Uj Előre, 1923. július (19. évfolyam, 3939-3967. szám)

1923-07-01 / 3939. szám

Faji szabadság ALABAMA. — Helena-ban, egy itteni “demokrata” telepen, John King néger bányász észre­vette, hogy a borítékból, amely­ben a fizetése volt, valaki (váj­jon ki?) éppen akkor emeli ki a pénzt, midőn a nevét szólítják. Lármát csapott, mire a bértolva­jok nekiestek és véresre verték. Hat órán keresztül védte ma­gát a szerencsétlen munkás, míg végül ájultan összerogyott. “El­tűnt”. A kormányvizsg­álat ARKANSAS. — A 16 vasúti szervezet közös vezetősége 5000 dollár jutalmat tűzött olyan in­formációk beszerzésére, melyek elégségesek legyenek azoknak az embereknek a letartóztatásá­ra és elitéltetésére, akik ez év januárjában Harrisonban, Ark., meglincselték E. C. Gregor sztrájkoló vasúti műhelymun­­kást. Az állami vizsgáló bizott­ság ugyanakkor tisztára mosta a “polgárokból” álló csőcseléket, amely a gyilkosságot elkövette s hivatalos jelentést tett­, hogy képtelen az egyes személyeket megállapítani, akiket felelősség­re lehetne vonni a gaztettért. Azonban a vizsgálóbizott­ságnak sikerült megállapítani azt, hogy a csőcselék 12 vezére konferenciát tartott a Harrison Rotary Clubban és a lincselést azon a konferencián határozták el. Sajátságos, hogy a vizsgáló bizottságnak éppen ezen a pon­ton elment a kedve a további nyomozástól. A fiatal ébredők NEW YORK. — A Columbia egyetem 100­­ százalékos hallga­tói május 17-én elrabolták Wil­liam Werner tanulótársukat és au­tenobólon ki­vitték a városból, ahol aztán véresre verték. A ha­zafias tettre a rendőrök bátorí­tották föl őket, akiknek azt mon­dották, hogy hazafiatlanság mi­att meg akarják senyíteni a fiút. A főbenjáró bűn ARKANSAS. — Bald Knob­­on május 15-én, egy “polgárok­ból” álló csőcselék halálra ke­reste a mezei munkások ipari szervezetének két delegátusát, akiket, mikor aztán megtalálták őket, kiűzték a városból. A­ két munkás főbenjáró bűne az volt, hogy a magasabb munkabér ér­dekében agitálni mert az epret szedő munkások között. Ez a törvény, ez a rend CALIFORNIA. — Május 14- én San Piedroban, az I. W. W. 400 tagját letartóztatták, mert a hajóssztrájkkal kapcsolatban ar­ra vetemedtek, hogy gyűlést tartsanak. 10 ezer dolláros ball PENNSYLVANIA. — Ápri­lis 27-én a Labor Lyceumban két munkással együtt letartóz­tatták Fred­ Merricket. Riley bí­­ró a kihallgatás után 10.000 dol­lár bail ellenében, szabadlábra helyezte. Bűne: szervezte a munkásokat az acélbárók biro­dalmában. Tokrácia a haditen­gerészetnél ALIFORNIA. — Május 2­- i Los Angeles-i kikötőben a ippini és a fehér matrózok Itt véres verekedés támadt, lynek öt sérültje volt. A ve­­rdésre az adott okot, hogy fehér matrózt kidobtak egy ippini táncteremből. A rend­ig nem tudta megakadályozn­i verekedést. A törvény betartása NEW YORK. — Közvetle­­n ezután, In­gy Smith kor­­n­yzó alá’ ** az álarcellenes fényt, a sklyás Klan-lova­: megszi­v­azt és Eastport . .. L. I. új tagot vett itt A haj­tása sem görbe ! ................................... ............................................................................. Sárga Sátán (JOHN BARLEYCORN) Írta: JACK LONDON Fordította: BARTOS ZOLTÁN (30-ik folytatás. ) A kényszer parancsolt. Itt nem lehetett ha­bozni. Meggyötört, megkínzott lelkem mind­ennél jobban vágyott megkönnyebbülésre, sza­badulni akart a fáradtságtól, olyan módon, ahogy biztosan várhatta a szabadulást. És ép­pen ebben van a lényeg. Először életemben határoztam el tudatosan, szabad akaratból, hogy lerészegszem. Új, egészen másforma meg­nyilatkozása volt ez John Barleycorn hatal­mának. Nem testi szükségletet jelentett az al­kohol. Lelkileg vágyódtam utána. Agyondol­gozott, kimerült eszem akart felejteni. És itt élesedik ki a dolog. Ha sohasem ittam volna a múltban, sohasem jutott volna eszem­ig, ha még olyan agykimerültségben szenvedek­­ is, a részegség gondolata. Azzal kezdtem, hogy­­ szervezetem nem bírta az alkoholt, évekig csak a pajtások kedvéért ittam, és mert a kalandok útján mindenütt találkoztam alkohollal, és most elértem azt a fokot, hogy agyam nemcsak egy­szerűen ivásért jajdul föl, hanem részegségért. Ha nem szoktam volna annyira hozzá az alko­holhoz, agyam nem jajdult volna így föl. El­siklottam volna Bull Head felé a füstölgő Sui­­sun öbölbe­n a szél ereje, amint a vitorlát da­gasztja és átjárta testem, elfelejtette volna velem agyam fáradtságát, fölfrissített volna De igy, a part felé tartottam, gyorsan kiszál­lottam és a bárkára siettem. Charley Le Grant , nyakamba borult. Lizzie, a felesége, hatal­­mas keblére vont. Billy Murphy és Joe Lloyd és mind a többiek a régi gárdából, körülfogtak, ölelgettek. Charley vette a kannát és elindult a Jorgensen kocsmájába, a vasúti raktárral szemben. Ez sört jelentett. Nekem whisky kel­lett, utána kiáltottam, hozzon egy flaskával. Sokszor utazott még a flaska a sínek között oda és vissza. Több barátunk is megjött a ré­gi, szabad életből, halászok, görögök, oroszok, franciák. Sorban hozattak és újra hozattak sor­ban mind. Jöttek, mentek, de én ott álltam és ittam mindnyájukkal. Csak úgy nyeltem, haj­tottam le, ömlött a folyadék lefelé és örültem, mikor agyamba szállt a gőze. Jött Clam, Nelson társa énelőttem, csinos, de elhanyagoltabb, kiégeti önmagát whiskeyvel Éppen összeveszett társával a Gazelle-n, bics­kák villantak és ütések zuhogtak, és hajlandó volt még több whiskeyvel tüzelni izgalmát. Mi­közben poharaztunk, megemlékeztünk Nelson­ról, hogy éppen Beniciában nyújtózott örök álomra, és sírtunk a visszaemlékezés hatása alatt és csak a jó oldalaira emlékeztünk, és visszaküldtük a palackokat, hogy töltsék meg ismét, és újra ittunk. Azt akarták, hogy maradjak ott, de a nyitott ajtón át láthattam a szél játékát a vizen, és fü­lem megtelt a zenéjével. Közben megfeledkez­tem arról, hogy tizenkilenc órát töltöttem köny­vek mellett, három teljes hónapon keresztül és Charley Le Grant leszállította minden felsze­relésem egy nagy Columbia-folyói lazacbárká­ba. Adott szenet, egy halász üstöt, egy kávés­csuprot és egy sütőtepsit, azonkívül kávét meg húst és egy aznap kifogott csukát. Le kellett hogy segítsenek a hídon, be a la­zac­bárkába. Nemkülönben ki kellett hogy fe­szítsék a vitorlát és úgy igazítsák az árbocot, hogy a vitorla valóságos falat képezzen. Néhányan féltek föltenni az árbocrudat, de én erősködtem és Charleynek semmi kétsége sem volt. Ismert régről, tudta, hogy értek a vitorlához, boldogulok vele, amíg látok. Elvág­ták a köteléket. Beállítottam a kormányt, el­­siklottam előlük, és káprázó szemekkel irányi­ta ■ tottam és fékeztem a rohanó bárkát, miközben búcsút intettem feléjük. Az apály megszűnt és a büszke dagály bele­rohanva a még büszkébb szél torkába, fölkor­bácsolta a kemény, a magas tengert. Luisun Baynál ott fehérlettek a kikötő és a tenger hab­jai. De a lazacbárka tud vitorlázni, és én tud­tam, hogyan kell vitorlázni a lazacbárkán. Be­­siklottam tehát az öbölbe és keresztül rajta, és hangosan beszéltem, énekeltem bele a világba megvetésem a könyvek és minden iskola iránt. Utamat hajók keresztezték, leöntöztek vagy egy lábnyi vízzel, de én csak nevettem, miköz­ben átcsapott rajtam a hullám és kiénekeltem megvetésem a szél és víz iránt. Az élet meste­rének éreztem magam, amint a fékezhetetlen elem hátán rohant bárkám és John Barleycorn velem rohant. A filozófiai értekezések, mate­matikai bevezetések mellett mindig az osztri­garablók között tanult dalokat énekeltem, mint “A Fekete Lulu”, “Repülő Felhők”, “Oh, Bánj Jól a Leányommal”, “A Bostoni Betörő”, “Oh, Jertek, Ázó-fázó Emberek”, “Ha Kis Madár Lehetnék”. Órák múlva, a hunyó nap tüzében, ahol a Sacramento és a San Joaquin öntik össze isza­pos hullámaikat, elsiklottam New York Cut Off mellett, érintettem a sima, földdel körül­zárt vizét, elhaladtam Black Diamond alatt, el Ban Joaquin és Antioch mellett, itt kissé kijó­zanodva, isteni étvággyal elfogyasztottam egy csomó matrózkrumplit, élvezve rég ismerős izét. Régi barátok jöttek a bárkámba és meg­­fü­rösztették olajban a fekete csukámat. Ki­tűnő matrózgulyás is akadt, remek fokhagy­mával és jó héjas olasz kenyér­­ vaj nélkül és az egészet leöntöttem egy pint nehéz francia borral. Bárkám csűrön vizes volt, de a jól elzárt ka­bin akadt még száraz pad és száraz ágy, ott feküdtünk, pipáztunk, régi jó időkről fecseg­tünk, miközben fölöttünk fütyült a szél a vitor­lák között és vadul dobolt az árbocon XXIII. FEJEZET. Egy hétig cirkáltam bárkámon, aztán visz­­szatértem, tanulásra készen. Egész héten nem ittam többet. Csak úgy vihettem ezt keresztül, hogy elkerültem régi barátaimat, mert, moj­ mindig, a kalandor­ után leselkedett John Bar­leycorn. Kívántam első napon az italt, de a kö­vetkező időben már nem. Kimerült agyam föl­frissült. Ebben a tekintetben nem voltak er­kölcsi aggályaim. Nem szégyeltem és nem bán­kódtam a beniciai orgia miatt, nem is gondol­tam többé az egészre és jókedvűen tértem visz­­sza könyveimhez. Hosszú évek teltek el, amíg ismét visszaem­lékeztem erre a napra és megértettem jelentő­ségét. Akkor és sokáig még azután is, csak mint valami bolondságra gondoltam rá. Csak sokkal később, az agykimerültség és szelemi fáradtság posványaiban kellett ismét rágon­dolnom, hogy fölismerjem az alkohol zsongá­sának gyilkos maradványait. Közben, leszámítva ezt az egyetlenegy visz­­szaesést, folytattam az önmegtartóztatást, fő­képpen azért, mert nem kívántam inni. Aztán meg azért is, mert utam könyvek és diákok kö­zött haladt, ahol nem volt ital. Ha künn lettem volna kalandorúton, természetesen, hogy to­vább iszom. Milyen kár, hogy a kalandorút egyik fő és legkedvesebb talaja John Barley­­cornnak. Befejeztem első félévem, és 1897 januárjá­ban beiratkoztam a második félévre. De a nyo­masztó pénzhiány és az a meggyőződésem hogy az egyetem egyáltalában nem nyújtja mindazt, amire szükségem van, távozni kényszerítettek. Nem estem túlságosan kétségbe. Két évig ta­nultam, és ami sokkal többet ér, a két év alatt rengeteg könyvet olvastam. A nyelvtan is hasz­nomra vált. Igaz, hogy még mindig nem tanul­tam meg az igeragozás nehézkességét, de már nem tévesztettem el az alanyi ragozást írás közben. (Folytat ‘ UJ EL­Ve “SWEET LAND OF­­LIBERTY” Jelentések az Egyesült Államok minden tájából az “édes szabadságról” Az állandó tréfa CALIFORNIA. — Sacramen­­toban május 18-án a kriminális szindikalista törvény alapján, két I. W. W.-istát ítéltek el. Pocatel­lóban Idaho, pedig hat I. W. W.-istát tartóztattak le, ugyancsak a kriminális szindi­kalista törvény megsértése cí­­mén. Mondj igazat, betörik a fejed CALIFORNIA. — A feleb­­bezési bíróság május 28-án hely­benhagyta tíz tanúnak az elítél­tetését, akiket 1922 áprilisában tartóztattak le a Casdorff-Firey perrel kapcsolatban, mert beis­merték, hogy tagjai az I. W. W.­­nak. A láthatalan­ kormány OHIO. — Columbusban egy bizottság lefoglalt egy termet Eugene Debos június 22-én tart­­ tandó gyűlésére. A termet júni­ ,­us elsején az American Legion­s , a kereskedelmi kamara utasítá­sára, megtagadták a bizottság-­­ tól, dacára annak, hogy a fogla­­­­lót elfogadták.­­ A túlbuzgó rendőrség NEW JERSEY. Május 28- án a passaici rendőrség letartóz­tatta Lorenzo De Mariot, az Amalgamated Clothing Wor­kers képviselőjét és egy new yorki vonatra ültette azzal a meghagyással, hogy ne merjen többé visszatérni. Bűne abból 100 MUNKÁS SZENVEDÉSE A PITTSBURGH­ CELLARÁCSOK MÖGÖTT 5x8 LÁB VASBETON ODÚKBAN GYÖTRŐDNEK A RABOK NAPONTA 22 ÓRÁN ÁT Dolla elvtárs, a börtön 46-os cellájának rabja szemsorvasztó homályban tintával készítette a fenti rajzot Munkások, “Szabad Amerika boldog népe”! Nézzetek a fenti képre és gondolkozzatok: Nyolcszáz ember van esztendők és hónapok óta a ret­tenetes cellák mögött. Szemükben az élet sóvárgása. Na­­­­ponra 22 órán keresztül meredt tekintettel állnak a rácsok mögött és tehetetlenül markolják meg a vasrudakat, vagy Szórják a négy lépés hosszú és három lépés széles sötét zárka , hideg padozatát. Aludni! Már azt is alig tudnak a megkín­­zottak. Ez a borzalmas rabság teljesen tönkreteszi az em­­­­berek idegzetét. Aki három évet tölt el a pittsburghi bör­­­tönben, gyógyíthatatlan rokkantsággal szabadulhat már csak. És ki az a 800 fegyenc? Rablók? Gyilkosok? Gonosz­tevők? Alig van köztük ilyesfajta. A 46-os cella rabjának, Dolla Jákob elvtársnak “bűne” a legtöbb rabnak is a bűne. A munkásság felszabadulásáért, a bér­javításért, vagy poli­tikai meggyőződéseik védelméért tüntettek. A jobb, szaba­dabb életet akarták. S mert hogy a “SWEET LAND OF LIBERTY”-ben voltak, a börtönbe vetették őket érte. Dolla elvtárs esete a legjobb bizonyíték. A lebanoni és betlehemi acélbárók vetették őt börtönbe 17 esztendőre ez­előtt négy esztendeje, mert tehetségének, tudásának és ha­talmas proletár öntudatának eredményeképen a lebanoni acélmunkások fegyelmezett sztrájkban védekeztek a bér­b­­evágás ellen. Nagy volt az ő “bűne”. Magyarul tudott (a Bácskából származott), németül, szlávul, olaszul és minthogy gyer­mekkora óta itt volt Amerikában, tökéletesen beszélt an­golul is. Ragyogó tehetséggel szervezte meg az acélpoklok­ nyomorgó tömegeit, a bevándoroltakat épúgy, mint az itt­­születetteket. Dinamitrobbantás vádja alatt ítéltél­ el. S bár bebizo­nyult, hogy a vád hamis s bár maga a “koronatanú” írásbe­­lileg vonta vissza veréssel kikényszerített vallomását, Dolla elvtárs még mindig rab. Sőt a philadelphiai börtönt is­­túl humánusnak találták az acélbárók és elraboltatták onnan Dolla elvtársat több száz rabtársával. Június 20-án összeült ugyan a “Kegyelmi Tanács”, a szervezett munkásság kö­vetelésének nyomása alatt, de — mint kiderült — még nem “kegyelmeznek...” Most a pittsburghi börtönben várja a szabadulást, ő és 799 rabtársa, akik túlnyomórészt hasonló mártíromsággal szenvedik az iszonyú rabság gyötrelmeit. Nyolcszáz ember, munkástársak! Emberek, akik dol­gozók voltak, akik, mint mindannyiunk, a szabadságot, az életet szomjazzák, most naponta csak 2 órán át járhatnak hátratett kezekkel a börtönudvaron, az ég kékjéből csak egy tenyérnyit látva. . . (H...I... Pittsburgh, Pa.) állott, hogy a szervezkedésről beszélt a munkásoknak. Túl vagyunk a háborún CALIFORNIA. — Los An­gelesben június 15-én éjjel ki­szolgált katonák erőszakkal el­hurcolták Frank Shcerit a laká­sából, odakötözték egy oszlop­hoz és drótkötéllel félholtra ver­ték. Egy cédulát hagytak ott, amelyen bejelentették, hogy a rendőrség mulasztását pótolták, amennyiben Shceri megtámadott egy fiatal nőt és a rendőrség nem büntete meg. A védtelen faj FLORIDA. — Henry Simons néger szitává lőtt holttestét fel­akasztva találták egy fán Palm Beachen. Azzal gyanúsították­, hogy megölte Smith rendőrt. A holtak megfordulnak a sírjukban NEW YORK. — A­ new yor­ki Cooper Union igazgatója meg­tagadta a termet a fascista-elle­­nes szövetségtől azon az alapon, hogyha gyűlés ‘zavargásokkal’’ járna. A munkásság ‘barátai’ MICHIGAN. — A kriminális szindikalista törvény visszavo­nására irányuló javaslatot a tör­vényhozás elnapolása előtt a bi­zottságban megbuktatták, dacá­ra a munkásság közös akciója­ JÚLIUS 21-ig van ideje megtakarított dollárjait a New York állami bankfelügyelőság által ellenőrzött, 20 év óta fennálló bankházunkban elhelyezni, hol 4% kamatot kap pénze után, mely fölött reggel 8-tól este 8-ig rendelkezhet. Bankházunkban ELHELYEZHET bankbetétek semmiféle néven ne­vezendő kölcsönökbe ingatlanokba, betáblázásokba, részvényekbe, vagy kétséges, kockázatos vállalkozások­ba elhelyezve nincsenek, hanem a BANKBETÉTEK csakis amerikai­ aranyban fizetendő, elsőrangú kötvényekben vannak el­helyezve, melyek teljes biztosítékul szolgálnak arra, hogy a betevő bár­mely percben a betétjét visszakap­hatja. JÚLIUS 1-TŐL új kam­atnap kezdődik, ragadja meg tehát edvező alkalmat és helyez­zél el m­egtakarított pénzét bankhá­zunkban, ahol nemcsak feltétlenül biztos hely­en van a pénze, hanem egyúttal kén­yelmet is nyújt, miután reggel 9-től­­'91e 8-ig kivihet, vagy elhelyezhet bár­mely kis, vagy nagy összegt. Csak a pénzek KAMATOZNAK amelyek bankban vannak elhelyez­ve. Bankházunkban 100 dollárral már csekkszámlát is nyílhat, a csekkel való fizetés a legbizt­osabb, és leg­kényelmesebb formája a fizetésnek. Bankórák reggel 9-től este 8-ig, hét­fői napokon este 9-ig Schwabach Bankház 1345 — 1. AVE. 72. utca sartján­, New York. HA PÉNZT KÜLD Magyarországra és az elszakadt részekbe. HA PÉNZÉT KAMATOZTATNI óhajtja biztos betét­ben. HA HAJÓJEGYET akar venni, hazautazás, vagy ki­hozatal végett, for­duljon hozzánk a leg­teljesebb bizalommal. KISS EMIL BANKHÁZA 183 -Second Avemje, New York (A 8-ik utca sarkán) Pesti Magyar Kereskedelmi­­Bank kizárólag­os képviselője A M. Hír. Államvasutak Menet­­jegyirodájának kizárólagos képviselője .Ják, hogy a javaslat a plenáris ülés elé kerüljön és elfogadtas­sák. A csuklyások szóra­kozása • TEXAS. — Goos Creeken jú­nius 14-én, álarcos emberek az erdőbe hurcolták Henry Hakert és összeverték. Hogy miért, az a csuklyások titka. Szólásszabadság árván PENNSYLVANIA. — Giro­lamo Valenti és Birch Wilson munkás szónokokat június 13- án másodízben akadályozták meg Old Forkon, hogy a gyűlé­sen beszéljenek. Costanzo pol­gármester kitiltotta őket a vá­rosból. Ez hát az igazság WASHINGTON, D. C. Ar­chie Sinclair I. W. W. politikai foglyot, akit 1922 december 31- én, Harding elnök rendeletére szabadon bocsátották, nem de­portálhatják Canadába és való­színűleg visszaküldik a Leaven­­worth-börtönbe, hogy befejezze 10 évi börtönbüntetését, mert az újságok bebizonyították hogy a kormány 1917-ben megfosztot­ta canadai polgárjogától. -----------------■ ELVTÁRS! Védekezz a bér­levágások ellen! Lépj be az AMERIKAI MUNKÁSPÁRT­­BA.

Next