Uj Előre, 1929. január (25. évfolyam, 5912-5942. szám)
1929-01-01 / 5912. szám
4. Oldal Mamuék útjáról Megtörténtek a ‘tiszta’ választások, melyeket már az új Mamu kormány rendezett. Ez alkalommal űrnaplopások nélkül talán, de minden esetre az osztálytudatos munkás s paraszti tömegek erőszakos elnyomásával fogja a szokásos kormánytöbbség diadallal hirdetni, hogy “győzött az igazság!” A változás csak annyi lesz, hogy most a tömeg nélküli szocdem vezetők is mandátumokhoz fognak jutni a nemzeti parasztpárt kegyéből s velük együtt megsokszorozódott számban a magyar párt mágnás s mágnás cseléd vezetői is. Maniuék útja azonban csak a parlamenti többség megszerzésének kérdésében s egyéb aprólékos dolgokban fog eltérni attól az iránytól, melyet az előző bojárs nagytőkés képviseleteik jó mélyen kitapostak. A kispolgár bárgyúságával ismételgeti az újdonsült “demokratikus” miniszterelnök, Maniu, hogy a külpolitika, a hadsereg változatlan marad. Sőt magukat a megkezdett kölcsön tárgyalásokat s uzsora feltételeket sem meri bolygatni az új kormány, mely parasztfogásként a “takarékosságot” és “tisztességet,” a békeszeretetet írta lobogójára. Maniu kormányzása az eddigi francia külpolitikai vezetés helyett — az időközbe létrejött angol-francia egyezményknek megfelelően, az angol befolyás erősödését jelenti Romániában. A Bratianu kormány által a belföldi mohó banktőke érdekében tett valamennyi rendszabályt, mely a külföldi tőke kizsákmányolásának igyekezett volna gátat venni: a petróleum törvényt ép úgy, mint a bányatörvényt máris vissza akarja vonni Maniu. Ez annyit jelent, hogy a külföldi angol-francia nagytőke korlátlanul kizsákmányolhatja majd az ország valamennyi természeti kincsét. Egy helyett most már több vérig szipolyozója lesz Románia dolgozóinak! Hogy mit fog jelenteni az új kölcsön, milyen újabb emelkedését az adószámnak, arra már maguk a kormánylapok is célozgatnak. Még jellemzőbb, hogy az a társaság, mely most a kormány hatalmat a kezébe kaparitotta, teljes kötelezettséget vállalt arra is, hogy a román dolgozók elsősorban az erdélyi paraszt tömegek vállára újabb terheket rakjon a magyar nagybirtokosok, Bethlen és társai érdekében. Az angol orientáció első feltétele, hogy a készülő szovjet ellenes blokkban, Magyarország, Horthy nemzeti hadserege is tevékeny szerepet kapjon Ezért tárgyalt napokig Maniu az erdélyi magyar pártmágnás vezetőivel, ezért szövik a magyar kormány s román udvari körök hosszabb feje a kulisszák mögött a terveket, mint lehetne az optáns párt (az erdélyi nagybirtokosok kártérítési perét) az erdélyi parasztok zsebére egyezségileg megoldani. Ezért tazott a magyar külügyminiszter, Valkó, Varsóba, hol a lengyel diktátorral titkos katonai egyezményt írt alá, mely Horthyékat épúgy francia-angol vezetés alatt, a szovjet elleni felvonulásra kötelezi, mint akár a lengyel-román katonai szerződés, melyet most majd egy külön román-magyar katonai szerződés is követni fog. A régi nemzeti ellenfelek: I Maniu és gróf Bethlen egymásra találtak, parancsot adó gazdák, az angol-francia imperializmus zsoldjában s amint 1919 - ben Bratianu és Bethleneki Horthyék közt pecsételődik meg a közös osztályérdekre épült barátság, mely minden nemzeti s egyéb ellentétet át tud hidalni. Hogy ehhez az uj frigyhez, itt is, ott is szocdem vezetők tartják a gyertyát, hogy magyar és román szocdem vezetők szövetkeztek kormányaikkal, amelyek az új zsoldosokat akarják szállítani a szovjet elleni felvonuláshoz:nem csodálatos! A magyar szovjet uralom megbuktatásához is, román szocdem miniszterek Flueráss Jumanca, a mostani Maniu szövetségesek adták a propagandát, valamint hogy magyar szocdem vezetők bizakodtak azantánt s román seregek bevonulásában. Annyi azonban bizonyos,hogy Maniu útja minden hajludozás s fogadkozás dacára is:a reakció útja s ezt kezdi meglátni nemcsak a román munkásság is, mely azonnal kellő gyanúperrel fogadta a megalkuvó kispolgárság eme fiók Kerenszki-szerv képviselőjét,hanem ami fontosabb: maga a , kezdetben reménykedő román parasztság is, melynek osztálytudatra ébredése halomra fogja dönteni mindama terveket, melyeket a román katonai párt is a balkáni gyarmatokon megosztozott angol-fracia nagytőkések kifőztek. -----------------Ha vásárolsz, hivatkozzál az Uj Előrére! _2 _ HANS ADÓSSÁGA Johann bácsi szótlanul átment a sörözőn, sapkáját megbillentve, odaköszönt Walternek s bement az ivószobát és a lakást összekötő üvegajtón. Hans látva, hogy Walter bácsi nem akar tudomást venniJohann bácsi ittlétéről, odasompolygott az ajtóhoz és bement a lakásba. Mikor bezárta maga mögött az ajtót, s arcát megcsapta a lakás meleg, tiszta szaga, föllélegzett, mint valahányszor, ha módját ejthette, hogy kijusson a sörözőből. Nem szerette ezt a helyiséget. Nyirkos, szesztől és zsúfolt, nehéz emberszagtól párás levegőjét, az emeletes pultot, a snapszos és konyakos üvegekkel, a nehéz, emeletbe rakott tölgyfa söröshordókat, a szifonos gáznyomású csapokat, amelyek nedvesen fénylettek; a nehéz kriglik folyton csepegő cinkrostélyos állványát, meg a tölgyfapult kifényesedett fiókját, amelybe gyorsan és megszokott kézzel szokta Walter bácsi szórni az aprópénzt és ahonnan elégedett csörgetéssel szokott marokra vett kézzel visszaadni a nagyobb értékű papírpénzből az elázott fizetőnek. " Mártha néni kijött a belső szobából és odaszólt Hansnak: — Menj csak, mondd meg Walternek, jöjjön be. Vagy nem, majd én — és eltűnt az üvegajtóban. Hans bement a belső szobába. Ott ült az asztalnál Johann bácsi, műlábát egy kissé eltartotta magától és mikor Hans bejött, ránézett, odaintette magához és elmosolyodott. HANS ADÓSSÁGA — Na, öcskös, jössz? •— Megyek — mondta Hans bátran, érezve, hogy csak ketten vannak a szobában. Mindaz, ami Johann bácsi börtönből való kiszabadulásáig történt, olybá tűnik, mintha nem is esett volna meg. Hans élete ment a maga bizonytalan, ködös gyerekútján, s ha néha emlékszik is valamire, csak a korcsmát látja maga előtt, a nehéz rérbeli embereket, a durva beszédű, izzadtszagú zsákolókat és Willit, a pohos hajú 206-os rendőrt, Walter bácsi testi-lelki jóbarátját, akitől Hans az irtózásig félt és undorítónak találta, amikor az elázott embereket a záróra előtt kidobta a nyirkos éjszakába és röhögve dörzsölte vastag, nagy kezét a hőstettek után. Régen volt az és nem csoda, ha köddé foszlik a régiség a futó mindennap előtt. Minden azzal kezdődött, hogy Johan bácsi összeveszett a sógorával, Walter Kunzzal. Bejött Walter bácsi. Alig köszöntek. — No, mi kell? — kérdezte Walter, rá sem nézve Johann bácsira. — A gyerekért jöttem — felelte az épp oly konokul. — No és — kapta fel a fejét Walter Kunz. — Add ide a gyereket, Walter, amíg szépen vagy... Máskülönben...,—Máskülönben? * — Máskülönben — mondta Johann bácsi keserűre görbítve a száját — hiszen, ha ez a lábam nem maradt volna adósságban a te Vilmos császárodnál ,mindig így beszélt a hábor balkéz felhasználása a munkában. A könnyű kézi munkában igen fontos a gyorsaság, ügyesség,de ezek oly tulajdonságok, melyekkel valójában csak a jobbkéz rendelkezik. Már a régi törekvés, hogy a balkezet is gyors munkára használják fel, de ez megfelelő gyakorlat nélkül nem lehetséges, mert a balkéz ügyességben és gyorsaságban visszamarad a jobb mögött. Olyan foglalkozásoknál, melyek mindkét kéz egyforma használatával járnak (pl. esztergapad, szerszámgép, kotrógép kezelésénél), a balkéz idővel hozzásimul a munka menetéhez. De --------------------1 | Tudomány - Találmányok - Fölfedezések UJ ELŐRE Újság kukoricaszárból A kukoricaszárból készült papíron nyomtatott első újságot nézik Denville, Ill.-ban. SIKOLYOM! Irta: WILLIAM WEINBERG. Kezemen vágások százai cakkoznak. Tetőtől-talpig piszkos agyaggal és lakások éves poraival vagyok telehintve. A szél, eső, hó csapkodja hetenként 54 órát dolgozó, vézna testemet. Szemem egy mély üreg az álmatlan éjszakák következtében, A gazdám szid, hajszol, gyötör a bérem... ? szégyen még ki is mondani Vérem házak ablakain el-elcsepeg, Egyszer majd ütőerem vágtam el S másszor majd kiestem az ablakból, Mig körülöttem a műhelyben csak üzlet beszél. Mérve az idők perceit S a munkamennyiség tartalmát, Prózai, komisz és zsugori számítással... A télen a hideg megfagyassza ujjaim S nyáron a melegben olvadok el. Örömtelen létből, a mélységből ó, testvéreim, ti dolgozó proletárok, Hozzátok száll sikolyom, Kik egyedüliek vagytok megértésben, Adjátok kőzeteiket a kezembe, Karjaink szorosan csukódjanak egybe, Hogy egymásba fonódva elsöpörhessük, ami utunkba áll, A Dal, az Élet, az Igazság útjába, Hogy a lelkem, a lelkünk fekete szomorúságát elűzhessük a felkelő Nap sugarai özönében meg£ürödhessünk. Mentsük meg egymást, Proletárok! Hozzátok kiáltom sikolyom: Segítsetek! más módon is iparkodnak a balkéz munkaképességét kihasználni. Egy amerikai üzem mázolómunkásai például két ecsettel dolgoznak. A munkás, mialatt a jobbkezében tartott ecsettel mázol, a baljában lévőt festékedénybe mártja. Ha a jobboldali ecsetből kifogyott a festék, a balkezével mázol tovább, mialatt jobbkezével festékbe mártja az ecsetet. Az eredmény: nagyobb teljesítmény, de a munkás iszonyatos kifárasztása. Széntisztítás levegővel. Mióta a szenet robbantással fejtik, az igen sok kőzetanyagot is tartalmaz, amelyet nem különítenek el a széntől teljesen. A kővel kevert szén nemcsak a háztartásban okoz kellemetlenséget, hanem a nagy kokszoló, kohó és gázgyári üzemekben is. Ezek az ipartelepek ezért vízzel kimossák a szenet. Az erős vízáram különválasztja a kisebb fajsúlyú szenet a nehezebb kőtől és magával viszi a szén- és kőport, ami az üzem menetét zavarja. Azon kívül a szén vizet vesz föl, amely felesleges terhet jelent, mivel tüzeléskor az energia egy része a víz elgőzölögtetésére használódik el és így veszendőbe megy. Amerikában ezért újabban igen erős légárammal tisztítják meg a szenet a hőtől. 25 amerikai ipartelep vezette be a levegővel való széntisztítást és ezen a módon az utóbbi években tíz millió tonna szenet szabadított meg felesleges terhétől. Orvos és király II. Frigyes porosz királynak nem volt bizalma az orvosokban. Saját háziorvosát is csak , mint embert szerette, mint orvost, sohasem vette igénybe. Háziorvosa minden reggel meglátogatta a királyt, hogy egy órácskát elbeszélgessen vele. Egy reggel nem akarták az orvost beengedni a királyhoz. — Bocsánat, ma nem lehet senkinek őfelségéhez bemenni — szólt egyik apród. — De hiszen ismer, én vagyok őfelsége orvosa és nekem , bármikor szabad bemenetem van hozzá. — Bocsánat, ma nem lehet bemenni, mert őfelsége gyengélkedik — válaszolta az apród. Más alkalommal II. Frigyes így szólt orvosához: — Mondja meg őszintén, hány embert ölt meg életében? — Körülbelül százezerrel kevesebbet, mintfelséged — válaszolt az orvos. Humor Pech — Ez aztán az igazi szerencsétlenség! — Mi az? — Kaptam egy csekket 50 dollárról s az egyetlen embernek, aki igazolni tudna, tartozom 40 dollárjával. -------------- Jogos elkeseredés — Képzeld, elvitték a motorkerékpáromat. — Miért nem jelented a rendőrségen? — Mert épp a rendőrség vitte el. Közvetlenül... NAGY IMRE ROVATA Gyerekkoromban apám az asztal körül kergetett, hogy ha nem ültem bele egy 600 dolláros tizenhatodik századbeli spanyolszékbe, vagy abba a bizonyos antik fotelbe, amelyben maga a szépséges Izabella spanyol királynő ült annak idején. Meg aztán megvert az apám, hogyha nem nézegettem magan egy 1000 dolláros aranytükörben, egy spanyol királyi kastély kellős közepében. Hát ez vicc, persze, hogy vicc. Tudniillik az az igazság, hogyha kikaptam, akkor a nedves vasalórongyot csavarta öszsze az öreg és azzal ütött a fenekemre, mert hogy sehogyse akarództami hazavinni a “kundschaftokhoz” a kivasalt ruhákat. * ’ . Ezt csak azért mondom el egy elöljáróban, mert hogy a vipókban tényleg egy spanyol királyi kastély udvarában voltam, gyönyörű oszlopos verandákkal, erkélyekkel és aranyos cirádákkal, meg ki és beálló egyéb díszítésekkel, famennyezetes, öreg falu termekkel körülvéve. Valódi régi majolika, meg fayence vázák, székek, pamlagok, festmények, nehéz aranyos, piros brokátfüggönyök és süppedős, vastag, finom szőnyegekkel a szobák, minden olyan mesebelien szép volt, mintha gyerekkorom tündérmeséi* elevenedtek volna meg most hirtelen, kezdődő vénségemre. Még ha akartam volna se ülhettem volna máshová, mint egy tizenhatodik századbeli “valódi” antik hamisítványba és a “fun” kedvéért tényleg odatettem fenekemet arra a szent helyre azon a fotelon, amelyben valamikor száz évekkel ezelőtt maga a szépséges Izabella királynő feneke pihent. Mindenütt kovés inasok álltak keményen és feszesen. Fiatalok, mintha csak előkelő spanyol grandok inasai és hölgyeik apródjai lennének. A távolból halkan szűrődött be a szobákba édes orgona muzsika, úgyhogy tényleg oda mentem egy olyan 1000 dolláros tükörhöz megnézni magamat, hogy vájjon én vagyok-e még én, a szegény, kis kócos szabó fia, magam is csak egyszerű piktor-féle, vagy tényleg, hirtelen csoda révén, spanyol főúr lett volna-e belőlem, mint mondom, kezdődő vénségemre. Hát hiába is kerestem a hegyes spanyol kecskeszakállt az arcomon, a szádát, vagy mi a fenének hívják az a vékony tőrt az oldalomon, vagy azt a feszes nadrágot, amit igaz, hogy babakoromban hordtam, de most már hála istennek nem hordok. Se arany, se gyémánt nem látszott rajtam a tükörben. Egyszerű szürke flanelling volt rajtam a tulajdon édes sötétszürke kabátommal, tehát mégis csak én vagyok én, a piktor és nem pedig spanyol gróf, tehát valahol máshol kell lenni a hamisságnak. Mert hogy valahol valami hamisság van, az biztos. Mert csak tkk-mukk-fukkra nem ültetnek bele engem abba a szent fotelba és —"na és— aztán jött a többi.... Az én huszonöt centemért, amit belépődíjnak szedtek el tőlem, egy olyan zenekar játszott, hogy abban mindenféle hangszer volt, meg xilofon, meg nagybőgő, meg amerikai furulya is. Egy pillanatig sem voltunk muzsika nélkül. Ha a karmesternek elfáradt a jobb karja, a ballal dirigált, ha mind a két karja elfáradt, a mélységből fölemelkedett egy orgona, a kastély udvarának a két szélén két erkélymélyedés kivilágosodott rózsaszínű fénnyel és onnan búgtak, csilingeltek a hangok felénk. , De az még mindig semmi se volt. A kastély udvarán hatalmas sok tornyos falban volt a színpad, gyönyörű nagy sárga függönnyel eltakarva és amikor a függöny szétnyílt, négy tornász szaladt be a színpadra és mindenféle blasztokat csináltak. Aztán egy férfi jött be egyedül és kiment, utána egy nő jött be, kicsit énekelt, de visszajött a férfi és kettem mindenféle vicceket vittek véghez. Aztán mások énekeltek meg csintalankodtak. Aztán jött egy húsztagú balett. Színek, díszletek, ruhák. « És még egy csomó dolog és aztán hirtelen egész sötét lett. A kék égben fölöttünk felhők úszkáltak és ráadásul ennek a spanyol kastélynak a tulajdonosa még egy moziképpel is megajándékozott bennünket. És mégis, valahol valami hamisságnak kell lenni. Mert hogy az én huszonöt centemért ez a Kelts-Alben Vaudeville ott Flushingban engem spanyol udvari eleganciával fogadjon és traktáljon, az nem lehet sima dolog. És Tamig f. közönség kifelé tódult ebből az orfeumból, tátott szájjal bámulva még mindig a bámulandókat, csak csóváltam, csóváltam az én örökösen résen levő, óvatos kommunista fejemet. Mondok, itt valahol hamisság van. És tényleg hamisság, csalás az egész mai társadalmi rendünknek egy szemfényvesztő és amellett a Kelts-Albee-társaság számára profitáló biznisze ez az egész spanyol csoda. A jövő rovatban, mert itt már nincs rá hely, ki fogom majd fejteni, hogy mi ebben a spanyol kastélyban a hamisság és a becsapás. Minden baj kutforrása.... Úgy áht, mintha valamilyen vicclap találta volna ki. Pedig nagyon is komolyan gondolta, aki föltalálta. • Éppen olyan komolyan, amilyen komolyan a tényleges uralkodók szokták venni azt a gondolatot, amelyet nem kabinetirodájuk agyatt ki számukra, hanem ők maguk hoztak világra. Görögország volt királya valóban butábbat nem mondhatott, mint amikor az oxfordi egyetemi ifjúság elé odamerészkedett a következő bölcsességgel : “Én minden baj kutforrását abban találom, hogy az emberek túlságosan sokat tanulnak és sok könyvet olvasnak. A könyvolvasás, sajnos, már a nép körében is elterjedt, így jutottunk odáig, hogy a világ tele van könyvmolyokkal és kékhrisnyákkal. Kimondom nyíltan: azért vannak forradalmak és fölfordulások, mert a könyvek szaporodnak és az emberek folyton olvasnak. Nekünk nem ilyen emberekre van szükségünk. Olyanokra van szükségünk, akiknek nagyszerű izmaik vannak és akik kitűnően tudnak sportolni. Ha mindenki sportol majd, akkor nem lesznek forradalmak és nem lesznek háborúk”. II. György volt görög királynak tehát nincs szüksége oly emberekre, akik sokat olvasnak. Elsősorban bizonyára azokat az embereket helyteleníti, akik — nyilván olvasmányaik hatása alatt — egyeseket kiemeltek trónjuk gondtalan kénelméből. Kiváltképp alighanem azoknak a cselekedetét nem helyesli, akik 1917 június 11-én kedves pápáját, Konstantint, 1924 március 25-én pedig őt magát és vele együtt a dinasztia tagjait örök időkre kitessékelték Görögországból, mert a maguk részéről talán éppen — a királyság intézményében látták a bojok kutforrását___