Előre, 1919. október (15. évfolyam, 2399-2429. szám)

1919-10-09 / 2407. szám

Küldjön pénzt az otthoniaknak napi árfolyamban az AMERICAN EXPRESS COMPANY útján VAGY VEGYEN KÜLFÖLDI CHEQU­E-ET AZ AMERICAN EXPRESS COMPANY-TÓL. Bővebb felvilágosítással készséggel !p Olgár HERRMAN ARTHUR Branch Foreign Money Order Agency of the American Express Co. Nyitva minder, este 10 óráig. Vasárnap is. FIRST AVE., 67-TK UTCA, NEW YORK. Telephone: Plaza 827« LÁZASAN KÉSZÜLNEK A HARCRA AZ ANGOL MUNKÁSOK ÉS KAPITALISTÁK LLOYI­ GEORGEBÓL KITÖRT AZ ELFOJTOTT DÜH A MUNKÁSOK ELLEN. Anglia munkásosztálya csendesen, de szakadatlanul készül az új harcra, nemcsak azért, hogy megtartsa azt, amit eddig kivivott, hanem, hogy még többet vívjon ki magának. A vasutasok kétségtelenül a többi­­iparág szervezett munkásainak köszönhetik, hogy a kormányt a követelések megadására kényszeríthették. Ha Anglia többi nagy munkásszervezetei nem álltak volna készen a rokonszenvi sztrájkra, a kormánynak­­valószínűleg si­került volna rendezni a szállítást legalább annyira­, hogy az ipari összeomlást elhárítsa, amíg a vasutasok sztrájk­ja össze nem omlik. Most tehát a munkásszervezetek az egységes akció kérdését tárgyalják. Igyekeznek megál­lapodásra jutni egymással, hogy a legközelebbi harcban még egységesebbek legyenek. A kormány is nagy előkészületeket tesz. A katonai transzport-rendszert igyekszik kiterjeszteni úgy, hogy újabb vasúti sztrájk esetén a szén- és az élelmiszerszállí­tást legalább olyan mértékben tartsa fenn, hogy az ipari tevékenység ezeknek hiánya miatt ne bénuljon meg. Azonkívül állandósítani igyekszik az úgynevezett polgár­őrséget is. Bár Lloyd George újabban azt állítja, hogy a harcból a kormány került ki győztesen, testnap tartott beszédé­ben váratlanul kitört belőle az elfojtott düh. A vasuta­sok sztrájkját poroszizmusnak nevezte s azt mondotta, hogy a vasutasok meg akarták fojtani a “közönséget”, hogy követeléseiket kikényszerítsék. A vasúti forgalom még mindig nem állt helyre. Az anyagok torlódása olyan nagy, hogy huzamosabb időbe kerül, míg a vasutak a rendes személyforgalom lebonyo­lítására képesek lesznek. NÉMETORSZÁG IPARÁGAI TÖNKRE MENTEK A HÁBORÚ FOLYAMÁN AMERIKAI SZAKÉRTŐK NEM HISZIK, HOGY A NÉMET KAPITALIZMUS KÉPES LESZ LÁB­RA ÁLLNI KÜLSŐ SEGÍTSÉG NÉLKÜL. True translation filed with the Post-master of New York on October 8, 1919. a.« r**nuired by the Act of October « 1917 BERLIN, október 8. — H. C. Stevenson, a new yorki National Bank of Commerce kiküldötte, aki Németor­szágban hetek óta vizsgálta az üzleti helyzetet, a német­­országi viszonyokat kedvezőtleneknek tartja. “Németország csak árnyéka az 1914-iki nagy biro­dalomnak, — mondotta. — Olyan, mint egy beteg Sám­son, mely le van láncolva s ezer őr felügyelete alatt áll. Pénzküldeményeket Magyarország bármely részébe, teljes felelősség mellett, a legalacsonyabb árfolyam szerint küldünk. A pénz gyorsan és pontosan érkezik meg, ha azt MOKRAY TESTVÉREK államilag engedélyezett pénz­küldők útján küldi. Bővebb felvilágosításért Írjon e címre: MOKRAY BROTHERS 150 SECOND STREET, PASSAIC, NEW JERSEY | MEGNYÍLT AZ út MAGYARORSZÁG | | megszállott területére. Akarja tudni, hogy hogyan | i szerezhet útlevelet? Írja meg nevét és pontos címét t V. nekünk és mi $ v y TELJESEN INGYEN FELVILÁGOSÍTJUK. | PÉNZKÜLDÉS | teljes felelősség mellett a legolcsóbb árakon. •• ^ 100 Magyar Korona ...................................... $2.40 ! \ 100 Czecho-Slov. Korona............................. $4.10 !! 100 Jugo-Slav Korona . ............................. $2.60 *! N 100 Román Lei ............................................... $6.— !! i » * “ X írja fel egy papírra a pontos hazai címét és küldje be i­s a pénzzel együ­tt az alábbi címre: •• I ALVINO & FIGLIO •; BANKÁROK | I 2242 FIRST A WE., NEW YORK. | • * T ELŐRE Népe nem dolgozik s nem tanulta meg az önfeláldozást; iparágai csak szórványosan működnek; valamikor csodás vasúti rendszere felbom­lóban van.” Az élelmezés, a szén és nyersanyag, — ezek Németországnak legégetőbb problémái. A munkáshelyzeten lehetne javítani élelmi­szerrel és szénnel, azonban alapjában véve a munkáshely­zet rossz, Németország férfierejének javarésze nem tért vissza h­áborúból. A Németországnak nyújtandó segít­ség valószínűleg az amerikai közvéleménytől függ. E kérdés felett tárgyilagosan kell dönteni. Tekintetbe kell venni úgy a kereskedelmi problémákat, mint a huma­nizmus szempontjait. ’­ Fred A. Britten, amerikai képviselő, aki egy ideig Berlinben tartózkodott, azt módja: “A németek ez idő szerint teljesen az antant ellenőrzése alatt állanak. Elve­szítették ágyúikat, léghajóikat és szállítási eszközeik ja­varészét. Németország teljesen le van törve s a régi ér­telemben vett militarizmus visszatérése kizárt dolog.” LONDON, október 8. Németországból érkező és a lipcsei kiállításra vonatkozó hírek megvilágítják Német­ország gazdasági helyzetét. A kiállítókkal folytatott be­szélgetések azt a benyomást keltik, hogy Németország iparágai közel állanak a bukáshoz a szénhiány és a kül­kereskedelem elvesztése miatt, csupán a semlegesekkel és Amerikával folytatott kereskedelem nyújt még némi reményt. A kiállítók azon félelmüknek adnak kifejezést, hogy az angoloknak további ellenséges hangulata meg fogja akadályozni az Angliával való kereskedelmet. (A) a kapitalisták megfizetett csalo­­sai a munkásság félrevezetésé­ben. Míg a háború folyt, az ideigle­nes törvényekkel súlyosan bün­tették azokat, akik fel merték emelni szavukat a munkásnép ér­dekében, rájuk sütötték a "pro german” jelzőt, ez nagy hatással volt a csőcselék szemében, míg ma újabb mumussal ijesztgetik őket és minden progresszív gon­dolkodású munkást, aki helyzeté­nek javítására törekszik, “bolse­­viki”-nek minősítenek. Az American Defense Society, a reakcionáriusok szervezete a vezető szerepet tölti be ebben a hajszában és az orosz szemjetek gyalázásába­n, az elmúlt szom­baton este jól meghirdetett nép­­­gyűlést tartott a Cooper Union­­ban, amely egyike azokn­ak a so­rozatos gyűléseknek, amelyet az egész országban és Canadában fognak megtartani és amelyen Mrs. Pankhurst a főszónok. E gyűlések egyetlen bevallott célja a “népet távol tartani a veszedel­mes bolsheviki agitációtól,” amit — szerintük — bevándorolt ele­mek terjesztenek és veszedelmes tanaikkal az amerikai népet meg­fertőzik. “Ezt meg kell akadályozni!” kiáltják egyhangú kórusban a kapitalista lapok, az egyház, a hadsereg és a polgári idológiá­­ban begyepesedett fejű suffraget­­tek. Felállnak a pódiumra és émelygős szónoklataikkal ámit­­ják a népet: mily szép demokrá­ciában élünk, mily szabadok va­gyunk és milyen egyenlőek va­gyunk ! " Milyen érdekes látvány ! Ugyan­ezt mondja el a hadseregbeli­ tiszt, amit a nagy polgári lap munka­társa, a pap és ezt betetőzi az erre a kampányra ide importált suffra­gette, Mrs. Pankhurst, a női vá­lasztási harcban megőszült ve­zér! “Nagy harc volt az a demokrá­ciáért folytatott öt éves harc, a­melyben annyi derék testvérünk esett el, de megérte az áldozatot, mert nemes harc volt; harc az au­tokrácia ellen, a világszabadság­­ért, a népjogokért” — kezdte be­szédét a megőszült suffragette. Majd iszy folytatta — “De a harc nem fejeződött be, mert egy sok­kal nagyobb ellenség ütötte fel a fejét: ez a bolsevizmus. A többség uralmát, a törvényt és a rendet igyekszik feldönteni — erőszak­kal.” Mi, akik ebben a szabadnak csú­folt országban érezzük azt az el­­nyomatást, amelyben a hatalom a háborús törvényeivel részesít ben­nünket, tudjuk igazán, milyen ha­zugság ez. Talán itt van a többség uralma? Hát nem az a kisebbség, amely a hatalmat bitorolta, elítél­te Debset és a munkásság legjobb­jait? “Büszke vagyok brit voltomra”, —- mondotta és ekkor önkénytele­­nül, szinte erőszakkal torlódnak f­elénk az égbe kiáltó kegyetlensé-­­gek, melyeket az angol kormány a tehetetlen Indiában elkövet. “Szép a szocialista theória, de gyalázatosan megbosszulja ma­gát a gyakorlatban. Szemeim­mel láttam, hogyan vették el erő­szakkal a gyárakat a gyárosoktól, a földeket a földbirtokosoktól és nem tudják tovább művelni...” “ők az abszolút urak és övék a kormányhatalom, minden az övék és ebben a törekvésekben csemnet sem átalják a legnagyobb gyalázatosságokat elkövetni így: “az iparral együtt a nőket is társadalmasítani.” “ Akarjátok-e ezt­ amerikai polgárok ?” “Hát persze, hogy nem !” volt az egye­nes válasz. Megbízható amerikai polgárok által már ezersze megcáfolt ha­­viér “nők társadalmasítását” hoz­zuk fel, ami soha meg nem tör­tént, csakhogy befeketítsék azt a gyökeres társadalmi válto­zást, amit kitartó oroszországi elvtársaink mindannyiunk javára megteremtettek és fentartanak. Ottani elvtársaink, akik az igazi proletár uralmat, az igazi emberszeretet elvén igyekszenek a gyermekeket már csecsemő ko­rában élelemmel ellátni, az anyá­kat boldog állapotukban a mun­kától felszabadítani, hogy egész­séges generációt neveljenek,­ ké­sőbb pedig a legnagyobb alkal­mat megadni a proletárgyerekek­nek az ikoláztatásra, valamint a színházat és művészetet a munkás­ság szolgálatába állítani; mind­ezeket, csak természetes, hogy meg sem említi a híres női agitá­tor. Ehelyett azonban ajánlja a legjobb módszert, az amerikaniz­mus tanítását az iskolában és minden egyéb helyen, hogy ezzel úgymond “ennek a szép demok­ratikus országnak rendjét fen­­tartsuk és megmentsük a bolshe­­vikek ké­om­romboló befolyása-Mily na­­ív ellentét van az igazság és ezek által a gyaláza­tos, hazug agitátorok által hirde­tett rémmesék között! A legképtelenebb hazugságok özönét így folytatta: “Addig, a­míg ki nem próbálunk valamit”­­— és itt a bolshevizmusra cél­zott — “addig ne ítéljük azt el, de én a gyakorlatban láttam és mondhatom, hogy a bolsheviz­­mus a legnagyobb csődöt jelen­tette Oroszország részére.” Tehát “ne ítéljünk valamit el addig, amíg azt ki nem próbál­tuk.” Megtudná nekünk Mrs. Pankhurst mondani, miért az ő büszke angol kormánya a “mi” demokratikus kom­”-'­­nyunk hadseregét az orosz hatá­ron, egy olyan ország határán, amely országnak hiv­atalosan nem üzentek hadat és segédkez­nek a cári lakáj Kolc­aknak és Denikinnek az orosz szovjetenk elleni harcban, megdönteni egy olyan társadalmi rendszert, amit még “nem próbáltak ki?” Mindezek a tények azonban nem fontosak az ő szemében­. «A fő az, hogy a népet ámítsák és elijesszék a munkásság mozgal­maitól és­ a hiszékeny néppel el­hitessék azt, hogy a bolshoxiz­­mu­s az egy veszedelmes valami, amit el kell pusztítani. Azonban mindez hiába! Hiába fogják­­a szegény, félrevezetett négerek népgyűlésen azt kiabálni, hogy “le a bolshevikekkel” és hiába fogják a népgy­űléseket megzava­ró szocialistákat letartóztatni és hiába fognak m­ident amerikani­­zálni — az áradat, amely elseper­te a cárt és a császárokat, el fogja seperni a többi császárokat és koronázatlan királyokat, papjaik­kal, sajtóikkal összes hagyomá­nyos sakk­aival — és női suffra­­getteivel egyetemben. W. H. A CHICAGÓI KONVENCIÓK írta: MAX EASTMAN. (Folytatás.) A “ANYA­ PÁRT.” Ha ez a zűr­zavar elszomo­rító is, némi megingostvást ad az, hogy a konvenciók bizonyos tör­ténelmi sorrendet mutattak. A Szocialista Párt konvenciója au­gusztus 30-án, szombaton reggel nyílt meg a Machinists’ Hallban. Azok a balszárnyi delegátusok, a­kiket elfogadtak, vasárnap délután kivonultak és a visszautasított de­legátusokkal egyetemben megal­kották a Kommunista Munkásra­t konvencióját ugyanazon épület egyik lenti termében. A Kommu­nista Párt konvenciója a Smolny Instituteban szeptember 1-én, hét­főn délben vette kezdetét. Art Young és én szombaton reg­gel érkeztünk a Machinists Hall­ba. — elég jókor ahhoz, hogy Tu­lous Gerbert olyannak talál­ju­k, mint a meg nem állapodott vihar­felhő, s szemben vele a sugárzó Tack Reedet. Ez nem azért volt így, mert Julius elhárolg­ott és Jack győzelmes maradt, hanem azért, mert Tulous nem élvezi úgy a “fight”-ot. Tacknek azonban élve­zet. Úgy látszik, hogy a balszár­nyiak egy része elég korán érke­zett az épületbe, rövid gyűlést tar­tottak és elhatározták, hogy fel­mennek, elfoglalják a termet, be­ültetik a titkári székbe a saját tit­­kárjukat, Warranknechtet és aztán haladnak tovább a konvenció szer­vezésével. Tulnyomó többséggel választották meg az új országos végrehajtó bizottságukat s ezen bizottság szabályszerű­en nevezte ki a titkárt, ez tehát jogot adott nekik erre a ténykedésre, dacára annak, hogy a régi országos végre­hajtó bizottság azt a választást, mint csaláson alapulót, érvényte­lenítette. Felmentek tehát a gyű­­lésterembe ezzel a célzattal. Az mit kell cselekedni. Adolph Ger­ber, a new yorki lokál titkára, azonban úgy látszik, hogy Ger­bert “félreállították”. Erről az in­cidensről sok szemtanútól hallot­tunk leírást, de egyik sem állítot­ta olyan rettenetesnek és véres­nek, mint az újságok. Az egyik informálónk szerint “Gerber el­verte volna Reedet, ha Reed olyan magasra nem emelte volna Ger­bert, hogy az nem ért el hozzá.” Egy másik elvtárs szerint “Reed olyan volt, mint egy szép nagy kutya, amelyik megrázza magát.” Egy harmadik pedig azt jelentet­te, hogy “csupán egymásra futtak mindkét részről”. Gerber azt áll­­totta a konvención, hogy “meg­érttette Reeddel, miszerint a pro­­letársáp­ot az élet csatáira éppen úgy előkészíti a nagy kalanács forgatása, mint némelyeket a foot­b­all-játék az egyetemeken.” A lé­nyeges azonban az, hogy a bal­szárnyiak bejutottak, letelepedtek és felvetődött a kérdés, hogy mit csináljanak velük? Némelyikük nem tudta, hogy mit kell cselekedni, Odolph Ger­mer azonban tudta. Lehet, hogy nem kérdezett meg senkit akkor, amidőn a rendőrséget odarendelte, de ismerte a tagság létszámáról szóló adatokat, a most megejtett választások eredményét s tudta, hogy ha a hivatalos kisebbség ki akarja zárni a konvencióról a több­ség szavazatát, akkor ezt csak a rendőrség segítségével teheti. És abban telj­esen igaza volt. Germer sohasem tagadta, hogy odarendelte a rendőröket, habár a négrehajtó bizottság egyes tagjai tagadták helyette is. Amikor a konvención érvénest nekitámad­tak azzal a kérdéssel, hogy a Szo­cialista Párt tisztviselői rendel­ték-e oda a rendőrséget, ezt fe­lelte: “Miféle tisztviselőket ért ön?” A közbeszólók vették fel a beszéd fonalát és a figyelem más­ra terelődött. Azt azonban tagad­ta, hogy a rendőröket a durva erő­szakoskodásra utasította volna, a­mit néhány felhevült delegátus ál­lított róla. Azt mondotta, hogy két-három ízben is “elvtársi szel­lemben” szólította fel távozásra a kifogásolt delegátusokat, mielőtt a rendőröket kérte volna fel az el­távolításukra és a rendőröknek semmi egyebet nem mondott. Két nő, akiket szintén kitettek, esküszik a következőkre. Egyikü­ket, Mrs. Hammont, Kansasból, a konvenció később igazolta. (Folytatjuk.) AGITÁCIÓTüntSEVIZMUS ELLEN Az egész világ kapitalistái megegyeznek abban, hogy min­den erejükkel el kell nyomni és végleg kiirtani a munkásság fel­világosítására szolgáló mozgal­makat. Meg is kezdték ezt a bajszát a kapitalista sajtóban, de hogy hathatósabban végezzék a bolshevizmus elleni irtó hadjára­tukat, a katholikus egyházat is maguk mellé vették, ami termé­szetes is, hisz ezek a fekete csu­­kások, mindenkor a tőkések sze­kerét tolták, békében éppen "úg­y mint háborúban. Azonban a ka­pitalista sajtó nagy befolyása a népre és a katholikus egyház szó­széke kevésnek bizonyulnak arra, hogy azt az elkeseredést és elé­gedetlenséget elnyomják. A kapitalisták ezért kénytele­nek újabb eszközökhöz folya­modni céljuk elérésére és olyan elemek segítségét veszik igénybe, akik a nagy néptömeg előtt, mint a­­népjogok “harcosai” vannak el­ismerve. Azonban ezek a “mű­­­harcosok,” akik a munkásságot mindig csak elárulták és most már a munkásmozgalomban sem­mi szerepet nem tölthetnek be. — | FONTOS tuDNIVAlók |— MAGYARORSZÁG EGÉSZ TERÜLETÉRE MINDEN KORLÁTOZÁS NÉLKÜL MEGINDULT A PÉNZKÜLDÉS A hazaküldésre szánt összeget küldje be dollárokban a hazai címmel együtt és én azt a legolcsóbb napi árfo­­lyam mellett azonnal továbbítom. Minden pénzkü­l­­dő postafordultával megkapja a hivatalos nyugtát, a­melyen úgy a dollár összeg, valamint az átutalt ko­rona ki van tüntetve. RRJTTKAY JENŐ bankháza több mint 16 éve szolgálja becsülettel az amerikai magyarságot. RUTTKAY JENŐ bankháza állami felügyelet alatt áll és teljes felelősséget vállal minden pénzküldeményért. RUTTKAY JENŐ bankháza elfogad kamatozó dollárbe­tétet, amelyet bármikor, minden felmondás nélkül ki­vehet. RUTTKAY JENŐ bankháza szívesen ad önnek felvilágo­sítást a hazautazás, pénzküldés, pénzváltás vagy bár­mily más ügyben. Levelét címezze így: RUTTKAY JENŐ BANKÁR ! 1 | 106 AVENUE B, NEW YORK

Next