Uj Előre, 1924. november (20. évfolyam, 4405-4434. szám)

1924-11-01 / 4405. szám

2. oldal LÁSSUK MI IS: — HOGYAN ÁLLUNK A HIMLER COAL COMPANYVAL ? [ Melyik az ajánlatosabb: kipofozni vagy pörbe fogni Himler Mártont? A sajtót a nagyhatalmak közé sorozzák. És valóban, a sajtó nagyhatalom. A töme­gek számára az információk forrása. A tömegek rendsze­rint úgy gondolkodnak, amint a sajtó informálja őket. Ezt Himler Márton is tudta. Elég előrelátó, elég messze számí­tó ember volt, tehát a bányá­szok zsebe ellen tervbe vett hadjáratát egy “bányászlap’’ kiadásával s elterjesztésével kezdte. Tudta, hogy ha lapja útján alkalma lesz hétről-hét­re beszélni pár ezer magyar bányászhoz, meg fogja nyer­ni bizalmukat és ha bizalmu­kat megnyerte, meg fogja nyerni a pénzeket is. Himler Márton számító és türelmes volt, mint a pók, amely tudja, hogy előbb há­lót kell szőni, ha meg akarja fogni a legyet é­s szépen ki kell várni, amig a légy a há­lóba kerül. Himler türelme­sen megszőtte a hálót és meg­fogta a bányászokat.­Himler­­nek azért volt szüksége egy lapra, hogy becsalhassa a bá­nyászokat a hálóba. Himler Márton sokkal ra­vaszabb, semmint elbizako­dott legyen. Egy pillanatra sem ámította magát, azzal a föltevéssel, hogy a saját lap­ja untig elegendő a bányá­szok elkábítására. Tisztában volt azzal, hogy minél több lapot nyer meg magának, an­nál sikeresebb lesz a bányá­szok zsebe ellen indítandó hadjárata. Tudta, hogy van­nak lapok, amelyeknek lelki­ismerete kibérelhető néhány hirdetéssel. Himler Márton nem sajnálta a hirdetéseket az ilyen lapoktól, a hirdeté­sek ára, amelyet egyébként is a bányászoknak kellett megfizetni, igen jó befekte­tés volt Himl­er Mártonnak. Biztosította magának a bá­nyászok pénzével lekenyere­­zett lapok támogatását arra az időre, amikor majd szorul­ni kezd a kapcája, mert a bá­nyászok keze ökölbe kezd szo­rulni. A himleri közgyűlések, a részkárosult áldozatok össze­jövetele az az idő, amikor Himler kapcája leginkább szorul. Ilyenkor szólaltatja meg Himler nemcsak a saját lapját, hanem azokat a lapo­kat is, amelyeket lekenyere­­zett hirdetéseivel. Most Ber­­kő lapját szólaltatta meg. Ha igaz, hogy az ökör Bécs­ben is ökör marad, föltétle­nül igaz az is, hogy Himler a Berkő lapjában is Himler marad. Semmi értelme se volna, hogy Himler írja meg a­ Népszavában, hogy “időt, alkalmat kell adni Himler Mártonnak, a magyar bánya megteremtőjének, lelkének arra, hogy befejezze azt, amit ’megkezdett” — a magyar bá­nyászok kiszipolyozását. Ha Himler a saját lapjában hiá­ba kéri a bányászokat: “baj- Lársak, ne pofozzatok ki ad­dig, amíg egészen ki nem szi­­polyoztalak benneteket”, bi­zonyára nem volna foganatja kérésének akkor sem, ha a Berkő lapjában terjesztené elő ezt a kérelmét. Amint pfimler a részvényhiénáival adatta el részvényeit a bá­nyatelepeken, éppen úgy saj­tóhiénáival íratja a cikkeket is, amelyeket nem a saját lap­jában közöl. Amint a rész­vényhiénák azt a maszlagot adták be a bányászoknak, a­melyet Himlertől kaptak,, a sajtóhiénák is azt a maszla­got adják be a bányászok­nak, amit Himlertől kapnak. Ezért nem törődünk mi az ilyen cikkek aláírásával. Le­het az aláírás Szécskai vagy Pécskai — a cikkekben Him­ler beszél. Himler mondja el Berkő lapjában Szécskay alá­írásával: Hogyan is állunk a Himler Coal Company­val? Nos hát, Lássuk mi is, ho­gyan állunk a Himler Goal Companyval? Lássuk először úgy, ahogyan szécskai Him­ler Márton maga látja. A Himler Coal Company­­val nagyon csehül állunk. Ahogy azt szecskai Himler­­Márton maga bevallja, így állunk: 1­1. Himler összeszedett vagy félmilló dollárt a bá­nyászoktól, hogy ezen a pén­zen bányát nyit nekik, ahol­­majd szépen dolgozgatnak és­­éldegélnek az emberi kor leg­végső határáig anélkül, hogy ki volnának zsákmányolva, avagy a munkanélküliségtől kellene rettegniük.. 2. Himler össze akart szed­ni másik félmillió dollárt is,­­de ekkor a bányászok azt­­ mondták, hogy mi már ad­­­tunk és most ideje volna,­­h­ogy kapjunk is valamit, m­i talán erről beszélgetnénk? ! 3. Himler, amikor kelle­­­metlen témáról van szó, nem­­a szavak, hanem a tettek em­­­bere. Tehát nem beszélgetett [a bányászokkal arról, ami ne­ki kellemetlen volt, hanem a­­ bányászok befektetett fél mii­­lió dollárjára fölvett fél mil­lió dollár kölcsönt. 4. Himler akkor is a tettek embere lévén, amikor pénz­költésről van szó, elköltötte a kölcsönt is, de bizony a bá­nya csak nem akart, osztalé­kot jövedelmezni, ellenben idáig jövedelmezett harminc­hétezer dollár veszteséget, nem is számítva azt a veszte­séget, amely a bányászokat azáltal érte, hogy elvesztet­ték azt a kamatot, amelyet pénzük után egy banktól kap­hattak volna. 5. Himler Márton évről­­évre ügyesebben vezeti a bá­nyát, a társulat jelenlegi üz­leti évében már olyan ügye­sen vezette, hogy erre az üz­leti évre a veszteség megha­ladja az ötvenötezer dollárt. 6. Hogy Himler milyen ügyes üzletember, abból is ki­tűnik, hogy az ötvenötezer dollárt meghaladó veszteség dacára is folytatta az üzemet, mert ha nem folytatja, a vesz­teség még nagyobb lett volna. Így állunk a Himler Coal Companyval, amint azt szecs­kai Himler Márton maga be­vallja Berkó lapjában. E val­lomás után szecskai Himler Márton “nyomósán” hangoz­tatja, hogy “Himler Márton­nak mindaddig a Himler Coal Company élén kell maradnia, míg a Himler Coal Company részvényeseinek a részvényei jövedelmezőkké válnak”,­­ mert “időt, alkalmat kell ad­ni Himler Mártonnak, a ma­gyar bánya megteremtőjé­nek, lelkének arra, hogy be­fejezze azt, amit kezdett”. Minthogy az évről-évre emelkedő deficit mellett a­­részvények sohasem válnak­­ jövedelmezőkké, szecskai Himler Márton tulajdonképen­­azt mondja, hogy Himler­­ Mártonnak a vállalat élén­­kell maradni egészen addig, amíg a vállalat meg nem bu­kik, amíg Himler Márton föl nem ette a bányának utolsó dollárját is. Mert csak így fe­jezheti be, amit kezdett — a magyar bányászok kiszipo­lyozását. Még egyszer: mit csináljanak a bányászok Himler Mártonnal ? Ez a kérdés, amelyen most a bányászok törik a fejüket. Nem egyeztek meg ezideig, hogy mit kéne csinálni Him­ler Mártonnal. Vannak, akik azt mond­ják: “Mentsünk meg, amit megmenthetünk. Menjünk le a közgyűlésre, pofozzuk ki Himlert és egész hiénafalká­­ját és vegyük kezükbe a vál­lalat ügyeit. Talán el tudjuk adni a bányát és kapunk érte valamit. Legalább valamit kapjunk vissza a pénzünk­ből”. Mások így vélekednek: “A pénzünket már úgyis elvesz­tettük, de legalább legyen meg az a vigasztalásunk, hogy Himlert kipofoztuk. Menjünk tehát a közgyűlés­re, pofozzuk ki Himlert és aztán mondjuk a vállalatra: “Több is veszett Mohácsnál”. A harmadik csoport így be­szél: “Pártoljuk az indít­ványt, hogy Himlert pofoz­zuk ki, de ez nem elég. Mi­után jól kipofoztuk fogjuk meg a gallérját és állítsuk törvényszék elé”. A negyedik csoport azt mondja: “Minek a vasúti költség, nem eleget vesztet­tünk már? Majd kipofozzuk Himlert, ha a saját költségén kerül a kezünk közé”. Amint látható, egyben meg­egyeznek a bányászok, ab­ban, hogy Himlert ki kell po­fozni. Ajánlatos volna, hogy egyezzenek meg a harmadik csoport javaslatában is: fog­ják galléron és állítsák a tör­vényszék elé. uj Bridgeporti Krónika MIKOR MŰVÉSZET A MŰVÉSZET? Nem akkor, — mondja a bridgeporti rendőr­ség — ha az történetesen egy cipő­javító mű­hely falán díszeleg. — Gratulálnak a mű­vésznek, de közben arra akarják rá­bírni, hogy a női alakját öltöz­tesse fel A fenti cím alatt kéthasábos cikk jelent meg október 26-án a “Bridgeporti Sunday Post” első oldalán és a magyarokra nem épen kedvező következte­téssel könyveli el azt az erkölcsi felháborodást, mely “állítólag'*’ a Spruce Streeten lakó Bugyi Sándor cipőjavító műhelyének falára festett kép körül keletke­zett. Hangsúlyozzuk, hogy “ál­lítólag”, mert mi, akik a ma­gyar munkás­negyedben élünk, a felháborodásnak ellenkező megnyilvánulását láttuk. Azt ta­pasztaltuk, hogy az a közönség, amelyről ma a rendőrkapitány dönti el, hogy érti, vagy nem ér­ti a művészetet, megértő érdek­lődéssel kísérte William Roche­­nak, a festőnek rendkívül ügyes munkáját. De hogy könyebben megért­sük, miről van szó, elmondjuk a nevezett lap és a helyszínen szerzett információk alapján a nevezett erkölcsi botrányt. Bugyi Sándor nem épen szür­ke lelkű ember és így rendkívül üresnek találta cipőjavító mű­helyét. Ezt el is panaszolta mű­vész ismerősének, aki aztán fel­ajánlotta neki, hogy az üzlet háttéri falára, a kályhacső alá fest neki egy maradandó képet. Megegyeztek abban, hogy Max­field Parrish “Daybreak” cím­ű közismert képét fogja megfes­teni mintegy 18x7 láb nagyság­ban. Két hétig dolgozott rajta nappal és estéken a proletármű­vész, amíg annyira elkészült ve­le, hogy átadhatta a közszemlé­letnek. Mindenki elragadtatás­sal bámulta meg az igazán szép munkát. Mert nem tagadhatjuk meg W. Rochetól az elismeré­­sünket. Rendkívül szecessziós színekkel, — kék, ezüst s arany a domináló — vetítette elénk a messze nyúló szikla hegységet s az alatta elterülő azúrkék vi­zet, az előtér márvány oszlopa terraszát, amelyen hányát fek­szik egy ifjú leány, a másik pe­­dig teljes mesztelenségében, mintha most dobta volna ki a Természet örök alkotó keze, karjait térdei közé nyújtva, a fekvő leány fölé hajol, mintha beszélne hozzá. A test erősen árnyékolt és nem kihívó. És nem is váltott ki, a néhány tem­plomos néni szörnyűködésén kí­vül semmilyen felháborodást. Ezenkívül pár virgonc gyerek ugrált az ablak előtt ilyen for­mán kiabálva: “Oh, look it the bare lady!” No, hiszen, mint a villám rázta fel a szomszédos magyar parochia reverendásait s fejcsóválva tekintgettek át a kivilágított képre és midőn el­tűntek, a következő látogatók már a rendőrök voltak, akik azt tanácsolták, hogy függönyözze el a képet ha nem akarja, hogy a dologból nagyobb baj legyen. Mr. Bugyi vonakodott. Azon­ban a rendőrség nem azért van, hogy egy shoemakernek adjon igazat, mikor papok a panasz­lók. Beidézték a rendőrségre úgy őt, mint a festőt és ott — uramfia — gratuláltak a festő­nek a remek munkához, de rá akarták bírni, hogy a “bare la­­dyt” fesse le, vagy öltöztesse fel. Mr. Roche ragaszkodik a kép­hez és nem tudja megérteni, hogy mért vált ki ez a kép a vá­rosnak ép eme részében erköl­csi felháborodást, holott a vá­ros kellő közepén közszemlén van ugyanennek a képnek a má­sa és ott ezrek és ezrek bámul­ják megértéssel napról-napra. Azonban a rendőrség azt állít­ja, hogy nagy különbség van a művészi munka ekénti kiállítá­sa között, mert ami művészet a tárlaton, az nem lehet művé­szet egy cipő­javító üzletben. Mr. Bugyi szintén nagyon ra­gaszkodik a képhez és azt mond­ja, hogy ő épen úgy szeretheti a művészetet, mint a város akár­melyik fenhéjázó előkelősége. Azt mondja, hogy nem tudja megérteni, hogy miért nem tart­hat ő maga körül szép dolgokat mint akárki más? A rendőrkapi­tány azonban kimondta, hogy az a nép (a Spruce Streets) nem érti a művészetet és így föltétlenül kell valamit tenniük. Hogy mit fognak teni, azt iga­zán kíváncsian várja a Bridge S­ports nem csak magyar, de an­­gol nyelvű lakossága is. MAGYARORSZÁGI HÍREK BUDAPEST Ismét letartóztattak egy vi­­zumszerzőt.­­ Az ismételt fi­gyelmeztetések ellenére nap­ról-napra akadnak hiszékeny emberek, akiket érzékenyen megkárosítanak lelkiismeret­len szélhámosok. Most ismét letartóztattak egy vizumcsalót aki több szegény embertől dol­lárokat csalt ki. Hulka Ödön volt kórházi tisztviselő isme­­rősei előtt azzal dicsekedett, hogy összeköttetései révén meg tudja szerezni az ameri­kai vízumot. Többen átadták útleveleiket Hulkának, aki a beutazási engedélyhez szüksé­ges dollárokat elköltötte. Fel­jelentésre előállították Hulkát a főkapitányságra, ahol beval­lotta, hogy a dollárokat elsik­kasztotta. Letartóztatták. ----------------­ 9 75 ASTORI-1 ** LONG ISLAND lefizetéssel és havi 44 legszebb helyen, a Ditmars Avenue földalatti és ma­­dollár törlesztéssel ,as vasúti állomástól 2—3 percnyire van. 5 cent vitel- MECVPUPTl A C A dij a város minden részéből. — Már csak néhány házunk K­irAx'ViyrllLJLJ. A CA* maradt. Éljen az alkalommal, amig nem késő! JAT HAZAT Irodánk szombaton és vasárnap késő estig nyitva van. Szilágyi Realty & Mort. Corp. 911 SECOND AVENUE,' ASTORIA, L. I. A Dittmars Avenue állomástól (Astoria vonal végállomása) néhány lépésre. TELEFON: ASTORIA 2477 WWWWWWVWVWVVT lyw erb#' -’•'-e*— PÉNZKÜLDÉS JUTÁNYOSAN! PONTOSAN! VALÓSÁGOS AMERIKAI DOLLÁROKAT fizetünk ki MAGYARORSZÁG, CSEHSZLOVÁKIA, ROMÁNIA, JUGOSZLÁVIA minden városában, vag­y falujában. HAJÓJEGYEKET ELADUNK MINDEN VONALRA. “ » Közjegyzői ügyeket lelkiismeretesen és szakszerűen intézünk el. Állami bankházunkban TAIf ADÉVDETÉTIE yf *^T kamatozik és a reg-­I AILAKlIYDCi i­HIJL Ht /Q biztosabb helyen van. Nyitva tartunk naponként este 8-ig, kivéve pénteken, csak este 6-ig. FORDULJON BIZALOMMAL HOZZÁNK THE STANDARD BANK 55 AVENUE B Cor. 4th SL NEW YORK, N.Y. Dollárhamisitók a brórság előtt. — A budapesti törvény­széken nagyszabású dollárhami­sitási per tárgyalását kezdték meg. A vádlottak Bárd Endre nyomdász, Schwarz Sándor ügy­nök, Friedmann Ede magánhi­vatalnok, Plutovszky Lajos gra­fikus, Elek Árpád magánhiva­talnok, Horváth Sándor állam­­rendőrségi detektív, Nagy Dá­vid kereskedő, Szentpály János építész, Hoffman Béla ügynök, Janva Gyula gépész, Vas Izi­dor, Almási Balázs és Landau Jenő kereskedők. A vádirat sze­rint a társaság 1920 októberé­ben Ziegler bécsi grafikussal szövetkezett 20 dollárosok ha­misítására. Elek lakásán kezd­­ték meg a hamisítást, melyhez Nagy adta a pénzt. Hosszabb kísérletezés után sikerült előállí­tani a húszdollárosok zöld olda­lát, ekkor azonban hirtelen a rendőrség rajtuk ütött. Vala­­mennyiüket letartóztatták és megindították ellenük az eljá­rást. Horváth detektív végig az­zal védekezett, hogy ő azért ma­radt a társaságban, hogy lelep­lezze­­eiket. A kihallgatások so­rán valamennyi vádlott taga­dott. Tekintettel a vádlottak és tanuk nagy számára, a tárgya­lás több napon át fog tartani. Újhelyi könyve a tábla előtt. Újhelyi Nándornak, az ismert regényírónak egyik pere került szerdán a tábla elé. “A nők ura” című­ regénye miatt annak idején a törvényszék Újhelyit “szemérem elleni vétség” és “istenkáromlás” címén hat hó­napi fogházra ítélte. A tábla ezt az ítéletet most négyhónapi fog­házra szállította le. Úgy látszik, hogy a papság nagyon felbuzdult azon, hogy a vallás­oktatást az iskolákba be­­vihetik, most már az emberek magánéletébe is kezdenek bele* kotnyeleskedni. ..,.. F­rankl cukrászda 1483 Avenue A, közel a 79-ik utcához Telephone: Butterfield 3324 Ajánlja a közeli ünnepekre kiváló pozsonyi mákos, diós réteseit, dobos tortáit és más kitűnő készítményeit. — Mindennap FRISS sütemények EGYEDÜLI MAGYAR CUKRÁSZDA A YORKVILLE-BEN Victor és Columbia Beszélőgépek KÖNNYŰ RÉSZLETFIZETÉSRE Több mint 10,000 lemez állandóan raktáron HERRMAN ARTHUR ZENECSARNOKA First Ave. és 67-ik utca sarok, New York Nyitva minden este 10-ig. — Vasárnap is. v T T ^ _­­ * Telephone: Rhinelander 4315. * NICHOLAS T. BROWN • legelőnyösebb magyar new yorki egyleti TEMETKEZÉSI VÁLLALKOZÓ­­ Elvállal­­t legpon­tosabban végez­­ minden felekezet­­t­beli temetkezést, © 1275 First Ave., a 68. utcánál, New York ► Bárhol a városban vagy a környéken NYITVA ÉJJEL—NAPPAL , Terjesszétek az “Új Előrét” KARÁCSONYI UTA3GAL MOUNT CLAY December 0. CLEVELAND December 11. Azok az utasok, akik e ha­jók bármelyikén utaznak, a karácsonyi ünnepeket az ó­­hazai rokonság körében tölthetik el. United American Lines 35—39 B’way, New York vagy bármely helyi ügynöknél. Hirdessen az UJ ELŐRÉ-ben 1 9 2 4-1­5 évre szóló gyönyörű díszes fali naptárt INGYEN küld ROTH SÁMUEL GYÓGYSZERÉSZ azoknak, akik az alanti vagy bármely más gyógyszerek-­­ ből legalább $2.00-ra rugó rendelést küld be. I Both Liliom Crém, Szappan és Púder ............... 12.00 Kolax gyomor és vértisz.­ I ! titó ........................................... 1.00 pötstyéni rheuma folyadék ! ! és porok ............................... .. 2.00 i Kárpáti csoda mell tea, fo­­l­­yadék és labdacsok .... j.so ! Both Hajszesz ......................... 1.60 i Both Hajregenerator ..... 1.25 Hajfesték ............. 1.46 KÖL ÉS FÉRKI BAJOKRA KITŰNŐ GYÓGYSZERÜK. Küldje ne a pénzt a rendeléssel együtt erre a címre: ROTH SÁMUEL Megváltó gyógyszertára First Ave., 85-ik utca sarok NEW YORK. Dpn. 13. rmmninAr* ------ rwrw A LEGRÖVIDEBB ÚT MAGYARORSZÁGRA INDULÁS LUXUS­HAJÓKON: ‘‘RESOLUTE,” “RELIANCE,” •“ALBERT BALLIN” és “DEUTSCH­LA­ND” I., II., II. osztályú utasokkal; és a népszerű hajókon: Cleve­land, Mount Clay, Hansa Thu­­rin Kin és Westphalia kabin s harmadosztályú utasokkal. A LÓNYAI MAGYAR BETEGSEGÉLYZŐ EGYLET 1924 november hó 1-én, szombaton este 8 órakor rendezi évi Értékes dijak a legszebb jelmez ruhákra ZJÖLB É­S­S Y UNION ZENEKARA Jegyek ára elővételben 750. — A pénztárnál $1.00. Wartax 25 cent. JEGYEK KAPHATÓK: Hoffman virágüzletében, 1510 Second Ave., Varga Patika, Second Ave. és 67th St., Ruttkay Bankháza, 106 Avenue B és az egyleti tagoknál.. N­AGY Álarcos Bálját A CENTRAL OPERA HOUSEBAN. 205 EAST OTttl STREET

Next