Előre, 1951. október-december (1. évfolyam, 151-224. szám)

1951-10-02 / 151. szám

­ Éljen a RNK hadserege: szabadságunk, épülőmunkánk, békénk védelmezője! ­ Hadseregünk - hazánk függetlenségének és szabadságának védelmezője Hazánk gazdasági-politikai­­ala­­kulása az egyre erősödő osztályharc jegyében, az osztályellenség ádáz ellenállásának feltételei között megy végbe. „Az átmenet a kapitalizmusból a kommunizmusba — mondja Lenin —, egész történelmi korszak. Míg ez a korszak be nem fejeződik, a kizsákmányolók okvetlen megőrzik reményüket a restaurációra. S ez a remény restaurációs kísérletünké válik. S az első komoly vereség után, a megdöntött kizsákmányoló!! tízszeres energiával, dühödt szen­vedéllyel százszorosra felfokozott gyűlölettel vetik magukat a harcba a tőlük elvett „paradicsom" visz­­szaszerzéséért". Sztálin elvtárs, konkréten rámutat­va azokra a tényezőkre, melyekben a megdöntött burzsoázia ereje e­sik, különösen kiemeli a burzsoázia nem­zetközi kapcsolatait. Ilyen kapcsola­tokra az országunkban legutóbb le­zajlott per is fényt vetett. Az amerikai-angol imperialisták ha­zai ügynökeire csapást csapás után mér dolgozó népünk, amely harcában saját államvédelmi szerveire támasz­­kodhatik. Népi demokráciánk erősödése, a párt vezette dolgozó nép sikerei a népi demokratikus állam fegyveres erőinek, az állambiztonsági szervek­nek, de különösen a hadseregnek je­lentőségét is bizonyítják. Ez a hadsereg azonban nem lehet akármilyen hadsereg, hanem gyöke­resen új hadsereg, am­ely alapjában különbözik a letűnt rendszer burzsoá hadseregétől. Csak olyan hadsereg lehet, amely a dicsőséges sztálini hadsereg nyomdokain haladva, a ha­­zafiság és proletárnemzetköziség szel­lemében nevelkedve, eleget tesz a reá háruló feladatoknak. „Hadseregünk országunk büsz­keségévé, díszévé válhatik és kell, hogy váljék, jól öltöztetett, jól el­látott hadesereggé, amelynek mély gyökerei vannak a népben, népi demokráciánk szellemében nevelke­dett, s a városi'és''falusi ~dolgámi nép érdekeit, országunk függetlel­mét, a Román Népköztársaságot szolgálja". 1948-ban hangzottak el Gh. Gheor­­ghiu-Dej elvtárs e szavai és ma, há­rom év eltelte után, hazafias büsz­­­keséggel állapíthatjuk meg, hogy van már ilyen hadseregünk: Népköztár-­­ saságunk erős és hűséges serege. ] Hadseregünk erőteljes támasza a Román Népköztársaság és a dolgozó nép forradalmi vívmányainak. A di­csőséges sztálini Szovjet Hadsereget, a világ legerősebb hadseregét követ­ve, néphadseregü­­k, a béke őre, a­­ béke n­adserege. * Az utóbbi időben az imperialista tábor fokozta a Szovjetunió és a népi demokráciák ellen uszító rága­lomhadjáratát, hogy ezzel igazolja háborús előkészületeit, azt az őrült fegyverkezési hajszát, amelynek ter­hét a dolgozó nép viseli. Az amerikai imperialisták aljas terveiben a legalávalóbb szerepet Tito, az imperializmus régi ügynöke tölti be. A Tito-ügynökök kémkedést szerveznek angol-amerikai gazdáik javára, fasiszta és soviniszta bandá­kat toboroznak gyalázatos terveik végrehajtására és különféle provoká­ciós cselekményeket hajtanak végre a népi demokráciák, így országunk határán is. Terveik azonban csődöt mondanak ezeknek az államoknak meg nem szűnő éberségén. Állandóan erősödő hadseregünk biztosíték, hogy dolgo­­zó népünk nehéz harcok és áldozatok árán megszerzett vívmányait is meg­­védjük a reánk acsarkodó belső és külső ellenséggel szemben. Hadseregünk, népi demokratikus államunk függetlenségének és szuve­renitásának védelmezője. De nemcsak ennyi! Dolgozó né­pünk fiai számára, a hadsereg igazi kultúrintézmény, a hazafias nevelés iskolája. Elmúltak azok a szégyenteljes idők, amikor a leszerelő katonát „a venit vitelül, pleace boul“ (megjött a borjú, elmegy az ökör) szavakkal , bocsátották útra. Ez valóban így is volt igaz. A burzsoázia nevelésének minden eszköze arra irányult, hogy a katonát saját képére formálja, ra­gadozó állattá tegye, aki vakon, gon­dolkozás nélkül hajtja végre a saját érdekeivel homlokegyenest ellentétes­­ — ■ parancsokat. Ezt csakis a tud­at­­­­lanság legteljesebb sötétjébe taszított­­ katonával lehetett elérni.­­ Hadseregünkben vége a burzsoá­­ kommandónak. Katonáinkat a demo­kratikus haza, a dolgozó nép iránti , szeretet, a proletárnemzetköziség szellemében nevelik. Állandóan eme­lik hadseregünk kulturális színvona­lát, amely hozzájárul Népköztársasá­gunk újtípusú állampolgárának­­ alakításához. Katonáink tízezrei ta­nulnak meg írni-olvasni, sőt végez­nek magasabb iskolákat a hadsereg keretében. Mai hadseregünk népi de­mokratikus államunk egyik legfon­tosabb tömegnevelő intézménye. Új típusú népi hadseregünkre jel­lemző az az új szellemű viszony is, amely közkatonáinkat összefűzi a dol­gozók köréből kikerült tisztjeinkkel. Ennek a viszonynak alapja az elv­társi együttműködés, a kölcsönös tisztelet és megbecsülés. Tisztjeink parancsnokai és feljebbvalói, de ugyan­akkor barátai is katonáinknak. A leg­mélyebb emberiesség, a szocialista haza iránti lángoló hazaszeretet ko­vácsolja egybe hadseregünk minden tagját, közkatonát és tisztet egyaránt. Gyökeresen megváltozott a hadsere­günk és a dolgozó tömegek közti kapcsolat is. A múltban nem be­szélhettünk ilyen kapcsolatról. A hadsereg nem a dolgozó nép érdekét szolgálta, nem a dolgozók érdekeinek védelme volt a feladata, hanem el­lenkezőleg, a dolgozók kizsákmányo­lásának biztosítása. Ma, a hadsereget szétszakíthatat­­lan szálak fűzik népünkhöz. A hadse­reg ma a dolgozók államáé, a népé és a népet szolgálja. Ezt tudják dol­­gozóink is. Népünk szeretettel és büszkeséggel tekint hadseregére. Ra­gaszkodik hozzá és támogatja azt. Benne látja saját és gyermekei ,egyre szebbé váló boldog életének védel­mezőjét. Népünk történelme során elszenvedte az imperialista igát, a háború borzalmait. Ezért a párt ve­zette népünknek kimondhatatlanul drága a függetlenség és a béke, melynek védelmét építőmunkájában és harcában, saját hadseregére ala­pozza. Népünk minden áldozatra kész szeretett hadserege fejlesztéséért, ál­landó erősítéséért. A hadseregünkben­ uralkodó új, szo­cialista szemtestte­­jlépünk ,szeretete,­ és támogatása olyan­ erkölcsi erőt köl­csönöz hadseregünknek, amelynek birtokában méltóan sorakozhatik fel a legyőzhetetlen sztálini Szovjet Had­sereg mellé: jövőnk, békés élein­k, szocialista alkotásaink és b­éke nagyszerű ügyének megvédésére. " Genunche Joan és Jamás György mesterséget tanulnak Néphadseregünk______­ kato­nái büszkék és boldogak, hogy népünk békés, alkotó munkáját, a szocializmus felé vezető ra­gyogó útját, hazánk termékeny földjeit, végeláthatatlan erdeit, hókoszorúzta hegyeit, a dolgozó nép gyárait, országunk minden dolgozójának boldogságát és békéjét védelmezik. Néphadse­regünk, a dolgozó nép nagysze­rű iskolája egyik nagy megvaló­sítása népi demokratikus rend­szerünknek. Hadseregünk, ame­lyet pártunk nevel, minden év­ben új, felvilágosult, a szocializ­mus ügye iránt odaadó embere­ket ad hazánknak. Genunc­e Ioan______[ őrveze­tő, válceatartom­ányi szegény paraszt, mikor bevonult a had­seregbe, nem tudott irni-olvas­ni. A falu kulákjainál, köztük Dragulescu tanítónál szolgált. A tanító látástól-vakulásig dol­goztatta, de irni-olvasni nem tanította meg. A hadseregben megtanult s ma képzett agi­tátor. Milyen örömmel irta meg szüleinek az első levelet! „Kedveseim, a hadseregben megtanultam kibetűzni a köny­vek nagyszerű szavait s annyi más jó és hasznos dolgot. Mi­nél hamarabb akarom azt hal­lani, hogy beiratkoztatok a kol­lektívába, hogy megszabadulja­tok a szegénységtől, nyomor­tól. Én, itt a hadseregben meg­tanulom, hogyan védjem meg becsületes munkátokat s kollek­tiv gazdaságaink bő termését Tamás György_____­a hadse­regben nemcsak írni-olvasni ta­nult meg, hanem a csizmadia mesterséget is kitanulta. Topalá Vasile és Mega And­rei közlegények a hadseregben ismerték meg a gépkocsivezetést és ma egységeik legjobb gép­kocsivezetői. — Ha majd leszerelek, ■— mondja Topalá Vasile — él­munkás traktorista akarok len­ni falunkban, a kollektív gazda­ságban. Ungár Anton közlegény a hadseregben tanulta meg a vil­lanyszerelést. Büszkén írta szü­leinek: „Mikor a faluba hazamegyek, nem fognak többé kinevetni a kulákok. Vezetéket húzok az egész falun keresztül, hogy ki-­s gyűljön az új fény, az élet és a bőség fénye s égesse hazánk minden ellenségének szivét Préda Gheorghe­­ tiszt-­­ jelölt bányászfia. Büszke arra, hogy néphadseregünk tisztje lesz s tanítja majd a dolgozók gyermekeit, hogyan védjék a dolgozó nép javait. Apjának írott egyik levelében arra kén­yt, „adjon minél több szenet a hazának", hozzájárulva ezzel a békéért és jólétért vívott harc­hoz. Fegyveres erőink tagjai közül sokan tanultak mesterséget a hadseregben, aminek leszerelé­sük után nagy hasznát vették. Turchescu Paul a hadseregben tanulta meg a traktorvezetést s ma az újaradi gépállomás él­­traktoristája, Adrian Popescu a „Lenin útja" állam­i gazdaság brigádvezetője lett. Hozzájuk hasonlóan hazánk sok ifjúnak nyújtott lehetőséget a hadsereg a tanulásra, a felvilágosodásra, hogy öntudatos állampolgárok, az újt élet telkes építői legyenek. Néphadseregünk­­ tag­jai hálájukat fejezik ki a párt­nak, amely a hadsereget a nép iskolájává tette, amely új típusú honpolgárokat alakít ki, a béke és a szocializmus félelmet nem ismerő harcosait. A RNK fegyveres erőinek katonái sűrűn felkeresik az egy­ségek könyvtárait, sportolnak, részt vesznek országunk politi­kai életében, állandóan nevelik magukat, tanulnak a dicsősé­ges Szovjet Hadsereg tapasz­talataiból, napról-napra újabb ismereteket gyűjtenek. Dolgozó népünk méltán te­kint büszkeséggel hadseregére, amely szabadságát és forradal­mi vívmányait oltalmazza. A RNK néphadserege, a dolgozók szeretetétől és a párt állandó gondoskodásától körülövezve, rendíthetetlenül áll a béke és népünk boldogsága vártáján. Lita V. Alexandru őrvezető Erőss Attila: A nép ipar iskolája A teremben egyetlen lámpa égett, a homályban minden óriássá nőtt. Csend volt, aludt a sok fiú s én őrséget álltam álmuk fölött. A meleg takarók itt-ott lecsúsztak, fehér folt maradt a gyolcs­ lepedő. A sarokban valaki szaggatva horkolt és átsuhant felettünk a hajnaléin. Nem voltam álmos. Most 16 emlékszem: Lenin és Sztálin képe alatt — Aludt a csiki havasok küldötte. (Gondolata vájjon hol szaladt?) Szeredába vonult be az ősszel s a Szeret partjára hozta a vonat. Nem tudott románul egyetlen szót sem. Szíve a bánattól majd megszakadt Balla István nem tudta akkor, hogy laktanya helyett iskolát talál. Félelem gyötörte: „Tudatlan vagyok, nevetni fognak... ó, inkább a halál“! Először izzadt, ó, hogy pirult! Talán el is keseredett. De nem hagyták magára s ő megragadta a feléje nyújtott baráti kezet És most már ír, olvas és számol! Ismeri a testvérnép szavát. Megtanulta Balla István, hogy nálunk ki dolgozik, mind jóbarát. A tegnap csicskássá tették volna, mint annyi szegény paraszt fiát Hogy nyögve vigye ott is tovább, a gyűlölt úri igát. Most iskolába küldte a párt. Megérdemli, dolgos legény, Esze éles, örömmel tanul és akarata acélkemény! Balla István álmában mosolyog. Arca boldog, megelégedett. Nehéz a harc, tudja jól, de győzni kell az ellenség felett! Tiszt lesz belőle. Néphadseregünk tisztje. Bátor, okos, kemény katon. Aki ha kell, meghal a népért, de meghátrálni nem fog soha! eljen 0 szovjet-román fegyverbarátsági „Szeretettel köszöntjük néphadser­egünket”” Hadseregünket a dolgozók forró szeretete veszi körül. Hadseregünk tagjai munká­sok és dolgozó parasztok fiai, akik megtiszteltetésnek veszik, hogy magukra ölthetik az egyenruhát . Hadseregünk igaz célokat szolgál, védi országunk határát az imperialista feneva­daktól, őrzi dolgozó népünk vívmányait, őrködik gyerme­keink békés, boldog jövője fe­lett. Néphadseregünk a világ bé­ketáborának egyik erőtartaléka, amely, ha kell, életét is kész feláldozni népünk békéjéért, függetlenségéért és szabadsá­gáért. Mi, üzemi dolgozók október 2. alkalmából szeretettel kö­­szöntjük vívmányaink védelme­zőit, hazánk bátor katonáit. Sok sikert kívánunk nekik to­vábbi tanulásukban, a katonai ismeretek minél jobb elsajátí­tásában. Barabás Teréz A gyakorlat szünetében forra­dalmi indulók, zengő népdalok csendülnek fel katonáink ajkán

Next