Szabadság, 1938 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1938-01-02 / 1. szám
W38 Január 1. ,IXMMMUA ill. Igaz-e, hogy nincs magyar faj ? Írta: BAJCSY-ZSILINSZKY ENDRE is. Értelmes és művelt elmék is, csömört kapván a faji gondolat körül tobzódó rengeteg értelmetlenségtől, műveletlenségtől, szándékos vagy akaratlan fogalomzavartól, idétlen szellemi vitustánctól, de gyakran leplezett egyéni vagy csoportérdekből is, szeretnék a „faj“ fogalmát, mint haszontalan, tartalmatlan, hitelvesztett kategóriát egyszerűen kidobni a magyar közélet szótárából s a „nép“ fogalmát ültetni helyébe. Ez azonban eleve reménytelen vállalkozás. A nép nyelvi, politikai, szociológiai fogalma nem fedheti a fajt, amely a természet és történelem egyesített műhelyéből kikerült, az egyes ember helyzetétől, akaratától független, túlnyomórészt tudat alatti ösztönöket, készségeket, testilelki vonásokat foglal össze. Piti vall a történettudomány? Örök időkre felderítetlen marad, hogy a lakosságot, amelynek beolvadása csak hajdonfoglaló magyarság vérében mennyi volt szálnyira is változtathatott volna a honfog, a török és mennyi az ugor elem. Azt azon látó magyarság török-ugor falképén. A dulofílik ís konti'tu iranAAK _ IvCtSC^tclC* bán végképpen tisztázottnak fogadhatjuk eh hogy a magyarság már századokkal a honfoglalás előtt egészen áttörökösödött kultúrában, politikai és katonai szervezetben, sőt ennek a török kultúrának olyan határozott arcélű kifejezője és hordozója volt, hogy Nyugatázsiában és Keleteurópában az egykorú és majdnem egykorú források túlnyomórészt turk (türk) néven nevezik. De bátran magunkévá tehetjük Németh Gyulának azt a legtermészetesebb föltevését is, hogy a honfoglaló magyar nemzet névadó Magyar (Megyer) törzse, ha ugor eredetű volt is, már századokkal a honfoglalás előtt teljesen eltörökösödött, a többi honfoglaló hét törzs közül pedig egyedül a Nyék törzs lehetett ugor eredetű, míg a többi mind, természetesen a kabarokkal együtt, akik legutoljára csatlakoztak a nemzethez, már nemcsak művelődésében, életformájában, hanem vérében is török volt. István feleségének, Gizellának kíséretében történt, főleg Bajorországból. Folytatódott Szent István alatt: különböző uralkodócsaládok menekültjei, a nyugati polgárháborúkban megugrasztott s részben bizonnyal Szent István által is toborzott olasz, német lovagok, fegyveresek, papok, szerzetesek, aztán kézművesek, kereskedők. A Géza és Szent István alatt beköltözött nem nagy számú zsoldos előkelők és harcosok rövidesen nyomtalanul beolvadtak a magyar néptengerbe. Fali egyéniségünk változatlan Ha tehát a X. század folyamán vesztett is rengeteg vért a magyar nemzet külső hadakozásaiban, viszont a természetes szaporodás révén és a hun, avar, dunai bolgár, bolgár bolgár, besenyő rokonfaju néptöredék csatlakozásával mégis oly hatalmasan...tartotta magát, hogy Nagy Ottó császár az augsburgi csata után még csak nem is gondolhatott a magyar birodalom megtámadására vagy éppen megdöntésére. S az igy faji erejében mégis csak megtartott, sőt inkább gyökereiben megerősödött s kereszténnyé vált török-ugor magyarság a következő egykét század alatt könnyűszerrel és szinte nyom nélkül emésztette magába a honfoglaláskori vend telepeket, a német hadifogolyszórványokat s a kereszténység felvételével meginduló nem nagyarányú ária betelepülést, melyek együtt sem közelíthették meg az előbb említett törökfajú települések tömegességét. Minden valószínűség szerint a XII. században ez a német-szláv beolvadás teljesen befejeződött, s attól kezdve tömegesebb áriabeolvasztásról, egészen a XIX. századig, s alig beszélhetünk. A XII. század derekán voltak ugyan jelentékeny német telepítések, II. Géza alatt az erdélyi és a szepesi szászoké, de ezeknek történetét már tisztán követhetjük s ezek közül egyik törzsből sem történt számottevő beolvadás a magyarságba. Egy századdal később pedig a kunok betelepítése következett IV. Béla alatt, akik megint csak a dannántúli rendek mellett azonban nál igen jelentékeny lehetett a háromnegyed évszázados nyugati és déli kalandozások során mindenfelől behurcolt, túlnyomórészt bizonnyal német, hadifoglyok száma. Piligrins passaui püspök a pápához írott jelentésében igen nagyszámúnak mondja ezt a behurcolt s a magyar urak szállásain szétosztott hadifogoly szolgahadat, amely ekként elszórva és gyökértelenül nyilván aránylag gyorsan olvadt bele a rabszolgasorból való felszabadulása után, tehát legkorábban a XI. században, a magyarságba. Mindezt összegezve tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy a honfoglalás utáni első században a magyarság nagyobb tömegben és pedig igen jelentékeny tömegben, csak rokonfajú népeket vett föl a maga nemzeti közösségébe s olvasztott be a maga faji közösségébe. Ámia néptöredékek számottevő önkéntes beszivárgása csak a X. század végével, Géza fejedelem negyedszázados uralmának második felében indult meg, a Balkán-félszigetről és a nyugatról. Az első jelentékenyebb és kissé tömegesebb német betelepülés Szent A magyar és árjakeveredés kérdése Ha most már ennek az egyéniségében teljesen törökké vált s vérében is, úgy látszik, túlnyomórészt török eredetű magyarság honfoglalás után való fajbeli változásait vizsgáljuk, nem indulhatunk ki egyéb tényből, mint hogy a honfoglalók itt a Kárpátok medencéjében elsősorban éppen törökös jellegükben erősödtek tovább, magukba olvasztván az itt talált hun, avar népmarad- ványokat és a valószínűleg erős bolgár fejedelmi szükségleteit, míg a honfoglalás kora céltudatossággal telepítettek be besenyőket is az ország különböző részeibe, a nemzeti katonai erejének gyarapítására. A X. században viszont alig beszélhetünk magyar és ária keveredésről, legfeljebb a| Mit vall az embertan? Azt, hogy van-e magyar faj és hogy mi az, milyen az ma, el nem dönthetjük sem egyoldalú történelmi, sem egyoldalú embertani, sem egyoldalú nyelvészeti vagy művelődéspolitikai alapon és eszközökkel, hanem csak sokoldalú tudományos vizsgálódás eredményeként. Egy ilyen szerény igényű cikksorozat természetesen csak utalhat, vázlatosan és a publicisztika eszközeinek korlátai között, az eddigi vizsgálódások alapvető eredményeire. Kezdhetjük mindjárt az embertanon, amely ugyan egész más mértékkel méri a fajt, mint a történelem, vagy annak alapján a politika, eredményeit azonban mégsem nélkülözhetjük és mellőzhetjük, ha a föltett kérdésre becsületesen és megnyugtatóan felelni akarunk. Az embertani tudomány, bármilyen sajnosan mostohagyermeke is a magyar művelődéspolitikának, mégis sok eredményt tudott összehalmozni, hosszadalmas és fáradságos kutatások során, a magyarság antropológiai összetételéről és fejlődéséről, éppen a legújabb időkben. Az embertani vizsgálatok során megállapítást nyert, hogy a honfoglaló magyarság olyan keleti rassz elemekből tevődött össze, amely tökéletesen igazolja a magyar történetírásnak és segédtudományainak azt a ma már végképpen elfogadottnak tekinthető tételét, hogy Árpád népe két rokon népelemnek, finn-ugornak és töröknek összeolvadásából keletkezett. A honfoglaló magyarság finn-ugor történelmi összetevőjének embertani fajképét a keletbalti rassz képviseli túlnyomórészt, török összetevőjének fajképét pedig a kaukázusi rassz s mindkettőben föllelhetők bizonyos mongolos vonások. Az az állítás tehát, mely a nyugati köztudatban még mindig nagyon elterjedt, hogy a honfoglaló magyarság valójában mongol fajú nép lett volna, véglegesen megcáfolt, szemenszedett valótlanság. A honfoglalókat — szemben az egykorú germán rémület és gyűlölet hazug torzképeivel — enyhén és kifinomultan mongolos embereknek kell képzelnünk, akik már akkor rengeteget adtak a csínra és pompára. De a legújabb embertani kutatások mindjobban beigazolják azt is, hogy a mai törzsökös magyarság máig megtartotta a maga eredeti keleti bélyegét antropológiai alkatában is s ha történtek is a honfoglalás óta a tömeges vérkereszteződés nyomán kisebbnagyobb eltolódások a magyarság embertani összetételében, az összkép mégis alig változott. A keleties jelleg megmaradt, a magyarság ma is 55—60%-ban az ősi (keletbalti és kaukázusi), vagy azokkal rokon, rossz elemekből összerótt emberfaj. Arra a kérdésre tehát, hogy van-e magyar faj, az embertani tudomány határozott igennel felel. Új barázda kezdődik.. Ravasz László püspök cikke, amely tavaly karácsonykor ékesítette a Szabadpékét. De a magyarság e törökössége a X-liép első helyét, örökszép mondatban írta század egész folyamán még tovább erősödött. Az árpádi fejedelmek főleg volgai bolgárokkal bonyolítanák le az újonnan alakult magyar állam társadalmának kereskeban még rendkívül erős besenyő hatalomé... .... , termés — az ursánc bomlása nyomán készséggel és nyilvánvalóig 1901 - -9 Most is új esztendő köszönt ránk. .. .,Szabadság“ megint ott lesz őrhelyén, hogy megvilágítsa Magyarország dunai helyzetét, megmagyarázza a nemzetközi Dunántúlon indulhatott meg ilyen fasítmatt összefüggéseket, amik sorsunkat intézik, hogy feltárja őszintén, kormány vagy párt befolyása nélkül a belpolitikai kérdéseket. Mi mutattunk rá, sajnos, mindeddig eredménytelenül, a meginduló népiskolai német esitő akcióra, amely hatvanegy magyar iskolától készül bennünket megfosztani!... Ezzel szemben teljes sikera század legvégén, az ottani vend telepeken, melyek közelebbről meghatározhatlan időben lassan valóban felszívódtak a magyarságba. Már a nyitravidéki morvák, hamarosan megerősödvén a később beszivárgó tótokkal, nagyban és egészben megtartották a maguk külön fajiságukat, míg a Duna középső vonalától keletre az elszlávosodott törökfajú bolgárokon kívül jelentékeny szláv vagy germán telepek alig voltak. A pannoniai frankó lejárt az a legutóbbi hetekben lefolyt Uralom sem hagyott itt számottevő német szoíciót is, amely lehetetlenné telte — legmeg a végtelen barázdát, amelyben szántunk, szántunk, vissza nem nézünk, — csak előre az örökkévalóság felé... A „Szabadság“ ekevasa igy szánt. Folyton előre. Törjük a rögöt, tiszta magot legalább egyelőre — egy jól előkészített amerikai kivándorlási akció vérszivó munkájának megvalósítását. Az új esztendőben is gazdagok és tartalmasak lesznek rovataink, amik minden számnál egy lapegyéniség előkelő különállását tükrözik. Meg fognak érkezni továbbra is külföldi levelezőink tudósításai, gazdagon és népvédelemmel fog íródni a „Föld Népe“ rovatunk, őszinte felvilágosításokkal fog szolgálni közgazdasági rovatunk. Páratlan sikerű „Szerkesztő úr, kérem, rovatunkat a jövőben is a legnagyobb gonddal fogjuk szerkeszteni, hogy ebben a formában feltárjuk közállapotaink valódi képét. Helyet adunk a szórakozásnak is. Komoly és tréfás versek, irodalmi és színházi szemle zárják le a lapszámokat. Aki szereti a bátor, keresztény magyar beszédet, aki figyelni akarja, mit tesz a „Szabadság“ az ország haladódásáért, a nemzet jövőjéért, az jöjjön velünk! foglaló magyarság keleti fájképét erősítették. Ettől az időtől fogva már pontosan követhetjük az egyes magyarországi nem magyar népek és néptöredékek életét, a tótokét, a ruténekét, a románokét, nemcsak az erdélyi és szepesi szászokét, akik mind megtartották nagyban és egészben a maguk népi kereteit és erőállományát és csak töredékei olvadhattak a magyarságba. A törökök kiűzése óta pedig az újonnan betelepült svábság és rácság szintén megmaradt a maga eredeti telepein, mindenütt, ahol nagyobb csoportokban él, népi és faji különállásában. Ha mindezt áttekintjük, lemérjük, átgondoljuk, egyszerre nyilvánvalóvá válik, hogy az első századokban beolvasztott ária néptöredékeket annyira kiegyensúlyozta a rokonfaju néptöredé kék sokkal tömegesebb beolvasztása, a későbbi beolvadás pedig annyira kicsi arányú volt, vagy lehetett, hogy a legkisebb okunk sincsen kételkednünk a honfoglaló magyarság faji egyéniségének lényegében változatlan fennmaradásában. A legnagyobb arányú idegenbeolvasztás mindenesetre a második-harmadik árpádi századokban történt, amikor a magyar nemzet a legerősebb, birodalma a legtöretlenebb volt. S a 12. és 13., meg 14. századbeli magyar történeti följegyzések, krónikák, hagyományok, törvénykönyvünk alakulása, alkotmányunk fejlődése, egytől-egyig, lélektani alapon is, bizonyítják a magyar faji egyéniség rendíthetetlenségét. Kézai Simon krónikája, kinek műve az utolsó Árpádok idejére esik, világosan és messzehangzóan tanúsítja, mennyire egynek érezte az akkori magyarság magát vérségileg is a honfoglalókkal, mennyire nem érzett szakadékot az egykori pogány és az új keresztény magyar világ között s milyen sötéten izzó szenvedéllyel élte magában újjá a maga keleti származásának, a maga napkeleti lelkének merész és gyönyörű álmait. (Folytatjuk.) téli szövetaillonsáson Minden ruhaszükségletét már havi 20.— P-ért beszerezheti. FÜLÖP urt szabó Bálványutca 3. — Sas utca 4. (üzlet az udvarban.)