Ellenzék, 1944. szeptember (65. évfolyam, 198-222. szám)

1944-09-01 / 198. szám

OROZ­A­t 1­1’ ÜLÉSKÖNYVTÁRA E­x­t H­r­n . 0r324,h­írt­ér BUDAPEST Par­l.ct- nt PÉNTEK, 1944 szeptember 1. I–XV. évfolyam, 198. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Jókai-u. 16­, I. Telefon: 11—09. Nyomda: Egye­­tem-u. 8. Telefon: 29—23. Csekkszámla: 72056 . rr ___rrff, RLIPIT01TI: BARTHA MIKLÓS Kiadótulajdonos: „PALLAS SAJ IOVALLAj.A­­ r.^^iriimra'iDCAttr. t?at n7SV4R. Előfizetési A LaUUlUId.JU^lI'Jo. )­*■ * * A --­RÉSZVÉNYTÁRSASÁG KOLOZSVÁR. Előfizetési árak: 1 hóra 5.20 P, negyedévre ló­g. ÁRA 20 FILLÉR MI DÉLUTÁN RÁDIÓBESZÉDET MOND LAKATOS MINISZTERELNÖK SE&saseiiaaaiaamaBmwiimmsBSSMsiäimäümitmmwzissiiXüEini sastemt v ■ ■wTMMMí SggygHMHBfflEa. ——— BOLGÁR MEGBÍZOTT ÉRKEZETT KAIRÓBA MOSZKVÁBA ROMÁN KÜLDÖTTSÉGET VÁRNAK A szövetségeseit Franciaországban elérték. Laont és Reimst A BALKÁNI POLITIKAI HELYZET jelenleg forrponton levő kér­esése a bogár kérdés. Az angol hírsz­olgál­at jelentette, hogy bolgár küldöttség érkezett­­ Kairóba a szövetségeseek feltételeinek átvételére. A jelentés megjegyzi, hogy tárgyalásokról szó sem lehet, Bulgáriának nem ez az el­ső kísérlete a szövetségesekkel való érint­kezés fie­rtét­­etére, mert Muomov, a Sob­­ranje volt elnöke ugyancsak a napokban Ankarában­ járt, annak érdekében, hogy tisztázza azokat a feltételeket, a­melyek mellett Bulgária kiléphet a háborúból. Nem kaphatott azonban egyenes választ"­, mert ez angolszászok és a szovjet felfo­gásai tekintetében jelentős eltérés mutat­kozik. Bár mindkét fél arra az álláspont­ra helyezkedik, hogy Bulgáriát meg kell büntetni a tengely támogatása miatt, a területi kérdésekben nem tudnak megálla­podásra jutna. Az angolok és amerikaiak aztt akarják, hogy Bulgária azonnal ürít­se ki az összes megszállt területeket, Dél­­dolhrudzsát épp úgy, mint Tráciát és Ma­cedóniát s hogy ezeket a területeket bo­cs­ássál a szövetségesek rendelkezésére. A Szovjetunió ezzel szemben nem akarja, hogy a­­■területi kérdéseket most azonnal rendezzék, sőt az a véleménye, hogy pil­lanatnyilag semmit sem kell változtatni a meghódított területek megszállásán. Ab­ban ezzel szemben mind a két fél egyet­ért, hogy Bulgária kiemelés mindazokat a károkat megtéríteni, amelyeket ezeken a területeken megszállásával okozott. Il­etékes német helyen a bolgár kor­mány megbízottjának kairói útjával kap­csolat­­ban kétséget fejeztek ki aziránt, hogy a megbízott teljhatalommal lenne felruházva a feltételek elfogadására. A WA helmtstrasse szóvivője rámutat arra az értesülésre, amely szerint Anglia és Ame­rika a Szovjettel való előzetes megegye­zés feltételéhez kötötte a bolgár semleges­ség elismerését. Lyon módon — emelte ki a szóvivő az a furcsa helyzet állt elő, hogy az egymással ha­diál­­aposan levő országok között egy békés viszonyban le­vő ország dön­t a hadiár­apot megszünte­téséről. Német politikai körökben az a vé­lemény alakult ki, hogy Bulgária az orosz fel­tételek megérkezéséig terjedő időt olyan kormány alakítására igyekszik fel­­ho­zniákni, amely elfogadhatja a feltéte­leket. A Szovjet Távirati Iroda diplomáciai tu­dósítója­­— az­­ Interinf­ jelentése szerint —■ támadja a bolgár kormányt és szemére veti, hogy semlegességi nyilatkozatával kétszínű játékot űz. Bagm­anov miniszterelnöknek és Draganov külügyminiszternek az az állítása, hogy Bulgária békét akar és új, független és semleges politikát kíván követni, nem egyéb, mint álszente­sedés. A szovjet hírszolgálati iroda az ország közvéleményének szándékos félrevezetéséről és csalárd mesterkedé­sről beszél, amely a bolgár képviselőház ellenzé­kének több képviselőjét is megtévesztette. A német külügyi hivatalban, a külföldi új­ságírók sajtóértekezletén felolvasták a Szovjet Távirati Iroda diplomáciai munkatársának előzőleg említett cikkét. A cikk többek között a következőket mondja: Bagm­anov bolgár minisz­ter­elnök és Draganov külügyminiszter néhány nappal ezelőtt felszólalt a parlament­ben és képmutató módon kijelentette, hogy­­a bolgár kormány békére törekszik és új, ön­álló semlegi poétikát szándékszik folytatni. Ugyanakkor igazolták beszédeikben azt a politikát, amelyet az egész háború idején a németpárti klikk Bulgáriában folytatott, az­zal az állítással, hogy Bulgária állítólag kényszerhelyzetben csatlakozott a háromha­talmi egyezményhez. Bagm­anov eközben még attó­l a hazug kijelentéstől sem riadt vissza, hogy Bulgária csak azért csatlakozott a há­romhatalmi egyezményhez, mert a Szovjet­ Unió annak idején normális kapcsolatokat tartott fenn Németországgal. A Szovjet Távirati Iroda cikke a továbbiakban azt ál­lítja, hogy a bolgár kormány­­ semlegességi nyilatkozatát már az első napokban megs­ér­­t­ettör­és továbbra is megsérti és a Bagm­anov —Draganov kormány a valóságban nem is gondol politikája átalakítására, aminthogy a Németországgal való együttműködésit sem akarja­­megszakítani. A bolgár kormánynak ezek a megtévező felfogásai kudarcra van­nak ítélve — mondja végül a cikk. A ROMÁNIAI HELYZETTEL kapcso­latban a Wilhelmstrassen az állapotok to­vábbi áttekinthetetlenségét emelték ki. A bu­karesti német követség sorsáról semmit sem tudnak. Sem a német követről, sem a követ­ség tagjairól. A legutolsó megbízható tájékoz­tatás egy olyan német személ­ységtől iszár­­mazott, akinek sikerült átjönnie Magyaror­szágra s aki közölte, hogy a követséget ki­rályi csapatok zárták körül s valószínűleg meg is szállták. Ugyancsak a Wilhelmstras- benn közölték, hogy Horia Sima, a Vasgárda vezetője a legszorosabb érintkezésben áll a román nemzeti kormánnyal. Horia Sima egyébként felhívást intézett a román véderő­höz, amelyben hangoztatja, hogy a román hadsereg feladata megvédeni az országot a bolsevizmus ellen és harcolni Románia felsza­badításáért. Minden román tisztnek és kato­v­nának mindent meg kell tennie ennek a cél­nak az elérésére. „BIZALMUNK SZILÁRDSÁGA” címen írt cikket Göbbels dr. a Reich eheti szá­mlában. Mindenek előtt megál­lapítja, hogy az ellenség mindent elkövet, hogy ebben az évben a maga elgondolása szerint ki­­kényszerítse a h­iború eldöntését. Mint­hogy az ellenfelek technikai előnyének helyrehozása nem olye­n gyorsan haladt, hogy azonnal megnyilvánuljon, a német népnek egész erejét fel kell használnia, hogy úrrá legyen a körülményekből adó­dó óriási nehézségeken. Mindamellett azonban elvitathatatlan, hogy Németor­szág lassan újból felnyomni és hogy ez nemsokára újabb, lényegesen kedvezőbb had­ihelyzetet fog eredm­ényezni. A hadve­zetésnek valahogyan megint igyekeznie kell összhangba hozni a haditechnika ál­lását­ a háborús lelkűlét állásával, ha nem akarja hogy háborús fáradozásai messzi távlatban csütörtököt mondjanak. Az a feladattunk, hogy anyagi erőnket annyira fokozzuk, hogy újból összhangba jöjjön háborús lelkületünk állásával. Az eltelt négy héten — eltekint­­ve azoktól a mesz­­szemenő intézkedésektől, amelyeket a szé­lesebb nyilvánosságinak tudomására lehet hozni, ezen a téren is lejátszódott ez át­állás folyamattá, amely bennünket nagy reményekre jogosul­. Nem fogunk ellan­­kadni népünknek ujjából és újból szeme elé tárná, hogy a végső győzelemnek minden, eshetősége a mi kezünkben van. Ma nem­annyira arról van szó, hogy hol harco­lunk, hanem, hogy harcolunk és hogyan harcolunk. De a túlsó oldal sem tud örök­ké hadat viselni. Arra állította be magát, hogy ezen a nyáron és ősszel bennünket nagy területekre kiterjedő hadműveletek­kel "­érdre kényszerítsen, mint ahogyan az elmúlt télen arra törekedett, hogy lel­kületünket légi terrorral megtörje. Az egyik éppen olyan kevéssé fog sikerülni neki, mint a másik. Minél jobban zajla­nak az idők és minél keményebb követel­ményeket támasztan­ak velünk szemben, annál dacosabban kell a háború vihará­nak neki feszülnünk. A végén mégis nyerni fogtunk. Nekünk nem fogy ki a lé­le­gze­tünk, amikor a végső erőfeszítésre kerül sor. A mi népünk, mindenre el van szánva.

Next