Előre, 1909. január (5. évfolyam, 1-5. szám)
1909-01-02 / 1. szám
4 ELŐRE (FORWARD.) Organ of the Hungarian Socialists’ of America. ISSUED EVERY SATURDAY. I______________________________________ Published by the HUNGARIAN SOCIALIST FEDERATION OF AMERICA 1528 Second Avenue, New York City. Edmund Peremi, National Treasurer. B. Ligeti, National Secretary. ' TERMS TO SUBSCRIBER S: Six months...............................................................$0.50 One year................................................................... 1.00 ELŐFIZETÉSI ÁR^: Egy évre....................................................................1.00 Fél évre...........................................................................50 Egyes szám ára 2 cent. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL 1528 Second Avenue, New York City. (79. és 80. utcák között.) “ Előre ” hirdetési vállalat, 1225 First avenue, hová minden, a hirdetéseket illető levelek küldendők. Minden levél, mely a lap szellemi áNVÉL részét illeti, szerkesztőségünkhöz címzendő, minden pénznemű a Ki- TM adóhivatalhoz. SZEMLE A FEHÉR RÉM: így hívják a tuberkulózist vagy tüdővészt az újságok és a tüdővész ellen alakult társaságok röpiratai. Erről a fehér rémről akarunk mi is ma írni; ennek a rémnek akarunk a szemébe nézni. E tárgy tulajdonképen minden munkás lapban, minden alkalommal aktuális, mert hisz a munkásokból szedi áldozatait ez a rém. Mégis most különösen helyén van vele foglalkoznunk, mivel a tüdővész ellen indított amerikai mozgalom vezetői a new yorki természetrajzi múzeumban kiállítást rendeztek a tüdővész pusztításai, s az ellene is való védekezésről. Elmentünk a múzeumba, végignéztük a lelkiismeretes pontossággal, szemlélhetően oktatóan elrendezett kiállítást. És fáj a szívünk, mikor konstatálni vagyunk kénytelenek, hogy az egész kiállítás, a rendezésével való fáradozás, sőt, hogy talán kissé túl sokat mondjunk: az egész tűzvészellenes mozgalom bizony vajmi keveset, sőt semmit sem ér. Nem ér pedig azért, mert hiába mindez a sok szép tanács, ha azok, akiket illet, nem tudják megtartani. Ott van például a szüntelen visszatérő, mindenütt hangoztatott jó tanács, hogy a tüdővészt megszüntetendő, lakjunk tiszta, jól szellőztetett egészséges lakásban; táplálkoznunk jól, ne erőltessük meg magunkat, a túlerős munkával, ne dolgozzunk egészségtelen műhelyekben, minél több időt töltsünk a szabadban stb. stb. És mi munkások, kiknek soraiból a fehér rém áldozatait ijesztő százalékban szedi; kiknek a kedvéért az egész kiállítás és a tüdővész ellenes mozgalom történik, — szomorúan mondhatjuk, hogy szép, szép az urak fáradozása, de hát mi munkások nem tehetünk arról, hogy piszkos, ronda odúkban vagyunk kénytelenek lakni, hogy rosszul, vagy sehogysem táplálkozunk; hogy a túlmunkával testünket-lelkünket halálra fárasztjuk, hogy halálos levegőjű pincékben, vagy életveszélyes műhelyekben őröljük le napjainkat és nincs szabad időnk, mit családunkkal eltölthetnénk, mit tanulásra szórakozása fordíthatnánk . . . Megköszönjük a jó tanácsot, de tudjuk, hogy azzal még nem mentünk sokra. A tudomány megállapította azt, hogy a tuberkulózis megelőzhető és kezdetleges állapotban gyógyítható betegség. Mindazok az eszközök azonban, melyekkel a tüdővész ellen védekeznünk lehetne, a mai viszonyok mellett a munkásokra nézve értéktelenek, mert a munkások nem élhetnek vele. A tüdővész társadalmi betegség, a mai tőkés társadalom bűne, ha védekezni akarun ellene, ha lehetetlenné akarjuk tenni, ha azt akarjuk, hogy ne szedje áldozatait ezerszám a munkások soraiból, akkor a betegséget okozó társadalmat kell megszüntetnünk ! Ha a mai munkás-gyilkoló társaadalom megszűnik — a kisértő fehér rém el fog tűnni. Ekkor aztán nem lesznek a tüdővészellenes mozgalom ténykedései jámbor óhajtások, hiába való tanácsok. ELVTÁRSAK1—Pártoljuk az “Előre” hirdetőit. Szükségleteink beszerzésénél, tudakozódásnál keressük fel az “Előre” hirdetőit és említsük meg az “Előrét.” Minél több a hirdetőnk, annál erősebb lesz a lapunk. GOMPERS ÉS TÁRSAI ELÍTÉLÉSE. Gompers-t az A. F. of L. elnökét, Mitchell-t az alelnökét és Morrison-t a titkárját, a hírhedt Buck-féle kályhagyár bojkotjának ügyéből kifolyólag Columbia dis-trict felsőbírósága, börtönre ítélte és pedig Gompers-t egy évre, Mitchellt kilenc hónapra és Morrisont fél évre. Az ügy eredete még a Buck társaság áruinak bojkottjából keletkezett, amikor is Gould bíró az A. F. of L.-nak megtiltotta, hogy a nevezett céget fekete listára tegye. Gompers az A. F. of L. hivatalos lapjának, a Federationist-nek januári számában kijelentette, hogy a biró határozatát nem fogja tekintetbe venni. Emiatt hozta Wright biró a fenti ítéletet. Egyáltalában nem vagyunk Gompers úrnak és társainak barátjai és egész működését az amerikai munkás mozgalomra nézve károsnak tartjuk, sőt az a gyalázatos szereplése, melyet a legutóbbi választások alkalmával pártunkkal szemben tanúsított, érdemessé sem teszi arra, hogy az ő személyével kapcsolatban tárgyaljuk ezt az ügyet. Azonban két szempontból kell foglalkoznunk ezzel az üggyel. Az egyik az Ítélő bíró, a másik az ügy, melyben a bíró ítéletet hozott.Egy ósdi alkotmány, mely talán száz évvel ezelőtt megfelelt volt a viszonyoknak, ma már teljesen hasznavehetetlen és ha érvényben van, reakciós kell, hogy legyen. Minden bírónak, legyen bár személyében akármily jelentéktelen is, szinte diktátori hatalmat ad a polgárok felett. A bírónak joga van a képviselőház által hozott törvényeket alkotmányellenesnek jelentve ki, semmibe sem venni, így ez a Wright bíró, kinek összes érdeme mindössze az, hogy az olaj-írust vesztegető sáfárjának, Foraker szenátornak ajánlatára — Roosevelt nevezte ki főbírónak, egyszerűen egy munkás testület vezetőit—egy zsarnoki rendelet semmibe sem vevése miatt— joga van börtönre ítélni. A másik szempont, amely miatt tiltakoznunk kell Gompersék elítélése ellen, az, hogy a sajtószabadság hazájában egy munkás testület védelmében—a munkásság vezetőit —bárki legyen is az, bebörtönözhethető legyen. A new yorki Central Federated Union tegnap nagyarányú tiltakozó mozgalmat indított meg Samuel Gompers, John Mitchell és Frank Morrison, az elítélt munkásvezérek érdekében. A szövetség egy harminc tagú bizottságot jelölt ki, amelynek az lesz a feladata, hogy az egész országban munkás tömeggyűléseket rendezzen, az egész országra szóló mozgalmat indítson meg és az Egyesült Államok azon polgárai nevében, akik Wright bíró ítéletét a szabad sajtó és szabad nyilatkozási jog megsértésének tartják, egy újabb tiltakozó iratot intézzen Roosevelt elnökhöz. A Central Federated Union egyhangúlag elfogadott egy csomó határozati javaslatot, amelyek szerint az elítéltek egyike sem sértette meg a törvényt a Bucks társaság esetében. Noha Gompers és társai e megrendszabályozás következtében hajlandónak is mutatkoznak a bírói ítélet elől meghunyászkodni, a S. P. ezt az ügyet a munkásság ügyévé tette és tiltakozik a bíróságok ilyetén túlkapásai ellen. A “MOZI’’-KAT KINYITOTTÁK. Kellemetlen meglepetés érte nemrég a kis pénzű embereket, főleg asszonyokat, akik csak egy nickelt tudnak reszkírozni színházi igényeik kielégítésére. Még kellemetlenebb lehetett a mozik tulajdonosainak McClellan polgármester múlt csütörtökön kiadott rendelete, mellyel az összes “Moving Pictures’’eset lezárását rendelte el. A vallást és az erkölcsöt akarta a főpolgármester úr ezzel az ukázzal megmenteni, melyet most Gaynor, brooklyni bíró hatályon kívül helyezett egy ideiglenes végzéssel, melyet a “Moving Picturers’ Association’’ kérelmére azzal az indokolással hozott, hogy az engedélyek megvonása vagy ezek megvonásának kísérlete alapos vizsgálat és törvényes eljárás nélkül történt és az érdekelteknek nagy károkat okozott, amelyért semmiféle kárpótlás nem jár nekik. Ezzel az indokolással tiltotta meg a bíró a polgármesternek és az engedély-iroda főnökének, hogy a hétfőn megtörténendő kihallgatásig az engedélyüktől megfosztott vagy megfosztandó mozgófénykép-színház tulajdonosait arra kényszerítsék, hogy a színházakat bezárják. Alig hogy az érdekelt tulajdonosok megtudták, hogy a kért bírói végzés ki lett bocsájtva, rohanjak az ügyvédhez, hogy a végzés ma fiatal Műszerezzék és szombat este a különböző pikikeles színházak előtt ismét fényesen virgították a villamos lámpák, belépésre lcsánítva a közönséget. ELŐRE HOGYAN LEHET AZ ÁLTALÁNOS ÉS EGYENLŐ VÁLASZTÁSI JOG BEHOZATALÁT ELŐMOZDÍTANI? Tekintsenek Angliára! Öt évnél tovább tartott az angol népnek a búzatörvények ellen irányuló nagy agitációja. Akkor azonban e törvények megbuktak, sőt mi több, egy Tory-minisztérium volt kénytelen azokat megszüntetni! Szervezkedjenek .... az általános, egyenes választási jog kiküzdésére irányuló fáradhatatlan és lankadatlan agitációra. Terjesszék felhívásukat minden műhelyben, faluban, kunyhóban! A városi munkások igyekezzenek magasabb tudásukat a földmivelő munkásokra átplántálni. Vitatkozzanak és beszéljenek önök mindenütt, naponkint és a nagy angol agitáció mintájára, megszakítás nélkül, az általános, egyenes választási jog szükségességéről. S ha felhívásuk visszhangja millió és számtalan milliószor visszaverődik, annál nagyobb lesz nyomása . . . Ismételjék önök naponként fáradhatlanul ugyanazt és ismét ugyanazt, mindig ugyanazt! Minél többször ismétlik, annál inkább terjed és annál hatalmasabban nő ereje. Praktikus vívmányok művészete abban rejlik: az összes erőt, minden időben egy bizonyos pontra — a legfontosabb főpontra — összpontosítani. S ekkor ne tekintsenek se jobbra, se balra és minden más iránt legyenek közönyösek, ami nem az általános, egyenes választási jogról szól, vagy ahhoz vezethet. I Ha e felhívást — mi önöknek pár év alatt sikerülhet— az össznépesség 89-96 százaléka között, kik a társadalom szegény és vagyontalan osztályát képezik, elterjesztették, akkor — legyenek nyugodtak — nem bíznak sokáig kívánságunknak ellentállni. Bármiként gondolkozzon is a mai kormány a burzsoáziával a politikai jogokról s bár a mai lanyha felfogás mellett a politikai jogokat s vele együtt a választási jogot önöktől megtagadják, legyenek azonban meggyőződve, midőn a népesség 89-96 százaléka az általános választási jogot gyomorkérdésnek fogja fel, akkor a hatalom már képtelen lesz sokáig ellenállni! Ez a jel, melyben győzni fognak! Más jel nincs számukra. Lassalle Ferdinand. HOGYAN IS ÁLLUNK A KULTÚRÁVAL MAGYARORSZÁGON? Hát bizony nem lehet vele dicsekedni. Mert amely országban 1—2 koronás napszámok vannak, szakmunkások két, harmadfél vagy három koronát keresnek naponta és azt is csak akkor, ha munka van, abban az országban bizony rendes kultúra nem lehet, abban az országban igen sok analfabétának kell lenni. Magyarországon pedig így áll az oktatásügy. De még ami iskola (elemi iskolák) van is, még azokat sem használják fel oly célra, hogy belőlük képzettebb ifjúság kerüljön ki, mert a gyermekek fejét vallási dolgokkal tömik tele, amiknek az életben semmi hasznát sem veszi a gyermeksereg, de elbutul tőle. És nem-e szégyen Magyarországra, hogy az összes műveltebb államok között oktatás tekintetében a legutolsó helyen áll? Melyik műveltebb állam az, hogy lakosságának 46%-a ne tudjon írni és olvasni? Magyarországon így állunk az iskoláztatással. Magyarországon a tanköteles gyermekek száma három millió 125,121 volt még két év előtt s ezekből csak 2,470,251 járt iskolába. Tehát 654,860 gyermek nem járt iskolába, mert nem jutott a számukra iskola, mert nincs elegendő iskola. És az iskolák is milyenek ! Az összes elemi iskolák száma 16,510. Ezek közül községi vagy állami mindössze 3449, társulati vagy magányjellegű 292. A többi 12,769 felekezeti jellegű iskola. A felekezeti jellegű iskolákba pedig a gyermekeknek több mint a háromnegyed része — 1,910,646 — ahol jár vagy papok, apácák, vagy felekezeti világi tanítók körmei közé kerültek a gyermekek. Amely országban pedig a papok körmei között vannak iskolák, azok irányítják, szabják meg a kultúrát, abba a kultúrába beleütött a menydörgős ménkő. Kevés iskola, felekezeti tanítás és az iskolákban való papi uralom mellett nem csoda, ha Magyarország lakosságának legnagyobb része tönkre tett proletár, így nem csoda, ha 3—4 hatosos napszámok is vannak. FELHÍVÁS: A St. Louis-i S. P. magyarajku osztálya január hó 10-én délután 2 órakor, a Neumeyer’s Hall-ban, 8th street és Lafayette avenue sarkán NYILVÁNOS NÉPGYÜLÉST tart. Szónokok lesznek magyar, angol és német. Magyarul: Petrás Pál fog beszélni New Yorkból. Az egybehívok. MI ÚJSÁG OTTHON? STRÁJKOK ÉS KIZÁRÁSOK 1908 ELSŐ FELÉBEN MAGYARORSZÁGON. ■ A kereskedelmi minisztérium statisztikája a folyó év első felében előfordult munkaviszályokról most jelent meg. Hasonló az elődeihez: hamis, persze,a munkáltatók javára hamisít. Szokás szerint eltussolni igyekszik a kizárások jelentőségét, sztrájknak minősít kizárásokat stb.Hasznavehetőnek tehát alig minősíthető az a kimutatás s behatóan foglalkozni így nem is érdemes vele. Néhány főbb adatát itt soroljuk föl: Az 1898 év első felében Magyarországon 132 oly sztrájkeset fordult elő, amely be is fejeződött: ezek közül 123 az ipari, 2 a közlekedési vállalatokra, 7 sztrájkeset pedig a bányászatra esett . Ezeken kívül még 1 ipari sztrájk fordult elő, amely eddig még nem nyert befejezést. A véget ért 132 sztrájkeset 865 telepet és pedig 842 ipari, 4 közlekedési és 19 bányaüzemet érintett. A sztrájk által érintett üzemekben foglalkozást nyert 18,694 munkás közül 11,974 munkás (az összes számnak 60,9 százaléka) vett részt a sztrájkmozgalmakban. A sztrájk folytán szünetelő üzemekben 1079 munkás kénytelenségből nem dolgozott. A legtöbb sztrájk a fonó-, szövő- és ruházati iparban volt. MIKOR A JEGYZŐ ÚR SIKKASZT. Pethes Endre pálfalvai körjegyző a község pénztárából 1200 koronát sikkasztott, amiért annak idején 8 hónapi börtönre ítélték A budapesti tábla a jegyző ur cselekményét csalásnak minősítette s két hónapra szállította le a büntetést. A Kúria most tárgyalta az ügyet és hozzájárult az ítélőtábla ítéletéhez. A MESTER UR LEVON. Juhász József miskolci kőmivesmester a munkásbiztosító pénztári járulékot egesz összegében levonta munkásai fizetéséből, holott annak felét a törvény szerint sajátjából tartozik fizetni. Miskolc város tanácsa ezért három napi elzárásra átváltoztatható ötven korona pénzbüntetésre ítélt és kötelezte a jogtalanul levont összegek megtérítésére. A derék mester a tárgyaláson azzal védekezett, hogy ő előre megmondta munkásainak, hogy levonja az egész járulékot. Az alispán sokalta mégis a"büntetést és tekintettel “a kihágás mérvére,” huszonöt koronára szállította le azt. Hiszen csak a munkásoktól vonta le a pénzt, ezért nem szabad ötven * koronára ítélni egy mestert. * A MAGYAR VASÚT. A csapi vasúti állomáson tolatás közben az egyik szertári munkást az egyik tolató mozdony elütötte s oly szerencsétlenül, hogy a baleset érte munkás a mozdony kerekei alá került, melyek a szó szoros értelmében szétroncsolták. Egész testét elborító sebekkel, haldokolva szállították be a 24 éves munkást a sátoraljaújhelyi közkórházba, hol szenvedett sebei következtében az éjszaka folyamán elhalt. — A “Népszava” Írja: Megint folytatódik a vasúti katasztrófák sora. Egypárnapi szünet után ismét érkezik mindennap valamilyen vasúti katasztrófáról szóló jelentés. Megírtuk a rákosi rendező állomáson történt összeütközés. Most az Aradhoz közel eső Máriaradnán, amelynek az állomásán az Erdély felől jövő tehervonat beleszaladt egy az állomáson álló tehervonatba, minek következtében négy teherkocsi összeroncsolódott. A személyzet idejekorán leugrott a kocsikról. Emberéletben nem esett kár. A szerencsétlenség oka a sablonos hibás váltóállítás. A GÉP NYOMORÉKJA Turócszentmártonból jelenti a Népszava tudósítója, hogy a turócmegyei Znióváralja községben Bobeja János 53 éves napszámos, négy gyermek atyja, ki Horicska Ignác znióváraljai gazda alkalmazottja volt, e hó 9-én a cséplőgép mellett foglalatoskodott, miközben balkarját felkapta a gép és teljesen összezúzta. Másnap az egész balkarját és jobb kezén négy ujját amputálni kellett.. A vizsgálat még eddig nem derítette ki, hogy a szerencsétlenségért kit terhel a mulasztás. A FELEDÉKENY APPONYI. A képviselőházban Apponyi védelmezte feketeségben és grófságban testvérének, Andrássynak választójogi javaslatát. Különösen az ellen a vád ellen tiltakozott, mintha az Andrássy-féle javaslat a nagybirtokosságnak adná a politikai hatalmat a kezébe. Ez már szerinte azért sem lehetséges, mert hiszen a nagybirtokosok nagyon kevesen vannak. Apponyi beszéde szerint a nagybirtokosok az összes földbirtokosoknak 0.14 százalékát teszik. Azt persze Apponyi elfeledte megmondani, hogy hatalmuk nem számukban, hanem birtokuk nagyságában gyökeredzik. És így azt sem mondta meg, hogy ez a 0.14 százalék földbirtokos az összes művelés alatt álló területnek 39,1 százalékát bírja. PISZTOLY EGY GYERMEK KEZÉBEN. Hruska János pásztorgyerek valahonnan egy rozsdás pisztolyt szerzett. Ezzel az ócska szerszámmal azután játszadozni kezdett. Gyutacsot tett a pisztolyra s úgy ijesztgette a környék szárnyas világát.• Hogy, hogy nem, éppen oly helyzetben, mikor a pisztoly csövét maga elé irányított, az ócska jószág eldördült s az alig tizenkét éves gyermek pedig irtózatos jajgatások közt hanyatt eset. A pisztolyban levő régi töltés a kis gyermek altestébe fúródott. Most a vármegyei kórházban fekszik élet és halál között. CUKRÁSZSZTRÁJK. A fővárosban kitört a cukrászsegédek sztrájkja. Ezek a munkástestvéreink valóban szégyenteljes állapotok között éltek. Ellátást és lakást kaptak bér helyett és képzelhető, hogy miféle ellátás és miféle lakás volt az, amit a nagylelkű cukrászmesterek segédeinek adtak. A segédek munkarendtervezetét a munkaadók ipartestülete nem fogadta el és elhatározta, hogy amennyiben az ipartestület által kibocsátott munkarendet a segédek nem fogadnák el, úgy arra a mesterek kizárással tartoznak válaszolni. A segédek eddig is sok műhelyt bojkottáltak. A vidéki mesterek állítólag elhatározták, hogy segédeikkel felrándulnak Budapestre segíteni a bajba jutott munkaadókat. Reméljük, hogy a szervezett munkások ügyelni fognak arra, hogy ez ne úgy sikerüljön, mint ahogy a mesterek nagy szorultságukban szeretnék. BAJ VAN AZ ADÓ KÖRÜL. Szeged. Az ottani pénzügy igazgatóság feljelentést tett Kelemen Béla főispánnál a városi adóhivatal ellen, azzal vádolván, hogy a házadó-lajstromokat nem terjesztette be, hogy az adóintések kiadatlanok és a hadmentességi főkönyvben az adatok hiányoznak, továbbá, hogy nem szedtek késedelmi kamatot. Mindezek a mulasztások még 1907-ben történtek. A polgármester és Szekerke adóügyi tanácsos ez ügyben megtették a szükséges intézkedéseket. HOL VOLTAK A SZENTEK? A Podgora mellett fekvő Peona gorizai község (Fiume mellett) elöljárósága átiratban értesítette a rendőrséget, hogy december elején egy éjjel ismeretlen tettesek betörtek a templomba és onnan a Mária-szobor két méter hosszú aranyláncát, továbbá a templomnak ajándékozott ékszerek közül nyakláncokat, fülbevalókat, kisebb-nagyobb aranykereszteket ellopták. Az elöljáróság—minthogy a szentek nem vigyáztak és nem nyomozhatnak—kérte a nyomozás megindítását. A szentek vigyázatlansága következtében származott kár mintegy ezer korona. ERDŐÉGÉS: Gyöngyös határában kigyuladt a Pereserdő s csak hosszas, megfeszített erővel folytatott munka után tudta eloltani a tűzoltóság. A tűz oka ismeretlen. AGYONVERTE A BOSZORKÁNYT. A babona már sok embernek megrontotta az életét, Wohlmuth Ferenc solymári bognármester is megjárta. A múlt nyáron elapadt a tehene. A falubéliek azt beszélték, hogy a tehenet a boszorkány rontotta meg. Próbálta gyógyítani, de hiába. Előbb meg kell ölni a boszorkányt — mondták a szomszédok — s csak aztán gyógyul meg majd a tehén. És ép ekkor nyitott be a házba Melkovits Mártonna, egy hetvenkét éves öregasszony és tudakozódott a beteg tehén után. Több se kellett a bognármesternek. — Hát csakugyan eljöttél, gonosz boszorkány — üvöltötte. Most emberkézbe kerültél, nem rontasz többet tehenet! Ezzel agyba-főbe verte a szegény megrémült öregasszonyt, akinek az ütlegek következtében két bordája eltörött és harmadnapra meghalt. A pestvidéki törvényszék ezért nyolc hónapi börtönre ítélte a babonás bognármestert. A tábla most a vádlott büntetését 18 hónapi börtönre emelte föl.