Előre, 1909. január (5. évfolyam, 1-5. szám)

1909-01-02 / 1. szám

4 ELŐRE (FORWARD.) Organ of the Hungarian Socialists’ of America. ISSUED EVERY SATURDAY. I______________________________________ Published by the HUNGARIAN SOCIALIST FEDERATION OF AMERICA 1528 Second Avenue, New York City. Edmund Peremi, National Treasurer. B. Ligeti, National Secretary. ' TERMS TO SUBSCRIBER S: Six months...............................................................$0.50 One year................................................................... 1.00 ELŐFIZETÉSI ÁR^: Egy évre....................................................................1.00 Fél évre...........................................................................50 Egyes szám ára 2 cent. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL 1528 Second Avenue, New York City. (79. és 80. utcák között.) “ Előre ” hirdetési vállalat, 1225 First avenue, hová minden, a hirdetéseket illető levelek küldendők. Minden levél, mely a lap szellemi áNVÉL részét illeti, szerkesztőségünkhöz címzendő, minden pénznemű a Ki- TM adóhivatalhoz. SZEMLE A FEHÉR RÉM: így hívják a tuberkulózist vagy tüdő­­vészt az újságok és a tüdővész ellen alakult társaságok röpiratai. Erről a fehér rémről akarunk mi is ma írni; ennek a rémnek aka­runk a szemébe nézni. E tárgy tulajdonképen minden munkás lapban, minden alkalommal aktuális, mert hisz a munkásokból szedi áldozatait ez a rém. Mégis most különösen helyén van ve­le foglalkoznunk, mivel a tüdővész ellen in­dított amerikai mozgalom vezetői a new yorki természetrajzi múzeumban kiállítást rendeztek a tüdő­vész pusztításai, s az ellene is való védekezésről. Elmentünk a múzeumba, végig­néztük a lelkiismeretes pontossággal, szemlélhetően oktatóan elrendezett kiállítást. És fáj a szí­vünk, mikor konstatálni vagyunk kénytele­nek, hogy az egész kiállítás, a rendezésével való fáradozás, sőt, hogy talán kissé túl so­kat mondjunk: az egész tűzvész­ellenes mozgalom bizony vajmi keveset, sőt semmit sem ér. Nem ér pedig azért, mert hiába mind­ez a sok szép tanács, ha azok, a­kiket illet, nem tudják megtartani. Ott van például a szüntelen visszatérő, mindenütt hangoz­tatott jó tanács, hogy a tüdővészt megszün­tetendő, lakjunk tiszta, jól szellőztetett egészséges lakásban; táplálkoznunk jól, ne erőltessük meg magunkat, a túlerős mun­kával, ne dolgozzunk egészségtelen műhe­lyekben, minél több időt töltsünk a szabad­ban stb. stb. És mi munkások, kiknek soraiból a fe­hér rém áldozatait ijesztő százalékban szedi; kiknek a kedvéért az egész kiállítás és a tüdővész ellenes mozgalom történik, — szomorúan mondhatjuk, hogy szép, szép az urak fáradozása, de hát mi munkások nem tehetünk arról, hogy piszkos, ronda odúkban vagyunk kénytelenek lakni, hogy rosszul, vagy sehogysem táplálkozunk; hogy a túlmunkával testünket-lelkünket halálra fárasztjuk, hogy halálos levegőjű pincék­ben, vagy életveszélyes műhelyekben őröljük le napjainkat és nincs szabad időnk, mit családunkkal eltölthetnénk, mit tanulásra szórakozása fordíthatnánk . . . Megköszönjük a jó tanácsot, de tudjuk, hogy azzal még nem mentünk sokra. A tu­domány megáll­apította azt, hogy a tuber­kulózis megelőzhető és kezdetleges állapot­ban gyógyítható betegség. Mindazok az eszközök azonban, melyekkel a tüdővész el­len védekeznünk lehetne, a mai viszonyok mellett a munkásokra nézve értéktelenek, mert a munkások nem élhetnek vele. A tüdővész társadalmi betegség, a mai tőkés társadalom bűne, ha védekezni aka­­run ellene, ha lehetetlenné akarjuk tenni, ha azt akarjuk, hogy ne szedje áldozatait ezerszám a munkások soraiból, akkor a be­tegséget okozó társadalmat kell megszün­tetnünk ! Ha a mai munkás-gyilkoló társaadalom megszűnik — a kisértő fehér rém el fog tűn­ni. Ekkor aztán nem lesznek a tüdővész­­ellenes mozgalom ténykedései jámbor óhajtások, hiába való tanácsok. ELVTÁRSAK1—Pártoljuk az “Előre” hirdetőit. Szükségleteink beszerzésénél, tu­dakozódásnál keressük fel az “Előre” hir­detőit és említsük meg az “Előrét.” Minél több a hirdetőnk, annál erősebb lesz a la­punk. GOMPERS ÉS TÁRSAI ELÍTÉLÉSE. Gompers-t az A. F. of L. elnökét, Mit­chell-t az alel­nökét és Morrison-t a titkár­ját, a hírhedt Buck-féle kályha­gyár boj­­kotjának ügyéből kifolyólag Columbia dis-­­­trict felsőbírósága, börtönre ítélte és pedig Gompers-t egy évre, Mitchell­t kilenc hó­napra és Morrisont fél évre. Az ügy eredete még a Buck társaság áru­inak bojkottjából keletkezett, amikor is Gould bíró az A. F. of L.-nak megtiltotta, hogy a nevezett céget fekete listára tegye. Gompers az A. F. of L. hivatalos lapjának, a Federationist-nek januári számában kije­lentette, hogy a biró határozatát nem fogja tekintetbe venni. Emiatt hozta Wright bi­ró a fenti ítéletet. Egyáltalában nem vagyunk Gompers úr­nak és társainak barátjai és egész működé­sét az amerikai munkás mozgalomra nézve károsnak tartjuk, sőt az a gyalázatos sze­replése, melyet a legutóbbi választások al­kalmával pártunkkal szemben tanúsított, érdemessé sem teszi arra, hogy az ő szemé­lyével kapcsolatban tárgyaljuk ezt az ügyet. Azonban két szempontból kell foglalkoz­nunk ezzel az üggyel. Az egyik az Ítélő bíró, a másik az ügy, melyben a bíró ítéletet hozott.­­Egy ósdi alkotmány, mely talán száz évvel ezelőtt megfelelt volt a viszonyoknak, ma már tel­jesen hasznavehetetlen és ha érvényben van, reakciós kell, hogy legyen. Minden bírónak, legyen bár személyében akármily jelenték­telen is, szinte diktátori hatalmat ad a pol­gárok felett. A bírónak joga van a képvi­selőház által hozott törvényeket alkotmány­ellenesnek jelentve ki, semmibe sem venni, így ez a Wright bíró, kinek összes érdeme mindössze az, hogy az ola­j-írust vesztegető sáfárjának, Foraker szenátornak ajánlatára — Roosevelt nevezte ki főbírónak, egyszerű­en egy munkás testület vezetőit—egy zsar­noki rendelet semmibe sem vevése miatt— joga van börtönre ítélni. A másik szempont, amely miatt tiltakoz­nunk kell Gompersék elítélése ellen, az, hogy a sajtó­szabadság hazájában egy munkás testület védelmében—a munkásság vezetőit —bárki legyen is az, bebörtönözhethető le­gyen. A new yorki Central Federated Union tegnap nagyarányú tiltakozó mozgalmat in­dított meg Samuel Gompers, John Mitchell és Frank Morrison, az elítélt munkásvezérek érdekében. A szövetség egy harminc tagú bizottságot jelölt ki, a­melynek az lesz a feladata, hogy az egész országban munkás tömeggyűléseket rendezzen, az egész országra szóló mozgal­mat indítson meg és az Egyesült Államok azon polgárai nevében, akik Wright bíró ítéletét a szabad sajtó és szabad nyilatkozási jog megsértésének tartják, egy újabb tilta­kozó iratot intézzen Roosevelt elnökhöz. A Central Federated Union egyhangúlag elfogadott egy csomó határozati javaslatot, a­melyek szerint az elítéltek egyike sem sér­tette meg a törvényt a Bucks társaság ese­tében. Noha Gompers és társai e megrendszabá­­lyozás következtében hajlandónak is mutat­koznak a bírói ítélet elől meghunyászkodni, a S. P. ezt az ügyet a munkásság ügyévé tette és tiltakozik a bíróságok ilyetén túlka­pásai ellen. A “MOZI’’-KAT KINYITOTTÁK. Kellemetlen meglepetés érte nemrég a kis pénzű embereket, főleg asszonyokat, a­kik csak egy nickelt tudnak reszkírozni szín­­házi igényeik kielégítésére. Még kellemetlenebb lehetett a mozik tu­lajdonosainak McClellan polgármester múlt csütörtökön kiadott rendelete, mellyel az összes “Moving Pictures’’­eset lezárását rendelte el. A vallást és az erkölcsöt akarta a főpol­gármester úr ezzel az ukázzal megmenteni, melyet most Gaynor, brooklyni bíró hatá­lyon kívül helyezett egy ideiglenes végzés­sel, melyet a “Moving Picturers’ Associa­tion’’ kérelmére azzal az indokolással ho­zott, hogy az engedélyek megvonása vagy ezek megvonásának kísérlete alapos vizsgá­lat és törvényes eljárás nélkül történt és az érdekelteknek nagy károkat okozott, a­mely­ért semmiféle kárpótlás nem jár nekik. Ezzel az indokolással tiltotta meg a bíró a polgármesternek és az engedély-iroda fő­nökének, hogy a hétfőn megtörténendő ki­hallgatásig az engedélyüktől megfosztott vagy megfosztandó mozgófénykép-színház tulajdonosait arra kényszerítsék, hogy a színházakat bezárják. Alig hogy az érdekelt tulajdonosok meg­tudták, hogy a kért bírói végzés ki lett bo­­csájtva, rohanjak az ügyvédhez, hogy a vég­zés ma fiatal Műszerezzék és szombat este a különböző pikik­eles színházak előtt ismét fényesen vi­rgították a villamos lámpák, belépésre lcsánítva a közönséget. ELŐRE HOGYAN LEHET AZ ÁLTALÁNOS ÉS EGYENLŐ VÁLASZTÁSI JOG BEHOZATALÁT ELŐ­MOZDÍTANI? Tekintsenek Angliára! Öt évnél tovább tartott az angol népnek a búzatörvények ellen irányuló nagy agitációja. Akkor azon­ban e törvények megbuktak, sőt mi több, egy Tory-minisztérium volt kénytelen azo­kat megszüntetni! Szervezkedjenek .... az általános, egyenes választási jog kiküzdé­sére irányuló fáradhatatlan és lankadatlan agitációra. Terjesszék felhívásukat minden műhelyben, faluban, kunyhóban! A váro­si munkások igyekezzenek magasabb tudá­sukat a földmivelő munkásokra átplántálni. Vitatkozzanak és beszéljenek önök minden­ütt, naponkint és a nagy angol agitáció min­tájára, megszakítás nélkül, az általános, egyenes választási jog szükségességéről. S ha felhívásuk visszhangja millió és számta­lan milliószor visszaverődik, annál nagyobb lesz nyomása . . . Ismételjék önök naponként fáradhatlanul ugyanazt és ismét ugyanazt, mindig ugyan­azt! Minél többször ismétlik, annál inkább terjed és annál hatalmasabban nő ereje. Praktikus vívmányok művészete abban rej­lik: az összes erőt, minden időben egy bizo­nyos pontra — a legfontosabb főpontra — összpontosítani. S ekkor ne tekintsenek se jobbra, se balra és minden más iránt legye­nek közönyösek, a­mi nem az általános, egyenes választási jogról szól, vagy ahhoz vezethet. I Ha e felhívást — mi önöknek pár év alatt sikerülhet­— az össznépesség 89-96 száza­léka között, kik a társadalom szegény és va­gyontalan osztályát képezik, elterjesztették, akkor — legyenek nyugodtak — nem bíz­­nak sokáig kívánságunknak ellentállni. Bármiként gondolkozzon is a mai kor­mány a burzsoáziával a politikai jogokról s bár a mai lanyha felfogás mellett a politikai jogokat s vele együtt a választási jogot önöktől megtagadják, legyenek azonban meggyőződve, midőn a népesség 89-96 szá­zaléka az általános választási jogot gyomor­­kérdésnek fogja fel, akkor a hatalom már képtelen lesz sokáig ellenállni! Ez a jel, melyben győzni fognak! Más jel nincs szá­mukra. Lassalle Ferdinand. HOGYAN IS ÁLLUNK A KULTÚ­RÁVAL MAGYARORSZÁGON? Hát bizony nem lehet vele dicsekedni. Mert amely országban 1—2 koronás napszá­mok vannak, szakmunkások két, harmadfél vagy három koronát keresnek naponta és azt is csak akkor, ha munka van, abban az országban bizony rendes kultúra nem lehet, abban az országban igen sok analfabétának kell lenni. Magyarországon pedig így áll az oktatásügy. De még ami iskola (elemi iskolák) van is, még azokat sem használják fel oly célra, hogy belőlük képzettebb ifjú­ság kerüljön ki, mert a gyermekek fejét vallási dolgokkal tömik tele, amiknek az életben semmi hasznát sem veszi a gyermek­sereg, de elbutul tőle. És nem-e szégyen Magyarországra, hogy az összes műveltebb államok között oktatás tekintetében a leg­utolsó helyen áll? Melyik műveltebb állam az, hogy lakos­ságának 46%-a ne tudjon írni és olvasni? Magyarországon így állunk az iskoláztatás­sal. Magyarországon a tanköteles gyerme­kek száma három millió 125,121 volt még két év előtt s ezekből csak 2,470,251 járt is­kolába. Tehát 654,860 gyermek nem járt iskolába, mert nem jutott a számukra is­kola, mert nincs elegendő iskola. És az is­kolák is milyenek ! Az összes elemi iskolák száma 16,510. Ezek közül községi vagy állami mind­össze 3449, társulati vagy magányjellegű 292. A többi 12,769 felekezeti jellegű is­kola. A felekezeti jellegű iskolákba pedig a gyermekeknek több mint a háromnegyed része — 1,910,646 — ahol jár vagy pa­pok, apácák, vagy felekezeti világi tanítók körmei közé kerültek a gyermekek. Amely országban pedig a papok körmei között van­nak iskolák, azok irányítják, szabják meg a kultúrát, abba a kultúrába beleütött a menydörgős ménkő. Kevés iskola, feleke­zeti tanítás és az iskolákban való papi ura­lom mellett nem csoda, ha Magyarország lakosságának legnagyobb része tönkre tett proletár, így nem csoda, ha 3—4 hatosos napszámok is vannak. FELHÍVÁS: A St. Louis-i S. P. magyarajku osz­tálya január hó 10-én délután 2 órakor, a Neumeyer’s Hall-ban, 8th street és Lafa­yette avenue sarkán NYILVÁNOS NÉPGYÜLÉST tart. Szónokok lesznek magyar, angol és német. Magyarul: Petrás Pál fog beszélni New Yorkból. Az egybehívok. MI ÚJSÁG OTTHON? STRÁJKOK ÉS KIZÁRÁSOK 1908 ELSŐ FELÉBEN MAGYAR­­ORSZÁGON. ■ A kereskedelmi minisztérium statisztiká­ja a folyó év első felében előfordult mun­kaviszályokról most jelent meg. Hasonló az elődeihez: hamis, persze,a munkáltatók javára hamisít. Szokás szerint eltussolni igyekszik a kizárások jelentőségét, sztrájk­nak minősít kizárásokat stb.­­Hasznave­­hetőnek tehát alig minősíthető az a kimu­tatás s behatóan foglalkozni így nem is ér­demes vele. Néhány főbb adatát itt sorol­juk föl: Az 1898 év első felében Magyarországon 132 oly sztrájkeset fordult elő, amely be is fejeződött: ezek közül 123 az ipari, 2 a közlekedési vállalatokra, 7 sztrájkeset pe­dig a bányászatra esett­ . Ezeken kívül még 1 ipari sztrájk fordult elő, amely ed­dig még nem nyert befejezést. A véget ért 132 sztrájkeset 865 telepet és pedig 842 ipari, 4 közlekedési és 19 bányaüzemet érin­tett. A sztrájk által érintett üzemekben foglalkozást nyert 18,694 munkás közül 11,974 munkás (az összes számnak 60,9 százaléka) vett részt a sztrájkmozgalmak­ban. A sztrájk folytán szünetelő üzemek­ben 1079 munkás kénytelenségből nem dol­gozott. A legtöbb sztrájk a fonó-, szövő- és ruházati iparban volt. MIKOR A JEGYZŐ ÚR SIKKASZT. Pethes Endre pálfalvai körjegyző a köz­ség pénztárából 1200 koronát sikkasztott, a­miért annak idején 8 hónapi börtönre ítél­ték A budapesti tábla a jegyző ur cselek­ményét csalásnak minősítette s két hónapra szállította le a büntetést. A Kúria most tárgyalta az ügyet és hozzájárult az ítélő­tábla ítéletéhez. A MESTER UR LEVON. Juhász József miskolci kőmives­mester a munkásbiztosító pénztári járulékot egesz összegében levonta munkásai fizetéséből, holott annak felét a törvény szerint saját­jából tartozik fizetni. Miskolc város ta­nácsa ezért három napi elzárásra átváltoz­tatható ötven korona pénzbüntetésre ítélt é­s kötelezte a jogtalanul levont összegek megtérítésére. A derék mester a tárgya­láson azzal védekezett, hogy ő előre meg­mondta munkásainak, hogy levonja az egész járulékot. Az alispán sokalta mégis a"büntetést és tekintettel “a kihágás mér­vére,” huszonöt koronára szállította le azt. Hiszen csak a munkásoktól vonta le a pénzt, ezért nem szabad ötven * koronára ítélni egy mestert. * A MAGYAR VASÚT. A csapi vasúti állomáson tolatás közben az egyik szertári munkást az egyik tolató mozdony elütötte s oly szerencsétlenül, hogy a baleset érte munkás a mozdony kerekei alá került, melyek a szó szoros értelmében szétroncsolták. Egész testét elborító sebek­kel, haldokolva szállították be a 24 éves munkást a sátoraljaújhelyi közkórházba, hol szenvedett sebei következtében az éjsza­ka folyamán elhalt. — A “Népszava” Írja: Megint folytató­dik a vasúti katasztrófák sora. Egypár­­napi szünet után ismét érkezik mindennap valamilyen vasúti katasztrófáról szóló je­lentés. Megírtuk a rákosi rendező állomá­son történt összeütközés. Most az Aradhoz közel eső Máriaradnán, amelynek az állomá­sán az Erdély felől jövő tehervonat bele­szaladt egy az állomáson álló tehervonatba, minek következtében négy teherkocsi össze­­roncsolódott. A személyzet idejekorán le­ugrott a kocsikról. Emberéletben nem esett kár. A szerencsétlenség oka a sablo­nos hibás váltóállítás. A GÉP NYOMORÉKJA Turócszentmártonból jelenti a Népsza­va tudósítója, hogy a turócmegyei Znióvá­­ralja községben Bobeja János 53 éves nap­számos, négy gyermek atyja, ki Horicska Ignác znióváraljai gazda alkalmazottja volt, e hó 9-én a cséplőgép mellett foglala­toskodott, miközben balkarját felkapta a gép és teljesen összezúzta. Másnap az egész balkarját és jobb kezén négy ujját amputálni kellett.. A vizsgálat még­ eddig nem derítette ki, hogy a szerencsétlenség­ért kit terhel a mulasztás. A FELEDÉKENY APPONYI. A képviselőházban Apponyi védelmezte feketeségben és grófságban testvérének, An­­drássynak választójogi javaslatát. Külö­nösen az ellen a vád ellen tiltakozott, mint­ha az Andrássy-féle javaslat a nagybirto­kosságnak adná a politikai hatalmat a ke­zébe. Ez már szerinte azért sem lehetséges, mert hiszen a nagybirtokosok nagyon keve­sen vannak. Apponyi beszéde szerint a nagybirtokosok az összes földbirtokosoknak 0.14 százalékát teszik. Azt persze Appo­nyi elfeledte megmondani, hogy hatalmuk nem számukban, hanem birtokuk nagysá­gában gyökeredzik. És így azt sem mondta meg, hogy ez a 0.14 százalék földbirtokos az összes művelés alatt álló területnek 39,1 százalékát bírja. PISZTOLY EGY GYERMEK KEZÉBEN. Hruska János pásztorgyerek valahonnan egy rozsdás pisztolyt szerzett. Ezzel az ócska szerszámmal azután játszadozni kez­dett. Gyutacsot tett a pisztolyra s úgy ijesztgette a környék szárnyas világát.­­• Hogy, hogy nem, éppen oly helyzetben, mi­kor a pisztoly csövét maga elé irányított, az ócska jószág eldördült s az alig tizenkét éves gyermek pedig irtózatos jajgatások közt hanyatt eset. A pisztolyban levő régi töltés a kis gyermek altestébe fúródott. Most a vármegyei kórházban fekszik élet és halál között. CUKRÁSZSZTRÁJK. A fővárosban kitört a cukrász­segédek sztrájkja. Ezek a munkástestvéreink való­ban szégyenteljes állapotok között éltek. El­látást és lakást kaptak bér helyett és képzel­hető, hogy miféle ellátás és miféle lakás volt az, amit a nagylelkű cukrász­mesterek segédeinek adtak. A segédek munkarend­­tervezetét a munkaadók ipartestülete nem fogadta el és elhatározta, hogy amennyiben az­ ipartestület által kibocsátott munkaren­det a segédek nem fogadnák el, úgy arra a mesterek kizárással tartoznak válaszolni. A segédek eddig is sok műhelyt bojkottál­­tak. A vidéki mesterek állítólag elhatároz­ták, hogy segédeikkel felrándulnak Buda­pestre segíteni a bajba jutott munkaadókat. Reméljük, hogy a szervezett munkások ü­­gyelni fognak arra, hogy ez ne úgy sike­rüljön, mint ahogy a mesterek nagy szorult­ságukban szeretnék. BAJ VAN AZ ADÓ KÖRÜL. Szeged. Az ottani pénzügy igazgatóság feljelentést tett Kelemen Béla főispánnál a városi adóhivatal ellen, azz­al vádolván, hogy a házadó-lajstromokat nem terjesztet­te be, hogy az adóintések kiadatlanok és a hadmentességi főkönyvben az adatok hiá­nyoznak, továbbá, hogy nem szedtek kése­delmi kamatot. Mindezek a mulasztások még 1907-ben történtek. A polgármester és Szekerke adóügyi tanácsos ez ügyben megtették a szükséges intézkedéseket. HOL VOLTAK A SZENTEK? A Podgora mellett fekvő Peona gorizai község (Fiume mellett) elöljárósága átirat­ban értesítette a rendőrséget, hogy decem­ber elején egy éjjel ismeretlen tettesek be­törtek a templomba és onnan a Mária-szo­­bor két méter hosszú aranyláncát, továbbá a templomnak ajándékozott ékszerek közül nyakláncokat, fülbevalókat, kisebb-nagyobb aranykereszteket ellopták. Az elöljáróság­­—minthogy a szentek nem vigyáztak és nem nyomozhatnak—kérte a nyomozás megindí­tását. A szentek vigyázatlansága következ­tében származott kár mintegy ezer korona. ERDŐÉGÉS: Gyöngyös határában kigyuladt a Peres­erdő s csak hosszas, megfeszített erővel foly­tatott munka után tudta eloltani a tűzoltó­ság. A tű­z oka ismeretlen. AGYONVERTE A BOSZORKÁNYT. A babona már sok embernek megrontot­ta az életét, Wohlmuth Ferenc solymári bognármester is megjárta. A múlt nyáron elapadt a tehene. A falubéliek azt beszél­ték, hogy a tehenet a boszorkány rontotta meg. Próbálta gyógyítani, de hiába. Előbb meg kell ölni a boszorkányt —­ mondták a szomszédok — s csak aztán gyógyul meg majd a tehén. És ép ekkor nyitott be a házba Melkovits Mártonna, egy hetvenkét éves öregasszony és tudakozódott a beteg tehén után. Több se kellett a bognármes­ternek. — Hát csakugyan eljöttél, gonosz boszor­­kány — üvöltötte. Most emberkézbe ke­rültél, nem rontasz többet tehenet! Ezzel agyba-főbe verte a szegény megré­mült öregasszonyt, akinek az ütlegek követ­keztében két bordája eltörött és harmadnap­ra meghalt. A pestvidéki törvényszék ezért nyolc hó­napi börtönre ítélte a babonás bognármes­tert. A tábla most a vádlott büntetését 18 hónapi börtönre emelte föl.

Next