Előörs, 1931 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1931-01-03 / 1. szám

IV. évfolyam 1. sz. Megjelenik minden szombaton SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Budapest, IV., Semmelweis­ utca 9., I. am. Tel.: AuL 892-42. Szerkesztőségi órák: naponta d. e. 10—12-ig, kiadó­­hivatali órák: d. e. 9—1-ig. — A levélbeli megkereséseket kérjük a fenti címre ülden­i. Minden levélre válaszolunk. mm falaleAMttrSeejiVft wteik^crylflIlfvfbylMlK EGYES SZÁM­ÁRA A FŐVÁROSBAN, A VIDÉKEN ÉS PÁLYAUDVAROKON 20 F Előfizetési árak: Egy évre. . 8.— P 1 Negyedévre 2.— P Félévre . . 4.—P | Egy hóra­­.80 P Előfizetési csekkszámlánk: “41.126 1931 január 3. Nemzeti­­ Radikális Párt hivatalos lapja „NEMZETI RADIKALIZMUS" ÍRTA: FÉJA GÉZA Vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre könyve éles jelt hasít a magyar politikai irodalomba és a ma­gyar politikába egyaránt. Elő­szavában azt mondja, hogy két­féle tervet hagyott abba: egy tudományos rendszerezést, amely Európa letűnt politikai tényezőit tárgyalta volna és egy művészi­­ eszközökkel megírandó röpiratot. Egészen ösztönösen vallja be eze­ket s mi már tudjuk, hogy ezáltal kerülte ki mai politikai irodal­munk két legfenyegetőbb záto­nyai . Piáltságunk jórésze a „tudományos politikai iroda­lomba“ süllyedt. S ezzel egy hosz­­szúlejáratú betegség kezdődik: elméletek gyártása, magyar-szláv parasztállam gondolata és még egy cs­ipó levegőben lógó, látszó­lag tudományos rendszer, melyek nem Európa s főként Kelet-Eu­­rópa mai kohójában keményed­­tek érccé, hanem egyszerűen a levegőben lógnak és azt hiszik, hogy a valóság majd beléjük bú­vik. Az idősebb korosztályok vi­szont a régi, érzelmi kitörésekből táplálkozó és költői, vagy költői­­etlen frázisokkal, jelmondatokkal tűzdelt politikai iskola avas ha­gyományaiból élősködnek. A nép­felkelési eszme letéteményesei ők, hogy fel kell rázni a tömegek érzésvilágát, kiadni néhány jel­szót és előre. Mindkét út valójá­ban tudománytalan, mohos és alacsonyrendű. Az előbbi a régi filozófiai iskolák államelképze­léseinek éretlen, zöld utórezgése. Az utóbbi a merőben tagadásokra épített ellenzékiség örök sem­­mitmondása. Ebben a reménytelenségben végtelen öröm, bizalom és jóre­­ménység Zsilinszky Endrével való találkozásom. Bizonyára azért is őszült meg ilyen korán ez a férfiú, hogy egy külső jel is mutassa az ő nagy tisztaságát. Zsilinszky Endre egyedülálló tisztasága az, hogy e beteg, zava­ros, kétségbeejtő tíz esztendőben, rá mert lépni a kibontakozás egyetlen útjára. Mások megre­kedtek a mai Európa egy-egy politikai mozdulatánál vagy eredményénél. Zsilinszky fel­szívta belőlük az egyetemesen újat, a mindenek mélyén villogó egyetlen törvényt és tovább ment: az ősi magyar politikai egyéniséghez. A feladat most már ez volt: korszerű, új ezer­évre szóló, egyetemes emberi ér­tékű boltozatot építeni ennek az egyéniségnek. Olyant, amel­­csúcs, ragyogás és nélkü­lözhetet­k­len erő lesz az új Európában. Ez történt meg a Nemzeti Radikaliz­­musban. A „történelem tavaszi szele“ fujdogál e könyv sorai között, az elsőtől az utolsóig. Nálunk, úgy a jobb-, mint a baloldalon, be­­idegződött néhány politikai frá­zis egészen ósdi politikai jelen­­téssel. Ha a humanizmus, li­beralizmus nagy szocializmus magyar fogalmainak mélyére ásunk, a múlt század tete­meit találjuk meg. S e tetemekhez kapcsolódjék a mi forró, fiatal életünk? Akkor, amikor Kína, Törökország és Olaszország friss vérrel, nehéz történelmi vajúdá­sokból szült új államboltozatok­kal emelkednek az emberiség új harmóniája felé? Magyarorszá­gon e tíz esztendőben kétségbeej­­tően sivár volt a politikai élet. Még a legjobbak is apró, máról­­holnapra szóló, kis életrészecs­kékbe kapaszkodó politikai küz­delmekbe kényszerültek. Erő­szakkal lenyomta, földhöz vágta őket a színvonal, a politikai élet egyetemes süllyedése. Ezt a szür­­kítő, posványos légkört üti át bá­tor vágással Zsilinszky Endre könyve. A feltámadt, megújho­­dott ősi magyar politikai egyéni­ség munkatervét adja, tehát a „történelem tavaszi szelét“. Végzetesen belénk írja, hogy igenis, van „magyar kérdés“. Se a Tisza látván örökségéből élős­ködők, se a Habsburg-birodalom élettelen romjaiba kapaszkodó politikai indák, se a fasizmus, a marxizmus s a bolsevizmus kis másolói nem kerülhetik ki, nem gyűrhetik le. A magyar népi és történelmi alkat természetes gyü­mölcsei, következményei érnek , a mi nemzedékünkön múlik, hogy képese-e már országot és egyetemes ívű kultúrát építeni belőlük, hogy fel bír-e emelkedni a benső indítások, parancsok nyá­­rsúit Európa új életre­itjéhez olyan népi és nemzeti kibontako­zás, sudárbaszökkenés vágya bujdosik bennünk, mely­ emberi­­lég is a legtöbbet jelenti. Zsilin­szky könyve nevet ad neki és megmutatja az útját. Európa népeinek apró marako­dásai átragadtak­ az egyes osztá­lyokra. Az osztályharc eredetileg az osztályok életérdekeinek ki­egyenlítődése érdekében indult, célja tehát egészen ösztönösen, egy egészséges nemzeti test volt. A hosszú harctok azonban nagy mérgezettségekhez és elmérgese­désekhez vezetnek, így történt a fiába küzdő osztályokkal. A mai polgári állam legfőbb problémája i­már a folyton kiújuló osztály­­harcok elnyomása, vagy legalább lippangóvá tétele. Az egyes osz­­tályok viszont természetes élet­céljaik elérése híján, bensőleg megmérgeződnek és egyoldalú dictatúrára törekszenek. Meg akarják csonkítani a teljes em­bert­, utálatos és szánalmas unif­ormizálást, elgépiesítést tervez­nek. A menekvés egyetlen útja: a nemzeti állam. A nemzeti ál­lam, a népi egyéniségnek, a tör­ténelmi élet valóban értékes­ te­remtményeinek, az emberi lét gazdagságának, összes teremtő életformájának, tehát az ember­ség teljességének a megmentése. A nemzeti állam a legszélesebb, leggazdagabb, legemberibb. Ő visz a leghatározottabban egy nagy emberi harmónia felé. Zsi­linszky Endre a magyar nemzeti államnak, ennek a gyönyörű em­beri csúcsnak élette serdülő raj­zát adja. Nem elmélet, nem ro­mantika, hanem az egyetlen ma­gyar valóság. Persze, nem a mai magyar posvány alacsony valósá­ga. Jaj! mi túlságosan hozzászok­tunk a posványhoz. E pos­vány kis zavargásait tartjuk „va­lóságnak“ s az apró, egy-kettőre eltűnő levezető árkocskákat „ki­bontakozásnak“. Zsilinszky való­sága m­áig: az­­azai népi és nem­zeti erőinkből s Európa mai élet­helyzetéből természetes erővel következik! Ez a könyv az első magyar po­litikai program, mely az élet egyetemére terjeszkedik. Politi­kai tanulmánynak is nevezhet­jük, de nem fut apró erekbe, ha­nem mindenütt helyet s alkalmat ad az alkotóerők természetes ele­venségének. De számol is az élet elevenségével, tömérdek erővel és gyökerével és minden kérdésére feleletet ad. Tíz esztendő nehéz, riadt, mélységes, betegségektől szaggatott magyar szívdobogását figyelte, így jutott el a magyar gyógyulás és egészség törvény­tábláihoz. Nincs ebben a könyv­ben homály, általánosság, elalku­­dási alkalom, félben maradt kér­dés, kibúvó. A legtisztább, nyílt­ság minden sora, s minden gondo­lat szervesen a másikból épül és a harmadikba mélyeszti indáit. Ezért van jussa, hogy tömegeket vezessen. Óriási ritmus ez a könyv, melyben az élet összes hangjai egyesülnek. Nem­ egy csoporté ez a ritmus, nagyobb test dukál neki: az egész nemzet. Külön szépsége és igazsága Zsilinszky könyvének a „Nem­zeti társadalom“ című fejezet. A magyar faji és nemzeti egyéniség mélyére nyúl és biztos kézzel húz­za meg azt a vonalat, melyet az irodalomban Ady, Móricz Zsig­­mond, Szabó Dezső és néhány leg­jobbak húztak meg. És ezt az ősi

Next