Előre, 1913. július (2. évfolyam, 154-179. szám)

1913-07-01 / 154. szám

T­árca. Apró szenzációk. I. A hangyák. A hangyák zsombékot akartak alapítani Rómában, a San­ Pietro terén. Mentek, mendegéltek, ke­resvén az alkalmatos helyet, s végre megállapodtak a Bernire, híres colonadeja szélén, egyik hatalmas oszlop tövében. A szor­galmatosok nyomban munkához kezdtek, levonultak a föld hasa­­dékaiba, megvetették a hangya­­társadalomnak az alapjait s be­rendezni kezdték zsombékot. De voltak köztük filozófok és ábrándozó­k, akik a helyett, hogy a közjó­i dolgoztak volna, a ren­geteg oszlopra bámultak föl. — Ennek a hosszú, egyenes vonalnak nincs vége, mondá az egyik. (Mert tudni kell, hogy a hangya csak egy emberarasznyi­ra lát, az ember pedig egy isten­arasznyira) Ily végtelen egyene­­vonalat hangyák nem csinálhat­tak, hanem csakis a természet. — Hát van nálunk millióm szórta erősebb és hatalmasamn hangya (mondák a többiek), aki tud ilyen hosszú vonalat csinál­ni. Ezt a mérhetetlen egyene­­sziklát bizonyára azért csinálta mert végtelenül bölcs, s bölcse­­ségének nem érjük a végét. És végtelenül jó, mert ime, alkal­mas helyet ad nekünk a zsombé­­kunk fölépitésére s az élelmet sem takarítja el utunkból, pedig megtehetné, hiszen végtelenül hatalmas. — Hátha úgy áll a dolog, hogy ez a nagy hangya nem is törődi­k velünk, mondák ismét mások. Vízbe eshetünk, tűz emészthet meg, szélvész ölhet bennünket rakásra, egymást fölfalhatjuk, elragadhatjuk egymás élelmét, még sohasem éreztük, hogy köz­belépett volna. Talán azt sem tudja, hogy mi most itt húztuk meg magunkat az ő végtelen egyenes sziklája alatt. Szóról-szóra, ebből disputa, ke­rekedett. A zajra előjöttek a zsombékból a dolgos hangyák is, s azonközben, hogy mindegyik párt a maga igazságát vitatta, nagy marakodássá fajult a dolog. Harapdálták, csipkedték, gyil­kolták egymást, azután pedig be­húzódtak a zsombékba s gyó­­gyitgatták a sebeiket. Mikor egészen lecsöndesedtek, megszólalt egy józan, vén han­gya: — Máskor ne marakodjatok össze ily meddő dolgon. Marad­jatok a zsombékban, dolgozzatok a társadalom javán, szeressétek egymást, ne spekuláljatok e hosz­szu vonal eredetén s ne bámész­kodjatok addig a magasba, mig itt lent a zsombékban el nem végzitek a dolgotokat. S a hangyák ezt végre is be­látták. II. A forma a fő, s nem a lényeg. Volt egyszer egy kopasz fejű, hosszú, szürke szakállú filozóf, aki nagyon okos ember volt. Nem hiába bújta napokon ke­resztül a könyvesházának köny­veit, de tudott is mindent. Nem volt olyan dolog a világon, mely­nek meg ne tudta volna magya­rázni az eredetét és az okát. A haláltól azonban nagyon félt, mert rettegett a megsemmisü­léstől. ő, a nagy filozóf, kinek agyából országokat besugárzó gondolatok támadtak, nyomtala­nul elmúljék, akár egy közönsé­ges király? Hosszú éjszakákat töltött annak a titoknak a meg­fejtésével, hogy mi is voltakép­pen a halál, ez a borzalmas meg­semmisülés.. Mert ezt a dolgot még nem tudta; ezt az egyetlen­egyet. Egy reggel ragyogó arccal, ész nélkül rohant az utcára könyvesházából, hol egész éjsza­ka könyvei közt virrasztott, s túl áradó örömében táncolni kez­dett. — Heurékka! kecskebékás Nyomára jöttem a nagy titok­nak! íme, halljátok, s vigaszta­lódjatok meg! E szavakkal csődité maga kö­ré az embereket. Azok eltátották a szájukat. A bölcs megmagya­rázta nekek, hogy örök az élet és halál voltaképpen nincs­ is. Az anyag nem semmisül meg a ha­lálban, csak átalakul s a halál nem az élet vége, hanem az anyag új fázisának a kezdete. Az emberi öntudatot képező erő sem vész el a halálban, hanem csak­­ átlényegül. Mily vigasz­taló, mily fölemelő, mily boldog­­ságos egy állapot tehát a halál. És a filozóf nem félt többé a haláltól. Sőt úgy örült neki, mint a bolond, mert rájött, hogy ő csak átlényegül. A körébe csoportosult embe­rek azonban nem vigasztalód­­nak meg, hanem aztán is tátot­ták a szájukat. III. Presepolis: Kincsekkel megrakott fáradt karaván érkezett Baalbek rom­jaihoz, hogy ott megpihenjen. Megmosdottak, aztán drága sző­nyegekre telepedve, illatos lata­­kiát eregetének csibukjaikból az enyhe alkonyati levegőbe. Veze­tőjük, az ezüstszakállu sejk, me­séket mondott nekik, visszaka­landozva az aranyos múltba, mi­kor Baalbeket még Persepolis­­nak hívták, Dáriusnak a hires városa volt s fénye beragyogta egész Ázsiát. Az alkonyi pir, mely a sivatag csenevész bokra­­tain rezeg, talán ennek a nagy fényességnek az elmaradt, mind­inkább lankadó sugara. Mikor a karaván éjjeli pihenő­re készült, rabló turkománok ütöttek rajta. Legyilkoltak min­denkit, a kincseken megosztoz­tak s reggelig dőzsöltek a romok közt. Ekkor azonban visszaér­­­keztek az oroszlánok, hiénák és párducok is éjjeli rablásaikból a romokhoz, mert rendesen ott szokták átaludni a nappalt. A turkománok elmenekültek az erő­sebb rablók elől... íme, vérszopó bestiák még mindig vannak,­­ de hol van már a ragyogó Persepolis? IV. Az előbbinek variációja. A zsidópiaci tőzsdén, hol vá­sott nadrágokra és cipőkre köt­nek slusszokat kész szállítás mellett, a hét öt napján nagyon mozgalmas az élet. Hullámzik az üzletmenet s hullámzanak az ószeresek is a szellős épület egyik sarkától a másikig. Ennek a tőzsdének is megvannak a ma­ga kisded reményei és bukásai, bár a tönkrejutottak nem esnek valami nagyot. Ár­jen Sauerteig vásott nadrá­gok után szaladgál s megvan va­lahogy. De hol vannak a Fáraók? Árjen Sauerteig talán nem is tudja, hogy kik voltak ezek az ura­ságok. V. A puhány. A puhány nagyon elégedetlen életet élt az óceán fenekén. Élel­mét csak nehezen tudta megsze­rezni a tenger iszapjában, a szik­lahasadékokban, a korálerből, közt­e a mellett folyton retteg­nie kellett az életéért. A kegyet­len polipok, az örökké éhes rá­kok pihenés nélkül hajszolták, sőt rokonai is elkapták a szájá­ból a falatot, ha tehették. Végte­lenül el volt keseredve. A juta­lom reménye nélkül fogja eltöl­teni mártíréletét? S ellenségei sohasem kapnak büntetést az el­lene elkövetett sok gazságért? Valamikor egy tengeralatti áramba került, mely nagy erővel sodorta magával páratlan tájak­ra. Majd fölfelé vitte magával, majd lement vele a tenger mély­séges fenekéig. Egyszer annyira fölkapta, hogy alig pár arasznyi­ra volt a víz színétől. Szegény puhány elkábult a nagy gyönyö­rűségtől, mely előtte föltárult. Az ő világán, a rengeteg vizen túl, egy le nem irható pompájú túlvilágnak a képe szűrődött le hozzá. Nem vízből volt az a túlvilág, mint az övé, hanem egy neki fölfoghatatlan, láthatatlan anyagból, melynek tetején kék fényesség terült el, s ebben más szinü fényességek úsztak isme­retlen irányban. A túlvilág tele volt soha nem látott lényekkel. Furcsa uszonyú hófehér szelle­mek, vagy mik mentek, cikáztak nagy gyorsasággal a láthatatlan elemben, a víz hátán pedig akko­ra fekete alkotmányok siettek nagy zakatolással, mint tiz cet­hal együttvéve. Szóval, csupa fény és csupa szín volt minden. Oda lett minden nyugalma, mióta ezt a túlvilágot megpillan­totta. Mily jó lenne odajutni! Kik lakozhatnak ott? Bizonyo­san azok, akik ártatlanul sokat szenvedtek lent a vízben. Örök boldogság lehet ott az élet, nin­csenek kapzsi rákok, kegyetlen polipok, nem kell élelem után járni, mert fényességgel és szín­nel táplálkoznak az ottlakók, kik bizonyosan szinte reszket­nek a gyönyörűségtől. Ó leirha­­tatlan szépségű túlvilág.... A szegény puhány vizi szen­vedéseinek nemsokára vége sza­kadt. Megint jött egy hatalmas golfáramlat, mely nagy erővel ragadta magával, egyenesen föl­felé. Mind közelebb ért az ő vizi világának a határához, melyen keresztül a túlvilág integetett felé. Reszketett a gyönyörűség­től, hogy most talán kiemelked­­hetik eddigi életéből egy másik­ba, a le nem írható gyönyörűsé­gesbe. Vágya be is teljesedett. Az áram egy nagy indulattal kihají­totta a vízből a partra. Végre a túlvilágon volt. De nem élvez­hette a gyönyörűségeit a sze­gény puhány, mert abban a pilla­natban, hogy a túlvilágra ért, ala­posan megdöglött. •Kel Yartin. 'S E H 8 B.. ELŐLEGES JELENTÉS. A mulatságok sorába a magyar páholyok is beléptek, első­sor­ban a Jókai Mór Lodge, amely­nek kizárólag magyarok a tagjai. A páholy augusztus 3-án. NAGY PIC­NICET rendez, a North Beach Schützen Parkban, L. I. Lesz diskuglizás, mulattató játék és tánczene. Belépti díj ára személyenként 25 cent. A megjelenő hirdetésre felhív­juk a magyarság figyelmét. ------------------­FELHÍVÁSI Az osztályok felkéretnek, hogy ha szónokra vagy szervezőre szükségük van, azt velem tudassák idejében, úgy hogy az osztályaink kérését teljesít­hessük. Löwy Ármin, közp. fordító titkár. ------------------­ ÉRTESÍTÉS. Clevelandi irodánk képviselője Hoskó István, az iroda címe: 3702 Lorain Ave. THE CREAt AMERIKAI HAJÓVONAL New Yorktól közvetlen Fiuméig A fiumei máv. pálya­udvarából Magya­r- 1-1^" 1 s. oldal. ÜZLETI KÖRÖKBŐL A new­­ yorki magyarság ál­tal jól ismert SCHWABACH K. ALFRED ur, a Schwa­­bach és Fia cég volt bel­tagja, a napokban ügyvédi vizs­gáját sikerrel letette s a Broad­way 115 sz. a. önálló ügyvédiro­dát nyitott. Schwabach Zsigmond Géza ur — amint az az alábbi kör­iratból is látható — az üzletet vál­tozatlanul tovább folytatja. Certificate of continued use of Partnership name of Schwabach and Son. WHEREAS, the partnership hereto­fore existing between SIGMUND G. SCHWABACH and ALFRED K. SCHWA BACH, under the partnership name of SCHWABACH & SON, has been dissol­ved by mutual consent; and WHEREAS, the business of said firm has been transacted in this State under said firm name at 1347 First Ave. in the Borough of Manhattan, City, County and State of New York for more than three (3) years; and WHEREAS, the said SIGMUND G. SCHWABACH desires to use the firm name of SCHWABACH & SON, NOW, THEREFORE, in compliance with the Statute in such case made and ' provided. I, the undersigned SIGMUND G SCHWABACH, who resides at No.231 East 72nd ’ Street, in the Borough of Manhattan, City, County and State of New York, hereby declare and certity that I shall continue to deal under the said partnership name of bCHVVA­­BACH & SON in the Bo­rough of Manhattan, City, County and State of New York, and that I am the onlv person constituting said ill pi and dealing under the said partnership name of SCHWABACH & SON and I further declare and certify that th place of business is at No. 134. First Avenue. Borough of Manhattan, City, County and State of New York. SIGMUND G. SCHWABACH. STATE OF NEW YORK COUNTY OF NEW YORK On this 14th day of May, 1913 before mo nesonally came SIGMUND <t. ?oC^toBtC?het0inmdSndcstr hn£in that he executed tH JOhTj. LORDAN Notary Public, T-14TFD NEW YORK, MAY 14th, 191 5 DATED, iME-vv New york County. I szág minden részére vasúti összeköttetés. SAXONIA - 11,279 fons. IVFRNIA - 14,218 fons. CARPATHIA - 13,600 fons, also PANNONIA and K­STONIA. New Yorkból Fiuméig-----#36-00 Fiuméból New Yorkig. .. .*31.00 és külön $4.00 fejadó. Triestből New Yorkig.. . .*20.00 és külön $4.00 fejadó. Jelentkezzék vagy Írjon CUNARD STEAMSHIP Co. Ltd., 21-24 State Street, New York, FELSŐ VÁROSIAK FIGYELMÉBE. GARTNER LAJOS 338 East 82nd St., New York City Felvesz apró hirdetéseket az “ELŐRE” részére. ' © | o. 8 iS s 3, g. S- & & S“ $ & B. B g -ó Tun ^ 2 cd & p R* ET c/J P' h P m p-1 P P ^ rts p j—1 ^ r* H- <1 cd co .__. &r* zL p ©- s ^ .k-r* w Er FT r-* ~ p. p- a 7? S: 9 © 7:- -o “• e. 2' " °!S. <2 CTQ g §. 3 £, o 2. ** < 2 2 a* © © 2-' a a _ © o: ___ ^ © p |_i •© ^ jó <©- tj, © vfi. J O? ^ ' (©c-t-uBaíT©. 2a>i'©3 §M|i?f?riSfgfmrÉS*§ 0? pT ^ rij I S' O .1—-‘ >_ Oj 5—1. 4 ct- fD> !_i. B Oí CD-« S8\ N m. M fp | CR fPt I-. -<j .f gt 25. 95' S' £. O ^ 0:^,0 »it- ^ B i— i-i ly-1 B c*~ 21?-^ ©5-T“ t—i 3 i—- ©' n i-+n <í g. % g <=-'<. g' © s. & f § & J. <j if g, % o- b* % | -2. p. r'< <4 w —-I Q w. »3 r+- ►—-< ^ H ft, i ^ Ö5 ^ r , P E-. a te i-i m íL ^5-^2, P-i © í© rro Ot 0= ©5 b 2 i—! CTQ © ^ © 4 S ® .| l é 1=11 b |g 1'l=| í tlti i |f‘ i 12' IJ 5-f ? Ig I 3 % I B I Bß fal »p gt ! * ■* g. ! » g f í §: 5: 2 I g'g-ttl íH ^ S : I*. I 8 s-S Sil-'ts'* K&s §.» 8-8 ; B-i 5||.glí S&8Í-8I gil’SS-s JSf!.« es 2:3 R apPEr; ^ íí: P p. o P ^ P p C £ p ^ ö y 2 g pj ^ o ^ p^ss 2. lr-«i » Cx-V ^ r-H i i . | h n K FT. I PiipPP i OQ . l i | I i It 11 mi linn I i * :©. 2 Í3 S3 ^ rS X tíj ® ^ 2 ;2 # .rí ^ aTVJÖ -tf & 3 w * ^ t -311 rS t - 19 1 s a a 18 -a m I I sII» 1,^I gis l-s 1 g1 g1^ a11« |5 l: s| I !j „-»s “iá >1 * a|^|©3-s $ sSss'I-s' H Ö " L .L 7 § § ’w Ec = V' '5 r. jt y Ti g ai 3 m 7 i I i ‘Sh > § ©5 *3 § «5 o Éh - 3 § -p 'g ^ ® rt iS S ^ 's ft ^7 I ^ ^ te I S 9 I «S 'S -a ? 3 «8 g ^ 48 11 ^ -s § u s - ^ :§ 3 § 2 1 a ö r^:3 ^ ■§> 2 ^-3 I >/§ ^S©ai| eSr©ra&cvSMv©ra'©lsl d 5 ?i © h Sih ^ ® í 2 © *2 a?! í rí a7'2 S © « ä C © n tí ö 'D S' 3 « y; © © 5© ©^'fö a s -3 cjc © § -a to ^ i 43 ra T t M Sa; g S a -S, g 3 « I ~ S Cö Ö g ^ M ^ r-H ^ Ö ^ ^ c; ^ .P ^ ^ rS 2 >; , § 2 ,j 5 B O .S £ r-p v<X P4 ^ P r—4 vO r-H P.p-*r- P ^ 0£' P P ^ r-i ^ ^ ^ ^1 S P N N S 2 C M d Q :o N \0 H f 'Cö C co , p 2 p Cö. v<^ P *2 £Ä P r—i p r-i P 0/j 0JD rí r—i i CO rH f’H k/2 •r-' CC K" • r~© P I ZJ P »r-t i-P rí r—i n r—^ * * >- J. I !Y) , ^ I rr? • » I rf) rr) r-H .rH I <-H | s-sFi T X r/2 • 1 . r 1 í N 4J r—( -4-^ *H rt O q TÍ íí ^ 5 '5 ^ P ^ ^ P ^ P O ? VP tSí'í p p prí :o S S /i p ^ p V^m^o^HarWbt) cX'OTr©^-; esi ^ j—i ^ -t-K H-H ^i ,£L -r© ©ál© eő © r-Cr>hiHví©1 1 N t-H -t-> -t-J © rtf- ©3 íl S SS" oiSStílS ^ SS Ä rí ^;o «5a ® a Hm tt -i '3 s iLíüíiüii iiiiinin«;|if ii * ■H ró © © © p,at»Or© _o ©trlP^cStíNi^iÍN ä r~1 . 3;© ©Ír'5i.;-'E^©JS-© © t> vor© N -rrOrl ate^^CO ra^jPW .©•> .© !s.11a:itt-gui?| Iliim--i-isí «sf ii111!Igisissí#? i$ ‘V(^.2pr<'p<^0'MpPP ^ rP -H ^ ^ 'ín ^ fen p vn g ® ► -g -g -ti .3 r r S -r;:2 ^ ^ ö -S &c'© © '© =§ © M ^ -S % 5 1 fu S £ ^ | - §■% 3 s - -§ ® lí-SP * £ 3 S a-S § -a 3 ^ | 1 ^ 2 '8 s ;o £ a ^ g ^ -3 § a « ^ a o X * | 3 ? ~ | 3 *§ | d .. g g m « janiH'a'ilfiiíI ih'« ^ C -Q © © N M H © Sí© © © 1 É C3 Cl © W CS jj .H ©tS5w©ra© # ii:il!s=!!i!is I g © iß © ü K. fH W) =L 'É © 1-1 © 02 S 53 g =® © © § v© '© -n 'a ^ -+J 3 © +3 aB © :o . © & M £ V a - -S N ^ § w 2 § & ® tí © -3 -H 'O >5 SD-pSrS a > '© 2 éjo'cx)Si® a ° Sa g ©íd ^ á3© ©3-^ © © :g J 'S 3 3^'* 2^ S N © 'a 3 '§ 53 § 3 ‘Sj a © 3 - © I f j.rs-s.rg^s’g I rs.x% t á» r.g-ss.rs äs rgg? Jr ís’í | %■ i a g; s B-t g & i-1 :rjj g ss-s e? <§•§ y a r O « ©S r-r — © o; c- 5 s. g g B — S B o 05 H B.CB rtí ©00. „ r b' B r 5, 8 s. © ö ■ 2. s H 3- ere. ©-3-3 § S 5= os g 2 ^ g, ?• ® (ti - ó 3 © © S' & o 3, ©' ©. 3' ^ 3, ©^ | £ a £ § © § • ^ © m, « 2 » 3' É % °z * - “ ^ K g. 5; 3. *r g n 3" CTQ a B. 8 ©s 3 f© '"h <4cr= g © ^a 2. - =©■ © ©. cs 3' 2- á © © c©£'3-M ^ rfíLö B § g 81 sí ^ 2 3 S 2 o;bS!8 MÍD©3taJtT‘n-®©©a©^©;^5ij:^.--<)S5 3r'_ii©^20:c©®a(íc « © §' í 1 - g. s 1.11 |sg © B s y s g g ^ ä r s« r í 2" 3=! * ^ 3 g B f M s» I FS»SlÍB>wr»;s_Si»8S:«8 P9.2* a7- S.'S ggS ® »|b s » I = S' I g- gÁ S3 H ! E- s S S f s-1 'H í. s 1 £ -N R-'S.I 3 o- 3- 2 g (w £ ■; 5. g*^ g ^ 8' © 9 c & © © ^ ®': © al £ g. & § g. §, &g iwäpg.*, i i.r.88 3 .8 í’r?isEl'S" s " g S S I » s » S i » . ff 8 9r I ?• g a g; v E-- I 4 ® £ » S ff V: §' ©r © a: ce ö © "<! » e h- p. * p, N © H. ji © ©i w 2. a a © c© © Tw- — - 2. ©^ rí aj^2il_‘í3©'3iJ n ©a 5+ w j ^ ©’ 2 íf. a ©' ~' o 55 2' c S s t* B33jff"-ä.5l^^»BSi,r = =|ÄtSg'§=rS3.%g. s »r§ * 1 1 *-* r\ i é h-> CD i i >i 1 pq * O i á c-K » O; CD i—‘ i t I FT - I i Pi . . ■ ■ - . . . - . , SÉ - .

Next