Előre, 1915. szeptember (11. évfolyam, 1111-1136. szám)

1915-09-01 / 1111. szám

A BOLGÁR-TÖRÖK SZERZŐDÉST­­ MÁR TIZENNÉGY NAPPAL EZELŐTT ALÁÍRTÁK A SZERZŐDÉS ÉRTELMÉBEN BULGÁRIA A HÁ­BORÚ VÉGÉIG KÖTELES SEMLEGESSÉGÉT MEGŐRIZNI. LONDON, augusztus 31. Rómából és Athénből táv­iratozzék, hogy a bolgár és török kormány már 14 nappal ezelőtt aláírta a Bulgária és Törökország közötti szerző­dést. E jelentések Szófiából, a bolgár fővárosból megerő­sítést nyertek. Törökország Bulgáriának — a szerződés­ben — az­onos vasútvonaltól keletre hat angol négyszög­­mértföldnyi területet, Karagats-ot és a Maritzától kelet­re a tengerig terjedő területen levő szorosokat engedte át. Bulgária mindezek ellenében köteles semlegességét a háború végéig fen­tartani. LONDON, augusztus 31. Sir Edwin Pears, aki tudó­sítói minőségben több mint 40 évet töltött Konstantiná­polyban, s mint ilyen, alaposan ismeri a balkán-államok politikáját és politikusait, a ‘‘Daily Telegraph ’’-ban azt írja, hogy Bulgáriát Macedónia átengedésével meg lehet­ne nyerni az antant segítségére, ha Ferdinánd bolgár cár mindent el nem követne, hogy’ országa semlegességét megőrizze. Pears szerint a bolgár cár — aki határozottan né­metbarát politikát folytat — a balkán egyik legraffinál­­tabb politikusa. Magatartását nagyban befolyásolja azon körülmény is, hogy Magyarországon értékes birtokai vannak, amelyeket természetesen nem akar elveszíteni. Görögországról és Romániáról Pears a következőket írja: “Venizelos görög kormányelnök háborút akar, azonban nincs tisztában, hogy mily mértékben számíthat a hadseregre.” ‘‘A görög vezérkar ugyanis, Konstantin királlyal egyetemben, a háborús kaland ellen van, amelynek kime­netele bizonytalan.” “Románia bajosan fog az antant­ hatalmak oldalán a háborúba avatkozni, mert tudatában van annak, hogy függetlenségét teszi kockára, ha Konstantinápolyt és a Dardanellákat segíti megszerezni Oroszország részére.” NÉMETORSZÁG ÉS AUSZTRIA MAGYARORSZÁG BULGÁRIÁT SZERBIA MEGTÁMADÁSÁRA AKARJA RÁVENNI. LONDON, augusztus 31. A “Times” bukaresti tu­dósítója táviratozza, hogy Németország és Ausztria-Ma­­­gyarország mindent elkövet, hogy Bulgáriát Szerbia megtámadására bírja.­­ Az egyesültek, hogy siettessék Bulgária elhatározá­sát, újabb inváziót terveznek Szerbia ellen, amely való­­színűleg már tíz napon belül kezdetét veszi. A német-osztrák-magyar vezérkar Szerbián át — a román határ mentén — és Bulgárián keresztül akar Tö­rökország részére segédcsapatokat és muníciót­ küldeni. Ezen offenzívával egy időben az egyesültek valószí­nűleg megtámadják Romániát, ha az utóbbi időközben fel nem adja háborús szándékát és beszünteti a bábokra való előkészületeket. A tudósító kiemeli, hogy Bulgáriában a német és osz­trák-magyar fegyverek galíciai és orosz-lengyelországi sikerei általános csodálatot keltettek és Bulgáriában min­den ember biztosra veszi a központi hatalmak győzel­mét. TÖRÖKORSZÁG ÉS BULGÁRIA SZÖVETSÉGESEK, PARIS, augusztus 31. A “Temps” szófiai tudósító­ja megerősíti, hogy Bulgária és Törökország között meg­egyezés jött létre és hozzáfűzi, hogy Törökország meg­ígérte, hogy segíti Bulgáriát, ha az utóbbi Romániával, Szerbiával és Görögországgal bábomba keveredik. A “Temps” szalonikai tudósítójának értesülése sze­rint a központi hatalmak biztosra veszik, hogy Bulgária megtámadja Szerbiát, ha a német-osztrák-magyar sere­gek Szerbia egy részének megszállásával megnyitják az utat a Dunán át a bolgár export számára. RÓMÁBAN MÉG MINDIG REMÉLIK BULGÁRIA SEGÍTSÉGÉT. LONDON, augusztus 31. A “Daily Telegraph” ér­tesül római tudósítójától, hogy az olasz kormány — a bolgár-török szerződés megkötése ellenére — még mindig számít arra, hogy Bulgária az ántánt oldalán beavatko­zik a bábomba. A római hivatalos körök nézete szerint a szófiai kor­mány azonnal megszegi a Törökországgal kötött szerző­dést, amint az ántánt­ hatalmaknak sikerül Szerbiát Ma­cedónia Bulgária részére való átengedésre rávenni. OLASZ CSAPATOK SMYRNÁNÁL,­­ —--­ RÓMA, augusztus 31. M­etilénéből jelentik, hogy az elmúlt héten Brindisiben behajózott olasz sereg a török vizekre érkezett. Egy Szófiából érkező távirat szerint Smyrna közelé­ben megkezdték a Törökország ellen indított olasz ex­­pedicionális sereg partra­ élyezését. Az olasz hadvezetőség vagy a kormány részéről nem erősítették meg a fenti jelentéseket. Angol katonai szakértők nézete szerint a Törökor­szág ellen küldött olasz csapatok nagyobb része a Galli­poli félszigeten operáló angol-francia sereghez lesz be­osztva. AMSTERDAM, augusztus 31. Maasbodeból távira­­tozzák, hogy a szövetségesek pilótái szombaton bombák révén megsemmisítették a genti német aerodromot. A NÉMET-OSZTRÁK-MA­­GYAR VÁMUNIÓ­­ TERVE: 1 ---------------------------- 1 1. Amidőn a monarchia és a német­­ birodalom közös harca első sike­­­­reit aratta, felmerült az a gondo­­­ lat, hogy a harcban fényesen be-­­­vált szövetség maradjon meg a­­ háború után is az eddiginél sok­­­­kal szorosabb gazdasági kapcso­lat, lehetőleg vámunió alakjában. A terv, amelynek első szószólója Paanhe német politikus volt, szé­les körökben nagy tetszésre ta­lált. A különböző érdektestüle­tek, közgazdasági társaságok kép­viselői több ízben tanácskozásra gyűltek Bécsben, Berlinben, Bu­dapesten, hogy a terv lehetőségeit­­megbeszéljék. De minél behatób­ban vizsgálták a dolgot, osztrák és magyar részről, annál több ne­hézség merült fel; az utolsó berli­ni közös tanácskozáson az osz­trákok már egyáltalán nem vet­tek részt; a magyar és német kül­döttek elfogadtak egy közös ha­tározati javaslatot. Ebben vám­unióról már szó sincs és a gazda­sági közösség terve oda­­zsugoro­dott, össze, hogy a két birodalom jövő vámpolitikájában és keres­kedelmi szerződéseiben egymás érdekeire különös tekintettel lesz. Ami eddig is megtörtént. A vámunió tervének kudarca előre látható volt. Nem rajtunk múlt, hogy előre meg nem írtuk! Varga Jenő elvtársunk a “Neue Zeit” május 21-iki számában a monarchia egyes termelő osztá­lyainak érdeke szempontjából ■ vizsgálta meg a dolgot és arra az eredményre jutott, hogy a vám­szövetség csak úgy valósulhat meg, ha a háború befejezése után kizárólag politikai és nem közgaz­dasági szempontok lennének irányadók. Cikkének gondolat­­menetét követjük itt is. A monarchia agrárius körei ré­gebben lelkes hívei voltak a né­met birodalommal való vámunió­nak. Abban az időben volt ez amidőn a monarchia még agrár, export-állam volt. Ez az állapo azonban ma már megszűnt. monarchia lakossága szaporodik a lakosság fogyasztása emelkedik a termés azonban nem. 1909 ót­­a monarchia gabonabehozatali te­rü­letté vált, amint ezt a követke­ző adatok mutatják: Gabona, liszt és hüvelyesei vámtételénél volt: 1912 — 5043 Mivel a monarchia gabonater mése immár saját szükségletün­ födözésére sem elég, az agráriu­soknak már nem érdekük, hogy a agrártermékek vámmentes bevite­lét a német birodalomba óhajtsál mint régen. Annál inkább nem mert a búza és a rozs ára az utób­bi évtizedben nálunk inkább ala­csonyabb, mint magasabb volt, mint a német birodalomban, a­mint a következő adatok mutat­ják. Egy mázsa átlagára volt már­kában a német hivatalos statiszti­ka szerint: Látjuk, hogy a búza ára már huzamos idő óta Bécsben maga­sabb , mint Berlinben; a rozs ugyan Berlinben drágább, de a különbözet oly kicsi, hogy a szál­lítási költséget alig födözné. A monarchia nagybirtokosai immár csak sörárpát adnak el nagyobb mennyiségben Németországba, mivel azonban a monarchia sörár­­pája kitűnő minősége folytán Né­metország számára nélkülözhe­tetlen, a fennálló vám megszünte­tése inkább a német söripar, mint a monarchia agráriusainak érde­ke.­­ Ilyenformán a monarchia agrá­riusai számára a vámunió avagy a vámtételek leszállítása nem ke­csegtet haszonnal. Inkább az veszedelem fenyeget, hogy német gabona beáramlik a monarchia bizonyos részeibe, különösen Csehországba. Hiszen 1911-ben a magas vám ellenére 10 millió, 1912-ben 7,5 millió korona áru né­met rozs került eladásra a monar­chiában a német kiviteli jegyek segítségével. Az agráriusok azonban főleg politikai okokból ellenzik a vám­politika közösségét. A monarchiá­ban az agráriusok teljesen biztos­nak érzik politikai uralmukat és ezzel a mai agrárvédő vámrend­szer fentartását, amely a magas gabonaárakat számukra biztosít­ja. Németországban az ipari érde­keltség és a munkásság politikaitő befolyása az ipar fejlődésével erü-H . | södik és nem valószínűtlen, hogy ■­ a mai magas agrárvámrendszer hamarosan megbukik vagy mérmni­séklődik, mint a Caprivi-kormány­ • idején. Ettől félnek az osztrák és.' | magyar agráriusok és ezért ellené...| zik a vámunió, a közös vámpoliti-' * ka tervét. .. Míg az agráriusok számára .... • vámközösség közvetlen károso­í­o­dást nem jelentene, a monarchia ipara számára a vámközösség­­ vagy a vámok leszállítása a n­­­met verseny végzetes megerősö­dését jelentené. A mai m­agas­ ipari védővámok ellenére a német ipar termékei a monarchián belül piacra találnak. Ennek az oka részben az, hogy az iparnak jobb­­telephelye van Németországban, mint a monarchiában. Németor­­szág bővelkedik vasban és szen­­­­ben a vegyi ipar nyersanyagai­ban. Kikötői a legforgalmasabb tengerekre nyílnak. Hatalmas, kiviteli többlet Behoz, többi* ezer métermázsa 1907 4235 — 1908 3030 — 1909 — 6422 1910 — 1097 1911 — 4108 Búza Berlin Bécs 1904 175 17.3 1905 17.5 16.8 1906 18.0 15.2 1907 20.6 19.0 1908 21.1 22.2 1909 23.4 26.4 1910 21.1 21.9 1911 20.4 22.0 1912 21.7 21.5 1913 19.9 20.8 Rozs Berlin Bécs 1904 13­ 5 13­ 0 1905 15. 5 13.0 1906 16.4 12.0 1907 19.3 15.7 1908 18.6 18.2 1909 17.6 17.8 1910 15.2 14.1 1911 16.8 16.8 1912 18.1 18.3 1913 16.4 16.6 ELŐRE i.- -... - ■ -------‘ ■ -—-----------—"T ■'a P£\ZKtjI~Dzs. BETÉTEK ELHELYEZÉSE, VALAMINT a­ HAZAI •­­ ÜGYEKBEN VALÓ TANÁCSKOZÁS TERÉN LEGMEGBÍZHATÓBB, A MAGYAR KIRÁLYI POSTATAKARÉKPÉNZTÁR hivatalos képviselete Amerikaiban. Bővebb felvilágosításért forduljon erre a címre: a Transatlantic Trust Company 67 WILLIAM STREET, NEW YORK, New Yorkiak forduljanak személyesen a bank fióktelepéhez: 109 Avenue A, Corner 7th street, amely a rendes üzleti árakon kívül hétfőn, szerdán és pénteken este 8 óráig van nyitva. ------------------- ----------------------------------- -----. Állami takarékpénztár és kereskedelmi bank A MAGYAROK BANKJA CHICAGÓBAN. 1 1936 Milwaukee Ave., a Western Ave. közelében. illlTigllíiMn Kifizet Xnirym­orMáumi­h Matryar Kip. Posta­takarékpénztftr ntjfin ifitállftN mellett: IBKtMÍMÍ 100 Koronát á.................. $15.65 8?RÍNk1 1000 Koronát á................... $155.00 jpi fi.fittó * NYITVAs naponta reggel 8-től este 6 óráig. IH­. »I A hétfőn, csütörtökön és szombaton este 9 óráig. BlOTftTKKKT kamato­ánra elfogadunk, a-hazai ü­gyekben díjmentesen tauAescMrtl szolgalunk. i'rekötödéseket rendezn­ak s­zakembereink iitjfin mindenkor a legjobban. wmmmm ■ A legjobb szopékia nélküli 5 centes Cigaretta Amerikában kapható mindenütt, minden kereskedésben ..a ■ J" 'masa Töltő toll zsebcsiptetővel. — Szavatolt 14 karátos arany toll. Nikkel era __ (25 kupOfl ~ ingyen 75 egész Cuponért vagy dobozfedél^ Ingyen 60 egész Cuponért vagy dobozfedélért i. i.d­ui.i.Aitii co. .... vi.­.v TOi­K­u­rrv K«t»t.n»ii.ij ms« LOURDES 221 224__________________ZOLA EMIL___________________ nem mindazt, ami a túlvilág kontójára kerül, ha égő szük­ségem van is arra, hogy szebbe és jobb életben higyjek, nagyon jól tudom, hogy itt e gyarló földet emberek lak­ják. És viseljék bár a csuhát vagy a szörköntöst, sokan aljas üzelmekkel foglalkoznak. • De ha Bernadette nem lett volna az a szerény, egyszerű gyermek, amilyen tény- ig volt, ha ambiciózus, ármánykodó jellem lett volna, mi­vé fejlődtek volna a dolgok? Övé volna a barlang és a bazilika." Az istentisztelet alkalmával ö székelne a meny­­nyezet alatti trónon arany püspöki süveggel fején. Ő ra­gyogna dicsfényben, mint a szent, mint a kiválasztott, a­ki szintől-szinte látta az istenséget. És joggal, mert övé a dicsőség. És im, mások aratják, amit ő vetett. Míg ő Saint Gildard kolostorának falai mögött térdre borulva imádkozott, itt, aranymiseruhás papok szenteltek be mo­numentális templomokat, melyeknek felépítése milliók­ba került. Csalj,, ő hiányzott az új hit diadalü­nnepéről, melyet ő alapított. Chassaigne­ur fáradtan ült le egy gavementi padra. Előttük a mély Gave sötétkék-fekete árnyaktól szalag­­alakulag sávozott hullámai hömpölyögtek tova, melyek néhány lépésnyi távolságban a meder kavicsain pehely­­könnyű­ségű­ habbá porzottak szét. Rövid hallgatás után Péter újra kérdezte: — Ismerte ön Peyramale abbét? Chassaigne orvos szemeiben a lelkesedés lángja gyűlt fel. , ■ — Már hogyne! Az bátor, kerepeslelkű­ ember volt, valóságos szent, valóságos apostol. Ö és Bernadette vol­tak lourdesi szent Asszonyunk legszorgalmasabb munká­sai. Ö sokat szenvedett, imádta és bele is halt. Aztán elmondta a magas, délceg, óriási termetű, oroszlánsörényű lourdesi lelkész történetét, ki a cselek­vés embere lévén, minden vallásos rajongás ellensége volt. Azért gyanakvó szemmel nézte szintén Bernadet­tet és bizonyítékot kért tőle. Csak akkor, midőn a hit vi­hara magával sodorta a tömeggel őt is, hanolt meg előtte. De főleg szegényeik és nyomorultak iránti szeretete térí­tette őt is erre a hitre, midőn börtönnel fenyegették és nyájának egy báránya veszélyben forgott. Ekkor kezdte el igazságszere­tetének egész ékesszólásával védelmezni, és a gyermekleány varázsa­it is elbűvölte és ő is kezdte őt­ szeretni, rajongón, mint a hívők serege. Bármilyen óra­ és ő csak tovább haladt az üde reggeli verőfényben, mely a viharmosra derült kék égről áradt szerte a vidéken. Egyszerre valaki a vállát érintette és egy hang kér­dezte: „a- ' — Hová mén ilyen korán ? Chassaigne orvos volt. — Eltévedt, útbaigazitásra van szüksége?­­—Nem, köszönöm, hebegte Péter zavarodottan. Én az éjszakát a barlangnál töltöttem az én fiatal betegem­mel, ki a szivemnek olyan drága és most olyan kényelmet­­len érzés tölti el lelkemet, hogy sétálgatnom kell egy kis­sé, mielőtt visszatérek a szállodába. Az orvos most ránézett és kiolvasta arcából a dűlő lelki harcot, látta, hogy­ mennyire kétségbeejti az, hogy nem tud hinni. — Sz­egény gyermekem, suttogta atyai gyengédség­gel. Nincs ellenére, ha elkísérem? Jöjjön velem a Gave partjára Itt sétálgatott Chassaigne orvos minden reggel egy­­két óra hosszat, hogy elaltassa fájdalmát, miután neje és leánya sírját friss virágokkal koszorúzta és sírdombju­-­­­kon imádkozott. Péter igent intett és egy ideig szófián haladtak egy­­más mellett. Midőn az átelleni part felől a gyertyaf­ény­­ben sugárzó barlang feltűnt előttük, Chassaigne orvos keresztet vetett. És Péter újólag meglepetten csodálva szemlélte agg barátját, a tudomány em­berét,az istenta­­gadót, a materialistát, kit a fájdalom lesújtott és ki most azt hiszi, hogy a túlvilágon viszont látja majd soká sira­tott kedveseit. A szív győzött az ész felett; az elhagya­­tott aggastyánt csupán az a remény tartotta életben, hogy ott a túlvilágon van még viszontlátás. Egyszerre aztán Péter azt kérdezte: — Ismerte ön Bernadettet? — Bernadettet? Igen, egyszer láttam — később. Mert 1858-ban még fiatal orvos voltam Párisban és eszembe se jutott, hogy hazajöjjek. De aztán 1864 felé hazavetődtem és csupa kíváncsiságból meglátogattam Bernadettet, aki akkor a neversi kolostorban volt. — Beszéljen nekem róla, kérem. Mondjon el min­dent, amit róla tud. * Szomorú mosoly lebegett az orvos ajkai körül. Meg­értette Péter lelkiállapotát és szerette volna ezt az enm­a-

Next