Uj Előre, 1925. július (21. évfolyam, 4646-4676. szám)

1925-07-01 / 4646. szám

v OMm A GYÁRBAN Irta: BALOGH ISTVÁN A felvétel. Sok riportot olvastam la­punkban már a munkakere­sésről. Mindegyik úgy kezdi, hogy fölkeltem korán reggel, megvettem a Worldot, stb. Szóval mind new yorki munkás írta. Mi vidékiek, most már tudjuk, hogyan kell New York­ban munkát keresni, de a met­ropolis munkásai még nem al­kothattak fogalmat maguknak a vidékiek munkakereséséről. Egynéhány szóval elmondom ezt is. Fölkel a munkanélküli reg­gel hatkor és az előző nap ka­pott felvilágosítás után elin­dul munkát keresni. “Hallom, a Macnál vesznek fel embere­ket, menjen oda”. Én tehát megyek a Máéhoz, hivatalosan J. L. Mott Co. A kapuban már állnak szép számmal. Azok, a­kik még nemrégen vannak munka nélkül, akik nem is na­gyon akarnak munkába állni, gondolván, hogy egy-két heti pihenés semmi esetre sem fog megártani, akik csupán a sa­ját maguk megnyugtatására jöttek el a gyár elé, hogy hisz’ én próbáltam munkát keresni, messzebb állnak csoportosan a kaputól.. Én már keresztül es­tem ezen az állapoton, én már egészen a kapunál állok, sőt a kapufélfához támaszkodom, mert hat hete nem dolgozom. Jön az üzemvezető: “Akarsz a foundryban helper lenni?” — Egy szempillantás alatt végig futott az agyamon mindaz a rossz, amit erről a vasöntőről hallottam. De ahhoz még egy fél másodperc sem kellett, hogy eszembe jusson minden adósságom, tehát már feleltem is: “Sure”. Kiválasztott még egy négert és bevitt bennünket az irodába. A néger ott bent megkérdezte, hogy hát mi is lesz a fizetés? 40 cent egy órára, 5 nap egy héten, 9 óra naponta, azaz $18.00 egy hét­re. Az én fekete munkástár­sam csak ennyit mondott: “Fe­leségem és négy gyermekem van, a legidősebb tíz éves, ho­gyan tartsam el őket 18 dollár­ból?” Akkor menj haza, volt a válasz és két perc múlva más jött be a kapuból, aki hajlandó volt 40 centért dolgozni. Ezután jött a kihallgatás. A rendes személyi adatok: Hol születtem, mikor születtem, miért sz­ettem? stb. A be­mondás után: Hol dolgoztál ez előtt, mikor kezdtél ott dolgoz­ni, milyen év, hó és nap, mikor jöttél el onnan,­miért jöttél el, hát azelőtt hol dolgoztál, év, hó és nap, stb. Végre megka­pom a számom és bevisznek dolgozni.­­ A műhely. Hatalmas helyiség. Egyik végétől a másikig négy perc­nyi járás. Egy lengyel formá­zó mellé osztanak be helper­­nek. Szétnézek. Vaskádakat, mosdótálakat s mosogató szin­­keket öntenek itt. Egy fatar-­i tóban van a forma, erre vaske-1 rét jön, a helper lapátolja, a­ formázó pedig egy vasdorong-­ gal dögönyözi a nedves homo­­­kot. Ha ez megvan, akkor in­tünk a grain operatornak. A grain egy mozgó daru, mint­­ egy vonat robog a fejünk fö­lött, a gyár egyik végétől a másikig. A­ daru fölemeli és megforgatja a vaskeretet. A fatartót levesszük és helyét egy másik vaskeret foglalja el, ezt is megtöltjük homokkal, aztán a két vaskeretet a daru kinyitja s a mintát kivesszük. Most megvan homokból a kád pozitív és negativ mintája. A két vaskeretet újból összeállít­juk és kész van az öntéshez. A daru, hatalmas katlanban, hoz­za az olvasztott vitáit s leteszi. Amerre a vas jár, minden rőt­piros fényt ölt: állványok, ko­csik, emberek, feketék, fehé­rek. Mindenki szalad a vashoz, két-két ember visz egy üstöt és abba öntik a ragyogó, szi­porkázó, csillogó fehér vasat. Ezt aztán az erre a célra ha­gyott lükön keresztül beöntik a formába. Pár perc múlva a homokban fejlődött gázok ké­keslila lidércfénnyel égni kez­denek, ezúttal fehérré vará­zsolva a barna munkásarcokat. Mikor a vas lehűl, kezdődik a “csekálás”, vagyis a minta felbontása. Ezt is a daru vég­zi, mert hisz’ ember nem tudja fölemelni a több tonnás vas­kereteket. A kádakat ezután kidolgozzák és viszik a zomán­­cozóba. it ’ A zománcozó. Hatalmas kemencék állanak itt, melyekben éjjel-nappal ég az olaj. Nagy vasvillákkal, me­lyek egy mozgatható karon lógnak, fogják meg a kádakat, beteszik a kemencébe, mikor izzó piros lesz a kád, kiveszik, ráteszik egy állványra, amit egy pirikás állandóan forgat, egy másik,­ kezében rúddal, a­melynek végén szita van, szi­tálja a zománcot az izzó kádra. Ezután visszateszik a kemen­cébe, ahol beleég a zománc és kész van a kád. Ez a munka nagyon egészségtelen, a mun­kások­ gázmaszkkal az arcukon dolgoznak. A fizetése­ n­ A mintázók 10—12 dollárt keresnek naponta. A segítőik 40 centet óránként, 9 órát fi­zetnek, ha tíz órát dolgoznak, vagy­ nyolcat. Ebből az követ­kezik, hogy nem győznek elég gyorsan dolgozni, mert ha 8 és fél óra alatt végeznek, ak­kor azt hiszik, hogy ők most egy fél órával, 20 centtel be­csapták a kompániát és rop­pant boldogok. A mintázókra a helperek haragszanak, mert azok sokat keresnek. Darab­számra dolgoznak és ha négy kádat csinálnak egy nap, ak­kor ötöt szeretnének csinálni, hogy többet keressenek. De a helper nem akar többet dol­gozni, mert hisz úgy sem kap többet, akkor a mintázó ad né­hány dollárt a helpernek, az többet akar és ahelyett, hogy a gyáros, a kizsákmányoló el­len harcolna, egymás ellen so­rakozik fel a két elnyomott munkástábor. Azt hiszem nem lesz érdek­telen megemlítenem, hogyan történik a fizetés. A pénzt be­hozzák a műhelybe. Elől jön egy gunman, a társaság rend­őre, aztán a “fizetőmester" és mögötte még két gunman. Le­teszik egy kis asztalkára a do­bozt, amiben a borítékok van­nak, tőle jobbra-balra feláll egy-egy gunman, a pénzes em­ber az asztalnál és mögötte még egy csirkefogó. Szóval jól őrzik a pénzt. Szervezve persze nincs a mű­hely, nem is lesz egyhamar, mert a trentoni csuhások gon­doskodnak róla, hogy a túlvi­lági boldogság reményében a földi jólétről mondjanak le az ő és a gyárosok javára a mun­kások. Firestone gummigyár Az akroni Firestone-féle gummigyár a világ egyik leg­nagyobb és legmodernebb gyárai közé sorolható, mely rendes viszonyok között 15— 20 ezer munkást foglalkoz­tat. A “modern” kifejezés alatt azonban nemcsak azt kell értenünk, hogy a gyár technikai berendezése a lehe­tő legtökéletesebb, hanem azt is, hogy a munkás munka erejének kihasználása, a munkabeosztás révén, min­den képzeletet felülmúló. A munkások három siftben dol­goznak, a munka egy pilla­natra sem szünetelhet, min­den mozdulatot szabálysze­rűen a kiszabott idő alatt kell elvégezni, mintha az emberek egy titokzatos gép alkatrészei volnának, ame­lyek egy egyenletesen forgó hatalmas lendkeréktől kap­ják azt az energiát, amely a munka elvégzéséhez szüksé­ges. Ebben az örökös circu-­lus vitiosusban, kör­forgás­ban, lehetetlen meg nem lát­ni azt, hogy az ember csak függvénye a gépnek, amely alá van vetve az “anyag” mozgási törvényének, az ön­tudattól független, melyet a leghelyesebben “profit-tör­vénynek” nevezhetnek el ez­úttal. Aki ide belép, Dante sza­vaihoz hasonlóan elmond­hatja önmagáról, hogy fel kell hagynom mindennemű logikus emberi következteté­sekkel, le kell mondanom arról, hogy a gép mögött rejlő hatalmas misztikumot, mint mindent mozgató erőt önmagamban és társaimban felismerjem. Ezt így kívánja meg a gyári munkabeosztás és így követeli meg a gyári spécli rendszer. A gyár különböző depart­­mentjeiben talán csak annyi a különbség, hogy az egyik helyen a túlfeszített, munka, a másik helyen pedig az el­viselhetetlen hőség teszi idő előtt tönkre a munkások ez­reit. A megszokott napi ese­mények közé tartozik, hogy az emberek tucatszám,­alél­­tan terülnek el a hőségtől, az általános kimerültségtől. Minden féltucat munkásra esik egy hajcsár, kik kivétel nélkül a Klan-hoz tartoznak és szerepüket a legnagyobb szakértelemmel töltik be. A munkások egymáshoz való viszonya a legnagy­obb bizalmatlanságban merül ki, ami érthető is, mert a spic­likben ugyancsak nincs hi­ány. De mind­ennek dacára a radikális szellem kezd itt is tért hódítani. Vannak mun­kások, kik szembenézve az elbocsájtás veszélyével,bátor elszántsággal végzik a nehéz felvilágosító, úttörő munkát. A gyár rendszere jellemző, hogy miként tart szem előtt, miként kísér figyelemmel munkásokat és végül miként intézik el azt a munkást, aki a gyár békés üzemrendjét esetleg megzavarhatná. A “Danger”. Egyik elvtársunk, aki már több mint egy éve állt a gyár szolgálatában, végezte a las­sú, de biztos kommunista munkát körzetében. Szerzett egy csomó előfizetőt a Day Workernek, az Új Előrének és ahol csak szerét tehette, felvilágosította munkástár­sait. ''Viselkedése azonban, egy év után, gyanússá vált és megfigyelés alá vették. És amikor a megállapítás befe­jezést nyert, azzal kezdték, hogy munkájában kezdtek gáncsoskodni és végül egye­nesen kifogást emeltek “lá­zító” viselkedése ellen, majd elbocsájtották azzal a meg­­okolással, hogy “Danger”, számítván arra, hogy egy­szer és mindenkorra elhárí­tották a gyárról a “bolsevik­ veszedelmet”. Később, amikor elvtársam­mal beszélgettem az ügyről. Emlékeztek, olvasóim, gyer-­­mekkorotokra, mikor a tündér-­­ meséket hallgattátok órákhosz­­szat?­Emlékeztek az “Ezeregy­éjszaka meséire?” Emlékeztek a csodálatosan szép kastélyra, a­melyet egy éjszaka leforgása alatt építettek a titokzatos va­rázslók? Hallgassátok az én mesémet. Ebben a nagy országban, a­hol mi élünk, szintén van egy ilyen csodálatos kastély, amely­hez fogható nincs a legvasta­gabb mesekönyvben sem. Ez is, mint a mesebeli kastély, egy éj­szaka alatt épült. Nem bűvé­szek, varázslók építették. Mun­kások, építők ezrei varázsolták oda egy éjszaka alatt a kapita­listáknak, parazitáknak, politi­kusoknak. Az övék minden talp­alatnyi föld Gary, Indiana-ban, a mesebeli kastélyban. A mun­kásoké csak a vér, a verejték, ami a téglákhoz tapad. Ha a Gary-i acéltelepeket aka­rod meglátogatni, ne kérdezd senkitől, merre kell menned. A­mint leszállsz a vonatról, sze­medbe tűnnek a füstölgő kémé­nyek. Ha a toronyirányt köve­ted is, okvetlenül eléred. Ha történetesen rövidlátó vagy, ak­kor sem jösz zavarba. Kövesd a füst­szagot és rájösz, hogy né­ha az orrod is megbízható irány­tű. Ha job­ot akarsz, menj kér­dezés nélkül, míg fel nem tar­tóztatnak. Természetesen van egy iroda a jobb keresőknek, de csak nem képzeled, hogy oda, a fényes berendezésű helyiségbe egy közönséges munkást been­gednek?! Kint várakozol, míg egy óra múlva megjelenik egy szemüveges ember. őfelsége “A Szemüveges Ember” van feljogosítva a munkásokat felfo­gadni. Fontossága tudatában körülnéz. Tudja jól, hogy ő kicsoda, amikor körül van véve az éhes rabszolga-jelöltek szá­zaival, akik eladják magukat egy darab kenyérért. Mikor a rabszolga-vásárló megjelenik, a levegő izgalom­mal telik meg. Mindenki köréje tolong, abban a reményben, hogy ő lesz a szerencsés, akit az ipari despota a lehető legala­csonyabb áron megvásárol. Ki­rályi mozdulattal kiválaszt egy­­kettőt a sok száz munkás közül és eltűnik velük az irodában, követve a tömeg irigykedő pil­lantásától, akiknek nem sikerült eladni magukat. De a tömeg nem megy el. Ott maradnak, várnak, azzal a tit­kos reménnyel, hogy egyszer mégis csak sikerül állást kapni. Majdnem mind dolgoztak már a Gary-i Acélműveknél, de le­tették őket, miután megígérték, hogy visszaveszik mindnyáju­kat, ha Coolidge-t megválaszt­ják elnöknek, Coolidge elnök lett. A burzsoá sajtó és a Wall Street-i szolgák ütik a nagydo­bot mellette és prosperitásról énekelnek... S a munkanélkü­liek százai várnak. •­ Nap-nap után eljönnek, vár­nak. Elutasítják őket, elmeri" könnyen megállapíthattam, hogy ez,alapos tévedés! Mo­solyogva jegyezte meg, hogy a magot elvetettük és ,az ki fog kelni és buján fog hajta­ni, mert a talaj ott arra na­gyon alkalmas, az elviselhe­tetlen helyzet teszi azzá.­­ Ahelyett, hogy elvtársam bánkódna helye elvesztésén, örömmel állapítja meg, hogy most látja csak, hogy még­sem társadalmi nulla egy munkás, ha 20 ezer ember között “danger”-nek minő­sítik­nek, céltalanul csavarognak az utcákon. Hova menjenek? Ha­za?... ’’Haza!” Mi lesz a fele­séggel, a gyerekekkel, akik éhe­sek? Akiknek kell a falat ke­nyér? Mi lesz a házbérrel, amit képtelen kifizetni? A Gáry-i munkások nyomo­rúságos helyzete minden képze­letet felülmúl. A hatalmas ol­vasztók, a füstölgő kémények valósággal a pokol benyomását teszik. Ha a munkások ebben a földi pokolban megkapnák munkájuk ellenértékét, élvezhet­nék munkájuk gyümölcsét, meg volna az igazságszolgáltatás. De rabszolgajármot kapnak, éh­bért, hogy a többi az élősködők zsebébe vándoroljon. A nyo­mort bizonyítandó, álljanak itt a következő adatok: Egy “közönséges munkás” átlagos órabére 40 cent. Heten­ként 7 napot robotol Minden hónapban egy vasárnapja sza­bad. Az átlagos fizetés a négy hétért, beleértve a 3 vasárnapot is, 85—92 dollár. Ez heti 21— 23 dollár. S a munkások nem­csak szívesen dolgoznak hármat a négy vasárnap közül, de haj­landók volnának 100 napot dol­gozni hetenként. És nem is le­het hibáztatni őket érte. Ez a létfentartási ösztöne.­­ A létért való harcban a munkás minden­re képes, még arra is, hogy rab­szolgává váljon. A fenti össze­gek arra sem elegendők, hogy tisztességesen meg lehessen be­lőlük élni, s sokan egész csalá­dot kell, hogy eltartsanak belő­le. Lakásaik istállóra emlékeztet­nek. Egy néhány darab törött s jól-rosszul összeeszkábált bú­tordarab minden, amit egy mun­kás a magáénak mondhat. A nőtleneknek jobb, mert azok ki­vesznek egy szobát valamelyik “boarding house”-ban. Ez minden, amit a Gary-i munkás cserébe kap­ az erejé­ért, verejtékéért, rabszolgaságá­ért. Dolgozik, mint egy állat, sőt többet, dolgozik, mintha egy gépnek egy kis része volna. ... És néha, mikor egy külö­nös hang remegteti meg a leve­gőt, nem lehet tudni, emberi jaj volt-e, vagy csak egy kalapács esett le... Mily megfelelő volna egy ha­talmas villamos táblát kiakasz­tani a Gary-i Acélművek kapu­jába, amely mértföldekre vilá­gítaná Dante szavait: “Rajtam keresztül a jaj­ok városába jut­tok; rajtam keresztül örökkéva­ló fájdalomba értek.” S egy másikat is: “Ti, kik ide beléptek, hagyjatok föl minden reménnyel!” Ford.: JO­H—N. Munkanélkül a Gary-i acélművek ajtójában Írta: HENRY VICTOR. M 'I F­­ R K öreg Emberek, Akiket Az Élet Gondjai Kimerítettek, Nagy Megkönnyebbülést Találnak Nuga- Toneban Biztosan hat ts gyonaa Ezernyi ember csodálatosan meg­könnyebbül néhány nap alatt. A Nuga-Tone helyreállítja a kifáradt idegeket és izmokat, erőt és tett­vágyat, munkabírást önt beléjük. Vörös vért fejleszt. Erős és szilárd idegeket képez és a legcsodálatosabb módon fokozza kitartó képességét, zíditő álmot, jó étvágyat­ és pompás emésztést okoz. Rendben tartja be­leit és sok lelkesedést és tettvágyat önt a lelkekbe. Ha nem érzi magát egészen jól, saját maga iránti köte­lessége, hogy tegyen vele próbát. Semmibe se kerül önnek, ha nem lesz vele megelégedve. Kellemes lati és azonnal jobban fogja magát érez­ni tőle. Ha orvosa nem rendelte meg a számára, menjen azonnal a patiká­ba és vegyen egy üveg Nura-Tonet, Ne fogadjon el utánzatokat. Csak néhán­y napig szedje és ha nem érzi magát jobban és nem lesz jobb szín­ben, vigye el a maradékot a patikus­hoz, aki vissza fogja ennek a pénzét adni. Nura-Tone gyárosa annyira tisztába van azzal, hogy ez a szer mily hatással lesz önre, hogy utasí­totta az összes patikusokat, hogy adják vissza a pénzét mindenkinek, aki a szerrel nincs megelégedve. Va­lamennyi gyógyszerésznél kapható e szer, akik ezt ajánlják és keresked­nek érte. (Hird.) Július 4-én lesz a Munkás­párt chicagói piknikje Július 4-én lesz Chicagóban a Munkáspárt városi szervezetének nagy piknikje Beyer’s Grove, Ir­ving Park Blvd. és California Ave. A piknik rendezésében rendkívüli számokkal vesznek részt az összes nyelvi osztályok is. A program ké­sőbb lesz ismertetve. A bevétel a Daily Worker javára lesz fordítva. ------------------­Kötelességedet, munkás, meg nem tetted. Míg az ÚJ ÉLŐKÉT elő nem fizetted. Figyelje meg a gyer­mekeket, amikor * Kellogg’s-t esznek! Hogy szeretik a zamat­ját. Soha sem unják meg ezeket a gabona szívéből készült édes, ropogós szeletkéket, a­mely a legjobb reggeli eledel az asztalon! Tálaljon fel Kellogg’s Corn Flakes-t minden reggel. Egy­szerűen adjon hozzá tejet vagy tejszínt. Próbálja meg friss vagy befőtt gyümölcscsel is. Nem kell főzni. Mindenki szere­ti. Kapható minden fűszerüzlet­­ben. Mindenütt felszolgálják. A vörös-és­ zöld csomagban. CORN FLAKES MINDIG írt «sen m­ettahelyrőL Kellő**’* *salladat« macott, feelth­ vlass­­koH papírral lesért csomaRollsa me*er*t a samatot és a ■»«­­let­kéket pt*ttott-ro~ pogoaan tartja. Ba M *ár6ra*o* Kollo**’« ajk­án. VERSENYRE HÍVJUK A VILÁGOT! Hasonlítsa #M*e a Kellő**’* Corn Flakes za­matját bármily erésze­­készen­ lévő cereallal s ak­kor ön is xne* fogja tud­ni, hogy miért adunk el belőle többet, mint az összes más cerealokból. ÖN TÁMOGATHATJA A PÉK MUN­KÁSOKAT, HA KENYERET VÁSÁROL ÉS AZ ITT LÁTHATÓ SZERVEZETI JELVÉNYT A KE­NYÉREN KÖVETELI! INTERNATIONAL WORKERS IN THE AMALGAMATED FOOD INDUSTRIES. Uj könyvek: AZ EMBER Gorkij tanulmánya Leninről .. 15 cent LENIN BROSÚRA : Krupskaja, John Stalin, John Reed cikkeit és Lenin munkáiból kivonatokat tartalmaz 35 ” LENIN : A parasztokhoz ........................ 15 ” ” Részt vegyenek-e a kommunisták a reakciós szakszervezetkben .. 5 ” Lenin munkáiból ismerhetjük meg a bolsevizmust! KÜLDJE BE MEGRENDELÉSÉT “PROLETÁR” Könyvkereskedés 33 East First Street, New York. N. Y. Terepnun« KBWemnder «Hk. NICOLAS T. BROWN a legelőnyösebb magyar new yorki egyleti TEMETKEZÉSI VÁLLALKOZÓ Bárhol a városban vagy a környéken NYITVA­­ ÉJJEL—NAPPAL a 68. utcánál, New York Elvállal és legpon­tosabban végez minden felek­ezet­­beli temetkezést. 1275 First Ave

Next