Szabadság, 1939 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1939-01-01 / 1. szám

.január Az ostaiepiliesti magyaron joga is Kötelessége Irta: BERKI GYULA években,­egyik / Már az 1930-as parlamenti beszédemben foglalkoztam azza­l,­ hogy a régi településű és törzsö­­kös magyarság és az őstelepülésü ma­gyar parasztság sem kulturális, sem gaz­dasági, sem " szociális" vonatkozásban nem tölti be azt,a szerepet,, ami őt számarányánál fogva joggal megilleti. Később néhány publicisztikai­ dolgoza­tomban, aggódó szívvel mutattam rá arra, hogy közéleti, törvényhozási, kor­mányzati, nemzetvédelmi, állam­i, me­ Styei,/.községi igazgatási téren, ".sajnos, mi régi, vagy őstelepülésü magyarok, ab­ban a házban, melynek minden talpa­latnyi földjét vérükkel és verejtékükkel öntözték , őseink, kisebbségbe szoná­tánk. Minket régi, vagy őstelepülésü magyarokat mindig a türelmesség jel­lemzett és­ a hazánkhoz ’és­­ alkotm­a j­ogunkhoz hű más népeket,­ akik lélek­ben és cselekedetben azonosították ma­gukat velünk, sohasem háborítottak nemzeti jellegükben és fajtájuk a mi hazánkban, minden vonatkozásban, sza­badon érvényesülhetett. Okulva az el­múlt esztendők tapasztalataink , most már nem elégedhetünk meg azzal, hogy a magyarhű kisebbségeket édes­testvé­rünknek tekintjük,, hanem igen komo­lyan kell foglalkoznunk magyar fajtánk öntudatának, jellemének, egyéniségének és­ nemzeti függetlenségének kiépítésé­vel és céltudatos, megerősítésével. Miután régi magyar fajtánk kulturá­lis, gazdasági és szociális megerősítése elsősorban­­ attól függ, hogy az állami, megyei, községi és egyházi életben kik igazgatják és nemzetvédelmi szolgálata közben kik irányítják, tehát nekünk elsősorban ezen a téren kell őstelepülésű vagy törzsökös magyar népünknek ér­vényesülését keresni és megtalálni. Köz­tudomású tény és ezt a­ rendelkezésre álló hivatalos kimutatások­ és statiszti­kai adatok is igazolják, hogy az állami életben, de legfőképpen a kormányzati hivatalokban és a vezető állásokban a törzsökös és régi magyarok arányszáma messze alatta van az 5ö°/o-nak is. Saj­nos, ez az arányszám 1930 óta egyre romlik. A földreformba be kell vonni úgy a világi, mint az egyházi nagybirtokos! Nekünk, régi törzsökös magyaroknak életérdek­ünk kívánja, hogy úgy a kormány­zati hivatalokban,­­ mint az­ állami élet egész vonalán 88%-ban régi törzsökös magyarok foglalják el a vezető , állásokat éppen úgy, mint a közép és kisebb pozíciókat. Nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy elném­e­­tesedett, elmorvásodott és elcsehesedett kö­­zéposítalpunkat, a régi településit , a színma­­gyar parasztságból kell felfrissíteni. Egyete­mes nemzeti érdek kívánja, hogy a katonai alsó-­ és felsőfokú iskolákba is, valamint a katonai altiszti iskolákba, a csendőrségi és rendőrségi tiszti és legénységi tanfolya­mokra, a törzsökös, régi településű magya­rokat, kell 88%-ban beállítani. Az általános európai bizonytalanság és a Dur­a völgyének nagy zűrzavara, , megköveteli tőlünk azt az óvatosságot, hogy nemzetünket elsősorban régi­­, településű, tősgyökeres magyarokkal vezettessük. A még mindig ki nem forrott belpolitikai helyzet, államunk és társadal­munk­ biztonsága megköveteli, hogy rend­fenntartó közegeink is 88%-ban törzsökös magyarok legyenek. Mi azt hisszük, hogy nincs épeszű ember Magyarországon, aki a magyar , fajtának ezt az érvényesülését jo­gosnak el ne ismerné. . A második legfontosabb terület, ahol a régi településű magyarok fokozott elhelyez­kedését egyetemes nemzeti érdekből meg­kívánjuk: a magyar föld. Azok a reformok, amelyek a­­ földkérdéssel­ kapcsolatban az utóbbi hónapokban felvetődtek, már régi célkitűzések. Néhai Nagyatádi Szabó István és­ politikai barátai 25 évvel ezelőtt már arra­­az álláspontra helyezkedtek, hogy a kis-, közép- és törpebirtokok megerősítése és­­ szaporítása, elsőrendű magyar érdek. Sajnos, a bécsi politika 1914 előtt megaka­dályozta, hogy az Erdélyben eladás alá ke­rült magyar birtokok, magyar kisbirtokokká alakulhassanak át. Az utóbbi 30 évben, a trianoni helyzettől eltekintve, sok százezer hold föld csúszott át magyarok kezéből ide­genek kezébe Erre Bethlen István már 30 évvel­ ezelőtt felhívta a magyar tényezők fi­­gyelmét, de nem sok eredménnyel. Birtok­politikai téren a háború és forradalmak után Nagyatádi Szabó István kezdeménye­zésére az akkori Teleki- és Bethlen-kormá­nyok alatt egymillió 350 ezer hold föld és kétszázötvenezer házhely ment át falusi kis­emberek kezére-Szelfű­ Gyula egyetemi tanár 2.500.000 főre becsüli azoknak az agrár­proletárok­nak a számát, akik állandó kereslettel­ nem rendelkeznek. Ugyancsak ő állapítja meg, hogy sehol Európában nem olyan kedve­zőtlen a birtokmegosztás, mint Magyar­­országon. Elsőrendű magyar faji érdek te­hát, hogy a törpebirtokok megerősítését és a kisbirtokok szaporítását úgy folytassuk, hogy abba úgy a világi, mint az­ egyházi nagybirtokokat is belevonjuk. Magyarrá kell tenni egész közgazdasági életünket Természetes dolog, hogy a telepítések te­rén elsősorban a nemzetvédelmi szempon­tokat és állami függetlenségünknek érdekeit kell­­figyelembe venni. A nagyon sűrű lakos­ságú és szapora színmagyar, alföldi föld­­mívesnép egy részét át kell vinni a valami­vel­ ritkább lakosságú dunántúli vidékekre. Ezenkívül az „egykés“ dunántúli vidékek törpebirtokosainak megerősítésén kívül, eze­ken az egykés vidékeken új telepítéseket és ipari megtelepülést is kell létesíteni, a ma­gyar faj gazdasági erejének fokozására. Ötezer népiskolával szaporítottuk az utóbbi 20 év alatt a népnevelés fokozására, kultu­rális intézményeinket. Magyarfajta népünk­nek gazdasági megerősítése mellett fokozni kell, úgy mezőgazdasági, mint ipari téren, a magyarság művelődését is. Ami már most az általános gazdasági életet illeti, a zsidó­­törvény-javaslat benyújtásával , nemcsak ke­­­reszténnyé, de magyarrá kell tennünk egész közgazdasági életünket. A zsidótörvénynek vannak oly rendelkezései, melyeket ide­genből másoltak le. A kérdés roppant ne­héz, mert sok hiba van a javaslatban. Az a körülmény­ azonban, hogy a zsidóságot lé­nyegében fajjál nyilvánítják, megköveteli, hogy gazdasági életünkben a, magyarság, mint vezető faj, jusson illő­­ szereph­ez.­ Meg kell állapítani, hogy a gazdasági életben — a rendelkezésre álló statisztikai adatok sze­rint — az­ értelmiség 44%-a zsidó. Ez a helyzet semmiképpen sem volt fenntartható. A zsidóság túltenésye a gazdasági élet­ben, nemcsak a zsidóság évezredes gaz­dasági és kereskedelmi értékéből, hanem abból a tényből következett, hogy 40 évvel ezelőtt, a magyar úri középosztály sem a kereskedelmet, sem az ipart nem tekintette úri foglalkozásnak. Arról nem is beszélek. Ku­sztin élet-, j­­áradék-, bal­eset- és egyéb­ biztosításokat a magyar Élet-és járadék-Biztosító intézet mint szövetkezetnél! Központ: Budapest, VI. Andrássy­ út 8. szám. Vezérügynökségek és képviseletek az ország minden nagyobb városában hogy egy magyar­ főnemes kitagadta volna a fiát,­­ha‘ 40 évvel­­ ezelőtt kereskedelmi vagy ipari pályára­­ lépett, voltja. A magyar főnemesség és nemesség, a­ földbirtokon való gazdálkodáson kivül, csak a huszár­­tiszti, miniszteri fogalmaién és szolgabírói állást tekintette magához méltónak. A második zsidótörvény: nemcsak gazda­sági, téren, de kulturális , téren­, is hattjól; —­­tizenket,­ illetve 15%-ig szorítja, le a­ zsidó­ság arányszántát.' 30%-ban 'tehát'a gazda­sági élet 'minden vonalán mód nyílik a tör­zsökös,magyarság gazdasági érvényesülésére. Miután az őstelepülésű magyarság, a gaz­dasági életben, az­ értelmiségi fokon,, csak '23%-ban tudott­ eddig érvényesülni — joga van ahhoz, hogy a zsidóság által kiürített vagy kiürítendő gazdasági pozíciókat,­ a régi településű,­ vagy törzsökös magyarság ’ fog­lalja el. aki régi településű magyarok, kellő fölkészültség és hozzáértés után,, j­ogosítva érezzük magunkat,­­ hogy az­­ őseink által megalapított hazában, ne csak az áttanító me­gyei és községi­­ életben,, de a közgazdasági életben is­ megszűnjünk kisebbség lenni, il­­letve átvegyük a vezetést. Az állam­ által tá­mogatott nagyszabású közgazdasági és szö­vetkezeti intézmények élére is,­ nagy több­ségben, törzsökös vagy őstelepü­lésű magya­rokat kell állítani. A közgadasági életben a német és egyéb kisebbségek eddig is velünk, magyarokkal szemben­­ nagy többségben vol­tak. Egy két kisipari és kereskedelmi szak­ma van, csak,­­aholy mi törzsökös­ magyarok megfelelően érvényesültünk, a jövőben azon­ban , a törzsökös magyarságnak, ha­­ vezető­­szerepét meg akarja­­ tartani és ,ha állami önállóságunkat és függetlenségünket, kockára nem akarjuk­ vetni;­ -akkori tanulással, szí­vóssággal és ügyességgel oda­ kell­ mennünk a gazdasági élet minden posztjára és­ a ma­gyar parasztság okos, ügyes, élelmes fiait nemcsak a közhivatal, hanem a gazdasági élet felé­ is kell terelni. Ide jutott a magyar sport? A negyedszázad­­ előtt létesített Országos Testnevelési Tanács­ eddig nem tudott leg­fontosabb feladatának megfejelni­ .és.. nem­ fejlesztette hatáskörét egy “önálló költségve­tés keretében, függetlenül tevékenykedő hi­­vatalos állami sportintézménnyé. Az­­'ATT legjelentősebb tevékenységét­ ép­pen az képezhette volna, hogy­ a nyilvános társadalmi sportszervezeteket anyagilag és erkölcsileg erősítse. E helyett pedig mi-tör­tént? A társadalmi sportintézmények köz­érdekű létesítményeik egész anyagát b­ele­­terelték az államélet rendszerébe és szinte kész dolgokat, adtuk et az, OTT-­nak abban a tudatban, hogy ez önmaga kifejleszti ha­táskörét az egyedül illetékes legfőbb sport­­hatósággá, amely irányítja, ellenőrzi és ha kell, megvédi őket. A nyilvános ,társadalmi­ sportalakulatok, egy már 25—30. év­ előtt világhírű és kitűnően megalapozott magyar testnevelési és­ sportirányzatot nyújtottak át az OTT-nak, amelyen nemcsak az egész nemzeti tömegnevelés­ rendszere felépülhe­tett volna, hanem megszilárdulhatott volna a napjainkban is annyira áhított társadalmi egység és a 'rajongó háza­fiság'­­ gyűj­tő'- szel­leme. Azóta vérébe ment volna az új nem­zedéknek a­ katonai­­hivatás, a katonai­­eré­nyek és a katonai­­szellem átérzése,­­ meg­szokása, ami az egész nemzeti társadalom gondolkozó tün­d­j­át, i­ndulatát fegyelmezet­tebbé tehette volna. A nyilvános ,és társa­dalmi úton létesített sportalakulatok tevé­kenységének­ aláásása, elhanyagolása, sőt jövedelmeik le­faragása,és főleg pedig a sportűzésre alkalm­as emberanyag kivonása, végzetesen mély sebet ejtett az­­ egész Honi testnevelésen és sporton. Félszázadnál is régibb, hatalmas bel- és külföldi sikereket felmutatni tudó, nyilvános sportegyesületek az anyagi tönk szélére jutottak, mert nin­csen elegendő működő és fizető tagjuk. Nem azon kell töprengeni, miképpen le­hetne az ósdi egyesületi törvény és szabály­rendeletek alapján a nyilvános testnevelési és sporttevékenységet szorosabb kalodába zárni és „márkázni" még a sportembereket is, hogy" kik alkalmasak­ vezető tisztségek betöltésére?"Magyarországon — mint sza­­bad államban—­ ez a módszer az egyéni függetlenség legelemibb előjogának megsem­misítését telentené". Hiszen akárhány sport­alakulat jelenleg,, a maga viasztotta jóin­dulatú és lelkese emberek anyagi és erkölcsi közreműködésével tartja fenn magát. Ellen­ben ki kell küszöbölni a kormányzati ha­táskörében lehetetlenül működő OTT-ból és a sport rendszeréből- a bürokratikus dik­tatúra szellemét. Azt a szellemet, amely oda juttatta­ a dicsőségben immár megvénhedt magyar, sportot, hogy a­ saját fenntartására megalkotott Testnevelési Alapból­­ el kell könyörögni a filléreket megélhetésére — másoktól. . . Minden jobbra fordulna a világban, ha az emberiség életé­nek kisiklott vonatát újból vissza lehetne tenni a jog, szabadság és méltányosság sínjeire, amelyeken száz esztendőn­ keresztül olyan szé­pen és egyenletesen haladt előre. Nem hisszük persze, hogy egy ki­siklott vonat ott folytathatja útját, ahol abbahagyta. Hisszük, hogy az út folytatásához új pályák meg­építése szükséges, de a haladás ve­zér­eszméi a jövőben sem lehetnek mások, mint a múltban voltak. Min­den, ami a szabadságtól, a jogrend­től és a jogfolytonosságtól eltér, csak akadályokat halmoz fel, csak keserűséget okoz és feleslegesen pazarolja az energiákat, mert előbb-utóbb úgyis vissza kell térni az emberi együttélés kipróbált elvei­hez. Ezeket az elveket szolgálja a Szaba­d­s­á­g, amely most lépett tizenkettedik évfolyamába. Itt az új­év és mi bizalommal fordulunk ki­próbált hűségű közönségünkhöz, jöjjön továbbra is velünk a magyar életúton, fogadja el a mi kalauzolá­sunkat, maradjon meg velünk együtt abban a hitben és célkitűzés­ben, amely eddig együtt vezetett bennünket. A világ látszólag meg­változott körülöttünk, az eszmé­ny­iség ereje gyengült, a nemzet­­építő gondolatok helyébe pártépítő,­­csoportszervező célkitűzések léptek. Ez azonban csak átmenet, nem lesz hosszú életű s mindazok, akik el­hagyják a magyar­ nemzeti eszmék útját, oda vissza fognak csakhamar térni. Ki kényszerből, ki belátásból, ki felismerésből, ki pedig restel­kedve. A magyar életútról nem lehet tartósan letérni, , mert láthatjuk, hogy ez erőgyengítést jelent, a nem­zet megosztását és olyan ,alattomos lappangó célok és erők felszabadu­lását, a amelyek a magyar oltár kö­rül bujkálva igyekeznek onnan le­lopni nemzeti eszményeink isten­képét s odacsempészni a magukét, az idegen eszmét s az idegen célt, az idegen nyelvet, az idegen iskolát és, az idegen szervezkedést... A kis nemzetek sorsa is olyan, mint a gyenge,, magára maradt em­beré. Nem szabad­ szólniok, szivük­be fojtják bánatukat, kétségeiket s maholnap csak „virágnyelven­" beszélhetnek, várva a felszabadu­lást, a feltámadást, amely minden nemzetre el fog érkezni! A magyar­ság útja is a szabadság felé halad. Ebben hiszünk, erre kalauzolják a mi közönségünket, keresztény be­csületességgel, nemzeti hűséggel és tántoríthatatlan hazaszeretettel. Kér­jük azokat, akik megértik ezeket a sorokat, erősítsenek bennünket, ma­radjanak meg táborunkban és' sie- ' rezzenek­­nekünk­ új­ barátokat is. Változás a román külpolitikában ? a a A magyar közvélemény elégtétellel látta legutóbbi román politikai változásoknál belátás új fel­villanását s ebből a szempont­ból rokonszenvvel fogadta Gafencu új kül­ügyminiszter beköszöntését. A vérmesebbek már arról álmodoztak nálunk, hogy a ma­gyar-román viszony javulása az abszolút igazság alapján bizonyos gyakorlati eredmé­nyekhez is el fog vezetni... Most Gafencu rádiónyilatkozatot tett, amelyben érdekes el­hajlást lehet megfigyelni. Beszél nyilatkoza­tában a „kisebbségi“ kérdésről, ezt azonban csupán, a zsidóságra értelmezi s bejelenti, hogy tárgyalni fog a gyarmati hatalmakkal a romániai zsidók kivándorlásáról. A továb­biakban— nyilván a revízió gondolatával szemben —, hozzáteszi Gafencu, hogy mere­ven ragaszkodik a területi integritáshoz. A nyilatkozatból az a benyomásunk, mint­ha a román külügyminiszter siriku­m­ba állítaná a magyar revíziót és a zsidókérdés megoldását. Vagy eltávolítják a zsidókat Romániából — vagy revízió. Ha az rt­bbi nem, akkor az előbbi! Vájjon melyik kül­politikai receptkönyvből merítette a román államférfi ezt a különös junku­mot, amely­nek nyomait a magyar érdekek elnyirbálásá­­ban másutt is tapasztalhatjuk nemzetközi vonatkozásokban? Csodáljuk Romániát! Bu­karest érezheti, hogyan fonódik körülötte bi­zonyos külpolitikai gyűrű, amely ugyan­akkor Lengyelország körül is kezdi szövö­getni szálait. A lengyelek bizonyára meg fog­ják találni a módját, hogy a sorsukra veszé­lyes hálót erős ökölcsapásokkal szétszakít­sák ... A románok nem tehetnék meg ugyanezt?... vagy a... Triumph írógép! Legújabb hordozható és irodai modelljeit díjtalanul mutatja be. Triumph Írógépek vezér­­képviselete, VI. ker, Podma­­niczky­ utca 1. Telefon: 115-453

Next