Ellenzék, 1944. augusztus (65. évfolyam, 172-197. szám)

1944-08-01 / 172. szám

k> ellenzék *—• n • i-,, ,-*y, ,-khív.......t M^nuui-í.-wia-iwto ^vr, jnv.ujiMie. Somi•>..-i.,»n^.,i*.«t/M.>.»*. âah^rtiMxaafaigW-r'ft*/!<«■.vrrmw ■ <' D/A-Mu/wa \£ítt A vidék haragja. Av „Új Nép“ írja (Újvidék): M gyaror­­s?.:ig te-i'üt -tgy'anuporiársai során a magyar jv­p újabb milliói kerültek vissza a ni'.'m­­,vti közösségbe s add y gucdvikölö: I arai Mi.xst­erall­óain érvényesül'h hm-ik es s.al gáldáik a', a iv.agy ügyet, amiit av ország és [(«hl' jövőjének ('-'ve­­link. Senki se gondol­ja,­ hogy azt csak mi, a fels­zabadult déli végek m­agy. •írj­a, tudjuk és érezvük ed, hasonló a mogUiy'iklA-te é® álláspontja a felvidéki és erdélyi fel­szabadult magyarságnak is. Közü® egész él'djélfogásurak és közös az v­ vágyunk is, hogy mrlmdiazt, ami bennünk valamit ér és mintdant, amivel has­o­­mázhatunk, minél teljesebben 2. rapmsttet és ország rendel­ke­­­zésére bocsássuk. Ezt akartuk eddig és egy törekszünk továbbra is. Nem alapta­lan és jogtalan tehát az az­ ál­la­ndó kiván­­ságunk hogy a vissz ■attért" területek ma­gyarsága teljes erejével, az igazak és ki­­p­uhásak minden tehetségüikkel, de ugyana­kkor f­elelősvesér­­ettel és a'donat­­készségge"! kapcsolóddnaes­anak be a nem­zet és országai minden el ért­­megnyilvánulá­sába. Ez az óhaj­­modig és egy­formtán vo­­a­s­tikozik-itt a kisebbségi magyar élet mérle­gén már reméz, vezetőkre és súlyos érté­kűnek talált széles magyar népréteg­­­­ne is. Azok voltak az ig­a­zi vezetők, akiket a magyar nép arrnak elismert és azok a va­lóban jó magyarok, akiket a közvélemény ilyeneknek tartott. Ezt -az értékmérést mér­et­ hamisí­­lással kipantamázni n­e­m le­hetett, a társadalom megbecsülését, és tisz­teletét k­i kellett érdemelni. A mérték nem változo­tt, sőt az lenne a termész­etes, hogy a rendszerválto­zás azt újból hitele­­sítetné. Sőt tovább megyünk: igazi rend­szerváltozásról csak akkor beszélhetünk, ha ezt az értékmérést teljesen és annak feltételei szerint alkalmazni tudjuk a ma­gyar élet minden vonalán. Bennünket a megszállás megpróbáltatás­ára tanítottak erre, a rendszerváltozás pedig mindenütt keresztülvinni hivatátt. E­z az egyedül helyes mérték változha­­tatlan is, bármilyen gyűjtőta­rtalommal je­löljük meg egyébként. Ezt az egyedül tel­jes mértéket senki sem sajátí­thatja ki, mint ahogy annak önző és erőszakolt­­szempontok szerint való alkalmazása ma­gát a teljes­­értékmérést teszi lehető­len­né. Éppen ezért önzetlen magyar lélekkel és nyugodt lel­kiismer­ettel nem is­ vállal­hatja sen­­i a felelősséget azért hogy akár egyetlen igaz magyart is meggátoljon kö­telessége és hivatása "becsületes teljesíté­sében! . . . A „Besztercei Hírlap“ írja: Igen sok­szor hallunk és halljuk napjainkban, hogy történelmi időket élünk. A magyarság általárrosségiban i­ át is érzi az idők jelentő­ségét, sőt vállalja az ezzel járó lemondá­­sok­at is Mind­ertkó várakozási állásponban van. Ebben a lemondásokkal teli, vára­kozási feszültségben a jövő Magyarország­ért aggódók természetsze­rűleg élénkkerő­­ben figyelik a nemzet sorsát erősen be­­folyásoló pártpolitikai küzdelmeket. Azt látjuk, hogy a pártpolitikai küz­delmek kohójában elég a nemzet igazi ér­deke. Sok esetben a párt érdeke feltette áll a nemzet nagy érdekének, úgy élvez­zük, hogy a pártpolitika megbántította mienzetünnket. Nincs nemzeti fejlődés! Ma általában csak egyik vagy másik párt erősödéséről, fejlődéséről hallunk, ez azonban még nem jelenti a nemzet erő­södését! ■ Beszélünk külső és belső harc­vonalról. A külsőn mindenki mint magyar honvéd biztosan áll. A haláltusában nincs párt­­politékás! Le erős külkő a re­vontai tartásá­hoz szilárd, egységes belső arcvonalra van szükség! Er­nek hiánya olyan egyen­­súlytalanságot eredményez, melyben a nemzet léte vész el. Még élénken él eml­ékese­t­ünkben. Tria­non. Utalunk a megszállt területen élt madarok egységére! Miiért volt akkor egység? Szorít­óban voltunk és felismer­tük, hogy csak itt maradhatunk meg! A párt polit­ikáihoz Görcsösen ragaszkodók azért tévednek, miért nem akarják meg­látni, hogy ma sokkal nagyo­bb jelentősé­gű szárítóban vagyunk! Okuljunk, tanuljunk a múltból! Ezt üzeni, kiáltja a végváriakon élő m­a­­gyarság. A „Székely Nép“ írja: A honvédvezér­kar főnöke további intézkedésig 31 hadmű­veleti területről minden sz­abadságolást beszüntetett. Bármennyire fáj mindnyá­junknak hogy nem láthatjuk viszont azo­kat a­kiket olyan nehezen várunk haza. Ka­ja, az üreg kedvence Templom ez itt, ,1 Természet csodálatos, nagy temploma. A komoly, büszke fenyők, sunitha kis papok lennének, akik a nagy mi­séhez i 1 segédletet szolgálltatják. A fenyő il­lata, a selymes fű­ lehellete, a tömjénillat­os ,­ madarak csicsergése a fekfete s­.álló zsoloz,s ma I­V.t­er/.ed, amint felfele hakt.- its/, lóhá­­m és közben a v illám jobbra balra kapdos a fejével a zöld lombok után. . . De egyszerre megváltozik a kép: földbe vájt kiserődöla tűnnek­­el előttünk , fent a gerincen pony­vával letak­art hegyiágyuk pihennek. Az egyik hegyiágyus üreg tüzelőállásában­­vagyunk. A nap csak halvány fénypamacsokat dob be a sűrű lombok között és .­ fénycsíkok ér­dekes mintákat rajzolnak a gyep­szőnyegre, meg a kis erődök fenyőkéreggel fedett tetejé­re. Pompás, remekül berendezett tüzelőállás... Most csend van az egész vonülott, a keze­lők a hegyoldalban szerteszéjjel tanyáznak, de mindig készen arra, hogy tűzparancs ér­kezők. A­z­ egyik kísérőd padkájánál nagy ember­­gyűrű­ van. Hangos nevetés hangzik fel oly­kor-olykor. Félénk, hosszúlábú állatot fognak körül, azzal játszanak, mint az önfeledt gyermekek. — Katja, ütegünk hrdver­ee — mutatják be. — Katja, háromhetes őzike szelíd szemé­vel ránk bámul. Nyakiglab az egész, állatka...­­.Zitán megismerjük az élettörténetét. Lent, az összvérállás környékén fogták egy héttel ezelőtt a tüzérek. Remegett, félt, reszketett, mikor elfogták és siránkozva vinnyogott az édesanyja után. Ki­ tudja, mikor lett árva és milyen körülmények között. Dél van, valakinek eszébe jut, hogy régen evett Katja. Ketten is ugranak a közeli kís­érődbe s nemsokára hozzák a kétdecis üve­get, amelynek nyakára gumicsövet húztak. — Ez a cuclija — mutatja az­ egyik had­apród. — Már írtam maga, hogy küldjenek egy rendes gumicuclit. Igaz, elfelejtettem megírni, hogy milyen célra. Postafordultával aztán jött a levél: Ugyan fiam, csak nem tértél vissza a gudlis üveghez. Úgyhogy újabb tábori lapot kellett meneszteni a félre­ért­ések elkerülése végett — mondta moso­lyogva .... , Katja jóízűen nyakalja a tejet, amit non­­dirn­ap nagy nehézségek árán, a közeli falu­ból szerez be az üteg a Számára. Mikor vé­get, kéjesen megrázkódik, aztán felnyújtja hosszú, karcsú nyakát és nyalni kezdi a hadapród haját. - Nem kell ide kin hely sem mondja az egyik tüzér. Kát­yának a hajnyalás a legkedvesebb szórakozása. . . Mint megremeg Kát­ja, felesen bújik oda a hadapród ölébe. Hatalmas kutya tűnik fel a láthatáron. Megjöttél Delatyn üdvöz­lik a tü­z­érek. Nyom­ban bemutatják ezt is. Orosz, kutya. Még Delatynban fogtuk, azóta hűsége­sen kitart mellettünk. Érdekes szokása van. Ha valakire előtte rámutatnak és azt mond­ják, partizán, nyomban nekiugrik az illető­nek . .. Katja nagyon fél tőle . . . — Most aztán teljes az üteg állatsereglete — szólal meg a zászlós. — Itt van Zsukov­­ , mulat egy apró, vörösszőrű­ kutyára. — F.. a kutya az­ oroszoktól került. Zsukov vi­szont nagyon fél Kutjától. . . Bizonyára nem tudja elképzelni, hogy miféle szőrzet lehet ez a nyakigláb állatka . . . Kutjának kószálni van kedve. . . A hadap­­ródőrmester elengedi. Hosszú lábaival el­­mászkál a lövegek felé. Értelmes arccal min­dent megtekint, mintha sohasem látta volna... ~ — Megható volt a mult nap — meséli a zászlós. — H. K. főhadnagy urnak, pa­rancsnokunknak születésnapja volt. Főhad­nagy urunk, mióta elfoglaltuk ezt az­ állást, állandóan a fő figyelőben tartózkodik. íggy Kútját sem láthatta. Távbeszélőn azonban mindig érdeklődött felőle. Elhatároztuk, hogy most az­ ünnepélyes alkalommal, mivel más­sal nem tudunk kedveskedni ütegparancsno­­k­ainknak, felvissz­ük hozzá Kútját. Hatalmas virágcsokrot kötöttünk, az üteg minden em­bere szedett néhán­y /ólat és i unói ki kv szorul fontunk a Katja nyakába Hagy volt az orom, mikor megérkeztünk . Ilyen apró örömök napokig megehe­tik az. elitünket, i . Az. eLőlis/.ti kísérőidből eles hang sm­ni fel. / itkészültseg! Mindenki pillanatok alatt, a helyén van Katja együkire kegyvesztett lett. J­övegveze­tők, kezelők szótlanul végzik munkájukat. Pattognak a tű­zparancs szavai ■ . Katja értelmetlenül bámulja az egész moz­gást. Aztán felhangzik a sortűz. Egymásután hód­ülnek el az ágyuk, s néhány vill­anat mul­va, mintha visszhang lenne, hallatszik a be­csapódások döreje .. . Katja meg sem rezzen Csak áll, mikor az­ újabb sortüz­ eldördül... Nemsokára újabb vezényszó hangzik fel: — tűzszünet! A tüzérek az elsőtiszti kísérőd elé gyüle­keznek. Kiváncsiak, mire lőttek és mi az eredmény. Csak néhány perc múlva jut eszébe valakinek Katja. Hiába no, bármilyen kedves a háromhetes őzike, iderkint mégis­csak az ágyú nőtt a legjobban a tüzér szi­véhez. , — Odafent lesz a sü­vegeknél — mond­ja az egyik. — Azt hiszem, nincs többé Katja — két­kedik a másik. De nincs semmi hiba, mert nemsokára hoz­za ölében a hadapród és belehelyezi a ré­szére készített, elkerített helyre. .. Itt szaladgálhatsz, Katja, nézze meg az ember, még milyen izgalmat csinál az eltű­résével! KAPLONYI GYÖRGY hdgy., haditudósító. A Kárpátok és a továbbra is kemény harcok folynak BERLIN, augusztus 1. (MTI) A Führer főhadisziállásáról jelenti, a vád­erő főparan­c­snok­ságot közli: Az elleneiig­ Norm­and­iában vasár­nap nagy hadianyaig bevetttk,sírtel indí­tott nagy támadását a Gaamnől dél­­rnyugatra egészen a Lat­an­tin-fél­szi­get nyugati partjáig terjedő arc­vo­nalbra terjesztette ki. A harceik mind­két részről mindig fokozódó elkese­redettséggel­ folynak. Ho­ttott­ól délre valamennyi­­ el­lenséges támadást szétvertünk. Caumotn-t két oldalán az ellenség mél­yszibb betörést ért el arc­vonalunkba. .Saját ellentámadá­saink itt folyamatban vannak. — Torigmy-------S­ur-Meretől északnyu­gatra ás nyugatra meghiúsultak a­z észkiamerikaiak -erő© áttörési kísér­letei. Küllönö­s hevességgel tombol­tak a harcok Courdeváltól és Ceren­­cestől d­­élre. A mélyen betört­­ellen­ség -dik­én páncélos kötelékeket vezé­nyeltünk támadásra. A Sourdeváltól északra levő térségben a fegyveres CS­ n.-ek egy összeköttetéseitől átmene­­neti­leg elvágott páncélos harccso­portja fő erőinkhez vágta át magát. Éjszaka harci kötelékeink az Orne és a Szajna torkolata előtt ellensé­ges h­a­jógyül­eke­zéseket támadtak. Az ellenség 11 repülőgépet vesztett. Franciaor­szágba­n harcban 97 ter­roristát boncoltunk fel­. Német gyorsnaszádok az elmúlt éjszaka az angol "part előtti Eastbeur­miögnyuigyágsát vesszük tudomásul se in­­tiéöktedhet, mert tudjuk, hogy az utolsó, nagy erő­feszítés követelése dilkiáiba így. Annál vissza tetsaphib és­ felháboriítóbb, hogy köziben­ itthon egyesek nem párna­­pos, de so­kibisites szabadságb­a járnak .a há­ború ötödik­e-í­zirenderténtek vég­én, amikor reál­ a sziomezább-m­ é­g a ház, amikor az orosz kolosszus közvetlen közterünkbe to­lakodott, ami­k­or a nap 24 órája is kevés ahhoz, hogy eleget dolgozzunk. S köz­te­ keletre egy­ ellenséges haija-kara- Vánt támadtak és három nagy­ hajót torped­óztak meg. London maki nem szak­adatl­ak­­rul­­sú­lyos megtorló tűzünk alatt áll. Olaszországban a­z ellenség az el­szenvedett veszteségek miatt vasár­nap nem folytatta Firenzi M­elstem nagy támadását. Csupán erős helyi támadásokat intézett a várostól dél­re és délkeletre. Ezek ránézve nagy veszteségek­kel összeomlottak. Keleten­­a­ Kárpátok és a Finn ten­­­geröböl között, továbbra is rendkívül kemény harcok folynak. A Kárpátok­­előterében számos ellenséges táma­dás hiúsult meg. Sambornál egy páncélos hadosztály harminc tá­madó páncélost lőtt ki. Csapataink a különböző szakaszokon elleni táma­­dá­ssal visszaverték az ellenséget. Varsó térségében súlyos harcokban meggátolták nagy ellenséges erőknek a város irányában való áttörését. A Sied­lice ellen intézett, ismételt szov­jet támadások elhárítása u­tán csa­pataink észak felé új állásokba sza­kadtak el. A Bug középső folyása és Olita között tartották az arcvonalat. Koválénál a bolsevisták folytatták támadásukat és bár csapataink ma­kacs ellenállást­­tanúsítottak, hatal­maikba­ kerítették a várost. Lettor­szágban Mitauért és Birsénél heves harcok folynak. Osztrovtó­l nyugatra lényegében visszaverj­ük a bellisievis­ben a M-sainebain­, a strandom, meg a ká­véházi -ustiaddívnál na­gyo­krat szavalunk a külső és belső arcvomial kapcsolatairól, biölcsen miel?ifiel:e'':’''k:T'?\'Te arról, hogy pont ők azok, akik fzel­lőtlen ,hienyélésükkel el­­re­teszelíhtettette­n réd törlek a belső munka vjasyte­len­ül fontos a rovom,a r­ám. S ha alaposabban utámvmnézünk a dolog­­runk, hamarosan rájörülnik, hogy sokan vannak közöttünk olyanok, akiket éppen munkatkörük fonto­sságjára, személyük posta támadásokat. A narvai földszoros­­ba­n hadosztályaink a hadite­ngeré­­■szet egységeivel­­kemény harcokban vasárnap is visszaverték a bolsevis­táknak hagy erőkké) megindított át­törési ki­sárlét­eit. Az ellenségnek rendkívül naiv ember és hadianyag­­veszteségei voltak. Csatarepülő ezre­­dek mély támadásokkal számos el­­lenséges páncélost és l­öveget tettek harcképtelenné és többszáz­­járművet romboltak szét. Egy észak-amerikai bombázó köte­lék vasárnap Budapest területét, va­lamint Magyarország és H­orvát­or­szág más helységeit támadta. Német és magyar légvédelmi erők 15 ellen­séges repülőgépet semmisítettek meg, köztük 11 négymotoros bombá­zót. Tengeralattjáróink 22.000 bruttó rávisz­t­ért­on­na tartalmú, három ke­reskedelmi hajót és két őrh­aj­ót és egy aknaszedő naszádot süllyesztet­­tek el. 1914 ftUtjQS/m­s 1 swrarag vsvr-­r •Vidám mese, mulatságos helyzetek, sziporkázó öt­letek filmje. Főszereplők: Lude Englisch Maria Andergast Fu­ul fförbiges* Paul Henkels Egyetem Mozgó­n bemutatja énekes, zenés,kacagtató filmújdonságát | Miből lesz a cserebogár | .................... (Soetn Fruchteten) Az ELLENZÉK tábori postája SZABÓ János őrvezető és JERNYE Já­­nos honvéd az M- 746 tábori postaszámról üzenik, hogy szívesen leveleznének 17—20 éves lányokkal. NAGY Sándor honvéd az M. 746 tábori pétaszámról üzeni szüleinek, rokonainak és jó ismerőseinek, hogy jól van? egészséges. Mindnyájukat üdvözli és csókolja. T­ARISZNYÁS Gergely őrvezető és HOLLÓSI Kajetán az M. 746 tábori posta­­számról üzenik szüleiknek, rokonaiknak és ismerőseiknek, hogy jól vannak, egészségesek. Mindnyájukat szeretettel csókolják és üdvöz­­lik. Leveleket várnak, tolbaterttam voltára való tekintett­el hagy­tak meg polgári foglalkozásuikiban. Hát aki pótolhat­attam, az ne menj­cmn szabadságra! A honvád-vezér-kiax főnöke beszüntette a küzdő arcvom­aloin a szabadságolást: a bel­ső arcvomal­­katonáina­k ők­ként kellett volmia, már rég lemondaná ok ról­a. Intéz­kedjék a legmagasabb, ille­tékes polgári fórum: a háború végéig nincs szabadság, a legkisebb vidéki segédhivataltól, fel a miltisateriumokig sehol!

Next