellemes szórakozási lehetőségül szolgálna. Ami a hírszolgálatot illeti, a rémhírek — hála az átmenő forgalomnak — ide is idejé­ben megérkeznek, de korántsincs olyan hatá­suk, mint bent a városban. A falusiakat csak a tények érdeklik, s nem sokat tárgyalnak a szállongó hírekről. Rádió csak egy van a fa­luban — a paplakban —, az is gyakran fel­mondja a szolgálatot, miikor kifogy a telepe A technikának ez az annyi aljas célra kisa­­janstott csúcstalálmánya senkinek sem hiány­zik, sőt örülnek az emberek, hogy nem kell hallgatni­ok. Ujság jónéhány jár, de soak két napos, mert a posta a szomszéd faluba viszi s onnan csak kétnaponként hozzák át. Ebben foglalhatók ősze az idegenforgalmi központtá vált kisközségben szerzett tapaszta­lataink. Az ellátás jó, jóval olcsóbb, mint városon, az emberek nyugodtak, a „bennszü­­löttek" és „bevándoroltak” köztti viszony barátságos s ami a legfőbb, a lámpa sem­i pis­log, hacsak a petróleum kifogyóban nincs, vagy a gyertya nem tart mar a csonkjanal. I t - ------­ Falu a javából ti Tiz holdas latifundiumok A falu rendkívül szegény. Akinek tíz holdja van, az már-már nagy gazdának számit s a lovat mintha nem is ismer­nék — alig néhány van az egész faluba — tehén, bivaly teszi ki az állatállo­mányt. Jobban kijönnek ezekkel az álla­tokkal, mert amellett, hogy fiára hasz­nálhatók — s használják is alapodon — tejet is adnak s abból mindig lehet pénzt csontteni. Apró kis házakban é­lnek az em­berek, zolup fedi őket, alig néhánynak van cserépteteje. Sok háznak kerítése sincs, úgy állnak árván, egymagukban. A falu füvesen, mondhatn­i ön’ómrrvel fogadta a kolozsváriakat. Ez érthető is, hiszen a 15 százaléknyi idegen erős gaz­dasági fellendülést hozott. Képzeljük el, mit jelentene Kolozsvá­rnak, ha hónapok­ra 15 ezer vendég­ telepedne le a város­ban s megfizetne lakásért, kiszolgálásért, érelemért. Persze nem m­anapság, hanem békeidőben. Falun milm érződik annyira a háború sulya, ott még mindig akad va­lami eladni való s a „vendégek“ mindent örömest megvesznek Lakbérszabályozás Lássuk először a lakáskérdést. A kör­jegyzőség megáll­api­totta a ké­hető leg­magasabb lakbért: 40 pengőben. Ezért egy szoba jár s konyha használd'. A szo­bák nagyrésze földk­is, p­dlcs alig akad az egész községben. Egy ilyen szobáért 40 pengő tényleg méltányos ár. Nem is igen lépi túl senki. A falusiak megelég­szenek ennyivel s nem kénenek többet. Azt a szobát, amit kiadnak, az úgyneve­zett tiszta szobád, amúgy sem használják, még ünnepen is ritkán s a­ konyhahasz­­nálat sem jelent zavarást részükre — lehe­t, hogy máshol nincs így, de itt ez a­ helyzet —, mert a maguk szegény ebéd­jeit­, vacsoráját két-három napra előre megfőzik — krumnili­ptree, puliszka — s amíg az el nem fogy, nincs több gond­juk a főzésre. A tiszta szobáiban azután megítéhetősen összezsúfolódnak a­z embe­rek. Hárman-négy­en alusznak a szobá­ban, ő­k helyütt még többen is. Ágyban, akinek éppen jut, a többiek matracon, dunyhán, ki hova kerül.­ Ha­ azután láto­­gat­ók is érkeznek, szombatonként, vagy ünnepek előtt, akkor még inkább össze kell szorulni. De senki sem zúgolódik. Utgg veszik a falusi életet, ahogy van, megalkus­nak a­­lehetőségek­kel, többre tartják a nyugalmat, mint a kényelmet. Ez lenne a lakáskérdés. Minint mondot­tuk, anyagiakban nem ró különösebb ter­het a kiköltözétekre s a falusiak is elé­gedettek. Itt aicím ütötte fel fejét a l­a­­­kásuzsora, mint­­ például egy Kolozsvár közvetlen szomszédságában levő nagy­­közpépben, ahol 150 pengőt kértek el egy szobáért. Nem tudjuk, de­ lehet, hogy ele­­tyin a községben nem maximálta a jegy­ző a lakbéreket. Élelmezés, beszerzés Az élelmezéssel sincs baj. Tejeet jócs­kán kapni, annyit, hogy abból vajat és tejfölt is készíthetnek. Zöldség az nincs a faluban, de a városi lát­ogatók, akik hetenként pontosan megjelennek, gondos­kodnak az utánpótlásról. Érdekes egy falu ez, semmi friss zöldséget n­em ter­melnek. Ők nem é­lnek zöldséggel, a vá­ros máig messze van, nincs miért dolgoz­niuk rajtba. Mert a zöldségtermelés­­ elég sok gondot és utánjárás­ igényel. Eddig nem volt piiac, ahol elhelyezhették volna terményeiket , így távolról sem gondol­tak erre a sehestőségre. Most mindent el­adhatnának, de ki gondolt erre. A nép egyéébként lassú gondolkozása nehéz el­ha­tározása s h­a meg is győznék a zöld­ségtermelés kifizetődő voltáról, ak­kor is nehezen szánná el magáit erre a forradal­mi újításra. Kenyér bőven van. A váro­siak kenyérlisztre váltották és váltják be jegyeike, s otthon sütnek. Hús is akad hetenként egyszer-kétszer, finom fiatal borjú. Csirkét is karom, ez már többibe ke­rül. 20—25 pengő darabja. Aki bírja ezt ez árat, az akár minden nap csirkét ránt­hat. A falusiakat „illetékes helyről“ felizó- t­ották, hogy ne igyekezzenek a váro­siakon meggazdagodni s az emberek tart­ják is magaikat ehhez. Uraik nem éppen maximálisak ugyan, de városon rosszabb­ társadalmi vált­­ásokért lelkesedő igaz ember is. Egyik drámájának végszavá­ban ne­mcsak barátainak figyelmébe ajánlotta művét, hanem név szerint fel­sorolta a szedőket, tördelőket, javító­kat, könyvkötőkért, akik szerinte éppen olyan részesei a költői dicsőségnek, mint ő maga. Nem ilyenszerű megemlékezés­re gondolu­­k, hanem csak mint érde­kes példáját említjük a munkást­estvé­rek megbecsülő­inek. Mert nem szürke rob­­os, gépsze­rűen dolgozó munkás a nyomdász, hanem egy-egy Misztótfalusi Kis Miklós, aki nem csak tudásét, lelkiismeretét, hanem egész egyéniségét beleolvasztja — a munkájába. I—es.) 194« Joh­n« 1. Kifosztották a debreceni Újságíró Klub összebombázott épületét. Deb­receniből jelentik: A Debreceni Új Ú­jságírók Klubja helyiség­ét a Debre­cen ellen intézett, angolszász t­errror­­táma­dás­ alkalmával bomba tal­ál­at érte. A találat következté­be­n szinte teljesen megsemmisült a klubhelyi­ség­ berendezése és értékes könyvtá­ra. A ráírtak eltakarítása során most egyik helyiséget át lehetett vizsgál­ni és megállapítást nyert,, hogy ko­morét­len tettesek a­ romo­k között lévő épületrészben fosztogattak. A fosztogató tettes — mivel légitáma­dástól összerombolt épületből lopott­­, ha kézibekerül, rögtönstéle bíró­ság előtt tálal tettéért.

Next