Előre, 1909. október (5. évfolyam, 40-44. szám)
1909-10-02 / 40. szám
ELŐRE . (FORWARD) Organ of the Hungarian Socialists’ of America. ISSUED EVERY SATURDAY. Published by the HUNGARIAN SOCIALIST FEDERAT. of AMERICA *528 Second Avenue, New York City. Telephone 1542 Lenox. Alex. Süssholz, National Secretary. Herman Koenigsknecht, National Treasurer “j TERMS TO SUBSCRIBERS: Six months ......................................................................................$0.50 One year ......................................................................................... 1.00 Entered as second-class matter September 11th, 1908, at the Post Office of New York, N. Y., under the Act of March 3rd, 1879. A Munkás Betegsegélyző és önképző Szerv. hiv. közlönye. •‘Ebre’» hirdetési vállalat, 1225 First Are, hová minden, a hirdetéseket illető levelek küldendők. Minden levél, mely a lap szellemi részét illeti, szerkesztőségünkhöz címzendő, minden pénznemű a kiadóhivatalhoz. A JAPÁN KORMÁNY ÉS A SZOCIALIZMUS. . (A szocializmus Japánban az utóbbi években föltűnő arányokban fejlődött. A japán kormány az egyre erősödő mozgalommal szemben teljességgel tehetetlen és ebben a tehetetlen félelmében brutális eszközökhöz nyúl hogy a mozgalmat elfojtsa. Ez ügyből kifolyólag nemrég letartóztatták Szigano Suga asszonyt, a Jiyu Shiso (“A szabad gondolat") című folyóirat kiadóját, mert állítólag “lázító" tartalmú röpiratokat osztogatott. A letartóztatás olyan közmegbotránkozást keltett, hogy a japán kormány kénytelen volt nyilatkozni. A nyilatkozat többek között ezeket mondja: “A japán kormánynak kötelessége, hogy a közerkölcsöket és közrendet megvédje. A szocialisták féktelen agitációja tűrhetetlenné vált, szemükben már a “trón szentsége” is elvesztette minden jelentőségét. Mindehhez hozzájárulnak azok a borzasztó tanok is, melyeket egymás közt terjesztenek a két nemnek egymáshoz való viszonyáról és amelyek végső elemzésben az állatok nívójára sülyesztik az emberi lényt. Ilyenkor szent kötelessége a kormánynak közbelépni, mert felelősséggel tartozik az országnak és meg kell akadályoznia az ilyen tanok továbbterjedését, mielőtt azok még pusztító hatásukat éreztetnék az országgal. Hogy a szocializmus létezik Japánban, azt nem tagadhatja ma már senki és súlyos mulasztást követne el a kormány, ha még most is hallgatna azokra, akik szerint a szocializmus nem egyéb agyrémnél, amely lassan elmúlt majd mert ez ép oly emésztő és fertőző népbetegség, akár a kolera vagy a pestis és ■dene a legerélyesebb eszközökkel kell küzleni. És ezt a küzdelmet a kormány mindaddig folytatni fogja, amíg csak a legcsetélyebb szocialista mozgolódás észlelhető”. Ez a nyilatkozat mutatja, hogy a japáni kormányférfiak semmivel sem okosabbak aöbbi országokban élő kollégáiknál. De hiúnyos az is, hogy a szocializmus elleni küzelmükben ép oly keserves tapasztalatokra útnak majd, mint azok. AZ ELŐRE FAIR bizottsága üléseit minden pénteken este 8 órakor tartja, 1528 Leond Ave., I. emelet, City. FELHÍVÁS AZ ELVTÁRSAKHOZ!*“ Folyó évi december hó 11 és 12-én este 7 “ELŐRE” javára nagyszabású FAIR-t vásárt) rendezünk a Labor Temple nagyérmében (243 E. 84th St., New York). A Fair rendezéséhez való hozzájárulást z összes S. P. alapján álló new yorki rittiásszervezetek megígérték. A Fair javára mindennemű ajándéktársat köszönettel nyugtáz a Fair bizottság, tómás elvtárs már most gyűjti az ajándék irgyakat e nagyszerű alkalomra. Elvtárk és elvtársnők, kövessetek el mindent a kéz érdekében. Mindennemű megkeresés az alábbi címre tézendő: Fair bizottság, 1528 Second Aventty_____________________________________ A TÖRTÉNELMI MATERIALIZMUS PERSPEKTÍVÁJA. Irta: dr. Kégl János. A történelmi korszakok gazdasági viszonyainak ismerete tehát a kulcsa tulajdonképpen a múlt eseményei, különösen a korszakosnak nevezett frázisok helyes felfogásának. A múltban csakúgy, mint a jelenben, kivétel nélkül adott helyzetben van a küzdő emberiség, amely adott helyzet , részben a kültermészet, részben azonban hosszas megelőző küzdelmek eredménye. A római agrár legislácziót megelőző forongások korszakának szereplői készen találták azt a gazdasági helyzetet, amelyet tűrhetetlenségénél fogva megváltoztatni törekedtek. Csakúgy, mint az Unió rabszolgaszabadító háborúinak elkerülhetetlenül be kellett következniök az északi és déli államok különböző termelési viszonyai s ezzel egymással kiegyenlíthetetlen ellentétben álló érdekei folytán. Épp oly mértékben adott s akaratától, választásától független viszonyok között él ma az orosz muzsik, a magyar részes arató, a belga vagy a német bányász. Ezek a viszonyok, amelyek ma, amint magunk láthatjuk, állandó forrongásoknak a melegágyai, valamikor a társadalmi hatalmi viszonyoknak megfeleltek, s így akkor ezek tulajdonképpen a társadalmi egyensúlyt jelentették. Az ismeretek, vagyis úgy a theoretikus tudás, mint a technika, s e téren kitűnőleg a közlekedés, s így az emberek közti érintkezés fejlődésével azonban ezek a termelési viszonyok többé nem feleltek meg a társadalom termelő erőinek, s ezek a keretek nemhogy biztosították és elősegítették volna többé a termelést, amint a népvándorlást követő időben pl a jobbágyság és a hűbéri viszony a kóbor rablócsapatok által állandóan veszélyeztetett élet- és vagyonbiztonságnál fogva múlhatatlan előfeltétele volt a zavartalan bátorságban folytatott gazdasági munkának, hanem ellenkezőleg: a szabad mozgást és az egészséges vérkeringést korlátozó békákká váltak. Tehát a társadalom gazdasági prosperálása követelte széttöretésüket. Ellenkező esetben a társadalmat az a sors érte volna, mint azt a gyermeket, kinek gyenge derekára csecsemő korában vaspánczélt forrasztanának, mely akkoriban talán védené is, később azonban, ha el nem lehet távolítani, kétségtelenül halálát okozná. A társadalmi osztályok túlhaladott s így elavult keretet leromboló korszakokban működő erők magukban ezekben a keretekben fejlődik ki mindaddig, míg azokat teljesen be nem töltik. A franczia forradalom előtti idők társadalmi és gazdasági viszonyai megelevenedve állanak előttünk, Taine könyveiben. Nem Taine fejtette ki a történelmi materializmus elméletét, de kevesebb adatcsoportot találunk, amely úgy megvilágítaná. Látjuk a királyt, akinek kedvtöltéseiért születik, él, adózik, katonáskodik és hal az az egész franczia nép. A főpapságot amely fejedelmi jövedelmeit még fejedelmibb fényűzéssel teszi elégtelenné,és amely mindenkihez, aki valaha életfilozófiát tanított, akár Epicurus közelebb áll, mint a Názáretihez. Látjuk a nemességet, amely ellentétben az angollal, elhagyja otthonát, parlagon heverted, vagy rablógazdaságot űző bérlőknek adja birtokát, a legfőbb hivatását , abban látja, hogy udvaronczczá sülyedve, a királyi kegy másokról visszaverődő sugaraiban sütkérezzék. Látjuk az udvart tengernyi léhűtőjével, naplopójával, akik mind a már úgyis halálig kizsarolt népből kipréselt közjövedelmeken élősködnek. Látjuk a kis polgárságot és a parasztságot, a harmadik rendet, amelyet többé nem fenyegetnek a barbárok pusztító, dúló hordái, akik ellen a királyság és nemesség haj- I dán védelmet és biztonságot nyújtott. Akiket már az enciclopédisták és nem a papok tanítanak. Akiket azonban a múlt hagyományaiban gyökeresedett kiváltságai ezeknek lépten-nyomon akadályoznak gazdasági munkájukban, sőt nem egyszer azt bizonyos irányban feltétlenül lehetetlenné teszik. Látjuk, mint fordul fel a társadalmi egyensúly, midőn struktúrája már nem illik abba a stádiumba bele, ahová a történeti fejlődés magát a társadalmat juttatta. A megsokasodott s az egyetemes kultúra magasabb, színvonalára emelkedett franczia s nép azon a földterületen már nem folytat- s hat rablógazdálkodást, mint hajdan. Emellett nemcsak magasabb rendű szükségletei maradnak kielégítetlenek, de a szó szoros értelmében elpusztul éhen. A politikai és magánjogi viszonyok az autokrácia és jognélküliség, a hűbériség és jobbágyság pedig minden mást kizárnak, így készült elő kérlelhetetlen vaskövetkezetességgel a jövő, a múltban, így fejlődtek ki a múltban azok a félelmetes erők, melyek összetörték az óvilág pillérjeit, elsöpörték az egész rendszert s megteremtették romjain az új világot. A társadalmi forradalom, társadalmi létkérdéssé vált. S minthogy volt kellő erő a népben, hogy a rája hnsulylyal nehezedő kiváltságos dologtalanokat hatalmuktól megfossza, megteremtette, mint a franczia A mckees rocksi munkástestvérek javára lakoztak. A M. B. és U. Sz. 21. oszt. $5.00 mg Adam, Minneapolis gyüjtőivén: Lang OO F.gey A., Egey Albert, Császár, Gábor —50 cent. Goldstein J., Goldstein A., Haunschraner 25—25 cent. Chicago és vidéke IV. oszt. gyűjtése: dolog István, Wonner, Kurth, Gonda 30 50 cent. Machala 30c., Maromrtz, Zetberghet, Boksák, Kimmerling, Maresh, Gery, Salat, Darvas, Vigh, Damian, Berze —25 cent. Wehnerer 20c., Csefkó, Fekete, Ovách, Fuchs, Szooro 15—15 cent. Feldim, Müller, Gyurkovics, Szilágyi, Krausz Gictár 10—10 cent, Jalovány 3c. Rochesteri 3. oszt. gyűjtése: Széles, cin, Reichardt 50—50 cent. Ellinger E. :. Roediger, Perczel, Sandgrund, Ackern, Wolhoff, Dostalek, Arslan, Baetzer, Jahunty, Lee, Mark, Veelker, Maly, Jerson, Beitz, Weir, Swanson, Vanlue, Antan, Stevens, Stichgold, Hall, Reichard Iger, Cserenyák, Róth, Reichard, Busch, Jeus. Hagemann 25—25 cent. Tenkács, in: Klein, Presse! 20—20 cent. Kaszássy estein 15—15c., Nagy, Roth, Novotny, chardt, Wachsler, Landis, Friedman S., Kitler, Klein 16—10 cent. “Népakarat” gyűjtése: Steelten, Paichling, Rttff 50—50c., Krachling, Kas, Török, Frey, Takács, Raal, Leibach, itdl. Sztncsik, Klein, Frey, Németh Klein .chling, Török, Weiszling, Rondenszky, Kő, Melling, Leber 25—23 cent. Kovács, Ker, Milletics 15—13c., Walter, Tormár Milletics, Reisch 10— 10c. Stark, Knickeihling 5—3c. L. Schartz, Harrison 35c. .. P. Hung, Branch XV. St. Louis $1.00 üszler F., Schüszler A., Patrins, Maul,Ins 20—20 cent, Schüszler J. Jost, Vek, Kish 23—23c. Szőke 13c. Reichs 30c. man, Valentin, Aranyhegyi, Müller, rtz 10—IOC. Wolf 5c., Lady J. 50 cent. ELŐRE MÉG EGY KONVENCIÓ. Csak pár hónapja, hogy lezajlott a “híresneves” Verhovay egylet konvenciója Pittsburgban s ma ismét a Betegsegélyző Egyletek bridgeporti szövetsége tartja fegyűlését a New Jersey állami kis Woodbridgen. Nem sok közünk van e betegsegélyző egyletek szövetségéhez, valamint nem volt a Verhovay egylethez, mégis foglalkoztunk annak idején a Verhovay egylettel is és fontosnak tartjuk a konvenció alkalmából a bridgeporti szövetséggel is foglalkozni. Nem egész szabatosan mondottuk elől, hogy nincs semmi közünk az egyesülethez. Van, határozottan van, csak éppen hogy érdek nem köt hozzá, de viszont el sem választ tőle. A sajtónak mindenhez van köze és tisztességes munkássajtónak nem is joga, de kötelessége foglalkozni minden oly intézménnyel, mely közérdeket szolgál. A bridgeporti betegsegélyző szövetségnek tízezeren felüli taglétszámát majdnem teljesen a munkások ezrei alkotják. Azok érdekében van s igy kötelességünk vele foglalkozni s illő is, hogy nemcsak ezzel, de minden úgynevezett “polgári vagy hazafias” magyar egylettel “érdeme szerint” foglalkozzunk. Így irtunk annak idején “érdeme szerint” a Verhovayakról s velük kapcsolatban a magyar ugyancsak polgári vagy hazaffias sajtóról és írunk most érdeme szerint a bridgeporti szövetségről és ugyanarról a sajtóról. A sajtóról ma sem írhatunk mást és másként, mint amit a Verhovay konvenció alkalmából írtunk. Ez a sajtó azóta nem javult. Megfogyott bár egy díszpéldánnyal, de csak látszólag, mert a megszűnt Napilapot mindenestől vette át a Kohányi-féle “Szabadság”, mely így mit sem veszített, sőt nyert a “piaci légy” természetéből. És ebben a tekintetben a többi polgári közvéleménycsinálók sem maradnak hátra, melyek, mint a szövetkezet piaci jegyei ott “dongának” a konvención. Hanem ha a hazafias polgári sajtóról nem is mondhatunk útjat, mondhatunk a konvenciózó szövetkezetről. Nekünk általán nem szokásunk nagyon hízelgően inti a polgári és hazafias testületekről. Az Előre elvi ellensége minden hazug célzattal működő intézménynek, ellensége a butításnak. A felvilágosítás művét végezve kíméletlenül ostorozzuk,a papi esti ház és azok egyletekbe tömörült embernyáját. Hanem azért nem hagyjuk magunkat elragadtatni ezen elv gyakorlásában és nem veszítjük el helyes ítélőképességünket. Tudunk különbséget tenni polgári, hazafias és hazafias egylet, Verhovay és Bridgeporti egylet között. E kettő között pedig óriási különbség van, mégpedig mi sem természetesebb, ez utóbbi javára. A bridgeporti betegsegélyző egyletek szövetsége kétségkívül hazafias tendenciájú de munkás szervezet. Igaz és ez óriási hiba, nem öntudatos munkásszervezet, ami nagyon meg is látszik a nagygyűlés menetén. De hát mindegy, munkások a tagjai, akik előtt szintén nincs elvágva a haladás útja. És ami már esemény, mely magasan kiemeli ezt a szervezetet a többi amerikai magyar szervezetek sorából, hogy ez a legbecsületesebben és legszebben vezetett szervezet, amelynek igen tiszteletreméltó, dicséretes célja mellett a legliberálisabb alapszabályai vannak. Ez nem terjeszti a felekezeti gyűlölséget és valláskülönbség nélkül veszi fel a tagokat. Ennek tulajdonítható a szervezet tagadhatatlanul szép és gyors fejlődése. A konvencióról nincs sok mit írni. Olyan mint minden konvenció, melyen öntudatlan munkások tanácskoznak, jobban mondva veszekednek. Szociális vagy munkásérdekű javaslatokat nagy többséggel vetnek el, így elvetették Kanecky elvtársunk azon indítványát, hogy az egyesület nyomtatvány szükségletét unio-nyomdában készíttessék, amire jellemző, hogy a delegátusok nagy része a bányász-unió tagjai. Kiváncsiak volnánk, hogy ezek az unió munkások bejelentik-e ezen ténykedésüket az uniójukba? A delegátusok különben is nagyon garasoskodnak. Rövidlátó okoskodással mellőznek csekélyebb kiadásokat, aminek következményei könnyen lehetnek nagy összegű ráfizetések. Ismételnünk kell, hogy ráfér a tanulás a tagokra, minthogy általában ráfér az egész amerikai magyar munkásságra. És nézve a konvenciót, látva a tagokat, akik egyénileg mind derék, becsületes munkásemberek, merjük állítani, hogy a szocializmusnak tere van az amerikai magyar munkásság között. Csak oda kell menni közéjük, beszélni velük, felvilágosítani kell őket. Nem ők, mi szocialisták vagyunk a hibásak, miért nem tesszük? Megadva rá a feleletet , miért nem tehetjük? NYILTTÉR. " NE VEGYENEK házhelyeket (lótokat) farmokat vagy házat, mielőtt nem tudakozódnak SCHWABACH és FIA BANKHÁZÁBAN 1347 FIRST AVE., NEW YORK. forradalomra következett század mutatta, jövő nagyságának előre nem is sejtett méretű fejlődéséhez vezető utat. Ha nem lett volna, ha a forradalmat leverik s még erősebb bilincseket raknak a termelés munkáját végző dolgos kezekre, az a társadalom dekadenciájára, esetleg, ha a termelés szabadabb levegőhöz nem jut, teljes pusztulására vezet. (Folyt. köv.) Szervezett munkások készítménye. Elvtársak, ügyeljünk a fenti védjegyre! — Mi újság otthon? Szoczialisták győzelme. Versetzen szept. 5-én voltak a községi választások. Elvtársaink óriási agitácziót fejtettek ki, így sikerült nekik két elvtársat, név szerint Lessler F. és Mark K. elvtársakat a képviselőtestületbe első szocziáldemokrata képviselőkül behozni. A küzdelem hihetetlen heves volt, elvtársaink egyetlenegy szavazattal győztek. A hostáti legények, Kolozsvár nemzeti dicsősége, híressége, a hostáti legények virtuskodása megint szerepelt. Még szombaton este történt, hogy a legények mulatságot rendeztek, amelyen kitört a harc, előbb ököllel, majd bicskával. Csakhamar két súlyos sebesült feküdt a padlón: Teután György és Dávid János. A késelő legények elmenekültek, mire a rendőrök megérkeztek. Reggelre sikerült a bicskázó legényeket összefogdosni. Nyomozás közben a rendőrök még egy leszúrt legényt leltek eszméletlen állapotban. Dávid János a kórházban meghalt. A másik két sebesült állapota válságos. Borzalmas halál. Szegedről Írják: Tójárt Menyhért szegedi napszámos beteg felesége egyedül maradt a lakásukban. Midőn este férje hazatért, feleségének megszenesedett holttestét találta, mellette egy kiégett gyertyával. A rendőrségi vizsgálat szerint az asszony égő gyertyával keresett valamit, miközben megszédült és elesett. A gyertya lángjától a ruhája tüzet fogott és teljesen összeégett. A pálinkázás vége. Süket János rettegi (Beszterczenaszód) földímvés István fiával kendert áztatni ment a falu mellett elterülő patakhoz. Az apa egy liter pálinkát hozott ki s azt estefeléig megitták. Hazafelé menetkor az apa szemrehányást tett a fiának, hogy a kendercsomókat rosszul kötözte össze és a szóváltás folyamán kétszer pofopütötte. Erre a fitt kiragadott egy karót a szekérből s úgy vágta halántékon az apját, hogy a feje hat részre repedt s pár percz alatt az apa bele is halt. A fiút a vizsgálóbíró letartóztatta s a dési törvényszék fogházába szállították be. Véres szántás. A kisbéri ménesbirtokon, mint Komáromból jelentik, tragikus szerencsétlenség történt. Gőzszántás közben Bakai Pál 26 éves legény, aki a gőzekénél mint sütő dolgozott, a gőzeke mozdonyáról lebukott és a mozgásban levő gép kerekei közé esett. A gép keresztül gázolt rajta és a testét kettészelte. Alkohol és bicska. Gyurinka József 40 éves napszámos, notórius alkoholista, szerdán délben a Klauzál-téren összeveszett a vele közös háztartásban élő Kulik Lidia napi számos asszonynyal. Szóváltás közben Gyurinka, hirtelen kést rántott elő és szívenszúrta az asszonyt, aki a Rókus-kórházban, ahová elszállították, rövid kínlódás után meghalt. Gyurinkát letartóztatták. Azzal védekezik hogy csak meg akarta ijeszteni az asszonyt. Akik mulatságból bicskáznak. A múlt hét egyik estéjén Szabadkán négy békésen haladó embert megbicskáztak. A tettesek elmenekültek. Mint Szabadkáról jelentik, hétfőn elfogták és letartóztatták a bicskázókat Lábodi Pál, Szerencse Sándor, Kincse Pál, Fecskés István és Mészáros Sándor személyében ; ezek közül a legfiatalabb 17, a legidősebb alig húsz éves. Megmotozáskor valamennyinél bicskát találtak, amely oly hegyesre van fenve, mint a tű. A bűnösöket Simókovics Virgil rendőrbiztos nyomozta ki, akit egy munkás vezetett nyomra. Legelőbb Kincsest találtak meg. Ez azután elárulta a czinkostársait. A szbhanezok letartóztatásuk alkalmával nem is tagadták tettüket, hanem czinizmussal, egyszerűen csak azt felelték, hogy a bicskázást csak mulatságból követték el. A püspök gyermeke, Pázmány Mariska azt erősítgette szegény, hogy azt a kis gyermeket, akit ő a világra hozott, Fetser Antal nagyváradi kanonok és czimzetes püspök öleléseinek köszönheti. A püspök azonban nem vállalta sem az apai örömöket, sem a gyermektartás költségét. A leány és anyja levelet írtak a püspöknek s követelték tőle, hogy a gyermeke eltartásáról gondoskodjék, sőt elkeseredésükben leleplezéssel is fenyegették. A püspök erre sem fizetett, hanem följelentette a két nőt. A törvényszék el is ítélte zsarolás miatt Pázmánynét hat hónapi, leányát pedig három hónapi fogházra. 1909 október *7* - ■■..............—----------------------------------- AZ ANYA ( 55-ik folytatás.) — Ha az ember nem gondolkodik a dolgok felett — úgy is tönkre megy, és ha utána gondol — akkor is! Hát így minden hiábavaló. Például a mi embereink itt dolgoznak a szakadásig. Ez bántja őket, meg haragusznak, isznak, verekednek egymással azután megint csak dolgoznak... és törik magukat... Mire jó ez?... Semmire! Gúnyosan beszélt és mosolyogva. Hangja mély volt és olykor-olykor megakadt, mintha beszéde fonalát valaki hirtelen elvágta volna... A parasztok hallgattak. A szél simogatta az ablaktáblákat, belefészkelte magát a szalmatetőbe és onnét csöndesen mozgott a ház elé. Egy kutya üvöltött. És esőcseppek ilődtek az ablaküveghez. A lámpa lángja reszketett, szomorú lett, de egy pillanat múlva ismét egyenletesen és világosan égett. — E miatt élnek tehát az, emberek!.... Csodálatos... Halgatlak és azt veszem, észre, hogy én ezt már régen tudom! — Valamit kellene ennünk, Tatjána és a világot kioltani! mondotta István komor lassú hangon. Különben meglátják az emberek, hogy Csurmakovnál sokáig égett a lámpa. ’Nekünk nem árthat — de a vendégünknek igen. Tatjána felállott és a kályhához ment. — I igen! mondotta csöndesen Péter. Most aztán, testvér, helyén kell lenni az eszünknek, ha az újság megjelenik az emberek kezében... — Nem magamról beszélek... Az ára nekünk egy ötös csomónként, akármennyi is van a csomóban. Az anya hirtelen megsajnálta, most jobban tetszett neki, mint előbb. Beszéde után felfrissülten érezte magát és mindent szépnek és jónak talált. —Amit te mondasz, az nem helyes — mondotta. — Az embernek nem kell csak úgy tudomásul venni, hogy az emberek hogyan ítélik meg, kik a vérét szívják. Belülről kell az embert megítélni, nem az ellenség, de a barátok számára... — Miféle barátaink vannak nekünk? kérdezte a paraszt. Legföljebb ha eszem-iszomról van szó... .— Azt mondom, a népnek vannak barátai!. .. — Igen, de nem itt. Ez az egész! válaszolta István gondolkodva. — Itt kellene párat keresned... István gondolkozott és úgy szólalt meg: — Na ja, azt kellene tennünk... — Üljetek le az asztalhoz! hivta őket Tatjána. A vacsoránál Péter beszélt, kit az anya szavai egészen háttérbe szorítottak és ki elveszítette a fejét: — Anyuska, magának holnap korán el kell innét utaznia, hogy észre ne vegyék. És azután a legközelebbi állomásig és nem a városba. Menjen a postával... Miért? Én magammal viszem — szólt István. — Csak azt ne. Az esetre, ha valami találna történni, kérdeznének: Nálad aludt? Hol maradt? Én elszállítottam, mondod te. Aha, te elszállítottad? Hát akkor csak gyere a dutyiba! Értetted? Minek sietné! te a dutyiba? Mindennek meg van a maga ideje. Lassan járj, tovább érsz, ahogy a példabeszéd mondja. De ha csak itt aludt, lovakat fogadott és így utazik tovább, az már aztán egészen más dolog! Kinél nem maradnak itt éjszakára? Nagyon forgalmas falu ez. — Hol tanultál meg Péter félni ? kérdezte Tatjána gúnyosan. — Mindent meg kell tanulni tudni, sógor asszony! kiáltotta Péter és térdeire ütött. Félelmet épen úgy, mint bátorságot. Emlékszel-e még, hogy a szolgabiró Vaganovot az újság miatt hogyan megverte? Most pénzért sem tudod rávenni, hogy újságot vegyen a kezébe... Higgye el, anyuska, értek az ilyes dolgokhoz, ezt tudja mindenki. Iratokat könyveket annyit terjesztek én itt, amennyit csak akar! A mi népünk itt nem nagyon műveit és bizony félénk, de hát haj ez? Az idő hozza magával, hogy az embernek akaratlanul is kinyitnak a szemei. Vannak példák, hogy a tanulatlan jobban megérti ezt a dolgot, mint a tanult, különösen amikor a tanult — jóllakott is! A hatóság is veszi észre, hogy van valami baj a parasztokkal : keveset nevet hozzá és barátságtalan... egyáltalában le akarja szoktatni az urakat... Nem régen eljöttek Szmoljakovoba — kis falu itt a közelben — hogy emeljék az adókat, de a parasztok a sarkukra állottak és karókat ragadtak... A biztos azt mondta: Veszett kutyák, hiszen a cár ellen lázadtak fel! Egyik paraszt, Szpivakin erre azt feleli: Hagyjatok nekünk békét a cárotokkal! Miféle cár az, aki lehúzza a szegény emberről az utolsó inget is?..... Idáig jutott már a dolog, anyuska! Szpivakin persze a dutyiba került... De a mondása fennmaradt, még a kisgyermekek is tudják már. Kiált az és él az emberekben. Nem evett semmit, hanem csak beszélt sebes, suttogó hangján. Sötét, ravasz szentei vidáman fénylettek és e mellett úgy hozta elő a paraszti élet apró eseményeit,mintha rézpénzt rázna ki a zacskójából. Kétszer is odaszólt neki István: — Egyél már!... Péter vett egy darab kenyeret és a kanalat is kézbe vette és megint csak öntötte az elbeszéléseket, mint a madár a dalt. Végre a vacsora után felugrott és kijelentette: — Na, most haza kell mennem !.........A AXAnya elé állott, meghajolt, kezet fogott* vele és azt mondotta: ... 3 •— Élj boldogul, anyuska! Talán, még látom valamikor. .. Azt meg kell mondanom, hogy ez mind nagyon szép... ez a mi találkozásunk és a mit maga mondott ... Nagyon szép volt! Van a csomagban még valami a könyveken kívül? Jó... egy gyapot kendő, István, el ne felejtsd! Mindjárt hozza vissza a koffert. Gyere, István. (Folyt. hwHMMM