Szabadság, 1939 (12. évfolyam, 1-53. szám)
1939-01-01 / 1. szám
.január Az ostaiepiliesti magyaron joga is Kötelessége Irta: BERKI GYULA években,egyik / Már az 1930-as parlamenti beszédemben foglalkoztam azzal, hogy a régi településű és törzsökös magyarság és az őstelepülésü magyar parasztság sem kulturális, sem gazdasági, sem " szociális" vonatkozásban nem tölti be azt,a szerepet,, ami őt számarányánál fogva joggal megilleti. Később néhány publicisztikai dolgozatomban, aggódó szívvel mutattam rá arra, hogy közéleti, törvényhozási, kormányzati, nemzetvédelmi, állami, me Styei,/.községi igazgatási téren, ".sajnos, mi régi, vagy őstelepülésü magyarok, abban a házban, melynek minden talpalatnyi földjét vérükkel és verejtékükkel öntözték , őseink, kisebbségbe szonátánk. Minket régi, vagy őstelepülésü magyarokat mindig a türelmesség jellemzett és a hazánkhoz ’és alkotma jogunkhoz hű más népeket, akik lélekben és cselekedetben azonosították magukat velünk, sohasem háborítottak nemzeti jellegükben és fajtájuk a mi hazánkban, minden vonatkozásban, szabadon érvényesülhetett. Okulva az elmúlt esztendők tapasztalataink , most már nem elégedhetünk meg azzal, hogy a magyarhű kisebbségeket édestestvérünknek tekintjük,, hanem igen komolyan kell foglalkoznunk magyar fajtánk öntudatának, jellemének, egyéniségének és nemzeti függetlenségének kiépítésével és céltudatos, megerősítésével. Miután régi magyar fajtánk kulturális, gazdasági és szociális megerősítése elsősorban attól függ, hogy az állami, megyei, községi és egyházi életben kik igazgatják és nemzetvédelmi szolgálata közben kik irányítják, tehát nekünk elsősorban ezen a téren kell őstelepülésű vagy törzsökös magyar népünknek érvényesülését keresni és megtalálni. Köztudomású tény és ezt a rendelkezésre álló hivatalos kimutatások és statisztikai adatok is igazolják, hogy az állami életben, de legfőképpen a kormányzati hivatalokban és a vezető állásokban a törzsökös és régi magyarok arányszáma messze alatta van az 5ö°/o-nak is. Sajnos, ez az arányszám 1930 óta egyre romlik. A földreformba be kell vonni úgy a világi, mint az egyházi nagybirtokos! Nekünk, régi törzsökös magyaroknak életérdekünk kívánja, hogy úgy a kormányzati hivatalokban, mint az állami élet egész vonalán 88%-ban régi törzsökös magyarok foglalják el a vezető , állásokat éppen úgy, mint a közép és kisebb pozíciókat. Nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy elnémetesedett, elmorvásodott és elcsehesedett középosítalpunkat, a régi településit , a színmagyar parasztságból kell felfrissíteni. Egyetemes nemzeti érdek kívánja, hogy a katonai alsó- és felsőfokú iskolákba is, valamint a katonai altiszti iskolákba, a csendőrségi és rendőrségi tiszti és legénységi tanfolyamokra, a törzsökös, régi településű magyarokat, kell 88%-ban beállítani. Az általános európai bizonytalanság és a Dura völgyének nagy zűrzavara, , megköveteli tőlünk azt az óvatosságot, hogy nemzetünket elsősorban régi, településű, tősgyökeres magyarokkal vezettessük. A még mindig ki nem forrott belpolitikai helyzet, államunk és társadalmunk biztonsága megköveteli, hogy rendfenntartó közegeink is 88%-ban törzsökös magyarok legyenek. Mi azt hisszük, hogy nincs épeszű ember Magyarországon, aki a magyar , fajtának ezt az érvényesülését jogosnak el ne ismerné. . A második legfontosabb terület, ahol a régi településű magyarok fokozott elhelyezkedését egyetemes nemzeti érdekből megkívánjuk: a magyar föld. Azok a reformok, amelyek a földkérdéssel kapcsolatban az utóbbi hónapokban felvetődtek, már régi célkitűzések. Néhai Nagyatádi Szabó István és politikai barátai 25 évvel ezelőtt már arraaz álláspontra helyezkedtek, hogy a kis-, közép- és törpebirtokok megerősítése és szaporítása, elsőrendű magyar érdek. Sajnos, a bécsi politika 1914 előtt megakadályozta, hogy az Erdélyben eladás alá került magyar birtokok, magyar kisbirtokokká alakulhassanak át. Az utóbbi 30 évben, a trianoni helyzettől eltekintve, sok százezer hold föld csúszott át magyarok kezéből idegenek kezébe Erre Bethlen István már 30 évvel ezelőtt felhívta a magyar tényezők figyelmét, de nem sok eredménnyel. Birtokpolitikai téren a háború és forradalmak után Nagyatádi Szabó István kezdeményezésére az akkori Teleki- és Bethlen-kormányok alatt egymillió 350 ezer hold föld és kétszázötvenezer házhely ment át falusi kisemberek kezére-Szelfű Gyula egyetemi tanár 2.500.000 főre becsüli azoknak az agrárproletároknak a számát, akik állandó kereslettel nem rendelkeznek. Ugyancsak ő állapítja meg, hogy sehol Európában nem olyan kedvezőtlen a birtokmegosztás, mint Magyarországon. Elsőrendű magyar faji érdek tehát, hogy a törpebirtokok megerősítését és a kisbirtokok szaporítását úgy folytassuk, hogy abba úgy a világi, mint az egyházi nagybirtokokat is belevonjuk. Magyarrá kell tenni egész közgazdasági életünket Természetes dolog, hogy a telepítések terén elsősorban a nemzetvédelmi szempontokat és állami függetlenségünknek érdekeit kellfigyelembe venni. A nagyon sűrű lakosságú és szapora színmagyar, alföldi földmívesnép egy részét át kell vinni a valamivel ritkább lakosságú dunántúli vidékekre. Ezenkívül az „egykés“ dunántúli vidékek törpebirtokosainak megerősítésén kívül, ezeken az egykés vidékeken új telepítéseket és ipari megtelepülést is kell létesíteni, a magyar faj gazdasági erejének fokozására. Ötezer népiskolával szaporítottuk az utóbbi 20 év alatt a népnevelés fokozására, kulturális intézményeinket. Magyarfajta népünknek gazdasági megerősítése mellett fokozni kell, úgy mezőgazdasági, mint ipari téren, a magyarság művelődését is. Ami már most az általános gazdasági életet illeti, a zsidótörvény-javaslat benyújtásával , nemcsak kereszténnyé, de magyarrá kell tennünk egész közgazdasági életünket. A zsidótörvénynek vannak oly rendelkezései, melyeket idegenből másoltak le. A kérdés roppant nehéz, mert sok hiba van a javaslatban. Az a körülmény azonban, hogy a zsidóságot lényegében fajjál nyilvánítják, megköveteli, hogy gazdasági életünkben a, magyarság, mint vezető faj, jusson illő szerephez. Meg kell állapítani, hogy a gazdasági életben — a rendelkezésre álló statisztikai adatok szerint — az értelmiség 44%-a zsidó. Ez a helyzet semmiképpen sem volt fenntartható. A zsidóság túltenésye a gazdasági életben, nemcsak a zsidóság évezredes gazdasági és kereskedelmi értékéből, hanem abból a tényből következett, hogy 40 évvel ezelőtt, a magyar úri középosztály sem a kereskedelmet, sem az ipart nem tekintette úri foglalkozásnak. Arról nem is beszélek. Kusztin élet-, járadék-, baleset- és egyéb biztosításokat a magyar Élet-és járadék-Biztosító intézet mint szövetkezetnél! Központ: Budapest, VI. Andrássy út 8. szám. Vezérügynökségek és képviseletek az ország minden nagyobb városában hogy egy magyar főnemes kitagadta volna a fiát,ha‘ 40 évvel ezelőtt kereskedelmi vagy ipari pályára lépett, voltja. A magyar főnemesség és nemesség, a földbirtokon való gazdálkodáson kivül, csak a huszártiszti, miniszteri fogalmaién és szolgabírói állást tekintette magához méltónak. A második zsidótörvény: nemcsak gazdasági, téren, de kulturális , téren, is hattjól; —tizenket, illetve 15%-ig szorítja, le a zsidóság arányszántát.' 30%-ban 'tehát'a gazdasági élet 'minden vonalán mód nyílik a törzsökös,magyarság gazdasági érvényesülésére. Miután az őstelepülésű magyarság, a gazdasági életben, az értelmiségi fokon,, csak '23%-ban tudott eddig érvényesülni — joga van ahhoz, hogy a zsidóság által kiürített vagy kiürítendő gazdasági pozíciókat, a régi településű, vagy törzsökös magyarság ’ foglalja el. aki régi településű magyarok, kellő fölkészültség és hozzáértés után,, jogosítva érezzük magunkat, hogy az őseink által megalapított hazában, ne csak az áttanító megyei és községi életben,, de a közgazdasági életben is megszűnjünk kisebbség lenni, illetve átvegyük a vezetést. Az állam által támogatott nagyszabású közgazdasági és szövetkezeti intézmények élére is, nagy többségben, törzsökös vagy őstelepülésű magyarokat kell állítani. A közgadasági életben a német és egyéb kisebbségek eddig is velünk, magyarokkal szemben nagy többségben voltak. Egy két kisipari és kereskedelmi szakma van, csak,aholy mi törzsökös magyarok megfelelően érvényesültünk, a jövőben azonban , a törzsökös magyarságnak, ha vezetőszerepét meg akarja tartani és ,ha állami önállóságunkat és függetlenségünket, kockára nem akarjuk vetni; -akkori tanulással, szívóssággal és ügyességgel oda kell mennünk a gazdasági élet minden posztjára és a magyar parasztság okos, ügyes, élelmes fiait nemcsak a közhivatal, hanem a gazdasági élet felé is kell terelni. Ide jutott a magyar sport? A negyedszázad előtt létesített Országos Testnevelési Tanács eddig nem tudott legfontosabb feladatának megfejelni .és.. nem fejlesztette hatáskörét egy “önálló költségvetés keretében, függetlenül tevékenykedő hivatalos állami sportintézménnyé. Az'ATT legjelentősebb tevékenységét éppen az képezhette volna, hogy a nyilvános társadalmi sportszervezeteket anyagilag és erkölcsileg erősítse. E helyett pedig mi-történt? A társadalmi sportintézmények közérdekű létesítményeik egész anyagát beleterelték az államélet rendszerébe és szinte kész dolgokat, adtuk et az, OTT-nak abban a tudatban, hogy ez önmaga kifejleszti hatáskörét az egyedül illetékes legfőbb sporthatósággá, amely irányítja, ellenőrzi és ha kell, megvédi őket. A nyilvános ,társadalmi sportalakulatok, egy már 25—30. év előtt világhírű és kitűnően megalapozott magyar testnevelési és sportirányzatot nyújtottak át az OTT-nak, amelyen nemcsak az egész nemzeti tömegnevelés rendszere felépülhetett volna, hanem megszilárdulhatott volna a napjainkban is annyira áhított társadalmi egység és a 'rajongó házafiság' gyűjtő'- szelleme. Azóta vérébe ment volna az új nemzedéknek a katonaihivatás, a katonaierények és a katonaiszellem átérzése, megszokása, ami az egész nemzeti társadalom gondolkozó tündját, indulatát fegyelmezettebbé tehette volna. A nyilvános ,és társadalmi úton létesített sportalakulatok tevékenységének aláásása, elhanyagolása, sőt jövedelmeik lefaragása,és főleg pedig a sportűzésre alkalmas emberanyag kivonása, végzetesen mély sebet ejtett az egész Honi testnevelésen és sporton. Félszázadnál is régibb, hatalmas bel- és külföldi sikereket felmutatni tudó, nyilvános sportegyesületek az anyagi tönk szélére jutottak, mert nincsen elegendő működő és fizető tagjuk. Nem azon kell töprengeni, miképpen lehetne az ósdi egyesületi törvény és szabályrendeletek alapján a nyilvános testnevelési és sporttevékenységet szorosabb kalodába zárni és „márkázni" még a sportembereket is, hogy" kik alkalmasak vezető tisztségek betöltésére?"Magyarországon — mint szabad államban— ez a módszer az egyéni függetlenség legelemibb előjogának megsemmisítését telentené". Hiszen akárhány sportalakulat jelenleg,, a maga viasztotta jóindulatú és lelkese emberek anyagi és erkölcsi közreműködésével tartja fenn magát. Ellenben ki kell küszöbölni a kormányzati hatáskörében lehetetlenül működő OTT-ból és a sport rendszeréből- a bürokratikus diktatúra szellemét. Azt a szellemet, amely oda juttatta a dicsőségben immár megvénhedt magyar, sportot, hogy a saját fenntartására megalkotott Testnevelési Alapból el kell könyörögni a filléreket megélhetésére — másoktól. . . Minden jobbra fordulna a világban, ha az emberiség életének kisiklott vonatát újból vissza lehetne tenni a jog, szabadság és méltányosság sínjeire, amelyeken száz esztendőn keresztül olyan szépen és egyenletesen haladt előre. Nem hisszük persze, hogy egy kisiklott vonat ott folytathatja útját, ahol abbahagyta. Hisszük, hogy az út folytatásához új pályák megépítése szükséges, de a haladás vezéreszméi a jövőben sem lehetnek mások, mint a múltban voltak. Minden, ami a szabadságtól, a jogrendtől és a jogfolytonosságtól eltér, csak akadályokat halmoz fel, csak keserűséget okoz és feleslegesen pazarolja az energiákat, mert előbb-utóbb úgyis vissza kell térni az emberi együttélés kipróbált elveihez. Ezeket az elveket szolgálja a Szabadság, amely most lépett tizenkettedik évfolyamába. Itt az újév és mi bizalommal fordulunk kipróbált hűségű közönségünkhöz, jöjjön továbbra is velünk a magyar életúton, fogadja el a mi kalauzolásunkat, maradjon meg velünk együtt abban a hitben és célkitűzésben, amely eddig együtt vezetett bennünket. A világ látszólag megváltozott körülöttünk, az eszményiség ereje gyengült, a nemzetépítő gondolatok helyébe pártépítő,csoportszervező célkitűzések léptek. Ez azonban csak átmenet, nem lesz hosszú életű s mindazok, akik elhagyják a magyar nemzeti eszmék útját, oda vissza fognak csakhamar térni. Ki kényszerből, ki belátásból, ki felismerésből, ki pedig restelkedve. A magyar életútról nem lehet tartósan letérni, , mert láthatjuk, hogy ez erőgyengítést jelent, a nemzet megosztását és olyan ,alattomos lappangó célok és erők felszabadulását, a amelyek a magyar oltár körül bujkálva igyekeznek onnan lelopni nemzeti eszményeink istenképét s odacsempészni a magukét, az idegen eszmét s az idegen célt, az idegen nyelvet, az idegen iskolát és, az idegen szervezkedést... A kis nemzetek sorsa is olyan, mint a gyenge,, magára maradt emberé. Nem szabad szólniok, szivükbe fojtják bánatukat, kétségeiket s maholnap csak „virágnyelven" beszélhetnek, várva a felszabadulást, a feltámadást, amely minden nemzetre el fog érkezni! A magyarság útja is a szabadság felé halad. Ebben hiszünk, erre kalauzolják a mi közönségünket, keresztény becsületességgel, nemzeti hűséggel és tántoríthatatlan hazaszeretettel. Kérjük azokat, akik megértik ezeket a sorokat, erősítsenek bennünket, maradjanak meg táborunkban és' sie- ' rezzeneknekünk új barátokat is. Változás a román külpolitikában ? a a A magyar közvélemény elégtétellel látta legutóbbi román politikai változásoknál belátás új felvillanását s ebből a szempontból rokonszenvvel fogadta Gafencu új külügyminiszter beköszöntését. A vérmesebbek már arról álmodoztak nálunk, hogy a magyar-román viszony javulása az abszolút igazság alapján bizonyos gyakorlati eredményekhez is el fog vezetni... Most Gafencu rádiónyilatkozatot tett, amelyben érdekes elhajlást lehet megfigyelni. Beszél nyilatkozatában a „kisebbségi“ kérdésről, ezt azonban csupán, a zsidóságra értelmezi s bejelenti, hogy tárgyalni fog a gyarmati hatalmakkal a romániai zsidók kivándorlásáról. A továbbiakban— nyilván a revízió gondolatával szemben —, hozzáteszi Gafencu, hogy mereven ragaszkodik a területi integritáshoz. A nyilatkozatból az a benyomásunk, mintha a román külügyminiszter sirikumba állítaná a magyar revíziót és a zsidókérdés megoldását. Vagy eltávolítják a zsidókat Romániából — vagy revízió. Ha az rtbbi nem, akkor az előbbi! Vájjon melyik külpolitikai receptkönyvből merítette a román államférfi ezt a különös junkumot, amelynek nyomait a magyar érdekek elnyirbálásában másutt is tapasztalhatjuk nemzetközi vonatkozásokban? Csodáljuk Romániát! Bukarest érezheti, hogyan fonódik körülötte bizonyos külpolitikai gyűrű, amely ugyanakkor Lengyelország körül is kezdi szövögetni szálait. A lengyelek bizonyára meg fogják találni a módját, hogy a sorsukra veszélyes hálót erős ökölcsapásokkal szétszakítsák ... A románok nem tehetnék meg ugyanezt?... vagy a... Triumph írógép! Legújabb hordozható és irodai modelljeit díjtalanul mutatja be. Triumph Írógépek vezérképviselete, VI. ker, Podmaniczky utca 1. Telefon: 115-453