Élő Sziget, 2017 (1-12. szám)
2017-08-01 / 8-9. szám
XI8-9. szám ÉLŐ SZIQEI Időszakos plébániai értesítő Tartsd meg a hitedet, és az megtart téged! Ez lehetne a mottója jelen számunk beszámolóinak, tanúságtételeinek. Míg Istentől távol járunk, bizony sok fölösleges és kudarcos kanyart teszünk. Bizonyára mindannyian eltévedtünk párszor, de nagyon jó visszatalálni Őhozzá! Ilyenkor azután hívjuk a mieinket is, mert jó közösségben lenni Vele és egymással... Szent Annáról Radnics Zoltán atya homíliája, július 26. Szent Anna a nagymamák védőszentje. Őt azok az emberek is védőszentjüknek tekintik, akik édesanyjuktól „sebeket” kaptak. A „seb” szó hallatán fizikai sérülés jut eszünkbe. De tudjuk, hogy vannak „lelki sebek” is, melyeket embertársainktól kapunk. Első hallásra talán kételkedünk ebben az állításban, hogy Szent Anna azok védőszentje, akik édesanyjuktól „sebeket” kaptak. Vajon igaz ez az állítás? Kalazanci Szent Józsefről írták, hogy 1640-ben, 82 évesen Rómában megalapította a „Szent Anna Társulatot.” A közösség középkorú hölgyek alkották, akiknek az volt a feladatuk, hogy kimenjenek Róma utcáira és katekézist tartsanak fiatal lányoknak, hogy ezzel is megóvják őket a prostitúciótól. Kalazancius jól látta az akkori társadalmi állapotot, és nemcsak a fiúnevelésre adta az életét iskolai kereteken belül, hanem a lányokat is nevelte és tanította lelkipásztori feladatai során. Ezeket a lányokat ugyanis vagy édesanyjuk taszította el, vagy önszántukból, megélhetésből vállalták ezt a megalázó munkát. „Sebekben” mindannyian részesülünk. Valaki megbánt bennünket, vagy összeveszünk valakivel és vagy nehezen, vagy soha nem tudunk kiengesztelődni. Ezek a „sebek” vagy begyógyulnak, vagy nem. Ha a „sebeinket” sikerül begyógyítanunk, akkor „szent sebekké” válnak, mint Krisztus stigmái. Richard Rohr ferences szerzetes írja, hogy egy férfinek öt üzenete van az életére vonatkozóan, és a második így szól: „Meg kell halnod!” Ez annyit jelent, hogy lelkileg sokszor meg kell halnunk, vagy azért mert megbántanak minket, vagy nehéz próbatétel elé állít az Isten. Ha ezeket Isten segítségével „túléljük”, akkor megtörténik a feltámadás és sebeink „szent sebekké” válnak, mint Krisztus stigmái. Szent Anna ünnepén vizsgáljuk meg életünket, hogy korábban vagy jelen életünkben megbántott-e valaki, vagy mi megbántottunk-e valakit, és sikerült-e kiengesztelődnünk önmagunkkal és a másik embertárssal? Kérjük Szent Anna pártfogását, hogy segítsen minket a kiengesztelődésben és felebaráti szeretet gyakorlásában minden embertárssal szemben. Gondolataim Nagyboldogasszony napján 1969. augusztus 15. - édesanyám, édesapám és öcsém a Liszt Ferenc utcai vásár forgatagában nézelődtek. Én pirosló arccal, izgalommal vártam, hogy első fizetésemből a Volán étteremben megvendégeljem őket. A Bazilika búcsúi nagymiséjéről jöttünk. Öröm volt látni a zarándokokat, a hatalmas tömeget. Nagyboldogasszony ünnepe mindig fontos volt számomra. Esztergomiságom mérföldköve. Szent István 1038-ban ezen a napon meggyötört testtel és lélekkel Szűz Anyánk oltalmába ajánlotta sokat szenvedett népét, szíve pedig megszűnt dobogni. István királyunk Esztergomban született, itt keresztelték, 1000. karácsonyán itt koronázták, innen irányította országának életét. Az esztergomi Várhegyen épült fel az ország első székesegyháza, amit István nevelőjéről, Szent Adalbert templomnak nevezett el. Itt épült fel az első pénzverde, amely a 13. sz. elejéig működött. Esztergom 1242-ig, a tatárjárásig, országunk fővárosa. Ugye érthető, hogy büszke esztergomi vagyok! 2017. augusztus 15. Várom a Nagyboldogasszony és Szent Adalbert Főszékesegyházban az ünnepi nagymisét. Ugyan zarándokok sokaságával nem találkozom, a templom azonban megtelt. Grigoletti csodálatos oltárképe Mária mennybevételét ábrázolja. A jödi asszony, égi Anyánkká magasztosul. A felhők fölé emelkedett Máriát angyalok hada veszi körbe, a balsarokban az egyik liliomot, a jobb sarokból pedig egy másik csillagokból font fejkoszorút tart felé. Az én szívemnek azonban kedvesebb a jobb oldali oltárkép, amely István királyunkat ábrázolja, amint felajánlja országát Máriának, azon a napon, amelyen úgy tartották, hogy Szűzanyánk földi léte megszűnt, de az égi elkezdődött. Magyarország védőszentjének ünnepe 1945 előtt munkaszüneti nap volt. Magyar sajátosság, hogy Nagyboldogaszszonynak is nevezzük Máriát. Nem tudjuk pontosan, hogy „elszenderülése” hol történt. Törökországban jártamkor Efezus meglátogatása után Selcuk közelében, a magas dombok közé felkúszó szerpentinek végén azt a házat tekintetük meg, ahol a Szűzanya élete utolsó éveit töltötte. Ismerős a Bibliából, hogy Jézus a kereszten János apostol gondjaira bízta Máriát. A régi hagyomány szerint az első jeruzsálemi keresztényüldözéskor menekülni kellett Krisztus követőinek. János apostol Máriát a kisázsiai Efezus közelében egy rejtett keresztény kolóniára menekítette. Itt élte csendben, imába merülten életének utolsó éveit. 130 évvel ezelőtt egy vesztfáliai apáca, Emmerich Szt. Katalin látomása nyomán kezdték meg itt feltárásaikat a régészek, és ókori romokra bukkantak. Szt. Katalin látomásaiban ezt olvashatjuk: „Az Istenanya nem magában Efezusban lakott, hanem olyan vidéken, ahol több ismerős keresztény nő már korábban megtelepedett. Lakása Jeruzsálemből jövet mintegy három és félórányi járásra, az Efezus előtt balra fekvő hegyen volt.” A feltételezett lakhelyét nagy tisztelet övezi, bár a történészek és a teológusok még nem mondták ki a végső szót arra vonatkozóan, hogy a Szűzanya itt, vagy Jeruzsálemben fejezte be földi életét. Mária házát - az egyszerűségében nagyszerű zarándokhelyet, meglátogatta VI. Pál pápa, Szt. II. János Pál pápa és Benedek pápa is. Az augusztusi imaóra középpontjában is Nagyboldogasszonyunk állt. Engedtessék meg nekem, hogy Sík Sándor, Magyarok Nagyasszonya verséből idézzek: „Édesanya, boldog anya, Virágszülő Szűz Mária, Világraszült virágodnak, Ajánlj minket szent Fiadnak.” Pazsiczky Mariann Szent Anna Plébánia Esztergom 2017.