Uj Előre, 1927. március (23. évfolyam, 5252-5281. szám)
1927-03-01 / 5252. szám
Pr’ z\ “Tegyünk valamit, amíg nem késő!” Az Amerikai Magyar Segélyző Egylet elnöke ismét megkonditja a vészharangot. — A ma-gyar betegsegélyzők nem menekülnek meg a válságtól. — A növekvő veszedelem ismét napirendre tűzi az egyesülés kérdését Az egyik legrégibb és legnagyobb betegsegélyzőnek, az Amerikai Magyar Segélyző Szövetségnek elnöke. Deszsó János, a Szövetség hivátos lapjában megkonyitotta a vészharangot: “Tegyünk valamit, amíg nem késő”. Dezső János és társai egy évvel ezelőtt egy röpiratukban mereven visszautasították a betegsegélyzők egyesítő bizottságának ajánlatait. Nem ismerték el, hogy a betegsegélyzők helyzete súlyos. Nem ismerték el az Új Előre álláspontjának helyességét, hogy sürgős intézkedésekre van szükség. Most, tizenkét hónap múltán, Dezső János cikke igazol bennünket, mert? hiszen fölszólítja az egyleteket, hogy tegyenek valamit a még nem késő. Szükségesnek tartjuk, hogy az egyletek tagságának minél szélesebb rétege ismerje meg a prepozíciókat és ezért foglalkozunk velük. Mielőtt azonban elővennénk az A. M. S. Sz. elnökeinek propozícióit, nem árt egykét szót azokról a kényszerítő körülményekről megírni, melyek Dezső Jánost megszólal tatták. Nem véletlenség, hogy megszólalt. Kényszerítő körülmények szólaltatták meg és ezeket a kényszerítő körülményeket megtaláljuk az A. M. S. Sz. hivatalos lapjának ugyanazon számában, amelyben Dezső János megszólal, hogy “tegyünk valamit, amíg nem késő!” Az egyleti vezérek pár évvel ezelőtt azt hitték és azt mondották, hogy a rátaemelések megoldották a betegsegélyzők válságát. A rátaemelést az egyes államok biztosítási hivatalai kényszerítették rájuk azzal a fenyegetéssel, hogy megvonják tőlük a működési engedélyt, ha nem tesznek haladéktalan intéz-,kedéseket fizetőképességük biztosítására. A rátaemelés nagy megrázkódtatásokat okozott, sok ezer tagnak az elvesztésebe került, de nem volt alóla kitérés. Ez egyletek a rátaemeléssel százszázalékosan fizetőképessé váltak, a biztosítási hivatalok meg voltak elégedve, és meg voltak elégedve az egyleti vezérek is. Mi ugyan azt mondottuk, hogy a válság nincs megoldva, azonban a józegyleti vezérek ránk Tör medtek, hogy micsoda bolsevik izgatás ez és megnyugtatták a tagságot, hogy minden rendben van. Dezső János és társai például azt mondották: “Mi, mint a Szövetség, tisztviselői, akiket a tagság választott meg az ügyek vezetésére, kijelentjük, hogy a s'viérség nincsen a bukás szélén, nem kell megmenteni. .Nehéz munka, sok küzdelem és] minden tagot egyformán ] terhelő áldozatok árán ma már olyan helyzetben van, amilyenben sohasem volt. Soha nagyobb biztonságot nem nyújtott tagjainak, mint éppen a jelen időben”. * ' Ezt írták Dezső Jánosék pzont egy évvel ezelőtt, 1926ebruár havában. És mit írnak ma, tizenkét hónap múltán? Abban az ajánlatban, hogy a fizetési ára ismét emeltessék, a köetkezőket írják: “A tömeges haláleset miatt minden évben kevesebb a haláleseti alapon a maradvány. Három, négy év előtt hetven-nyolcvanezer dollár maradt meg a haláleseti alapon, s 1020-ban már csak 23 ezer dollár. Ilyen arányban esve, a jövő évben semmi se marad, s képtelenek leszünk a további működésre”. Megszólal William M. Morcoran actuary is a Szövetség hivatalos lapjának ugyanazon számában és ezt mondja : “A Szövetség helyzete nem olyan biztató, mint, amilyennek szeretnénk azt látni. Actuary fizetőképessége 00,81 százalék, de ha nem lett volna ez az ingatlan értékének szerencsés megnövekedése folytán, akkor három vagy négy százalékkal lejjebb lett volna. Mikor a Szövetség Civilian elfogadta az új fizetési rátát, a fizetőképessége száz százalék volt. Azóta azonban mindig lefelé ment.” Ezekből a beismerésekből persze nem következik az, hogy a Szövetség talán rosszabb helyzetben van, mint más betegsegélyzők. A Szövetség nincs rosszabb helyzetben, mint azok az egyletek, amelyeknek vezetői még mindig azzal ámítják önmagjukat is, a tagságot is, hogy nincsen semmi baj. Mindenesetre sokkal helyesebb szembenézni a tényekkel, mint tagadni azokat. Helyesebb meglátni és orvosolni a bajokat, mint eltagadni azokat. . Ezek után vizsgáljuk meg Dezső János propozícióit és lássuk, hogy megfelelnek-e azok, alkalmasak-e a betegsegélyzők válságának megoldására. A propozíciók a következők : 1. Az egyletek tagjai foglalkozzanak egyletük jövőjével és ne csak azt állapítsák meg, hogy milyen jó az egyletük ma, hanem hogy mi lesz a jövő években? 2. Az egyletek tagsága ne lásson egymásban ellenséget, hanem közös erővel dolgozzon azokért az érdekekért, amelyeknek mindnyájan egyformán részesei vagyunk. 6. Négy nagy egylet tagsága nevezzen ki egy állandó bizottságot, mely teremtse meg az egyöntetű működést, továbbá találja meg a módját, hogy ne csak a mai standard maradjon meg, hanem lehetőleg jobbá váljon. 4. A közös bizottság dolgozzon ki egy tervet, hogy a különböző egyletek ugyanazon befizetések mellett ugyanazon segélyeket adják. Több ajánlatot a legszorgosabb kutatás mellett sem vagyunk képesek fölfedezni Dezső János cikkében. Mind a négy ajánlatnak van egy közös és súlyos hibája. Az, hogy egyik sem szünteti meg a betegsegélyzők válságát. Mit használ az a betegsegélyzőknek, ha megállapítják, hogy a jelenlegi “jó” helyzet rossz és a jövőben még rosszabb lesz? Mit használ nekik, ha szétforgácsoltan dolgoznak “közös erővel”? Mit használ az állandó bizottság, valamint a befizetések és kifizetések egyenlősítése? Nagyon helyes, hogy az egyletek tagsága ne lásson egymásban ellenséget, ellenben lássa tisztán az egyletek jelenét és jövőjét; nem lehet kifogást emelni az ellen sem, hogy négy vagy akár tizennégy egylet válasszon közös bizottságot; azt sem kifogásoljuk, hogy ha az egyik egyletnél a harminc éves tag fizetési rátája egy dollár kilencven cent, a másiknál ne is legyen egy dollár nyolcvan- kilenc cent vagy 1 dollár kilencvenegy cent. De mindez nem oldja meg a betegsegélyzők válságát. A betegsegélyzők válságának megoldásához az első lépés a betegsegélyzők egyesülése. A második lépés a nemzetiségi elszigeteltség megszüntetése és ezáltal a betegsegélyzők terjeszkedésének lehetővé tétele. Mi nem tartjuk elegendőnek, hogy négy egylet válaszszon közös bizottságot és az dolgozzon ki mind a négy számára egységes segélyezési rendszert. Ha a négy legnagyobb egyletet vesszük is, azoknak a taglétszáma az amerikai magyar egyleti tagságnak mindössze ötven százaléka. Miért kell a másik ötven százalékot kirekeszteni ebből az akcióból? Mi helyesebbnek tartjuk azt, hogy a közös bizottsába valamenynyi magyar betegsegélyzőnek joga legyen delegátusok— küldeni. Továbbá, ha egy ilyen közös bizottság kidolgoz egységes rendszert, miért ne egyesüljenek az egyletek ennek a közösen kidolgozott egységes rendszernek az alapján? Miért ne legyen a bizottságnak egyúttal feladata az is, hogy az egyesülésnek egyéb feltételeit is dolgozza ki. Nem fogadható el az az ellenvetés, hogy lesznek egyletek, amelyek nem akarnak egyesülni.Egyesüljenek azok, melyekben erre megvan a hajlandóság és biztosíták fejlődésüket addig is, amíg a többi egylet is belátja, hogy a fejlődésnek útja az egyesülés. Erre a belátásra fogja kényszeríteni egyrészt a saját helyzetük folytonos súlyosbodása, másrészt az egyesült egyletek fejlődése, kritikáját vagyunk kénytelenek megszólaltatni, olyan valakiét, aki közeli függő helyzetben van a Szabadsággal és igy nem is nevezhetjük meg. — Regénye nem magyar írás — mondotta kritikusunk. — Kemény György, aki tud magyarul, részeket húzott alá, amelyek szégyenei a magyar írásnak. — Regényének a legnagyobb hibája, hogy nem regény. Minden fejezete különálló rész, semmi jelzőkapcsolat sincs a részek között. Bath János, a regény hőse, akiben Reményi önmagát személyesíti meg — pályafutásában semmi összefüggést sem mutat a “regény” alakjaival. — Nem-regény regélye, irány mit akar tenni. De Reményi sokkal szolgalelkűbb, semhogy irányregényt írhasson. Mindenkit megvág benne, még a saját kollégáit is. Muzslay Józsefet különösen megfesti, mert pénzelteti magát a puffokért, Dr. Bárdost is lekapja. Ezeket csak azért festi le, hogy Cserna Endrét, Kobrakot, a Szabadság managerét és Fonyó Aladárt, a Szabadság szerkesztőjét ne kelljen megírnia. — Reményi az “irányregényével” főleg azt a célt «akarta szolgálni, hogy bizonyságot tegyen a Szabadság főembereinek arról, miként— ha mindenkit megvág — akkor is teljes immunitást biztosít számukra. — Pedig minő fenséges alakot faraghatott volna Dr. Csoma Endréből, aki 7 inches sikerével óriási amerikai-magyar karriert csinált, Kobrák Herbertből, aki St. Louisban Ráez néven, Lorainben eredeti Rosenberg néven szerepelt, Fonyó Aladárból,akinek hat nővel való mulatozás költségeire kiadott fedezetlen 72 dolláros csekkjét félévig mutogatták Clevelandban — e három egyén azért is érdekes figura lett volna, mert kikeresztelkedett zsidó létükre Amerika legnagyobb magyar keresztény vállalatát vezetik. Reményi nemcsak őket hagyta ki az általános irodalmi kaszabolásból, hanem a Szabadság összes hirdetőit. Azok is sértetlenek. Szegény Muzslay, ő az áldozati bárány azon az irodalmi oltáron, amelyen Reményi a mindenható dollárnak bemutatja áldozatképpen a saját — alantasabb— kollégáit, hogy megkímélhesse azokat, akiktől jelenlegi anyagi feltételei függnek. sara. Az East Sidei Munkás Otthon tagjai, akiket Pintér Ferenc, a bizottság elnöke beengedett a teambe, kivétel nélkül mindenkinek adtak az Uj Előre clevelandi kiadásából. Az Uj Előre kellemetlen hatást váltott ki azoknál a sékereknél, akik dominálni szoktak az ilyen ünnepélyeken. Az I. W. W. két küldöttjének az étvágyát is elvette. Bárcy és Ambrus, a Betegsegélyző J. W. W. tagjai nem ették meg az ebédjüket, mert az asztalukon ott találták az Új Előrét. A Verhovay Segély Egylet központi tisztikar nagyon szomorú benyomást tett. Neményi M. Miklós, a Verhovay Segély Egylet tagja viszi a főszerepet. Fejes András főelnök Neményi bábja. Neményi megfeledkezvén zsidó, őseiről, akiket Verhovay üldözött, agyba-főbe dicsérte Verhovay emlékét. Nagyon megsokalta a dicséretet Vasváry Ödön, a liberálisan gondolkodó West Sides református lelkész és megjegyezte: “Mit akarnak még mindig attól a hülyétől?” Jó benyomást tett Bozsvay János, a 14-ik fiók jelenlegi elnöke, aki az egész tagság bizalmát élvezi, mert nem hagyja fiókját fölhasználni a munkásság ellen, mint szerencsétlen, szánalomraméltó elődje. Bozsvay János munkásember és ha nem is tartozik a szervezett munkássághoz, annyi önérzete van, hogy sem anyagi előnyökért, sem anyagi érdekekért nem engedi eszközül felhasználni a tagságot. Az ünnepélynek előreláthatólag szép anyagi sikere lesz, ami annak köszönhető, hogy a Verhovay Segély Egylet 14-ik fiókját munkásemberek vezetik. Most fogják a tagok megtudni, mi a különbség a munkásvezetés és a fékerek vezetése között, öt év előtt a jubileumra ráfizettek300 dollárt. I. W. W.-ista krokodilus könnyek. Fromherzt I. Ferdinand, a clevelandi ostoba, tudatlan I. W. W.-isták koronázatlan császárja szombaton este megjelent Takács József elvtárs lakásán és hatalmas krokodilus közígyek között panaszolta, hogy ártatlanul van meghurcolva ő és gyávaságáról híres forradalmár társa, Horváth József. A munkáslevelező informátorai fenntartják vádjukat Horváth és Fromhertz ellen, sőt azt is hajlandók bizonyítani, hogy ugyanezek a forradalmárok a múlt évben a Baker Companynál hasonló árulástkövettek el a munkásokkal szemben. Ha Fromhertz és Horváth úgy érzik, hogy ártatlanok, vessék alá magukat vizsgálatnak és ha beigazolódik, hogy mindkét esetben helyesen jártak el, ugyan a lap hasábjain megkapják az elégtételt. De könnyekkel nem lehet meggyőzni a munkásságot, különösen krokodilus könnyekkel. Menekülés a vallásos egyletekhez. A Szabadság és a Népszava érzik, hogy Clevelandban úgy a munkásságnál, mint a polgári egyleteknél veszítik a talajt , menekülnek a vakolásos egyletekhez és azokat akarják harcba állítani a munkás és liberális polgári egyletek egységfrontja ellen. Va sárnap délben Reményi József, a liberalizmussal kacérkodó munkatársa a Szabadságnak a Szent István Egylet bankettjén magasztala a vallásosságot, amelyben nem hisz. Magasztalta őket, hogy higgjenek neki és vegyék meg a könyvét. Reményi mindig akkor szerepel a magyarok között, ha fizetnek neki vagy, vagy ha Ivan valami eladni valója. Inkább a halai Az élet teher, amikor a szervezetet fájdalmak gyötrik. Minden bántó és a beteg kétségbeesett és elcsüggedt lesz. Igyák sok vizet és próbálja ki ezt a szert. Hires kiválasztó szer. Több mint 200 éve Hollandiának nemzeti gyógy-, szere. Ellensége a vese-, máj- és savbajoknak. Árusítja minden gyógyszertár három nagyságban, tgrydjen a GoV Medál névre, amely minden dobozon rajta van, ám ne loffadjon ti utánzatot. KOOPERATIV RESTAURANT HOSSZÚ LEAS-SEL KIADÓ. Ajánlatok a Munkás Otthon managerének vagy a Cooperative elnökének szóban vagy írásban beadhatók. Cim: M. ROSENBERGER 350 EAST 81st STREET, NEW YORK CITY 'keifiPfiOUfi; Ktoifcel&nuer 411$. NICOLAS T. BROWN a legelőnyösebb magyar new yorki egyleti TEMETKEZÉSI VÁLLALKOZÓ Eivátal és legpontosabban végez minden felekezetben temetkezést. 1275 First Ave. .(a 68. utcánál) New York arhol a városban így a környéken NYITVA JJEL—NAPPAL ! ,T ELŐRE Clevelandi Krónika Reményi, a nagy író. Reményi József, a pályatévesztett magyar író, hatalmas dicséreteket arat az Amerikai Magyar Népszava és a Szabadság hasábjain. Pályatévesztett író, mert sem nem született írónak, — hogy polgári kifejezéssel éljünk — sem nem fejlődött azzá. Minden ki van benne fejlődve, ami — hogy úgy mondjuk — nem írói talentum, sőt az írói talentumnak ellentéte. Reményi József műveit kereskedő, kitűnő üzletember. I Üzlete a műveltsége. Néhány fokkal magasabb a műveltsége, mint úgynevezett “iró tár■ saié” s ez a tudat keltette benne azt a hamis hitet, hogy iró. j Mint iró, harmadrangúnak is nagyon jelentéktelen, de mint üzletember, kifog az elsőkön is. Reményinek megjelent egy új regénye: “Emberek, ne sírjatok!” Négy kötetes regény, ára kemény $3.00. A könyvéről szóló hirdetésekben Reményi elárulja kifejlett, bár nem eléggé gyakorolt üzleti hajlamait. A könyv $3.00 a szerző aláírásával ellátva $5.00. Egyszóval Reményi a könyvében $2.00-ért adja az aláírását. Ha már ennyire üzletileg kezeli Reményiirodalmi képességeit, kitelik tőle, hogy „ rövidesen, amikor már eléggé meggyőződött,könyvének üzleti felsüléséről, az aláírását külön is fogja árusítani, mégpedig alkalmi kiárusítást is rendez, a nagybani eladáshoz is árakat szab és az aláírások viszonteladásinak a feltételeit is megadja. Reményi — dacára, hogy üzleti zseni, mert árucikk nélkül is tud üzleteket lebonyolítani s önmagát is kitünően tudja eladni — Kende Géza közvetlen tanítványaképpen tűnik fel. Kendéé az eredeti ötlet, hogy irodalmilag meg kell zsarolni a magyarokat — Reményi az irodalmi zsarolást leenyhítette aláírásokkal való irodalmi koldulásai. Ez a különbség a munkás és az intellektuel között. Ha a szervezetlen munkás mindenéből kifogy, a mai társadalomtól tönkretéve, testileg és lelkileg megcsonkítva kiáll az utca sarokra koldulni — nem kerülheti el a szégyenbélyeget, — a szánalmat. Reményi, az intellektuel nincsen ráutalva a koldulásra és mégis koldul, nem centeket és dimeokat, hanem 2 'dollárokat, fis a koldulásában még önérzetével' hetvenkedik. De most térjünk át vélt irodalmi képességeire. Könyvét nem olvastuk és így másnak a A Verhovay 14-ik fiókjának a bankettje, óriási közönség előtt ment végbe a Verhovay Segély Egylet 14-ik fiókjának a bankettje vasárnap délután. A Buckeye Roadh Szabó Hall teljesen megtelt közönséggel. Ez volt az első polgári jubileum, amelyre az Új Előrét is meghívták. Az ünnepélyrendező bizottság két tagja, Pintér Ferenc és Bökényi Gyula követelte, hogy a polgári sajtón kívül a munkásság sajtója is képviselve legyen. A munkás egyletek is jól voltak képviselve. Egyetlen beszédet sem hallgattak meg olyan figyelmesen, mint Erdei Misály elvtárs beszédét. Nem volt a teremben delegátus, aki ne adott volna visszhangot tapssal vagy éljenzéssel, amikor Erdei elvtárs megvonta a határvonalat a Szabadság, az A. M. Népszava és az Új Előre között. A polgári lapok képviselői megszöktek Erdei Mihály elvtárs beszéde elől. Erdein kívül még TakácsJózsef elvtárs, az East Sidei Munkás Otthon nevében beszélt és felhívta, a közönséget a március hó 13-iki nagy kulturelőadás támogató NAGY NYÁRI KIRÁNDULÁS AZ OHAZÁBÁ ES VISSZA 1927. ÉVI MÁJUS HÓ 6-ÁN a North German Lloyd legújabb “BERLIN” nevű gyönyörű hajóján MRS. DR. L. BERNSTEIN vezetése mellett SIESSEN HBLÍÉT BIZTOSÍTANI Dr. L. BERNSTEIN ulitútíi irodáijában, ahol Iratait otthoni és itteni követelményekne megfelelően állítják ki fiszuentenen. — Román és tót okmányok elkészítése. — ügyek elintézése. 1645 SECOND AVENUE, NEW YORK CITY £5. és 80. utcák között. — Telefon: Lenox 7276 én Lenox 0804. «VALÓDI ■. SÓSBORSZESZ III. I V A LÓ D I SÓSBORSZESZ Ne felejtsen el a háznál valódi Krejci-féle sósbor- szeszt tartani. Ha nincs, úgy rendelje meg azonnal. Kis üveg 60 cent. — Nagy üveg $1.10 és $1.75. Bármily baj van, azonnal forduljon hozzám, felvilágosítással Szívesen szolgálok. KREJCI FEHÉR KERESZT GYÓGYSZERTÁR | j|J 26th St. és Lorain Ave. sarok, CLEVELAND, OHIO. K U K i N & ff L fi \ N. ine* ,utor szállítás, pakolás és beraktározás Klein Zoltán személyes ve»*tés* ruminit, •/.akcíDberckk«*, 701 E. 156 St. Tel Melrose HD41 794 E. 158 St. Tel. éjjel nappal Dayton 8597-Autóink xiponta közlekednek Newark, N. J., valamint Jersey City* 4» és Brew York között. __ ,■--..^■■^^,,1^- ____——— ^ — ----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------* - 'V’P’ir IP’IWíí? A MUNKÁS KOOPERATIVE ÉTTEREM Hamu item figyelmes Msalirii'LS JI JEJLaldáiVAo .„«„.„mfsí.uí.,«gálái. Jübel! Bor»"*'muzsikái llfifoföÉhiitiiTami i «mrtwuimiifi I xiiiiTi r—nymiii JgritfÉftÉBittrliiíf a ^•-líinriTmníiiíTíim Mhii ■ : »■ tíwmtituimrifl Élil^f