Élő Sziget, 2018 (1-12. szám)

2018-08-01 / 8-9. szám

XI/8-9. szám élő S21QV Időszakos plébániai értesítő A nyári szünidő, a szabadság ideje a testi-lelki feltöl­­tődés ideje. Személyre és körülményeinkre szabottan ezt meg is tettük. Ki zarándokolt, ki lelki programon vett részt, táborozott, kirándult,­­ valahogy kiszakadt a hétközna­pokból. Felpörgetett - mesterségesen túlhajszolt korunkban erre egyre nagyobb szüksége van mindenkinek. Természetesen a „hétköznapi élet” sem áll meg, bőven volt esemény plébániánk háza táján. Kinek így - kinek úgy, mozgalmas nyarunk volt... A papi szegénység Minden papnak évente lelkigyakorlatra kell mennie. Ezt az egyházjog írja elő. Mindennek célja, hogy a pap lelkileg tudjon töltekezni, hiszen csak akkor tud adni, ha ő maga is kap. Én ennek a „kötelességnek” minden esztendőben örömmel te­szek eleget. Rendszerint a „Krisztus Ügye” Közösség által szer­vezett lelkigyakorlaton veszek részt, ami az idén Bregenz­ben volt. A fenti cím az utolsó előadás címét viselte, melyben a papság és a szegénység kérdését próbáltuk meg elmélyíteni ma­gunkban. Ezt szeretném most megosztani mindenkivel. Az előadás egy kérdéssel kezdődött. Mi értelme van a papok szegénységének? A válasz nagyon egyszerű: papként Jézus „életét” folytatjuk. Ez a mi identitásunk és életünk értel­me (PD 18). A papság ugyanis nem egy foglalkozás, hanem hivatás, sőt Jézus új szeretetparancsának a megvalósítása. A házasság szentségének a kiszolgáltatásakor a pap négy kérdést tesz föl a jegyespárnak a szabad elhatározással, a fel­tétel nélküli hűséggel, a gyermekvállalással és a gyermekne­veléssel kapcsolatban. Ebből a négyből kettőt a papszenteléskor is feltesz a püspök. Az engedelmesség ugyanis nem más, mint a szabad elhatározás, a tisztaság pedig nem más, mint a feltétel nélküli hűség Istenhez. Azonban érdekes módon a szerzetesekkel ellentétben a papoknak nem kell fogadni szegénységet. Miért? Azért, mert a pap teljes szabadságát odaajándékozza az Istennek, mintegy „kiszáll ebből a világból”, nem irányítja őt a világ. A pap szegénysége 3 „szinten” létezik: 1. Emberek szegénysége: Mezítelenül jöttem erre a világra és úgy is térek vissza (v.ö. Jób 1,21). Ez pedig azt jelenti, hogy minden ember meghal, és ezzel el is fog veszíteni minden értéket ebből a világból. Ez alól senki nem bújhat ki. 2. Keresztények szegénysége: Szent Pál azt mondja: „Ez a világ elmúlik” (1 Kor 7,31). Igaz, hogy nála ez eszkatológikus értelemben jelenik meg, de érthet­jük erkölcsi értelemben is. Krisztus maga is szegény volt, és mindig a szegények pártjára állt. Éppen ezért a szegény ember mindig Jézus illatát hordja magán (Júlia Anya). A keresztény ember a jó dolgokat nélkülözi egy jobb érdekében. 3. Papok szegénysége: Jézus az apostoloktól megkövetelte, hogy hagyják el mindenü­ket, és úgy kövessék őt. Arra is megtanította őket, hogy bízza­nak az Atyaisten gondoskodó szeretetében: „Mindennapi ke­nyerünket add meg nekünk ma” (Mt 6,11). Ha valaki Jézus papja, akkor nem lehet gazdag. Elsősorban azért, mert a pap szegénysége prófétai jel. Ugyanis az első ember, Ádám a dolgok szolgálatába állt, ami­kor nem engedelmeskedett az Isten parancsának, így az ember többé nem volt szabad, a dolgok fogva tartották őt. Jézus megváltása változtatta meg mindezt. Most már az ember lehet újra szabad, és ennek a szabadságnak a prófétai jele a pap. Persze nem könnyű a szegénységet megélni. Fontos az állandó aszkézis, az áldozat, a lemondás. Ha szegényként éljük az életünket (akár papok, akár hívek), akkor azt azért kell tennünk, mert Jézus százannyit ígért már itt a földön, és az örök életet az ő országában (v.ö. Mk 10,30). Érdemes ezen mindannyiunknak elgondolkodnia. László atya Búcsú és újjászületés! A Magyar Értelmező Kéziszótárban a búcsú szónak több jelentését találtam: BÚCSÚ: elválás, búcsúzás. Elválunk a régi képviselőtestülettől, elköszönünk a 70. életévüket betöltő ta­goktól, akik az új testületben már nem lesznek jelen, és üdvö­zöljük az újakat, akik a szentmisén teszik le fogadalmukat. A búcsú jelenti bizonyos számú purgatóriumi büntetés elengedését is. Ez sem lett volna rossz, de nem ezért gyűltünk össze július 26-án, hanem a búcsú szó következő jelentésének megfelelni: Templom vagy egyházközsége védőszentjének em­lékünnepe. A mi védőszentünk Szent Anna, templomunk névadója - őt ünnepelni jöttünk össze. Teljesült Gyulai Oszkár atya vágya, aki szerint: a legszebb templom a tele templom. Sokan voltunk együtt Szent Anna névnapján, akiről László atya prédikáció­jában megemlékezett. Keveset tudunk róla. Élete titok, rejtély. Nekünk elég annyi, ami a róla szóló énekben áll: „Szent Anna, Szent Anna, Krisztus Jézus Nagyanyja, légy híveid oltalma. ” Elég, hogy megszülte nekünk Máriát, aki a mi oltalmazónk, s talán még látta az unokáját. Ezért a nagymamák, a nagyszülők védőszentjeként is tiszteljük. A szentmisén bemutatkozott és esküt tett az új képviselő­­testület, a plébános legfőbb segítője. Az eltelt öt évben a régiek nagyon sokat dolgoztak, elősegítették az egyházközség folya­matos fejlődését, lelki megújulását. Az atya már most imádko­zik mindazokért, akik a következő öt évre vállalták ezt a nemes és szép munkát, ami nehézségektől sem lesz mentes. Sík Sándor szavaival kívánom a testületnek, hogy előre nézzen,­­ mert áldott, aki előre néz­­, és munkálkodjon plébániánk és hívei érdekében! Nyitrai Laci köszöntötte az ünnepi misén a tíz éve temp­lomunkban szolgáló plébánosunkat. Az Élő Sziget előző szá­mában az atya megpróbálta összefoglalni az egy évtizedet,­ hát nem volt kevés munka! A következő tíz évre is bőven akad tennivaló. Reméljük, hallhatjuk még az atya beszámolóját Vajda János verseimet kölcsönözve: Húsz év múlva (is). Ha templomunk főoltárképére nézünk (Hess János Mihály alkotása: Szent Annát és Joachimot ábrázolja, amint Máriának a Szentírást tanítják), a nagymamák, a nagyszülők jutnak eszünkbe. Róluk emlékezett meg az új képviselőtestület legidő­sebb és legfiatalabb tagja, Nyitrai László és Meszes Zsófia. Zsófia előadásában elhangzott egy csodálatos vers: Óbecsey István: Szeressétek az öregeket. Ennek utolsó vers­szakával figyelmeztetem a fiatalokat, hogy szívleljék meg e sorokat! 2018. Szent Anna Plébánia Esztergom

Next