Uj Előre, 1924. július (20. évfolyam, 4283-4313. szám)

1924-07-01 / 4283. szám

MAGYAR EGYLETI ÉLET Tisztújítás folyik a magyar egyletek­ben mindenfelé. A tagság kap egy listát, amelyen rajta van­nak a jelöltek és ezekre kell szavaznia, hogy megválasszák a jövő félév vagy év új tisztvi­selőit, akik az egylet életét v­annak hivatva irányítani. Megfigyeltünk több na­gyobb magyar betegsegélyző és önképző egyletet, amelyek­nek tagsága nagyobbára mun­kásemberekből és nőkből áll. És azt tapasztaltuk, hogy min­den komoly tanítás és figye­lemfelhívás dacára­ nem tö­rődnek ezek a tagok azzal, hogy kiket ültetnek bizonyos csoportok az egylet élére. Né­hány nagyobb new yorki egy­letben azokat az embereket lát­juk a jelöltek listáján, akikről megállapítottuk, hogy másfél évtized óta vezetik a maguk szája-íze szerint az egyletet. Mintha kihalt volna minden gondolkodási képesség ezekben az egyleti tagokban, annyira nem fontos előttük, hogy kik­nek a kezébe adják a kormány­zást. Pedig ez fontos dolog. Fon­tos azért, mert a tisztikartól függ többször az egyleti élet helyes irányítása, ettől függ, hogy milyen kultúrmunka fo­lyik az egyletben. Beleszólá­suk van az egyleti tisztség ré­vén ezeknek a tisztviselőknek Egy szobában kilencen és egy ágyon hárman alusznak HADI­ LÉTSZÁMÚ CSENDŐRSÉG TARTJA MEGSZÁLLVA AZ ÓZDI VASGYÁRAT Az ósdi vasgyár tűztől izzó, koromtól ter­hes levegője után tüdőnek és szemnek egy­aránt jól esik a telepek körül levő épületek, parkok szépsége és üdesége. A vasgyár kö­rül állandóan folynak az építkezések, pedig a szebbnél szebb épületek egész sokasága sorakozik már a gyár körül. Modern stílusú villák, lakóházak díszelegnek árnyas, virá­gos, nagy gonddal ápolt parkok és kertek közt. Csupa dísz, csupa ragyogás, ami itt az ember szeme előtt elterül és amit természe­tesnek is talál. Hiszen a gyár hatalmas, nagy értékeket produkál, kincseket érő va­gyonok kerekednek innen útnak a világ minden tája felé. De a gyár munkájának ebből az eredményéből sem jut azoknak, a­kik ezeket a kincseket termelik. Sőt riasztó az az ellentét, ami a gyár urainak fényes, pazar villái és palotaszerű házaival való összehasonlításban a gyár munkásainak hajlékai mutatnak föl. Tudomásunk van ilyen munkáslakások­ról. Az a lakás, amelyre például itt szó van, nem is valami ideiglenes, alacsonyrendű munkát végző munkásé, hanem előmunká­­sé, akit a gyár a munkáskategóriák között első sorba állít. Ez az előmunkás lakik egy szoba konyhából álló lakásban. Kilencen húzódnak meg ebben a lakásban. És hallom a beosztás részletezését. A két ágyban öten alszanak, a felnőtt leány a divánon, a többi pedig a konyhában. — Az ember fáradtabban kel föl reggel, mint ahogy este lefeküdt — mondja a házi­gazda. És milyen ez a lakás! 1500 építő­munkás dolgozik állandóan az új és díszes épülete­ken. De arra nem jutott 17 év óta, hogy ezen a munkáslakáson renoválás essék. A falak annyira esze-vissza repedezettek, hogy szinte keresztül lehet rajtuk látni. A szél a réseken keresztüljárja a szobát, mint faluhelyen a vakolatlan csűrt. A tető rossz, sok helyen lyukas s ahogy az eső megered, beesik a szobába. A kicsi bútorzatot úgy kell betakarni, nehogy a víztől teljesen tönkremenjen. És ez nem ritka jelenség. A munkások egész sora panaszolja, hogy tűr­hetetlen a lakásuk, hogy tönkre mennek benne az emberek, ép úgy, mint a holmijuk. Tömegével vannak lakások, amelyek csak egy konyhából állanak. Elmondják, hogy újabban épültek ugyan modern munkásla­kások, de ezeket nem úgy osztják ki, hogy a régebbi családos emberek kapják, hanem azok, akik valamilyen mellékes szolgálat révén szívességeket tettek azoknak, akik a lakások beosztását intézik. A munkások járandóságának részét teszi a szénszolgáltatás, amelyet kedvezményes áron adnak nekik. A szenet a kiutalt lakás nagysága szerint adják ki az embereknek. Tehát azon a cí­men, hogy nem adnak kellő lakást a mun­kásnak, a tüzelőt is megvonják tőle. Ápri­listól októberig egy szoba után nyolcheten­­kint 6 méter mázsa szén és három hónapon­­kint 1 métermázsa fa járna nekik. Azonban ezt sohasem kapják meg ebben a mennyiség­ben. Nyáron nem okoz különösebb bajt a szénadagok elmaradása, de annyival több gyötrelem okozója télen. Télen hónaponkint járna ez a szén, de csak 6-7 hetenkint kap­ják meg. Mindenféle ürüggyel húzzák-ha­­halasztják a szénkiszolgáltatást és amikor végre kiadják, akkor a legrosszabb fajtájú, porral és kővel kevert szenet kapják a gyá­ri munkások. Most pedig gyerünk vissza, nézzük meg, milyen ott a munkás élete a gyárban. Az embertelenül hosszú munkaidő, embertele­nül alacsony munkaidő mellé odasorakozik az embertelenül rossz bánásmód. Amikor a munkás lemegy az irodába, hogy valamit kérjen, akármilyen jogos és nekijáró az, amit igényel, sohasem kapja meg simán, annak megfelelően, ahogy az neki kijárna. Először is belenyúl az illető hivatalnok az asztalfiókba és ott megnézi, miként viselkedett a választások idején a jelentkező munkás. Ha megállapítja azt, hogy gerinces, öntudatos ember volt, ride­gen elutasítja. Valami nyers, életnélküli masszának te­kintik itt a munkást, csak arra valónak, hogy nekik hasznot és jövedelmet hozzon s amikor ebben kiadta az erejét, egészségét, akkor mint a salakot vessék el. Még annyi tekintetre sem érdemesítik az embertelenül megfeszített munkában megbetegedetteket hogy szabadságot engedélyezzenek nekik. Egyébként is itt nincs szabadság. Ez a foga­lom hiányzik a szótárakból, amikor mun­kásról van szó. Akármiféle természetű csa­ládi vagy egyéb esemény is forogjon fönn, ez sohasem lehet indító ok arra, hogy a mun­kás szabadságot kapjon, vagy hogy bármi­lyen rövid távolmaradás számára is igazolá­sul szolgáljon. A legkisebb ily kimaradást a legszigorúbb büntetéssel sújtják. Egyébként is rendkívül nagy elő­szeretettel gyakorolják itt a büntetés rend­szerét. A 25,000 koronától 60,000 koronáig terjedő büntetések egész sokaságát vonják le egy-egy fizetési napon. Ilyen körülmények között mi sem termé­szetesebb, mint az, hogy a munkások, mihelyt tehetik, igye­keznek innen továbbállni. , Április 1-én történt, hogy harmincan le akartak számolni. Amikor a munkások föl­mondásuk lejártával be akartak menni az irodába, azt bezárták előttük, nem akarták őket oda bebocsátani. A pénztáros nem mu­tatkozott előttük, azonban helyette szuro­­nyos csendőrök jelentek meg ott, hogy ké­szenlétben legyenek arra az esetre, ha a munkások “lázadoznának”, mert hogy a fi­zetésüket követelik. Ugyanazok, akik, ha kedvük szottyan, minden kertelés nélkül, úgyszólván egyik óráról a másikra dobják ki a munkást és teszik ki a kenyértelenség nagy bajának, addig a legnagyobb mérték­ben fölháborodnak és fölfortyannak, ha a munkás akar elmenni különösen, ha szükségük van rá. Legutóbb például az egyik munkás fölmondott. A mérnök kereken kijelentette: — Most nem mehet el, mert szükségünk van magára. A munkás magyarázni kezdte: — Hiszen én szívesen maradok, de a mos­tani bérért nem lehet itt dolgoznom, mert nem élhetek meg belőle. Tessék többet fi­zetni. —­ Arról nem lehet szó — mondta a mér­nök. És amikor a munkás mégis ragaszko­dott ahoz, hogy elmenjen, a legéktelenebb szidalmakban tört ki és leszidta a munkást. Hogyan lehetséges ez? Hogyan tűrik ezt? — kérdezik bizonyára a jogérzékkel bíró emberek. Nagyon egyszerű erre a felelet. Az ózdi vasgyárban hadilétszámon van a csendőrség. Igen, a csendőrség. (Ggy.) Ú J ELŐRE az általános magyar egyleti életbe és ezzel irányító befo­lyást gyakorolnak a magyar kolónia társaséletére. Különösen azokban az egyle­tekben nem látunk e téren ha­ladást, amelyek nagy dolgokra vállalkoznak és az egész ma­gyarságot érintő akciókat szok­tak kezdeményezni. Nem mond­juk, hogy a jelenleg megválasz­tott egyleti vezérek mind anya­gilag károsítják az egyleteket, hiszen relatíve lehetnek tisztes­séges emberek, akik nem bánt­ják a közpénzt, de munkájuk­ban annyira reakciósak és min­den haladó lépéstől elzárkózók, hogy — különösen a fiatalabb tagság — valósággal megköt­ve érzi magát ilyen egyletben. Ideje volna, hogy egy kis friss vért eresszenek a testületi élet­be a munkástagok, nehogy a meggyökeresedett maradiság gáncsot vessen minden mozdu­lásuknak. De igenis, poitizál­­ junk! Azok az egyleti vezérek — főleg pedig érdekelt egyének — akik valamelyik­ szempont­ból tartanak attól, hogy ha fel­világosító munka indul meg egy-egy testületben, akkor az ő érdekeik — személyi vagy üzleti — veszélyeztetve lenné­nek, legtöbbször egy kis szer­vezett klikkel mindent kivetnek és elgáncsolnak az egyletben, a­mi közel áll a politikához, ter­mészetesen a munkásmozga­lomhoz első­sorban. Nem is olyan régen tapasz­taltuk azt, hogy bizonyos egyé­nek nemcsak ünnepeltek, ha­nem tüntető összejöveteleket is rendeztek bizonyos tagok tiszteletére, akik politikai té­ren szerepelnek. Ezt úgy csi­nálták, hogy egyleten kívü­l ünnepelték” a politikus tagot, de az egylet minden morális for­rását felhasználták erre a cél­ra. Ma már a radikális tagok ezt meg tudják akadályozni de azért még előfordul, hogy Balthazárok, dr. Székely Feren­cek és dr. Adlerek bejöhetnek agitálni azzal, hogy közcélra akarnak támogatást szerezni. Vannak egyletek — mint az önképző — amelyekben megle­hetősen erős klikkrendszer irá­nyít és ezekben megtörténik, hogy a fehér sajtó exponensei a hangadók. Vannak testüle­tek, mint pl. a Kossuth Ferenc Egylet, amelyben egy vigalmi elnök vagy egy exelnök szava helyettesíti a tagság akaratát és akár kell, akár nem, kidob­nak pénzt csak azért, mert va­lamelyik úrnak kezet tetszett szorítani egy másik úrral, aki szívességre kérte. Más egyle­tek adnak pénzt kétes segélyek­re sógor-komaság révén, min­dent tesznek, amit a tagság közönye mellett megtehetnek. A munkástagok falat talál­nak maguk előtt, ha a munkás­érdekeket akarják képviselni. Nem politizálunk... mondják nekik, mert bizonyára munkás érdekeket védenek. A “nem politizálunk” mindig azok el­len szól, akik nem szolgálják a bizonyos vezérérdekeket, ha azok sokszor nem is anyagiak, hanem társadalmiak. Mindenki­nek van klikkje az egyletben: a nyomdásznak, a hirdetési ügynököknek, a teremtulajdo­nosoknak, a temető gondnoksá­gának, az orvosoknak, titkárok­nak, elnököknek és vigalmi meg felvételi bizottsági veze­tőknek. Ezek a klikkek érvé­nyesülnek és nem a közakarat. A közakaratra azt mondják: “ne politizáljunk”. Az orvos-kérdésről. A magyar egyleteknek leg­újabban nagy problémájuk van. Ez az orvosválasztás. Eddig bizonyos szerényebb dí­jazásért kaptak az egyletek or­vost, akinek fontos teendője volt megóvni az egyletet olyan emberektől, akik szerzett, kró­nikus bajokkal azért akartak bejönni az egyletekbe, hogy mások révén eltartassák magu­kat. — Teendője volt az ar­ A TAPASZTALT POLITIKUS , aki bizalmi állását sikeresen vezeti, tudja, hogy sikeres munkálkodá­sának alap­titka a nép bizalmát megtartani. És éppen úgy a MURAD gyáro­sai tudják, hogy fen kell tartaniuk a legjobb minőséget a 100%-os tiszta Török dohányból készült MURAD cigarettában, hogy a kö­zönség bizalmát sikeresen meg­tarthassák. “ÍTÉLJEN ÖNMAGA­” Hasonlítsa össze a MURAD-ot bár­mely más cigarettával a világon. 10 fi* 1­0-a* DOBOZOKBAN Idült betegségeket férfiaknál és nőknél sikeresen gyógyít már 25 év óta a jól ismert specialista Dr. ZINS. Kitűnő hatású és fáj­dalom mentes gyógymódjával, különösen az idült vér, bőr, szív, tüdő, máj, gyomor, vese és idegbajoknál DR. ZINS, ért el bámula-Specialistta. tos eredményt. Vér és vizelet vizsgálat. X-sugarak Nagyon mérsékelt Díjazás. Ha bármilyen betegségben szen­ved, forduljon bizalommal és haladéktalanul hozzám. Rendelő órák: reggel 9-től este 8-ig, vasárnap 9-től délután 4-ig. fgyPTANÁCS INGYENK DRZINS 110 E. 16th St., N. Y. Irving, Place és Anton Square kar­­ vosnak az is, hogy a tagság egészségére olyan mértékben ügyeljen, hogy az egyletet m­érje katasztrófa a sok nagybe­­teggel. Amíg az orvosok nem értek­ el bizonyos életstandardot és szükségük volt az ismeretség­re, a publicitásra­ szolgálták az egyletek érdekeit. I­fíkor azonban már “feldolgozták’­ magukat, rendesen hátat for­dítottak az egyletnek és úgy viselkedtek, mintha nekik tar­tozna köszönettel az a sok tag, aki “feldolgozta” őket. Újabban majdnem minden egyletben bajok vannak az or­vosokkal. A doktorok horribi­lis árakat kezdenek számítani a legcsekélyebb szolgálatért és elfelejtik, hogy munkásembe­rekkel van dolguk, olyan em­berekkel, akiket nem szabad nyúzni, mert szegények. Az egyletekben általánosak a pa­naszok az orvosok pökhendisé­­ge miatt —tisztelet a nagyon­es kivételnek — akik mester­ségként kezelik hivatásukat és inkább henteseknek vagy mé­szárosoknak illenének be, mint embergyógyászoknak. Előfor­ 1 1 Telephone: Rhinelander 4Jlfc NICHOLAS T. BROWN j ; a legelőnyösebb magyar new yorki egyleti I . temetkezést vállalkozó • Elvállal és legpon­­­tosabban vége? • minden felekezet­­beli temetkezést 1275 First A­ve., a 68. utcánál, New York Bárhol a városban vagy a környéken ' NYITVA ÉLTET__WAPPAT. . 33 EAST FIRST ST., NEW YORK, N. Y. MAGVAR IRŰK REMEKEIT AJÁNLJA RENDKÍVÜLI OLCSÓ ÁRON . BRÓDY SÁNDOR: A szerelem élettana___70c GÁBOR ANDOR: Zalaegerszeg. Szinmü ......... 35c Mert szégyen élni. Versek .. ........ 25c KACZÉR ILLÉS: Zsuzsanna és a vének .......................... 35c SZÉP ERNŐ: Vőlegény. Szinmű .... .­.................. 30c Kétfelől angyal ............. 30c MÓRICZ ZSIGMOND: Hét krajcár . .... 50c Magyarok ............... 45c Szegény emberek ........................ 35. GÁBOR ANDOR legújabb könyve: ÉS ITT JÖN JÁSZI OSZKÁR, AKI MEGESZI MARXOT ÉS LENINT dúltak esetek, amikor csekély valamiért súlyos árat fizettet­tek maguknak az egyleti orvo­sok és ahelyett, hogy mentőta­nácsot adtak volna a betegnek (rendesen szegény proli) bele­hajszolták nagy költségekbe és tetejébe nem is segítettek raj­ta. Joguk van az orvosoknak is tisztességes munkadíjhoz, de nincs joguk hivatásukat — a­mely emberszereteten is kell, hogy alapuljon — kizárólag meggazdagodási mesterségnek tekinteni. Követeljenek na­­gyok fizetést az egyletektől, de aztán legyenek becsületes szol­gálatára a munkástömegnek, a­mely az egyletekben bizalom­mal fordul “egyleti orvosához”.­­ Ez a kérdés az egyletekben közös eljárással nyerhetne leg­jobb megoldást.

Next