Szabadság, 1935 (8. évfolyam, 1-48. szám)

1935-01-27 / 1. szám

Szabadság, a FÖLD NÉPE Magyar falvak népe! Most, amikor hosszú uton végre újra megszólalhatunk, első szavunk hadd legyen a forró köszöntés, a meleg szeretet szava Hozzátok. Bizonyára sokan közületek értet­­lenül álltak ezzel a mi hosszú né­maságunkkal szemben. Nem tudtá­tok megérteni, miért hallgatunk, amikor kiáltanunk kellene, amikor a magyar élet piaca olyan hangos a »kofárok, vámszedők és pénzvál­tók« szavától. Nem tudtátok meg­érteni, miért hallgatunk, mikor közben a világpolitikában sors­döntő események mentek végbe; oly események, amelyek a mi kül­politikai felfogásunkat igazolták. Miért hallgattunk, mikor a belső politika frontján is bomlási folya­matok zajlottak le, amikor kulisz­­szák mögött és nyílt színen birkó­zik a múlt a jövővel a feltörő nép­akarat az uralkodó érdekek elta­posó csizmáival. És miért hallgat­tunk karácsonyi üdvözlet és ma­gyar evangélium meghirdetése he­lyett ? Miért hagytuk vígasztalás, reménykeltés nélkül népünket, mi­kor új évbe fordult a tohonya idő kereke. Népünket, amely a nyo­mor, betegség és reménytelenség átkai alatt görnyedezve, epedve vár a borús magyar ég alatt a biz­tató, megenyhítő szóra. Bizonyára megkörnyékezett köz­ben Benneteket ellenségeink gya­núsító szava is: »A Szabadság el­némult, mert megfizették.« Nem vesszük zokon Tőletek, ha egy ke­serű pillanatban esetleg közel fér­kőzött lelketekhez a gyanú ár­nyéka. Jól tudjuk, mennyit csalód­tatok már a vezérejtekében. Jól tudjuk, hányan hagytak már cser­ben Benneteket, hányan kapasz­kodtak magasra a házatokon, hogy feljutván a hatalom bűvkörébe, az­után végképpen megfeledkezzenek Rólatok, akiknek szenvedése, köny­­nye, vére, hite­s áldozatai árán emelkedtek fel. Nos, hát higgjetek, bízzatok, mi nem árultunk el Ben­neteket, a Szabadság rendületlenül áll kitűzött céljai mellett és hogy­ha hosszú ideig hallgatott — és hallgatott éppen a legsürgetőbb időkben —, ennek a hallgatásnak éppen abban volt a magyarázata, hogy nem volt hajlandó cserben­hagyni eredeti programját. Ó, ha el akartuk volna árulni a szent ügyet, bizony nem lettünk volna kénytelenek erre a hosszú szünetre. Értsétek meg, hogy füg­getlenségünk, szabadságunk min­dennél nagyobb és fontosabb érték si cé­mn­­ikra. Tudjuk, hogy a magyar nép fiai közül, sajnos, oly sokan szoktak ál­dozatul esni politikai erőbírások­­nak. Pillanatnyi anyagi és gazda­sági előnyök nyomorult tál lencsé­jéért annyian adják el az értékes és gazdag jövőt s árulják el szent harcunkat, amelyet pedig éppen az ő érdekükben folytatunk itt. De mi nem ezekre a gyenge emberekre né­zünk. Minket nem ingatnak meg a csalódások és elszomorító esetek. hallgatás ! Mi a hűségesekre nézünk, akik vál­lalják a pillanatnyi szenvedést és nyomort fiaik jobb jövője érdeké­ben és Magyarország újjászületé­séért. Minket meghat és lekötelez a ma­gyar nép sales rétegeinek szenve­dése és hűsége. És mélyen meg kel­lene vetnüm magunkat, ha még­­csak a gondolata is felmerülhetne bennü­nk annak, hogy saját elő­nyeink és odavessük áldozatul en­nek a nőnek s vele boldogtalan hazánknk jövendőjét. Nincs is er­ről tol­­eszélnünk tovább. A mi lelkünkr­e hosszú szünet alatt más gondok ágták. Arról kellett dönte­nünk, folytathatjuk-e tovább a megkezett harcot, vagy, miként a magya történelem egy másik szo­morú­illanatában, ott a világosi mezőn trtént egykor, letegyük-e a fegyve­r túlerő ellenében. És ha most my döntöttünk, hogy nem tesszül nem tehetjük le, tudjátok meg, h?y ez a döntés, éppen a mi érdekek­ben történt, világtalan magasfalvak szomorú milliói. Mi magunk sorsával már le­­számolnk. Jól tudjuk, hogy a mi részük kurta földi létünkben már csak szegénység, az üldöztetés és félrevetés lehet. De a Ti pusztu­lásotok, elvettetésetekért semmi­képpen sem vállalhatjuk magunk­ra a felelősséget a történelem ítélő­széke előtt. Szegénységisén, szenve­désben, rang nélkül, hatalom nél­kül Folytatjuk a munkát a Ti meg­mentésetekért, a Ti jobblétetekért. Bizonyára vannak közöttetek, akiknek az élet ügyesei imponál­nak. Akik a maguk hatalmát, jólé­­­­tét és rangját bármiféle áldozat, még a becsület és hűség árán is ké­pesek kiharcolni. Mi mégis vállal­juk továbbra is a becsületes sze­génység és megaláztatás útját, azt az utat, amelyet a száz év előtti magyar megújulás szellemi mun­kásai is jártak. A jövő magvai aka­runk lenni, őszi vetés, amelyből — ezt jól tudjuk — csak kései évsza­kok érlelik ki a dús aratást. »Ha a földbe vetett mag el nem­ rohad — tanítja szent könyvetek — egyedül marad.« De ha vállalja a maga el­­pusztulását, akkor megsokasodik, új élet, termés, gazdag aratás lesz belőle. Aki tehát hív közöttetek, aki haj­landó a maga elvesztését is vál­lalni, ha kell, ennek a szebb ma­gyar jövendőnek érdekében, az áll­jon mellénk, hogy közös erővel megvívhassuk a harcot, amely el­vezet végre a magyar föld és ma­gyar nép dicsőséges felszabadításé­hoz.­­___ .wwvwwvtvxvcti­denum- ' Isten legyen velünk! <XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX«X30CGC03COOOCGOOCOOOOOOOOCOCi ülőfizetési felhívás Virm­ában megjelenő lapunk bekintő számot bizalommal küld, minden régi olvasónknak és ehetőnknek. Kérjük, hogy fo­gad, azzal a szeretettel, amellyel eddig viseltettek Irányában és d­őr­éseik rendezésével segítsék elő tljes terjedelmű Szabadság zavusan megjelenését. Bnösen kérjük elmaradt elő­­fizesiket, hogy hátralékaikat sűrűn rendezzék, mert ezekből az aradt apró összegekből gyűlt össz a hiány, ami miatt lapunk is ez helyzetbe került. Olyan r cső­összegben állapítottuk meg ! lajc egyévi, félévi és negyedévi i __ , _---------­elütését, hogy mindenki számá­­ra élővé tud­juk tenni a Szabad­­sá­g rendelését. Fizetőink lapszámaihoz posta­­tsekpénztári csekklapot mellé­lült, amelynek a felhasználásá­val a legkönnyebben és leggyor­sabban juttathatják el előfizetései­ket. Kétszer ad, aki gyorsan elő­fizet! Mai számunkkal új emberekhez is bekopogtatunk. Cikkíróink felso­rakoztatják a magyar középosz­tályra, a föld népére, a munkás­ságra és az ifjúságra váró felada­tokat. Ezeknek a feladatoknak a megvalósításáért küzd a Szabadság s ezért hívjuk táborunkba a közép­­osztály gerinces tagjait, a föld né­pének elhagyatott tömegeit, a mun­kásságot és a helyét kereső ifjúsá­got. Fizessetek elő a Szabadságra! Egy évre 5.5 P, félévre 2.50 P, negyedévre 1.30 P. Postatakarékpénztár­ csekkszám­­la száma 41.126. SZABADSÁG kiadóhivatala. . . A gazdaifjak országos szervezkedő kongresszust tartottak az elmúlt hetekben Hód­mezővásárhelyen. Nem új egyesü­let alakítása volt a céljuk. A meg­levő gazdakörökön belül kívánják megszervezni és országos szövet­ségbe vonni az ifjúsági csoporto­kat. Apáik háta mögé állva, gyor­sabb, frissebb tevékenységre szeret­nék ösztökélni őket. Ezek az ifjak érzik, tudják, látják, hogy ütött a tizenkettedik óra. Ha nem állanak talpukra, kicsúszik lábuk alól a drága termő magyar föld. Szervez­kedni akarnak hát és főleg tanul­ni, tudni sokat, hogy megállhassák a helyüket a nagy versenyben, amely a jövőért folyik. A kongresszus határozati javas­latot fogadott el, amely szakiskolá­kat, tanulmányainkat, könyvet, folyóiratot, rádiót követel a gazda­­ifjak oktatása nevelése érdekében. A kongresszus a telepítés követel­ménye mellett is hitet tett. Hang­súlyozta azonban, hogy ennek ál­dásaiban elsősorban a gazdaifjakat kell részesíteni. Mi a magyar föld népének gaz­dasági, politikai és művelődési ér­dekeit kezdettől fogva szívünkön viseljük s lapunkat is mindenkor ezeknek az érdekeknek állítottuk szolgálatába és védelmébe. Ezért csak örömmel vehetjük tudomásul a gazdaifjúság új öntudatra és fe­lelőségre ébredését s harci készségű két a kartel, bank és nagybirtok nemzetpusztító uralma ellen s az ellen a felháborító rendszer ellen, amely a magyar gazdatársadalmat mindmáig kirekesztette a művelő­dés és szakoktatás áldásaiból és előnyeiből. Ám azt is meg kell mon­danunk, hogy a mi nemzetféltő szeretetünk a gazdatársadalmon túl a nincstelen földmunkássá­g millióira is kiterjed­t nemzetmen­tő programmunk az ő megsegítésü­ket, gazdasági, politikai és művelő­dési jólétüket is felöleli. Mert meg vagyunk győződve róla, hogy csak a nemzettest egyetemének egészsé­ge hozhat gyógyulást az egyes ta­gokba is, hogy csak a nemzet min­den dolgozó rétegének új összefo­gása ragadhat ki bennünket a vál­ság örvényéből s mentheti meg h­a­­zánkat a végső pusztulástól. Ha tehát a gazdaifjúság egészsé­ges magyar jövőt akar s a maga jólétét — okosan és helyesen — a nemzet minden dolgozó rétegének fölemelésétől s egyetemes jólététül várja, itt van a helye a mi tábo­rnokban, ahová bizalommal hív­juk és szeretettel várjuk. !t ! jobbs maggal harcol a StABiPSafe fizess elő! Postatakarékpénztár! csekkszám 41126■ !

Next