Előre, 1915. augusztus (11. évfolyam, 1085-1110. szám)

1915-08-02 / 1085. szám

­ MENEKÜLÉS OROSZ FOGSÁGBÓL Július elején érkezett meg sza­kadatlan utazás után Bécsbe Ga­­ra István magyar államvasúti fo­galmazó, a miskolci 17-ik tüzér­ezred tartalékos hadnagya. Nyolc hónapot töltött orosz fogságban, ahonnan április 24-ikén sikerült megszöknie. Megérkezése után “Az Est” bécsi munkatársának kalandos történetéről a követke­zőket beszélte el: Az első hetek. —A háború kitörésekor önként vonultam be ezredemhez. Au­gusztus 28-án kerültem több tiszt társammal együtt orosz fog­,­ságba. Ötször 24 órai állandó éjjeli ma­sírozás után bevagyoníroztak és Minszken,­ Szmolenszkon, Mosz­kván keresztül elvittek­­bennün­ket a nyugatszibériai Omszk vá­­rosába, ahová szeptember 19-én érkeztünk meg. Bronchitisszel és 40 fokos lázzal lefeküdtem az ot­tani katonai kórházban Vadnay István 65. gyalogezredbeli kapi­tánnyal együtt mi ketten voltunk az első beteg hadifogolytisztek. Utazásunk alatt 75 kopek , napi kosztpénzt kaptunk — nem szá­mítva ebbe bele a gyalog­­transzportálás első öt napját, a­mikor a magunk pénzén vásárolt kenyéren, tojáson és szalonnán éltünk. A 75 kopek arra volt elég, hogy naponta egyszer meleg ételt ehessünk. Az orosz tisztek útközben tit­kolták, hogy hová kerülünk, de fölháborodva tiltakoztak annak a föltevése ellen is, hogy Szibériá­ba visznek bennünket, Omszkból szeptember 28-án Kam­szkba (Tomszk kormányzó­ságban) vittek. Itt tizen voltunk fogolytisztek, azonkívül ott volt még két katonaorvos és egy ró­mai katolikus lelkész internálva. Hosszú utánjárás után megenged­ték, hogy mind a tizenhárman kö­zösen lakást bérelhessünk. A ná­lunk maradt néhány még hazul­ról hozott koronából közös ház­tartást rendeztünk be. A lakás bútorozatlan volt, gondoskod­nunk kellett tehát ágyakról. Eze­ket kölcsön kaptuk. Ágyneműt is vettünk, beszereztük továbbá a legszükségesebb fehérneműt, Novo-Nikolajevszkben. E békés együttélést megzavar­ta a katonai főparancsnokságnak az a parancsa, hogy a szláv, ro­mán és olasz nemzetiségű hadi­foglyok a magyaroktól, németek­től, törököktől és zsidóktól hala­déktalanul elkülönítendők és utóbbiak a legszigorúbb fedezet mellett Kelet-Szibéria különböző elhagyatott helyeire szállítandók E parancs értelmében a két ka­tonaorvos és egy cseh származási tiszt kivételével november 10-én mindnyájunknak el kellett voln hagynunk Kam­szk városát, hogy egy, körülbelül 11—12 napig tar­tó utazás után az orosz-mandzsu­riai Dauria nevű falu mellett az orosz határ védelmére épített ka­szárnya-városba, mint új rendel­tetési helyünkre érkezzünk. Minthogy a fogságot elviselhe­tetlennek tartottam és a szűke gondolata bennem már ekko megérett, minthogy továbbá tud­tani, hogy a szökés ilyen erős fe­dezet mellett lehetetlen lesz, a transzport elindulása előtt beteg­séget színleltem, minek folytán­­ egyelőre Kam­szkban maradtam.­­ . .­­ Az egyik odavaló ötletes tisztvi­selő akként vetett véget ottmara­­dásomnak, hogy január 2-án táv­­iratilag elrendelte, hogy küldje­nek engem, akinek betegsége sú­­­­lyosnak látszik, a 288 versztnybre­­ fekvő Novo-Nikolajevskbe, mint a legközelebbi katonai kórházi ál­lomásra. E városban szláv, román és olasz nemzetiségű tisztek és le­génység, a várostól mintegy két versztnyi távolságban épült ha­talmas katonai városban pedig német, magyar, török és zsidó ha­difogoly tisztek voltak elhe­lyezve. Jóllehet a Kam­szkból hozott kisérő iratból világosan kitűnt, hogy kórházba való és hogy ma­gyar vagyok, mégis az idő folya­­­mán szerzett tanulságok alapján és a viszonyok teljes fölismerése folytán igyekeztem, hogy ne ker­­­rü­ljek se a kórházba, sem pedig­­ a katonai városba,­­hanem a Novo­­ Nikola­jevszkben elhelyezett szláv származású tisztek közé. Ezt az­zal sikerült elérnem, hogy “szlo­vák” (tót) nemzetiségűnek ad­tam ki magamat. A foglyok osztályozása. A hadifoglyokat november ele­je óta két csoportra választják: az egyikhez tartoznak a szláv nemzetiségűek (lengyelek,­­ cse­hek, rutének, tótok, szlovének, kis-oroszok, szerbek, horvátok és bolgárok), továbbá románok és olaszok. A másik csoportba tar­toznak a német nemzetiségűek, magyarok, törökök és zsidók. Az elsőket orosz falvakba (egy falu­ba 150—250 szláv nemzetiségű foglyot osztrák és magyar tiszt vezénylete alatt) kvártélyozzák be, ötöt-hatot tesznek egy pa­rasztházba, részint pedig európai Oroszország és Nyugat-Szibéria városainak nyilvános épületeiben, vagy e célra bérelt nagyobb ma­gánházakban helyezik el őket. Az e csoportba tartozók teljes sza­badságot élveznek. Iparosok nap­pal szabadon járhatnak, műhe­lyekbe, és fizetésért dolgozhat­nak, fizetésükből 20 százalékot leadni. Munkaadójuknál esetleg az orosz kincstárnak tartoznak állandóan lakhatnak is. Az e csoporthoz tartozó tisztek­nek régebben este 9-ig, újabban csak 8-ig volt szabad kimaradás­­uk, a városban szabadon járhat­­tak-kelhettek, kávéházakba és­­ vendéglőkbe járhattak. Az utób­­­­bit azonban, mint már említettem, újabban megtiltották. , Ezek a tisztek e célra bérelt bútorozatlan parasztházakban lak­­­nak. Fekvőhelyül a katonai ható­­­­ság fából készült priccseket bo­­­­csát rendelkezésükre. Amikor a­­ fogoly tisztek dotációját megálla-­­­pították, havi 50 rubelt engedé­­­­lyezett az orosz katonai főpa­­­­rancsnokság az alacsonyabb rangú­­ tiszteknek (századosig bezáró­­­­lag) és 6 rubel 23 kopek lakás­­­­pénzt. A havi gázsit általában pontosan fizették ki. Mivel azonban orosz rendszer s szerint a havi fizetést mindig a­­ hónap 20-án folyósítják, mivel to­­­­vábbá időszámításuk a mieinkkel­­ szemben tizenhárom napot késik,­­ végül mivel a hadifogolytisztek zmnenai rennenetesi nelgukon való megérkezésükig fizetést nem kapnak, első fizetésüket, majd­­nem kivétel nélkül csak két hó­­nappal fogságba jutásuk után kapják meg. A lakáspénz kifize­tése nem történt azzal a pontos­sággal, mint­ a gázsié. A Novo Nikola­jevszkben lakó­ fogolytisztek elosztását a fogoly­parancsnok egy közlegényre bíz­ta, aki egyenruhát sem viselt és korlátlan hatalommal rendelke­­zett fölöttünk. Ennek a közle­génynek a kegyeit kellett keres­nünk, amikor arról volt szó, hogy ideiglenes lakóhelyeinkről — hol a tisztek (többek között egy al­ezredes is) egymás fölött elhelye­zett, deszkákból alkotott stellázs­­szerű­ fekvőhelyeken aludtak — 15 nap múlva átköltözködtünk a parasztházakba. Azokban az ese­tekben, amikor különös kegye­lemből vagy például nekem — or­vosi bizonyítvány alapján megen­gedték, hogy magánlakást bérel­jünk, egyáltalában nem volt töb­bé szó a 6 rubel 23 képek kifize­téséről. A másik csoporthoz tartozó ha­­difogolytiszteket és legénységet kivétel nélkül Keletszibériába vi­szik és ott katonavárosokban, ka­szárnyákban és földbarakokban helyezik el. Ezek teljesen el vannak zárva — mintha csak rabok volnának. Tisztek és közlegények kozákfe­dezet mellett csak egyszer mehet­nek naponta egy órát sétálni egy nagyon kicsiny, elkülönített he­lyen és legföljebb egyszer mehet­nek hetenként a legközelebb fek­vő városba fürdés vagy bevásár­lás céljából, megint csak a legszi­ ■ ■ ' ' ‘ ív .’Ö. v-•... t,i V‘~ I HERZOG & COMPANY 1501 LARRABEE St., BLACKHAWK ST. SAROK, Phone Lincoln 8532 CHICAGO, ILL. A COLUMBIA GRAPHOPHON CO. legnagyobb he­lyi magyar képviselője. Nagy választék a legszebb magyar lemezekben. GRAMOPHONOK: $ 29.55 120 ZOLA EMIL És összeroskadva, belső halk­oitában remegő ajak­kal, tétova szemekkel tekintett Péterre. Ez azt hitte, hogy Máriának valami óhaja van. Lehajolt hozzá: — Akarod-e, hogy itt maradjak, hogy rendelkezésed­re álljak és odakisérjelek a medencékhez? Mária a fejével intett neki nemet. Aztán lázasan sut­togta: — Nem, én ma reggel nem akarok megfürödni. Ér­zem, hogy egész tisztának, szentnek, méltónak, mocsok­­talannak kell lennünk, mielőtt a csodát megkísértjük. Ma délelőtt kulcsolt kezekkel fogom kérni az Istent, egész erőmmel, egész lelkem­mel. Szava elállt, aztán fuldokolva hozzátette: — Ne gyere értem tizenegy óra előtt, addig innen nem mozdulok el. De Péter nem távozott, hanem mellette maradt. Egy percig ő is térdre borult, szeretett volna lángoló hittel imádkozni, hogy kérje ennek a beteg gyermeknek gyó­gyulását, kit oly testvéri gyöngédséggel szeretett. De mi­óta a szent barlang előtt állt, valami furcsa, kényelmetlen érzés vett rajta erőt, amolyan tompa fellázadás, mely imájának ég felé szárnyaló röptét szegte. Hinni akart, egész éjjel remélte, hogy a hit újra felvirágzók majd lel­kében, mint a naivság és tudatlanság bájos virágzata, mi­helyt a csodák talaján földre borul. És íme nyugtalan za­varodottság fogta csupán elé, eide pompa és cifraság lát­tára, e merev fakó sz()boaTaLszijtülKjn*imely p, viászg'Vé­r tyák sárgás fén­vébék­­ még­ éléttelened­nek latezott, a ró­­zsafü­zérsátor között tolongó, alkudozó hivek és a­ nagy köböl faragott szószék láttára, hol egy mennybemeneteli szerzetes ajkairól dörögtek az övék. Hát annyira kiszá­radt volna már a lelke? Hogyan, hát nincs számára többé égi harmat, mely ártatlanságát visszaadná, és újra olyan­ná varázsolná lelkét, mint amilyen a kis gyermekek lelke, kik a legkezdetlegesebb, fülbemászó legendának is telje­sen meghódolnak? Önkivületes szórakozottságában is felismerte a szó­széken álló papban Páter Massiást. Ismerte őt és mélyen elszomorodott a fanatikus pap hivő rajongásának láttára, a villogó szemű sovány arc, e nagy beszédes szájnak lát­tára, mely az eget erőszakkal arra akarja kényszeríteni, hogy a földre­ leszálljon. És midőn bámulva fürkészte őt, elámulva azon, hogy ő magát tőle teljesen elütőnek érzi, a szószék mellett Páter Bourcadeot vette észre, ki élénk LOURDES bér homlokzata a reggeli verőfényben; ott a karmeliták zárdája a barlanggal szemközt, kissé feljebb a “Mennybe­menetel” zárdája, a dominikánusok zárdája, a messzeség­ben eltűnő körvonalaival és végre a kék apácák menedék­­házat építettek, ahol magány után vágyódó, egyedülálló nőket egész ellátásra fogadtak be. E kora reggeli miseórában mind e zárdák harangjai ujjongva csendültek meg a kristálytiszta levegőben és a látóhatár átelleni széléről, délfelől, ugyanannyi ezüstcsen­­gésű, örömmiadalt zengő harangszó felett. Különösen a C ’larisse-apácák kolostora olyan csengő hangskálát szórt a légbe szerte, min­tha az éneklő madarak dalos csicsergé­se lett volna. A város eme határába is völgykatlanok nyúl­tak el és hegyek kopár lejtői meredtek fel a jégbe: ez az egész mosolygó és bánatos világ, a zöldelő halmok végte­­len hullámzó tengeráradatában, melyek között színes, habgyűrűs szalagként kigyódzott a visensi halmok bí­borban és halványkékben diszlő dombsora. Most Péter és Mária tekintete nyugat felé fordult és a vakító szépségű látvány, mely itt feltárult, elkápráztat­ta a szemüket. A nap teljes aranyos fényárja elárasztotta a nagy és a kis Beout sziklakupoláit, olyan volt az egész, mint valami bíborból és aranyból szőtt háttér, mint vala­mi ragyogó óriási hegytömb, melyen a fasorok között a kálváriához vezető út kanyargott. És a napsugaraktól el­árasztott dicsfényként ragyogó háttérben az egymás mö­gött ,emelk­edő három templom körvonalai domborodtak Izi.í^elMés Pernád^Hei gyen­g­­haliba RiVoti létre lá­tszik fából a Szent Szűz dicsőségére. Az előtérben a Rózsafüzér templom emelkedett, egy félig a sziklába vésett kerek la­pos ép­ület, melyet a kriptáig lejtősen emelkedő óriási sziklabástyák, mint óriási ölelő karok félkörben vettek deku­k Óriási épület volt ez, az összehalmozott, faragott kőtömbök egész bástyája és az impozáns templomhajó magasságú kőívek, egy rengeteg cirkusz feljáratainak lát­szottak, melyeken a körmenet egész pompáját kifejthette és amelyen még egy kis gyermek lenge kocsija is egyene­­sen Isten trónjának lépcsőihez juthatott. Aztán mögötte volt a kripta, a földalatti templom, melynek alacsony ka­puja látszott oda csupán. És mindezek mögött a háttérben a renaissance korabeli stílusban, légies finomságú csecse­becseként emelkedett égig az újdonatúj, vakítóan fehér, mint a massabielli-szikla öléből égbe törő ima, mint egy tiszta hófehér galamb felszárnyalása Tornyának fénylő ELŐRE gorúbb koratfedezet mellett. Ezeknek a tiszteknek leveleiből ■és közléseiből, amelyek néha ke­rülő utón hozzánk érkeztek, vilá­gosan kitűnt, hogy az e csoport­hoz tartozóknak nagyon rossz a sorsuk. Novo­ Nikolajevszkben a máso­dik csoporthoz tartozó hadifogoly legénység is megmarad átmeneti­leg 3-­4 hétig, amíg tovább vi­szik őket Keletszibériába. Ezalatt az idő alatt mélyen a földbe ásott és sötét, nedvességtől csepegő, rossz párájú földbarakokban he­lyezik el a legénységet. Fekvőhe­lyeik egymás fölött elhelyezett stelázsszerű alkotmányok. A szel­lőztetés teljes hiánya folytán oly rossz ott a levegő, hogy legény­ségi foglyok a fölszállott rossz gőzöktől elkábulva, több ízben ájultan vagy holtan zuhantak le a felső fekvőhelyekről. Ezekben a leirhatatlanul sötét és bűzös vermekben, ahol minden fajta rovar kínozza a legénységet, még január hóban, decára a 40— 45 Reaumur fokos hidegnek, ki­ütéses tinisz- és hastífusz-járvá­nyok törtek ki, amelyet semmikép­pen sem sikerült leküzdeni. A második kategóriához tarto­zó, különösen azonban a birodal­mi német legénység a legsúlyo­sabb munkákat kénytelen elvé­gezni teljesen ingyen. A bánásmód. Állandó kérdezősködéseim és kutatásaim alapján állíthatom, hogy csaknem mindig kirabolják az elfogó orosz katonák az elfo­­gottakat. A pénzt és értéktárgya­kat az orosz katonák, néha tisz­tek is, egyszerűen elveszik tőlük. Novo-Nikolajevszkben maga a fogolytábor parancsnoka vásá­roltatja össze a legénységtől egy osztrák cseh altiszt által az egyes ruhadarabokat, köpönyegeket, kulacsokat, takarókat, evőcsészé­ket, csákókat, stb. állítólag a vá­rosi tanács megbízásából a novo­­nikolajevszki múzeum számára. A kievi állomáson szolgálatot tel­jesítő egyik magasabb rangú tiszt pedig hónapokon keresztül kutatott fogolytisztek zsebeiben, kiszedve onnan a családtól a harc­térre kapott utolsó leveleket, tá­bori látcsöveket, magán- és kincs­tári pénzeket, anélkül, hogy utób­biakról elismervényt adott volna. Október közepén arra kénysze­­rítették a tiszteket és a­ legénysé­get, hogy gallérjaikról a csillago­kat, sapkájukról a rózsákat, egyenruhá­jukról a fém gombokat vegyék le, hogy semmi se árulja el rangviszonyukat és semmi se emlékeztessen a magyar és osz­trák hadsereghez való tartozá­sukra. Ezt a rendszabályt azon­ban körülbelül négy héttel ké­sőbb ismét visszavonták. Kadétjainkat nem ismerik el az oroszok tiszteknek, ezek tehát nem kapják meg a havi 50 rubelt és csak legénységi kosztra van igényük. Szláv nemzetiségű kadé­tok mindamellett is egyes kivéte­les esetekben, különös kegyelem­ből, tiszteknek járó bánásmódban részesülnek. A sikeres szökés. Szökésemet április 24-én reggel végre is hajtottam. Szökésem részleteiről keveset szabad csak elmondanom. Szabályszerű orosz útlevéllel elutaztam 24-én Novo- Nikolajevszkből a transzszibériai vasúttal, amelynek Novo-Nikola­­jevszk fontos gócpontja volt. Ja­­pán-Mandzsúrián keresztül május 4-én elérkeztem Pekingbe. Civil­­ruhában utaztam, amelyet Novo- Nikolajevszkben különböző helye­ken egyenként és titokban szerez­tem be. Míg orosz területen menekül­tem vasúton kelet felé, tehát áp­rilis huszonnégytől május 1-ig, egyetlenegy harctér felé menő ka­tonavonatot sem láttam. Láttam azonban több ízben nyitott ko­­csikba rakott, sárgára festett ágyukat, amelyeknek szállítóko­csijai a fölragasztott vasúti cédu­lák szerint Vladivosztokban in­dultak útnak. Április 29-én ugyan­csak nyitott kocsikba rakott, szín­tén Vladivosztokban föladott tíz nagy favázat láttam, amelyekbe, mint a fölírásokból kitűnt, Far­­man-biplánok voltak csomagolva. Pekingben május negyedikén a magyar és osztrák tengerészeti különítménynél jelentkeztem. Ott találtam az Ugyancsak orosz fog­ságból megszökött következő ma­gyar és osztrák tiszteket: Kunos főhadnagyot, a 29. gyalogezred­ből­­megszökött Veredne-Udinsk­­ból, december 6-ika óta él a Ma­(Folytatás a 6-ik oldalon.)’ A PftN­.Kl I.IJÉS, BETÉTEK ELHELYEZÉSE, VALAMINT A HAZAI ÜGYEKBEN VALÓ TANÁCSKOZÁS TERÉN LEGMEGBÍZHATÓBB. A­ MAGYAR KIRÁLYI POSTATAKARÉKPÉNZTÁR hivatalos képviselete Amerikában. Bővebb felvilágosításért forduljon erre a címre: a Transatlantic Trust Company 67 WILLIAM STREET, NEW YORK, New Yorkiak forduljanak személyesen a bank fióktelepéhez: 109 Avenue A, Corner 7th street, I ; amely a­ rendes üzleti órákon kívül hétfőn, szerdán és pénteken este 8 óráig van nyitva. FIGYELEM! Biztonság előszűri Azok a szivarok, amelyek dobozán e jelvény látható, egészségügyi követelmények szerint készült. ! Union-made Cigars. j local § totói«. IIW C>9«s conu.óíd "Uhl» be* hív* Dero made try i I lO UíSS WOfkiWiJ V l iHUMWOf TH£«A*HM[tt'WI£RnA!!OMlU»t'0»loí Amixl «n orjan.?«.» OCvötefl titheaJ- Uj FTUiL 1^1 »«tócmírí flf the MOAAi.MÁT[RiAljna njRuiCDAl AílfARL Of Tbt CRAfi. Therefore we rtcora/nend >3 Ail idnflyBtamipon tfai uUl wifoe pumsUcd according to lauf. teM aXdäX f XQmLuí, ^ ''' J| Nem tröszt, sem izzadó gyermekek készítménye. CHICAGÓI MA­GYAR O­RVOS. Dr. Török Miksa angolul: MAX THOREK. Az ‘’AMERICAN” kórház igazgatója és főorvosa. Specialista sebészi és női betegségekben. IRODA: 3158 Douglas Boulevard, Redzie Ave. sarkán. — Tel.: Lawndale 275. RENDEL: d. e. 8—10-ig, este 6—8 ig. ÚTIRÁNY« Bármely Irányból átszállva a Kedzie Ave. cárra, a Kedzie Are és Douglas Boulevard sarkáig. ▲ eUealitti Munkás Betegseszélyző és triképső Szervecet volt orvosa. — a Munkás Betegsekélysá­gszövetség ekk­aiid­ osztályának orvosa. STATE AND MslTOfcli:BAnT^CH1CAGo"‘r^‘' " 1936 Milwaukee Ave., a Western Ave. közelében. iSywUwwJI Kifizet Magyarországon a Magyar kir. íftErloV]S'm Postatakarékpénztár utján jótállás KEáSÍ® 100 Koronát á....’............$15.75 • 1000 Koronát á.................. $150.70 NYITVA: Hétfőn, Csütörtökön és Szom­­baton este 9 óráig, Vasárnap Szavazzon a Prohibició ellen, meljr­­ ssem^“ ..... * OIl \ sa§ba ütközik. Sörvásárlásnál kérje ezt Union ’Aie­­ a lábért, úgy az Ale, mint a made AND ! .. j porter Porter sornell ,nert ^ ezo­aajggei V--...... II / » «SBa­ nyitja, hogy szervezett mim-Of America rrext’ ,. , ,. .. cokrmtHT »trade halokregisteried i9oa­kasok készítettek. 117

Next