Előre, 1920. június (16. évfolyam, 2671-2701. szám)
1920-06-30 / 2701. szám
4 " HUNGARIAN DULÍ NEWSPAPER Published DAILY including tít/NDAT Bunci&y Issue lndudos Uag&slne section Published by the American Hungarian Workingmen's Federation _ _ . Treas. VENCiZEU Si.vZANEK; ilecretary CH. VARGA ÄwrTs»MmL__ Countries: one year $12.—; 6 months: *6.—; 3 months: EL.OEXORTESX ARTK: Egyesült Államokban és Kanadában, egy évre: is.—; félévre: 11.—; negyedévre *A—• K'lküldi», 1 évre: $12.—; félévre: $6.—; negyedévre: $$•— XELEPHONI!: ORCHARD 4927 4338 ____ E lap hasábja« közérdekű ügyekben mindenki számára nyitva állnak. Kéziratokat a szerkesztőség nem őriz meg. MINDEN CSECK és MONEY OXXDER a. ELŐRE HUNGARIAN DAILY NfiVRE AJULÍTANDÓ KX. AZ ELLENFORRADALOM BUKÁSA A Magyarországból legújabban érkezett lapok — a fehér terror szócsövei — hasábos közleményeket hoznak arról az "‘erélyes” akcióról, amelyet a magyar hóhérkormány és a “nemzetgyűlésnek” csúfolt zagyva és kártékony banda megkezdett a szadista fehér tisztek, az Ébredő Magyarok Egyesülete, Héjjasék, Osztenburgék, Biróék és Prónayék ellen. Az amerikai szocialista-ellenes fehér polgári sajtó öles headline-okkal látja el azokat a hazai cikkeket, amely a fehér terror “ellen” szólnak. Most már nagyon mellékes, hogy a Friedrich-Huszár-Horthy szövetkezeti gyilkos banda bibzsurnáljai mit írnak a fehér terror elleni de jellemző — és ez az amerikai magyar terrorista napilapokra is jellemző, hogy írnak arról a fehér rémuralomról, amelynek létezését hivatalosan és nem hivatalosan váltig tagadták, amelynek tagadására a mágnásnőkkel adatott pásztorórák segítségével rábírták a hivatalos angol diplomáciai képviselőket és az amerikai misszió néhány tagját, mint Nathan Horovitz “ezredes”-t. Ma már a nemzetgyűlési cirkuszban és a fehér sajtóban is nyíltan, sőt szenzációsan beismerik, hogy van fehér terror, amelyet ők, a jó terrorbuszok, le akarnak “törni.” A dolgok ilyetén való fordulása mögött több fontos társadalmi és gazdasági ok rejlik. Magyarország fehér urai nem igen “nyomnák ” el a terroruralmat és katonai rablógyilkos-diktatúrát, amely éltető elemük, ha az a bizonyos forró talaj nem inogna roppant veszedelmesen a lábuk alatt. A magyar fehér terror, melyet a Vörös Újság helyesen “Fehér imperializmus”nak nevez, a bomlás belső folyamatához már akkor érkezett el, amikor a rémuralmat, katonai diktatúrát, a pogromot intézményesen állandósítani akarta, ahelyett, hogy talán hiábavaló erőlködéssel bár, de legalább megkísérelte volna a gazdasági élet megjavítását. AHorthy banditáknak azonban eszük ágában sem volt komoly népmentő munkát kezdeni, bár burzsoa szempontból ezt várta az ántant is, hanem a “jogrendet” akarták helyreállítani olymódon, hogy a termelést végző réteget, a munkásságot ítélték halálra. A katonai rémuralom, amely meghódított és kifosztandó vadászterületnek tekintette a forradalmi Magyarországot, gyorsan előidézte a belső bomlással a kifelé való bukás folyamata is, amely nemzetközi bojkottban, a svéd, olasz, dán ,holland, osztrák parlamentekben tiltakozásra, az amerikai magyar forradalmi munkásmozgalom fehér terrorellenes agitációjához vezetett. A fehér imperializmus bukásának belső gazdasági okait megértjük és a bukást közelinek látjuk, ha pl. a budapesti Népszava nagyon megcenzúrázott cikkeinek egyikéből, amely a június 11-iki számban jelent meg, ezt olvassuk: “A magyar gazdaközönség híjján van a legszükségesebb termelő eszközöknek és fölszereléseknek. Hiányoznak a fa- és kisvasáru kézi szerszámok, hiányoznak a lószerzsámok, bórának, kötéláruk, amelyeket a háború alatt nem lehetett oly mértékben pótolni, amint az szükséges és máskor szokásos volt.És mégis pihennek a fa- és vasárugyárak, nem dolgoznak a bőrgyárak, a szíjgyártótelepek, vagy ha dolgoznak is, nem olyan arányban, amint azt az áruhiány megkívánná. Még szembetűnőbben mutatkozik az áruhiány a munkanélküliség ellentéte a lakás és ruha dolgában.” Ebből azt látjuk, hogy nemcsak a véres üldözésnek kitett magyar bérmunkások, hanem az ellenforradalom alapját szolgáló legszívósabb elem, a magyar gazdaközönség, a nemzetgyűlésen és kormányban uralkodó párt is, elérkezett ellenforradalmiságának válságához, a gazdasági kényszernyomás alatt kifejlődő elégedetlenséghez. Itt a fehér terror érzékeny oldala: a parasztság. Ha ez zavarogni, vagy passzív rezisztenciába kezd , már megbukott a Horthy-uralom. Márpedig a jelek után ítélez a bukás szinte elháríthatatlan. A Vörös Újság a fehér imperializmusról írván, a magyar válságról ezt mondja: “Fehér Magyarország szakadatlan krízise abban leli magyarázatát, hogy ebből az állapotból, amelyben a kizsákmányolást egyáltalában meg kell védelmezni, egy hüvelyknyire sem mozdulhat ki anélkül, hogy katasztrófa elé ne kerülne. Mert úgy a városi burzsoázia, mint a kisbirtokos parasztság (hogy csak uralkodó osztályról beszéljünk) semmi áron sem hajlandó a parazita tisztek, diákok, ébredők és egyébb csirkefogók rémuralmát tűrni, ha nem fenyegeti őket közvetlen az elnyomottak felszabadulásának veszedelme. Viszont ennek a lumpenburzsoáziának fegyvere nélkül nem tudnának megállani.” A fehér terror bukása, az ellenforradalom bukását jelenti és amikor a magyar rablógyilkos fehérek a “jogrend” visszaállításáról és a tiszti különítmények feloszlatásáról tanácskoznak— eltekintve attól, komolyan akarják ezt vagy sem — mindenképen a maguk vesztét készítik elő. Közel az idő, mikor a magyar ellenforradalom a saját vérébe fog fulladni. A LEGNAGYOBB PROBLÉMA Cummings széna tv a demokrata konvenciót megnyitó beszédében azzal vádolta a republikánusokat, hogy ők akadályozták meg a békekötést, ők törték össze a nemzetek ligáját és “történelmünk lapjait a civilizáció ellen elkövetett legfeketébb bűnnel mocskolták be.” Ezzel a váddal szemben a faktum az, hogy a békekötés késleltetésénél sokkal feketébb bűn maga a háború és ezt a bűnt a civilizáció ellen nem egy országnak egyik vagy másik kapitalista pártja követte el, hanem a nemzetközi kapitalizmus a maga egységében. Ha az Egyesült Államok szenátusa jóváhagyta volna a békeszerződést és csatlakozott volna a nemzetek ligájához, a helyzet egyáltalán nem változott volna. Az orosz-lengyel kérdést, a török kérdést, a japán imperializmus kérdését éppen úgy az ügyak döntenék el, mint most. Az amerikai szenátusnak semmiféle határozata nem lett volna képes megakadályozni, hogy Írország fegyveres tábor legyen; hogy Németországban a proletariátus élet-halál harcra keljen az uralkodó osztállyal; hogy Franciaország és Olaszország kapitalista termelése csődöt mondjon; hogy Magyarországon a fehér terror dühöngjön, hogy Ausztria tönkre menjen. A békekötés a sztrájkok ezrei közül, melyek a kapitalista termelést az Egyesült Államokban is megbénítják, egyetlen egynek sem vehette volna elejét. Európa népének vergődésén, végtelen nyomorúságán, a kapitalizmus nemzetközi válságán, a társadalmi forradalom kitörésén mitsem változtatott volna, ha a republikánusok nem követik el azt az állítólagos legfeketébb bínt. A civilizáció, ellen a kapitalizmus a legfeketébb bűn, a termelésnek az a rendszere, mely megakadályozza a termelést, mert keretei már szűkek a termelési erők számára és kikényszeríti a forradalmat, mert ellenmondásainak megoldása már nem tűr halasztást. A kapitalista rendszernek a fönállása a legfeketébb bűn a civilizáció ellen és ennek a bűnnek az elkövetéséhez görcsösen ragaszkodik valamennyi országnak az uralkodó osztálya. A forradalmi proletariátus felismerte a bűnt és a bűnösöket, az uralkodó osztály és a kapitalista rendszer ellen indított támadásaival védelmére kel a civilizációnak. A LEGFEKETÉBB BŰN A New York American tegnapi vezércikke a “legnagyobb világproblémákkal” foglalkozik és igen következetesen megállapítja, hogy manapság valóban sok fontos és “legnagyobb” probléma van a világ előtt, amelyek megoldásra várnak. Az American megállapítja, hogy a legnagyobb kérdéseknél is nagyobb a munkáskérdés, amely olyan természetű, hogy bármennyiszer oldjásos is meg, soha megoldva véglegesen nem lesz. Megállapítja, hogy a “munkáskerdés’” nap csupán bér, munkaidő, szervezetek elismerése, törvényhozási működés és társadalmi intézkedések rendszeresítésében merül ki, hanem magába foglalja a Munkát, azt a valamit, amelyben részt vesz a fizikai és szellemi munkás, az, aki a kezével és az, aki a pénzével dolgozik; ezeknek külön-külön — úgymond — s együttesen is közös az érdekük, közös a munkájuk. Ha leszűrjük a kérdést, akkor a világnak egy dolgot kell cselekednie — mondja az American — és ez az: meg kell tanulni a szeretetet és el kell távolítani a gyűlöletet. Erre a nagyon szép bölcsességig az American segítségül hívja az angliai Alexander M. Thompsont, aki “olyan szocialista, aki nem hisz egy program mindenhatóságában.” Ez a “szocialista” természetesen szintén programot ad, amelyben — mi legalább azt hisszük — ő maga sem hisz komolyan. Eltekintve Thompson úr bogaraitól, csupán azt kell megjegyeznünk, hogy az American épp úgy, mint a többi kapitalista szervek elcsavarják a “legnagyobb” társadalmi problémát — a munkáskérdést, amikor a “szeretet és gyűlölet” gyűrűjébe foglalják, amikor a dolgozó munkás mellé odaállítják a “pénzzel dolgozó” kapitalistát. A munkáskérdésnek egy letört problémává való sűrűsítése úgy fejezhet ki: magántulajdon. Ha a kapitalista rendszer és a magántulajdon (amely amannak alapját képezi) bomlása befejezést nyer, ha a társadalmi harc valóban nemcsak a bér, munkaidő és szociális törvényhozás követeléseiért fog foly, hanem a magántulajdon megszűnésére fog oldódni a munkáskérdés, a világ nagyobb problémája. ELŐRE Hrofztka - —ni: --------- Nem tudom miért van az, hogy két jelentéktelen újsághír a fejemben maradt, pedig hetekkel ezelőtt olvastam mind a kettőt. A háború öt véres esztendeje és a béke egy véres éve alatt sok mindent olvastam, ami megkapott, megdöbbentett, de a tannenbergi csata és a Jütland-szigeteknél lefolyt tengeri ütközet és Doberdo véres eseményei sem vágódtak bele olyan mélyen az emlékezetembe, mint az a két kis újságunk, amelyet a nagy lapok eldugva közöltek és amelyet itt most el fogok monda-Egy detektív hazafelé tartott, amikor valahol a 44-ik utcában négy emberbe botlott bele, akik éppen valakinek az automobilját akarták ellopni. A tolvajokat igazolásra szólította fel és amikor kétségtelenül kiderült bűnösségük, revolverét rájuk fogva, sorba állította őket a fal mellé. A banditák egyike hirtelen revolvert rántott és leterítette a detektívet. Ott haldoklott az utca kövezetén és mialatt a tolvajok autóba vetették magukat, ő folyton lövöldözött rájuk. Kórházba vitték, meghalt. Akikről életében gondoskodott, itt hagyta támasz nélkül. Nem olvastam, nem hallottam soha, hogy a gyilkosokat megfogták volna. Egy emberélet csak annyi, mint a porszem a sivatagban, ha az utolsó hat esztendő vértengerére gondolunk. Miért van az mégis, hogy ez az egy emberélet kimúlása olyan erősen az emlékezetemben ragadt? Nem tudom magam sem. Lehet, hogy azért, mert a hír elolvasása után sokat gondolkoztam az eseten és azóta is rágondolok gyakran. Egy ember, aki véletlenül detektív, megy haza és útközben agyonlövik. Ha egy másik utcán keresztül ment volna, vagy nem lett volna detektív, még ma is élne. Senki nem akarta bántani őt. Négy ember, olyanok, akiket az élet lopásra szorított, egy gazdag ember automobilját akarták ellopni. A gazdag ember benn ült a házban. Nem kellett védelmeznie a sajátját, az automobilt, amit mások munkájából szerzett. Nem kellett életét veszedelemnek kitenni. Ott volt egy másik ember, akit nem is ismert, akinek soha életében nem volt olyan jó dolga, mint a gazdag automobiltulajdonosoknak van, az lövöldözött és meg is halt, hogy megvédje az automobilt. Mit gondolt ez az ember, ez a detektív, amikor halálos ágyán feküdt és elel tűnt szegény nőtestvére, akinek ő volt egyetlen támasza? Hogy helyes volt, amit cselekedett, ő kötelességét teljesítette, amikor a gazdag ember autóját védelmezte? Mit gondolt a nővére? Zúgolódás nélkül vette-e várjon tudomásul, hogy fivérét agyonlőtték? Kis a gazdag ember? Természetesnek találta, hogy az ő tulajdonát megvédelmezzék és közben emberélet vesszen el, mialatt ő vigan szivarozott? Íme: kicsiben ez az egész világ. Megy egy ember és megy sok ember, megy sok millió ember az utcán és harcol, vérzik azért, ami nem is az övé, ami azoké, akik hűvös, kellemes termekben szivaroznak. A milliók dolgoznak, szenvednek, néhányan lustálkodnak és pihennek, ha belefáradtak a lustálkodásba. A milliók néha hadba vonulnak és bénák lesznek, vagy meghalnak. A lustálkodók csak szivaroznak henyez nek tovább. A munka, a szenvedés, a megbénulás, a gyilkolás — aond, mind azért folyik, hogy azok a kevesek tovább henyélhessenek, mis a henyélés, a lustálkodás azért folyik, mert vannak, akik dolgoznak és meghalnak értük, akik semmittevéssel töltik el életüket. Mennyi kötelességérzet, mennyi becsületesség szorult bele abba a pretektívbe, akinek a vére ott folyt el az utca piszkos kövezetén, mialatt a másét védelmezte. Ha az emberekben lenne kötelességérzet saját maguk iránt; ha becsületesen harcolnának a saját ügyük mellett; ha osztálytudatosak, öntudatosak lennének és ha küzdenének a sajátjukért olyan lelkesedéssel, mint most a másokéért: mennyire más lenne a világ... Valahol down-town, New York szegénylakta részében, a midikor korán reggel, a munkába sietők az utca kövezetén három emberi ujjat találtak. Csak nézték az ujjakat, amint piszkosan, véresen feküdtek, hárman egymás mellett és összébbszorították a markukat, mintha féltek volna, hogy az ögtjjít is levágják. Senki föl nem sülte, rendőrt hívtak, aki papirosba töpörte az ujjakat és bevitte a legközelebbi rendőrállomásra. Ott megvizsgálták, megállapították, hogy kidolgozott, kemény munkásujjak és megindították a nyomozást. Ami azt jelenti, hogy az ügy befejezettnek tekintendő. Ezt a kis hírt sem tudom elfelejteni. Figyeltem az újságokat, lesz-e folytatása a dolognak. Jelentkezik-e valaki levágott ujjaiért, kiderül-e, hogyan kerültek az utca kövezetére. Nem olvastam semmit, de azért újra és újra eszembe jut az eset. Az emberi test, amely él és mozog, néha kérgesre dolgozódik. Egy részét erőszakosan eltávolítják, mások megtalálják és borzadva nézik, mialatt a többi részét valahol testi és lelki kínok gyötrik. Munkásujjak voltak, hiányoznii fognak. A fájdalomtól és a jövőtől rettegve, sir e valahol az a munkás, akinek épségben is keserves volt az éle..e, hát még most, bénán, megcsonkítva. Ittment hazulról és nem sejtette, mi fogja érni. Hová ment, hol járt, ki bántotta, ki csonkította meg kérges kezét, amelynek talán minden ujjára egy-egy éhes száj jut. Az éhes szájak megmaradtak, de az ujjak megfogytak. Ott feküdtek az utca kövezetén, pótolhatatlanul, véresen, szomorúan. Hosszú hetek múltak el azóta. Ha eddig el nem felejtettem, soha el nem felejtem ezt a három levágott, munkásujjat. Lesem, az újságokat,’ szinte várom, hogy valaki meghirdesse. "Elvesztettem három ujjamat, a becsületes megtalálót kérem, hozza vissza, — szükségem van rájuk. .. ÚJABB TILTAKOZÁS A MAGYAR FEHÉR TERROR ELLEN Az Independent Order Sons of Eavid Braddockon, Pa., megtartott Országos évi konvenciója rendes napirendjén kívül foglalkozott a Magyarországon dúló fehér terrorral is. Joseph M. Steinitz, a páholy nagymestere hosszabb beszédben untatott rá az egész országból öszegyűlt delegátusok előtt azokra a rettenetes kegyetlenségekre, ameleket Magyarországon a kertwuawkázus gyilkos lovagja- és SSWnet. A nagymester a páholy sok ezer tagjának az érzését tolmácsol , amikor kíméletlen szavakkal rázta a magyar kormánybandát papság ama részét, amely a kikért és gyilkosságokért első se felelős. Steinitz beszédét a kongresszs általános tetszéssel fogadta é~ utána beterjesztették a következő htározati javaslatot: ~ HATÁROZATI JAVASAT. Az Independent Order Sms of David Egylet Braddocket Pa., megtartott konvencióján megjelent delegátusok mélységes imorúsággal és a legnagyobb megbotránkozással állapították meg, hogy Magyarország jelenlegi irománya eltűri a régi Habsburg-frsereg tiszti különítményeinek gaázdálkodásait, amelyek vezetése alatt börtönökbe vetik, táborukba internálják, ás halomra gyilkolják különösen a a magyar zsidók további üldözé-se, kínzása és gyilkolása ellen, to- vábbá az Egyesült Államok kongreszszusának és az egész világ liberális elemeinek a figyelmét felhívják azokra a lelketlen állapotokra, amelyek Magyarországot a középkorba sülyesztik vissza. Jos, M. .^einitz. Grand Master. A határozati javaslatot a konvenció egyhangúlag elfogadta utána elhatározták, hogy annak tartalmát köztik a kongresszus tagjaival, Wilson elnökkel és megkábelezik annak is, akit elsősorban illet: Horthy Miklós kormányzónak. A határozati javaslatot a sajtónak is megküldötték. A magyarországi Fehér Terrorelleni tiltakozás úrra megindult, egyre nő és oly hatalmassá kell dagadnia, hogy elsöpörje azokat, akik itt Amerikában beállottak a terroristák cselédjévé. Az amerikai magyar egyleteknek példát kellett volna mutatni a tiltakozásban a világnak. Sajnos, hogy a Fehér Terror ellen már az egész művelt világ tiltakozott és a magyar egyletek és szövetségek csak most kerülnek sorra. Azonban jobb, ha most tiltakoznak, mint soha. Követni kell azoknak a példáját, akik már kifejezték tiltakozásukat és meg kell mozdulnia Magyar Amerikának azok ellen, akik a magyar munkásnép ezreit ölik halonya. Tiltakozzon minden egylet, minden elvezet a Magyar Fehér Terror ilen! Megáll az ország jel mértékűét kások és soraiból L kitásáért, ért és g. Megáll: orszáhete I 1 * rjt’ WM De Valera megérkezett konvencióra SAN FRANCISCO, junius 28. — Eamonn De Valera, az “ír köztársa &ᣔ elnöke ideérkezett ma, hogy a demokrata konvención kiharcolja Ir■ land függetlenségének elismerését a pártprogrammban. Fogadó bizottság üvödzölte De Valerát és a szállodába kísérte. II. A holland kőnyomatos munkatársa, akivel Horthy a beszélgetést folytatta, megjegyezte, hogy a Magyarországot rágalmazó hírek állandóan Bécsből kerülnek a külföldi lapokba, mire a kormányzó a következőket mondotta: “Igaza van...” A holland kőnyomatosnak tehát igaza van, s Horthy megerősíti az igazában. Mert Horthy az az ember, aki tanúskodik valakinek az igazmondása mellett. Éppen Horthy. Erre azt lehetne mondani, hogy ez már sok, ha nem volna a mondatnak még folytatása is. De van. “Igaza van, amikor megállapítja, hogy a rosszindulatú koholmányok túlnyomórészben bécsi forrásból kerülnek külföldre. A bécsi sajtóban csak számokkal tudnak dobálózni, de ha neveket kérdez és azt kutatja, kik hát azok a meggyilkolt emberek, akkor nem tudnak válaszolni.” Ezt mondta Horthy ! Ezt mondta ! És nem lett semmi baj:'mondhatta ezt. A nap nem állt meg az égen s a füvek tovább is nőttek. És senki sem kapaszkodott a világ fülébe és senki sem.' üvöltötte : — Világ, emellett nem lehet közömbösen elmenni, itt meg kell állni, itt el kell csodálkozni, itt csinálni kell valamit, mert ha ezt mondani lehet, akkor azt is mondani lehet, hogy egy tegnap született és ma elhalt csecsemő tegnaptól mára virradó kéjgyilkosságot követett el. — Ez már nem arculverése az igazságnak; itt az igazságot Horthy-bunkóval, egy csapásra, ütötték agyon. Hisz' mindama neveket, amik a bécsi sajtóban nemcsak megjelentek, hanem mint valóban meggyilkolt emberek nevei jelenhettek meg,csak azért nem írhatom ide, mert kicsi ez a lap, kevés a papirosa s nem állhat oda a gaz gyilkosok számára újra meg újra névsorokat közölni, csak azért, mert azok újra meg újra gyönyörködni akarnak áldozataik felsorolásában. Sok százra megy a név szerint felsorolt meggyilkoltak száma, hiszen csak az orgoványi halottaké, azoké, akiknek a haláláról itt nem tudunk, túl van a százon. A Dunántúl megöltek közül is száznál többnek a neve látott napvilágot, s a Nemzeti Hadsereg többi ragyogó fegyvertényének helyéről névvel megjelölt megöltek is száznál többen vannak. De vannak a Nemzeti Hadseregnek csataterei, ahonnan valóban csak számaink vannak, Siófok ennyi meg ennyi, Pápa, Veszprém, Kaposvár, ennyi meg ennyi, mert ezeken a helyeken úgy hullott az ember, mint a légy, s a gyilkosok annyira csak a gyilkolás kéje kedvéért gyilkoltak, hogy ők maguk sem tudták, kit öltek meg, s annyi színtelen és jelentéktelen életet oltottak ki, hogy ezek a nevek csupán a gyilkosságokról felvett jegyzőkönyvig jutottak el, ügyvédekig, antantmissziókig, mihozzánk nem. De amit mi nem tudunk névleg megállapítani, azt Horthy igenis kitűnően tudja, mert hosszú ideig a meggyilkoltakhoz tartozók abban a balga hitben ringatták magukat, hogy a gyilkosságok Porthy akarata ellenére történnek s Horthyhoz, a fővezérhez s még Horthyhoz, a kormányzóhoz is: számtalan írás, könyörgés, kérvény ment, amiben megtorlást csengtek tőle a felkoncoltak hozzátartozói. A száz és száz nyilvánosságra került, soha meg nem cáfolt és meg nem cáfolható, mert valóságos nevén kivül, Horthy, Horthy, ezret meg ezret kell, hogy tudjon s ő áll ki a gyilkosságok és nevek tudója neveket kérni! Olyan ez, mintha megölnék valakit, s a holttestét a szobám padlója alá rejteném, s mikor a megölt (ha eljönne hozzám, akkor a padló ama helyére állíték, amelyről a meggyilkolt tetemének oszlása éppen az orromba csavarodik, s onnan kérdeném: — Hát kérem, hol van a holtteste az illetőnek? Azt tessék megmondani, hogy hol van, tessék megmutatni nekem a hullát, mert amíg nem látom, azt kell hinnem, hogy ön egy élőről hazudja, hogy megölték. — És közben majd elájulok a tetem büzétöl, mely a talpam alól, a padlódeszka alól, felámolyog! Én nem tudnám megtenni, még ha magát a gyilkosságjotfHvégre is tudnám hajtani. I^frfby nemcsak egyszer tudja‘megtenni, hanem teljes nyolc hónapja egyre ugyanazt ^selekszi s rágalmazónak meri nevezni ez a Szodoma kelése azokat, akik nem tudják neki — neki! — név szerint megmondani mindazokat, akiket az ő "tudtával, beleegyezésével nxeg£ Akik azt hiszik, hogy csal ezer embert kaszál tatait ! Halál eme Haramiája,é s az ezerből csak ezret tudnak őt nevezni, azok rágalmazzál- e köpedelmet, aki tudja, hogy ▼ is ötezer, hanem hat, vagy vagy mit tudom én, ezezen lemészároltjaik száma, mészetes, hogy ilyen alja után a nyilatkozatban egy esésnek kell következnie, s ugyan ehhez képest ártatlan jog a hóhérnak az a falka hazugsága, hogy “az intei taknak kifogástalan ellátá és bánásmódban van részük,ként azt a svájci vörösken misszió és más külföldi miss is megállapították.” Persze zugság, hogy a svájci akármelyik más misszió mit megállapított volna, de ha ez a megállapítás csak megtörtént volna, Horthy ja,, hogy legföljebb a misnapokon nem hevertek had a bajmáskéri árokparton, följebb aznap nem volt kaccsolás, s a sebesre vertek el tak rejtve a misszió szeme Horthy jobban tudja, mint mert az ő nyavalyás, ha milliós vérdija, az a leg-u pribék napszám, amit Maország kiirtásának előmántaiért, az elzüllött és minből kikopott dzsentri zsk undoktabb mohóságával fedeget, amissziók jelente függvén, az ő környezi mennek a parancsok mi magyar mészárszékre, hogy missziók látogatása előtt,' a takarítás legyen, vér fölmtsék, kifröeccsent agyvelőó voltassék, pejsli, pacal, amit berekből tiszti csizmák kittottak, eltakarittassék. Ne olyan nagystílűnek képzeljelaki ezt a silány senkit. N ’mindez megtörténik, ne tud róla, mint ahogy királyi varoknál szokott lenni. Ned elbódittassa magát valaki amányzói címmel s azzal, hog nimandnak udvartartásá val hogy kifelé ugy látszik, mit egy valóságos főméltóság e mániás uralkodói életet . Minderről a Várban szól. Egy buta katonatisztről van szó, egy penzióba ugrott, majszterről, aki élete rákelkáposztát evett volna és zajos bittszettekkel áraszt volna el a köztársaság hadminisztériumát,hogy tegyél valahová, engedjék egy kis fékkeresethez jutni, mert a rágya feneke leszakad má aki véletlenül jó gyilkosság? keveredett, s fivér egyre oldó áradata felsodorta oda ma van, s ahol mindennap, s bent tudva és mindenre figvacogóan drukkol, , hogy ér-e véget ez a nagyszerű land, amely fényes kosztat gyogó lakást juttat neki s tant-nagy urakkal való pazást, ahelyett, hogy cellában nék, ciberelevest ennék és tünőtöktől kérdezné bárgyú remegve: — Mit gondol, bácsi, fölakasztanak-e? —, a vérnek és szennynek azt a tegét, amely a mai magyaromat a világ elől eltakarja! fogják hordani, hajmeresztő lódás fogja érni a duplár Európát. Ez az egész fó banda, amely most, torokés szélsel és annak letagadása világ-reakció lelkes közponak látszott, a kis éhesekm korgó-bendőjü diurnistakii, zabálás lehetőségében hindalig-meröknek, egyszóra pittihsén - Herr - ÓDeriajdh lelkű aktiv katonatisztek» olyan tetütábora, amilyet a világháború frontmögötti vasbarlangjai, gazdasági és mezési kommandói. Záiba Hogy a megcspoltvérü vi-ijével csapatta be magát, mit. Novara hőse nevű szegény máriák ahelyett, hogy a szó csapna, hazugságait hallgatja csak akkor derül majd, k*‘ kor ezt a*hőst rehuzkodják áldozatainak Aetenihalmán. elezdik megjffdezni tőle, miért ölett Mpakaára az. en . két, mikoruinne csupán *'j vajságig ésbiz orgazdaságig nö kninözési hajlamok lator S Ik' tre* a Botcsinálta. 1 kösí, a különítmények,.gy IRTA: GÁBOR i.NDOR. it B. 1. botjx sinálta szélhám•$# olyat gyáván fog hazdffr lyen *átran most haztrif kqr ak a hazudozása' kapja meg az akasz^ kisz is, kasztrális meg adott órabérét. * érer hallani fogom»jc tét# révedezését,.-fíÁ*i rész ő alázatossá*glí( nek m lesz ahnyT hot i fordulat éle ma. Ennek »er