Előörs, 1931 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1931-01-03 / 1. szám
IV. évfolyam 1. sz. Megjelenik minden szombaton SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Budapest, IV., Semmelweis utca 9., I. am. Tel.: AuL 892-42. Szerkesztőségi órák: naponta d. e. 10—12-ig, kiadóhivatali órák: d. e. 9—1-ig. — A levélbeli megkereséseket kérjük a fenti címre üldeni. Minden levélre válaszolunk. mm falaleAMttrSeejiVft wteik^crylflIlfvfbylMlK EGYES SZÁMÁRA A FŐVÁROSBAN, A VIDÉKEN ÉS PÁLYAUDVAROKON 20 F Előfizetési árak: Egy évre. . 8.— P 1 Negyedévre 2.— P Félévre . . 4.—P | Egy hóra.80 P Előfizetési csekkszámlánk: “41.126 1931 január 3. Nemzeti Radikális Párt hivatalos lapja „NEMZETI RADIKALIZMUS" ÍRTA: FÉJA GÉZA Vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre könyve éles jelt hasít a magyar politikai irodalomba és a magyar politikába egyaránt. Előszavában azt mondja, hogy kétféle tervet hagyott abba: egy tudományos rendszerezést, amely Európa letűnt politikai tényezőit tárgyalta volna és egy művészi eszközökkel megírandó röpiratot. Egészen ösztönösen vallja be ezeket s mi már tudjuk, hogy ezáltal kerülte ki mai politikai irodalmunk két legfenyegetőbb zátonyai . Piáltságunk jórésze a „tudományos politikai irodalomba“ süllyedt. S ezzel egy hoszszúlejáratú betegség kezdődik: elméletek gyártása, magyar-szláv parasztállam gondolata és még egy csipó levegőben lógó, látszólag tudományos rendszer, melyek nem Európa s főként Kelet-Európa mai kohójában keményedtek érccé, hanem egyszerűen a levegőben lógnak és azt hiszik, hogy a valóság majd beléjük búvik. Az idősebb korosztályok viszont a régi, érzelmi kitörésekből táplálkozó és költői, vagy költőietlen frázisokkal, jelmondatokkal tűzdelt politikai iskola avas hagyományaiból élősködnek. A népfelkelési eszme letéteményesei ők, hogy fel kell rázni a tömegek érzésvilágát, kiadni néhány jelszót és előre. Mindkét út valójában tudománytalan, mohos és alacsonyrendű. Az előbbi a régi filozófiai iskolák államelképzeléseinek éretlen, zöld utórezgése. Az utóbbi a merőben tagadásokra épített ellenzékiség örök semmitmondása. Ebben a reménytelenségben végtelen öröm, bizalom és jóreménység Zsilinszky Endrével való találkozásom. Bizonyára azért is őszült meg ilyen korán ez a férfiú, hogy egy külső jel is mutassa az ő nagy tisztaságát. Zsilinszky Endre egyedülálló tisztasága az, hogy e beteg, zavaros, kétségbeejtő tíz esztendőben, rá mert lépni a kibontakozás egyetlen útjára. Mások megrekedtek a mai Európa egy-egy politikai mozdulatánál vagy eredményénél. Zsilinszky felszívta belőlük az egyetemesen újat, a mindenek mélyén villogó egyetlen törvényt és tovább ment: az ősi magyar politikai egyéniséghez. A feladat most már ez volt: korszerű, új ezerévre szóló, egyetemes emberi értékű boltozatot építeni ennek az egyéniségnek. Olyant, amelcsúcs, ragyogás és nélkülözhetetklen erő lesz az új Európában. Ez történt meg a Nemzeti Radikalizmusban. A „történelem tavaszi szele“ fujdogál e könyv sorai között, az elsőtől az utolsóig. Nálunk, úgy a jobb-, mint a baloldalon, beidegződött néhány politikai frázis egészen ósdi politikai jelentéssel. Ha a humanizmus, liberalizmus nagy szocializmus magyar fogalmainak mélyére ásunk, a múlt század tetemeit találjuk meg. S e tetemekhez kapcsolódjék a mi forró, fiatal életünk? Akkor, amikor Kína, Törökország és Olaszország friss vérrel, nehéz történelmi vajúdásokból szült új államboltozatokkal emelkednek az emberiség új harmóniája felé? Magyarországon e tíz esztendőben kétségbeejtően sivár volt a politikai élet. Még a legjobbak is apró, márólholnapra szóló, kis életrészecskékbe kapaszkodó politikai küzdelmekbe kényszerültek. Erőszakkal lenyomta, földhöz vágta őket a színvonal, a politikai élet egyetemes süllyedése. Ezt a szürkítő, posványos légkört üti át bátor vágással Zsilinszky Endre könyve. A feltámadt, megújhodott ősi magyar politikai egyéniség munkatervét adja, tehát a „történelem tavaszi szelét“. Végzetesen belénk írja, hogy igenis, van „magyar kérdés“. Se a Tisza látván örökségéből élősködők, se a Habsburg-birodalom élettelen romjaiba kapaszkodó politikai indák, se a fasizmus, a marxizmus s a bolsevizmus kis másolói nem kerülhetik ki, nem gyűrhetik le. A magyar népi és történelmi alkat természetes gyümölcsei, következményei érnek , a mi nemzedékünkön múlik, hogy képese-e már országot és egyetemes ívű kultúrát építeni belőlük, hogy fel bír-e emelkedni a benső indítások, parancsok nyársúit Európa új életreitjéhez olyan népi és nemzeti kibontakozás, sudárbaszökkenés vágya bujdosik bennünk, mely emberilég is a legtöbbet jelenti. Zsilinszky könyve nevet ad neki és megmutatja az útját. Európa népeinek apró marakodásai átragadtak az egyes osztályokra. Az osztályharc eredetileg az osztályok életérdekeinek kiegyenlítődése érdekében indult, célja tehát egészen ösztönösen, egy egészséges nemzeti test volt. A hosszú harctok azonban nagy mérgezettségekhez és elmérgesedésekhez vezetnek, így történt a fiába küzdő osztályokkal. A mai polgári állam legfőbb problémája imár a folyton kiújuló osztályharcok elnyomása, vagy legalább lippangóvá tétele. Az egyes osztályok viszont természetes életcéljaik elérése híján, bensőleg megmérgeződnek és egyoldalú dictatúrára törekszenek. Meg akarják csonkítani a teljes embert, utálatos és szánalmas uniformizálást, elgépiesítést terveznek. A menekvés egyetlen útja: a nemzeti állam. A nemzeti állam, a népi egyéniségnek, a történelmi élet valóban értékes teremtményeinek, az emberi lét gazdagságának, összes teremtő életformájának, tehát az emberség teljességének a megmentése. A nemzeti állam a legszélesebb, leggazdagabb, legemberibb. Ő visz a leghatározottabban egy nagy emberi harmónia felé. Zsilinszky Endre a magyar nemzeti államnak, ennek a gyönyörű emberi csúcsnak élette serdülő rajzát adja. Nem elmélet, nem romantika, hanem az egyetlen magyar valóság. Persze, nem a mai magyar posvány alacsony valósága. Jaj! mi túlságosan hozzászoktunk a posványhoz. E posvány kis zavargásait tartjuk „valóságnak“ s az apró, egy-kettőre eltűnő levezető árkocskákat „kibontakozásnak“. Zsilinszky valósága máig: azazai népi és nemzeti erőinkből s Európa mai élethelyzetéből természetes erővel következik! Ez a könyv az első magyar politikai program, mely az élet egyetemére terjeszkedik. Politikai tanulmánynak is nevezhetjük, de nem fut apró erekbe, hanem mindenütt helyet s alkalmat ad az alkotóerők természetes elevenségének. De számol is az élet elevenségével, tömérdek erővel és gyökerével és minden kérdésére feleletet ad. Tíz esztendő nehéz, riadt, mélységes, betegségektől szaggatott magyar szívdobogását figyelte, így jutott el a magyar gyógyulás és egészség törvénytábláihoz. Nincs ebben a könyvben homály, általánosság, elalkudási alkalom, félben maradt kérdés, kibúvó. A legtisztább, nyíltság minden sora, s minden gondolat szervesen a másikból épül és a harmadikba mélyeszti indáit. Ezért van jussa, hogy tömegeket vezessen. Óriási ritmus ez a könyv, melyben az élet összes hangjai egyesülnek. Nem egy csoporté ez a ritmus, nagyobb test dukál neki: az egész nemzet. Külön szépsége és igazsága Zsilinszky könyvének a „Nemzeti társadalom“ című fejezet. A magyar faji és nemzeti egyéniség mélyére nyúl és biztos kézzel húzza meg azt a vonalat, melyet az irodalomban Ady, Móricz Zsigmond, Szabó Dezső és néhány legjobbak húztak meg. És ezt az ősi