Előre, 1914. október (10. évfolyam, 841-858. szám)
1914-10-10 / Second section
41 A női divat reformja Mozgalom a párisi divatipar ellen. Néhány hónappal ezelőtt egy érdekes, energikus arcú poroszasszony tartott előadást a Feministák Egyesületében ,Saját találmányi különleges szabású ruháiról. Élő modelleken mutatta be, milyen praktikusak, milyen könynyen alakíthatók egyszerű mintái és ruhasnittjei. Mindenki érdeklődve hallgatta az előállást és tudomásul vette, hogy Buschmann Hedvig módszerével olcsón és mégis művészi ízléssel öltözhetne és mindenki vakon követte tovább a párisi divatkirályokat. Nemcsak, Magyarországon, de Németországban is. A háború elején elhatározták a német nők, — amint említettük, — hogy egyszer s mindenkorra véget vetnek a francia divat uralmának. Legalkalmasabbnak látszott erre a célra Buschmann Hedvig tekintélye és szaktudása. Ő áll a németországi mozgalom élén. Magyarországon szintén megindult egy ilyen akció, tehát a magyar hölgyközönséget is érdekelhetik Buschmann Hedvig céljai és tervei. () maga így nyilatkozik programonkáról: — Évek óta dolgozom a párisi divat uralmának megdöntésén. Több mint ötven, német, osztrák és magyar városban tartottam előadásokat új szabású ruháimról. A feladat, amelyre vállalkoztam, egy ember számára túlságosan nehéz volt és a német divat függetlenítését csak kis körben végezhettem el. Szabásmintáim a lehető legegyszerűbbek, könnyen elkészíthetők és az én módszerem szerint készített ruháknál a szövetet nem kell túlságosan feldarabolni és így nagy anyagi megtakarítást lehet elérni. Sokszor hallottam azt a vádat, hogy mintául az ókor ruházatát, a sokráneu tógát választottam. Egy évvel ezelőtt egy átalakítható színpadi ruha mintájávalbeigazoltam, hogy egyszerű szabásommal minden kor stílusának megfelelő ruhát el lehet készíteni. Ugyanazzal a szabásmintával készítettem egyiptomi, a renaissance korabeli és rococco stílusú ruhát. A német divat megalkotói, a művészet és az ipar képviselői olyan divatmintát készíthetnek 1915 tavaszára, amilyent akarnak: én egyszerű mintáimmal mindig elő tudok majd állítani külsőleg az uralkodó divatnak teljesen megfelelő, a divat változása szerint igen könnyen átalakítható ruhákat. — Mintáimhoz nem fogok feltétlenül ragaszkodni, hanem mindenekelőtt a természetességet és a valódiságot keresem. Minden hamis látszatot, amely a párisi divatruháknál oly nagy szerepet játszik, eltüntetek. Ha az én ruhám alatt látszik az alsóruha anyaga, akkor az tényleg alsóruha és nem felhajtott szövetdarab lesz. A német nők öltözködésükben három fő irányelvet kövessenek: a színek ízléses összeállítása, egyszerűség és természetesség, ez a három együtt az igazi előkelőség’’. A budapesti mozgalom szintén igen komoly stádiumba lépett. A legelőkelőbb budapesti szalonok tulajdonosai egyhangúlag határozták el, hogy az őszi divat mintáit saját művészeikkel rajzoltatják meg. Önálló és magyar divat van kialakulóban a budapesti műtermekben. A közönség számára magyar divatalbumot adnak ki. A párisi divatipar három legfontosabb piacát veszíti el: Németország, Ausztria és Magyarország hölgyei ezentúl saját ízlésük szerint fognak öltözködni. ---------------- ESTÉK. Olyanok nékem néhanap az esték, mint régi utcák, ahol sokat jártam. A kivénült fák lombokat hazudnak s én büszkén lépek a süppedő sárban. És némely ijedt gondolatom olyan, mint egy-egy ismerős szobor a múltból kicsiny falunkban, hol nagyokat néztem s az arcom bámult rám a láncos kútból. S egy bus versem, egy-egy betű írásom uccát, szobrot úgy zár el épp előlem, mint rács a holtat méla temetőben. És hasztalan sok hívásom, sírásom: nincs más, csak esték, esték, esték vannak. S ki este jár emlékek közt, jaj annak! SOMLYÓ ZOLTÁN. ILLEtI A párisi nő. A párisi nőről,Lakiról annyi regényt, szivi darabot és filozófiát írtak,akinek lelkét az ellenség késeivel apró darabokra fölaprították, szivének redőit ezerszeres nagyítóval megvizsgálták, akinek ruháiról legendákat költöttek, szokásaiból erkölcstant állítottak össze a párisi nőről most ismét imáik. Ezúttal kurta távirati fogalmazásban beszélnek róla. Azt mondják, a német csapatok közeledtének hírére mulatozásba fogott, vagy novellái ,stílusban szólva, fenékig üríti az élvezetek poharát. A végletek találkoznak, tartja a francia példaszó. Alacsony kultúrájú, a babona bozótaiban élő népek, ha napfogyatkozást, vagy valamilyen más, nekik megmagyarázhatatlan, természeti tünetet látnak, az első rémület eloszlása után, a testi örömök élvezésére vetik magukat. Föl nem szántott agyukból olyanfajta gondolatok szivárognak ki, hogy a hirtelen elsötétülés csak a világ végét jelentheti, ha pedig a nyakukon van már a világ vége, felhörpintik az arasznyi földi lét nedűjét. Utazók, akik tanúi voltak az ilyen világvég előtti mámornak, megrendítő képet festettek az emberi szilajságról, mohóságról és az állati vágyakozások feneketlen tobzódásáról. A kultúra másik szélén libegő párisi nőnek ugyanaz az ötlete támadt, mint a fügefalevelet egyáltalán nemismerő salamonszigeti társnőjének. — Jönnek a németek! — dürgik Pakistól ötven kilométernyire a negyvenkettesek és hőseik. Itt vagyunk!— kattog az Eiffel-torony fölött a német repülőgép és az üdvözlés mellé egy bombát csúsztatnak. Erre az elnök lihegve csomagolja össze holmiját, a miniszterek majdnem hiányos ruházatban szaladnak az állomásra, a gazdagok összekapkodják értéktárgyaikat és fejevesztetten menekülnek. Csak a párisi nő nem tudja elhagyni azt a várost, amelynek parfümje és az ő testének illata a tévesztésig hasonlítanak egymáshoz. Ő ott marad — ajkán az élvezet mosolya, szemében a mámor — azon a helyen, ahol született és a melyet az ő fehérneműje, hálószobája és rizspora tett világhíressé. Az idegeneket ez nem lepi meg. Ezek a párisi nőkről való fogalmakat a regényekből és színdarabokból vágták ki. Élvezni, megmámorosodni, habzsolni, leszakítani minden gyümölcsöt,két tenyérrel inni minden forrásból: ez a párisi nő. Az utolsó esztendőben francia írók át akarták festeni ezt a fotográfiát. Azt akarták elhitetni a világgal, hogy a nyomtatott sorokból kikandikáló arckép egyáltalán nem hasonlít eredetijére. Az igazi párisi nő szerény,szorgalmas, fényűzést,kerülő, családjának élő, gyermekeit rajongásig szerető, a zajos mulatozást egyáltalán nem ismerő, takarékos asszony. Csak a franciák ellenségei fogták rája azt a sok rosszat, vagy pedig a Parisba vetődött idegenek, akik az éjjeli mulatóhelyek megfizetett páriáit a párisi családanyával vagy házikisasszonnyal tévesztették össze. Azt mondják, az ember nagy pillanatokbanvagy éppen halála közeledtekor mutatja meg elkének igazi ssmét. Paris utolsó órája végére jár. Nem abban az értelemben, hogy eltűnt a föld színéről, talán egy ablakát sem verik be a németek. De az kétségtelen, hogy a német invázió után a francia főváros nem marad többé az, ami volt. Hetvenegyben csak a hadisarcot és a két régi német tartományt akarták vissza a németek. Most azonban a germán kultúra gyűrte le a franciát, és a legyűrés nyomai a legyűrt minden porcikáján meg fog látszani. Paris, ha kövezetén ímeckilenburgilovak patái csattognak végig, nem lesz többé a régi Paris. .Utcái, terei,kertjei, külvárosai, még lakosai is megmaradnak — mégis más lesz. A párisi nő, az grazi, vérbeli párisi nő jól érezte meg tehát,hogy a gute Hausfreund ideálként tisztelő német katona közeledtére az őagonizálása megkezdődött. Ila a germán óriás szelleme megtermékenyíti Parist, ő, aki most oltáron áll, egész más helyre kerül. E halálos órában mutatta meg,melyik arcképe a hit. Az-e, amelyiket a külföld ismert, vagy az, amelyiket a hazájuk hírneve miatt pironkodó írók pingálni próbáltak. Ebben az órában a párisi nő ugyanarra gondolt, amie a ruha nélkül járó vad nő. Mielőtt átalakul erkölcsös, imádkozó, istenbenbízó, tartózkodó, mértékletes, esetlen, divatot fitymáló Klausfrauvá, mielőtt meghalna— még egyszer a két szikig telt kelyhe után nyúl és egyetlen hajtásra kiüríti. ---------------- REGE. Az erdő mélyén, dús mohán, Virágot szedve bolygók, — ¡22 c5öéA®ra coapfcBUPOföOYWbOó» Amott, egy rejtek oldalán, Vereslő rozsda-foltok. A szellő olykor álmosan Kúszik a fákon végig, Regét regélve titkosan, »■ "■ Újat és mégis régit. Itt élt hetedhét vármegye Rettegve félt zsiványa Pandurcsapat nem bírt vele, Sem város kapitánya, ő volt a falvak zsarnoka S az országutak réme. A szélvész szárnyán tűnt tova Vele gyorslábú méné. Egy csalfa csapláros leány Volt mégis szive álma. Ehhez tért ő be hajdanán, Hő ölelésre vágyva. De más betyár jött szebb, delibb — S feladva, im, a rég.. . A csendőr-szuronyot pedig Csak igy tudta elérni. Az erdő mélyén dús bozót, Rajta véres rozsdafoltok: Csendőrkarabély egykor ott Betyár-éltet kioltott. Nem védte meg a tölgy setét, Mindent elrejtő lombja: Elárulták a rejtekét... — Mért volt asszony bolondja! Krüzselyi Erzsiké. ----------------- 9L TIZENNYOLC MILLIÓ EMBER FEGYVERBEN. Amikor Európának csaknemminden állama vagy háborút visel, vagy semlegességének megóvása végett hadilétszámra emelte a hadseregét, természetes, hogy milliók állanak fegyverben. Teljes bizonyosságot azonban a számokról nemcsaka laikus közönség, de a statisztikus is alig tud. Az újságok hozzávetőleg húsz millióra becsülik ahadban álló sejteket. Tájékozásul összeállítottuka. r’e Statesman's Year-Book, a Gothai Almanac és Otto Hübner: Geographisch-statistische Tabellen enliti művének utolsó, évfolyamból a szárrazföldi seregek hadilétszámát"s eszerint a harcban álló nemzetek (Ausztria-Magyarország, Németország, Francia- és Oroszország, Anglia, Belgium, Szerbia és Montenegro) hadereje tizenhárommilliónégyszázkilenezer L-jfcd** számlál, a többi államokban pedig, amelyek mozgósítottak, (tehát Románia, Svájc, Bulgária, Törökország, Svédország, Olaszország, Dánia) négymlliónyolszázhuszonháromezer a hadsereg létszáma. Összesen tehát tizennyolcmillióháromszáztizenháromezer ember foga háború folyamán fegyverben állani. SZÓLÓN FELÉ. Ki tudja, meddig láthatok Zöld fákat kőfalak tövében? A májusi szint, illatot Ma még mohón kezemmel érem. De holnap? Holnap hull a fátyol... S a szépi fátyol mit takart? Kérdem majd egykor: mit akar? Mit nyújtott volna két közé’ És én balgán mit löktem el, Mig zenés, színes hajnalomban — Álmok karjában — elhaladtam Nagy illatterhes fák alatt? Most még a lombot elérhetném! Illat, gyönyör zuhogna rám — S csak megyek tétovázva, lassan Tovább a dús hegy oldalán, így jobb lesz! Pusztán odaérnem. Hol susognak a Ciprusok, ők ezt is elmondhatják nékem A hosszú Éjjel idejében, Hol lelkem újra álmot szőhet, És én mohón figyelve őket, Alattuk mindent megtudok... Úgyis majd Mindent megtudok!.. BAÁRY ELEMÉR Amerika élelmiszer-piaca. — Awashingtoni kereskedelmi kormány most tette közzé az elmúlt hat hónapra vonatkozó jelentését és ebből a jelentésből kitűnik, hogy az Északamerikai Egyesült Államok megszűnt a világ éléskamrája lenni. A most múlt félesztendőben 148.421.421 dollár értékű élelmiszert vittek be Amerikába, 30 millióval többet, mint a tavalyi esztendő hasonló időszakában. S míg a behozatal növekedett, addig a kivitel csökkent. A gabonafélékből való export 1 millió dollár volt, míg az előző esztendőben 15 millió körül járt. Hasonlóan 188 millióról 162 millióra csőkent a preparált medszerek kivitele is