Szabadság, 1933 (6. évfolyam, 1-45. szám)

1933-01-01 / 1. szám

gyermekét. Innen van az, hogy az ő hívei, olyan nagy előszeretettel halnak meg épen vasár­nap ... • * — Bácsi! bácsi kérem! — Egy roppant ele­ven, értelmes szemű, szurtos kis lányka tartóz­tat fel az utcán. — Bácsi kérem, tessék mon­d­ani, tecsik ismerni a krémes bélest? . . . — Igen, igen.. . mondom neki hebegve és zavartan.... — Ugyan tessék szíves lenni már idejönni a kirakathoz s megmutatni nekem, hogy az-e a krémes beles. — Egy cukrászda elé húz és rá­mutat a krémmel vastagon töltött süteményre. — Az a krémes, fiam, az . . . — Jaj, azt mondják a gyerekek, hogy az va­lami csuda jó. Bácsi kérem, a bácsi már tetszett enni krémest. — Ó, igen, régen, Losoncon még... —­ Losoncon! Ugy­e az messze van ide. — Ó nagyon messze, fiam, mindig messzebb. — A múltkor a Józsi vitt egyet a háziárék­­nak. De volt nagyon csomagolva, nem volt sza­bad kibontani. Pedig a Józsi azt mondta, hogy majd megengedi, hogy a sarkából leharapjak egy kicsit... Tecsik ismerni a Józsit, ugy-e? — Hogyne, hogyne, az egy fiú, fiúcska. . . — Igen, igen, ott laknak a másik számba . . . És a bácsi szereti a krémest, ezzel a krémest, mit... — De mennyire szeretem ... — És most nem tetszik enni a bácsinak. Mostan! Bácsi kérem, ezzel a krémest! Egy szelet krémes 24 fillér. Megkotortam két ujjam hegyével az egyik mellényzsebemet. Ösz­­szesen 30 fillér jött fel belőle. — Itt van 30 fillér, fiam, végy magadnak egyet... A kislány mohó örömmel kapott a pénzdara­bok után s még csak megköszönni is elfelejtette a nagy boldogságban s rohant velük az üz­letbe. No, igaz, nem irrigy­ütfis. .. gondoltam ma­gamban tovább állva onnan, nem nagy dolog, az egészet kifizettem az egyik mellényzsebem­ből. No igen, az egyikből, persze, mert a többi­ben nem volt semmi. SIMÁNDY PÁL. szabadság Már mindenki a telepítések kérdésével foglalkozik Jó ideig egyedül képviselte Bu­jcsy- Zsilinszky Endre a telepítéses földre­formnak a gondolatát. A szám szerint legnagyobb ellenzéki párt, a független kisgazdapárt, még programjába sem merte fölvenni a telepítéses földbirtok­reformot. Azóta a telepítések gondolata belement a magyar köztudatba s ma már annyira jutottunk, hogy egyik napi­lapunk körkérdést intézett több közéleti­­emberhez a telepítések ügyében. Először is Albrecht főherceget kérdez­ték meg, aki kijelentette, hogy dél­amerikai útja irányította rá figyelmét a telepítések kérdésére. Lám-lám a főher­cegnek Délamerikába kellett mennie, hogy rájöjjön arra, amire mi a honi nagybirtokok s a magyar falvak látogatása alkalmával Dél­­amerika nélkül is rájöttünk. Azt is megemlíti a főherceg, hogy m­aga nagybirtok is az egész történelem folya­mán folyton telepített. Arra azonban nem mutat rá, hogy milyen nemzetgyil­koló módon végezte a nagybirtok ezt a „telepítést.“ S hogy ma már távolról sem ilyen jobbágytelepítésekről van szó! Rátér a főherceg az 1920-as föld­reformra is s azt hibáztatja, hogy ennél a földbirtokreformnál a gazdasági el­gondolás helyett a szociális elgondolást helyezték előtérbe. Erről mi sajnos, semmit sem tudunk, mert ez a föld­reform csak arra volt jó, hogy elvegye a magyar nép kedvét a földhöz jutás­tól. E földbirtokreform elsősorban a nagy­­birtokosok „elgondolását“ szolgálta, amit még­sem lehet szociális elgon­dolásnak nevezni! Albrecht főhercegnek úgy látszik igen furcsa fogalmai vannak a szociális gon­dolkodásról. A főherceg szerint az új telepítéseknek az 1920-as földbirtok - reform hibáit kell kijavítaniuk. Erre mi azt feleljük, hogy az 1920-as földbirtokreform a maga rettenetes tökéletlensége miatt sem­minemű új telepítési tevékenységnek alapja nem lehet. A főherceg szerint 3000 családot kell egyelőre letelepíteni. Keveset és jól. Arra nem gondol, hogy mi lesz a közel 3 millió lelket számláló nincstelennel, akik távolról sem várhatnak hosszú esz­tendőket. Ezzel egyelőre nem törődik a főherceg, aki íme 1932-ben a szociális szempontot nem tartja fontosnak! Végül kijelentette, hogy telepítési tervei kidolgozásánál szorosan együtt fog mű­ködni a kormánnyal. Eckhardt Tibor úgy nyilatkozott, hogy nem kell 3 ezer vagy ezer faluról beszélni. A helyzet az, hogy a nagybir­tok eladósodott és pénzre van szüksége s ezeket az eladósodott birtokokat kell a földigénylőknek adni örökbérletek formájában, így a nagybirtokosok mér­sékelt, de biztos jövedelemhez jutná­nak. Czettler Jenő is hozzászólt a kérdés­hez és úgy vélekedett, hogy gazdatelepí­tésekre csak nagyon mérsékelten és óva­tosan lehet gondolni. A közölt nyilatkozatok egy dologban megegyeznek egymással bármilyen kü­lönböző alakról hangzottak is el. Ugyanis valamennyien az ország gaz­dasági és társadalmi alkatának gyöke­res átalakítása nélkül akarják a telepí­téseket megoldani, holott a megoldás a mai gazdasági és társadalmi helyzet­ben csakugyan lehetetlen. A telepítéses földbirtokreformot az fogja megvalósítani, aki az országot átszervezi. S mi ismételten leszögezzük, hogy igenis e kérdésben a nagybirtoknak kell áldozatot hoznia és nem lehet a földbir­tokreformnak célja, a nagybirtok meg­mentése. S ha egyszer valaki rászánja majd magát arra, hogy az ország alka­tát átalakítsa, az majd fog tudni tőkét is szerezni a földreformhoz. De termé­szetesen lehetetlen dolog az, hogy a mai helyzet fenntartásával eredményes te­lepítéseket csináljunk. Ma az ország terhei elsősorban a föld népét sújtják s mindenki a föld népét uzsorázza ki, tehát a telepítésekkel párhuzamosan ezeken az állapotokon is segítenünk kell. Enyhíteni kell a föld népének ter­hein, gazdaságilag és társadalmilag meg kell szervezni őt, komoly műveltséget kell adni neki s akkor majd lesz értelme és lehetősége egy nagy telepítéses föld­birtokreformnak. Akkor majd ez lesz a reálpolitika. Mi abból a „reálpolitikából“, amely háromezer család födhözjuttatásával akar egy csép tapaszt ragasztani az óriási magyar sebre, nem kérünk. S ez a „reálpolitika“ csak a mai beteg állapotok közepette látszik „reálpolitikának“. De rövidesen el fogják söpörni őt a kér­lelhetetlenül siető események! Deák Márton. Alsózemplén népe! Aki boldog falvakat, emberi életet, kenyeret, földet, jogot, igaz­ságos adózást, általános és titkos választójogot akar, álljon Csizmadia Lajos kisgazda, népképviselőjelölt mellé! Serényi László gróf a nagybirtok és a nagytőke képviselője sze­retne lenni! A magyar falvak dolgozó és szenvedő népét csak dolgozó kisember képviselheti! A saját érdeketekben, gyermekeitek jövője érdekében szavazzatok Csizmadia Lajos népképviselőjelöltre! Éljen Csizmadia Lajos kisgazda! ..n ^a——a—— Hadikárosultak és vitézségi érmesek adókedvezményei A hivatalos lap december 22-iki száma közli a hadirokkantak, hadiözvegyek és árvák, valamint a vitézségi érem birtoko­sai és a Ká­roly-csapatkeresztesek adó­­kedvezményei tárgyában kiadott kor­mányrendeletet. A hadirokkantakat, hadiözvegyeket, hadiárvákat és a Károly-csaptkeresztese­­ket az érvényben lévő adótörvények ki­zárólag a rokkantellátási adónál részesí­tik kedvezményben. A rokkantellátási adóról szóló 1925: XLVIII. törvénycikk szerint ugyanis a pénzbeli ellátásban ré­szesülők, valamint a végkielégített hadi­rokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák a rokkantellátási adó alól mentesek, a Ká­roly-csap­atik­ereszt­e­s­e­k pedig a rendes adótételeknek a felét fizetik. A kormány a nemzeti munkaterv egyik pontja szerint „a hadirokkantakat, hadi­özvegyeket és hadiárvákat, mint akik a világháború legsúlyosabb terhét viselik, messzebbmenő gondoskodásában kívánja részesíteni. Erre vonatkozólag külön tör­vényt fog a törvényhozás elé terjeszteni. Sürgősen kíván azonban gondoskodni arról, hogy már az 1933. év első napjától kezdve a hadiözvegyek, hadirokkantak és hadiárvák, valamint a vitézségi érem birtokosai, a Károly-csapatkeresztesek, a jelenleg érvényben levő törvényes rendel­kezéseken túlmenően — az államháztar­tás helyzetének figyelembevételével mél­tányos adókedvezményben részesíttes­­senek. A kormány ezúttal csak a legkevesebb jövedelemmel bíró hadirokkantak, hadi­özvegyek és hadiárvák, valamint vitéz­ségi érembirtokosokra és Károly-csapat­­keresztesekre nézve tudott a megjelent rendeletben adókedvezményeket biztosí­tani, mert az államháztartás helyzete nem teszi lehetővé, hogy a kedvezményt az összes érdekeltekre kiterjesszék. A rendelet a már említett igényjogosul­takat a kedvezmény szempontjából kü­­lönböző csoportokba sorozva, különböző kedvezményekben részesíti. Az egyik csoportosítás a kedvezmény­ben részesíteni kívánt személyek terhére kivetett föld-, ház- és kereseti adó nagy­sága szerint történik. Nagyobb arányú kedvezményt kap az, akinél ezeknek az adóknak az összege 50 pengőnél kisebb; a kedvezmény aránya csökken azoknál, akiknél az adók összege 50 pengőnél több, de 100 pengőt nem ér el. Akinek az adója 100 pengőnél több, ez időszerint kedvezményben nem részesülhet. A másik csoportosítás az igényjogosul­tak érdekessége, illetve a kedvezmé­nyekre rászorultsága szerint történt. Kedvezményben részesülnek: a hadi­rokkantak, a hadiözvegyek, hadiárvák, továbbá azok, akik a vitézségi érem, vagy a Károly-csapatkereszt birtokosai. A kedvezmények mértéke a következő: 1. A 100 százalékos hadirokkant adó­jának 30 százalékát engedi el a rendelet, ha az előbbi említett adók összege 50 pengőnél kevesebb, 20 százalékát, ha az adó 50 pengőnél több, de 100 pengőnél kevesebb; 2. a 75 százalékos hadirokkant, vala­mint a hadiözvegy és hadiárva adójának 20 százaléka engedtetik el, ha az adó 50 pengőnél kevesebb és 10 százaléka, ha az adó 50 pengőnél több, de 100 pengőnél kevesebb; 3. az 50 százalékos és 25 százalékos hadirokkant, valamint a vitézségi érem és a Károly-csapatkereszt birtokosai ré­szére a rendelet 10 százalékos adómér­séklést biztosít, ha az adóösszeg 50 pengőn alul van. Ezek az adómérséklések a föld, ház és általános kereseti adók után járó állami, törvényhatósági és községi pótadókra is kiterjednek. A rendelet ezeken a kedvezményeken felül azokat a hadirokkantakat, akiket rokkantságuk iparuk folytatásában any­­nyira meggátol, hogy amiatt eggyel több segédet kénytelenek tartani, még abban a kedvezményben is részesíti, hogy a rok­kantságuk folytán alkalmazott segédet az általános kereseti adójuk megállapításá­nál figyelmen kívül hagyják. A „Független Kisgazda“ letagadja, hogy Serényi László nagybirtokos és gróf Nem szeretjük a személyeskedést és eszünk ágában sincs, hogy a megyaszói kerület második képviselőjelöltjét Se­rényi László grófot a személyében tá­madjuk. A föggetlen kisgazdapárt, kép­viselő tagjait sem akarjuk bántani. Azonban rá kell mutatnunk arra, hogy a „Független Kisgazda“ című lap, amely olyan színvonalon mozog, hogy az egyik derék kisgazdapárti képviselő kitiltotta a kerületéből, ez a lap leta­gadja azt, hogy Serényi László gróf és nagybirtokos. Csak mint Serényi Lászlót szerepelti, mint­ha nyugalmazott adótiszt volna. És a világért sem említi meg, hogy úgy Serényi Lászlónak, a grófnak, mint pe­dig több grófi társának, óriási birtokaik vannak Alsózemplén­­ben, ahol a törpebirtokosok, a kisgazdák és a nincstelenek ezrei a legszomorúbb nyomorúsággal viaskodnak Azt kérdezzük az alsózempléni nép­től, hogy lehet-e bízni egy olyan jelöltben, akinek letagad­ják a címét és a foglalkozását? Nem népámítás-e e az, hogy a „Függet­len Kisgazda“ úgy ír Serényiről, mintha a nagybirtokhoz és az arisztokráciához semmi köze sem volna. Persze nehéz gróf Serényi László nagybirtokost kis­gazdajelöltként szerepeltetni. A kisgaz­dák már az egész országban megunták azt, hogy a párt egyre-másra grófokat és nagybirtokosokat hoz be a parla­mentbe, a kisgazda jelszó subása alatt. Segíteni lehetne a bajon, ha a kisgazda párt csakugyan kis­gazdákat léptetne fel. Erre azonban úgy látszik nem halandó s ezért inkább elhallhatják,a gróf Seré­nyi László neve mellől a grófot is és a nagybirtokot is. Ugyanekkor ez a lap, amely ilyen csúnya módon ámítja olvasóit, pár­tunkat is piszkolni próbálja. De vájjon akad-e ember, aki elhiszi, hogy igazat mondanak akkor, amidőn ilyen népámító módszerrel haran­gozzák be Serényi gróf jelölését. Éppen ezért piszkolódásukkal nem is foglalkozunk, nem is vesszük komolyan, azt üzenjük, hogy a szél méltó a lyuk­hoz, amelyből fúj! Megjelent Simándy Pál szenzációs könyve, az elsikkasztott heniib­eszélt Lapunk előfizetői 3 pengő beküldése ellenében pornó­­mentesen megkapják. Férjhez megy a bíró lánya Népszínmű 4 felvonásban Írta: vitéz Pölöskei János Ára előadási joggal és után­véten költséggel 1 pengő, min­den további példány 1 pengő. Mindenütt óriási siker! Megrendelhető kiadóhivatalunkban. 9

Next