Előre, 1919. október (15. évfolyam, 2399-2429. szám)
1919-10-09 / 2407. szám
Küldjön pénzt az otthoniaknak napi árfolyamban az AMERICAN EXPRESS COMPANY útján VAGY VEGYEN KÜLFÖLDI CHEQUE-ET AZ AMERICAN EXPRESS COMPANY-TÓL. Bővebb felvilágosítással készséggel !p Olgár HERRMAN ARTHUR Branch Foreign Money Order Agency of the American Express Co. Nyitva minder, este 10 óráig. Vasárnap is. FIRST AVE., 67-TK UTCA, NEW YORK. Telephone: Plaza 827« LÁZASAN KÉSZÜLNEK A HARCRA AZ ANGOL MUNKÁSOK ÉS KAPITALISTÁK LLOYI GEORGEBÓL KITÖRT AZ ELFOJTOTT DÜH A MUNKÁSOK ELLEN. Anglia munkásosztálya csendesen, de szakadatlanul készül az új harcra, nemcsak azért, hogy megtartsa azt, amit eddig kivivott, hanem, hogy még többet vívjon ki magának. A vasutasok kétségtelenül a többiiparág szervezett munkásainak köszönhetik, hogy a kormányt a követelések megadására kényszeríthették. Ha Anglia többi nagy munkásszervezetei nem álltak volna készen a rokonszenvi sztrájkra, a kormánynakvalószínűleg sikerült volna rendezni a szállítást legalább annyira, hogy az ipari összeomlást elhárítsa, amíg a vasutasok sztrájkja össze nem omlik. Most tehát a munkásszervezetek az egységes akció kérdését tárgyalják. Igyekeznek megállapodásra jutni egymással, hogy a legközelebbi harcban még egységesebbek legyenek. A kormány is nagy előkészületeket tesz. A katonai transzport-rendszert igyekszik kiterjeszteni úgy, hogy újabb vasúti sztrájk esetén a szén- és az élelmiszerszállítást legalább olyan mértékben tartsa fenn, hogy az ipari tevékenység ezeknek hiánya miatt ne bénuljon meg. Azonkívül állandósítani igyekszik az úgynevezett polgárőrséget is. Bár Lloyd George újabban azt állítja, hogy a harcból a kormány került ki győztesen, testnap tartott beszédében váratlanul kitört belőle az elfojtott düh. A vasutasok sztrájkját poroszizmusnak nevezte s azt mondotta, hogy a vasutasok meg akarták fojtani a “közönséget”, hogy követeléseiket kikényszerítsék. A vasúti forgalom még mindig nem állt helyre. Az anyagok torlódása olyan nagy, hogy huzamosabb időbe kerül, míg a vasutak a rendes személyforgalom lebonyolítására képesek lesznek. NÉMETORSZÁG IPARÁGAI TÖNKRE MENTEK A HÁBORÚ FOLYAMÁN AMERIKAI SZAKÉRTŐK NEM HISZIK, HOGY A NÉMET KAPITALIZMUS KÉPES LESZ LÁBRA ÁLLNI KÜLSŐ SEGÍTSÉG NÉLKÜL. True translation filed with the Post-master of New York on October 8, 1919. a.« r**nuired by the Act of October « 1917 BERLIN, október 8. — H. C. Stevenson, a new yorki National Bank of Commerce kiküldötte, aki Németországban hetek óta vizsgálta az üzleti helyzetet, a németországi viszonyokat kedvezőtleneknek tartja. “Németország csak árnyéka az 1914-iki nagy birodalomnak, — mondotta. — Olyan, mint egy beteg Sámson, mely le van láncolva s ezer őr felügyelete alatt áll. Pénzküldeményeket Magyarország bármely részébe, teljes felelősség mellett, a legalacsonyabb árfolyam szerint küldünk. A pénz gyorsan és pontosan érkezik meg, ha azt MOKRAY TESTVÉREK államilag engedélyezett pénzküldők útján küldi. Bővebb felvilágosításért Írjon e címre: MOKRAY BROTHERS 150 SECOND STREET, PASSAIC, NEW JERSEY | MEGNYÍLT AZ út MAGYARORSZÁG | | megszállott területére. Akarja tudni, hogy hogyan | i szerezhet útlevelet? Írja meg nevét és pontos címét t V. nekünk és mi $ v y TELJESEN INGYEN FELVILÁGOSÍTJUK. | PÉNZKÜLDÉS | teljes felelősség mellett a legolcsóbb árakon. •• ^ 100 Magyar Korona ...................................... $2.40 ! \ 100 Czecho-Slov. Korona............................. $4.10 !! 100 Jugo-Slav Korona . ............................. $2.60 *! N 100 Román Lei ............................................... $6.— !! i » * “ X írja fel egy papírra a pontos hazai címét és küldje be is a pénzzel együtt az alábbi címre: •• I ALVINO & FIGLIO •; BANKÁROK | I 2242 FIRST A WE., NEW YORK. | • * T ELŐRE Népe nem dolgozik s nem tanulta meg az önfeláldozást; iparágai csak szórványosan működnek; valamikor csodás vasúti rendszere felbomlóban van.” Az élelmezés, a szén és nyersanyag, — ezek Németországnak legégetőbb problémái. A munkáshelyzeten lehetne javítani élelmiszerrel és szénnel, azonban alapjában véve a munkáshelyzet rossz, Németország férfierejének javarésze nem tért vissza háborúból. A Németországnak nyújtandó segítség valószínűleg az amerikai közvéleménytől függ. E kérdés felett tárgyilagosan kell dönteni. Tekintetbe kell venni úgy a kereskedelmi problémákat, mint a humanizmus szempontjait. ’ Fred A. Britten, amerikai képviselő, aki egy ideig Berlinben tartózkodott, azt módja: “A németek ez idő szerint teljesen az antant ellenőrzése alatt állanak. Elveszítették ágyúikat, léghajóikat és szállítási eszközeik javarészét. Németország teljesen le van törve s a régi értelemben vett militarizmus visszatérése kizárt dolog.” LONDON, október 8. Németországból érkező és a lipcsei kiállításra vonatkozó hírek megvilágítják Németország gazdasági helyzetét. A kiállítókkal folytatott beszélgetések azt a benyomást keltik, hogy Németország iparágai közel állanak a bukáshoz a szénhiány és a külkereskedelem elvesztése miatt, csupán a semlegesekkel és Amerikával folytatott kereskedelem nyújt még némi reményt. A kiállítók azon félelmüknek adnak kifejezést, hogy az angoloknak további ellenséges hangulata meg fogja akadályozni az Angliával való kereskedelmet. (A) a kapitalisták megfizetett csalosai a munkásság félrevezetésében. Míg a háború folyt, az ideiglenes törvényekkel súlyosan büntették azokat, akik fel merték emelni szavukat a munkásnép érdekében, rájuk sütötték a "pro german” jelzőt, ez nagy hatással volt a csőcselék szemében, míg ma újabb mumussal ijesztgetik őket és minden progresszív gondolkodású munkást, aki helyzetének javítására törekszik, “bolseviki”-nek minősítenek. Az American Defense Society, a reakcionáriusok szervezete a vezető szerepet tölti be ebben a hajszában és az orosz szemjetek gyalázásában, az elmúlt szombaton este jól meghirdetett népgyűlést tartott a Cooper Unionban, amely egyike azoknak a sorozatos gyűléseknek, amelyet az egész országban és Canadában fognak megtartani és amelyen Mrs. Pankhurst a főszónok. E gyűlések egyetlen bevallott célja a “népet távol tartani a veszedelmes bolsheviki agitációtól,” amit — szerintük — bevándorolt elemek terjesztenek és veszedelmes tanaikkal az amerikai népet megfertőzik. “Ezt meg kell akadályozni!” kiáltják egyhangú kórusban a kapitalista lapok, az egyház, a hadsereg és a polgári idológiában begyepesedett fejű suffragettek. Felállnak a pódiumra és émelygős szónoklataikkal ámitják a népet: mily szép demokráciában élünk, mily szabadok vagyunk és milyen egyenlőek vagyunk ! " Milyen érdekes látvány ! Ugyanezt mondja el a hadseregbeli tiszt, amit a nagy polgári lap munkatársa, a pap és ezt betetőzi az erre a kampányra ide importált suffragette, Mrs. Pankhurst, a női választási harcban megőszült vezér! “Nagy harc volt az a demokráciáért folytatott öt éves harc, amelyben annyi derék testvérünk esett el, de megérte az áldozatot, mert nemes harc volt; harc az autokrácia ellen, a világszabadságért, a népjogokért” — kezdte beszédét a megőszült suffragette. Majd iszy folytatta — “De a harc nem fejeződött be, mert egy sokkal nagyobb ellenség ütötte fel a fejét: ez a bolsevizmus. A többség uralmát, a törvényt és a rendet igyekszik feldönteni — erőszakkal.” Mi, akik ebben a szabadnak csúfolt országban érezzük azt az elnyomatást, amelyben a hatalom a háborús törvényeivel részesít bennünket, tudjuk igazán, milyen hazugság ez. Talán itt van a többség uralma? Hát nem az a kisebbség, amely a hatalmat bitorolta, elítélte Debset és a munkásság legjobbjait? “Büszke vagyok brit voltomra”, —- mondotta és ekkor önkénytelenül, szinte erőszakkal torlódnak felénk az égbe kiáltó kegyetlensé-gek, melyeket az angol kormány a tehetetlen Indiában elkövet. “Szép a szocialista theória, de gyalázatosan megbosszulja magát a gyakorlatban. Szemeimmel láttam, hogyan vették el erőszakkal a gyárakat a gyárosoktól, a földeket a földbirtokosoktól és nem tudják tovább művelni...” “ők az abszolút urak és övék a kormányhatalom, minden az övék és ebben a törekvésekben csemnet sem átalják a legnagyobb gyalázatosságokat elkövetni így: “az iparral együtt a nőket is társadalmasítani.” “ Akarjátok-e ezt amerikai polgárok ?” “Hát persze, hogy nem !” volt az egyenes válasz. Megbízható amerikai polgárok által már ezersze megcáfolt haviér “nők társadalmasítását” hozzuk fel, ami soha meg nem történt, csakhogy befeketítsék azt a gyökeres társadalmi változást, amit kitartó oroszországi elvtársaink mindannyiunk javára megteremtettek és fentartanak. Ottani elvtársaink, akik az igazi proletár uralmat, az igazi emberszeretet elvén igyekszenek a gyermekeket már csecsemő korában élelemmel ellátni, az anyákat boldog állapotukban a munkától felszabadítani, hogy egészséges generációt neveljenek, később pedig a legnagyobb alkalmat megadni a proletárgyerekeknek az ikoláztatásra, valamint a színházat és művészetet a munkásság szolgálatába állítani; mindezeket, csak természetes, hogy meg sem említi a híres női agitátor. Ehelyett azonban ajánlja a legjobb módszert, az amerikanizmus tanítását az iskolában és minden egyéb helyen, hogy ezzel úgymond “ennek a szép demokratikus országnak rendjét fentartsuk és megmentsük a bolshevikek kéomromboló befolyása-Mily naív ellentét van az igazság és ezek által a gyalázatos, hazug agitátorok által hirdetett rémmesék között! A legképtelenebb hazugságok özönét így folytatta: “Addig, amíg ki nem próbálunk valamit”— és itt a bolshevizmusra célzott — “addig ne ítéljük azt el, de én a gyakorlatban láttam és mondhatom, hogy a bolshevizmus a legnagyobb csődöt jelentette Oroszország részére.” Tehát “ne ítéljünk valamit el addig, amíg azt ki nem próbáltuk.” Megtudná nekünk Mrs. Pankhurst mondani, miért az ő büszke angol kormánya a “mi” demokratikus kom”-'nyunk hadseregét az orosz határon, egy olyan ország határán, amely országnak hivatalosan nem üzentek hadat és segédkeznek a cári lakáj Kolcaknak és Denikinnek az orosz szovjetenk elleni harcban, megdönteni egy olyan társadalmi rendszert, amit még “nem próbáltak ki?” Mindezek a tények azonban nem fontosak az ő szemében. «A fő az, hogy a népet ámítsák és elijesszék a munkásság mozgalmaitól és a hiszékeny néppel elhitessék azt, hogy a bolshoxizmus az egy veszedelmes valami, amit el kell pusztítani. Azonban mindez hiába! Hiába fogjáka szegény, félrevezetett négerek népgyűlésen azt kiabálni, hogy “le a bolshevikekkel” és hiába fogják a népgyűléseket megzavaró szocialistákat letartóztatni és hiába fognak mident amerikanizálni — az áradat, amely elseperte a cárt és a császárokat, el fogja seperni a többi császárokat és koronázatlan királyokat, papjaikkal, sajtóikkal összes hagyományos sakkaival — és női suffragetteivel egyetemben. W. H. A CHICAGÓI KONVENCIÓK írta: MAX EASTMAN. (Folytatás.) A “ANYA PÁRT.” Ha ez a zűrzavar elszomorító is, némi megingostvást ad az, hogy a konvenciók bizonyos történelmi sorrendet mutattak. A Szocialista Párt konvenciója augusztus 30-án, szombaton reggel nyílt meg a Machinists’ Hallban. Azok a balszárnyi delegátusok, akiket elfogadtak, vasárnap délután kivonultak és a visszautasított delegátusokkal egyetemben megalkották a Kommunista Munkásrat konvencióját ugyanazon épület egyik lenti termében. A Kommunista Párt konvenciója a Smolny Instituteban szeptember 1-én, hétfőn délben vette kezdetét. Art Young és én szombaton reggel érkeztünk a Machinists Hallba. — elég jókor ahhoz, hogy Tulous Gerbert olyannak találjuk, mint a meg nem állapodott viharfelhő, s szemben vele a sugárzó Tack Reedet. Ez nem azért volt így, mert Julius elhárolgott és Jack győzelmes maradt, hanem azért, mert Tulous nem élvezi úgy a “fight”-ot. Tacknek azonban élvezet. Úgy látszik, hogy a balszárnyiak egy része elég korán érkezett az épületbe, rövid gyűlést tartottak és elhatározták, hogy felmennek, elfoglalják a termet, beültetik a titkári székbe a saját titkárjukat, Warranknechtet és aztán haladnak tovább a konvenció szervezésével. Tulnyomó többséggel választották meg az új országos végrehajtó bizottságukat s ezen bizottság szabályszerűen nevezte ki a titkárt, ez tehát jogot adott nekik erre a ténykedésre, dacára annak, hogy a régi országos végrehajtó bizottság azt a választást, mint csaláson alapulót, érvénytelenítette. Felmentek tehát a gyűlésterembe ezzel a célzattal. Az mit kell cselekedni. Adolph Gerber, a new yorki lokál titkára, azonban úgy látszik, hogy Gerbert “félreállították”. Erről az incidensről sok szemtanútól hallottunk leírást, de egyik sem állította olyan rettenetesnek és véresnek, mint az újságok. Az egyik informálónk szerint “Gerber elverte volna Reedet, ha Reed olyan magasra nem emelte volna Gerbert, hogy az nem ért el hozzá.” Egy másik elvtárs szerint “Reed olyan volt, mint egy szép nagy kutya, amelyik megrázza magát.” Egy harmadik pedig azt jelentette, hogy “csupán egymásra futtak mindkét részről”. Gerber azt álltotta a konvención, hogy “megérttette Reeddel, miszerint a proletársápot az élet csatáira éppen úgy előkészíti a nagy kalanács forgatása, mint némelyeket a football-játék az egyetemeken.” A lényeges azonban az, hogy a balszárnyiak bejutottak, letelepedtek és felvetődött a kérdés, hogy mit csináljanak velük? Némelyikük nem tudta, hogy mit kell cselekedni, Odolph Germer azonban tudta. Lehet, hogy nem kérdezett meg senkit akkor, amidőn a rendőrséget odarendelte, de ismerte a tagság létszámáról szóló adatokat, a most megejtett választások eredményét s tudta, hogy ha a hivatalos kisebbség ki akarja zárni a konvencióról a többség szavazatát, akkor ezt csak a rendőrség segítségével teheti. És abban teljesen igaza volt. Germer sohasem tagadta, hogy odarendelte a rendőröket, habár a négrehajtó bizottság egyes tagjai tagadták helyette is. Amikor a konvención érvénest nekitámadtak azzal a kérdéssel, hogy a Szocialista Párt tisztviselői rendelték-e oda a rendőrséget, ezt felelte: “Miféle tisztviselőket ért ön?” A közbeszólók vették fel a beszéd fonalát és a figyelem másra terelődött. Azt azonban tagadta, hogy a rendőröket a durva erőszakoskodásra utasította volna, amit néhány felhevült delegátus állított róla. Azt mondotta, hogy két-három ízben is “elvtársi szellemben” szólította fel távozásra a kifogásolt delegátusokat, mielőtt a rendőröket kérte volna fel az eltávolításukra és a rendőröknek semmi egyebet nem mondott. Két nő, akiket szintén kitettek, esküszik a következőkre. Egyiküket, Mrs. Hammont, Kansasból, a konvenció később igazolta. (Folytatjuk.) AGITÁCIÓTüntSEVIZMUS ELLEN Az egész világ kapitalistái megegyeznek abban, hogy minden erejükkel el kell nyomni és végleg kiirtani a munkásság felvilágosítására szolgáló mozgalmakat. Meg is kezdték ezt a bajszát a kapitalista sajtóban, de hogy hathatósabban végezzék a bolshevizmus elleni irtó hadjáratukat, a katholikus egyházat is maguk mellé vették, ami természetes is, hisz ezek a fekete csukások, mindenkor a tőkések szekerét tolták, békében éppen "úgy mint háborúban. Azonban a kapitalista sajtó nagy befolyása a népre és a katholikus egyház szószéke kevésnek bizonyulnak arra, hogy azt az elkeseredést és elégedetlenséget elnyomják. A kapitalisták ezért kénytelenek újabb eszközökhöz folyamodni céljuk elérésére és olyan elemek segítségét veszik igénybe, akik a nagy néptömeg előtt, mint anépjogok “harcosai” vannak elismerve. Azonban ezek a “műharcosok,” akik a munkásságot mindig csak elárulták és most már a munkásmozgalomban semmi szerepet nem tölthetnek be. — | FONTOS tuDNIVAlók |— MAGYARORSZÁG EGÉSZ TERÜLETÉRE MINDEN KORLÁTOZÁS NÉLKÜL MEGINDULT A PÉNZKÜLDÉS A hazaküldésre szánt összeget küldje be dollárokban a hazai címmel együtt és én azt a legolcsóbb napi árfolyam mellett azonnal továbbítom. Minden pénzküldő postafordultával megkapja a hivatalos nyugtát, amelyen úgy a dollár összeg, valamint az átutalt korona ki van tüntetve. RRJTTKAY JENŐ bankháza több mint 16 éve szolgálja becsülettel az amerikai magyarságot. RUTTKAY JENŐ bankháza állami felügyelet alatt áll és teljes felelősséget vállal minden pénzküldeményért. RUTTKAY JENŐ bankháza elfogad kamatozó dollárbetétet, amelyet bármikor, minden felmondás nélkül kivehet. RUTTKAY JENŐ bankháza szívesen ad önnek felvilágosítást a hazautazás, pénzküldés, pénzváltás vagy bármily más ügyben. Levelét címezze így: RUTTKAY JENŐ BANKÁR ! 1 | 106 AVENUE B, NEW YORK